Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-28 / 99. szám

Éljen a kommunista és a munkáspártok internacionalista szolidaritása! Jurij Undropov válasza az amerikai tudósok felhívására Üzlet és politika a itkán dobálódzik a vi­lágsajtó „az évszázad ilzJete” kifejezéssel. Annak idején a szovjet —olasz szerződést minősítet­ték ilyennek, amikor megvá­sárolták a Fiat gyár néhány típusának licencét, s meg­kezdődött a Zsiguli-program. Hasonlóan nagyszabású üz­let volt két évvel ezelőtt a szovjet—nyugatnémet föld­gázcsőszerződés. Most — a hamburgi Der Spiegel szerint — újabb, minden eddiginél nagyobb szabású üzlet körvonalai bontakoznak ki. A hetilap értesülése: Moszkva a hatal­mas szibériai szénmező ki­aknázását szeretné nyugat­német gépekkel és technoló- lógiával meggyorsítani. Az ásványi kincs hasznosítása megéri a befektetést. Igaz, Moszkvától legalább 3500 ki­lométerre húzódik a lelet, de a tudósok szerint 140 mil­liárd tonna barna- és kőszén lapul a föld mélyén. A szov­jet elképzelések szerint gáz­zá, vagy benzinné dolgoznák föl. Jó jel, hogy ekkora üzlet van kilátásban. Becslések szerint 40 milliárd márkát tenne ki a szovjet megrende­lés. Cserében a Szovjetunió kőolajjal, vagy szénből nyert tüzelőanyaggal fizetne. Szé­dületes számok, de megkoc­káztatható a vélemény: még az üzlet méreteinél is jelen­tősebb politikai vonatkozása. Éppen most, amikor Wa­shington szeretné rábírni szö­vetségeseit, hogy korlátoz­nák gazdasági-kereskedelmi kapcsolataikat a Szovjetunió­val, a többi európai szocia­lista országgal — az évszá­zad újabb üzlete rendkívül fontos lehet a kelet—nyugati kooperáció jövője szempont­jából. Már önmagában az a tény figyelemreméltó, hogy az Egyesült Államok legtekinté­lyesebb nyugat-európai szö­vetségese a földgázcsőszer - ződést fölülmúló értékben hajlandó a Szovjetunióval üzletet kötni. Hiszen Bonn a katonapolitikában — első­sorban az eurorakéták befo­gadásában — teljes mérték­ben támogatja Washingtont, de már a fegyverzetcsökken­tés ügyében korántsem azo­nosul az óceánon túli szövet­ségessel. Az NSZK a komoly tárgyalás híve. Úgy véli: Senfben mind Moszkva, mind pedig Washington szá­mára nyitva áll az út ésszerű kompromisszumhoz. S e köz­ben Bonn változatlanul ki­tart korábbi elhatározása: a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok, a két tömb pár­beszéde mellett. Hiába, más az üzlet és más a politika, tengeren innen és tengeren túl. Gyapay Dénes A világűr békés felhaszná­lását rögzítő szerződéssel kapcsolatban elérkezett a döntő pillanat; vagy azonnal megkezdik az érdemi tárgya­lást a szerződés előkészítésé­re, vagy a fegyverkezési haj­sza kiterjed a világűrre is — hangsúlyozza Jurij Andrd- pov, az SZKp KB főtitkára abban a levelében, amelyet neves amerikai tudósok fel­hívására válaszolva írt, s amelyet tegnap hoztak nyil­vánosságra Moszkvában. A tudósok felhívásukban rámutattak: az űrkutatás ha­talmas eredményeket hozott, s számos tekintetben talán kulcsot jelent a világ előtt álló égető problémák megol­dásához. Mindeddig a koz­moszt e békés célok érdeké­ben használták fel, s e szempontból döntő jelentősé­gű az az 1967-es szerződés, amely megtiltja a tömeg- pusztító s ezen belül a nuk­leáris fegyverek űrbéli elhe­lyezését. Ugyanakkor jelen­tősen fokozza a háború kitö­résének lehetőségét, ha bár­milyen fegyvereket helyez­nek el, vagy kísérleteznek ki a világűrben. Mint a felhí­vás is emlékeztet rá, a Szov­jetunió 1981-ben szerződés- tervezetet terjesztett elő, amely tiltaná bármiféle fegy­ver űrbéli elhelyezését és felhasználását. A felhívás — amelyet az Egyesült Államokhoz és a Szovjetunióhoz intéztek — hangsúlyozza: itt az utolsó lehetőség, amikor még meg­születhet a szerződés, amely megtiltja bármiféle fegyver űrbéli elhelyezését, valamint azt. hogy bárki bármi módon kárt tegyen más államok mesterséges holdjaiban, vagy megsemmisítse azokat. Ilyen szerződés szolgálná mind­azon államok érdekeit, akik Katonai díszszemlével és a dolgozók felvonulásával ünnepelték meg szerdán Ka­bulban az áprilisi forrada­lom 5. évfordulóját A fővá­ros központi terén felállított dísztribünön megjelentek az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt (ANDP) és a kor­mány vezetői, valamint az ünnepségekre érkezett kül­rendelkeznek az űrbe való kijutás lehetőségével, s egy­ben szolgálnák az egész em­beriség érdekeit — hangsú­lyozták a felhívás aláírói. Jurij Andropov válaszában emlékeztetett arra, hogy ép­pen a Szovjetunió, az az or­szág, amely 25 esztendővel ezelőtt megnyitotta a világ­űrbe vezető utat, kezdemé­nyezője és aláírója volt mindazoknak az érvényben levő nemzetközi egyezmé­nyeknek, amelyeknek célja a világűr kizárólag békés cé­lokat szolgáló felhasználá­sának biztosítása. A felhívásban is említett, mindenfajta fegyver űrbéli elhelyezését tiltó szerződés- tervezetet a Szovjetunió hi­vatalosan 1981-ben terjesz­tette elő az Egyesült Nemze­tek Szervezetében, s a javas­lat mellett szavazott az ENSZ tagállamainak túlnyo­mó többsége. Jurij Andropov rámuta­tott: sajnos a tervezetet az ENSZ leszerelési bizottsága lényegében mind a mai na­pig nem kezdte el tárgyalni, tekintettel az Egyesült Álla­mok és a NATO-tagországok ezzel kapcsolatos álláspont­jára. Mi több, a legutóbbi idők fejleményei azt mutat­ják. hogy az Egyesült Álla­mok stratégiai számításaiban — amint azt a legmagasabb szintű amerikai nyilatkoza­tok is alátámasztják — egy­re nagyobb szerep jut a hadi jellegű űrtechnikának. A Szovjetunió továbbra is mindent megtesz azért, hogy, megakadályozza a fegyver­kezésnek a kozmoszra való kiterjesztését — biztosította levelében Jurij Andropov a Szovjetunióhoz és az Egye­sült Államokhoz intézett fel­hívás tekintélyes aláíróit. földi vendégek. A magyar küldöttséget Borbándi János, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, az MSZMP KB tag­ja vezeti. Az ünnepi felvonuláson Abdul Kadir altábornagy, az ANDP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, nemzetvé­delmi miniszter mondott be­szédet, Afganisztán Ünnepség a forradalom ötödik évfordulóján MacLean útja Cambridge-től Moszkváig 3 Hz atomtitok közelében A szovjet vezetés nem nél­külözhette azokat az értesü­léseket, amelyek az ameri­kai—angol atombomba lét­rehozásáról a Manhattan- program állásáról tudósítot­tak. Márpedig sem az Egye­sült Államok elnöke, sem Nagy-Britannia miniszterel­nöke nem említette a kü­lönben oly sűrű. s baráti le­vél-, üzenetváltásaik során a Szovjetunió miniszterelnöké­nek, hogy nukleáris fegyver készül. Hogy ilyen létrehoz­ható, ezt természetesen tud­ták a szovjet tudósok, tehát a háború utáni biztonságnak a kérdéseit már a háború idején szem előtt tartani kényszerülő szovjet vezetők is. Csakhogy az atombomba megteremtése rendkívül költséges. Hatalmas erők összpontosítását igényelte. A feladat megoldását, amellyel véget vethettek a nyugatiak atomzsarolásának, be kellett illeszteniük a szinte a lehet­séges határnál is jobban megterhelt szovjet háborús gazdaságba, majd a győztes, de lerombolt ország háború utáni gazdaságába. Emiatt váltak létfontosságúvá azok az értesülések, amelyeket mások mellett nyilvánvaló­an Donald MacLean is kül­dött Washingtonból Moszk­vába. Az egykori cambridge-i diák, a „kiábrándult szocia­lista” 1944 tavaszán került a washingtoni brit nagykövet­ségre. Rendkívül rokonszen­vesnek találták, a nagykövet is hamarosan bizalmába fo­gadta. Remek teniszcsatákat vívtak egymással, ahol a jó­val fiatalabb Donald „verej- tékes küzdelemben” rendsze­rint hagyta nyerni az „öre­get”. Két gyermekével és fe­leségével, Melindával rang­jához és ősi, skót nemesi család tagjához méltó élet­módot folytatott. A kert, amely a házukat övezte, mindig rendben volt, s csak úgy illatozott a rózsáktól. A házigazda — ahogy jólnevelt angol állami tisztviselőhöz illik — maga ápolgatta azo­kat. Szép jövőt jósoltak ne­ki. Abban meg sem oszlottak a vélemények, hogy az akkor 31 éves fiatalember előbb- utóbb nagykövet lesz vala­hol. A társasági találgatások témája legfeljebb az volt, hogy a királynő lovaggá üti- e, vagy sem ... Donald MacLeant azonban a „Sir” címnél sokkal job­ban érdekelte, hogy miként állnak a dolgok Los Alamos- ban, a Manhattan-program központjában. A két angol­szász nagyhatalom megegye­zése szerint az atomkutatáso­kat közösen végezték, ami — hiszen Anglia túlságosan kö­zel volt a hitleristák által megszállt Franciaország partjaihoz — abból állt, hogy az angolok gondoskod­tak róla, hogy a szigetekről a saját tudósaik, valamint a hozzájuk Hitler és Mussolini elől menekült fizikusok, maghasadással foglalkozó tudósok az Egyesült Álla­mokba jussanak és ott be­kapcsolódhassanak a mun­kálatokba. Két tucatnyi, nemzetközileg ismert híres­séggel bővült így Groves tá­bornok tábora. Legtöbbjük nemcsak meggyőződéses an­tifasiszta, hanem szélesebb értelemben is haladó gondol­kodású volt. Teljes erővel szolgálták a célt, amíg az a A másadik világhá­borúban amerikai repülőgépek 1942 de­cemberében lebom­bázták a varsói nagy kórházat, ahol számos orvos, nővér és egészségügyi dol­gozó halt meg. Ké­peinken a lerombolt kórház egv archív felvételen és a hely­reállított kórház, ahol napjainkban a gyógyítás mellett orvosképzéssel és kutatással is fog­lalkoznak. A semlegesek újabb felhívása Madridi találkozó iTelexen 1 krkezettl VIENTIANE A Hazafias Népfront laoszi látogatáson tartózkodó, kül­döttségét, amelyet Pozsgay Imre, az MSZMP KÉ tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára vezet, kedden Vien- tianéban fogadta Khamsouk Keola, a Laoszi Országépítési Front alelnöke, a Laoszi Leg­felsőbb Népi ©yűlés alelnö­ke és főtitkára. A megbeszélésen a nemzet­közi helyzetről és a két tár­sadalmi szervezet tevékeny­ségéről volt szó. Délután a Lao Tabacco dohánygyárban nagygyűlést rendeztek a magyar küldött­ség tiszteletére. HOOGEVEENS A holland légierő két F—16 típusú harci repülőgépe éj­jeli gyakorlat közben össze­ütközött a levegőben Hooge- veen város fölött. Mindkét gép pilótája életét vesztette. A két felrobbant gép égő da­rabjai egy paraszt házra és gazdasági épületekre zuhan­tak. A polgári lakosok közül senki sem vesztette életet. SANTO DOMINGO A közép-amerikai Domini­kában felgöngyölítettek egy bűnbandát, amely gyerekeket rabolt és fejenként 7—10 ezer dollárért eladta őket gyer­mektelen kanadai házaspá­roknak. Nyolc személyt le­tartóztattak, miután a rend­őrök a főváros két házában felfedeztek 12 fogva tartott gyereket. A banda valószí­nűleg mintegy száz gyerme­ket rabolt el. ALGÍR Algírba érkezett a Francia Kommunista Párt küldöttsé­ge ©eorges Marchais főtit­kár vezetésével. A delegáció időszerű nemzetközi kérdé­sekről, a közel-keleti hely­zetről, a Földközi-tenger tér­ségéről, a népek közötti együttműködés kérdéseiről tárgyal az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) képviselőivel. BONN A béke megőrzésére és a há­ború megakadályozására fel­szólító, hetvenoldalas nyi­latkozatot tett közzé tegnap Bonnban öt évi vita után a nyugatnémet katolikus püs­pöki kar. MAPUTO A beszámoló további ré­szeinek ismertetésével illetve tegnap a beszámoló fölötti vitával folytatta munkáját a Frelimo-párt IV. kongresszu­sa. A konferencia mielőbbi si­keres befejezését sürgették felszólalásaikban a semleges és el nem kötelezett orszá­gok képviselői a madridi ta­lálkozó tegnapi plenáris ülésén. Ausztria, Jugoszlávia, Finnország, Málta, Ciprus, San Marino és Svédország delegáció-vezetői pozitív hangvételű, konstruktív szel­lemű felszólalásokban száll­tak síkra a valamennyi résztvevő ország érdekeit tükröző záródokumentum mielőbbi elfogadása mellett. A semlegesek márciusban A tegnap Izraelbe érkezett George Shultz amerikai kül­ügyminiszter csütörtöki bej­rúti látogatása előtt a liba­noni kormány beható arab- és nemzetközi konzultáció­kat kezdeményezett. Safik El-Vazzan miniszterelnök tegnap váratlanul Szaúd- Arábiába utazott, hogy tájé­koztassa Fahd királyt az iz­raeli csapatkivonásról foly­tatott tárgyalások helyzeté­ről, Libanon álláspontjáról. Elie Szalem külügyminiszter szerdán hasonló céllal fogad­benyújtott tervezetükben áp­rilis 27-ét jelölték meg a ta­lálkozó befejezésének dátu­maként. egyes nyugati de­legációk időhúzó taktikájá­nak következtében azonban a konferencia nem tudta befe­jezni munkáját. A megújított tervezet szerzői most ismét felhívást intéztek a résztve­vő államokhoz a konferencia befejezését célzó tárgyalá­sok meggyorsítására. Madridban a legközelebbi plenáris ülésre pénteken ke­rül sor. ta Alekszandr Szoldatovot, a Szovjetunió bejrúti nagykö­vetét. Amin Gemajel elnök még kedden este a többnem­zetiségű haderőben résztvevő Egyesült Államok, Francia- ország, Olaszország és Ang­lia nagykövetével találko­zott. Gemajel hangsúlyozta, hogy egyedül a libanoni hadsereg fog biztonsági fel­adatokat teljesíteni Dél-Li- banonban. Reményét fejezte ki továbbá, hogy Shultz si­keres erőfeszítéseket tesz a libanoni rendezés útjában álló akadályok elhárítására. Libanoni helyzetkép Fokozódó diplomáciai lépések veszély fenyegetett, hogy a náci Németország képes megépíteni a maga bombá­ját. Amikor azonban nyil­vánvalóvá vált, hogy csak az Egyesült Államok kezében lesz ez a fegyver amely nem készülhet el a náci biroda­lom veresége előtt, elátkoz­ták azt a percet, amikor munkához láttak. Többen közülük — így Einstein, a magyar Szilárd Leó — nyil­vánosan is felléptek az atom­bomba bevetése, majd az atomzsarolás ellen. Mások pedig — bár még annak sem érkezett el az ideje, hogy te­vékenységük részleteit hite­lesen megismerhessük — a hirtelen a „szabad világ el­lenségének” nyilvánított és az atombomba kizárólagos birtokosai által háborúval fenyegetett Szovjetuniónak segítettek abban, hogy a már megindított és a pots­dami értekezletet követően égetően sürgőssé vált atom­programját minél gyorsab­ban megvalósíthassa. Truman elnök, s az Egye­sült Államok uralkodó körei abban a hitben ringatták magukat, hogy tizenöt, de legalább tíz évig ők diktál­hatnak a világpolitikában, hiszen — atombombája nem lévén — Moszkvának meg kell hajolnia Washington Londonnal egyeztetett anti­kommunista politikája előtt. Igaz, a két nyugati nagyha­talom között sem volt éppen súrlódásmentes a viszony az atombomba ügyében. Mac­Lean, aki az Angol—Ameri­kai Közös Politikai Bizottság titkára lett, igazán megmutat­hatta kiváló diplomáciai ér­zékét. A bizottságának az volt a dolga, hogy az ameri­kai és brit atomkutatást ösz- szehangolja. A bizottság tit­kárának módja volt bejárni a laboratóriumokat, tárgyalni mindkét ország tudósaival, értesüléseket szerezni a ren­delkezésre álló urán mennyi­ségéről, azokról a vitákról, amelyek a nukleáris fegyver továbbfejlesztéséről, a hidro­génbombáról folytak. Nehéz feladat, kimerítő munka volt. Donald MacLean mégis szívesen csinálta. És megle­hetősen szomorú lett, amikor 1948-ban, megköszönve és agyondicsérve az őfelsége kormányának az Egyesült Államokban tett szolgálata­it, közölték vele: vegyen át egy nyugodtabb állomáshe­lyet. Kairó igazán gyönyörű város és pompás környezet. Ott kipihenheti magát, új erőt gyűjthet, amire vissza­tér majd a külügybe. belső szolgálatba, ahonnan majd valahová, magasabb beosz­tásba vezet az útja ... Washingtonban mind az amerikaiak, mind az ott dol­gozó angolok hetvenkedés- nek tartották azt a hivatalos szovjet nyilatkozatot, amely­ben Sztálin 1946 szeptembe­rében azt mondta Werth an­gol újságírónak, hogy „az atombomba kizárólagos bir­toklása már nem tarthat hosszú ideig”. S ügyet sem vetettek arra az 1947. no­vember 6-án elhangzott ün­nepi beszédre, amelyben Molotov, az akkori szovjet külügyminiszter egyetlen, de annál jelentősebb félmon­dattal utalt rá, hogy „az atomtitok már régen nem 4i- tok többé”. MacLean már Kairóban állomásozott, ami­kor 1949 szeptemberében egy amerikai repülőgép jelentése nyomán a Fehér Házban kénytelenek voltak megálla­pítani és közhírré tenni: a szovjeteknek is van már atombombájuk. A TASZSZ két nap múlva hivatalos közleményben világosította fel a túlságosan magabiztos washingtoni és londoni ura­kat, hogy már az 1947. no­vember 6-án elhangzott sza­vak „azt jelentették, hogy ez a fegyver a Szovjetunió ren­delkezésére áll... Az atom­fegyver titka már 1947-ben a Szovjetunió birtokában volt...” (Folytatjuk.) Pintér István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents