Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
8 Irodalom» művészet 1983. MÁRCIUS 19. Nagy Kovács Mária alkotásai; a székesfehérvári díszkútja és jobbra ' a székesfehérvári Mávaut-pályaudvarra készülő díszkőt figurái cS zá z h) m a qj/ ar n ú rw lliulw l Sellyéi József (1909—1941). A szlovákiai magyar paraszt- ság írója, életének leghivatot- -tabb ábrázolója. Vágsellyén született szegényparaszti családban. Részben maga is paraszti életet élt. s autodidaktaként képezte magát. Első írásai 1927-től kezdve jelentek meg, s 1929- ben egy önálló versesfüzetet is kiadott. Jelentős íróvá azonban a hartnincas években érett. Írásai ekkor már a kolozsvári Korunkban jelennek meg; a haladó szellemű folyóirat nagy hatással volt Sellyéi eszmei fejlődésére. Ekkor ismerkedett meg a marxizmus- leninizmus eszméivel, s alakult ki szocialista életszemlélete. 1931-től kezdve tevékeny politikai munkát végzett a szlovákiai baloldali paraszttömörülésekben. A kommunistákkal való együttműködés híve, kapcsolatban állt a Sarlós mozgalommal, a magyarországi népi írókkal és Móricz Zsigmonddal. írásait a haladó szlovákiai folyóiratokon kívül a Nyugat, a Munka és a Kelet Népe is közölte. Életében egyetlen jelentősebb önálló műve jelenhetett meg: az Elfogyott a föld alóla (1935); a regény sötét színekkel ábrázolja egy szlovákiai magyar falu sorsát. 1938 őszétől, Dél-Szlovákia megszállása után Sellyéi egyre nehezebb körülmények között élt. Írásait sorra visszautasították, korábbi betegsége is kiújult. Végül tüdőbaja végzett vele 1941 áprilisában. Műveiben a paraszti sor nyomorúságát, az elnyomott nép forrongó indulatait ábrázolta. Elbeszélő művészetét életszerűség, a kíméletlen tényszerű leírás és a balladás szerkesztésmód egysége jellemzi. Összegyűjtött novellái 1957-ben jelentek meg Nádas házak címmel. Hatok bőgtek, nyerítettek, mekegtek és röfögtek a meleg nap alatt. Felhődarabos volt az ég, akár valami kődarabokkal behintett egyszínű mező. A tarka ég alatt volt a n^gy falu, közvetlen mellette az a pázsit, amin a vásárokat szokták megtartani. Korlátokkal elkerített helyek mutatták, hogy mekkora területen keresse a keresnivalóját, aki tehenet vagy más szarvasmarhát akar venni. Külön helyre köllött a korlátok közé bevezetni a lovakat. Ugyancsak külön megjelölt hely volt a malacokkal teli ládák számára. A korlátokon belül folyott a vásár. Mint valami színházban a rendezők, úgy viselkedtek a vásárbérlők, amikor a vásárra jövőket ide- oda rendelgették; a borjas teheneket elkülönítették a meddőktől, a betöretlen csikókat az igáslovaktól. A lovas rész terült el legtovábbra. Ide-oda forgatva, kusza rendetlenségben álltak a szekerek, némelyik előtt ott állt az igavonó, csak éppen á belső istrángja volt kiakasztva a lónak. Ha a gazdája akarta, csak beakasztotta, és máris indulhatott, hogy meghajszolja nyugtalankedvű állatját. Másoknak a lova ki volt fogva a kocsi elől, oda volt kötve a saroglyához, onnan ette a takarmányt. Ropogtatta a lo a száraz herét. Néha beleült valami nyugtalanság attól, hogy nincsen egyedül vagy csak a párjával, ahogy az istállóban szokott lenni. Amikor ilyen ösztön hullott a lóba a többiek nyerítésétől vagy rugdalózásától, olyankor hirtelen beletúrt a lucernába, aztán fölszegte a fejét és elnyerítette magát. A gazdája a kocsi elején motozott vagy ült. Várta a vevőket, az eladni való állatja toprongyos cégére volt. Néha fölkelt, odament a lóhoz, megveregette a nyakát, hízelgő szavakat mondott neki, hogy megnyugtassa. Az egyik helyen, kilenc szekér kerítésében vagy húsz méter hosz- szú tér alakult a lovak között. Mintha készakarva hagyták volna, hogy legyen hol fölhajtani a lovakat, mert a vevő rendszerint kíváncsi a ló menésére,- futására. Egy szekér saroglyájához szürke kanca volt kötve. Pörgekalapos legény ült mellette a saroglyán, a ló gondviselője, istene, gazdája. Két gumiköpenyes, botos kereskedőember állt meg a szürke kanca mellett. Nézték a lovat jobbról- balról, közben németül beszélgettek. Még nem szóltak semmit a ló gazdájához. Az egyikük — a szeplős, aranyfogas, vörös ember — .vastag botjával ráütött a ló hátuljára, ahogy nézegette. A ló fölijgdt, földobta a farát és hátrarúgott. Nem talált el senkit a rúgása, mert a kereskedők oldalt álltak, és mint akik várták a ló elevenségét, félreugrottak. A legény, aki eddig közömbösen nézte őket, most leszólt a kocsiról. — Hogy hívják az urat! A szeplős odarecsegte válaszul: — Maga az eladója ennek a lónak? Mintha ezzel azt is kimondta volna, hogy ő csak a ló gazdájával áll szóba. — Én vagyok a gazdája — húzta ki magát a legény szinte dicsekedve, hogy ezzel is nagyobb tekintélyt szerezzen a szép állatnak. — No a maga neve rajta van a passzuson. Az enyém csak akkor lesz rajta, ha átíratom. Az én nevem nem tartozik az alkuhoz, csak a magáé — feleselt szaporán a szeplős. A parasztemberek a közelből mind odafigyeltek, tudták, hogy a legény csak azért szólt, hogy lekösse a kereskedőket. — De nem alkuról van szó — szólt a legény. — Hát miről? Nem eladó ez az állat? — Ez eladó. — Hát akkor mit akar? — Ne üsse a kancámat azzal a vastag bottal, amíg nem is tudom, hogy vevő volna rá! A két gumiköpenyes erre megint németül kezdett gagyogni. A szeplős közeledett. — Hát vevő vagyok. — Akkor jól van. — Mennyit kér érte? — Csak kétezret. A szeplős ránézett, mintha meg akarná ijeszteni grimaszos arcával, ahogyan a gyereket szokták. — Ezért a koporsóért kér kétezret? Az ócsárlásra még jobban kihúzta magát a parasztlegény. — Ha van az úrnak kétezer koronája, hát még koporsónak is megéri azt a pénzt. Beleférne az úr, a feje még ki is lóghatna a farka alatt. A szeplős könnyen vette a szót: — Vicces ember maga, koma. A legény visszavonult, elhelyezkedett a saroglyán. A köpenyesek németül beszéltek. Végül kiszólt a szeplős abból a másik világból: — De enged az árából? — Módjával talán azt is lehet — felelt a legény nembánomsággal, hogy egyetlen szava se legyen kínálás, mert mindig kevesebbet lehet kapni egy kínált állatért. — Akkor futtassa meg. A legény lekászálódott. Amíg el- oldozta a ló kötelékét, addig a szeplős fölemelte a kanca inas hátsó lábát, a patáját vizsgálta. Ahogy leengedte a patát, leesett a botja, és rálépett a ló. A szeplős próbálta kirángatni a lába alól, de hiába. A legény meg sem mozdult. Tudta, hogy megmozdíthatná a lovát, akkor szabaddá válna a bot, de miért segítsen, hiszen a jószívűség is azt mutatná, hogy kínálja a lovát. A szeplős mérgelődött tehetetlenségében. A sok rángatásra és szólonga- tásra a kanca végül fölemelte a lábát, a patáját vizsgálgatta. Ahogy botot. Akkor a legény hátracurikkol- ta a lovat, cuppantott egyet és szaladni kezdett vele a szekerek között, a húszméteres közön. A tér végén megfordultak és visszajöttek a szekérhez. Azután a legény olyan, nemtörődömséggel kötötte vissza a lovat, mintha nem is volnának vevői, csupán a maga mulattatására^ futtatta volna meg a lovat. Megtűr-* kálta előtte a takarmányt, végigsimogatta a hátát, mögéje került, fölemelte a hátsó lábát. Mindezt azért csinálta, hogy a kupecek lássák a ló szelídségét, engedelmességét. De rájuk se, nézett, mintha mindent csak kedvtelésből csinálna. végül újból megszólalt a szeplős: — Tizenhatszázra.mit szólna? — Nem ár érte — mondta a legény a ló farkát húzigálva— Tizenhétre? — Alkudni akarnak? — fordult velük szembe. A szeplős csípősen recsegett; — Maga azt hiszi, hogy csak úgy a levegőbe beszélek? Talán csak azért vagyok itt, hogy magát mulattassam? Meg akarom venni a lovát! Tudja meg! A legény megjuhászkodott. — No, öt ven koronát kiengedek. — Tartsa idefelé a markát! Akkor már egymással szemben álltak, kinyújtott tenyerekkel, a szokásos alkuállásban. Emberek is gyülekeztek köréjük, gyűrűt formáltak és figyelmesen pislogtak. — Ezerhétszázötven korona — mondta a szeplős erősen belevágva a legény tenyerébe, de a maga kezét rögtön elhúzta. — Ezerkilencszázhuszonöt — mondta a legény, és balkezével elkapta a kupec tenyerét, jobbjával pedig nagyot sújtott bele. A szeplős vidáman elnevette magát, mint valami gyerek, akinek tréfát mondanak. — ;No mit nevet? — Ez dátum! — Nemigen van miből engedni, — védte magát a legény, nehogy nevetségessé váljon. — De ez olyan dátum, amelyik a legcsúnyább emlék az életemben. Akkor nősültem meg. Hát ilyen számon nem állok meg. — Arról nem tehetek, hogy az úr nős. — Maga nem az? — Még legény vagyok. — Hát enged? — hullottak visz- sza az alkuba. — Ebből még fizetem az áldomást. A szeplős ellépett, nézegette a lovat, hátha felfedez rajta valami hibát. — Futtassa meg még egyszer. Most már szaporán ugrott a legény. Végigfutott a lóval a közön. A köz végén megfordult.. Az utolsó szekérhez egy fekete heréltUó volt kötve. Amikor ez közelébe érezte az idegen embert, hirtelen fölvágta a farát, hátra rúgott. Patkója a legény bordáihoz ért, a gerince közelében. Elvakult az ember, mintha valami fekete lepel hullott volna eléje. Ugrott az ő szürke kancája is, kötőfékje kihullott a kezéből, kiáltott egyet, és elnyúlt a pázsiton. Az emberek összefutottak körülötte. Fölemelték és szabad helyre vitték. Mások a lovat fogták le. A legény összehúzott szemekkel nézett a napba. Ordított benne a fájás, de szó nélkül hallgatta a körülötte állók részvevő és hiábavaló szavait. A köpenyesek is hozzájöttek. — Baj is van? — kérdezte a szeplős részvéttel. — Azt hiszem eltörött a bordám — felelte nyögve. A szeplős, mintha csak a lelkiismeret bántaná, hogy a legénynek őmiatta kellett még egyszer futtatnia, nagylelkű ajánlatot tett; — Engedjen még hetvenöt koronát, én hozzáteszek százat. El van adva a ló? A legény nyöszörögve a fájdalomtól, de megkérdezi; — Rögtön fizet? — Rögtön. — Akkor rendben van. — Ide a passzust. A legény fekve fogadja el a pénzt, odaadja a passzust. Vergődő fekvésében szétnéz a körülötte hemzsegő parasztokon. — Nincs itt gárdonyi ember? Erre odahívják Bende Pétert, aki ijedten kurjant: — Laji! Mi történt veled? Az anyád meghal, ha megtudja. ölnézett a fekvő ember, a szeme már hólyagos volt. Szinte megvakult a kíntól.-»-Vigyél orvoshoz Péter. — Jó megyek, befogok. — Te Péter, itt az üres szekerem. — Hazahúzom azt is. Befogta a lovait, föltették a kocsira az ájult embert, akibe a kocsi rázásától újra viszatért az élet. 1 — Az anyámat ne ilyesszétek meg, Péter. Péter bólintott, megindította a lovait, orvoshoz ment a falubeli emberrel. A darabos ég alatt egy történet kurjogatta, hogy közel van a halál a parasztemberhez. Sellyéi József: Júniusi vásár Mátyás Ferenc: Ugyan mit ér? Már nemcsak szemünk, kezünk is fölnyúl a csillagokig, mát nemcsak eszünk szívünk is tudja, hogy ott mi lakik. Már nemcsak a bibliában ég Mózes csipkebokra, már nemcsak a könny, a vér is csorog a csillagokra. Már nemcsak a víz,'a tűz is elönti életünket, s mit ér ugyan a szeretet, ha csak magában tüntet? Mit ér az ég, ha nem a Nap jéltető tüze csorgat fényt s peremén nem madarak bombavetők zajongnak? Simái Mihály: A sivatag hajói az első teve púpján egy másik teve ül azon egy íróasztal s egy meg-nem-nevezett személy aki nem ír és nem olvas verseket de legbölcsebben érti mivel ő van felül s az irathalmaz-csúcson is púposteve ül s azon még egy és még s még tíz teve-emelet! — a sivatag hajói! ringanak rengenek most pedig, menj — bohóc v és tengeribeteg próbáltál élni tisztán és tenni vétlenül hát azt hiszed normális vagy így tevétlenül? Oláh János: A mester Fogta a lapátot, a keverőt, s maga keverte meg a habarcsot, csak aztán lökte oda a fiú kezébe a szerszámot. — Így — mondta. — Kevés víz, sok keverés, amíg fokhagyma szaga nem lesz. — Fölhúzta az ínyét. Talán nevetni készült. De még idejében észbe kapott, és abbahagyta. A keverőbői a habarcsot a fiú már egyedül merte ki egy ütött- kopott vödörbe, s vitte az emeletre. A létra előtt megálltak. A mester elvette a vödröt, s a létrán függő kampóra akasztotta. Hozzálátott a munkához. Mindenféle mendemondák ter- jengenek az építkezésen, hogy* a mester a párttitkár rokona, hogy egy fél hízót adott az üzemi orvosnak, s az írta föl neki ezt a munkát, hogy szőlője van, és minden évben egy teli hordó móri ezerjót gurít be az építésvezető pincéjébe, dehát minebből csak az volt biztos, hogy senki nem tud semmit, vak- tába irigylik tőle a könnyű munkát. A munka tényleg könnyű volt, és teljesen értelmetlen: a betonoszlopok apró pattogásait simította be habarccsal reggel héttől este ötig,' és nem is akármilyen óra- * bérért.. A mesternél csak a fiúknak volt jobb dolga: naponta három-négy vödör habarcsot fölvitt az emeletre, ezen kívül szinte semmit se kellett csinálnia. — Felőlem úgy ütöd agyon az időt; ahogy akarod — mondta a mester, — akár le is fek- hetsz, de amikor füttyentek, akkor aztán lódulj! Ha más dolgod nincs, fölszeded a rozsdás szögeket, nehogy azt higgye a művezető, hogy lógunk, és a nyakunkba sózzon valamit. Fő a lázas semmittevés. Na, érted már? A lényeg az, hogy órabéresek vagyunk — mondta, és egy sokat mondó kacsintással tetézte meg a tanítást. Fizetésnap volt, zsebünkben a borítékkal éppen elszéledőben voltak, amikor valaki nevén szólította a fiút. A művezető volt az. Betessékelte az irődába. A nagy, barna íróasztal mögött egy idegen férfi ült. A művezető, miközben a fiút leültette a fal mellé tolt rozoga szé-.
