Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
1983. MÁRCIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Egy festő a Jászkunságból llosvai Varga István emlékkiállítása a Csepel Müvek Munkásotthonában Llosvai Varga István a Magyar Népiköztársaság kiváló művésze 1935-től az 1978 december 18-án bekövetkezett haláláig' Szentendrén élt, alkotott, mégis jogosnak érezzük, hogy jász- kunsági indíttatására hivat; kozzunk. Nem csupán azért mert Kunhegyesen született 1895-ben, hanem későbbi élményei jogán is. Életrajzírója, Csapó György szerint „kevés olyan festőnk van. akinek munkásságában annyira -erős nyomot hagyott volna a természettől kapott gyermekkori . impulzus, mint llosvai Varga Istvánéban. Egész életműve a természettel való szoros kapcsolatra épül; képein ez az alapélmény fogalmazódik meg Jiiapadhataitlan változatossággal.” Élete első kiállítása viszont Jászberényhez köti. Halála előtt nem sokkal jegyezhette le szavait a krónikás: „a herényi Novotha-féle papírboltban volt az első tárlatom, ott mertem először megmutatni képeimet a közönségnek. Mindén tiszteletem azé a városé; nem mosolyogták meg a próbálkozásaimat, sőt, ha jól emlékszem talán vettek is Napszámosok képeimből. Csaknem egy fél évszázaddal később, 1960- ban ezért is mentem vissza Jászberénybe jó szívvel kiállítani, s nem csalódtam, másodszor is befogadtak.” . A főiskola elvégzése, után tér vissza Kunhegyesre, a felfedezés örömével festi a Kunság tájait, az alföldi nyár színeit. Termékeny évek ezek — 1922—1926 — több környékbeli kiállítása jelzi, hogy mennyire gazdag az élményanyaga. Párizsi tanulmányútjáról is szülőfalujába tért vissza, de Pestre és Szentendrére költözése után is vissza-vissza- tér szűkebb hazájába, kiállít Karcagon, Debrecenben. Ezeknek az éveiknek emlékét őrzi a Kunhegyes,i utca című híres képe, de későbbi kompozíciói — a Napszámosok, a Munkából hazafelé, stb — is kunsági élményeit őrzik. A csepeli emlékkiállítás, amelyet llosvai Varga István „földije”, Mucsi András művészettörténész nyitott meg. szép tisztelgés az alkotó munkássága előtt. Önarckép piros háttérrel ti — Anyagot gyűjt a visontai szénfejtésről Moldova György az Min dolgozik? Beszélgetés Moldova Györggyel Bár statisztikai adatokkal, különböző viszonyításokkal nincs módomban alátámasztani kijelentésemet, de nyugodtan állíthatom, hogy ma Magyarországon Moldova György a legkedveltebb, legolvasottabb írók egyike. Ha egy könyve megjelenik, biztosra vehető, hogy port ver föl, pillanatok alatt elkapkodják a példányokat, amelyek azután kézről kézre vándorolnak. A szerző és műveinek népszerűségét bizonyítandó, az író-olvasó találkozókra gyakran le kell porolni a pótszékeket is, hogy hely jusson minden érdeklődőnek. Moldova György szerdán, Szolnokon két vállalatnál, majd a MÁV Csomóponti Művelődési Házban randevúzott olvasóival. Az utóbbi helyszínen a találkozó megkezdése előtt ülhettünk le beszélgetni az íróval. — Utoljára hat éve vett részt Szolnokon közönség- találkozón. Van-e valamiféle régebbi kapcsolata a várossal? — Géléi Jóska barátom volt itt labdarúgó-edző, őt időnként felkerestem, egyébként semmi. Illetve az Égi szekér című könyvem megjelenése után az első reklamáló levelek között Szolnokról is kaptam égyet. Ezen túl csupán az olvasótalálkozókra emlékszem. — Köztudott, sokmindennel foglalkozott már, eredetileg dramaturgiát tanult. Miért nem ír színdarabot? — Ami a tanulmányaimat illeti elvégeztem ugyan a Színház és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakái, viszont Rajkról írott diplomamunkámat nem fogadták el, így azóta sincs diplomám. Igaz, később egyik könyvem megjelenését követően felajánlották, hogy fizessek be ötven forintot okmánybélyegre és megkapom az oklevelet, de elekor már nekem nem élt ennyit az ügy. A kérdés második részéhez kapcsolódva épp most lesz az első darabom premierje. A Nemzeti Színházban mutatják be májusban a Titkos záradék című művemet Kerényi Imre rendezésében. — Sokan azért olvassák szívesen Moldova György könyveit, mert olyan „oda- mondogatós” hangnemben íródnak, bátran nyúl az úgynevezett kényes témákhoz, sőt, keresi őket. — Eddigi pályám során nyilván írtam közepes és gyengébb dolgokat is, de amit szégyellnem kellett volna, még soha. Soha nem írtam pénzért, megrendelésre. Azt vallom, amit József Attila, az én vezérem bensőmből vezérel. Természetes, engem is ugyanazok a kérdések izgatnak, témák érdekelnek, amelyek valamennyiünket, és amelyekkel minden nap találkozunk az életben. Nagyon szeretem az embereket, rengeteg időt író-olvasó találkozón töltök bajaid, örömeik megismerésével. — Humorban pácolt szatírái igen népszerűek. — Az emberek általában igénylik a humort, még azok is, akiket „savanyú” jelzővel illetnek. Azt hiszem ahhoz, hogy az életet elviseljük, jó adag humorérzék kell. — Min dolgozik most? — Nagy munka van mögöttem. A napló a címe a regényemnek, melyet Emesto „Che” Guevaráról írtam. A könyv — a könyvhét alkalmából jelenik meg — a forradalmárról, életének utolsó szakaszáról szól. Ennek megírásához — hosszú évek során — rengeteg dokumentumot dolgoztam fel és többek között spanyolul is meg kellett tanulnom. Jelenleg a visóntai széníejtésről íródó könyvem anyagát gyűjtöm, a jövőben pedig szeretném befejezni a „nyitva hagyott” legényeimét. — Köszönjük a beszélgetést. Fekete Sándor Hátrányt senki sem szenved „Körzetesített” közművelődés Tapasztalatok három jász községben A kisközségek körzetesítése a ’70-es években nem mindenhol talált egyértelmű fogadtatásra. A falvak önállóságuk elvesztését -féltették, tartottak attól, hogy fejlődésük, fejlesztésük lelassul, a közigazgatás, a termelő vállalatok, szövetkezetek összevonása „lassú halálukat” okozza. -Ez az intézkedés azonban szükségszerű volt, s az eddigi tapasztalatok — néhány példától eltekintve — többnyire igazolják helyességét is. A nagyközségi közös tanácsok létrejöttével tervszerűbbé, egyenletesebbé vált a hozzájuk tartozó apró falvak, kisközségek fejlődése is, a „közös kalapból” — ahol a szükségesség és fontossági sorrend betartásának elvét követték — több jutott a társközségeknek is. Feltételeket teremteni A művelődésüggyel, az apró falvak helyzetével foglalkozó településszociológusokat nem is csupán ez foglalkoztatja manapság. Az iskolák körzetesítése — noha az alacsony gyermeklétszám, az oktatás-nevelés színvonalának emelésére való törekvés indokolta ezt — egyrészt a pedagógus értelmiség, másrészt a fiatalok „kivonulását” eredményezte a falvakból. Ha hozzátesszük azt is, hogy a szülők nagy része is „ingázik”, miután csak a környező nagyobb településeken jut munkalehetőséghez, nem csodálkozhatunk azon, hogy bizonyos falvak csak „éjszakai szálláshellyé” váltak, a fiatal házasok a . jobb, kényelmesebb életmódot, gyermekeik érdekeit nézve a nagyobb lehetőségeket nyújtó településekre költöztek. A falvak elöregedtek. Szerencsére azonban ez sem mindenhol igaz. Jászfényszarun, ahol a nagyközségi közös tanács igazgatása alá két község, Jászfelsőszentgyörgy és Pusztamonostor tartozik, ellenkező példával találkozhattunk. A három község 1977-ben „egyesült”. A korábbi évekhez képest a két társközség életében nem történt visszaesés. Ha csak az évenkénti házasságkötések és születések számát vizsgáljuk, akkor is egyenletesség tapasztalható. A falvak lélekszáma - nem csökkent, lakosaiknak száma hosszú évek óta kétezer körül mozog. Megőrizték tehát megtartó erejüket. A jász- fényszarui nagyközségi közös tanács elnöke, Kiss László szeript azért is, mert nagy figyelmet fordítanak arra, .hogy az állami, közigazgatási intézkedés előnyeit érezze elsősorban a lakosság. A falvak lakói ne szenvedjenek semmiféle hátrányt a köz- igazgatási rendszer módosulása miatt. Igaz ez a közművelődésre is. A kisközségekben szükség van az iskolára, a könyvtárra, a művelődési há7.ra. a mozira, de még a kulturált szórakozási lehetőségeket nyújtó eszpresszóra, étteremre is, mert ezek ugyancsak megtartó erővel bírnak, jobb közérzetet .teremtenek, elősegítik a kötődést — elsősorban a fiatalok körében. A tanács éppen ezért a közművelődés, az oktatás feltételeinek megteremtésén fáradozik. — Szerencsés helyzetben vagyunk — mondja a tanácselnök. Olyan népművelőink, pedagógusaink élnek a két községben, akik nagy szakmai hozzáértéssel, lelkesedéssel végzik a munkájukat. Ismerik a helyi igényeket, a községek lakóit, jó kapcsolatokat alakítottak ki a lakosságot foglalkoztató termelő üzemekkel is. így sikerült létrehoznunk a három község közös közművelődési alapját. A tanácsi támogatás mellett, — amely az idén a három községben összesen egymillió négyszázezer forint — a Zagyvamenti Termelőszövetkezet hetvenezer, a Béke Tsz kilencvenötezer, az Orion jászfényszarui gyára hetvenezer, a kalapgyár 95 ezer forinttal támogatja a közművelődési munkát. Ezt természetesen úgy osztjuk fel a községek között, hogy figyelembe vesszük a lakók számát, a tartalmi munkában adódó legfontosabb feladatokat, de azt is, hogy melyik termelő egység, melyik községből foglalkoztat legtöbb embert, a Zagyvamenti Termelőszövetkezet például Jászfelső- szentgyörgyről. Az eredmények közé sorolhatjuk — s nem is akármilyen eredmények ezek jelenlegi gazdasági helyzetünkben — hogy az összevonás óta a három község valamennyi közművelődési intézményét felújították. Jászfel- sőszentgyörgyön 1981-ben. Pusztamonostoron 1982-ben fordítottak száz-százezer forintot a művelődési ház. a könyvtár felújítására, Jászfényszarun ugyancsak a múlt évben végezték el a szükséges karbantartási feladatokat. Az együttműködés lehetőségei Molnár Annától, a jász- fényszarui művelődési ház igazgatójától arról érdeklődtünk, hogy milyen az együttműködés az intézmények között? — Gyakorlatilag mindhárom művelődési ház, illetve a Pusztamonostoron a klub-' könyvtár megőrizte önállóságát. Szakképzett népművelők, könyvtárosok önálló költség- vetéssel, a helyi igényeknek megfelelően végzik feladataikat. Ez azonban valóban nem zárja ki az együttműködés lehetőségét. Apróságnak tűnik, de havonta rendszeresen közöljük egymással programjainkat. A fiatalok rendszeresen átjárnak Jász- felsőszentgyörgyről, Pusztamonostorról. főleg a könnyűzenei. szórakoztató rendezvényeinkre; ezekre közösen szervezzük a közönséget mindhárom községben. Műsorokat ajánlunk egymásnak. A pódium- és a különböző műsoros esteket rendszerint úgy szervezzük, hogy legalább két községben lépjenek fel a művészek. Így például közösen tudjuk fizetni az útiköltségüket. Nem nagy ösz- szegekről van szó, de mégiscsak takarékosság ez is. Gondolkoztunk már azon, hogy amatőr együtteseink rendszeresebben juthatnának szereplési lehetőségekhez, ha időről időre bemutatkoznának a társközségekben. Számos lehetőség van még az együttműködésre, a közös munkára, a rendszeresebb kapcsolattartásra. A három község között az utazás sem okozhat különösebb gondot, majdnem minden ház garázsában ott áll a kocsi, ha például discót rendezünk valamelyik községben csak meg kell nézni a parkolót... Integrációt terveznek Köztudott, hogy igen sok munkával, igen jómódot teremtettek maguknak az errefelé élő emberek, de úgy tűnik a közösség érdekében is hajlandók dolgozni. Jászfényszarun a múlt évben meghaladta a tizenhét és félmilliót. Pusztamonostoron a hárommilliót, Jászfelsőszentgyör- gyön a kétmilliót a társadalmi munka értéke. A közművelődési intézmények is alapozhatnak a lakosság társadalmi munkájára. Jászfelső- szentgyörgyön például — a művelődési ház színpada alatt — ifjúsági pinceklubot építettek mäguknak a fiatalok. A termelőüzemek sem zárkóznak el a segítségtől. A jászfényszarui művelődési ház hi fi-tornyot, színes televíziót kapott az Oriontól, a kalapgyár a fűtéshez szükséges szenet biztosítja, a jászberényi Zagyvamenti Tsz vállalta a pusztamonostori klubkönyvtár homlokzatának felújítását. Segítségben tehát nincs hiány. A jászberényi járásban 1985-ig hét község közművelődési és oktatási intézményeinek integrációját tervezik. Jászfényszarun és Pusztamonostoron is megvalósul az összevonás, amelytől elsősorban a tartalmi munka színvonalának emelkedését várják. Gondoltak itt az ötnapos munka- és tanítási hétre is, a hétvégi programok megszervezését is' könnyítené a pedagógusok, népművelők és könyvtárosok szorosabb együttdolgozása, noha e tekintetben ma sem lehet ok panaszkodásra. A művelődési intézmények szakköreinek, művészeti csoportjainak vezetői pedagógusok jelenleg is, segítségük nélkül — kiváltképp az „egyszemélyes” pusztamonostori klubkönyvtárban és a jászfelsőszentgyörgyi művelődési házban — bizonyára szegényebbé, szervezetlenebbé. tartalmatlanabbá válna az élet. Igaz, az értelmiség más csoportjaival nem is igen számolhatnak a községekben. Nincsenek. Török Erzsébet Színrelief Nemzetközi Bartók-szeminárium A gyulai román gimnázium díszudvarának két falát Nádler István festőművész most elkészült szín- reliefje * díszíti. A modern épülethez jól illő nonfiguratív alkotás negyven négyzetméternyi fal részt borít, A relief a román és a nemzeti színeket -használja, fel, s az alkotás a két nép barátságát jelképezi, Nádler István 1938-ban Visegrádon született, a képzőművészeti főiskolát 1964- ben végezte el. s eddig Szentendrén. , Budapesten, Székesfehérvárott. * továbbá Essenben és Stuttgartban volt egyéni tárlata A Gyulán elkészült mostani munkájára a Képzőművészeti • Alap pályázatának elnyerésével kapott megbízást. Az idei — sorrendben tizenhetedik — nemzetközi Bartök-szemináriumot július 23. és augusztus 7. között rendezi Szombathelyen a nemzetközi zenei versenyek és fesztiválok irodája, közösen a szombathelyi tanárképző főiskolával, amely otthona lesz. az oktatásnak. Az 1967-ben alapított Bartók-szeminárium a világszerte nagy számban szervezett nyári mesterkurzusok, zenei táborok között az.on kevesek közé tartozik, amely egyetlen zeneszerző életművének áttekintésére vállalkozik. A tanfolyamok irányításában olyan kortársak működnek közre, akik már Bartók életében felismerték alkotásainak jelentőségét, és részt vesznek azok a professzorok is, al<ik tanulmányaik, majd művészi és pedagógiai munkájuk során már lezárt életmű formájában találkoztak Bartók örökségével.
