Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Kivált a szolnoki Bőrtex és a MÁV körzeti üzemfőnöksége TÖBB ADIDAS TASKA, NAGYOBB ÁRBEVÉTEL CSÖKKENT A VASÜTI BALESETEK SZAMA A szolnoki Bőr- és Textilipari Szövetkezet — immár másodszor — elnyerte a Kiváló Szövetkezet kitüntető címet. A. küldöttgyűlésen, tegnap délután Szikszai Júlia a Szolnok megyei Kiszöv elnöke adta át a szövetkezet dolgozóinak a címmel járó oklevelet. Az ünnepségen részt vett Simon József a Szolnok városi pártbizottság első titkára és Kádár Miklós a Hungarocoop vezé - igazgatója. Pozsonyi Miklósné a szövetkezet elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy tavalyi gazdálkodásukat a piac megtartásáért folytatott küzdelem jellemezte. A 131,5 millió forintos árbevétel a tervezettet több mint 30 százalékkal meghaladta. A nem rubel elszámolású export — a tőkés piacokon elérhető kedvezőtlenebb árak ellenére — 7,3 százalékkal magasabb volt, mint az előző évi. A mérsékelt árak miatti árbevétel kiesését többlettermeléssel tudták pótolni, az Adidas cégnek például 126 ezer darabbal több táskát készítettek, mint korábban. A szocialista országokba induló termékek mennyisége kevesebb volt a tervezettnél. A termékeket amelyeket a Bőrtex éppen a kapacitás átcsoportosítása miatt nem tudott elkészíteni, a gesztorságukkal működő gazdasági társulás szövetkezeteinek segítségével szállította a megrendelőknek. A gazdálkodás lényeges része az is. hogy több mint 14 százalékkal emelkedett a lakossági szolgáltatás árbevétele, tehát a szövetkezet nagyobb figyelmet fordított a helyii igények kielégítésére. A küldöttgyűlés végén sor került a Kiváló Munkáért kitüntetések átadására, valamint a szocialista brigádok munkájának értékelésére. Ünnepséget rendeztek tegnap a MÁV szolnoki körzeti üzemfőnökségén is. Ez »n az üzemfőnökség dolgozóinak Kulcsár József, a MÁV Debreceni Igazgatóságának vasútiga'zgatója adta át a közlekedési és postaügyi miniszter és a Vasutasok szak- szervezetének elnöksége által adományozott Kiváló Ozemfönökség kitüntetést. Az ünnepélyen részt vett Sándor János, a városi párt- bizottság titkára. Ünnepi beszédében Kre- pelka Géza körzeti üzemíő- nök hangsúlyozta, hogy a szocialista munkaversenyben elért eredmény, — az, hogy a szolnoki körzet az ország 38 üzemfőnöksége közül első helyezést ér el — nagymértékben köszönhető annak az összehangolt munkának, amely az úgynevezett társszolgálatokkal kialakult, A jó együttműködés eredményeképpen a technikai- és tárgyi feltételek az üzemfőnökség munkájához javultak, gyorsabb és megbízhatóbb lett a hibaelhárítás. A 2 millió tonnás áruszállítási tervet a helyi fuvaroztatók segítségével 8,7 százalékkal teljesítették túl az itt dolgozók. A mozdony javítók is hasonló jó eredményeket értek el a járművek karbantartásánál. Minőségi mutatóként megemlíthető, hogy a balesetek száma az elmúlt évben csökkent. Az ünnepély befejező részeként sor került a munkában legjobb teljesítményt nyújtó dolgozók és brigádok jutalmazására. A Járműjavítóban Holtvágányon az utánpótlás Nehéz a megengedett koraiakat betartani Közép-Európa talán legkorszerűbb járműjavítója a szolnoki. Méreteit tekintve nagyüzem, az ipari tanulókkal együtt több mint kétezer ember veszi fel a munkát nap mint nap a műhelyekben. Sajátos folyamat tanúi lehettek itt. az elmúlt időszakban a termeléssel foglalkozó szakemberek: a régi vasutasdinasztiákból ugyan még van néhány, de lassan megszűnőben van a több évtizedes hagyomány, amely szülei helyére állította a gyerekeket. „Van még vásutas kötődés” — állítja Ambrus János, a MÁV szolnoki Járműjavító Üzem igazgatója — „de egyre ritkább, hogy a Jármű családi munkahely.” Pedig a jónak mondható kereseti lehetőségek mellett van művelődési központ, sok érdekes programmal, munkáskórus, hétvégi üdülő a Tisza- ligetben, sporttelep, a gyár mellett óvoda, mindez nem kis összeggel működtetve, támogatva. A létszám — és ezzel együtt a teljesítmény — viszont ennek ellenére évről évre csökken. A tetőzés ’86- ra várható, amikorra a MÁV mozdony- és kocsijavító igényéhez viszonyítva éppen 250 dolgozó hiányával kell számolni. A termelékenység növelésével valamennyi hiányzó munkás pótolható, de a szükséges létszám 10 százaléka már nem. Tüneti kezelés az, hogy a javítási ciklusidőket (a kötelező javítások gyakoriságát) a MÁV hosszabbra vette, vagyis 18' hónap helyett 24 havonta kerül be minden középteljesítményű Diesel-jármű, 4 tengelyes személykocsi a javítóműhelyekbe. Tüneti kezelés, hiszen hosszabb idő alatt a hibák halmozódnak — ami mésfél évnél még könnyen javítható, újabb fél esztendő múlva már mint súlyos rendellenesség jelentkezhet. Kiküszöbölésük több munkát, jobban felkészült szakembert igényel. „A tanulótoborzás az egyetlen lehetőség” — mondja az igazgató. De... De még az így képezhető létszám sem lesz annyi, mint ahányan nyugdíjba mennek. Az ötödik évtized körül járóknál most jelentkezik az, hogy munkájukat rossz munkakörülmények között kezdték. Betegségek tizedelik meg a hajdani élmunkásokat is, kétszáz nyugdíjba menő közül kilencven leszázalékolt. Üjabb „de”: ha minden itt tanuló gyerek itt maradna, lassabban romlana a helyzet, de nyolc évre visszamenően vizsgálva az derül ki, hogy egyre kevesebb tanulójukra számíthatnak. A vizsgált időszak első évében még a végzősök 80 százaléka maradt, tavaly viszont már csak 20 százalék. Például a Szamuely Tibor Szakközépiskolában tanuló Diesel-mozdonnysze- reklőknél a huszonhat végzettből négy vállalt a MÁV- nál munkát, ketten ösztöndíjjal tovább tanulnak. A képzést most átvette a 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. Idén a keretszámok szerint nyolcvan gyerek vehető fel, hat szakmában. A Járműjavító igénye 154 lenne. Hozzátartozik a képhez az is. hogy a MÁV körzeti üzemfőnökségének is képeznek ezekben. vagy hasonló szakmákban tanulókat. Hogy végül ki, melyik üzemben kezdi meg a munkát, és egyáltalán a MÁV-nál helyezkedik-e el, egyelőre csak sejthető a több éves gyakorlat alapján. Még a maradók közül is 2— 3 év után sokan visszamennek falujukba, hiszen már nincs kollégium, albérletet kell fizetni, vagy bejárni nap mint nap. A jól képzett szakembereket pedig tárt karokkal fogadják a téeszek, ipari szövetkezetek. Talán most, hogy az utazás drágább lett, szívesebben maradnak majd a gyerekek a Járműjavítóban. Nem kis kedvezmény a tanulmányi ösztöndíj mellett az ingyenes utazás, és az sem, hogy a dolgozók évente egyszer a szocialista országokba ingyen, egyes tőkés országokba pedig kedvezménnyel utazhatnak. Arra nincs is panasz. hogy nem tudják a megadott képzési keretszámot kitölteni, inkább még több kellene — ha lehetne. A megyében a szakmunkásképző intézetek évente 2750 tanuló képzésére vállalkozhatnak. Erre van meg a feltétel. Ugyanakkor 4500 körül van a beérkező létszámigény. Érthető, ha kirostálják, kiválogatják. kinek van legnagyobb szüksége tanulókra. A kapható keretszám persze nem minden, hiszen például a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának hiába lenne szüksége 40 szerkezetlakatosra. ha a 14 fős keret kitöltése is nehéz dió számára. — A Járműjavító előkészítő munkája ilyen szempontból megfelelő, hiszen már az ősszel járni kezdik az általános iskolákat, beszélgetnek szülőkkel és gyerekekkel, szervezik a tanműhely-látogatásokat. Fokozhatnák is ezt a tevékenységet, de minek, hiszen itt már a keretszámokba ütköznének. Ez pedig nem tágítható. mint ahogyan az iskolák pénzügyi keretei sem, amelyek alapvetően meghatározzák, hány diákot fogadhatnak évente. Megoldás lehetne, ha a képzés költségeiből az eddigieknél nagyobb részt vállalna az a vállalat, amelynek égetően szüksége van szakemberre. Nem ez lenne az első ‘ eset, hiszen a húsipar- már korábban rákényszerült egy ilyen lépésre. Nyilván a MÁV Is — amely már- hosszú évek óta erőteljesen foglalkozik az utánpótlás kérdésévei —, előbb-utóbb megtalálja ezt jaz egyetlen járható utat. F. E. Jobb kedvvel megy a munka is Közösségben a munkahelyen Ahhoz, hogy egy munkahelyen jó legyen a légkör, elengedhetetlen, hogy éljenek a demokrácia fórumai, hogy a párt- és a társadalmi szervek, szervezetek állandó figyelmet fordítsanak a munkahelyi demokrácia erősítésére. Ha egy szövetkezetben, gyárban az emberek őszintén, nyíltan beszélhetnek a problémákról, és nem kell tarta- niok esetleges retorzióktól, ha szívesen mennek be reggel dolgozni és nem idegességtől görcsbe rándult gyomorral, akkor ott megvannak a gazdasági eredmények is — állítják egyhangúlag beszélgetőpartnereim a kunhegyes« Kunság Népe Tsz-ben: Herbály Imre, az üzemi pártbizottság titkára, Göncz« Istvánná, baromfitenyésztő. Gál Lajosné személyzeti vezető, — mindketten az üzemi pártbizottság tagjai, — Lőrincz István lakatosüzem-vezető, Simon János energetikus, — ők ketten pártalapszer- vezeti titkárok —, Kónya László növényvédő ágazatvezető, pártalapszervezeti vezetőségi tag és Nagy Imre, karbantartó villanyszerelő, pártonkívüli munkás. Kapcsolat nélkül? Tulajdonképpen arról folyik közöttünk az eszmecsere a pártbizottság irodájában, hogy ha jól dolgoznak a pártalapszervezetek, akkor azok a jó munkahelyi közös*- ségek kialakításának bázisai lesznek. Ebben egyetértünk. De mennyi és milyen összetevői vannak ennek? Mert az, hogy egy kommunista kollektíva eleget tesz a párt szervezeti szabályzatában foglaltaknak, megtartja rendszeresen a taggyűléseit, a pártcsoportok elvégzik feladataikat, rendszeresen megszervezik a pártoktatást, a politikai vitakört, — még nem minden. Herbály Imre szerint: „Hogyan lehetnek alapjai a pártszervezetek a jó munkahelyi közösségek létrehozásának? Mit tehetnek a kommunisták az egyes emberek közötti jó kapcsolatokért? Ezt így mi még soha nem vizsgáltuk. Nem is volt. számunkra annyira nyilvánvaló, hogy ezzel egy pártszervezetnek foglalkoznia kell. Persze mindig sok volt a feladatunk. Amikor ’75-ben létrejött ez a nagy gazdaság, akkor folyton arról beszéltünk, hogyan lehet ösz- szekovácsolni a különböző gazdaságok egy szövetkezetbe tömörült tagságát? Holott tulajdonképpen már akkor, kimondatlanul i& ezzel a kérdéssel foglalkoztunk”. Hozzá kell tenni, nem eredménytelenül: ma a Kunság Népe Tsz a megye egyik elismert gazdasága a maga csaknem 11 hektár földjével, megközelítően nyolcszáz dolgozó tagjával. És a jelen eredményeihez az egész tagság együttes becsületes munkája révén jutottak el. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk : nem „diadalmenetekkel” teltek az elmúlt esztendők. Érvek és ellenérvek csapnak össze, míg kikristályosodik társaságunk egyöntetű véleménye: az emberi kapcsolatok erősítése, az azokkal való törődés nem szorulhat az alapszervezeti munka perifériájára., Ezzel közvetlenül és közvetve állandóan foglalkozni kell. Hogyan? Lőrincz István példával szolgál: Ismét Herbály Imre mondja: — Most, amikor a versenybizottság kiadta ajánlását a szocialista brigádok vállalásaihoz, pártbizottságunk sugallatára a hármas jelszó közül a szocialista módon élni elemet igyekszik előtérbe helyezni. A szocialista módon dolgozni és ta— Beszámoló taggyűlésünket tartottuk. Az egyik idős elvtársunk fölállt és azt mondta: mi, öregek, sehogy sem tudunk zöldágra vergődni a fiatalokkal. Mi rájuk mutogatunk, hogy ezt meg azt nem csinálják, vagy nem jól csinálják, ők meg ránk, hogy elmúlt fölöttünk az idő, nem értjük meg a ma szavát. Javaslom, rendezzünk közös kommunista műszakot a KISZ-esekkel. Talán az együttes munkán keresztül jobban megismerjük egymást, — Lőrincz István szerint a fiatalok most jobban készülnek erre a műszakra, amelyet rövidesen megtartanak, mint az idősek. És hangsúlyozza: — Lehet, hogy az első közös munka során nem simul el minden ellentét, de ha többször kerül majd sor ilyenre, feltétlenül megtanulják jobban becsülni egymást idősek és fiatalok. Példát arra, hogy a közösen végzett munka mennyire összekapcsolja az embereket, szinte mindenki tud mondani De tud ellenpéldát is, amivel nem szívesen dicsekszik. Az egyik kombáj- nos aratásikor hazavitt néhány zsák gabonát. Mindenki tudott róla a munkatársak közül, mégis inkább szégyenlősen elfordultak (még a párttagok is) ahelyett, hogy rászóltak volna: ne tedd komám, a becsületed többet ér! — Ismét Lőrincz Istvánt idézem: — Most már a munkahelyi vezetők is rájöttek, hogy jó emberi kapcsolatok nélkül nem lehet egyetlen munkahelyen sem nagyobb eredményeket elérni. Nálunk a téeszben gyakran előfordul, hogy időközönként embereket át kell helyezni más-más munkahelyekre. Például ha vége a betakarításnak, a kombájnosok a műhelyben dolgoznak. Az új embert sokszor nem fogadják szívesen az ott dolgozók, mondván, mi majd kevesebbet keresünk. Volt, amikor össze kellett hívnunk emiatt a kommunistákat és kérni: segítsék ők az új ember beilleszkedését. nulni elemekkel nincs baj, az anyagi érdekeltség ezeket erősíti. De mintha a harmadik elemről az utóbbi időben kicsit elfeledkeztünk volna... A többiek mondják: ezért is javasolták a kommunisták a szövetkezet vezetőségének, hogy a központi ebédlő némi átalakításával, hozzon létre egy klubot a gazdaságban, ahol a nyugdíjasok, a műszakiak, a nők. a fiatalok rendszeresen találkozhatnának és megbeszélhetnék sajátos gondjaikat. És már ott vagyunk annál a témánál, amit beszélgető partnereim így fogalmaztak meg: közvetve is segítheti egy pártalapszervezet pártszerv az emberi kapcsolatok erősítését. Igen, a különböző szövetkezeti bizottságokon, nem utolsósorban a tömegszervezetek pártirányításán keresztül. Kónya László, Gálné, Gönczi- né példának a Vöröskereszt tevékenységét említi. A szövetkezet vöreskeresztesei a letéteményesei az öregekről, a betegekről való gondoskodásnak. Hogy ma rendszeresen fölkeresik a nyugdíjasokat. hogy az idősek nincsenek magkura hagyva, hogy az orvosi ellátás megfelelő. hogy a bajba jutottak tudják, támaszra, segítőre lelnek a szövetkezet vöröskereszteseiben, abban részük van — megkockáztatom a megjegyzést: nagy részük — az e tömegszervezet- ben dolgozó kommunistáknak. Az sem baj, ha egy üzemi pártszerv' kezdeményez olyan szabadidős programokat, amely az emberi összetartozást erősíti. Mesélik: a nagyközségi művelődési ház közös fenntartásúvá vált. A téesz nemcsak pénzt ad a művelődési háznak, hanem el ás várja, hogy megfelelő programok legyenek, olyanok, amelyek vonzzák az embereket. És ebben ha kell, ők is segítenek. A szövetkezet közművelődési bizottsága ma már program- ajánlatot. ad a szövetkezet tagjainak, szerepel benne színházi előadás éppenúgy, mint magyamóta est. mert azt is szeretik az emberek. Mint ahogyan azt sem szégyenük a téesz pártbizottságának tagjai, hogy az ő javaslatukra indult meg a Tsz-KISZ labdarúgó-bajnokság, amely ma már az egész települést lázban tartja. Hétfőnként és csütörtökönként —, amikor a meccsek zajlanak —, népes szurkológárda veszi körül a focipályát, és aztán a következő mérkőzésig van miről beszélni, vitatkozni a munkahelyeken. Kisebb-nagyobb sikerekkel — Csak „kapisgáljuk” még azokat a módszereket, amelyekkel segíthetjük, még erősebbé tehetjük tagjainkban az együvé tartozás érzését, amelyekkel valóban tartalmassá válhatnak az egymás közötti kapcsolatot, — magyarázza Gálné. — De hogy ezzel foglalkoznunk kell. az nem lehet kétséges. És nemcsak azért, hogy itt a szövetkezetben jobb kedvvel menjen a munka. Az emberek hajtanak a pénzért, sokat, nagyon sokat dolgoznák nálunk is, másutt is. De hogy a pénzszerzési vágy ne uralkodhasson el rajtuk, ne tegye rabszolgává őket, abban nekünk is segítenünk kell. Hogyan? Ennek módszereit igyekszünk megtalálni kisebb-nagyobb sikerrel. Varga Viktória Közvetett módszerekkel is A jászladányi Egyetértés, Termelőszövetkezet gumi- és müanyagüzemé- ben főleg a jászberényi Hűtőgépgyár és mező- gazdasági nagyüzemek részére gyártanak különféle termékeket. Az üzem évi termelési értéke 6 millió forint
