Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-28 / 99. szám
Éljen a szocializmus és a béke! Losonczi Pál fogadta az algériai külügyminisztert Mikroelektronikai alkatrészek Próbaüzem Kisinyovban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tegnap a Parlamentben fogadta a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Ahmed Taleb Ibra- himit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság külügyminiszterét. A szívélyes légkörű találkozón áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását, a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését. A megbeszélésen jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter, valamint Havasi Béla, hazánk algíri és Abdelaziz Kara, Algéria budapesti nagykövete. Az algériai diplomácia vehetője , tárgyalt Ábrahóm Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszterrel is. Az algériai külügyminiszter programja délután az Egyesült Izzóban folytatódott. Itt Demeter Károly vezér- igazgató tájékoztatta a vendéget a nagymúltú gyáróriás tevékenységéről. Ezután üzemlátogatás következett: Ahmed Taleb Ibrahimi a budapesti fényforrásgyár PÁR —38-as és Kékes lámpagyártó gépsoraival, külföldön is keresett termékeivel ismerkedett meg. Az algériai diplomácia vezetője este a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát tekintette meg az együttes Rottenbiller utcai székházában. Lázár György látogatása Veszprém megyében Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke tegnap reggel Veszprém megyébe látogatott. Útjának első állomásán, Veszprémben Pap János, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a megye politikai, társadalmi és gazdasági életéről. Lázár György ezután Pápára utazott, ahol megismerkedik a húskombinát munkájával és találkozik a szocialista brigádok vezetőivel. A Minisztertanács elnöke Pápán és a járásban, ahol mezőgazdasági nagyüzemekbe is ellátogat, elsősorban az állat- tenyésztés eredményeiről, gondjairól, valamint a hús- feldolgozás és értékesítés helyzetéről tájékozódik. Szocialista partnerektől vásárolt technológiák alkalmazására rendezkednek be az alig több mint egy éve alakult Mikroelektronikai Vállalatnál. Ezzel újabb, jelentős állomásához érkezik az elektronikai alkatrészek gyártásának központi fejlesztési programja. Az első komplett gyártósort egyelőre a Szovjetunióban, a kisinyovi Mezon gyár egyik üzemében szerelték fel, ott végzik a próbagyártást is. Ez á vállalpjt adja át magyar partnerének az import szili- ciumszeletek előállításához szükséges technológiai licen- cet és a gyártási ismereteket. Egyúttal kiképzik a leendő magyar kezelőszemélyzetet; ezekben a hetekben 30 magyar mérnök és más műszaki szakember tanulmányozza a helyszínen a szovjet mikroelektronikai ipart, ismerkedik a gyakorlati munkával és a rövidesen Budapestre kerülő gépsorral. Szeptembertől ugyanis — az előzetes program szerint — már a Mikroelektronikai Vállalatnál üzemelnie kell a berendezésnek, jövőre pedig megszervezik a kétműszakos termelést. Kiváló cím a salgótarjáni ruhagyárnak Az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülése A telekellátás fejlesztésének a családok tízezreit érdeklő kérdéseiről tárgyalt tegnap az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. Az ÉVM előterjesztése átfogó felmérés alapján készült, amelynek során a minisztérium összegezte a helyi tanácsok tapasztalatait, előrejelzéseit az állami telkek iránti igényekről, ezek kielégítésének lehetőségeiről, s javaslataikat a telekellátás ésszerűbb módozatairól. A minisztérium előterjesztése rámutat, hogy a tanácsok az utóbbi évtizedben főként a fejlődő városok, közművesített, népesebb községek építkezéseit segítették állami telkek értékesítésével, 1977 óta pedig tartós használatba adásával. A bővülő családiház-építés új követelményeket támaszt, több telekre van szükség. A helyi tanácsok 1981—82-ben már nagy erőfeszítéseket tettek. amelyek eredményeként erőteljesen növekedett a tartós használatba adott telkek száma. 1982-ben megyénként a fejlesztési eszközök 1—5 százalékát, ösz- szesen 450 millió forintot költöttek telkek kialakítására, s ezt az összeget mintegy 300 millió forint OTP-hitel- lel egészítették ki. Jelentősek a kisajátítási, kártalanítási költségek, a mezőgazdasági földterületek megváltási díjai, s különösen a közművesítés. A tanácsok felmérése szerint a magánerőből építkezők 1983 és 1985 között csaknem 124 ezer állami telket kívánnak igénybe venni. Ebből 65 ezer már rendelkezésre áll, a további 59 ezer is biztosítható, ha a telkek kialakításának felgyorsult üteme tovább tart. A bizottsági ülésen Abra- hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy a kormányzati szervek a telekellátás korszerűsítésével kapcsolatban még nem alakították ki álláspontjukat, vagyis a képviselőktől nem egyszerűen egyetértő vagy módosító javaslatokat várnak. hanem olyanokat, amelyeket a kormányzati szervek alapul vehetnek döntéseik kialakításakor. Több képviselő javasolta, hogy teremtsenek a tanácsok jobb összhangot a település- rendezési programok és az építkezési telkek kialakítása között. Egyes jogszabályok módosítását, korszerűsítését is indítványozták, amellyel egyszerűbbé válhatna a telekhez jutás, szélesebb körben kibontakozhatna az ön- tevékenység, a vállalkozó készség. Helyesnek látnák a vállalatok összefogását is a telkek kialakításában, közmű vési tésében. A salgótarjáni ruhagyár dolgozói, a megelőző évhez hasonlóan, 1982. évi munkájukkal is elnyerték a Kiváló vállalat címet. Három év alatt — lényegében változatlan létszám mellett — más- félszeresése növelték gyáruk bevételeit és a nyereségét is. Ebben jelentős szerepet játszott a folyamatos műszaki, technológiai fejlesztés, a szilárd munkafegyelem, a kitűnő minőséget kamatozó korszerű szaktudás, a következetes piackutatás és a folyamatos alkalmazkodás a piac igényeihez. A gyár konvertibilis elszámolású exportja 1980 óta két és félszeresére emelkedett, s a termékei változatlanul nagyon kelendőek. A kiváló cím elnyeréséről szóló oklevelet tegnap, az ez alkalomból rendezett ünnepi munkásgyűlésen Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter és Czerván Márton- né, a Ruházati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára adta át Kaszás Józsefné igazgatónak. Katonásan és politikusán Vázlat egy „megszállott” emberről Keménykötésű, nyílt tekintetű, igazi katonatípus Varga Zoltán zászlós. Hallatlan nyugalom árad belőle. Az egész lénye bizalomkeltő és biztonságérzetet teremtő, — pedig az élet érdekes kontrasztjaként neki sokáig hiányzott a biztonságot nyújtó otthon. Nevelőszülőknél nőtt fel. — Nem volt semmi támaszom, elég keményen neveltek, talán ezért tetszett meg nekem a katonaélet, — mondja. 1961-ben vállalt tovább- szolgálatot a hadseregben. Két év múlva, hivatásos állományba vették. Úgy tűnik, jól választott: — Olyan pályán maradtam amelyik tetszett nekem. és lakáshoz is jutottam, együtt élhettem a családommal. Ez az együttélés természetesen más, mint a polgári életben megszokott. — Volt olyan év, amikor összeadtam a szolgálati út miatt távol töltött napokat. Hét hónapot kitevő idő kerekedett belőle. Felesége megértő társa volt, gyári munkája mellett nevelte két gyermeküket. — Nem panaszkodhatok, zokszó nélkül segített mindig. És a gyermekeink sem követelődztek soha. Tudták, hogy nekem nincs örökségem, és a feleségem családjától sem várhatunk nagy segítséget hiszen ők heten voltak testvérek, — anyagiak szempontjából nem a legjobban eleresztve. Üdülni sem voltunk soha. Két éve jutottunk el egy IBUSZ úton a Szovjetunióba. Ez volt a családnak az engesztelő. „Nagy üdülésként” pedig azt könyveltük el. hogy vettünk egy sátort, és felvertük a Holt-Tisza-partján. De oda is jöttek állandóan a katonák, én meg főztem nekik a halászlét. Talán maga is érzi, hogy együttérző támogatásáért többet is megérdemelne a felesége, és ezért fűzi az előbbiekhez: — Azt szoktam mondani, sebaj anyám, ha nyugdíjasok leszünk, együtt járjuk be az általam megtett szolgálati utakat. Marx Károly-emlékülés az akadémián Óvári Miklós mondott bestédet Marx Károly halálának 100. évfordulója alkalmából tudományos emlékülés kezdődött tegnap a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Az MTA, az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete, Társadalomtudományi Intézete, és Politikai Főiskolája által közösen rendezett tanácskozást a marxi életmű és eszmevilág sokoldalú bemutatásának szentelik. Főként azt elemzik, hogy a marxista tanok és érvényesítésük miképpen hatnak, gyümölcsöznek ma különféle területeken, így mindenekelőtt a politikában, de a gazdaságban, a tudományban, a kultúrában is. Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke üdvözölte a megnyitó ülésen a tanácskozás több száz résztvevőjét — politikai, szellemi életünk jeles képviselőit —, majd méltatta a Marx-évforduló jelentőségét Ezután Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartotta meg a tudományos tanácskozás fő előadását: — Marx Károly születésének 165. és halálának 100. évfordulóján az első gondolat, ami eszünkbe kell jusson az, hogy a történelem e szellemóriásának életműve nem lehet csupán ünnepi megemlékezések tárgya. A száz éve halott Marx eszméi azért lehetnek ma is élők. azért hatolhattak be a tömegek tudatába és válhattak anyagi erővé, mert nem elvont spekuláció eredményeként jöttek létre, hanem a társadalom gyakorlatából sarjadtaik. — Magúikat szocialistának nevező elméletek és mozgalmaik végig kísérik a XIX. és a XX. század történelmét. Marx Károly és eszmetársának, Engels Frigyesnek elméleti munkásságát az különbözteti meg minden más, szocialistának nevezett elmélettől, hogy ők nem kitalálni próbáltak egy szocialista elméletet, nem a saját elképzeléseiket próbálták rákényszeríteni a társadalomra, hanem a valóságos mozgalmat vizsgálták tudományos módszerekkel, feltárták a valóságban végbemenő társadalmi folyamatok törvényszerűségeit. — Ez a marxi felfogás tette lehetővé — mutatott rá Óvári Miklós —, hogy a szocializmus eszméje az utópia világából a tudomány világába, tehát az álmok világából a valóság világába emelkedjék, s ezáltal ne csak a világ megmagyarázását. hanem megváltoztatását is szolgálja. E marxi felfogás követése teszi lehetővé azt is, hogy ne váljunk illúziók rabjaivá, elkerüljük a doktrínerség és a voluntarizmus veszélyeit. — Az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatásának marxi felfogása nemcsak a múlt megítéléséhez nyújt segítséget, hanem nélkülözhetetlen napjaink elméleti vitáinak megítélésénél is. Napjainkban — minden bizonnyal az új kérdések sokasága és bonyolultsága miatt — fontos társadalmi kérdésekben élénk viták folynak, nem egy esetben egymásnak ellentmondó nézetek jelentkeznek, közöttük olyanok is, amelyek nem a társadalmi valóságban gyökereznek, hanem elvont spekuláció termékei. — A Magyar Szocialista Munkáspárt állandó feladatának tartja, hogy politikáját szembesítse a gyakorlattal. Ez történt a Központi Bizottság áprilisi ülésén is, amelynék» határozata hangsúlyozta annak fontosságát, hogy „mindenkor kritikusan és önkritikusan elemezzük munkánkat, folyamatosan feltárjuk az irányítás és a végrehajtás gyenge pontjait, és pártszerveink, ha szükséges, a követelményeknek megfelelően módosítsák korábbi elhatározásaikat”. A két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti éleződő ideológiai és politikai harc kapcsán Óvári Miklós egyebek között kifejtette: — Az imperializmus szélsőséges köreinek szolgálatában álló ideológusok és propagandisták napjainkban különösen heves támadásokat intéznek a marxista— leninista eszmék ellen. Egy tudományos tanácskozáson — mint amilyen ez a mostani — talán kár erre figyelmet fordítani, hiszen a a marxizmus elleni propaganda-hadjáratban nem tudományos érvek állnak szemben tudományos érvekkel, nem a valóságos társadalmi folyamatok elmélyült elemzéséről van szó, hanem a marxizmus meghamisításáról, a munkásmozgalom, a szocializmus rágalmazásáról, a tömegek megtévesztéséről. Mégis — a történelmi tapasztalatok miatt — érdemes emlékezni arra, hogy a Kommunista kiáltvány megjelenése óta minden korszakinak megvoltak a maga metternichjei és gui- zot-i, akik azt hitték, hogy a középkori 'boszorkányüldözés, a máglyák módszereivel, az erkölcsi és a fizikai terror modernebb eszközeivel vagy egyszerűen csak a tömegkommunikációs eszközök manipulativ fel- használásával meg tudják akadályozni a kommunista eszmék terjedését. E törekvések kudarca törvényszerű, mert e módszerek alkalmazói figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy a marxizmus nem az eszmék világában született, hanem a munkásmozgalom valóságában gyökeredzik, és ezért mindaddig, amíg munkásmozgalom lesz, lesz marxizmus is. Befejezésül a Központi Bizottság titkára rámutatott, hogy Marx szocializmus- elméletének legegyszerűbb megfogalmazásától korunk legégetőbb, legbonyolultabb kérdéseiig vezet az út — s hangsúlyozta, hogy ennek az útnak a bejárása, a részletek tudományos feltárása minden társadalomtudományi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó ember fontos feladata. E gondolatok jegyében köszöntötte Óvári Miklós az MSZMP Központi Bizottsága nevében az emlékülés résztvevőit, s ered ményes munkát kívánt a tanácskozásnak. Az emlékülés következő szónoka, Tökei Ferenc akadémikus, Marx és napjaink szocializmusa címmel tartott előadást. Ezután Erényi Tibor, a történelemtudományok doktora a forradalom és a reform kérdéseit elemezte Marx munkásságában. Szabó Kálmán akadémikus a marxi gazdasági elmélet és gazdaságpolitikánk témakörét választotta emlékbeszéde témájául. Bognár József akadémikus A marxizmus és a mai világ- gazdaság címmel tartott előadást. A marxi elméletről és a mai magyar társadalmi fejlődésről Kulcsár Kálmán akadémikus beszélt. Halay Tibor, a közgazdaságtudományok kandidátusa A. marxizmus és az ifjúság a mai Magyarországon című értekezését az emlékülés első napjánák befejező előadása követte: Almási Miklós, a filozófiai tudományok doktora Marx és a kultúra nyitottsága címmel emlékezett Marx Károlyra. Az emlékülés ma folytatja munkáját. A nyugdij azonban még messze van. Alegységparancsnoki beosztása és sokoldalú politikai munkája közben nincs ideje arra gondolni. Fiatal tiszthelyettesként kezdett vezetni politikai foglalkozásokat. Akkor még párton kívüli volt. — Szabad időmben is foglalkoztam a politikával, sokat olvastam, hiszen a katonafiatalok mindig kérdeztek valamit, mindig meg kellett magyaráznom a politikai élet egy-egy fordulatát. Meg aztán a becsvágy is hajtott. Meg akartam mutatni, hogy ha a családi helyzetem miatt nem is végezhettem el a középiskolát, önképzéssel boldogulhatok. Ezért is kértem, hogy elvégezhessem a tiszthelyettesképző iskolát, majd a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. Régóta tagja a pártalap- szervezete vezetőségének, há. rom éve ő a titkára. Tagja az egység pártbizottságának is. Érthető, hogy szabad idejéből sokat elvesz a politikai munka. — Sosem számoltam, hogy mennyit, — mondja. — Én erre és nem az üres időtöltésre tettem fe] az életem. A hadseregben könnyebb is, meg nehezebb is a politikai munka, mint a polgári életben. Könnyebb azért, mert szervezett keretek között történik, a kiképzés szerves részét adja. És ebből következik a nehézsége is. A politikai foglalkozáson a parancsot a meggyőzés váltja fel. Varga Zoltán ezt mondja erről: — Néha teljesen az alapoknál kell kezdeni, hiszen képzettség tekintetében igen nagy a különbség az emberek között. A felsőfokú képesítéssel rendelkezők mellett olyanok is akadnak, akiket a tanáraik csak azért engedtek át az általános iskolai vizsgákon, hogy szabaduljanak tőlük. Ezeknél már az is nagy eredmény, ha megértik és elfogadják a haza védelmének szükségességét. A propaganda munkában az értelem mellett az érzelemnek. a propagandista meggyőződéstől fűtött személyiségének is nagy szerepe van. Pontosabban szólva ezek nélkül hatástalan a munkája. A hallgatóknak érezniük kell, hogy a propagandista az ügy igazába vetett mélységes hittel magyaráz. És Varga Zoltán hallgatói érzik is ezt. — Váradi Lajos, a politikai helyettesünk jó példakép volt számomra. Katonatársaim is politizáló emberek, ez megkönnyíti a munkám, — mondja a zászlós. Áldozatvállalását mindig elismerték felettesei. A Haza Szolgálatáért Érdemérem mindhárom fokozatát megkapta már. Most pedig, április 21-én propagandista munkásságáért a Lenin emlékplakettet vette át Budapesten. Életútját így summázza: — Nem tettem én semmi különöset, csak teljesítettem azokat a követelményeket, amelyek egy katonától elvárhatók. S. B.
