Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

A világ békeszerető erőinek összefogásával a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért! Érvek a békéért Szemmel láthatóan a nyugatnémet közvélemény tájékoztatására szánta Jurij Andropov, az SZKP főtitkára azt az interjút, amelyet a Der Spiegel című hetilapnak adott. A szovjet vezetés ál­lásfoglalásai az elmúlt idő­ben vajmi kevéssé válhattak ismertté pontos formában az NSZK olvasói számára, hi­szen túlságosan is sok „be­épített szűrő” halványította el a szovjet érveket, amíg azok eljutottak a közvéle­ményhez. Nyilván ez a tájékoztatási szándék a magyarázata, hogy az SZKP főtitkára ismétel­ten összefoglalt olyan szov­jet javaslatokat, amelyekről már nemegyszer hangzott el Moszkvában nyilatkozat, tü­relmesen kifejtette a Szov­jetunió szempontjait. A nyu­gatnémet hírmagazin sok ol­vasóhoz jut el s az ott közzé­tett szovjet állásfoglalás nyilván sokkalta kevésbé for­gatható ki más sajtóorgánu­mokban Ráadásul aligha vi­tatható, hogy a jelenlegi eu­rópai helyzetben a nyugat­német közvélemény magatar­tása, a legfontosabb kérdé­sekben, mindenekelőtt az eurorakéták kérdésében ta­núsított állásfoglalása igen jelentős tényező. S az sem le­hetett közömbös, hogy Kohl kancellár rövidesen a szov­jet fővárosba látogat közvet­len tárgyalásra. Mindez együttvéve érthetővé teszi Andropov hangvételét, a nyilatkozat kifejezetten ér­velő, meggyőző jellegét is. Ugyanakkor a szovjet ve­zető nyilatkozata néhány nagy fontosságú új megálla­pítást is tartalmazott. Az egyik ezek közül annak lé- szögfzése, hogy az eurora- kétákról folyó genfi tárgya­lások zsákutcába jutottak. Andropov egész nyilatkozata azt mutatja, hogy a Szovjet­unió minden lehetőséget ki akar használni ennek a helyzetnek megszüntetésére, de nem hajlandó a felelőssé­get vállalni a genfi tárgya­lás kedvezőtlen alakulásáért, a megállapodás elmaradásá­nak esetleges következmé­nyeiért. Ezek a következmé­nyek — s ezt az SZKP KB főtitkára igen világosan ki­fejtette, — igen komolyak le­hetnek, a többi között az NSZK számára is. Éppen ezért Bonn érdekei is azt diktálják, hogy befolyását, kapcsolatait az ésszerű és valóban mindkét fél számára elfogadható megállapodás ér­dekében használja ki, ahe­lyett, hogy mechanikusan a Szovjetunióra hárítsa a fe­lelősséget a megállapodás elmaradásáért, tűnt ki Jurij Andropov megállapításaiból. Egy másik, nem kevésbé figyelemreméltó megállapí­tás az, hogy a Szovjetunió adott esetben megteszi a szükséges ellenlépéseket min­den olyan újabb fegyverke­zési akcióval szemben, amely biztonságát veszélyezteti. A nukleáris fegyverekről foly­tatott tárgyalás nem póker­játék ... Ezek a tárgyalások a szó legigazibb értelmében az élet és a halál kérdéseit illetik — figyelmeztetett Ju­rij Andropov. Voltak az első nyugatné­met sajtókommentárok kö­zött olyanok, amelyek ezt a kijelentést valamiféle fenye­getésnek minősítették — hol­ott ezt is az érvelés részének kell tekinteni. Ahhoz, hogy a kép teljesen világos legyen, ez is hozzátartozik, — s az is, hogy szovjet részről az esetleges válaszlépést min­den szempontból, még a leg­magasabb erkölcsi mércével mérve is tökéletesen indo­koltnak tekintenék egy olyan helyzetben, amikor az or­szág veszélyeztetettsége ug­rásszerűen megnőne. —Az SZKP főtitkára ismételten nyomatékosan hívja fel a fi­gyelmet a Szovjetunió ön­ként vállalt kötelezettségére a nukleáris fegyvereket il­letően, javasolja a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületé által legutóbb megtett ajánlatok elfogadá­sát, a megfelelő szerződések megkötését. De azt sem hall­gatta — nem is hallgathatta — el, hogy adott esetben Moszkva sem várna ölbe tett kézzel. A határozott, ugyanakkor rendkívül türelmes hangvé­tel, a higgadt magatartás, a nyugodt érvelés különösen nagy hangsúlyt kap akkor, amikor például az óceán má­sik oldaláról egyenesen hisz­térikus hangok hallatszanak. Andropov erre is utalt, való­ságos súlyukra csökkentve az ilyesfajta megnyilatkozáso­kat. Mi eléggé realisták va­gyunk ahhoz, hogy ne törőd­jünk a retorikával — mon­dotta. fl helyzet ilyen realista értékelése, a lehető­ségek reális felmérése jel­lemezte az interjút. A szov­jet vezetés tisztában van a világ jelenlegi helyzetével, azzal, hogy a megegyezésnek, a vitás kérdések rendezésé­nek rendkívül nagy akadá­lyai vannak. De a legkisebb mértékben sem pesszimista a lehetőségek megítélésében. Fenntartja kezdeményezéseit — s minden lehetőséget megragad arra, hogy ezeket ne csupán hivatalos tárgya­lópartnerei, hanem az egész világ közvéleménye elé tárja. BELGRAD A Jugoszláv Szakszerveze­ti Szövetség Tanácsának meghívására vasárnap óta Jugoszláviában tartózkodó Cáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára tegnap Ljubljanában folyta­tott megbeszéléseket. Talál­kozott Andrej Mariniccal, a Szlovén Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak elnökével. PEKING Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Kínába szóló meg­hívást fogadott el Csao Ce- jang kormányfőtől — jelen­tette az Üj-Kína Bonnból. A meghívást Kína új bonni nagykövete nyújtotta át. A kínai hírügynökség nem kö­zölte, hogy Kohl mikorra tervezi a kínai látogatást. WASHINGTON Reagan amerikai elnök) ma a kongresszus két házának együttes ülésén személyesen igyekszik meggyőzni az Egyesült Államok törvény­hozóit arról, hogy továbbra is pénzelniük kell kormá­nya közép-amerikai politiká­ját, amely a salvadori jobb­oldali kormány minden áron való megtartására és a nica- raguai baloldali rendszer megdöntésére irányul. LONDON Észak-Etiópiában egy el­lenforradalmár gerillaszerve­zet tagjai elrabolták egy nemzetközi segélyszervezet nyolc tagját — jelentette be a segélyszervezet igazgatója Londonban. A négy brit, két ír, egy-egy indiai és amerikai szakember a Tigre tarto­mányt sújtó szárazság követ­kezményeinek enyhítését cél­zó segélyezési munkálatok­ban vett részt. Görög—amerikai tárgyalások Mindaddig nem folytatha­tók a görögországi amerikai katonai támaszpontok jövő­jével foglalkozó tárgyalások, amíg az Egyesült Államok nem teljesíti Görögország két fontos feltételét — je­lentette ki Andreasz Pa­pandreu görög miniszterel­nök nyilatkozatában. A görög kormány egy­részt azt követeli, hogy az új szerződésben rögzíteni kell lejártának időpontját. Másrészt Washingtontól kö­telezettségvállalást kér arra, hogy fenntartják az erő- egyensúlyt az Egei-tenger térségében. Különösen ez utóbbi feltétel létfontosságú Görögország számára. Mondale: Oz MX-rakétákra nincs szükség Az atomfegyverkezési ver­senyt sohasem lehet meg­nyerni; a világ nem az Egyesült Államok erejében kételkedik, hanem abban, hogy ezzel az erővei jól sáfárkodik-e — hangoztat­ta Walter Mondale volt al- elnök tegnap az amerikai lapkiadók szövetsége ren­dezte ebéden. A Carter-kormányzat egy­kori második embere a nuk­leáris fegyverkezés kölcsö­nösen ellenőrizhető befa­gyasztására, a szovjet—arne-. rikai csúcstalálkozók rend­szeressé tételére szólított fel. Azzal vádolta az elnö­köt, hogy katonapolitikájá­val gyengíti Amerikát, és aláássa az amerikai nemzet önbizalmát, hogy képes meg­védeni önmagát. Utalva arra, hogy a Car- ter-kormány tagjaként, négy éven át a nemzetbiztonsági tanács valamennyi ülésén jelen volt, és részt vett minden katonai döntésben, kijelentette; „minden két­séget kizáróan állíthatom, hogy védelmünk senkinél sem gyengébb.” A volt al- elnök szerint az MX-raké­tákra nincs szükség — sem „tárgyalási aduként”. sem pedig azért, hogy az Egye­sült Államok demonstrálja „nemzeti akaratát”. FRELIMO Megnyílt a IV. kongresszus A honvédelem, a fegyveres felforgatok elleni harc és a szocializmus építésének hár­mas jelszava jegyében nyílt meg kedden Maputóban a Frelimo-párt IV. kongresszu­sa. A kongresszusra, amely az ország függetlenségének kikiáltása, 1975. óta a máso­dik, 55 kommunista és mun­káspárt, illetve felszabadító mozgalom küldte el képvise­lőjét. Az MSZMP küldöttsé.- gét Maróthy László, a Politi­kai Bizottság tagja, a buda­pesti pártbizottság első tit­kára vezeti. A kongresszus napirendjé­nek elfogadása után Samora Machel, a Frelimo-párt el­nöke, mozambiki államfő terjesztette elő a Központi Bizottság beszámolóját. üdvözlő táviratok Afganisztán nemzeti ünnepén Afganisztán nemzeti ün­nepe, az áprilisi forradalom 5. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, \az Elnöki Tanács elnöke, tá­viratban üdvözölte Babrak Karmait, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága főtitká­rát, a Forradalmi Tanács el­nökét. Szultán Ali Kist­mandnak, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke küldött tá­viratot. Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság nemzeti ünnepén táviratban köszön­tötte az Afgán Demokrati­kus Ifjúsági Szervezetet a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Központi Bi­zottsága; az Afgán Vörös Félhold Társaságot pedig a Magyar Vöröskereszt orszá­gos vezetősége. Namíbia-konferencia, magyar felszólalás A Párizsban folyó nem­zetközi Namíbia-konferencia tegnap délutáni ülésén fel­szólalt Mód Péter nagykö­vet. a magyar delegáció ve­zetője. Mód Péter mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a dél­afrikai kormány csak azért folytathatja Namíbia illegá­lis megszállását, mert egyes nyugati államoknak Dél- Afrikához és Namíbiához fű­ződő gazdasági és politikai érdekei meghatározó szere­pet játszanak a namíbiai kérdés rendezésével kapcso­latos politikájukban. A Magyar Népköztársaság kormánya határozottan sík­ra száll a namíbiai nép ön­rendelkezési jogáért és nem­zeti függetlenségéért. —■ hangsúlyozta Mód Péter. — Határozottan elítéli a pre­toriai rendszer fajüldöző po­litikáját, néoellenes terrorját és a szomszédos, szuverén államok ellen elkövetett ag- ressziós cselekményeit, Na­míbia törvénytelen megszál­lását és azt. hogy figyelmen kívül hagyja az ENSZ Na­míbiára vonatkozó rendezé­si tervét. Lemondott az osztrák kormány Tegnap lemondott az oszt­rák kormány, miután a va­sárnapi parlamenti válasz­tásokon a kormányzó szo­cialista párt elvesztette 1970 óta birtokolt abszolút több­ségét. Bruno Kreisky kancellár a délelőtti órákban felke­reste Kirchschläger szövet­ségi elnököt és hivatalosan bejelentette kormánya le­mondását, Az államfő elfo­gadta a lemondást, egyben fölkérte a kormány tagjait, hogy — az ügyek vezetésére — maradjanak hivataluk­ban. Az elnök délután tájé­kozódó jellegű megbeszé­lésre fogadta Alois Mockot, az Osztrák Néppárt és Nor­bert Stegert, az Osztrák Sza­badság Párt elnökét. A szovjet felderítést Ber- zin, a legendás hírűvé vált forradalmár alapította, még az intervenciós időkben. A szolgálat felderítők egész so­rát toborozta az akkor még egyedülálló, a kapitalista or-* szágoktól állandó fenyege­tettségben élő szovjet állam zászlaja alá. Ezt az ügyet szolgálta bátran és tisztessé­gesen MacLean is. Vannak ennek a szolgálatnak olyan személyiségei, akiknek har­cait részletesen megismer­hettük már részben a saját maguk által írt emlékira­taikból (mint például Dórá­ét, a magyar RadUSá n dórét), a Szovjetunióban kiadott részletes dokumentációkból (dr. Richard Sorge), vagy esetleg külföldön megjelen­tetett, s az eseményeknek csak egy részét tartalmazó emlékiratokból, mint ami­lyen Kim Philbyé. Kim és a nemrég elhunyt MacLean annak idején Cambridge-ben együtt tanultak. Igaz, a két esztendővel idősebb Philby ott legfeljebb futólag ismer­hette az alsóbb évfolyamba járó, s éppen ezért a diák­ranglétrán jóval alacsonyab­ban álló Donaldot. Később titkos tevékenységük során azonban döntő pillanatokban mégis összefonódott kettőjük sorsa, amelyben nem jelen­téktelen szerepet játszott egy harmadik egykori Trinity Hall-beli növendék, Guy Burgess is. A „cambridgei hármas”-ról könyvek, újság-' cikkek százait írták. Valósá­gos tények keverednek ezek­ben az írásokban fantázia MacLean útja Cambridye-től Moszkváig „Ez nem volt közönséges átállás” szülte eseményekkel, sőt fantazmagóriákkal. Amit Philby Az én csendes hábo­rúm címmel közreadott, az kétségtelenül hiteles, bár kí­váncsiságunkat nem elégít­hette ki teljes mértékben. A hatvanas évek közepén, ami­kor könyve készült, még sok mindenről hallgatnia kellett és sok mindenről még ma is hallgatnia kell. Minden bi­zonnyal ez az oka annak is., hogy Donald MacLean visz- szaemlékezései (bár százat lehet tenni egy ellen, hogy elkészültek) még nem jelen­tek meg. Viszont egyszer el­jön a nap, amikor részlete­sen megtudhatja a világ, a történetírás, hogy az 1983 márciusában Moszkvában el­temetett férfiú miként szol­gálta a humanizmus és a bé­ke ügyét. Amit ma tudunk, az sem kevés. Allen Dulles, az ame­rikai hírszerzés egykori ve­zetője, a szovjetellenes kém­kedés és felforgatás hírhedt alakja. A hírszerzés mester­sége című könyvében újra és újra visszatér a „MacLean— Burgess esetre”, mint annak bizonyítékára, „milyen ügye­sen tudott a szovjet hírszer­ző szolgálat kedvező kapcso- . latokat létesíteni és fenntar­tani magas szintű hírforrá­sokkal, és hogyan tudta őket a maga igényeinek megfele­lően irányítani”. És dühösen állapítja meg; „A Burgess— MacLean esetet, amely 1951-ben robbant ki, amikor a két brit tisztviselő hirtelen Szovjet-Oroszországba re­pült, úgy tálalták, mintha teljes egészében átpártolás- ról lett volna szó”. Pedig: „Az ügy szenzációs tálalása eltakarta a lényeget. Ez nem volt közönséges átállás. A két férfi azért menekült el, mert a harmadik férfi, Ha­rold (Kim) Philby időben figyelmeztette őket, hogy a brit állambiztonsági szolgá­lat erősen a nyomukban van”. ö, Allen Dulles. a felfor­gatás, a kémkedés egykori atyja, mennyire nem volt képes beismerni a nagy ku­darcokat ! Azon bosszanko­dott csupán, hogy sikerült elmenekülnie MacLeanék- nek akkor, amikor a Secret Service már- „nyomukban volt”, de lcéotelen volt elis­merni, hogy Moszkva, a Köz­pont mestermunkát végzett felderítői érdekében. Már, ami a szakmai teljesítményt illeti. Mert — MacLean egész élete is ezt bizonyítja " —, a hírszerzésre is áll az, hogy ha ketten teszik ugyan­azt, az nem ugyanaz. A Szovjetunió ellen megszüle­tése pillanatától titkos há­borút folytattak, a megsem­misítésére törekedtek, jogos önvédelemből vette fel tehát a harcot a titkos háború frontján. Nem tudjuk, hogy 1935-től egészen 1941 szeptemberéig, Hitler szovjetellenes táma­dásáig milyen jelentéseket küldött az akkoriban a lon­doni külügyminisztériumba, majd a párizsi brit követsé­geken dolgozó MacLean, de azt tudjuk, hogy az angol uralkodó körök (lásd csak a müncheni egyezményt) min­dent megtettek, hogy a Har­madik Birodalom növekvő katonai erejét egyedül a szovjet állam ellen tereljék. És a hitleri Németország bi­zonyos köreinek is voltak olyan szándékai, hogy a Len­gyelország megtámadása után akaratuk, számításuk ellenére kitört német—angol háborút közös megegyezés­sel befejezik, hogy aztán a Wehrmacht zavartalanul le­számolhasson a Vörös Had­sereggel. S bár ma, több mint négy évtized múltán sem hajlandók a nyilvános­ság számára hozzáférhetővé tenni Hitler helyettesének, Rudolf Hessnék 1941 máju­sában Angliában hivatalos személyiségekkel folytatott tárgyalásainak teljes irat­anyagát, nyilvánvaló, hogy „a szökevény” már tudott a Barbarossa-tervről, s egy szovjetellenes különbéke ter­ve nem is állt olyan messze a felelős londoni politikusok­tól, mint amilyennek a győ­zelmesen befejezett, közös Hitler-el lenes háború után tűnt és tűnhet ma is. Nem vitás: a szovjet vezetés szá­mára létfontosságú lehetett minden, a brit politikai köz­pontokból származó, a szán­dékokat tudtul adó informá­ció. És ahogyan közeledett a második világháború vége, úgy igazolódott be' annak a moszkvai döntésnek a he­lyessége, amelynek értelmé­ben a szovjet felderítés — noha fő célpontja természe­tesen a hitleri Németország volt és maradt — nem szá­molta fel hálózatát sem Ang­liában, sem az Egyesült Ál­lamokban. Ma már ismert tény, hogy Los Alamosban akkor már készült az atom­bomba. Tudjuk: Groves tá­bornok. a Manhattan-prog- ram parancsnoka azt a fel­adatot kapta, hogy úgy ké­szíttesse el a tudósokkal a minden addiginál pusztítóbb fegyvert, hogy ne csupán hitlerjsták, hanem a szovje­tek se értesüljenek felfede­zéseikről, módszereikről és konstrukciójuk részleteiről, még arról a puszta tényről sem, hogy ilyen kísérletek folynak. (Folytatjuk.) Pintér István

Next

/
Thumbnails
Contents