Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
Nemzetközi körkép 1983. MÁRCIUS 19. Washington és Új-Delhi Cukor helyett keserű pirula Japán Hangsúlyváltások a kül- és belpolitikában A minden bizonnyal holtfáradt indiai miniszterelnökasszonynak, Indira Gandhinak még volt energiája arra, hogy hosszú sajtókonferenciát tartson szombat délután Üj-Delhi- ben, vagy másfélezer újságírónak. Válaszai nagyon is pontosak, kiegyensúlyozottak voltak — egyszer azonban szemmel láthatóan elvesztette türelmét. Egy amerikai tudósító ugyanis azt kérdezte tőle, mi magyarázza, hogy az el nem kötelezettek mozgalma — az indiai irányítás ellenére is — „radikális” hangvételű záróközleményt adott ki. „Minden a kérdező nézőpontjától függ — mondotta Indira Gandhi. — Van, aki már a liberalizmus láttán is kommunizmustól fél.” Az amerikai külügyminisztérium hétfői állásfoglalása, amelyben ingerült hangon bírálta az el nem kötelezettek VII. csúcskonferenciájának nyilatkozatát, nagyjából ugyanazt a szemléletet tükrözi, mint a Washingtonr ból érkezett tudósító kérdése. Nem is vitás, hogy a Fehér Ház sokat várt Űj-Delhitől. Ügy gondolta, hogy egyrészt a jól szervezett támadással, másrészt a többé-kevésbé nyílt amerikai irányítással (a State Department 15 tagú különcsoportot küldött az indiai fővárosba, hogy rendszeresen „konzultáljanak” a Washingtonhoz közelálló államok képviselőivel), s kihasználva azt, hogy a mozgalom irányítója mostantól a mérsékelt külpolitikai vonal- vezetésű India, sikerül a Havannában elfogadott, konzekvensen imperialistael lenes törekvéslek feladására késztetni az el nem kötelezettek mozgalmát. Az amerikai kormány nagyobb célként azt tűzte ki, hogy kivívja az Egyesült Államok magatartásával szembeni bírálat elfojtását s lehetőleg a Szovjetunió és Vietnam bírálatát kényszerítse be a dokumentumok szövegébe. Ezek közüli azonban egyik sem. valósult meg: Washington, mindenekelőtt a mozgalom valóban haladó irányzatú tagjainak határozott ellentámadása következtében, vesztesnek bizonyult az indiai fővárosban. Már menet közben meglátszott, hogy ez nem tetszik az amerikai vezető köröknek. A New York Times például azt írta, hogy maga Indira Gandhi is „ame- rikaéllenes” hangvételű nyilatkozatot tett, s India kormánya „kész elfogadni, hogy a szovjet propagandisták manipulálják”. Amikor pedig világossá vált, hogy Washington vesztes maradt Üj-Delhiben, megszólalt a nehéztüzérség is. A State Department szóvivője „sok tekinttetben kiegyensúlyozatlan és vitatható dokumentumnak” nevezte a 99 ország képviselője által elfogadott nyilatkozatot, amely szerinte „igazságtalan támadásokat tartalmaz az Egyesült Államokkal szemben” és — itt bújik ki a szög a zsákból — „nem tartalmaz bírálatot a Szovjetunióval szemben”, mindez Washington szerint „eltér” az el nem kötelezettek mozgalmának alapelveitől. Ha az alapelvekről van szó, az el nem kötelezettek már Beíligrádban is megfogalmazták, hogy a mozgalom imperialistaellenes, szembeszáll a gyarmatosítással, az újgyarmatosítással, a külső elnyomással. Így abban, hogy Új-Delhiben, mint Bélgrád óta annyiszor, ismét leszögezték az alapelveket, aligha lehetne kivetnivalót találni, még a State Departmentben sem. De Washington nem csinált titkot abból, hogy mi fáj neki valójában: az, hogy a közlemény sok kérdésben nevén nevezte a gyéreket. Az indiai fővárosban elfogadott politikai nyilatkozat több konkrét esetben szól Washington felelősségéről. 'Elítéli az Egyesült Államokat a többi között azért, mert minden téren, elsősorban katonai iés politikai téren segítséget nyújt Izraelnek arabellenes politikája megvalósításához, a Biztonsági Tanácsban vétójával akadályozza meg a Tel Aviv elleni határozott lépéseket. Nem hagyták szó nélkül azt a segítséget, amit Pretoria kap Washingtontól agressziójához, a namíbiai rendezés megakadályozásához, azt, hogy az Egyesült Államok beavatkozik a közép- és dél-amerikai országok belügyeibe. S ami a legjobban fáj: mindez bekerült a nyilatkozatba, a csúcstalálkozó minden nyomás ellenére is végső soron belügyitek tekinti mindazt, ami Afganisztánban történik. („Minden ország kormányának joga van arra, hogy ha úgy érzi, veszélyben van, idegen segítséget kérjen” — mondta erről Indira Gandhi, hozzátéve: természetesen szükséges a mielőbbi rendezés, az idegen csapatok kivonulása, de „a nagy lárma csak akadályozza a rendezést, s sokan azok közül, akik ma nagy zajt csapnak, nem emelték fel szavukat akkor, amikor Indokínában véres háború dúlt”.) Nyilván nem könnyű mindezt lenyelni Washingtonban: a várt cukor helyett keserű pirulát kapott az Egyesült Államok, még akkor is, ha azért egyes esetekben sikerült meggátolnia a nyílt bírálatot. De pusztán azért, mert a State Department- nek nem tetszett az el nem kötelezettek mozgalma aligha fog változtatni azon. amit Űj-Delhiben elhatározott. Kis Csaba Elterjedt gyakorlat, hogy egy ország újonnan hatalomra került miniszterelnöke,' frissen megválasztott államfője hivatali megbízatásának dlején egyfajta y,mentelmi” időszakot élvez. E mézeshetek időtartama általában 100 napra terjed — ezután az illető politikus már kevéssé hivatkozhat mindenben az elődeitől átvett nehéz örökségre. Ez a helyzet Japán múlt év végén hivatalba lépett kormányfője, Nakaszo- ne Jaszuhiro esetében is, aki nemrég jutott túl e száznapos „bemelegítő” korszakon. A távol-keleti szigetország világgazdasági-politikai szerepét ismerve érthető, hogy most megszaporodnak azok az elemzések, amelyek a tavaly emlékezetes hirtelenséggel lemondott Szuzuki utódjának első hónapjait értékelik. „ „Tanakaszonekabinet” Nakaszone ténykedése már a viszonylag rövid idő alatt is kisebbfajta viharokat kavart. Az első felhördülés nyomban kabinetjének összeállításakor bekövetkezett, mivel abban túlzott súlyt kapott Tanaka egykori miniszterelnök frakciója. A részrehajlás oka egyszerű: Naka- szonét épp Tanaka kulisszák mögötti támogatása segítette győzelemhez. Az egykori ko-- mányfő, aki annak idején a Lockheed-botrány miatt kényszerült távozásra, ugyanis arra számít, hogy magas posztokba került hívei mesz- szemenően támogatni fogják a hosszú évek óta húzódó megvesztegetési ügyben. Nakaszone persze az 1955 óta kormányzó konzervatív Liberális Demokrata Párt más frakcióit is igyekezett kormányposztokkal kielégíteni. Az ellenzék mégis gúnyosan „Tanakaszone-kabi- netnek” titulálta új miniszteri gárdáját, annak ellenére, hogy az elmúlt néhány hónap túl rövid idő. annak eldöntéséhez; mennyiben követi Nakaszone elődje, Szuzuki "vonalát, mennyiben alkalmazkodik az erős Tanaka- frakció elvárásaihoz, s menynyiben érvényesíti fokozatosan saját irányvonalát. Vegyes összkép Az első tapasztalatok vegyes összképet mutatnak. Az új kormányfő a japán közéletben szokatlan határozottsággal és szókimondással látott munkához. A recesszió gondjai még a tőkés világban élenjáró Japánt sem kímélik. Megtört a sokáig gyógyírnak számító diadalmas export-offenzíva. s Tokió nemritkán kivitelének „önkéntes” csökkentésére, piacai fokozott megnyitására kényszerült. Gazdasági téren Nakaszonénak a belső fejlődés élénkítése mellett a rekordszintű költségvetési hiánnyal is törődnie kell. Márpedig e két feladat eléggé ellentétes lépéseket követel meg; az átmeneti- bérbefagyasztás, a közkiadások féken- tartása például a szakszervezetek harci kedvét növeli. Ahol viszont megtakarítást érhetne el, ott nem hajlandó engedményekre: a katonapolitika terén. A fegyverkezési kiadások ugyanis a tervek szerint az átlagosnál jóval gyorsabb ütemben nőnek. Ezen a ponton az otthoni gondok összefonódnak a külpolitikai kérdésekkel. Nakaszone tagadja ugyan, hogv célja Japán újrafelfegyverzé- se lenne, nyilatkozataiban csupán „az önvédelmi erők korszerűsítését” szorgalmazza. Ám nehéz e különválasztást értelmezni, ha tudjuk, hogy a miniszterelnök helyeselné a jaDán alkotmány felülvizsgálatát. amely ellen az ország békeszerető erői hevesen küzdenek. A kormányfő még elődeinél is egyOPEC-értekezlet Aki időt nyer, életet nyer — aíkár e közmondásban is összefoglalhatta volna az ötdolláros árcsökkentéssel hétfőn Londonban befejeződött rendkívüli OPEC-értekezlet valószínű hosszútávú tanulságát Jamani szaúd-arábiai olajminiszter. Az olajárcsökkentés rövidtávú előnyös következményeit hónapok óta számítgat- ják'Szerte a világon. A fogyasztó nyugati államokban, a fejlődő országokban a gazdasági növekedés ösztönzését, az infláció visszaesését, a kamatlábak további csökkenését, a hitelpiac bővülését, az adósságterhek enyhülését várják az árcsökkentés közvetlen és közvetett hatásaitól. A szocialista országokat közvetlenül nem érinti az OPEC-árcsökkentés. Ennek az az oka, hogy az úgynevezett bukaresti árelv értelmében a KGST-tagállamok a nagyobb gazdasági biztonság megteremtése, a folyamatosabb tervezés érdekében csak fokozatosan érvényesítik egymásközti forgalmukban a világpiaci ármozgást. Minden évben az előző öt év átlagában szabják meg a szovjet olaj árát ebben a viszonylatban, ez azonban még mindig alacsonyabb, mint akár a most csökkentett OPEC-ár. A várhatóan nagyobb mozgásba lendülő világkereskedelem azonban a szocialista országoM export- lehetőségeit is javíthatja, adósságaik kamatterhei enyhülhetnek, hitelfelvételi képességük javulhat. Az olajtermelők viszont — egyelőre — rosszul jártak. Minden egydolláros árcsökkenés évente 6,5 milliárd dollár bevételtől fosztja meg őket. Az is nyilvánvaló, hogy azonos haszonkulcs mellett az olajtársaságok profitja is kisebb lesz az idén, mint a drágább nyersolaj idején Volt, noha minden bizonnyal Az árcsökkentés ára növelhetik az olajtermékek forgalmát. Akkor hát miféle előnyt nyertek ők, a Per- zsa-öbölmenti arab olajországok — amelyek a mostani hivatalos, rendezett árcsökkentés fő apostolai voltak — és az olajukat átvevő, főként amerikai monopóliumok? A mostani árcsökkentés háttere bonyolult. Az utóbbi évtized lélegzetelállító áremelései számottevő takarékosságra késztették a fogyasztókat, megindult más erőforrások keresése. A nemzetközi olajtársaságok néhány hete viszont már napi 5—6 millió hordót dobtak piacra korábban felhalmozott tartalékaikból. Az utóbbi időben főként ez állt az OPEC-olaj iránti kereslet meglepő csökkenése mögött. Igaz, az e spekulációs eladást fedező tartalékokból talán csak néhány hétre futotta volna még — ám az adósságokkal küszködő, bevételüket mindenáron növelni akaró termelő országok — Nigéria, Indonézia, Venezuela és mások — nem tudtak várni, Szaúd-Arábia és az öbölsejkségek pedig nem akartak várni. E különbség oka a föld mélyében rejtőző, még kitermelhető olajtartalékok elosztásában keresendő. A Föld bizonyított olajtartalékainak 54,1 százaléka a Közel-Keleten, túlnyomórészt Szaúd-Arábia és arab szomszédai területén található, s ehhez képest saját felhasználásuk elenyészően csekély. Az olajár mostani enyhülésének és a tartalékok megoszlásának együttvéve két következmény^ lehet lényeges a perzsa-öbölbeli arab termelők számára. Lassulhat az olajtól, mint energiaforrástól való elfordulás eddigi üteme a világon. Ugyanakkor kevésbé lesz kifizetődő az olajönellátásra való eddigi törekvés folytatása a világ sok térségében, például Nyugat-Európában, vagy Kanadában, ahol sokkal drágábban termelhető az olaj, mint az öbölben. Másrészt amikor sok más, kisebb föld alatti tartalékkal rendelkező, s most termelésnövelésre kényszerülő országnak már nem lesz exportálható tartaléka az eddiginél tartósabb- nak ígérkező importkereslet kielégítésére, Szaúd-Arábiá- nak és szomszédainak még mindig bőven lesz mit kínálniuk, S elképzelhető, hogy olyan áron, amilyet csak jónak látnak. M. Gy. Japánnak egyre nagyobb gondot okoznak a kiviteli-behozatali viták. Képünkön: parasztok tokiói tüntetése a mezőgazda- sági import bővítése ellen L engyelország Biztató jelek A lengyel INTERPRESS sajtóügynökség alábbi jelentései az ország gazdasági helyzetének fokozatos javulásáról tudósítanak. A lengyel kőszénexport további fokozódásának a jegyében kezdődött meg az 1983. esztendő, .bár még mindig elmarad a néhány évvel ezelőttinél. 1983-ban Lengyelország a tervek szerint mintegy 33 millió tonna kőszenet exportál, s ebből 13 millió tonnát a szocialista országokba. 20 millió tonnát pedig a tőkés államokba. Exportál ezen kívül 1 millió 300 ezer tonna barnaszenet, 1.5 millió tonna kokszot. Lengyelország a világ 33 országába exportál szenet. Tovább szilárdul a lengyel szén pozíciója a nyugati piacon. Több új megrendelő ország is jelentkezett áz idén a lengyel szénre. így Málta és Algéria. Emelkedik az olyan hagyományos megrendelőknek számító országokba irányuló lengyel szénexport, mint Svédország és Ausztria. A lengyel bányaipari exportkínálatban a szénen kívül szerepel a korszerű műszaki eszközök és felszerelések, a tervezési és szakszolgáltatási tevékenységek gazdag választéka is. A világ sok országába szállítanak bányagépeket, falbiztosító támszerkezeteket, szállítóberendezéseket, stb. A lengyel bányaipari műszaki felszére- lések megrendelőinek száma évről évre jelentősen növek- szjik. A lengyelországi piac fokozatos stabilizálódásának az egyik .jele bizonyos árucikkek jegyre történő árusításának a megszüntetése. Az idén február 1-én megszűnt a mosószappan és a mosópor jegyre történő árusítása. Ugyancsak tervezik, hogy még az idén megszüntetik valamenv- nyi cigarettafajta, a szeszes itglok, valamint néhány élelmiszer jegyre történő árusítását. A jegyrendszer fokozatos megszűntetése az ellátás javulásáról és arról tanúskodik, hogy a szóban forgó árucsoportokból sikerült újjáteremteni a tartalékokat, amire Lengyelországban közel három éve nem volt lehetőség. A mosószappan és a mosópor jegy nélküli árusítására való visszatérés bevezetését követő néhány napon át hirtelen megnőtt ugyan e árucikkek iránt a kereslet, de a belkereskedelmi tárca értékelése szerint a lakosság csupán kiegészíti szappantartalékát, mivel a mosószappan- fejadag sok család számára kevésnek bizonyult. A parlament által az idén február 1-én elfogadott két új törvénnyel — ezekkel együtt a legutóbbi hónapok- ban összesen öt ilyen törvény született — befejeződött a lengyelországi nyugdíj- és járadékbesorolási rendszer megreformálása. A szóban forgó nagyjelentőségű. a legalacsonyabb jö\-prlplmi'í lalíossnpi rsnnnrtok Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök a parlamentben szólal fel értelműbben a szoros japán- amerikai szövetség híve, beleértve a katonai együttműködést is. Első külföldi útja árulkodó módon Dél-Kóreába vezetett, ahol 4 milliárd dolláros kölcsönmegállapodást hoztak tető alá. Közvetlen utána Washingtonban Reagan elnökkel folytatott tárgyalásain szintén a stratégiai érdekközösséget domborították ki. Nakaszone például kijelentette, hogy a szovjet fenyegetéssel szemben országának az „elsüllyeszthetetlen repülőgépanyahajó” szerepét szánja. S tény, hogv jórészt az ismert területi követelések miatt nincs előrehaladás a Moszkvához fűződő kapcsolatokban. Választási menetrend E címszavakban érintett problémák is érzékeltetik: az elmúlt évek kormányfő-cseréi után, amelyekre alapjában a folytonosság fenntartása volt jellemző, most nem zárhatók ki érezhetőbb hangsúlyváltások sem a japán kül- és * belpolitikában. Ugyanakkor a mézeshetek múltán Nakaszone növekvő belső ellenállásra is számíthat. Igaz, az LDP helyzetét megkönnyíti, hogy a vele szembenálló ellenzék sem eavséges, s nem tud világos alternatívát nyújtani. A kor- mányzóoárt — frakcióharcok ide vagy oda — így nyugodtan nézhet az áprilisra tervezett helyhatósági és a nyári felsőházi választások elé. Sőt, nem zárható ki, hogy a kormányfő a jövőre esedékes általános választásokat is előrehozza, akár ez év közepére. Ősszel esedékes Ugyanis a végső ítélethirdetés a Tana- ka-perben — márpedig az kiszámíthatatlan következményekkel járhat Nakaszone helyzetére is. Szegő Gábor szociális védelmét szolgáló új jogszabályok gyakorlati megvalósítására ma több millió lengyel állampolgár vár. A Társadalombiztosítási Intézet már hozzákezdett a háború utáni időszak legnagyobb ilyen jellegű műveletének az elvégzéséhez; mintegy 6 millió nyugdíj- és járadék új besorolási rendszer szerinti átszámításához. E_z- zel párhuzamosan érvénybe lép a nyugdíjak és járadékok mechanikus módosításának az elve, amely szerint azokat évente hozzáigazítják a megélhetési költségek alakulásához. A szóban forgó új jogszabályi rendezés végrehajtásával kapcsolatos tevékenység ez év június 30-ra befejeződik. Július 1-vel a Társadalombiztosítási Intézet megkezdi az egyéni parasztok új társadalombiztosítási rendszerének a" megvalósítását. Ennek .értelmében felemelik mintegy 800 ezer, korábbi jogszabályok alapján megítélt nyugdíj összegét és megkezdik az egyéni parasztok há- znstársai számára is a nyugdíjak és járadékok folyósítását. Összeállította: Constantin Lajos
