Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-10 / 58. szám

1983. MÁRCIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Balázs Béláné beosztása termesztésvezető a Szolnok városi Tanács V. B. Közterü­letfenntartó Intézményének aksiszigeti kertészetében. Ö mutatja be a faiskolával együtt 13 és fél hektárnyi te­lepet. — Cserepes virágokat, dísz­növényeket, egynyári virág­palántákat nevelünk hat és fél hektárnyi üvegház alatt. Az intézmény évente hatmil­lió forintot forgalmazó há­rom szolnoki virágüzletébe az árukészlet fele innen ke­rül ki, és mi neveljük a nö­vényeket a megyeszékhely parkjainak beültetéséhez is. A boltok részére ezen kívül az ország legkülönbözőbb ré­széből vásárolunk szálas meg cserepes virágokat, például Szombathelyről, Óbudáról, Kaposvárról, Tiszaföldvár- ról. — Bent az üvegházban szí­nek kavalkádja. Virágzó fok­földi ibolya, jácint, tulipán, és ciklámen pompázik sok száz cserépben. Balázsné a latin nevén nevezi őket mind. — Egy termesztésvezető­nek tudnia kell minden vi­rág latin elnevezését? — Feltétlenül. Legalább hetvenféle növényt nevelünk, vásárolunk, árusítunk, és soknak közülük más vidéke­ken egészen más a nevük. A tagetest például ismerik büdöskének is, bársonyká­nak is, a sansaveliának pe­dig egyik helyütt tigriske, másutt anyósnyelv a neve. Megrendelőkön, számlákon Dizony nehezen igazodnánk el, ha nem ismernénk a la­tin virágneveket. Persze az is nagyon megkönnyíti a munkánkat, hogy az itt dol­gozó harminc kertész közül huszonnyolcán szakmunká­sok. Sőt, mint megtudom: négy érettségizett szakmunkás is dolgozik az alcsiszigeti tele­pen. Például Csepka Péterné, aki 1974-ben végezte a szak­munkásképzőt Kecskeméten, és azóta Alcsiszigeten ker­tészkedik. — Szeretnék technikusi minősítést szerezni, ezért érettségiztem le a szakmun­kások szakközépiskolájában. Közben férjhez mentem, így most már a lakás felépítése, a családalapítás következik, és utána a technikusi minő­sítés megszerzése. Lehet, hogy majd éppen a gyes ide­jén szakítok rá időt. A fiatalasszony kezében gyorsan jár a metszőolló, a jácinttövek mellé szúrt pál­cákat vágja egyforma magas­ságúra. Óvatosan bánik a gyenge száron pompázó vi­rágfürtökkel, nehogy egyetlen szirom is letörjön. Látszik a gyengéd mozdulatairól, hogy nagyon szeretheti a virágot. — Az itt a kertészetben nem elég. Érteni is kell hoz­zá, mert nagyon sok kényes .lakója” van az üvegház­nak. Egyik fajtának az állan­dó hőmérséklet a gyengéje, a másik akkor megy tönkre, ha nem egyenletes a páratarta­lom. Most locsoltuk fel éppen a betonjárdát, hadd párolog­jon a víz. Tapogatom a fűtőcsövet, hideg. Mondja Csepkáné, hogy csak éjszaka kell most fűteni, olyan jól hasznosítják a hatalmas üvegtáblák a márciusi verőfényt. — Jónéhány száz liter fű­tőolajat megspórolt nekünk is az enyhének mondható tél. Persze ne kiabáljuk el, mert jóidéig még sok gyen­ge, fiatal növényt gondozunk a házakban. Most a parkokba kerülő gyökeres muskátlidug­ványok adnak munkát, az­után hozzáláthatunk az anyák napjára szánt kardvirággu­mók hajtatásához. Szóval nincs megállás, itt a kerté­szetben valaminek mindig szezonja van. Nem volt megállás a beszer­zést és az értékesítést vég­ző csoport vezetőjének, Csa­bai Lászlónénak és munka­társainak sem. Nézi az órá­ját, és sorolja, mi mindent végeztek már el délig. — Reggel széthordtuk az árut a három állandó üzlet­be. Az áruterítés után Ceg­léden voltunk szegfűért, és most hoztuk meg a gerberát Szájaiból. Délután koszorú­kat viszünk a temetőbe, utá­na nekilátunk előkészíteni a holnapi árut. — Mi szépet kínáltak a mostani nőnapra? — Huszonöt forintos szeg­fűből 25 ezer szálat, harminc forintos gerberából kétezret, tizenhat forintért kapható frézeából négyezer szálat sze­reztünk be. Ezenkívül há­romezer csokor hóvirágot vásároltunk Kaposvárról, az Erdei Termékértékesítő Vál­lalattól, és 500 dobozos or­chidea is jutott az árudáink­ba. Tizenöt fajta cserepes vi­rágból három és fél ezret vá­sárolhattak meg az üzletek­ben, akik a nőnapra virággal akartak kedveskedni. T. F. EXPORTRA TERMELNEK Öt kisvállalkozás a formaöntödében Öt kisvállalkozást alakítot­tak az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó formaöntö­déjében azzal a céllal, hogy a hétvégi folyamatos terme­léssel javítsák a gyár export­esélyeit. A formaöntödében a gépek és a berendezések ki­használtsága a megrendelés hiányában hatvan-helven százalékos. Ez a kedvezőtlen arány azonban nem tükrözi a tényleges helyzetet, a kis méretű öntvényeket előállí­tó gépek ugyanis szinte meg. állás nélkül dolgoznak, a na­gyobb darabokat gyártók azonban állnak, így az ajkai gyár kénytelen a kisgépek munkaidőn túli üzemelteté­sével pótolni az utóbbiak kiesését. Az eddigi tapaszta­latok szerint igen eredmé­nyesen. Az öntödében nem ez az egyedüli kezdeményezés, ami A diósgyőri Lenin Kohá­szati Művekben tegnap dél­előtt SZM—4 típusú, szovjet kisszámítógépet helyeztek üzembe. A gépel az elmúlt év elején rendelték meg a Számítástechnika-alkalma- zási Vállalatnál azzal a cél­lal. hogy kapcsolódjon a Le­nin Kohászati Müvek szárm­áz exportot szolgálja. A ta­pasztalatok szerint a világ­piacon a magasabb szinten megmunkált alumíniumönt­vények jóval kelendőbbek. Éppen ezért az öntöde mel­lett úgynevezett készülékező csoportot alakítottak ki, amelynek tagjai kifejlesztik és elkészítik azokat a célgé­peket, amelyekkel a külön­böző öntvények megmunkál­hatok. Az első ilyen beren­dezés most készült el, az ér­tékét több mint egymillió forintra becsülik. Ez alkal­mas az öntvények felületi kezelésére. A továbbiakban újabb berendezéseket sze­reznek be és készítenek erre a célra. Ezeknek a rugalmas intézkedéseknek köszönhető, hogy a lanyha kereslet elle­nére az ajkai formaöntöde évről évre — ha mérsékelten is — növelni tudja exportját. tástechnikai központjában az adatgyűjtést és egyes folya­matok számítógépes, feldol­gozását szolgáló korábban beszerzett négy társához. Az új gép feladata a kohászati termékek értékesítésének naprakész nyilvántartása és feldolgozása lesz. Vetőmag exportra A Magyarországon előállí­tott kukorica-vetőmag ran­got szerzett a világpiacon, egyre több országban vásá­rolják. Ebben nem kevés, ér­demük van a hazai tudomá­nyos kutatóknak: az általuk kinemesített hibridek a rö­vid nyarú, hűvösebb éghaj­latú országokban is bizton­ságosan termelhetők, jól al­kalmazkodnak az ottani ta­laj- és éghajlati viszonyok­hoz. A hódmezővásárhelyi tangazdaság hibridüzemé­ből hat országba — Cseh­szlovákiába, Franciaország­ba, Lengyelországba, az NDK-ba, az NSZK-ba és a Szovjetunióba szállítják a vetőmagot tavaszra. A legtöbb szaporító anya­got a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságai ren­delték meg. Olyan fajtát, amit a szegedi Gabonater­mesztési Kutató Intézet és az NDK-beli Bernburgi Nö­vénynemesítő Intézet kutatói közösen nemesítettek ki; je­lenleg a baráti országban ez a legjobban termő silókuko­rica. Általában ötven kilós zsákokba töltik a vetőma­got. de az NSZK-beli meg­rendelő kívánságára példá­ul kisebb méretű, impregnált papírzsákokba teszik a ku­koricát. s föltüntetik a kül­deményen a szem méreteit: hosszúságát, szélességét, vastagságát, ezen kívül a csíraszámot is. Űj számítógép a diósgyőri gépgyárban Jutalom vagy fizetéskiegészítés? Megemléhezés Marx Károlyról Kiállítással és zenés iro­dalmi műsorral emlékeztek meg a Marx-évfordulóról tegnap az NDK Kulturális és Tájékoztató Központban. A berlini Német Történeti Mú­zeum gyűjteményéből válo­gatott dokumentumok át­tekintést adnak a tudomá­nyos szocializmus, a dialek­tikus és történelmi materia­lizmus megalkotója, a nem­zetközi munkásmozgalom legnagyobb elméleti irányí­tója, szervezője és vezetője munkásságának legfontosabb állomásairól. Korabeli fotók adnak képet Marx és Engels kapcsolatáról is. A tárlat anyagát kiegészí­tik a magyar Munkásmoz­galmi Múzeumban őrzött könyvek, valamint az 1919- ben, a Rottenbiller utcai is­kolában megalakult, Marx Károly nevét viselő úttörő- csapat történelmi dokumen­tumai. 11 hűtőgépgyárban Nők újítási hónapja Tartósan magas színvonal­ra emelkedett az újítómoz­galom a jászberényi Hűtő­gépgyárban. Az üzemek, mű­helyek dolgozói az anyag- és energiatakarékosságot, a jobb minőségű termékek, hűtő- szekrények, légkondicionálók, szifonok, kereskedelmi hűtő- bútorok gyártását szolgáló újítások, alkotói ötletek egész sorát dolgozzák ki, és nyújt­ják be népgazdasági haszno­sításra. Az utóbbi egy év alatt majdnem hatszáz mun­kás, műszaki dolgozó 355 ja­vaslatát vezették be a gya­korlatban. A leleményes öt­letek nem kevesebb mint 42 millió forint hasznot eredmé­nyeztek a vállalatnak. Kü­lönösen kiemelkedett az anyagtakarékosságot szolgá­ló újítások nagysága, értéke 26 millió forint. Aminek külön rangja van a vállalatnál, a nők is egyre nagyobb számban követelnek maguknak helyet az újítók között. Újabban hatvanket- ten vállalkoztak arra, hogy segítik a vállalat gondjainak megoldását. Márciust a nem­zetközi nőnap tiszteletére a nők újítási hónapjának nyil­vánították. Azok a fizikai és műszaki állományban lévő asszonyok, lányok, akik a nemzetközi nőnapon legalább két újítást, ötletet letettek az újítási és szabadalmi osz­tály asztalára, a hivatalosan járó újítási díjon felül tárgy­jutalom-sorsoláson is részt vehetnek. A női verseny el­ső három helyezettje külön pénzjutalomban is részesül. annak, akik úgy tartják, hogy az új bérszabályozás elvének és gya­korlati előírásai­nak okos alkalmazásával minden eddiginél nagyobb lehetőség nyílik a magasabb, a jobb munkateljesítmények honorálására. Mások ennél óvatosabbak, vagy inkább kifejezetten pesszimisták, mondván: a mai gazdasági körülmények közepette a bérezésre fel­használható szűkös pénzek miatt továbbra sincs lehe­tőség a valóságos teljesítmé­nyek anyagi elismerésére. Lehetne még folytatni az ellenkező előjelű véleménye­ket, jelezvén, hogy koránt- sincs egyetértés az új bér- és keresetszabályozás megítélé­sében. Ezért remélhető, hogy az ÁBMH (Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal) elnöke által aláírt — és a közelmúlt­ban a hivatalos lapokban megjelent — irányelvek mégis hozzájárulnak az eddi­ginél ösztönzőbb, egyszers­mind igazságosabb vállalati bérpolitika kialakításához. Az irányelvek egész szelle­méből következik, hogy ész­szerűbb és igazságosabb vál­lalati bérpolitika kialakításá­ra kell mindenütt törekedni. Nem vitás: ennek meg kell teremteni az anyagi alapjait is. Az sem vitás, hogy az idén sem lesz erre több pénz — úgy „központilag” —, mint tavaly. Csak az a nagy kér­dés, hogy például a múlt évi pénzt, meg a sok évvel ez­előtti pénzösszegeket meny­nyire ésszerűen és igazságo­san használták fel a mun­káltatók? Vajon nem kell-e felülvizsgálni — éppen a hatékonysága érdekében — a belső kereseti arányokat? Például a mozgóbérrészek 'megszokott felhasználást rendjét. A prémium, ugye, egyre inkább afféle fizetéskiegé­szítés. Vannak például in­tézmények, munkahelyek, ahol bevett gyakorlat, „szer­zett jog” a „garantált pré­mium”. Nincs semmi telje­sítménytöbblet, nincs semmi külön elismerésre méltó pro­dukció, ám a garantált pré­mium kifizetődő, hisz’ azért „garantált”. Az ÁBMH- irányelvek határozottan ál­lást foglalnak amellett, hogy a prémium — magyarul: a jutalom — csakis a külön teljesítményekért, a valóban jutalommal honorálandó egyéni vagy csoportos telje­sítményekért adható. S nem sok kis apró összegre szét- porciózva, hanem szakítva az egyenlősdi gyakorlatával. A kis összegű jutalom — nem jutalom. Ösztönző hatá­sa gyakorlatilag érzékelhe­tetlen és értékelhetetlen. Mint ahogy annak a „bér- IfizetéSli” gyakorlatnak sincs ösztönző hatása, amikor a meglévő bértartalékokat minden különösebb teljesít­ménykövetelmény nélkül osztják ki, csak azért, ne­hogy megmaradjon a pénz. Tagadhatatlan, van ennek némi szociálpolitikai színeze­te is. Csakhogy a bér —nem szociálpolitikai eszköz. A tel­jesítményért, a végzett mun­káért jár. Következésképpen sokkal célszerűbb eljárás a bérmaradványokat részesedé­si alapként tartalékolni, vagy a részesedési alap terhére — az éves eredmények ismere­tében, s megint csak a telje­sítmények arányában — év végi részesedésként kifizetni. Az ÁBMH sok jó tanácsot ad még a munkáltatónak, a saját jól felfogott érdeküket szolgálva. A többi között alá­húzza a vgrnk-k (vállalati gazdasági munkaközösségek) nem a túlóra csökkentésének eszközei! Alapvetően hibás az a vállalatgazdálkodási fel­fogás, amely szerint a vgmk arra való, hogy — az egyéb­ként csak túlórázással elér­hető — teljesítménybővítést tegye lehetővé. Ezért is hang­súlyozzák az irányelvek: „A vállalati gazdasági munka- közösségben való tevékenysé­get csak azoknak célszerű le­hetővé tenni, akik munkakö­ri kötelezettségeiket kifogás­talanul teljesítik a törvényes munkaidő alatt” ... Továbbá: e munkacsoportokat... „a rendelkezésükre bocsátott eszközök használatáért meg­felelő térítés fizetésére kell kötelezni, mert ez alapvetően befolyásolja az ott képződő személyes jövedelmeket”. sak a mai bérezési gyakorlat néhány elemét tekintettük át az ÁBMH irányelvei kap­csán. De az eddig elmondot­takból is egyértelműen ki­derül, hogy még az idei, va­lóban korlátozott mértékű bérfejlesztési lehetőség is módot nyújt a korábbinál ésszerűbb és ösztönzőbb vál­lalati bérpolitika kialakítá­sára, a munka szerinti elosz­tás követelményének követ­kezetesebb érvényesítésére. Vállalva az ezzel járó konfliktusokat, hiszen ez is a vállalatok jól felfogott ér­deke. V. cs. Mintegy félmillió forintos költséggel korszerűsítette szűrőgépgyártó melléküzemének szí­nesfémöntödéjét a zagyvarékasi Béke Tsz, ah ol az Agrokernek és a Mezőgépnek alkatré­szeket öntenek. Képünkön az utóbbi vállalat gyöngyösi gyáregységének megrendelésére gyártott szivattyú-lapátkerekek homokformái készülnek

Next

/
Thumbnails
Contents