Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
Előre az 1d83. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! A martfűi Tisza Cipőgyárban Kiaknázható lehetőségek a szervezésben Egységesebb, korszerűbb technológia, de nem egy kaptafa módszer II munkaerőnek esze és szíve is van A szervezés olyan folyamat, amelynek talán a kezdete megjelölhető, — hiszen ha máskor nem, a vállalat alakulásakor biztosan megkezdődött —, de a vége valahol ott van, ahol a párhuzamosok találkoznak. A szervezőre egyaránt tartozik az alapanyag, a modellezés, a technológia kialakítása, a gyártás mozzanatai, a csomagolás, és a kiszállítás, sőt áttételesen még az is. van-e a körzetben óvoda, bölcsőde, (vagyis hánykor kezdődhet egy-egy helyen a műszak), milyen a dolgozók felkészültsége, mennyi a nők aránya (hány kismamával kell évente számolni). A szervezés szempontjából majdnem mindegy, mit gyártanak, traktort, virágvázát vagy épp cipőt, mint a martfűi Tisza Cipőgyárban. Évente 1400—1500 új modellt álmodnak meg itt a fantázia-modellőrök, ebből 300—400 fajta kerül gyártásra. Ennyi az inhen induló termékek száma, ehhez jön még az, amikor a vevő határozott elképzeléssel, kész modellel állít be. A gyár létszáma 5100, ebből főfolyamatdkban j-észt vesz, közvetlenül a termeléssel foglalkozik 3400 dolgozó. Van tehát kinek szervezni munkáját. — Ki foglalkozik a gyárban szervezéssel? — Ebben érdekes kettősség van — válaszol kérdésemre Bácsmegi Endre, a norma- és munkaszervezési osztály vezetője. — Vannak „hivatalból” szervezőik, akiknek ez a dolguk, és vannak, akiknek munkakörükből adódóan foglalkozni kell szervezéssel. Azt mondhatjuk, hogy jól szervezett üzemben dolgozunk, hiszen az emberék 77—78 százaléka darabbérben, futószalag mellett foglalkoztatott, és ez már eleve egy szervezettségi szintet jelent. Adottságunknál és tevékenységünknél fogva kell is, hogy szervezettek legyünk, hiszen ha a munka- megosztás láncolatában hiba van, az tíz másik helyen csapódik le. A szervezés komplex tevékenység! — Kezdődik tehát a modellezésnél. — A gyártmány kialakításánál a íantázia-model- lekből a technikai modellőrök nagyüzemi gyártásra alkalmas formákat hoznak létre. Itt a tipizálás, az egyes munkaműveletek azonosítása a kulcsfeladat: például a szandálok nagy része pántvarrást igényel, a sportcipők színes díszítő csíkokat, azonos talp- vagy sarokkiképzések vannak különböző modelleken. — Ez persze nem azt jelenti. hogy „egy kaptafára készülnek” a cipőik? — Nem, hiszen ezek csak részletmegoldások. Az egész a különböző díszítésekkel, tűzésekkel alakul ki. és ez már a dolog munkaigényes része. Az egyszerűt, a jelleg-, lelent nem veszi meg senki. A díszítés igénye miatt a tűzödében a munkaerőhiány mindig újratermelődik. — Ez ma a cipőipar egyik nagy ellentmondása — szól közbe Zákány Lajosné. az üzemszervezési osztályvezető — a létszám egyre csökken. míg a munkaigényesség nő. A technológiai létszámot — tehát ahány ember ténylegesen kellene — nem tudjuk biztosítani. A legegyszerűbb módszer a nagy kapacitású célgépek beállítása lenne, de ehhez kevés a pénzünk. Marad . az olcsóbb megoldás, a szervezési intézkedések tervezéstől kiszállításig. Például előre felmérni, mikorra milyen gépátalakítások kellenek, hogy a korlátozott géppar- kdt kihasználjuk. Aztán a gépek mellett az emberi munkával is lehet gazdálkodni. Az üzemrészek közötti átcsoportosítások nálunk évente 150—200 embert érintenek. Ez a folyamat ’81-ben indult, korábban ,csak belső — műhelyek közötti — mozgások voltak. Ekkor a cipőgyártásról a .,C”-gyárba kerültek át dolgozók, csak így tudtuk elkészíteni a megrendelőik számára és saját magunknak a szükséges mennyiségű formatalpat és talplemezt. Ez általában szezonális igény. — Honnan tudják, hány embert lehet elvonni az egyik helyről, és abból mennyi kell a másikra? — Minden modellhez létszámterv is készül — magyarázza. Bácsmegi Endre — a létszámszükséglet ebből, meg a rendelés mennyiségéből kiszámítható. Tehát tudom. mennyi kellene és valójában hány emberünk lesz. Ez alapján csináljuk meg az évi létszámtervet — teregeti ki a papírokat. — Például itt látható, hogy januártól febnjárig a csákozó- ban kell több ember; a tűzödében a harmadik hónap a kritikus, ugyanakkor a textilszabászaton is csúcs van; az aljakörön január^ bán a legkisebb a létszámigény, júniusban a legnagyobb. Naponta nézzük, hogy a’ tervnek megfelelően \ ala- kul-e a dolog, illetve ehhez megtesszük a szükséges intézkedéseket. Ez lehet átcsoportosítás, határidő módosítás, fontossági sorrend felállítása, esetleg bérmunka igénybevétele —. de ez a legutolsó variáció. — Tehát, ha szükség van rá, a dolgozók másik munkaterületre kerülnek át. Jelentkezik ez valamiképpen a jövedelmükben? Arra törekedtünk, hogy kor-, szerű érdekeltségi rendszert alakítsunk ki, vagyis egy- egy célhoz anyagi érdekeltséget kössünk — vázolja Zá- kányné —. Célfeladatokat határoz meg a vállalat, tavaly például ilyen volt az export. Teljesítése minden dolgozótól erőn felüli tevékenységet igényelt. Az aljakörökön például (tehát ahol a cipő felső- és talprészét összeszerelik) az alapteljesítésre kapott minden kör kétezer forintot, a túlteljesítésért páronként plusz ösz- szeget. Sikerült teljesíténi az exporttervet. ,— Említették a tipizálást, mint a munkaerővel való gazdálkodás egyik módját. Mennyire megoldott ma ez a gyárban? — Most folyik a tűzödei előkészítés, a kiszolgálás javítása. Központosítottunk olyan munkaműveleteket, amelyek eddig az egyes fűződőkben külön voltak — ez a gépek jobb kihasználását segíti. Van olyan gép is, amelyik alakításokkal összetettebb munkaműveletre is alkalmassá tehető. — Ugyanakkor állandóan folyik a normakarbantartás — mondja Bácsmegi Endre —, ez is gazdálkodás. Ilyen akciót kezdeményezünk minden esetben, ha a teljesítmény tartósan meghaladja a normál. — Létszámgondok — tudom — évek óta vannak önöknél. Most mégis azt hallottam, hogy a munkásjel- vételnél megszűrik, ki lehet cipögyári dolgozó. — Már hosszabb ideje próbálkozunk ezzel. — magyarázza Bácsmegi Endre —, de igazán jól tavaly működött először a rendszer. Bizonyos feltételek mellett léphet csak be az új dolgozó; tehát nem jöhet, ha már kétszer dolgozott nálunk, ha egy év alatt több munkahelye volt. A munkafegyelem- sértőkkel szemben, igazolatlan hiányzások esetén is keményebben járunk el. Látszólag ez tovább csökkenti a létszámot, valójában a csökkenés egy idő után megáll. — Ezzel akkor véglegesen megoldódik a létszámgond? — Csak ezzel, nem — válaszolta Zákány Lajosné —, ez csupán egy lépés. Vártuk, hogy többen élnek a lehetőséggel, amit a gyesen levő anyukák kaptak. Visszajöhetnének négyórás munkára, de sok a bejárónk, nem négy. legalább hat órára íkel- lene megoldaniuk a gyerek elhelyezését, így inkább nem jönnek. Van viszont 12 gazdasági munkaközösségünk, kettő épp a tűzödében. Most szerveznek a mezőtúriak és a kunszentmártoniak is hasonlót. Szombaton dolgoznak az asszonyok, amikor a „gyerek őrzés re”, főzésre, jobban vállalkozik a férj, vagy a nagymama. — Könnyű helyzetben volnánk, — foglalja össze Bácsmegi Endre a beszélgetés lényegét —, ha mondjuk most indulna a szervezés darabbéres gyártásra — ekkor nagy eredményt hozhatna a teljesítménybérezés bevezetése. De nálunk a jó szervezettséget kell még jobbá tenni. A bérezésünk a most létező legkorszerűbb, a személyi besoroláson alapuló teljesítménybérezés pillanatnyilag legjobban tükrözi az egyéni adottságokat, rátermettséget. Ezt korszerűsítjük még t<2yább prémiumok, jutalmak bevezetésével, szóval mindazzal, ami segíti az egyén kibontakozását — a termelékenység növelésével egyidőben, Fejszés Edit 400 milliós haszon Vasipari újítások eredményhirdetése Tegnap, a Vasas-szakszervezet székházéban kihirdették az 1982. évj újítási pályázat eredményét és átadták a díjakat. A pályázattal évről-évre ösztönözni kívánják a vállalatokat és az újítókat arra, hogy minél eredményesebben járuljanak hozzá 'a hatodik ötéves népgazdasági terv energiatakarékossági programjának, hulladékhasznosítási célkitűzéseinek megvalósításához. A pályázatra 76 vállalat kollektívája nyújtott be összesen 1642 pályamunkát, megvalósításuktól az idén 400 millió forint eredményt várnak. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésen Paszternák László a Vasas-szakszervezet titkára igen sikeresnek minősítette az újítási versenyt. A szakszervezeti titkár szerint az újítómozgalom ismét fellendülőben van. A pályázat díjait Rabi Béla ipari államtitkár adta át. Nyolc .kategóriában osztották ki az első és második díjakat. Első díjat kaptak: a BHG Híradástechnikai Gyár, a Fegyver és Sázké- szülékgyár. az Ipari Műszer- gyár. az Ózdi Kohászati Üzemek, a Magyar Gördülő- csapágy Művek, a Magyar Hajó és Darugyár, a Medicor Művek és a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat. Hét vállalat különdíjban részesült. A villamosenergiaipar legeredményesebb újítója Simon Sándor, a TITÁSZ dolgozója lett. Termálvízzel fütött baromfitelepek Korszerűsítették az energiafelhasználást Hajdú-Bihar megye három nagy barom- fihú s-termelő gazdaságában. A hajdúnánási Dó^sa Tsz- ben — amelynek tíz neve- lőházáiból évente 120 vagon pulykahús kerül piacra — 3,5 millió forintot költöttek minden esztendőben tüzelőolajra. A pótlását a telep mellett elkészült mélyfúrású kittből nyert 73 fokod termálvízzel oldották meg. Ezzel fűtik a nevelőházakat. Az ilyen* módon egyszer már felhasznált, de még mindig 35—40 fokos vizet a fóliaházak fűtésénél másodszor is hasznosítják. munkaerő is ember ? A kérdés egy áruházi dolgozó panasza nyomán jutott eszembe. Az illető elmondta: az áruház egyébként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetője a legkisebb mulasztás esetén is durván, gorombán be szél beosztottjaival. A munkán kívül az égvilágon semmi más nem érdekli, de jó szava azokhoz sincs, akik lelkiismeretesen, vagy akár a legjobban dolgoznak. S ha ezt szemére vetik, azonnal kész a válasszal: „A dicséret is, a figyelmesség is kinek- kinek benne van a borítékjában. Azért, mert valaki eleget tesz kötelességének, miért járna köszönet?” Egyelőre maradjunk a kötelességnél. Való igaz: elképesztő káosz, rendetlenség származna abból, ha a fizetés, a munkaviszony önmagában nem kötelezne tisztességes, sőt tudásunk, képességünk szerint végzett munkára. Ha mondjuk egy esztergályos, vagy akár középiskolai tanár, a jó munka feltételeként — a mindennapi dicséretadagot — a vezetők szívélyes mosolyát is kiköthetné magának. Ennek, a kötelességnek a hangsúlyozása annál is inkább fontos, mert különösen a munkaerőgondokkal küszködő vállalatoknál sokan és gyakran valóban megfeledkeznek róla. Jellemző eset: az egyik lakásjavító szövetkezet művezetője az általános munkaerőhelyzetre hivatkozva hunyt szemet a lazaságok, a fegyelmezetlenségek felett, s próbálta „megmagyarázni” a csöpögő vízcsapokat, a hepehupás parkettát, a repedező vakolatot. „Ha lelkiismeretes munkát követelnék — mondta —, továbbállnának < tőlem az emberek”. Nyilvánvaló, hogy aki belép egy munkahelyre, aki felveszi fizetését, annak a jogai mellett számolnia kell a kötelességeivel, a munkával szükségképpen együttjáró fegyelemmel is. S mint a jogok, a kötelességek sem lehetnek függvényei a főnök, avagy a beosztott személyed természetének hangulatának. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala ... A vezetők, az irányítók és- a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, ágassá-bogassá, hogy szocialista társadalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósításán fáradozunk, vállalva a velejáró összes konzekvenciát. Azokat is. amelyek a vezetők és beosztottak viszonyára vonatkoznak. Nálunk elsősorban a tulajdon- és osztályviszonyok megváltoztatásával kapott új tartalmat a vezetők és a beosztottak viszonya, s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségszerű az alá- és fölérendeltség: a szocialista állam sem mondhat le a szervezettségről, a feladatok teljesítésének számonkéréséről, sőt esetenként a büntetésről sem. A hatalom gyakorlásában mindenütt szükség van a munkát, a közéleti tevékenységet, a társadalmi együttélést szabályozó mechanizmusokra. Mégis; aki csak ezt látja, aki csak ezt az oldalt veszi tekintetbe, az akarva-akarat- lanul a mi társadalmunk lényegét és egyben a szervezett munka legfontosabb célját téveszti szem elől. Nevezetesen például azt. hogy a dolgozók — beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az állami, a szövetkezeti tulajdon birtokosai. S ilyen minőségükben; valamennyiünk joga, sőt sok tekintetben kötelessége is a beleszólás, az állampolgári és egyéb jogok gyakorlása, a szocialista tulajdon védelme, gyarapítása, a munkahelyi és társadalmi viszonyok formálása. ebben az összefüggésben már távolról sem tekinthető személyes ügynek a vezetők világnézete, politikaierkölcsi magatartása, vagy akár figyelmessége, érzékenysége a dolgozók mindennapi, akár személyes gondjai iránt. Alaposan téved tehát az a vezető, aki mindezt alábecsülve, csupán boríték-ügynek tekinti az erkölcsi-emberi elismerést. Mert az egyéni, sőt a vállalati-közösségi gondok is jobban elviselhetők ott, ahol a vezetők tájékoztatják, mi több, beavatják a dolgozókat: ahol a beosztottaknak nemcsak a munkaerejére, de az eszére, a szívére is számítanak. Ahol a munkaerőn nem statisztikai fogalmat, hanem gondolkodó, az országért, az üzemért felelős embert ériének. F. J. Orvosi műszerek és készülékek kiállítása nyílt tegnap a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem Nagyvárad téri épületében. Az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat az idén itt mutatja be a hazai és a külföldi orvosi műszeripar általuk forgalmazott korszerű újdonságait. Az eddigi kiállításoknál sokkal nagyobb területen -1- 1200 négyzetméteren — mintegy 50 millió értékű terméket tárnak a magyar egészségügyi és ipari szakemberek elé. A hazai orvosi műszeripart 20 gyár és szövetkezet képviseli. Sokféle gyártmányaik közül főleg azokat mutatják be, amelyek azonos értékűek a nyugatiakkal. A szocialista országok: a Szovjetunió, az NDK. Csehszlovákia, Lengyelország külkereskedelmi vállalatai egyebek közt az életmentéshez szükséges hordozható deszibrilá- torokat és szívritmus-szabályozókat hoztak e kiállításra. Hatvan nyugati cég termékei közt láthatók a világhírű Siemens orvosi műszerei, készülékei. A betegápolás korszerű eszközeit külön állították ki. A karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz elektromos berendezéseket javító részlegében a múlt évben kezdték el a bolgár gyártmányú targoncák felújítását. Azóta berendezkedtek a targoncajavításra — műhelyeket, raktárakat alakítottak ki, szakembereket toboroztak. Jelenleg mintegy 40 gép felújítására van megrendelésük Orvosi műszerek, készülékek Nemzetközi kiállítás
