Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

1983. ÁPRILIS 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ötlstmeccs és újítási kiállítás A tanácskozás résztvevői Növekedett a kezdeményező készség, a vállalkozó szellem a tanácsoknál Beszélgetés Hetényi István pénzügyminiszterrel Több mint 113 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok ebben az évben. Az ország lakossága a jövő­ben is elvárja tőlük, hogy tegyenek meg mindent a lakásépítési, felújítási és korszerűsítési programunk tel­jesítéséért; gondoskodjanak arról, hogy az év végére meg legyen a tervbe vett új. vízvezeték-, csatorna- és út­hálózat; hogy a tanácsok irányította egészségügyi, szo­ciális, oktatási és közművelődési intézmények munkája tovább javuljon és fejlődjék. Nem túlzás tehát azt állí­tani, hogy az ország mind a 10,7 millió állampolgárát érinti valamiképp a tanácsok pénzgazdálkodása. Vajon miképp sáfárkodnak a tanácsok a rájuk bízott hatalmas összegekkel, hatókonnyabb-e a munkájuk? A fenti alapkérdésre vártunk választ, amikor — olvasóink nevében — bekopogtunk Hetényi István pénzügyminisz­terhez. Fiatal agrár­szakemberek találkozója Mezőtúron Fiatal agrárszakemberek tanácsa, vagy ahogy sokan ismerik, a FAT kétnapos eseménysorozata kezdődött meg a tegnapi napon Mező­túron. A megyében első al­kalommal találkozhattak a termelőszövetkezetekben működő ilyen szervezetek képviselői. A program ren­dezői ezen a fórumon terem­tenek lehetőséget az agrár- szakemberek egymás közötti véleménycseréjére. Módszer­tani előadásokkal, hasznos ötletekkel is hozzájárulnak további munkájuk sikeréhez. Az esemény — amely ma folytatódik — gazdag prog­ramot kínál a megye terme­lőszövetkezeteiből érkezett fiataloknak. A tegnapi megnyitót a DATE mezőtúri főiskolai ka­rán Benedek Fülöp a szolno­ki Teszöv titkára tartotta meg. A fiatal agrárszakem­berek tanácsa 1978—79-ben szerepelt először a KISZ KB akcióprogramjaiban. Az irt- dulás évében a feladatot a tanácsok szerepének, tevé­kenységének megismerése je­lentette. Kiterjesztésében há­lózatának bővítésében a munkahelyi KlSZ-bizottsá- gok és alapszervezetek se­gítették. Feladata, jtogy a fiatal agrárszakemberek szakismereteit még jobban kamatoztassa, így e szervezet olyan szellemi bázissá vá­lik, amely segíti az üzemek munkáját. Tegnap megtud­hatták a résztvevők többek között azt is, hogy a megyé­ben 13 termelőszövetkezetben Az elmúlt időszakban több. szőr szóba került a lapokban a televízióban, a rádió műso­raiban a bútoripar helyzete, ezen ágazatban a raktár­készletek emelkedése,' a vá­laszték kérdése. A vásárlók sokszor hiányolták a vásáro­kon megcsodált, de üzletek­ben nem található darabo­kat, de szó esett a gyártók fejlesztési tervéről, az érté­kesítők elképzeléseiről is. Sok minden hiányzik, vannak még javításra szoruló kap­csolatok gyárak és kereske­dők között. A hiánycikkek listája a bútorok esetében is állandóan változik, talán egy olyan van, amiből legtöbb­ször a megálmodottat vásá­rolhatja meg a vevő, és ez a konyhabútor. A Tisza Bútorgyár négy gyá­rának fő terméké a háziasz- szonyoknak oly fontos, de a család mindennapi közérzetét is befolyásoló berendezés. Míg sok bútornál némi csappanás mutatkozott a keresletben, a konyhabútor iránt az elmúlt évben nőtt az igény, és ez válható az idén is. Nemcsak az új lakásokba, hanem a régiek felújításához is sokan keresik a Tisza Bútorgyár garnitúráit. A szolnokiak tapasztalata szerint a legjobban sikerült terméknél is, a bemutatás után egy év elteltével je­lentkezik a vásárlói igény. Ez történt a Nikoletta garni­túrával, amely hirtelen vált kedveltté, akkor viszont az előre ütemezett mennyiség négyszeresét kellett gyárta­ni a szolnoki bútorgyárban. Jelenleg a 249 millió l'orin­működik a fiataloknak ilyen tanácsa. A megnyitó után a meghí­vottak előadást hallgattak a mezőgazdaság jelenlegi hely­zetéről, a feladatok megoldá­sában az agrárszakemberek szerepéről és az országos „fat-mozgalomról”. Rácz Er­nő a KISZ KB osztályvezető helyettese e téma kapcsán elmondta, hogy országosan 180—200 szervezet tevékeny- kedik.A KISZ 1978 óta a fia­tal műszakiak és közgazdá­szok tanácsának mintájára, de eltérő elvek szerint szer­vezi. Felhívta a résztvevők figyelmét a közéleti munka fontosságára, a lakóhelyi kultúra fejlesztésére és ar­ra, hogy a kollektívák az utóbbiakat is tekintsék szív­ügyüknek. Javasolta: a to­vábbiakban ezek a tanácsok, munkájukkal kapcsolódja­nak valamely nagyobb gaz­daság termeléséhez, hogy megbízatásaik konkrét gazda­sági célok megvalósításához kötődjenek. E beszámoló után a me­gyei „fat-szervezetek” mű­ködéséről hallhattak előa­dást. amelyet a jelenlevők saját véleményeikkel egészít­hettek ki. Majd a résztvevők megtekintették a helyi főis­kola létesítményeit, s aztán ki-ki érdeklődésének megfe­lelően a mezőgazdaság al­katrészellátásáról, vagy a mezőhéki Táncsics Terme­tos éves termelési tervből 60 millió forint értékű a Niko­letta típusú konyhabútor. Ugyancsak ennyi a házgyári lakásokhoz kifejlesztett tí­pusokból származó árbevétel. A vásárlók és az építőipari vállalatok a tapasztalatok szerint kihasználják a nagy elemválasztékból adódó va­riációs lehetőséget. A gyártók véleménye- az, hogy a bútoripari vállala­toknak jelentős ízlésformáló szerepe is van. A kifejlesz­tett új típusokon múlik, milyen lesz a jövő évtized konyhája, nálunk, Magyaror­szágon. Nemcsak az újjal szembeni bizalmatlanságot kell a mutatós, funkciójuk­nak tökéletesen megfelelő bútorok alkotásával legyőz­niük, hanem azokat az, aka­dályokat is, amelyek ma még igen gyakran jelentkez­nek a háttéripar gyártmá­nyaival kapcsolatban. Az import csökkentésére irá­ny úló törekvések sokszor si­keresek, például találtak gyártót a mosogató melletti szekrényrészbe épített szin- terezielt edénycsepegtető drótkosarakra, vagy a sa­rokelem jobb kihasználását segítő műanyag, forgatható polcra. Ugyanakkor rozsda- mentes mosogató, fogan­tyúk és egyéb szerelvények szinte csak imporlból sze­rezhetők be. Nem simul kellőképpen a konyhabútorkínálathoz a konyhai készülékek kínálata sem. Több éve kezdtek ala­kulni az együttműködési formák, de igazán jó koope­rációk csak ritkán születtek. Jól indult a jászberényi Hü­lőszövetkezetben lévő új ter­melési eljárásokról, módsze­rekről tájékozódott. Az eseménysorozat rende­zői — amelyek között van a Teszöv, a KISZ Szolnok me­gyei Bizottsága, a DATE fő­iskolai kara és a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet — sok érdekes programot kínálnak a mai napra is. Az újdonsá­gok jegyében, méltó helyre került a megyei újítási ver­seny értékelése. Ezen vala­mint az újítási és ötletkiál­lításon, — ez lesz az „ötlet­meccs” — az ország megyéi­ben működő területi szövet­ségének újítással foglalkozó munkatársai is részt vesz­nek. A mai napon a vendé­gek kérdéseire olvasótalálko­zón az ötlet ’83 és a Magyar Mezőgazdaság című folyóira­tok főszerkesztői válaszol­nak. Tegnap a fiatal agrárszak­emberek rendezvényével egyidőben a Kontakta mező­túri gyáregységében találkoz­tak a megyében tevékenyke­dő fiatal műszakiak és köz­gazdászok tanácsainak tag­jai. Ott előadást hallhattak a műszaki előkészítő mun­ka hatékonyságáról, a gyár­tóeszközök fejlesztéséről, majd üzemlátogatással foly­tatták az egynaposra terve­zett rendezvényt. gozott program, amely kere­tében szállodai hűtőberende­zéseket készítenek együtt. A mintadarabok külföldi vissz­hangja kedvező volt, ez azonban a hazai vevőknek legfeljebb arra bizonyíték, hogy lehetne ilyen is az együttműködés. Sajnos a lakások konyhai berendezé­sei (szagelszívó, beépített hű­tők, fagyasztók és gáztűzhe­lyek) és a konyhabútorok összhangja még sokszor hagy maga után kívánni valót. A Szolnokon gyártott konyhabútorok szépek, gyár­tási technológiájuk ma meg­egyezik a nyugati cégek technológiájával. A színvo­nal megtartását biztosítja a napokban próbaüzemmel be­fejeződő beruházás, amely- lyel összesen Sü millió forint értékű új gépet állítottak a termelésbe. A következő lépés a bútorok alkatrészei­nél, méreteik egységesíté­se, a még gyártott régi tí­pusok elhagyásával. Ez az anyagtakarékos, gazdaságo­sabb gyártást teszi lehetővé, és elősegíti a korszerű gépek jó kihasználását. A választék biztosítására fejlesztették ki, egy NDK-beli gyárral közö­sen, a szolnokiak a TR nevű garnitúrát, amely vevő­csalogató mondat szerint: „több, mint egy szép mun­kahely”. A natúr vagy pá­colt tölgy burkolat, az üveg- betétes ajtók segítik az esztétikus megjelenést. a gyakorlatban pedig sok vá­sárlónál vizsgázhat, hogy nemcsak szép, de jó is aTR. F. E. — Miniszter elvtárs, kezd­jük a költségvetési intézmé­nyekkel! Milyen arányban részesednek a tanácsok e te­rületen az állami költségve­tés előirányzataiból? Ele­gendő költségvetési pénzesz­közzel rendelkeznek ahhoz, hogy teljesítsék a társadal­mi programokban vállalt kötelezettségeiket, z kielégít­sék a lakosság alapvető egészségügyi és kulturális szükségleteit? — 1981-ben 124.5 milliárd forintot költöttünk a külön­böző költségvetési intézmé­nyek — bölcsődék, óvodák, iskolák, színházak, kórhá­zak stb. — fenntartására, amelyből több mint 48 szá­zalékkal részesedtek a taná­csok. Az. idén már 134 mil­liárd forint az üzemeltetés, fenntartás előirányzata, s ennek 55 százalékával, csak­nem 74 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok. Vagyis — bár a gazdasági növekedés üteme mérséklő­dött, s a költségvetési intéz­ményeknek sem tudunk annyit juttatni, mintameny- nyit 'szeretnénk — nőttek a felhasználható összegek. Az oktatási, közművelődési kiadások 66, az egészségügyi és a szociális kiadások 74 .százalékának felhasználásá­ról már a tanácsok dönte­nek. Méghozzá alapvetően jól, hiszen kiemelkedő ér­demük van például abban, hogy az óvodai ellátásra jo­gosult gyermekek 83 száza­lékát már fel tudjuk venni. Magától értetődik, arra törekszünk, hogy a vállalt társadalmi kötelezettségeknek minden lényeges területen megfeleljünk. Ez azonban nem azonos azzal, hogy min­den jogos igényt ki tudunk elégíteni, az állami, tanácsi pénzekből. A tanácsoknak itt is rangsorolniok kell a sokféle ..kell” között. An­nak a tudatában, hogy ezek­ben az években elsősorban a kórházi, az általános isko­lai igények és a lakásépítés élveznek elsőbbséget. — Bár a lakásépítés, -fel­újítás, -korszerűsítés pénz­ügyei külön beszélgetést igényelnének, nem hallhat­nánk legalább néhány mon­datos értékelést erről? S a közműprogramunkról, hiszen az embereket ez nem ke­vésbé érdekli, mint a lakás. — Ez valóban egv másik interjút kívánna! Ezért e helyütt hadd jegyezzek meg csak annyit, hogy kellően összpontosított és takarékos ■gazdálkodás esetén a taná­csok meg tudják valósítani a lakásprogramot. Ami a közművesítést illeti: 1982­ben mintegy 130 ezer fővel nőtt a vízvezetéki ivóvízzel ellátott lakások száma, vagyis az állampolgárok 78 százaléka már egészséges vízihez jut. A lak ásóik 59 százalékában egyébként már bent van a vízvezeték. Csaknem 400 kilométerrel növekedett csatornahálóza­tunk hossza. Ez lehetővé tette, .hogy mintegy 50 ezer új lakást kapcsoljanak be a csatornázási rendszerbe, s a közcsatornával ellátott laká­sok aránya 36 százalékra emelkedjék. — Ebben talán a lakosság társadalmi munkája is ben­ne van. Mit és mennyit kö­szönhettünk ennek 1982-ben, mely megyékben jeleskedtek leginkább? — Kezdjük a számokkal! 1981-ben 628 forint volt az egy főre jutó társadalmi munka értéke, tavaly pedig már 796 forint. A megyék közül különösen Szolnok, Nögrád és Bács-Kiskün la­kói emelkedtek ki. hiszen az egy főre jutó érték itt több mint kétszerese volt az országos átlagnak. Mindent egybevetve: ta­valy több mint 8,5 milliár- dot hozott az országnak a társadalmi munka, 1,8 mil­lióiddal magasabb összeget, mint egy évvel korábban. Ez nem kis tétel! S ehhez járult még az a 200 millió forint, amely az állampolgá­rok önkéntes befizetéseiből — téglajegyek vásárlásából, a kommunista műszakok tel­jesítményértékének átutalá­sából — származott. Ebben különösen Bács-Kiskun, Borsod, Pást, Csongrád és Fejér megye jeleskedett. — S a vállalatok meg a szövetkezetek? Azok is azo­nosultak a területfejlesztési feladatokkal? — 1981-ben 3,7, 1982-ben pedig 4,2 milliárd forintot kaptak a tanácsok a válla­latoktól és a szövetkezetek­től, településfejlesztési cé­lokra. Minthogy e szerveze­tek mindemellett még saját magulí is építenek lakást, vagy hozzájárulnak azok felújításához, sporttelepeket tartanak fenn, és — más in­tézményekkel karöltve — aktív szociálpolitikát foly­tatnak, ami persze megint pénzbe kerül — a 4,2 mil­liárd sem nevezhető kicsiny összegnek. Egyébként a jö­vőben is az a kívánatos, hogy a vállalatok, szövetke­zetek hangolják össze a ta­nácsokkal lakás- és óvoda­építési, -fenntartási tervei­ket, s találjanak egymásra akkor .is, ha vízvezetéket fektetnek, csatornát építe­nek, hiszen olcsóbb, kifize­tődőbb ez közös erővel. — Egyetérthetünk-e azzal a felfogással, hogy túl sok adót fizetnek a vállalatok, illetve az állampolgárok? Elég hatékony-e az adópoli­tikánk, tervbe vették-e kor­szerűsítését? — Valóban hallani olyas­mit itt-ott, hogy túl sok az adó. A válasz azonban nem egyszerű. Ha ugyanis azt nézzük, hogy az idei állami költségvetés f0 milliárd fo­rint hiányt mutat, akkor az adó nem túlzott. A szubjekív érzelmekből táplálkozó „túl sok” megfo­galmazás mindig valamihez viszonyítva kap reális értel­met, s — hadd utaljak is­mét a 10 milliárdos költség­vetési hiányra — az ilyen sommás kérdésre ma csak nemmel lehet felelni. Azzal a fontos kiegészítéssel, hogy az adóztatás akkor megfele­lő mértékű, ha annak ered­ményeként a vállalatoknál, a lakosságnál, s persze a kül tség vetésnél kelet kezett jövedelmek összhangban vannak a népgazdasági terv­vel, a gazdaságpolitika fel­adataival. lehetőségeivel. Ha nincs meg 'ez az összhang, akkor kell vizsgálni, mi a gond: magas-e, vagy pedig alacsony az adó? — Az elhangzott válasz­ból egyértelmű: nem elég hatékony az adópolitikánk. Tervbe vették a korszerűsí­tését? — Az élet igénye szerint. Hiszen hosszabb távon az adóterhek növelése irányába hat, hogy a költségvetés mind több — főként szociál­politikai — feladatot vállal magára. Mint ahogy az is, hogy — különösen az álta­lános gazdaság; feltételek romlása miatt — a költség- vetési elkötelezettség csak bizonyos határig fokozható. A hetedik ötéves tervre, a szabályozó eszközöknek továbbfejlesztésére készülve már most dolgozunk az adó­politika korszerűsítésén. Ha sikerül a kevésbé gazdasá­gos termelés támogatósát csökkenteni, altkor a haté­konyan és kevésbé hatéko­nyan dolgozó vállalatok te­herviselése gazdaságilag ra­cionálisabbá, méltányosabbá válik. Folyamatban van a lakossági adóztatás területén a kisvállalkozási formák működési tapasztalatainak értékelése, az illetékfelté­teleknek a lakásgazdálkodós követelményeihez való fo­lyamatos hozzáigazítása, a településfejlesztési hozzájá­rulás átfogó rendszerének előkészítése. Érdemi viták folynak más perspektivikus célkitűzések, így példáiul a lakossági jövedelmek átfogó, egységes adóztatásának kér­déseiről is. — Azzal az alapkérdéssel kopogtatunk be miniszter elvtárshoz, hogy javul-e, ha­tékonyabb-e a tanácsok pénzgazdálkodása? Miben lehetne summázni az eddigi megállapításokat? Növeke­dett-e például a rugalmas­ság, a kezdeményező kész­ség, a vállalkozó szellem a tanácsoknál? — Egyre inkább növek­szik. Ezt bizonyítja például az intézmények több célú hasznosítása (az iskolák tor­natermének bérbeadása, a kollégiumok' felhasználása a nyári idegenforgalom idő­szakában) az elnéptelenedett tanyasi iskolák értékesítése, a tanácsi kezelésben levő egyes kihasználatlan helyi­ségek bérbeadása, a piaci díjtételek' módosítása, a gép­kocsiparkolási díjak rende­zése és sok más. Mindenek­előtt Somogy, Csongrád és Bács-Kiskun megyében ha­tékony intézkedéseket tettek a különböző térítések éssze­rűbb megállapítására és azok beszedésere. A kezdeményező készség, a rugalmasság jeleként érté­kelhető az egészségügyi in­tegráció is, hiszen ez lehe­tőséget teremtett a szakosí­tásra, a párhuzamosságok csökkentésére, az ésszerűbb anyag- és eszközgazdálko­dásra — a magasabb színvo­nalú betegellátásra. Buda­pesten, Szolnok megyében és több más helyen megkezdő­dött a betegirányítási rend­szer további korszerűsítése: betegfelvételi részlegeket alakítottak ki és az ötnapos munkahét bevezetésével központi ügyeletet hoztak létre. A napjainkig tartó influ­enzajárvány idején százez­rek érzékelték csupán ennek az egy intézkedésnek a könnyítő hatását, előnyeit. Minthogy az élet mind több területén érvényesül ez a kezdeményező készség, vál­lalkozó szellem, azt hiszem, nem túlzás azzal az össze­gezéssel zárni ezt a beszél­getést, -hogy évről évre ja­vul, hatékonyabb a tanácsok pénzgazdálkodása, s ezzel együtt emelkedik a munká­juk színvonala. Meggyőződé­sem, hogy nemcsak itt, a Pénzügyminisztériumban látjuk így. hanem ugyanez a lakosság véleménye is. Magyar László F. T. A TR nemcsak szép —A Nikoletta befutott Új gyártósort állítanak munkába a Szolnoki Bútorgyárban tőgépgyárral közösen kidől-

Next

/
Thumbnails
Contents