Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-24 / 70. szám

1983. MÁRCIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Akinek nem kegyelmeztek Emlékezés a 100 éve született Kiss János tábornokra Száz évvel ezelőtt 1883. március 24-én született Erdélyben, a Marosvásár­hely közelében levő Erdő- szentgyörgyön Kiss János al­tábornagy, a magyar fegyve­res ellenállási mozgalom egyik szervezője, a fasizmus ellen indított fegyveres harc mártírja. Semmiféle kapcsolata nem volt soha szocialista mozgal­makkal; még csak haladó demokratikus szervezetekkel sem. Emberi tisztessége, igazságérzete, a hazája sor­sáért érzett aggodalma és felelőssége azonban a ma­gyar történelem egyik legsö­tétebb korszakában, 1944- ben mégis egy frontba állí­totta a demokratikus érzel­mű hazafiakkal, akik készek voltak Hitler és magyar cin­kosai elleni cselekvésre is. Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki a háború éveiben mind kö­vetkezetesebben fordult szembe a németekkel, s azok magyarországi szálláscsiná- lóival, őt tartotta a legalkal­masabbnak arra,, hogy veze­tője legyen a Magyar Nemze­ti Felkelés Felszabadító Bi­zottsága katonai vezérkará­nak. A tábornok ekkor már túl volt a hatvanon; egész éle­tét katonaként élte le, hiszen még gyermekfejjel került a Hadapródiskolába. Honvéd- tiszt nagyapját a szabadság- harc után Haynau halálra ítélte, s csak a császári ke­gyelem mentette meg életét. Unokája — fiatal tisztként — az első világháborúban magas kitüntetéseket szer­zett bátorságával, s gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1939-ben azonban nyugdíjaz­ták. Nyilván mert ismerték gondolkodásmódját, jellem­szilárdságát, emberségét, s mindez elválasztotta őt a tábornoki kar túlnyomó többségétől: a szélsőséges nacionalistáktól, az ellenfor­radalmároktól. Ezért is esett rá 1944-ben Bajcsy-Zsilinsz- kyék választása, hogy a hon­védség tábornoki és tiszti karát megtisztítsa a nyila­soktól, az ország háborús ka­tasztrófájáért felelős haza­árulóktól. A hazafiak hívá­sára Kőszegről érkezett a fővárosba, s vállalta, hogy megbízható vezérkari tisz­tekkel együttműködve tervet dolgoz ki Budapest megmen­tésére, ha a visszavonuló né­met seregek hozzáfognak le­rombolásához, Nagy Jenő vezérkari ezredessel, Almásy Pál műszaki törzskari alez­redessel, Tartsay Vilmos. Révay Kálmán vezérkari századosokkal, s másokkal dolgozták ki a tervet. Ám a mozgalom árulójának, egy páncélos századosnak a se­gítségével a Gestapo és a csendőrnyomozók 1944. no­vember 22-én Tartsayék la­kásán rájuk törtek, s a szer­vezkedés vezetőit letartóz­tatták. Ez lett a sorsa várbéli lakásán Kiss János tábornoknak is. A Margit körúti börtönbe vitték, s a hadbíróság december 8-án ítéletet hirdetett a perben. „A nemzet totális mozgósítá­sával és harcba állításával megbízott m. kir. tárcanél­küli miniszter mellé beosz­tott tábornokok . bírósága” (ilyen fellengzőis neve volt a hadbíróságnak) Kiss Já­nost hatodmagával halálra ítélte. A kegyelmezés jogát arra a Feketehalmy-Czeidner Ferenc altábornagyra bíz­ták, aki fölött 'korábban az újvidéki tömeggyilkosságért éppen Kiss János altábor­nagy elnöklésével ítélkezett a haditörvényszék. Kiss Já­nos tábornok természetesen nem kapott kegyelmet. Haynau ítéletét nagyapja fö­lött eltörölte a császár, de neki meg kellett halnia, mert gonosztevők és bérgyilkosok kezében volt az ország. Születésének századik év­fordulóján kegyelettel emlé­kezünk példamutató helytál­lására. U. I,. Mák rísz Agamemnon kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Makrisz Agamemnon Kossuth-díjas szobrászművésznek kiemel­kedő művészi és közéleti munkássága elismeréseként, 70. születésnapja alkalmá­ból a Magyar Népköztársa­ság babérkoszorúval ékesí­tett Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke teg­nap adta át. Jelen volt Kor- nidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője és Köpeczi Béla művelődési miniszter. A Bács-Kiskun megyei Kecel község környékén kisebb terü­letekre koncentrálódva, de még gazdaságosan kitermelhető tőzeg található. Ezért a helyi Szölőfürt Szakszövetkezet az alacsony humusztartalmú homoki növénykultúrák talajának A Bolgár KP delegációja Szolnokon Antanov Popov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága köz.lekedési és távközlési osztályának veze­tője, a KEB tagja vezetésé­vel bolgár pártküldöttség tartózkodott tegnap Szolno­kon. Ütjukra elkísérte őket Szűcs Zoltán, a MÁV vezér- igazgatója. A delegációt Szolnokon Krepelka Géza, a MÁV Szolnok Körzeti Üzemfő­nökség vezetője és Balázs Mihály, a Vasútüzemi Párt- bizottság titkára fogadta. A MÁV és a Szolnok Körzeti Üzemfőnökség munkájáról szóló tájékoztató után a de­legáció meglátogatta a Kör­zeti Üzemfőnökség terüle'ét. A délután folyamán a bol­gár delegáció a megyei párt- bizottságra látogatott, ahol Mohácsi Ottó, a megyei párt- bizottság titkára tájékoztat­ta a delegáció tagjait a me­gye helyzetéről, a közleke­dési és távközlési munka pártirányításának, pártelle­nőrzésének feladatairól. Ezt követően a delegáció a Vo­lán 7. számú Vállalathoz lá­togatott, ahol Tugyi Gábor, az üzemi pártbizottság tit­kára és Máté János a válla­lat igazgatója fogadta őket. A vállalat tevékenységéről szóló tájékoztató és az üzem- látogatás után a vendégek Budapestre utaztak. flz üzemi demokráciáról tanácskoztak II tavalyinál jobb ellátás traktorokból A gabonatermesztés fej­lesztésének második ütemét valósítják meg a mezőgaz­dasági nagyüzemek — mindinkább előtérbe kerül­nek az intenzív módszerek — s ehhez nagy teljesítmé­nyű vontatókra van- szük­ség. Megnőtt az érdeklődés a traktorok iránt. Az idei ellátás jobb lesz az elmúlt évinél; nemcsak az eladásra szánt készlet nagyobb, ha­nem lehetőség nyílik a von­tatópark teljesítményének fokozására is. Ugyanakkor a kínálat a korábbinál jobban igazodik a kereslethez, azaz a közepes géposztályokból is nagyobb a raktárkészlet. Ezekkel a traktorokkal vi­szonylag kis üzemanyagkölt­séggel végezhetnek olyan munkákat, amelyeket eddig sokszor nagy traktorokra bíztak, miután a gazdaságok esetenként nem rendelkez­tek kisebb vonóerő-teljesít­ményű, ám a munkák ellá­tásához kellőképpen erős gépekkel. A termeléshez szükséges vontatókat a velük szemben támasztott magas követel­mény miatt több forrásból szerzik be. örvendetesen megnőtt a magyar — Rába gyártmányú — vontatók száma. A győri gyár öt ter­melési rendszerrel kötött szerződést, ennek keretében a gépek eladásához hozzá­kapcsolja a műszaki ellátá­sukat, a garanciális szerviz­szolgáltatást, amj — nem­különben fontos — az al­katrész- és cseredarab-ellá- tást. Közel .300 hazai gyárt­mányú nagy traktort árusí­tanak majd. Az elmúlt idő­szakban különösen kereset­té váltak a középteljesítmé­nyű gépek; ide sorolható a népszerű, szovjet gyártmá­nyú MTZ—50-es traktor, to­vábbá az újdonságot jelen­tő román U—4—45-ös gép, amelyből az idén érkezik az első nagyobb szállítmány. További MTZ-gépek gazda­gítják a választékot, A magyar mezőgazdaság idei traktor ellátását közel hétezer gép szolgálja, ez 1500-zal több mint az elmúlt évben eladott mennyiség. A' készlet alkalmat ad arra is, hogy a gazdaságok felújítsák gépparkjukat, kiselejtezzék a gyakran több éve kény­szerből járatott gépeket Az intenzív gabonatermeléssel foglalkozó üzemek tőkés gé­pekhez is hozzájuthatnak, a korábban már jól bevált tí­pusok mellett bemutatkozik a Fiat-traktor. Halivadékok Dinnyésről '"ogy a teleltetőtavak „né­psége” Dinnyésen: a halá- ti termelőszövetkezet iva- cnevelő tógazdaságában ponta több tízezer pon- it, busát és amurt fognak s indítanak útnak az zág különböző vidékeire. háromszázezer egy-, illetve kétnyaras ivadékot küldenek el a haltenyésztő gazdasá­gokba; a potykák, amurok és busák,temperált vizű mű­anyag tai'tályokban teszik meg az utat a halastavakig. Dinnyésen évente tízmillió­nál több ivadékot állítanak elő. A gyógyítás hátterében Hagyiváni fogó A Dunától keletre eső or­szágrész valamennyi közle­kedési vállalata képviseltet­te magát azon a tanácskozá­son, amelyet tegnap délelőtt Szolnokon, az SZMt Ságvá- ti Endre Művelődési Köz­pontjában tartottak. A részt­vevő 130 küldött előadást hallgatott meg az üzemi de­mokrácia helyzetéről, to­vábbfejlesztési lehetőségéről. A tanácskozás előadója Kné- zi Róbert, a KPM miniszter- helyettese és Moldován Gyu­la, a Közlekedési és Szállí­tási Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára volt. Megindult a szegedi „paprikás gépezet” A négyezerötszáz hektá­ros szegedi tájkörzetben ki­vonultak a határba a vetőgé­pek : tegnap minden fel­használható erővel megkezd­ték a fűszerpaprika magjá­nak vetését. Jól előkészített csendes esőktől áztatott föld­be kerül a vetőmag. Az idén az összes terület 50 százalékán alkalmazzák a közvetlen termőhely; mag­vetést és 40 százalékán a hagyományos palán'aülte- t-ést. javítására saját tőzegbányát nyitott. így a szövetkezet éven­te ezer vagon olcsón kitermelhető talajjavító anyaghoz jut. A képen: munkában a tőzegkitermelő gépek. Az új, különleges tűk hét embernek, s ami talán még fontosabb: hatvan ház­tartásbeli nő tudott itt elhe­lyezkedni. Persze nehezen szokták meg az ipari környe­zetet, de végül sikerült. Mo^t sajnos kevesen vagyunk, „megérkezett” az influenza. Az üres gépekre mutat, és széttárja a karját. A csi­szológépeknél Bakos Imréné, kezében egy félkész fogóval, mondja: — Négy éve dolgozom itt. Előtte szezonmunkára jár­tam a téeszbe, de az év nagy részét inkább a háztar­tásban töltöttem. Megérte ide eljönhi, meglesz az a kis nyugdíj. Meg aztán egy mű­szakban dolgozunk, délután mindig jut idő a házi mun­kára. Először idegenkedtünk a gépektől, nem js láttunk ilyet, nemhogy dolgoztunk, volna rajtuk. Bejártunk Debrecenbe tanulni. Meg­szoktuk a zajt is, csak most már hangosabb a beszédünk. A csomagolóban ott ágas­kodnak a kész fogók. Eddig számomra is csak munkaesz­közök. vasdarabok voltak. Idáig jutva azonban formát, értelmet kapott a rideg anyag. Elkészült a műszer, mellyel beteg fogakat húz­nak, talán Nagyivánon, ta­lán Irakban. Az itt dolgozók mindvégig háttérben marad­nak. A gyógyítás hátterében.. — szí — fotó; — dg — a nagyvilágban A tiszaörsi Petőfi Tsz or­vosi műszereket gyárt a Me­dicornak. A hír nem újkele­tű, nyilván nem lepi meg az olvasót. Hogy most mégis szóba kerül, annak a mel­léküzemág egyenletes fejlő­dése az oka. A szövetkezet 1979-ben Nagyivánon hozta létre az üzemet, harminc dolgozóval, de az első két évben nem dicsekedhetett vele — vesz­teséges volt. Azóta történt egy s más. — Most 107 ember dolgo­zik itt, köztük hatvan nő, s 1982-őt hárommillió hatszáz ezer forint nyereséggel zár­tuk. Nyers, sajtolt állapot­ban érkezik hozzánk a fogó, s itt összesen 48—56 műve­letet végzünk el rajta. Az idén született egy új részleg, melyben tizenhárom nő és egy férfi ilyen különleges tűket készít — mutatja az ijesztően hosszú Szerszámot Lajtos István, az üzem ve­zetője — ez az apró műszer, mellyel gerincvizet, májsej­teket vesznek a betegtől, ed­dig hiánycikk volt vala­mennyi szocialista ország­ban. Mi magyarok is Svájc­ból szereztük be, igen drá­ga pénzen. Most van! Szoci­alista exportra és hazai fel- használásra szánjuk. Jórészt KGST-piacon értékesítjük a foghúzó fogót is, de van megrendelésünk Nigériából, Törökországból, Iránból és Irakból is. Nyíri József üzemvezető­helyettes folytatja: — Nekünk nemcsak nép- gazdasági szempontból fon­tos az üzemegység. Sikerült ugyanis munkát adni száz­Forrasztás a hajszálvékony műszeren a közlekedési vállalatok képviselői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents