Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

1983. ÁPRILIS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Karcag központjában új, nyolctantermes iskolát építenek, melyhez egy több mint ezer négyzetméter alapterületű sport­munkacsarnok is kapcsolódik. A mintegy 45 millió forintos beruházással épülő létesítmény a jövő év őszére készül el Ifjúsági filmnapok H jő film szórakoztat, politizál, gondolkodtat Alkotók, kritikusok, nézők fóruma Ritkán adódik alkalma a közönségnek arra, hogy fó­rum keretében találkozzék egyszerre filmrendezővel, kritikussal, filmforgalmazó­val, propagandistával; meg­hallgassa a szakemberek, az alkotók véleményét, azok ütköztetését és hozzáfűzhes­se saját ''gondolatait. Éppen ezért az ilyenfajta randevút mindig nagy várakozás elő­zi meg. A Szolnokon másod­ízben rendezett országos if­júsági filmnapok program - füaetében ■* isokan vasltagon húzták alá vagy keretezték be a tegnap délelőtti beszél­getést, amelyet a Helyőrségi Művelődési Otthonban tar­tottak az említett résztve­vőkkel. A téma: a film helye és szerepe az ifjúság szórakoz­tatásában, nevelésében, a fiatalság életének ábrázolá­sa filmen. A közönség so­raiban pedagógusok, nép­művelők, moziüzemi válla­latok munkatársai, illetve diákok foglaltak helyet. A beszélgetés vezetője, a szó­vivő Szilágyi János ripor­ter volt. Szokásához híven, vitára ingerlőén már a be­vezetőben a téma közepébe vágott, és megkérdőjelezte a kategorikus kijelentést, mi­szerint a filmalkotásnak szerepe van a nevelésben. Egyáltalán beszélhetünk-e a film nevelő hatásáról? Pro és kontra hangzottak a vé­lemények. Megfogalmazó­dott, hogy nem szabad szá­mon kérnünk olyan dolgo­kat csak a filmművészettől, a művektől, amelyek az is­kola, a család, a tömegkom­munikáció, az egész társa­dalom feladatát képezik a nevelésben. A játékfilm di­rekt módon nem képes, nem is akar nevelni, jóllehet sze­retné megváltoztatni a né­zőt, az embert, áttételesen befolyásolhatja a jellem ala­kulását, formálhatja az egyént. Felvetődött, hogy helyes-e, ha a filmalkotás kifejezet­ten politizál? A kérdésben mélyen szántó vita bontako­zott ki. A művészetnek vál­lalnia kell a politizálást, de nem szabad megfeledkeznie művészetvoltáról. Zöldi László kritikus szerint a filmművészetben ma — úgy tűnik----rossz a „munka­m egosztás”. A dokumentum­játékfilmek bátran vállalják fel a direkt módon történő politizálást, ezzel mintegy „tehermentesítik” az úgyné- vezett művészfilm vonula­tát. Hogy egy film politizál "az nem baj, sőt jó dolog csak ne unalmasan tegye. Minden alkotásnak van in- .formatív értéke, ereje — fűzte tovább a gondolatokat Bernáth László kritikus — de ne ez legyen legnagyobb érdeme, hanem az, hogy ér­zelmi, értelmi hatást gyako­rol a nézőre, ez minden művészét alapkérdése. Többen úgy vélekedtek, hogy a magyar filmek- iránt kialakult és nehezen oldódó előítélet miatt az alkotások sajnos nem jutnak el a kö­zönséghez, azokhoz, akikről szól és akiknek szól, ezért javaslat hangzott el, hogy minél több mai magyar fil­met érdemes volna bemu­tatni a televízióban, mert míg egy sikeresnek mondha­tó alkotást a mozikban éven­te is csak ikét-háromszázez- ren néznek meg, addig a té­vében 4—5 millióan is lát­hatják. Természetesen ezzel kapcsolatban is akadtak el­lenvetések, ugyanis más esz­tétikai élményt nyújt a film­színháziban egy színes szé­lesvásznú film, teljesebbet, mint a képernyőn, és egy játékfilm más eszközeiben is, más mint a televíziós munka, amely eleve a kép­ernyőre születik. Az alko­tók épp ezért olykor presz­tízskérdésként kezelik, hogy filmüket hol vetítik, mozik­ban-e ahová szánták, vagy „idegen közegben”. Szó esett a filmforgalma­zás lehetőségeiről, az új el­képzelésekről, melyek kö­zött ott szerepel a „bokor mozi” — egy épületben több helyiségben egyidőben más- imás filmeket vetítenek — olyan hálózat kiépítése, amely megvalósítaná a dif­ferenciált forgalmazást, s kielégítené a különböző ré­tegigényeket is. Komoly fel­adat hárul a jövőben a filmklubokra. valamint a videó-kazettás vetítésekre. Őszintén feltárták prob­JErdőss Pál filmrendező lémáikat a moziüzemi vál­lalatok jelen levő képvise­lői. Elmondták, hogy a ma­gyar filmekre sokszor igen nehéz közönséget toborozni­uk. Jobb esetben a válla­latok, szövetkezetek megve­szik ugyan a jegyeket, de a dolgozók a moziba már nem mennek ék. A rosszabbik eset az, amikor a filmszín­ház dolgozói maguk „dob­ják össze” — ez is megesik — a jegyek árát, hogy tel­jesíthessék a látogatottsági tervüket. A beszélgetésben' részt vett Erdőss Pál rendező, akinek az Adj király kato­nát! című filmje nagy si­kert aratott a mostani film­napokon az ifjúság körében. A fórum szünetében néhány percre szót váltottunk. — A vetítés után jó két órát beszélgettünk a fiaita­lokkal — monda érdeklődé­sünkre. — Jóleső érzés volt, hogy megértették a filmet, érdekelte őket a téma, ami érthető is, hiszen korban hozzájuk közel álló fiatalok életéről volt szó. A társa­dalomban sokan sajnos csak rácsodálkoznak ezekre a je­lenségekre, a zsákutcás élet- utakra. Nagyon remélem, hogy azok a felinőttek, akik megnézik filmemet, ha nem is teljesen, de legalább rész­ben levetkőzik a tizenéve­sekkel kapcsolatban kiala­kított előítéleteiket. Az előítéletekről szólván megkérdeztük tőle. hogy személyes véleménye szerint miért ódzkodik annyira a hazai közönség még ma is a magyar filmektől. — Az ötvenes évek köze­pétől új szellemű filmgyár­tás indult meg Magyaror­szágon. A régi hagyományos szemléletű filmeken nevelő­dött közönség nehezen .tu­dott megbarátkozni és azo­nosulni a Szabó Istvánék, az ezt a művészetvonulatot képviselő alkotók munkái­val. Nehezen tudta megér­teni őket. igy elfordult tő­lük. Igaztalanul. Természe­tesen azóta már ez a hely­zet lényegesen változott, ja­vult. A szolnoki országos ifjúsági filmnapok is egye­bek között azt a célt is szol­gálja. hogy e kapcsolat még szorosabb, még jobb legyen. Fekete Sándor Fotó; Dcdc Géza A megyeszékhelyen Irodalmi műsor a költészet napján Szolnokon a Verseghy Fe­renc megyei Könyvtárban április 11-én, hétfőn délután 6 -órától irodalmi műsorral emlékeznek meg a költészet napjáról. A műsorban — amely előtt Czine Mihály irodalomtörténész mond be­vezetőt — Babits Mihály és Juhász Gyula verseit tolmá­csolja Létay Klára előadó- művész, • Békeffy Sarolta dal­énekes, Mosoczi Miklós gi­tár- és Vági László fuvola­művész körzeműködésével. Válogatott kötetek házhoz szállítva Nem az olvasók számának csökkenésére figyeltek fel a könyvtárosok, hiszen a több­ezres olvasótáborból, hatvan vagy nyolcvan, fel sem tűn­ne. Inkább a megszokott is­merős arcok hiányoztak, az késztette a jászberényi Vá­rosi-Járási Könyvtár dolgo­zóit arra, hogy átvizsgálják az olvasókártyákat. Kiderült, hogy a hiányzók mind idős emberek. Jól is­mert régi olvasók, akik az­előtt minden héten — de le­galább kéthetenként — el­jöttek a könyvtárba. Mindig pontosan hozták vissza az el­olvasott könyveket, és sosem távoztak újabb kötetek nél­kül. • A, könjyvtár dolgozói kp- zül néhányan ellátogattak az elmaradozó olvasókhoz, és megtudták, hogy szívesen ol­vasnának, hiszen változatla­nul ez a legkedveltebb el­foglaltság számukra. Idős koruk, egészségi állapotuk miatt azonban már nem tud­nak bejárni a könyvtárba. Hálás örömmel és megha- tódottsággal fogadták a be­jelentést; a könyvtárosok vállalják, hogy legalább két­hetenként ellátogatnak* hoz­zájuk, hozzák a kért és visz- szaviszik az elolvasott köny­veket. Ez másfél évvel eze­lőtt történt és azóta a könyv­tár dolgozói szerdai napo­kon, amikor a könyvtárban szünnap van, könyvekkel megrakodva elindulnak az idős olvasók lakására. Kezdetben 20 családot, egyedül élő idős embert vagy házaspárt látogattak rend­szeresen, Másfél év alatt azonban ez a szám is csök­kent. Az idős emberek kö­zül többen elhaltak, mások gyerekeikhez költöztek. A könyvtár ezért most újjá­szervezi az olvasómozgalom­nak ezt a dicséretet érdem­lő akcióját. — illés — Vita közben Bcrtnáth László filmkritikus Ne egymásra mutogatással! ogyan neveljen együtt iskola és csa­lád; ^milyen legyen a szülő és a peda­gógus kapcsolata, együttműködése? — A tava­szi tantestületi nevelési ér­tekezleten tanácskozási té­maként szerepel az iskolák­ban ez a kérdéskör, a szü­lők, a tanári szobák világán kívülállók azonban vajmi keveset tudnak a belső vi­tákról. A fogadóórákon, a (ritka) családlátogatásokon, a szülői értekezleteken talál­kozik a szülő és a tanár, vagy amikor egy-egy ellen­őrzőkönyvi „szíves invitálás” értesít valakit: jöjjön be, mert a gyerekkel ilyen, olyan gond van. Talán nem felesleges, — egy minisztériumi tanulmány megfigyeléseit is felhasznál­va — szólni arról: miként alakul és milyen tennivaló­kat hordoz napjainkban a család és az iskola együtt- munkálkodása? A két fél egymásra muto­gatása, úgy látszik, állandó­suló kísérőjelensége korunk­nak. Ez a szakemberek véle­ménye, és kimondva vagy kimondatlanul ez a nézet a családok tekintélyes részé­ben. Sok iskolában pedig leplezetlenül hangzik a ne­velőtestületi értekezleteken és máshol is: a családi ne­velés hibái az oktatási in­tézményekben „csapódnak le”, és az iskolák elég gyak­ran „nevelhetetlen gyereke­ket” kapnak. Szinte sztereo­típiának hat az olyan valós elvnek a hajtogatása, hogy eredményes nevelés csakis együttesen lehetséges, sőt az iskola feladata elsősorban, hogy ebben összhangot te­remtsen. A társadalmi változások alapjaiban módosítják a szo­kásrendet, a magatartási for­mákat, családokon belül is. Körülbelül 400 ezer család­ban ingázik a családfő, két és félmillióra tehető a mun­kaidőn túl is dolgozó szülők száma, például akik a háztá­jiban, kertben, szolgáltató- iparban vállalnak munkát. Előtérbe került tehát a csa­lád fogyasztási és gazdálko­dó funkciója, felváltva a korábbi termelésközpontúsá- gú kisközösséget. Mindez, sok egyéb tényezővel együtt, sok ösztönösséget, oda nem figyelést és sietséget, bizo­nyos értelemben elfáradást okoz a családok életében. Tudományos megfigyelés bizonyítja, hogy a családok­ban túlságosan sok rossz ha­tású esemény zajlik a gyere­kek előtt. Esetenként a szü­lő az idő hiányát túlzott szi­gorral próbálja ellensúlyozni, máskor meg indokolatlan enyheséggel „nevel”. Esetle­gesek a büntetésformák is. Ami pedig az alkoholizmust, a családi nevelésre társadal­mi méretekben károsan ha­tó jelenséget illeti: egy nagy­községben nemrég megkér­deztek 700 kisdiákot az apa italozási szokásairól. Meg­tudták : a hét több napján italos az apa a kérdezett csa­ládok 17 százalékában, egy nap részeg 14 százaléknál, ünnepen néz az üveg fene­kére 27 százalékuknál... A szülő és a nevelő talál­kozásának lehetősége, gyako­risága, a kölcsönhatás egy­más nevelési munkájára nél­külözhetetlen a jelenlegi nagyméretű családi szokás­váltások korában. És ko­rántsem az iskola szervezett közösségi programjaival kel­lene a családi nevelést kie­gészíteni (esetleg éppen pó­tolni) ! Műveltségi hátrány­nyal érkezik ma az iskolai életbe a gyerekek egy szá­zaléka, legalább 100 ezer gyermek pedig különböző módon veszélyeztetett, hátrá­nyos környezetben él. Nem kapják meg tehát a fejlődé­sükhöz elengedhetetlenül szükséges, megfelelő családi „hátországot”. Mindezek — és még sok más negatív té­nyező — ellenében kell(-ene) hatnia a pedagógus „család­orientáló” módszereinek, al­kalmazva a kialakítható kap­csolatok minden lehetséges formáját! Léteznek erre jó, ötletes kezdeményezések, túl a ha­gyományos családlátogatáso­kon, vagy a szülői értekezle­teken (amelyekről sajnos, rendszerint éppen a „problé­más” gyerekek szülői ma­radnak távol). Ózdon az egyik lakótelepi iskolában az úttörőcsapat a felnőttek be­vonásával szervezett progra­mokat. Bács megyében több helyen brigádokat kértek fel a gyerekek otthoni segítésé­re, rendszeres látogatására. Ebben a megyében tartanak számon egy másik. igen hasznos nevelési kísérletet is: kisebb úttörőrajok a ve­zető tanárral együtt elláto­gatnak családokhoz, és ép­pen a „problémás” szülők je­lenlétében, beszélgetnek, vi­tatkoznak, gyerekük! dolgai­ról. Okos ötlet volt másutt az úgynevezett lakóhelyi ügyelet megszervezése. A szülői értekezlet spon­tán formáját vezették be Nagybátonyban, Szentlőrin- cen; akkor tartanak megbe­széléseket, amikor sürgető kölcsönösl (mondanivalójuk van, s nem ragaszkodnak mereven a naptárhoz. Sok helyen nemcsak gyámügyi feladatokat lát el az osztály­főnök, a szülői munkaközös­ség, hanem bevonják a szü­lőt — a szükséges mértékig — az iskola életébe. Kérik tanácsát, hívják Kísérőnek kirándulásokra, múzeumlá­togatásokra, közös filmvetí­tésekre, vegyen részt hasz­nos -előadásokon. Igen jó szülői ötlet helyenként — és követésre érdemes, — hogy az apa anya meghív kisebb gyermekcsoportot a munka­helyére; pályaválasztáshoz, egy-egy foglalkozás megked- veltetéséhez is jó recept ez a módszer. Máskor — mint Békéscsabán, Gyomán, már rendszeres .— iskolai szakkö­rök vezetését bízzák értő szülőkre a nevelők. hol tehát megpró­bálják a -tanár— szülő kapcsolatokat korszerűvé formál­ni, hozzáigazítani a család és a társadalom vál­tozásaihoz, változó lehetősé­geihez és igényeihez — ott kellően egyeztethető a csalá­di és az iskolai nevelés jó- néhány tennivalója. Így • ki­alakulhat az a hasznos mun­kamegosztás, aminek — vég­ső soron — az veszi hasznát, akiért fáradozni érdemes: a diákgeneráció sora... Várkonyi Margit KIÁLLÍTÁS Nyolcvanéves a Szolnoki Művésztelep Az SZMt Ságvári Endre Művelődési Központja szín­háztermében április 11-én, 16 órakor nyílik a Nyolcvan­éves a szolnoki Művésztelep c. kiállítás. A képzőművésze­ti kollekció — a ma élő al­kotók mellett — olyan mes­terek műveit is bemutatja, mint Mednyúnszky László, Aba Novák Vilmos, Pólya Tibor, Mihalik Dániel, Zá- dor István, Zombory Lajos, Deák-Ébner Lajos, Fényes Adolf, Borbereki Kovács Zoltán. A kiállítást május 8-ig na­ponta 9—17 óráig tekinthe­tik meg az érdeklődők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents