Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

Nemzetközi körkép 1983. MÁRCIUS 19. Washington és Új-Delhi Cukor helyett keserű pirula Japán Hangsúlyváltások a kül- és belpolitikában A minden bizonnyal holtfáradt indiai miniszterelnök­asszonynak, Indira Gandhinak még volt energiája arra, hogy hosszú sajtókonferenciát tartson szombat délután Üj-Delhi- ben, vagy másfélezer újságírónak. Válaszai nagyon is ponto­sak, kiegyensúlyozottak voltak — egyszer azonban szemmel láthatóan elvesztette türelmét. Egy amerikai tudósító ugyanis azt kérdezte tőle, mi magyarázza, hogy az el nem kötelezet­tek mozgalma — az indiai irányítás ellenére is — „radikális” hangvételű záróközleményt adott ki. „Minden a kérdező né­zőpontjától függ — mondotta Indira Gandhi. — Van, aki már a liberalizmus láttán is kommunizmustól fél.” Az amerikai külügyminisz­térium hétfői állásfoglalása, amelyben ingerült hangon bírálta az el nem kötelezet­tek VII. csúcskonferenciájá­nak nyilatkozatát, nagyjá­ból ugyanazt a szemléletet tükrözi, mint a Washingtonr ból érkezett tudósító kérdé­se. Nem is vitás, hogy a Fehér Ház sokat várt Űj-Delhitől. Ügy gondolta, hogy egyrészt a jól szervezett támadással, másrészt a többé-kevésbé nyílt amerikai irányítással (a State Department 15 tagú különcsoportot küldött az indiai fővárosba, hogy rend­szeresen „konzultáljanak” a Washingtonhoz közelálló ál­lamok képviselőivel), s ki­használva azt, hogy a moz­galom irányítója mostantól a mérsékelt külpolitikai vonal- vezetésű India, sikerül a Ha­vannában elfogadott, konzek­vensen imperialistael lenes törekvéslek feladására kész­tetni az el nem kötelezettek mozgalmát. Az amerikai kor­mány nagyobb célként azt tűz­te ki, hogy kivívja az Egye­sült Államok magatartásával szembeni bírálat elfojtását s lehetőleg a Szovjetunió és Vietnam bírálatát kénysze­rítse be a dokumentumok szövegébe. Ezek közüli azonban egyik sem. valósult meg: Washing­ton, mindenekelőtt a mozga­lom valóban haladó irányza­tú tagjainak határozott el­lentámadása következtében, vesztesnek bizonyult az in­diai fővárosban. Már menet közben meglátszott, hogy ez nem tetszik az amerikai ve­zető köröknek. A New York Times például azt írta, hogy maga Indira Gandhi is „ame- rikaéllenes” hangvételű nyi­latkozatot tett, s India kor­mánya „kész elfogadni, hogy a szovjet propagandisták manipulálják”. Amikor pedig világossá vált, hogy Washington vesz­tes maradt Üj-Delhiben, megszólalt a nehéztüzérség is. A State Department szóvi­vője „sok tekinttetben ki­egyensúlyozatlan és vitatha­tó dokumentumnak” nevezte a 99 ország képviselője által elfogadott nyilatkozatot, amely szerinte „igazságtalan támadásokat tartalmaz az Egyesült Államokkal szem­ben” és — itt bújik ki a szög a zsákból — „nem tartalmaz bírálatot a Szovjetunióval szemben”, mindez Washing­ton szerint „eltér” az el nem kötelezettek mozgalmának alapelveitől. Ha az alapelvekről van szó, az el nem kötelezettek már Beíligrádban is megfogal­mazták, hogy a mozgalom imperialistaellenes, szembe­száll a gyarmatosítással, az újgyarmatosítással, a külső elnyomással. Így abban, hogy Új-Delhiben, mint Bélgrád óta annyiszor, ismét leszö­gezték az alapelveket, aligha lehetne kivetnivalót találni, még a State Departmentben sem. De Washington nem csi­nált titkot abból, hogy mi fáj neki valójában: az, hogy a közlemény sok kérdésben nevén nevezte a gyéreket. Az indiai fővárosban elfo­gadott politikai nyilatkozat több konkrét esetben szól Washington felelősségéről. 'Elítéli az Egyesült Államo­kat a többi között azért, mert minden téren, elsősorban ka­tonai iés politikai téren segít­séget nyújt Izraelnek arab­ellenes politikája megvalósí­tásához, a Biztonsági Ta­nácsban vétójával akadályoz­za meg a Tel Aviv elleni ha­tározott lépéseket. Nem hagy­ták szó nélkül azt a segítsé­get, amit Pretoria kap Wa­shingtontól agressziójához, a namíbiai rendezés megakadá­lyozásához, azt, hogy az Egyesült Államok beavatko­zik a közép- és dél-amerikai országok belügyeibe. S ami a legjobban fáj: mindez be­került a nyilatkozatba, a csúcstalálkozó minden nyo­más ellenére is végső soron belügyitek tekinti mindazt, ami Afganisztánban történik. („Minden ország kormányá­nak joga van arra, hogy ha úgy érzi, veszélyben van, idegen segítséget kérjen” — mondta erről Indira Gan­dhi, hozzátéve: természete­sen szükséges a mielőbbi rendezés, az idegen csapatok kivonulása, de „a nagy lár­ma csak akadályozza a ren­dezést, s sokan azok közül, akik ma nagy zajt csapnak, nem emelték fel szavukat akkor, amikor Indokínában véres háború dúlt”.) Nyilván nem könnyű mind­ezt lenyelni Washingtonban: a várt cukor helyett keserű pirulát kapott az Egyesült Államok, még akkor is, ha azért egyes esetekben sike­rült meggátolnia a nyílt bí­rálatot. De pusztán azért, mert a State Department- nek nem tetszett az el nem kötelezettek mozgalma alig­ha fog változtatni azon. amit Űj-Delhiben elhatározott. Kis Csaba Elterjedt gyakorlat, hogy egy ország újonnan hatalom­ra került miniszterelnöke,' frissen megválasztott állam­fője hivatali megbízatásának dlején egyfajta y,mentelmi” időszakot élvez. E mézeshe­tek időtartama általában 100 napra terjed — ezután az il­lető politikus már kevéssé hivatkozhat mindenben az elődeitől átvett nehéz örök­ségre. Ez a helyzet Japán múlt év végén hivatalba lé­pett kormányfője, Nakaszo- ne Jaszuhiro esetében is, aki nemrég jutott túl e százna­pos „bemelegítő” korszakon. A távol-keleti szigetország világgazdasági-politikai sze­repét ismerve érthető, hogy most megszaporodnak azok az elemzések, amelyek a ta­valy emlékezetes hirtelenség­gel lemondott Szuzuki utód­jának első hónapjait értéke­lik. „ „Tanakaszone­kabinet” Nakaszone ténykedése már a viszonylag rövid idő alatt is kisebbfajta viharokat ka­vart. Az első felhördülés nyomban kabinetjének össze­állításakor bekövetkezett, mivel abban túlzott súlyt ka­pott Tanaka egykori minisz­terelnök frakciója. A rész­rehajlás oka egyszerű: Naka- szonét épp Tanaka kulisszák mögötti támogatása segítette győzelemhez. Az egykori ko-- mányfő, aki annak idején a Lockheed-botrány miatt kényszerült távozásra, ugya­nis arra számít, hogy magas posztokba került hívei mesz- szemenően támogatni fogják a hosszú évek óta húzódó megvesztegetési ügyben. Nakaszone persze az 1955 óta kormányzó konzervatív Liberális Demokrata Párt más frakcióit is igyekezett kormányposztokkal kielégí­teni. Az ellenzék mégis gú­nyosan „Tanakaszone-kabi- netnek” titulálta új minisz­teri gárdáját, annak ellené­re, hogy az elmúlt néhány hónap túl rövid idő. annak eldöntéséhez; mennyiben kö­veti Nakaszone elődje, Szu­zuki "vonalát, mennyiben al­kalmazkodik az erős Tanaka- frakció elvárásaihoz, s meny­nyiben érvényesíti fokozato­san saját irányvonalát. Vegyes összkép Az első tapasztalatok ve­gyes összképet mutatnak. Az új kormányfő a japán közé­letben szokatlan határozott­sággal és szókimondással lá­tott munkához. A recesszió gondjai még a tőkés világ­ban élenjáró Japánt sem kí­mélik. Megtört a sokáig gyógyírnak számító diadal­mas export-offenzíva. s To­kió nemritkán kivitelének „önkéntes” csökkentésére, pi­acai fokozott megnyitására kényszerült. Gazdasági téren Nakaszonénak a belső fejlő­dés élénkítése mellett a re­kordszintű költségvetési hi­ánnyal is törődnie kell. Már­pedig e két feladat eléggé el­lentétes lépéseket követel meg; az átmeneti- bérbefa­gyasztás, a közkiadások féken- tartása például a szakszerveze­tek harci kedvét növeli. Ahol viszont megtakarítást érhet­ne el, ott nem hajlandó en­gedményekre: a katonapoliti­ka terén. A fegyverkezési kiadások ugyanis a tervek szerint az átlagosnál jóval gyorsabb ütemben nőnek. Ezen a ponton az otthoni gondok összefonódnak a kül­politikai kérdésekkel. Naka­szone tagadja ugyan, hogv célja Japán újrafelfegyverzé- se lenne, nyilatkozataiban csupán „az önvédelmi erők korszerűsítését” szorgalmaz­za. Ám nehéz e különválasz­tást értelmezni, ha tudjuk, hogy a miniszterelnök helye­selné a jaDán alkotmány fe­lülvizsgálatát. amely ellen az ország békeszerető erői hevesen küzdenek. A kor­mányfő még elődeinél is egy­OPEC-értekezlet Aki időt nyer, életet nyer — aíkár e közmondásban is összefoglalhatta volna az öt­dolláros árcsökkentéssel hét­főn Londonban befejeződött rendkívüli OPEC-értekezlet valószínű hosszútávú tanul­ságát Jamani szaúd-arábiai olajminiszter. Az olajárcsökkentés rövid­távú előnyös következmé­nyeit hónapok óta számítgat- ják'Szerte a világon. A fo­gyasztó nyugati államokban, a fejlődő országokban a gaz­dasági növekedés ösztönzését, az infláció visszaesését, a ka­matlábak további csökkené­sét, a hitelpiac bővülését, az adósságterhek enyhülését várják az árcsökkentés köz­vetlen és közvetett hatásai­tól. A szocialista országokat közvetlenül nem érinti az OPEC-árcsökkentés. Ennek az az oka, hogy az úgyneve­zett bukaresti árelv értelmé­ben a KGST-tagállamok a nagyobb gazdasági biztonság megteremtése, a folyamato­sabb tervezés érdekében csak fokozatosan érvényesí­tik egymásközti forgalmuk­ban a világpiaci ármozgást. Minden évben az előző öt év átlagában szabják meg a szovjet olaj árát ebben a vi­szonylatban, ez azonban még mindig alacsonyabb, mint akár a most csökkentett OPEC-ár. A várhatóan na­gyobb mozgásba lendülő vi­lágkereskedelem azonban a szocialista országoM export- lehetőségeit is javíthatja, adósságaik kamatterhei eny­hülhetnek, hitelfelvételi ké­pességük javulhat. Az olajtermelők viszont — egyelőre — rosszul jártak. Minden egydolláros árcsök­kenés évente 6,5 milliárd dol­lár bevételtől fosztja meg őket. Az is nyilvánvaló, hogy azonos haszonkulcs mellett az olajtársaságok profitja is kisebb lesz az idén, mint a drágább nyersolaj idején Volt, noha minden bizonnyal Az árcsökkentés ára növelhetik az olajtermékek forgalmát. Akkor hát mifé­le előnyt nyertek ők, a Per- zsa-öbölmenti arab olajor­szágok — amelyek a mostani hivatalos, rendezett árcsök­kentés fő apostolai voltak — és az olajukat átvevő, fő­ként amerikai monopóliu­mok? A mostani árcsökkentés háttere bonyolult. Az utóbbi évtized lélegzetelállító ár­emelései számottevő takaré­kosságra késztették a fo­gyasztókat, megindult más erőforrások keresése. A nem­zetközi olajtársaságok né­hány hete viszont már napi 5—6 millió hordót dobtak piacra korábban felhalmo­zott tartalékaikból. Az utób­bi időben főként ez állt az OPEC-olaj iránti kereslet meglepő csökkenése mögött. Igaz, az e spekulációs eladást fedező tartalékokból talán csak néhány hétre futotta volna még — ám az adóssá­gokkal küszködő, bevételüket mindenáron növelni akaró termelő országok — Nigéria, Indonézia, Venezuela és má­sok — nem tudtak várni, Szaúd-Arábia és az öböl­sejkségek pedig nem akartak várni. E különbség oka a föld mélyében rejtőző, még kitermelhető olajtartalékok elosztásában keresendő. A Föld bizonyított olajtar­talékainak 54,1 százaléka a Közel-Keleten, túlnyomórészt Szaúd-Arábia és arab szom­szédai területén található, s ehhez képest saját felhaszná­lásuk elenyészően csekély. Az olajár mostani enyhülé­sének és a tartalékok meg­oszlásának együttvéve két következmény^ lehet lénye­ges a perzsa-öbölbeli arab termelők számára. Lassulhat az olajtól, mint energiafor­rástól való elfordulás eddigi üteme a világon. Ugyanakkor kevésbé lesz kifizetődő az olajönellátásra való eddigi törekvés folytatása a világ sok térségében, például Nyu­gat-Európában, vagy Kana­dában, ahol sokkal drágáb­ban termelhető az olaj, mint az öbölben. Másrészt amikor sok más, kisebb föld alatti tartalékkal rendelkező, s most termelésnövelésre kényszerülő országnak már nem lesz exportálható tarta­léka az eddiginél tartósabb- nak ígérkező importkereslet kielégítésére, Szaúd-Arábiá- nak és szomszédainak még mindig bőven lesz mit kí­nálniuk, S elképzelhető, hogy olyan áron, amilyet csak jó­nak látnak. M. Gy. Japánnak egyre nagyobb gondot okoznak a kiviteli-behozata­li viták. Képünkön: parasztok tokiói tüntetése a mezőgazda- sági import bővítése ellen L engyelország Biztató jelek A lengyel INTERPRESS sajtóügynökség alábbi jelentései az ország gaz­dasági helyzetének foko­zatos javulásáról tudósí­tanak. A lengyel kőszénexport to­vábbi fokozódásának a jegyé­ben kezdődött meg az 1983. esztendő, .bár még mindig el­marad a néhány évvel ezelőt­tinél. 1983-ban Lengyelország a tervek szerint mintegy 33 millió tonna kőszenet expor­tál, s ebből 13 millió tonnát a szocialista országokba. 20 millió tonnát pedig a tőkés államokba. Exportál ezen kí­vül 1 millió 300 ezer tonna barnaszenet, 1.5 millió tonna kokszot. Lengyelország a vi­lág 33 országába exportál szenet. Tovább szilárdul a lengyel szén pozíciója a nyu­gati piacon. Több új megren­delő ország is jelentkezett áz idén a lengyel szénre. így Málta és Algéria. Emelkedik az olyan hagyományos meg­rendelőknek számító orszá­gokba irányuló lengyel szén­export, mint Svédország és Ausztria. A lengyel bányaipari ex­portkínálatban a szénen kí­vül szerepel a korszerű mű­szaki eszközök és felszerelé­sek, a tervezési és szakszol­gáltatási tevékenységek gaz­dag választéka is. A világ sok országába szállítanak bányagépeket, falbiztosító támszerkezeteket, szállítóbe­rendezéseket, stb. A lengyel bányaipari műszaki felszére- lések megrendelőinek száma évről évre jelentősen növek- szjik. A lengyelországi piac fo­kozatos stabilizálódásának az egyik .jele bizonyos árucik­kek jegyre történő árusításá­nak a megszüntetése. Az idén február 1-én megszűnt a mo­sószappan és a mosópor jegy­re történő árusítása. Ugyan­csak tervezik, hogy még az idén megszüntetik valamenv- nyi cigarettafajta, a szeszes itglok, valamint néhány élel­miszer jegyre történő árusí­tását. A jegyrendszer foko­zatos megszűntetése az ellá­tás javulásáról és arról ta­núskodik, hogy a szóban for­gó árucsoportokból sikerült újjáteremteni a tartalékokat, amire Lengyelországban kö­zel három éve nem volt le­hetőség. A mosószappan és a mosó­por jegy nélküli árusítására való visszatérés bevezetését követő néhány napon át hir­telen megnőtt ugyan e áru­cikkek iránt a kereslet, de a belkereskedelmi tárca értéke­lése szerint a lakosság csu­pán kiegészíti szappantarta­lékát, mivel a mosószappan- fejadag sok család számára kevésnek bizonyult. A parlament által az idén február 1-én elfogadott két új törvénnyel — ezekkel együtt a legutóbbi hónapok- ban összesen öt ilyen törvény született — befejeződött a lengyelországi nyugdíj- és já­radékbesorolási rendszer megreformálása. A szóban forgó nagyjelen­tőségű. a legalacsonyabb jö­\-prlplmi'í lalíossnpi rsnnnrtok Nakaszone Jaszuhiro minisz­terelnök a parlamentben szó­lal fel értelműbben a szoros japán- amerikai szövetség híve, be­leértve a katonai együttmű­ködést is. Első külföldi útja árulkodó módon Dél-Kóreába vezetett, ahol 4 milliárd dol­láros kölcsönmegállapodást hoztak tető alá. Közvetlen utána Washingtonban Rea­gan elnökkel folytatott tár­gyalásain szintén a stratégiai érdekközösséget domborítot­ták ki. Nakaszone például ki­jelentette, hogy a szovjet fe­nyegetéssel szemben országá­nak az „elsüllyeszthetetlen repülőgépanyahajó” szerepét szánja. S tény, hogv jórészt az ismert területi követelé­sek miatt nincs előrehaladás a Moszkvához fűződő kapcso­latokban. Választási menetrend E címszavakban érintett problémák is érzékeltetik: az elmúlt évek kormányfő-cse­réi után, amelyekre alapjá­ban a folytonosság fenntartá­sa volt jellemző, most nem zárhatók ki érezhetőbb hang­súlyváltások sem a japán kül- és * belpolitikában. Ugyanakkor a mézeshetek múltán Nakaszone növekvő belső ellenállásra is számít­hat. Igaz, az LDP helyzetét megkönnyíti, hogy a vele szembenálló ellenzék sem eavséges, s nem tud világos alternatívát nyújtani. A kor- mányzóoárt — frakcióharcok ide vagy oda — így nyugod­tan nézhet az áprilisra terve­zett helyhatósági és a nyári felsőházi választások elé. Sőt, nem zárható ki, hogy a kor­mányfő a jövőre esedékes ál­talános választásokat is elő­rehozza, akár ez év közepé­re. Ősszel esedékes Ugyanis a végső ítélethirdetés a Tana- ka-perben — márpedig az kiszámíthatatlan következ­ményekkel járhat Nakaszo­ne helyzetére is. Szegő Gábor szociális védelmét szolgáló új jogszabályok gyakorlati megvalósítására ma több millió lengyel állampolgár vár. A Társadalombiztosítási Intézet már hozzákezdett a háború utáni időszak legna­gyobb ilyen jellegű művele­tének az elvégzéséhez; mint­egy 6 millió nyugdíj- és já­radék új besorolási rendszer szerinti átszámításához. E_z- zel párhuzamosan érvénybe lép a nyugdíjak és járadékok mechanikus módosításának az elve, amely szerint azo­kat évente hozzáigazítják a megélhetési költségek alaku­lásához. A szóban forgó új jogszabályi rendezés végre­hajtásával kapcsolatos tevé­kenység ez év június 30-ra befejeződik. Július 1-vel a Társadalom­biztosítási Intézet megkezdi az egyéni parasztok új tár­sadalombiztosítási rendszeré­nek a" megvalósítását. Ennek .értelmében felemelik mint­egy 800 ezer, korábbi jogsza­bályok alapján megítélt nyugdíj összegét és megkez­dik az egyéni parasztok há- znstársai számára is a nyug­díjak és járadékok folyósí­tását. Összeállította: Constantin Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents