Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
1983. MÁRCIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A gyermek- és diákétkeztetésben Javult a minőség, gyakran kicsinyek az adagok A kereskedelmi felügyelőségek az idei tanévben Borsod, Fejér, Győr, Hajdú, Heves, Szabolcs és Szolnok megyében, valamint Budapesten 315 helyen vizsgálták a gyermek- és diákétkeztetés helyzetét. Megállapították, hogy a fejlesztéseknél előtérbe kerültek az ésszerűbb megoldások: többfunkciós báziskonyhák létesítése. a munkahelyi és kereskedelmi vendéglátóhelyek szabad kapacitásának felhasználása gyermekétkeztetési célokra, a korszerűtlen iskolai konyhák átalakítása tálaló konyhákká. Így vált lehetővé, hogy ebben a tanévben — növekvő létszám mellett — az, általános iskolai tanulóknak már 55,4 százaléka kap ebédet, szemben az elmúlt tanév 48,5 százalékos arányával. A fővárosban és Szolnok megyében az átlagot is meghaladja az ellátottság, de szembetűnő a javulás Borsod, Győr-Sopron, Hajdú és Heves megyében is. Szervezett étkeztetésben részesül a szakmunkástanulók 100, a középiskolások 65—78 százaléka, ami optimálisnak tekinthető. Az egyetemi és főiskolai hallgatók az új ösztöndíjrendszer bevezetése óta kevésbé veszik igénybe az étkezési lehetőségeket. Az általános iskolai tanulók étkeztetése leginkább ott javult, ahol nagyobb a vendéglátás részaránya. A vendéglátó vállalatok az átvett konyhákat, korszerűsítették, jelentős összegeket költöttek különböző technikai eszközök*— melegpultok, technológiai gépek, hagyományos és mélyhűtő pultok — vásárlására. Az az ellenőrzött konyhák 83 százalékában az ételek szakszerűség és élettani szempontból megfelelnek a követelményeknek, az idény- szerűségnek. Ez javulást jelent a korábbi vizsgálatok során megállapított 75 százalékos arányhoz képest. A legtöbb gondot változatlanul a tízóraik, uzsonnák szegényes választéka jelenti. A falusi iskolák konyháiban egyáltalán nem kínálnak savanyított tejtermékeket, kefirt, joghurtot. Lényegesen kedvezőbbek a tapasztalatok az ebédré és vacsorára felszolgált ételek választékáról. Mindenütt erőteljesen csökkent a zsíros, fűszeres pörköltek, bundázott húsok, s ezzel párhuzamosan növekedett a korszerű technológiával készített zsírszegény grill, natúr ételek aránya. A gyermekélelmezési konyhákon általánossá vált az is, hogy levesek helyett rostos gyümölcsleveket szolgálnak fel. Nem javult azonban a köretek választéka, nagyon kevés helyen készítenek vitaminokban, ásványi sókban gazdag zöldségköreteket. Harminckilenc helyen — a vizsgált konyhák 11 százalékában — tapasztalták az ellenőrök, hogy az adagok eltérnek az előírttól. Különösen Győr, Szolnok meg vében és a fővárosban tártak fel az átlagosnál gyakrabban súlycsonkítást. A kereskedelmi felügyelőségek a konyhavezetők hatáskörébe tartozó hibák kiküszöbölésére a helyszínen intézkedtek. Súlyosabb hiányosságok miatt. 45 esetben — a vizsgálatok 13 százalékában — felelősségre von- - ták a hibák elkövetőit. Ezen belül tíz személyt figyelmeztetésben részesítettek, 13 dolgozóval szemben vállalati, intézményi fegyemi eljárást kezdeményeztek, 22 esetben pedig pénzbírságot róttak ki összesen 44 ezer forint ösz- szegben. A bírságok többségét szándékos, vagy gondatlanságból eredő súlycsonkí- tás, illetve bizonylati rend megsértése miatt szabták ki. ÉLETUTAK Egy kórházvonat balladája A kórházvonat Brassóból indult el ezerkilencszáznegy- vennégyben. Áthaladt az Alföldön, majd a Dunántúlon. A végén Linz mellett, egy iskolában helyezték el személyzetét. A háború után a sors szeszélye folytán a fél Európát megjárt kórházvonat visszatért Magyarországra és Karcagon horgonyzott le — alapul szolgálva a városi kórháznak. Személyzete közül sokan ott telepedtek le, köztük Nagy Ferencné, a szolnoki Áchim úti Általános Iskola nevelőjének Erdélyből származó szülei is. Élték eseménytelen, nyugodt életüket. Tízéves lehetett Kriszti, amikor az egyik kislány az iskolában elmondta neki, hogy ő csak örökbefogadott gyermek. Nem hitte el. — Hogyan hittem volna, hiszen én voltam á család szeme fénye. A szüleim senkit sem vettek körül különb szeretettel, mint engem. Csodálatos gyermekkorom volt. Egyszer aztán azt mondta az apja: keresd már elő a Békekölcsön-kötvényeket, hátha kihúzták valamelyiknek a számát. —' Akkor találtam meg a fiókban, az iratok között örökbefogadási papírjaimat. Nem tudom kifejezni, mit éreztem. Kirohantam a szobából. Azon vívódtam, megmondjam-e, hogy már mindent tudok. A végén úgy döntöttem, nem nehezítem a helyzetüket, inkább hallgatok. Aztán próbáltam túltenni magam az egészen. Azt mondtam magamban: akik felneveltek és ennyire szeretnek, azok az édes szüleim. — Keserű időszak következett ezután. A ballagásra még a bátyám kísért el, másnap én kísértem a klinikára. Gyógyíthatatlan beteg volt. Miatta is, saját életem miatt is sokat őrlődtem, majd egy sírógörcs után elmondtam, hogy mindent tudok. — Anyu általában elzárkózott ettől a témától, apuval inkább lehetett beszélni róla. Csodálatos ember volt, példaképe lehetett bárkinek. Korábban sokat mesélt arról a kórházvonatról, de mindig csak vidám, vagy apró-cseprő, jól végződő eseményeket említett. Olyanokat például, hogy kieseit a kályhacső, égni kezdett a vagon, de végül sikerült a mentés, csak a számomra legfontosabbról nem beszélt soha. Arról, hogy amikor Linz mellett állomásoztak, a szomszédban lévő lágerből bevittek hozzájuk egy szülő nőt, aki az édesanyám volt. Negyvenöt tavaszán volt ez, közelgett a háború vége. A szülés utáni napokban a folyosón zokogott az az asz- szony, amikor Kriszti nevelőapja meglátta. Mindketten csak néhány szót tudtak németül, nehezen értették meg egymást. Elképzelhető, mit érezhetett az asszony, amikor egy számára teljesen idegen embert kért arra; vegye gondozásba gyermekét, mielőtt őt visszaviszik a táborba. Amikor a láger felszabadult, visszakérte gyermekét. De aztán arra gondolt, hogy élete újrakezdéséig nem tudja megfelelően gondozni, hiszen otthona már nem otthon, fél Lengyelországgal együtt kifosztották, felégették. Krisztit ismét az idegen családra bízta. — Néhány év múlva kerestettek, de akkorra már úgy az új szüleim szívéhez nőttem, hogy sajnáltak visszaadni, letagadták, hogy velük élek. Tizennyolc éves koromban aztán én is kerestettem őket. A Vöröskereszttől kétszer is nemleges választ kaptam. — És mi lett volna, ha a keresés eredménnyel jár, ha előkerül az a lengyel munkaszolgálatos házaspár, akit Nagyné vérszerinti szüleinek vallhat? — Nagyon jó lett volna legalább látni őket — de azt mindig határozottan tudtam, hogy nekem már végleg itt a helyem, ide kötődöm minden szállal, itt vannak kötelességeim. Tudtam, sokat köszönhetek annak, hogy olyan emberekre találtam, mint akik felneveltek. Pedig nem voltak iskolázottak. Apu mindössze négy osztályt járt, a kórházban dolgozott. Anyu az ottani konyhán segédkezett, majd diétásnővér lett. A felszabadulás után tanult. A karcagi kórház, élelmezés- vezetőjeként ment nyugdíjba. Most tizenötödikén lesz hetvenöt éves. Apu rokkant volt, a halála előtt már csak a kapuig tudott járni, ismerősei, korábbi munkatársai közül mégis sokan felkeresték, mert szerették. Áradt belőle a nyugalom, az emberség. Vérszerinti rokonsága feltehetően most is Lengyelországban él. Talán a szülőanyja is. — Egyszer a férjemmel Csehszlovákiában üdültünk, akkor egy napra átléptük a lengyel határt. Megborzongtam és arra gondoltam, hogy ha Ausztriában születtem is, ha Erdélyből származó csodálatos emberek Magyarországon neveltek fel, voltaképpen akkor is ez az ország lenne a szülőhazám. Gondtalan évtizedekről, teljes nyugalomról talán sosem beszélhet az ember. Nagyné későbbi élete sem volt felhőtlen: — Már a gimnáziumban is foglalkoztatott az a gondolat, hogy a pedagóguspályát választom, de másként alakult az életem. Amikor aztán a második gyermekem meghalt, voltaképpen eldöntöttem, hogy nevelő ’ leszek. Augusztusban még a kőtelki téeszben könyveltem, szép-, temberben már képesítés nélküli nevelő voltam. És aztán következett a főiskolai levelező tagozat. Magyar és ének szakon szerzett diplomát. — Nekem az ének volt a nehezebb. Mondtam isv a vizsgákra felkészítő zenetanárnőnek: Jutkám, a diplomám fele a tied. Amikor a férjét (akik- egyébként heten vannak fiútestvérek) Szolnokra helyezték, ő is bekerült a megye- székhelyre, a közös igazgatás alatt álló Áchim úti és a Kertvárosi Általános Iskola tantestületébe. — Az a baj, hogy egyik nap az egyik, a másik nap a másik iskolában tanítok. Hatan vagyuiu- így mindösz- sze. Teljesen beilleszkedni nagyon nehéz így a nevelői kollektívába. Már kezdem mondogatni, hogy egy iskolában is taníthatnék... És tanítás közben a szerétéiről, a háborús körülmények közjiOt vadidegenek iránt tanúsított emberségről elmondhatja egy karcagi házaspár szívszorongató példáját. Simon Bcla Szakértők a bíróság előtt bírák bölcsességéről, tévedhetetlenségéről már évszázadokkal ezelőtt legendák keringtek. S bár kétségtelenül született már az igazságszolgáltatás történetében néhány nevezetes ítélet, amit utólag meg kellett változtatni, a bírákat máig is megkülönböztetett társadalmi elismerés övezi. Joggal. Sokan felvetik azonban a kérdést: hogyan lehet az, hogy a bíró, a bíróság mindenhez ért. mindenféle ügyben képes igazságos ítéletet hirdetni? Hiszen a polihisztorok kora már régen lejárt, olyan mértékben fejlődtek, differenciálódtak a tudományok, hogy egy ember mindenhez egyszerűen nem érthet. Nos, ez az általános igazság természetesen a bírákra is vonatkozik. Nem véletlen, hogy az igazságszolgáltatás mindennapos munkájában egyre nagyobb szerephez jutnak a szakértőik, egy-egy szakterület legkiválóbb ismerői. Gondoljunk csak arra, ha a bíróságnak például egy üzemi baleseti kártérítés ügyében kell döntenie, ez szinte elképzelhetetlen az igazságügyi orvosszakértő meghallgatása nélikül, aki pontos képet adhat a sérült egészségi állapotáról, esetleges rokkantságának fokáról. Vagy egy büntető ügyben perdöntő lehet a vegyészszakértő véleménye, amely adott esetben fontos bizonyítékokat sorakoztathat fel az elkövető kilétére vonatkozóan. Ma már a tett helyszínén maradt hajszál vagy a gázoló gépkocsin kimutatott festéknyom is lényeges adalék lehet az ítélkezéshez, s ezek „vallatása” is a szakértők feladata. Ahogy fejlődik, differenciálódik az élet, a tudomány, úgy alakulnak ki az igazságügyi szakértés újabb meg újabb területei is. Egyre gyakrabban idéznek például a bíróságok elé műszaki szakértőket, akik tudományos megalapozottságú véleményt adhatnak mondjuk egy épület tervezési, kivitelezési hibáiról vagy egy baleset műszaki okáról. A társadalmi tulajdont megkárosító cselekményeknél — így a sikkasztásnál, csalásoknál, hűtlen és hanyag kezeléseknél — gyakran nélkülözhetetlen a könyvszakértő véleménye, amely képes eligazodni a különböző könyvelési, elszámolási manőverek között. De említhetnénk példaként az igazságügyi számítástechnikai szakértőket is. Bár még ritkaságszámba mennek, de előfordulnak már a bíróságokon számító- gépes perek is. Legutóbb az egyik vállalat a raktárosát perelte be, mert a számító- gépes nyilvántartás szerint egy sor áru hiányzott a raktárból. A dolgozó arra hivatkozott, hogy a keresett termékek csak a komputer „agyából” hiányzanak, valójában a raktárban megvannak. Az ellentmondásokat csak szakember bevonásával lehetett tisztázni. Az igazságügyi szakértők igénybevételével kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: helyes-e nekik ilyen fontos szerepet biztosítani az ítélkezésben, ami sokszor emberek sorsát dönti el, befolyásolja. Ezért is fontos hangsúlyozni. hogy az igazságügyi szakértő véleménye —• a bíróság szemében — csak egy a bizonyítékok sorában, amit vagy elfogad, vagy nem. Nyilvánvaló, hogy a megalapozott, sokoldalúan megindokolt szakértői véleményeket a bíróságok rendre elfogadják, de ez csak a ténykérdésekre, a valóban különleges szakértelmet igénylő témákra vonatkozik. A szakértő a perben nem dönt, nem ítélkezik, csak véleményt nyilvánít. Ha ez ellentétes az egyéb bizonyítékokkal — például más tanúk vallomásával —•, ha nem illik az „összképbe”, a bíróságnak joga van arra, hogy más szakértőt rendeljen ki, de megteheti azt is, hogy a szakvéleménynek csak egyes részleteit fogadja el, vagy azokat sem. A bíróságok és a szakértők között tehát tulajdonképpen egy sajátos munkamegosztás alakul ki. ami feltétlenül hozzájárul az ítélkezés törvényességének, színvonalának javításához. A szakértő kirendelését, meghallgatását sok perben éppen az teszi szükségessé, hogy a tanúvallomások, az egyéb bizonyítékok ellentmondásosak, ezek alapján a jogvitát megnyugtatóan lezárni, eldönteni nem lehetne. Egy épület erkélyének leszakadása esetén például a tervező rendszerint a kivitelezőre próbálja hárítani a felelősséget, a kivitelező pedig a rossz terveket hibáztatja. Ugyanez az egymásra mutogatás jellemzi az új épületek tetőbeázásával kapcsolatos pereket is. Ezekben az ügyekben a bíróság munkáját mindenképpen jelentősen megkönnyíti, ha egy kívülálló, érdektelen műszaki szakértő áttanulmányozza a különféle dokumentumokat, a helyszínen is megvizsgálja a történteket, s utána tudományosan megalapozott véleményt terjeszt elő. ersze az igazságügyi szakértő munkája nem merülhet ki abban, hogy terjedelmes jelentését a bíróság asztalára teszi. A vélemény áttanulmányozása után a bíráknak, a népi ülnököknek is lehetnek olyan kérdéseik a szakértőkhöz, amelyek számukra még nem elég világosak, amelyeket feltétlenül tisztázni kell. Ezért fontos a szakértő személyes részvétele és valilo- mástétele a tárgyalásokon, ahol olyan újabb ellentmondások is kiderülhetnek, amelyekre az ítélkező tanács szintén tőle vár választ. A szakértőtől, aki immár mindennapos vendége a bírósági tárgyalótermeknek. Deák András Költségtérítéssel Olajkályháról széntüzelésűre Szárnyasaknák Még mindig kísért a háború Hatvan belterületén a napokban egy új üzletház alapjainak földmunkáinál a markológép acéltárgyakba ütközött. Rövidesen tizennégy, a második világháborúból visszamaradt szárnyasakna került a föld gyomrából napvilágra. A helyszínre érkező tűzszerészek megtették a‘ biztonsági intézkedéséket, majd a lövedékeket elszállították a Zagyva-parti városból. A tereprendezésen dolgozó gépkezelők figyelmes munkája elejét vette a komolyabb veszélynek. Az ország energiagazdálkodási programja szerint a háztartási olajkályhákat fokozatosan felváltják az olcsóbb és gazdaságosabb energiával működő berendezésekkel. A tanácsi bérlakások korszerűsítésével összefüggésben több mint egyévf tizeddel ezelőtt meg.ieleni jogszabályok még csak a gáz- és elektromos fűtőkészülékek szerelését ismerték el olyan korszerűsítésnek, amelynek költségeihez a bérbeadó hozzájárul, illetve beszámítja a lakbérbe. E lehetőséggel élve főként az elavult széntüzelésű kályhákat váltották fel modernebb berendezésekkel. Közismerten ismét előtérbe ikerült a szén gazdaságos eltüzelése kedvező hatásfokú kályhákkal. Ennek ösztönzésére a Pénzügyminisztérium az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériummal egyetértésben most arról intézkedett. hogy mind az. elhasználódott, mind a még üzemképes olajkályhát széntüzelésű kályhával felváltó bérlő költségeinek 50 százalékát egy összegben térítse meg a bérbeadó, tehát az ingatlatkezelő vállalat. Az új intézkedés a kihirdetéssel hatályba lépett. A Velcncei-tó keleti partján új ifjúsági üdülőközpont épült fel. A környező úttörő és ifjúsági táborok ellátását javítja az ezer személyes étterem, bisztró, szabadidő központ, valamint az Expressz Ifjúsági Iroda kirendeltsége
