Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-24 / 70. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 24. ( Kommen-1 tárunk I K forgatókönyv új szakasza Nicaragua képviselője hivatalosan felkérte a Biztonsági Tanács soros elnökét, hogy „az országa elten komolyan fokozó­dó” támadások megvita­tására hívja össze a Ta­nács sürgős ülését. Mi a háttere ennek a hírnek, amelyet az el­múlt órákban vezető he­lyen közölt a világsajtó? Az azóta is tartó fo­lyamat a latin-amerikai szubkontinens egyik leg- gyűlöl'tebb diktátora, a tömeggyilkos Somoza bu­kásakor kezdődött. Wa­shington, amely — éppen úgy, mint korábban „a fehérkesztyűs hóhér”, a kubai Futgencio Batista esetében — felhőtlenül együttműködött vele, azonnal megkezdte akna­munkáját az új, a népi rendszer ellen (megint csak pontosan úgy. mint annak idején Kuba ese­tében.) A világsajtó — a ham­burgi Spiegeltől az ame­rikai Newsweekig — már az elmúlt esztendő koraöszén beszámolt egy Negroponte nevű úr kü­lönös tevékenységéről. Negroponte, aki a Nica­raguával szomszédos Hondurasban az Egyesült Államok nagykövete (és akiről a- .sokmillió pél­dányiban megjelenő ame­rikai magazin plasztiku­san érzékelteti, . hogy alighanem a térség CIA- rezidense) diplomáciai státuszát szinte percen­ként megsértve látogatta, pénzelte, szervezte a Hondurasba menekült somozista gárdistákat. Egy nagykövet termé­szetesen aligha cseleked­het kormánya utasítása nélkül. Körülbelül ezt mondták Schultz külügy­miniszternek annak a szenátusi ‘albizottságnak a tagjai, amely — a nemzetközi botrány nyo­mán — a nicaraguai di- verzió ügyében kihallgat­ta a State Department vezetőjét. Sokáig emle­getni fogják a miniszter válaszát, amely egy ame­rikai tv-kommentátor szerint „felért egy inge­rült beismeréssel”. — Ez az ügy — mond­ta a honatyák nagy meg­rökönyödésére az Egye- _sült Államok külügymi­nisztere — nem az önök asztala, hanem a CIA tevékenységére felügyelő kongresszusi bizottságok hatáskörébe tartozik... Ne felejtsük, hogy a népi Nicaragua elleni ak- • ciók már Carter elnök­sége idején megkezdőd­tek. Ami most történik, az — a jelek szerint — a régi forgatókönyv új szakasza: ilyen mennyi­ségben (mintegy ezeröt­száz diverzánsról van szó) és ilyen fegyverzet­tel (modern amerikai he­likopterek, aknavetők stb.) még nem dobtak át somozistákat nicaraguai területre. Katonailag ez nem veszélyezteti Mana- guát, a háttér inkább po­litikai. Mi lehet hát e táma­dás célja? Mindenekelőtt úgyne­vezett „felszabadított te­rület létrehozása, katonai és politikai támaszpont­ként további, immár a főváros irányába terjedő akciókra. A fenyegetett térségekben (elsősorban Magatalpa körzetében) számos szövetkezeti nagygazdaság most ké­szül a termés betakarí­tására. Ennek megakadá­lyozásától Negroponte és felettesei azt várják. . hogy tovább nehezítik az ország amúgy sem könv- nyű gazdasági helyzetét. Harmat Endre 1 I A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Tegnap a Magyar Szolida­ritási Bizottság nyilatkozatot tett közzé, arra reagálva, hogy hónapok óta tartó fel­készülés után az Egyesült Államokban kiképzett és mo­dern fegyverekkel ellátott somozista ellenforradalmi erők fegyveres támadást in­dítottak a társadalmi hala­dás útján járó nicaraguai forradalmi hatalom ellen. Növeli a veszélyt, hogy az amerikai imperializmus zsoldjában álló, kalandor vállalkozásokra kész hondu- rasi rezsim olyan katonai manőverekbe kezdett, ame­lyek a Nicaragua elleni kül­ső támadás előkészületeire utalnak. A dokumentum rá­mutat: az akciók hátterében azok az amerikai szélsőséges körök találhatók meg, ame­lyek nem akarják tudomásul venni a népek önrendelkezé­si jogát, s minden támoga­tást megadnak a fejlődő or­szágokban létrejött haladó rendszerek megdöntésére vállalkozó ellenforradalmi erőknek. A Magyar Szolidaritási Bi- «otLság — közvéleményünk1 állásfoglalásának megfele­lően — felháborodását fejezi ki az ellenforradalmi akciók­kal szemben, és követeli a Nicaragua függetlenségét és nemzeti szuverenitását ve­szélyeztető külföldi katonai akciók azonnali megszünte­tését. Teljes szolidaritást vállal Nicaragua haladó tár­sadalmi erőivel, amelyek az egész nép érdekeit szolgáló igazságos és demokratikus társadalom felépítéséért küz­denek — hangzik a nyilatko­zat. Megalakult az új NSZK-kabinet A kormánypolitikában va­ló megállapodás után tegnap az esfi órákban megalakult Helmut Kohl második ke­resztényliberális kormánya. A kabinetben mindössze két személyi változás van a ko­rábbihoz képest, azok sem jelentős posztokon: Rainer Barzel a Bundestag elnöke tett, így helyette az ugyan­csak CDU párti Heinrich Windelen lett a „belnémet kapcsolatok” minisztere. Me­zőgazdasági és erdőgazdasági miniszter az FDP párti Érti utódaként a CSU párti Ig- n» Kiechle lett. A külügy­miniszter továbbra is Hans- Dietrich Genscher, az FDP elnöke, pénzügyminiszter Gerhard Stoltenberg (CDU), gazdasági miniszter Otto Lambsdorff (FDP) maradt. Az új kormányban a CDU nyolc, a CSU öt, a legkisebb koalíciós partner, az FDP három tárcát kapott. Izrael: marad a koalíció Kairóba érkező hírek sze­rint Menahem Begin minisz­terelnök elutasította azt a követeléstr hogy a koalíció parlamenti veresége miatt oszlassa fel a pártszövetséget s hozza előre az általános választásokat. A Likud-tömb és személy szerint Begin kedden alulmaradt a parla­menti szavazáson, amelynek eredménye az lett, hogy nem a kormánypárt hanem az el­lenzéki munkapárt jelöltje: Haim Herzog lesz májustól Izrael elnöke. A Likud-csoportosulás több tekintélyes tagja az el­nökválasztási szavazás előtt kijelentette, hogy annak ki­menetelét bizalmi jellegűnek kell tekinteni. Begin is te- kintélyi kérdést csinált az elnökválasztásból, annál is inkább, mert a most távozó államelnök, Jichak Navon szintén munkapárti politi­kus. Herzog úgy kapta meg a megválasztásához szükséges abszolút többséget már az el­ső menetben, hogy a kor­mányzó pártszövetség öt tag­ja az ellenzék jelöltjére vok­solt, kettő pedig érvénytelen szavazatot adott le. Az izraeli sajtó bombameg­lepetésnek festi le á kor­mánypárt vereségét. A kom­mentátorok megjegyzik, hogy Begin személyes presztízsét tette kockára, s vesztett. NATO Nukleáris tervezés ..Az Atlan'i Szövetség nem zárkózik el attól, hogy a nullamegoldáslól eltérő át­meneti megoldást kössenek Genfben az. eur.orakétákról, ehhez azonban a Szovje*- uniónak keltene új ajánlatot előterjesztenie" — közölték amerikai NATO-diplomalák azután, hogy a szervezel nukleáris* tervező csoportja keretében a hadügyminiszte­rek ülést tartottak kedden és ‘egnap a portugáliai Vila- moura-ban. A csoport ülésén az európai közép-hatótávol­ságú atomfegyverek kérdése állt a vi*a középpontjában. Joseph Luns NATO-íőtit- kár a napokban a flamand televíziónak . nyilatkozva azonban kijelentette: „rájöt­tünk. hogy a nullaváltozat megvalósí' hatatlan, mert a szovjetek a leghatározottab­ban elutasítják ... Valami­lyen átmeneti megoldásra kell tehát irányt vennünk, noha a legjobb kétségtelenül a nullaváltozat, tenne”. Az új francia kormány Jean-Louis Bianco. az Elysée-palota főtitkára rö­viddel éjfél előtt ismertette az új francia kormány név­sorát: miniszterelnök: Pierre Mauroy: gazdasági, pénzügyi és költségvetési miniszter: Jacques Delors: a szociális ügyek és- a szolidaritás mi­nisztere: Pierre Beregovoy; belügyminiszter és á decent­ralizálás ügyeinek miniszte­re: Gaston Defferre; közle­kedési miniszter: Charles Fi- terman: igazságügyminiszter: Robert Badinter; a külkap- csolatok minisztere (külügy­miniszter): Claude Chéysson; hadügyminiszter: Charles Hernu; mezőgazdaságügyi miniszter: Michel Rocard; iparügyi és kutatásügyi mi­niszter: Laurent Fabius; köz- oktatásügyi miniszter: Alain Savary; küljkereslkedelmi és idegenforgalmi milnjiszter: Edith Cresson; városfejlesz­tési és lakásügyi miniszter: Roger Quilliot; kereskedelmi és kézműipari miniszter: Mi­chel Crepeau; a szakmai képzés ügyeinek minisztere: Marcel Rigout; a kormány szóvivője: Max Gallo állam­titkár. Az új kormány tegnap 11 órakor megtartotta első ülé­sét. A kormány névsora még nem teljes, az egyes csúcs­tárcák mellé rendelt minisz­tereket és'az államtitkárokat később nevezik ki. Mint már előre jelezték, a korábbi 44 tagú kormány a miniszterel­nökön kívül 15 főre szűkült. Mitterrand elnök és Mau- roy miniszterelnök már ko­rábban tervezték, hogy az eddigi tapasztalatok alapján szűkebb körű kormányt fog­nak megalakítani, amely ha­tékonyabban működhet. A létszámcsökkentés kö­vetkeztében a kormányban részt vevő kommunista mi­niszterek száma négyről ket­tőre csökkent: Charles Fiter- man közlekedési miniszter és Marcel Rigout, a szakmai képzés ügyeinek minisztere képviseli az FKP-t a kor­mányban. Ütja során mindenütt heves tüntetések kísérték annak a vo­natnak az útját, amely az Egyesült Államok Bangor nevű nukleáris tengeralattjárójára atomtöltetű robbanófejet szál­lított. A kép a vancouveri tüntetőket ábrázolja. (Telefotó — KS) II pápa látogatási programja Varsóban tegnap nyilvá­nosságra hozták II. János Pál Dápa lengyelországi lá­togatásának programját. A hivatalos közlemény be­jelenti, hogy a katolikus egy­házfő június 16 és 22 között sorrakerülő lengyelországi látogatása során nyolc vá­rost illetve helységet keres majd fel. Ezek: Varsó, a Varsó közelében lévő Tere­sin, Czestochowa, Poznan, Wroclaw, az opolei vajda­ságban lévő Gora Swjatej Anny, a Katowice közelé­ben lévő Piekary Slaskie bá­nyászvároska és Krakkó. A kedden Brüsz- szelben véget ért közös piaci csúcs- értekezlet tulaj­donképpen rutin­szerű volt. A pénzügyi válság már korábban elren­deződött és az idő nagy ré­sze a szokásos gazdasági hu­zavonával telt el. Ami mégis figyelemre mél­tó volt a „tízek” tanácskozá­sán — az a közel-keleti kér­déssel kapcsolatos újabb nyugat-európai állásfoglalás. Jóllehet, ebben sem volt sok újdonság, de ami miatt még­is érdekes: az időzítés. Nyu- gat-Európa Reagan elnök közel-keleti béketerve, a fe- zi arab csúcsértekezlet hatá­rozata utáp nyilatkozott és megismételte azt az állás­pontot, amely, lényegét te­kintve néhány kulcskérdés­ben ellentétes az amerikai állásponttal. A nyugat-euró­pai vezetők számára „mély­ségesen zavaró” körülmény, hogy a közel-keleti problé­makör megoldásában semmi­féle előrelépés nem történt. Hogy ennek ki, vagy mi az oka, arra vonatkozóan a „tízek” fogalmazása részben egyértelmű. részben pedig rendkívül módon árnyalt. A „tízek” véleménye sze­rint Izraelnek a megszállt területeken folytatott telepí­tési politikája „ellentétes a nemzetközi joggal és mind­inkább jelentős és egyre ko­molyabb akadálya a béke­erőfeszítéseknek”. Ez félre­érthetetlen kritika Izrael el­len. Mindenekelőtt eljött az ideje... Reagan amerikai elnök ta­valy szeptemberben előter­jesztett közel-keleti béketer­véről — amelynek megvaló­sításán Washington még mindig fáradozik — a „tí­zek nyilatkozata csak ezt ál­lapítja meg:”. Jelezte a bé­kéhez vezető egyik iftat”. Az arab országok fezi csúcsta­lálkozóján elfogadott béke­terv viszont — Nyugat-Euró- pa megfogalmazásában — ugyancsak jelezte a „békére való készséget”. A különbség finom — de sokat jelentő, különösen azért, mert a „tízek” megis­mételték a közel három év­vel ezelőtt elfogadott velen­cei nyilatkozat legfontosabb elemét. Velencében és most Brüsszelben egyaránt kö­vetelték, hog? a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet be kell vonni a közel-keleti bé­ketárgyalásokba. A nyilat­kozat lényeges része. hogy Izraelnek joga van a létezés­hez, de a palesztinoknak is az önrendelkezéshez. Az. Egyesült Államok — és ter­mészetesen Izrael — a pa­lesztinok részvételét a tár­gyalásokon előfeltételekhez köti. holott ezeknek az elő­feltételeknek a PFSZ a fezi arab csúcsértekezleten na­gyobbrészt eleget tett. A „tízek” — miközben megállapították, hogy ..az Egyesült Államok -erőfeszíté­sei továbbra is elengedhetet­lenül szükségesek olyan fel­tételek kialakításához, ame­lyek alapján a tárgyalások elkezdődhetnek” — leszögez­ték: a nyugat-európai or­szágok „továbbra is fel kí­vánják használni befolyásu­kat olyan lépések bátorításá­ra amelyek a kompromisszu­mos és tárgyalásos megoldás felé vezetnek”. Igaz, a „tízek” nem tettek különbséget a Libanont el­özönlő izraeli' csapatok, va­lamint a szíriai és palesztin erők között, amikor követel­ték az összes idegen erő ki­vonását az országból, de nyi­latkozatuk félreérthetetlen; „Mindenekelőtt eljött az ideje annak, hogy Izrael de­monstrálja: készen áll az ér­demi tárgyalásokra”. A Közös Piac tagországai­nak Közel-Keletre vonatko­zó állásfoglalása végered­ményben aligha nevezhető a Reagan-terv jóváhagyásának, az amerikai elképzelés fel­tétlen helyeslésének. •Másfelől Nvugat-Euróna ismételten Washington érté­sére adta. hogy az amerikai figyelmeztetések ellenére a Közös Piac szintén járja a maga útját és nem mond le arról, hogy alkalmas idő­ben saját elképzeléseit is előterjessze — sőt, tegyen is valamit megvalósításáért — a közel-keleti kérdés rende­zése érdekében. Ez az éppen, amiről Washington fáradha­tatlanul igyekszik lebeszél­ni szövetségeseit, nehogy „zavarják” az amerikai nagy- politikát. Az egyértelműen Izraelt bíráló nyugat-európai maga­tartásnak egyik oka az, hogy a Közös Piac tagállamait na­gyon is komoly gazdasági ér­dekek fűzik az arab világ­hoz — ez pedig manapság nem mellékes szempo*nt a politikai állásfoglalásokban. Az arab országok 1981-ben (erre az évre vonatkozóan állnak rendelkezésre a teljes adatok) 67 milliárd dollár­értékben exportáltak, főleg kőolajat, az EGK-tagorszá- gokba, míg a „tízek” 43 mil­liárd dollár értékű árut szál­lítottak az arab világba. A „tízek” keddi közel-ke­leti nyilatkozata tehát nem úi — jelentősége a régi el­vek megerősítésében van. S hogy mennyire találva érez­ték magukat Jeruzsálemben, azt jelzi; az izraeli külügy­minisztérium tisztségviselő­je máris elutasította a nyu­gat-európaiak nyilatkozatát. A jeruzsálemi nyilatkozat­tal egyidőben vált ismeretes­sé Párizsban: Claude Chevs- son francia külügyminiszter fogadta Faruk Kaddumit. a PF|>Z politikai' osztályának vezetőjét — „külügyminisz­terét”. -> (Telexen I lérkezett I LISSZABON Gyakorlatilag teljesen megbénult tegnap a tömeg- közlekedés a portugál fővá­rosban. Zárva voltak a met­róállomások, nem közleked­tek az autóbuszok és a vil­lamosok. A portugál közle­kedési dolgozók 24 órás álta­lános sztrájkot tartottak til­takozásul amiatt, hogy a kormány nem hajlandó tár­gyalni a fizetések emelésé­ről. Ugyancsak 24 órás sztrájkot kezdtek a vasuta­sok. KABUL Népes tömeg tüntetett t^- •nap Kabulban az Egyesült Államok afganisztáni politi­kája ellen. Az 50 000 felvo­nuló az amerikai nagykövet­ség épülete előtt tömeggyű­lésen tiltakozott az ország ügyeibe való washingtoni beavatkozás és az ellenforra­dalmi bandáknak nyújtott amerikai támogatás miatt. A tömeggyűlésen a hazafias front, a szakszervezetek és a vallási közösségek vezetői képviselői szólaltak fel. KAIRÓ Egyiptom élesen elítélte Izraelnek azt a bejelentését, hogy a megszállt Ciszjordá- niában nyolc katonai őrál­lást, továbbá polgári telepü­léseket létesít. Az izraeli rá­dió azt is közölte, hogy jö­vőre tizenöttel növelik a Jordán-folyó balpartján lé­tesített fél-katonai települé­sek számát. BEJRUT Izrael nem adott pozitív választ a libanoni rendezés feltételeit és biztosítékait összefoglaló amerikai javas­latokra. A Libanoni nemzeti hírügynökség értesülése sze­rint ezt a következtetést vonták le Bejrútban a Phi­lip Habib amerikai megbí­zott által tolmácsolt Tel- Aviv-i álláspontról. BANGKOK A Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) bangkoki külügyminiszteri értekezletén elutasították Vietnamnak azt a javasla­tát, hogy az ASEAN kezdjen tárgyalásokat Vietnammal és Laosszal a kambodzsai kérdésről. VIENTIANE Ragaszkodunk ahhoz, hogy a térség problémáit közös erőfeszítéssel, külső nyomás és fenyegetés nélkül, tárgya­lások útján a térség országai­nak kell rendezni — jelen­tette ki Phoune Sipraseuth laoszi miniszterelnök-Ttelyet- tes. külügyminiszter tegnap közzétett nyilatkozatában. A laoszi hírügynökség által nyilvánosságra hozott nyilat­kozat még a bangkoki dön­tés előtt született, ezért nem reagál arra.

Next

/
Thumbnails
Contents