Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-01 / 26. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. FEBRUÁR 1. Tartásdíj az államkasszából 1974 óta létezik egy humá­nus rendelet, amely lehetővé teszi, hogy anyagi segítséget kapjanak azok a rossz kö­rülmények között élő szülők,' akik a másik szülő „fizetés- képtelensége” miatt egyedül kénytelenek gondoskodni a gyerekükről. A bíróságra bízza annak eldöntését, hogy a gyereküket nevelő elváltak közül kik kapjanak anyagi támogatást az államtól. Tá­mogatást írtam, pedig köl­csönnek, vagy akár előleg­nek is nevezhetnénk, mert az állam azt vállalja, hogy valaki helyett átmenetileg fizet. Ez a valaki a tartásdíj fizetési kötelezettségéről megfeledkező szülő. Az az apa, vagy anya. aki miután elvált, kivált a családból, nem hajlandó havi néhány- száz forint erejéig sem gon­doskodni a gyerekéről (gye­rekeiről). Persze, hogy fizet, vágy sem, ez nem pusztán hajlan­dóság kérdése. Ha tetszik, ha nem, ki íehet kényszerí­teni, hogy fizessen. Letiltha­tó a béréből, levonható a le­foglalható ingóság, az elár­verezhető ingatlan árából. Ha van neki! Csakhogy, aki helyett az állam fizet annak semmilye sincs, se munkahe­lye. se lakóhelye. Mintha a föld nyelte volna el. Az kész csoda, hogy miként lehet eb­ben a kis országban eltűnni — legalábbis a végrehajtók elől. Mert egyedül ők azok, akik futnak az állam pén^e után. s próbálják felkutatni az állam adósait. Felderítő akciójukat ritkán koronázza siketé ugyanis a megelőlegezett tartásdíjak­nak csak egy töredéke térül meg. 1974 óta megközelítő­leg 100 millió forintot fizetett ki az állam a kötelezettek helyett, akik eddig 14 milli­ót törlesztettek. Szolnok me­gyében valamivel jobb az arány. A megyei bíróság gazdasági hivatalának kimu­tatása szerint tavaly a fél­millió forint megelőlegezett tartásdíjból több mint 120 ezret megadtak az adósok. És? Nincs és. Legfeljebb ismételten megállapíthatjuk, hogy nem túloznak akik a behajthatatlan tartozásokon háborogva azt mondják: az adósok paradicsoma ez az ország. Félreértés ne essék, nem a humánus jogintézménynek a íetjogosultságát kérdőjelezik meg az elkeseredett kijelen­tések, hiszen olyan, többnyi­re csonka családok anyagi támogatását teszi lehetővé a rendelet, akik a létmini­mumra valót tudják csupán saját erőből előteremteni. A tartásdíj megelőlegezésének ugyanis egyik feltétele az ezerötszáz forintnál keve­sebb egy főre jutó havi jöve­delem. Természetesen még ilyen esetekben sem kény­szeríthető ki az állami segít­ség. Bár sokan tévesen úgy vélik, hogy a tartásdíj fize­tését elmulasztó szülő he­lyett az állam automatiku­san fizet. Volt olyan kérel­mező édesanya, aki követelte a tartásdíjat az államtól, mondván, hogy az apát ke­ressék meg és dolgoztassák le vele az adósságát. Keressék meg! De hol és kik? Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ a Szolnok megyei Főügyész­ségnek a munkakerülés az állam által megelőlegezett tartásdíj összefüggéseit, problémáit feltérképező vizs­gálata. Megfontolandó né­hány észrevétele és javasla­ta. Például: az esetek több­ségében szinte semmiféle kö­vetkezménnyel nem jár a tartásra kötelezettek eladó­sodása. túl könnyen kibúj­hatnak a kötelezettségük teljesítése és felelősségre vo­nás alól is. holott bűncse­lekményt követnek el. De ki kezdeményezze a büntetőel­járást ellenük? Az a szülő akinek az állam megelőlege­zi a tartásdíjat, örül, hogy pénzt kap, hogy nincs peres­kedés, hogy nem kell nyo­mozni a fizetés elől menekü­lő apa, vagy (ritkábban) az anya után. Kisebb gondja is nagyobb annál, hogy felje­lentést tegyen. A polgári bíróság soron kívül és peren kívü] dönt a tartásdíj megelőlegezéséről. A kérelmező szociális és anyagi körülményeinek tisz­tázására fordítja elsősorban figyelmét és idejét. A bünte­tés a felelősségre vonás nem rá tartozik. Mégis joggal ve­tődik tel a kétdés, hogy mi­ért nem jelzi a büntető bí­róságnak, vagy az ügyész­ségnek azonnal, amikor meg­kapja a kérelmet. Az ügyész­ség hivatalból büntetőeljá­rást indíthat. (És indít is olykor-olykor, ha kezébe ke­rül egy olyan akta, amely­nek hivatalos okmányaiból arra lehet következtetni, hogy a kötelezett önhibájá­ból nem fizet.) Büntető­ügyekben a nyomozás, a fel­derítés mestereinek minden lehetőségük megvan arra, hogy akit keresnek azt meg is találják. Érdemes lenne elgondol­kodni a vizsgálati, anyagban megfogalmazott másik javas­laton is: azon, hogy egy olyan pártfogói felügyelet­hez hasonló jogintézmény létrehozása, amely a polgári bíróság rendelkezésére állna, segíthetne-e a fizetésre kö­telezettek szemmeltartásá- ban, munkára kényszerítésé­ben. Nem sírja vissza senki az adósok hírhedt börtönét, de egyetértek azokkal akik a másik véglet, a felnőtt, élet­erős, munkakerülők adósság- halmazának elnéző szemér­mes kezelése miatt háborog- nak. Kovács Katalin Idegenforgalom ’83 Elébe kell menni a vendégnek! Jólesik a szemnek az esztendők zord időjárású forduló­ján, ha csak végignéz az ember az idegenforgalmi irodák 1983. évi prospektusain. Az egyik velencei gondolás képével osíj- bítja utazásra a reménybeli turistát, a másik strandfelvételt, a harmadik rövídnadrágos fiatal lány képét tette címlapjáig. Nem hiányzik természetesen a budai Halászbástya, a Balatcjn partja, közismert és kevésbé ismert idegenforgalmi neveze­tességeink bemutatása sem. Hiszen nemcsak a határokon túl lehet utazni — s erre a közhelyszámba menő igazságra az utóbbi évek nehezebb gazdasági körülményei mindinkább rádöbbentenek. Ilyenkor, télvíz idején még nehéz tervezni az év szebbik felére. És mégis: a március végén megrendezésre kerülő, hagyományosnak számító Bu­dapesti Tavaszi Fesztivál pla­kátjai már hosszú ideje lát­hatók több európai nagyvá­ros és idegenforgalmi cent­rum házfalain. Hívogatva a vendégeket, akik közül sok­ezren azért jönnek el, mert korábban sem csalódtak ren­dezvényeinkben. Mind többen és mind szí­vesebben jönnek hozzánk Európa és más földrészek sok országából. Ha sokára, ha „magas tandíjat fizetve” is, de mostanára megtanulta a magyar idegenforgalom a vendégek kulturált fogadta­tásának minden teendőjét. Van már elegendő luxus­szállónk és mind több olyan hely is, ahol a kevésbé igé­nyes vendégek kaphatnak szállást. Budapesten és a Ba­latonon kívül is tud Magyar- ország turistákat fogadni •— s az utóbbi évek tapasztala­tai szerint: általános megelé­gedésre. Az ábécé sorrendjében ha­ladva: a Budapest Tourist — amely a megyei idegenfor­galmi hivatalokkal közösén adta ki évi programfüzetét — azzal is megkönnyítette a turisták dolgát, hogy átte­kinthető táblázatot közöl. In­nen az olvasó gyorsan kivá­laszthatja a számára legked­vezőbbnek látszó utat, hiszen nemcsak az úticélok és az időpontok szerepelnek ott, hanem az éppoly fontos árak is. Lehet másfélezer forint alatti áron utazni a szomszé­dos Szlovákiába — és lehet közel százezerért Japánba. Él lehet jutni a Szovjetunióba 1700 forintért is — a közeli Ungvárra — és kereken tíz­szer annyiéi't a távolkeleti vidékre. Olcsón, szórakozva tanítja meg utasait sízni a szlovák Tátrában a Cooptourist, szil­vesztertől április közepéig indítva csoportjait. Egyhetes nyaralást ad Szocsi mellett; a szovjet tengerpart üdülő­helyén hat és félezer forint­tól, nyolc napos elő- és utó­szezonbeli üdülést Bulgáriá­ban 3600 forintért. S^ép számmal vannak már magyar turisták, akik mindezt végig­járták és valami különleges­ségre vágynak. Ugyancsak sok kedvezmé­nyes utat indít az Express, az ifjúság utazási irodája — most a szokásosnál is többet, tekintettel a Nemzetközi Diákévre. Kedvezményt ad ifjúsági csoportoknak a Malév repülőgépen, igazolványt ál­lít ki, amivel igénybe vehetik Európa-sze.rte az ifjúsági há­zakat. A nyolcvan éves IBUSZ pedig valóban hasznosítja év­tizedek tapasztalatait, amikor hagyományos programfüzetét új jelszóval indítja: „Nincs ismeretlen táj!”. Lehet ba­rangolni vele 5200 forintért Bulgáriában — és közel har­mincezerért Spanyolország— Porguíália—Marokkó útvo­nalon, de a kettő közötti és azokon túl is. Tavaly decemberben első­ként jelentkezett program- ajánlatával a Volántourist, amely több elő- és utósz^zo­ni utat indít szocialista or­szágokba. Tengerparton lehe­tőséget teremt arra is, hogy a drága szállodák helyett fi­zetővendégszobákban lakja­nak a magyar turisták. Má­sutt viszont olcsóbb szállodai szobákat bérel vendégei szá­mára. Minden utazási iroda igyek­szik tehát „közel jönni” a turistákhoz, s az év végére derül majd ki, hogy milyen sikerrel. Igazi verseny folyik most az utazási irodák kö­zött, s bármennyire is a gaz­dasági nehézségek kényszerí­tették ki ezt — mégis így természetes. Az irodáknak, a vállalatoknak kell elébe menniük a vendégeknek, a turistáknak, s nem fordítva. Előtérbe kerültek a hazai utak. Korántsem véletlen, hogy valamennyi utazási iro­da legalább ugyanolyan vas­tag füzetet adott ki belföldi útjairól, mint a külföldiekről. Ezek között is — elsősorban az egyéni utaknál — különö­sen nagy súlyt kaptak a rö­vid utak. Ma a megemelt vas­úti és autóbusz tarifák, a rendkívül drága benzin miatt aligha utazik bárki is szíve­sen távolabbi vidékekre az országon belül. Ezért is szól­nak úgy a programok, hogy mindenki megtalálhassa ben­nük azt, amire vágyik, de le­hetőleg lakóhelyéhez közel vagy olyan árakon, amelyek még a drágább közlekedés mellett is megfizethetők. Mindez indokolja, hogy a megyei idegenforgalmi hiva­talok, irodák az eddiginél is jobban kapcsolódjanak be a belföldi turizmusba, ők tud­ják legjobban megmutatni a „szűkebb haza”, a megye vagy tájegység idegenforgal­mi értékeit, látnivalóit, meg­kóstolni a „tájjellegű” enni- innivalókat. Vendéget köny- nyű találni — helyben és a környéken. „Csak” jó szerve­zés és megfelelő propaganda kell hozzá. V. E. Közlemény Az időközi választás eredményéről Január 29-én az időközi választások törvényesen, rendben megtörténtek. Bu­dapesten a 4L számú ország­gyűlési választókerületben 19 396-ain. voltak jogosultak az országgyűlési képviselő időközi választására. 82,4 százalékuk vett részt a sza­vazásban. Érvényesen szava­zott 15 841, érvénytelenül 136 választópolgár. Az érvényes szavazatokból a jelölt 99,2 százalékot kapott, ellensza­vazat 0,8 százalék volt .Ily módon a jelöltet Pozsgay Imrét megválasztották kép­viselőnek. Az 1333 helyi tanácstagi választókerületben a tanács­tagok megválasztásában 218 766 választó jogosult, ál­lampolgár közül 193 097 (88,3 százalék) vett részt. Szava­zataikból érvényes 192 044 (99,5 százalék), érvénytelen 1053 (0,5 százalék). Az érvé­nyes szavazatokból a tanács­tag-jelöltekre 191 141-et (99,5 százalék), ellenük 903- at (0,5 százalék) adta le. Kisebb földrengés a főváros környékén Budapesten szombaton 23.43 órakor a szeizmográ­fok kisebb földrengést re­gisztráltak a Magyar Tudo­mányos Akadémia Geofizi­kai és Geodéziai Kutató In­tézetének földrengésvizsgáló obszervatóriumában. A föld­mozgás epicentruma a fővá­rostól 10 kilométerre lehetett. A rengés nagysága a Rich­ter-skála szerint 2,5 volt. A földmozgás a fővárosban és a környező településeken is érzékelhető volt. Galambok költészete Az Európa -hírű magyar óriások mondjak a kitűnő húsga­lambként ismert texánf alig 2—3 évtizede tenyésztették ki Amerikában. Magyarországon mintegy 120—150 tenyésztő foglalko­zik a díszgalamb-kategóriá- ba tartozó magyar óriás te­nyésztésével. Megjegyzésre méltó, hogy elég vesződsé­ges, nagy szakértelmet és időt követelő fajta, ráadá­sul nem is szapora. Ennek ellenére — hasonlóképp a többi hazai galambfajták­hoz — külföldön is népsze­rű. Kovács Károly galamb­jai a kiállításokon a legke­resettebbek közé tartoznak, igaz tenyésztőjük „aranyko­szorús mestertenyésztö” cí­met visel. A közelmúltban egy nagy nemzetközi kiállí­táson az ő galambja lett a fajtagyőztes, rendkívül ma­gas pontszámmal; mindez európai mércével mérve is számottevő. Kovács Károly „tenyész­tői arcképét” számos vonás­sal rajzolhatjuk élesebbxe. Kitűnő ismerője a szakiro­dalomnak, maga is rendsze­resen és igényesen publikál, egyebek között nevéhez fű­ződik a galambok bírálatá­nak kidolgozása, katalóguso­kat tervez, kiállításokat rendez, vezetőként és „köz­katonaként” vesz részt a galambtenyésztő szövetség munkájában. Mindezt —f tel­jesen önzetlenül. (Csak egy apró adalékot erre vonatko­zólag: néhány évvel ezblőtt egy galambász szakköriyvé- ért kapott kétezer forint ho­noráriumot, amit azcjonal befizetett — a galarr^bász szövetség számlájára.) A hústermelő galambászfciktól — noha gazdasági szem­pontból nagyra tartja — a munkájukat — körülbelül olyan messze van, mint Ma­kó Jeruzsálemtől. Ö magá­tól értetődő természetesség­gel mondja, hogy arbikor egyik szép magyar (óriás hímjéért hétezer forintot kí­náltak (tehát csillagászati összeget egy galambért)j, meg sem fordult a fejében, hogy eladja. Persze büszke eine az esetre, mint ahogy arra is. hogy ma Szolnok megyé­ben tizenöt galambász egye­sület működik, hétszáz tag­gal. S ehhez hozzá kell ten­ni, hogy Szolnok megyében a szervezett galambtenyész­tés megteremtésében Ko­vács Károlynak elévülhetet­len érdemei vannak. Vágner János Fotó: T. Katona László tését is • galambokkal ünne­pelte Kovács Károly. 1946 szeptember végén, „óriási” összeggel, 7 forint ötven fil­lérrel a zsebében átkerék­pározott Bakonszegre, s a pénzért egy pár magyar óriás galambot vásárolt. — Tulajdonképpen ez az esemény volt az, amely a későbbiekben is döntőnek bizonyult — mondja a me­gyei tanács Törökszentmikló- son élő pénzügyi szakembe­re. — Ezt a fajtát ugyanis egy életre megszerettem. Nehéz volna pontosan meg­magyarázni, hogy" a világon nyilvántartott mintegy 400 galambfajta közül miért ép­pen ezt választottam. A galambházban, amely a törökszentmiklósi ház kert­jének „egyenrangú”, gyö­nyörűen rendben tartott ré­sze, valamelyest fény derül a „miért”-re. A magyar óriások rendkívül szép, kü­lönleges tollazatú, „bóbitás”, „gatyás” galambok. Testtar­tásuk fejedelmi, s noha kö­zel egykilós súlyukkal nem számítanak a jó repülők közé, kiterjesztett szárnyuk fesztávolsága eléri az egy métert — Nem érdektelen a fajta története sem — mondja Kovács Károly. — Őse még török közvetítéssel került hozzánk, s a magyar környe­zetben alakult ki ez a fajta. A magyar óriás tehát igen régi fajtának tekinthető, hi­szen a közkedvelt, tenyész­tett galambok legtöbbje en­nél jóval fiatalabb fajtákat képvisel. Hogy egyebet ne Csendélet a galambházban Lehet, hogy az életben semmi sem véletlen? Egy évvel a második világhábo­rú befejezése után, amikor még frissek voltak a hábo­rús rémületek, egy tizenkét éves berettyóújfalusi le­génykének egyéb sem fog­lalkoztatta a képzeletét, mint az, hogy ugyan a templom tornyában élő galambok mi­lyenek lehetnek közelről. Kovács Károly — dacára a pofonoknak, amelyeket a semmilyen költői vénát nem mutató harangozótói kapott — rendkívül szépnek, békés­nek találta őket. Egy szó, mint száz, pofon ide, pofon oda, 1946 végén már voltak fajgalambjai. Sőt! Az új, a jó pénz, a forint megszüle­Az egyik büszkeséggel, egy gyönyörű „babos, bóbitás, gatyás” magyar óriással, az oklevelekkel, érmekkel, tárgyjutalmak­kal zsúfolt fai előtt flranykoszorús mestertenyésztö Törökszentmiklósról

Next

/
Thumbnails
Contents