Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

Előre az 1d83. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! A martfűi Tisza Cipőgyárban Kiaknázható lehetőségek a szervezésben Egységesebb, korszerűbb technológia, de nem egy kaptafa módszer II munkaerőnek esze és szíve is van A szervezés olyan folya­mat, amelynek talán a kez­dete megjelölhető, — hiszen ha máskor nem, a vállalat alakulásakor biztosan meg­kezdődött —, de a vége va­lahol ott van, ahol a pár­huzamosok találkoznak. A szervezőre egyaránt tartozik az alapanyag, a modellezés, a technológia kialakítása, a gyártás mozzanatai, a cso­magolás, és a kiszállítás, sőt áttételesen még az is. van-e a körzetben óvoda, bölcsőde, (vagyis hánykor kezdődhet egy-egy helyen a műszak), milyen a dolgozók felké­szültsége, mennyi a nők ará­nya (hány kismamával kell évente számolni). A szervezés szempontjából majdnem mindegy, mit gyártanak, traktort, virág­vázát vagy épp cipőt, mint a martfűi Tisza Cipőgyárban. Évente 1400—1500 új mo­dellt álmodnak meg itt a fantázia-modellőrök, ebből 300—400 fajta kerül gyár­tásra. Ennyi az inhen indu­ló termékek száma, ehhez jön még az, amikor a vevő határozott elképzeléssel, kész modellel állít be. A gyár létszáma 5100, ebből főfolyamatdkban j-észt vesz, közvetlenül a termeléssel foglalkozik 3400 dolgozó. Van tehát kinek szervezni munkáját. — Ki foglalkozik a gyár­ban szervezéssel? — Ebben érdekes kettős­ség van — válaszol kérdé­semre Bácsmegi Endre, a norma- és munkaszervezési osztály vezetője. — Vannak „hivatalból” szervezőik, akik­nek ez a dolguk, és vannak, akiknek munkakörükből adó­dóan foglalkozni kell szer­vezéssel. Azt mondhatjuk, hogy jól szervezett üzemben dolgozunk, hiszen az embe­rék 77—78 százaléka darab­bérben, futószalag mellett foglalkoztatott, és ez már eleve egy szervezettségi szin­tet jelent. Adottságunknál és tevékenységünknél fogva kell is, hogy szervezettek le­gyünk, hiszen ha a munka- megosztás láncolatában hiba van, az tíz másik helyen csapódik le. A szervezés komplex tevékenység! — Kezdődik tehát a mo­dellezésnél. — A gyártmány kialakí­tásánál a íantázia-model- lekből a technikai modell­őrök nagyüzemi gyártásra al­kalmas formákat hoznak létre. Itt a tipizálás, az egyes munkaműveletek azonosítása a kulcsfeladat: például a szandálok nagy része pánt­varrást igényel, a sportcipők színes díszítő csíkokat, azo­nos talp- vagy sarokkikép­zések vannak különböző mo­delleken. — Ez persze nem azt je­lenti. hogy „egy kaptafá­ra készülnek” a cipőik? — Nem, hiszen ezek csak részletmegoldások. Az egész a különböző díszítésekkel, tűzésekkel alakul ki. és ez már a dolog munkaigényes része. Az egyszerűt, a jelleg-, lelent nem veszi meg senki. A díszítés igénye miatt a tűzödében a munkaerőhiány mindig újratermelődik. — Ez ma a cipőipar egyik nagy ellentmondása — szól közbe Zákány Lajosné. az üzemszervezési osztályveze­tő — a létszám egyre csök­ken. míg a munkaigényes­ség nő. A technológiai lét­számot — tehát ahány em­ber ténylegesen kellene — nem tudjuk biztosítani. A legegyszerűbb módszer a nagy kapacitású célgépek be­állítása lenne, de ehhez ke­vés a pénzünk. Marad . az olcsóbb megoldás, a szerve­zési intézkedések tervezés­től kiszállításig. Például elő­re felmérni, mikorra milyen gépátalakítások kellenek, hogy a korlátozott géppar- kdt kihasználjuk. Aztán a gépek mellett az emberi munkával is lehet gazdál­kodni. Az üzemrészek közöt­ti átcsoportosítások nálunk évente 150—200 embert érintenek. Ez a folyamat ’81-ben indult, korábban ,csak belső — műhelyek kö­zötti — mozgások voltak. Ekkor a cipőgyártásról a .,C”-gyárba kerültek át dol­gozók, csak így tudtuk el­készíteni a megrendelőik szá­mára és saját magunknak a szükséges mennyiségű for­matalpat és talplemezt. Ez általában szezonális igény. — Honnan tudják, hány embert lehet elvonni az egyik helyről, és abból mennyi kell a másikra? — Minden modellhez lét­számterv is készül — ma­gyarázza. Bácsmegi Endre — a létszámszükséglet ebből, meg a rendelés mennyiségé­ből kiszámítható. Tehát tu­dom. mennyi kellene és va­lójában hány emberünk lesz. Ez alapján csináljuk meg az évi létszámtervet — te­regeti ki a papírokat. — Pél­dául itt látható, hogy janu­ártól febnjárig a csákozó- ban kell több ember; a tű­zödében a harmadik hónap a kritikus, ugyanakkor a textilszabászaton is csúcs van; az aljakörön január^ bán a legkisebb a létszám­igény, júniusban a legna­gyobb. Naponta nézzük, hogy a’ tervnek megfelelően \ ala- kul-e a dolog, illetve ehhez megtesszük a szükséges in­tézkedéseket. Ez lehet át­csoportosítás, határidő mó­dosítás, fontossági sorrend felállítása, esetleg bérmunka igénybevétele —. de ez a legutolsó variáció. — Tehát, ha szükség van rá, a dolgozók másik mun­katerületre kerülnek át. Je­lentkezik ez valamiképpen a jövedelmükben? Arra törekedtünk, hogy kor-, szerű érdekeltségi rendszert alakítsunk ki, vagyis egy- egy célhoz anyagi érdekelt­séget kössünk — vázolja Zá- kányné —. Célfeladatokat határoz meg a vállalat, ta­valy például ilyen volt az export. Teljesítése minden dolgozótól erőn felüli tevé­kenységet igényelt. Az alja­körökön például (tehát ahol a cipő felső- és talprészét összeszerelik) az alaptelje­sítésre kapott minden kör kétezer forintot, a túltelje­sítésért páronként plusz ösz- szeget. Sikerült teljesíténi az exporttervet. ,— Említették a tipizálást, mint a munkaerővel való gazdálkodás egyik módját. Mennyire megoldott ma ez a gyárban? — Most folyik a tűzödei előkészítés, a kiszolgálás ja­vítása. Központosítottunk olyan munkaműveleteket, amelyek eddig az egyes fű­ződőkben külön voltak — ez a gépek jobb kihasználását segíti. Van olyan gép is, amelyik alakításokkal össze­tettebb munkaműveletre is alkalmassá tehető. — Ugyanakkor állandóan folyik a normakarbantartás — mondja Bácsmegi Endre —, ez is gazdálkodás. Ilyen akciót kezdeményezünk min­den esetben, ha a teljesít­mény tartósan meghaladja a normál. — Létszámgondok — tu­dom — évek óta vannak önöknél. Most mégis azt hal­lottam, hogy a munkásjel- vételnél megszűrik, ki lehet cipögyári dolgozó. — Már hosszabb ideje próbálkozunk ezzel. — ma­gyarázza Bácsmegi Endre —, de igazán jól tavaly mű­ködött először a rendszer. Bizonyos feltételek mellett léphet csak be az új dolgo­zó; tehát nem jöhet, ha már kétszer dolgozott nálunk, ha egy év alatt több munkahe­lye volt. A munkafegyelem- sértőkkel szemben, igazolat­lan hiányzások esetén is ke­ményebben járunk el. Lát­szólag ez tovább csökkenti a létszámot, valójában a csök­kenés egy idő után megáll. — Ezzel akkor véglegesen megoldódik a létszámgond? — Csak ezzel, nem — vá­laszolta Zákány Lajosné —, ez csupán egy lépés. Vártuk, hogy többen élnek a lehető­séggel, amit a gyesen levő anyukák kaptak. Visszajö­hetnének négyórás munká­ra, de sok a bejárónk, nem négy. legalább hat órára íkel- lene megoldaniuk a gyerek elhelyezését, így inkább nem jönnek. Van viszont 12 gaz­dasági munkaközösségünk, kettő épp a tűzödében. Most szerveznek a mezőtúriak és a kunszentmártoniak is ha­sonlót. Szombaton dolgoz­nak az asszonyok, amikor a „gyerek őrzés re”, főzésre, jobban vállalkozik a férj, vagy a nagymama. — Könnyű helyzetben vol­nánk, — foglalja össze Bácsmegi Endre a beszélge­tés lényegét —, ha mond­juk most indulna a szerve­zés darabbéres gyártásra — ekkor nagy eredményt hoz­hatna a teljesítménybérezés bevezetése. De nálunk a jó szervezettséget kell még job­bá tenni. A bérezésünk a most létező legkorszerűbb, a személyi besoroláson alapu­ló teljesítménybérezés pil­lanatnyilag legjobban tükrö­zi az egyéni adottságokat, rátermettséget. Ezt korsze­rűsítjük még t<2yább prémiu­mok, jutalmak bevezetésé­vel, szóval mindazzal, ami segíti az egyén kibontakozá­sát — a termelékenység nö­velésével egyidőben, Fejszés Edit 400 milliós haszon Vasipari újítások eredmény­hirdetése Tegnap, a Vasas-szakszer­vezet székházéban kihirdet­ték az 1982. évj újítási pá­lyázat eredményét és átad­ták a díjakat. A pályázat­tal évről-évre ösztönözni kívánják a vállalatokat és az újítókat arra, hogy mi­nél eredményesebben járul­janak hozzá 'a hatodik öt­éves népgazdasági terv energiatakarékossági prog­ramjának, hulladékhasznosí­tási célkitűzéseinek megva­lósításához. A pályázatra 76 vállalat kollektívája nyúj­tott be összesen 1642 pálya­munkát, megvalósításuktól az idén 400 millió forint eredményt várnak. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésen Paszternák László a Vasas-szakszervezet titká­ra igen sikeresnek minősí­tette az újítási versenyt. A szakszervezeti titkár szerint az újítómozgalom ismét fel­lendülőben van. A pályázat díjait Rabi Bé­la ipari államtitkár adta át. Nyolc .kategóriában osztot­ták ki az első és második díjakat. Első díjat kaptak: a BHG Híradástechnikai Gyár, a Fegyver és Sázké- szülékgyár. az Ipari Műszer- gyár. az Ózdi Kohászati Üze­mek, a Magyar Gördülő- csapágy Művek, a Magyar Hajó és Darugyár, a Medi­cor Művek és a Tiszántú­li Áramszolgáltató Vállalat. Hét vállalat különdíjban részesült. A villamosener­giaipar legeredményesebb újítója Simon Sándor, a TITÁSZ dolgozója lett. Termálvízzel fütött baromfitelepek Korszerűsítették az ener­giafelhasználást Hajdú-Bihar megye három nagy barom- fihú s-termelő gazdaságában. A hajdúnánási Dó^sa Tsz- ben — amelynek tíz neve- lőházáiból évente 120 vagon pulykahús kerül piacra — 3,5 millió forintot költöttek minden esztendőben tüzelő­olajra. A pótlását a telep mellett elkészült mélyfú­rású kittből nyert 73 fokod termálvízzel oldották meg. Ezzel fűtik a nevelőháza­kat. Az ilyen* módon egy­szer már felhasznált, de még mindig 35—40 fokos vizet a fóliaházak fűtésénél másodszor is hasznosítják. munkaerő is em­ber ? A kérdés egy áruházi dolgozó panasza nyomán jutott eszembe. Az illető elmondta: az áru­ház egyébként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetője a legkisebb mulasztás ese­tén is durván, gorombán be szél beosztottjaival. A mun­kán kívül az égvilágon sem­mi más nem érdekli, de jó szava azokhoz sincs, akik lelkiismeretesen, vagy akár a legjobban dolgoznak. S ha ezt szemére vetik, azonnal kész a válasszal: „A dicséret is, a figyelmesség is kinek- kinek benne van a boríték­jában. Azért, mert valaki eleget tesz kötelességének, miért járna köszönet?” Egyelőre maradjunk a kö­telességnél. Való igaz: elké­pesztő káosz, rendetlenség származna abból, ha a fize­tés, a munkaviszony önma­gában nem kötelezne tisz­tességes, sőt tudásunk, ké­pességünk szerint végzett munkára. Ha mondjuk egy esztergályos, vagy akár kö­zépiskolai tanár, a jó munka feltételeként — a mindenna­pi dicséretadagot — a veze­tők szívélyes mosolyát is ki­köthetné magának. Ennek, a kötelességnek a hangsúlyozása annál is in­kább fontos, mert különösen a munkaerőgondokkal küsz­ködő vállalatoknál sokan és gyakran valóban megfeled­keznek róla. Jellemző eset: az egyik la­kásjavító szövetkezet műve­zetője az általános munka­erőhelyzetre hivatkozva hunyt szemet a lazaságok, a fegyelmezetlenségek felett, s próbálta „megmagyarázni” a csöpögő vízcsapokat, a he­pehupás parkettát, a repede­ző vakolatot. „Ha lelkiisme­retes munkát követelnék — mondta —, továbbállnának < tőlem az emberek”. Nyilvánvaló, hogy aki be­lép egy munkahelyre, aki felveszi fizetését, annak a jogai mellett számolnia kell a kötelességeivel, a munká­val szükségképpen együttjá­ró fegyelemmel is. S mint a jogok, a kötelességek sem lehetnek függvényei a fő­nök, avagy a beosztott sze­mélyed természetének han­gulatának. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala ... A vezetők, az irányítók és- a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, ágassá-bogassá, hogy szocia­lista társadalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósítá­sán fáradozunk, vállalva a velejáró összes konzekven­ciát. Azokat is. amelyek a vezetők és beosztottak vi­szonyára vonatkoznak. Nálunk elsősorban a tu­lajdon- és osztályviszonyok megváltoztatásával kapott új tartalmat a vezetők és a beosztottak viszonya, s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségszerű az alá- és fölérendeltség: a szo­cialista állam sem mondhat le a szervezettségről, a fel­adatok teljesítésének szá­monkéréséről, sőt esetenként a büntetésről sem. A hata­lom gyakorlásában minde­nütt szükség van a munkát, a közéleti tevékenységet, a társadalmi együttélést sza­bályozó mechanizmusokra. Mégis; aki csak ezt látja, aki csak ezt az oldalt veszi te­kintetbe, az akarva-akarat- lanul a mi társadalmunk lé­nyegét és egyben a szerve­zett munka legfontosabb célját téveszti szem elől. Ne­vezetesen például azt. hogy a dolgozók — beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az állami, a szövetkezeti tulajdon birtokosai. S ilyen minőségükben; valamennyi­ünk joga, sőt sok tekintetben kötelessége is a beleszólás, az állampolgári és egyéb jo­gok gyakorlása, a szocialista tulajdon védelme, gyarapítá­sa, a munkahelyi és társa­dalmi viszonyok formálása. ebben az össze­függésben már távolról sem te­kinthető szemé­lyes ügynek a ve­zetők világnézete, politikai­erkölcsi magatartása, vagy akár figyelmessége, érzé­kenysége a dolgozók min­dennapi, akár személyes gondjai iránt. Alaposan té­ved tehát az a vezető, aki mindezt alábecsülve, csupán boríték-ügynek tekinti az er­kölcsi-emberi elismerést. Mert az egyéni, sőt a vál­lalati-közösségi gondok is jobban elviselhetők ott, ahol a vezetők tájékoztatják, mi több, beavatják a dolgozó­kat: ahol a beosztottaknak nemcsak a munkaerejére, de az eszére, a szívére is számí­tanak. Ahol a munkaerőn nem statisztikai fogalmat, hanem gondolkodó, az országért, az üzemért felelős embert érié­nek. F. J. Orvosi műszerek és ké­szülékek kiállítása nyílt teg­nap a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem Nagy­várad téri épületében. Az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat az idén itt mutatja be a hazai és a külföldi or­vosi műszeripar általuk for­galmazott korszerű újdon­ságait. Az eddigi kiállítá­soknál sokkal nagyobb te­rületen -1- 1200 négyzetmé­teren — mintegy 50 millió értékű terméket tárnak a magyar egészségügyi és ipa­ri szakemberek elé. A hazai orvosi műszeripart 20 gyár és szövetkezet képviseli. Sokféle gyártmányaik kö­zül főleg azokat mutatják be, amelyek azonos érté­kűek a nyugatiakkal. A szo­cialista országok: a Szovjet­unió, az NDK. Csehszlová­kia, Lengyelország külkeres­kedelmi vállalatai egyebek közt az életmentéshez szük­séges hordozható deszibrilá- torokat és szívritmus-szabá­lyozókat hoztak e kiállítás­ra. Hatvan nyugati cég ter­mékei közt láthatók a vi­lághírű Siemens orvosi mű­szerei, készülékei. A beteg­ápolás korszerű eszközeit külön állították ki. A karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz elektromos berendezéseket javító részlegé­ben a múlt évben kezdték el a bolgár gyártmányú targoncák felújítását. Azóta be­rendezkedtek a targoncajavításra — műhelyeket, raktárakat alakítottak ki, szakem­bereket toboroztak. Jelenleg mintegy 40 gép felújítására van megrendelésük Orvosi műszerek, készülékek Nemzetközi kiállítás

Next

/
Thumbnails
Contents