Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-01 / 26. szám
1983. FEBRUÁR 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió | hullámhosszán I Kevi kör az éterben A Túrkevén élő amatőr festők, szobrászok, fotósok, fafaragók, írogató emberek ezúttal a Petőfi rádió hullámhosszán hallattak magukról, Cseh Éva Kevi Kör című műsorában. Ebből a műsorból is kiderült, hogy a Kevi Kör már nemcsak művészetszerető, művelő emberek közössége, de hagyomány is. A szellemi magvető éppen Finta Sándor volt, aki szinte elvárta — messzi tengerentúlról —, hogy szülővárosában mindennapos összetartó erő legyen a Finták neve, s hogy a tehetségeknek lehetőséget biztosítson az óhaza kisvárosa. Krízisek és nagy lendülések váltakoztak a Kevi Kör elmúlt évtizedében is, megrázó halálesetek szegényítették őket, de minden rosszat túlélve teremtették meg a hagyományt, az élő alkotóközösség folytonosságát. Rokonszenves volt mondanivalójuk a rádióműsorban is: nem fellengzős ál-ars poeticákat emlegettek, hanem őszinte vonzalmukat — munkájuk mellett — a különböző művészi alkotó tevékenységhez. Nagyon örülünk, hogy az ország füle hallatára beszélhettek önmagukról, munkáikról, s talán hamarosan még kiállítást is rendeznek számukra a megyeszékhelyen. Ugyancsak a Petőfi adó hullámhosszán hallhattuk a Hétvége műsorát. Felfokozott érdeklődéssel vártuk az adást, hiszen Fényes Szabolcs muzsikája mindig kellemes szórakozás, a zeneszerző színes egyénisége is közismert, — így azt hittük nagyon jól érezzük majd magunkat a másfél órás „vendégség” alatt. Tulajdonképpen így is volt, bár voltak olyan percek, amikor kicsit kényelmetlenül feszengtünk a készülék előtt. A műsor készítői egy kicsit messzebbre mentek talán kíváncsiskodá- sukkal a kelleténél, így olyan kérdésekről is beszéltették vendéglátóikat, amelyek a család, a szűkebb környezet számára érdekesek, fontosak, a hallgatónak viszont periférikusak, netán vissza- tetszőek. Ismét bebizonyosodott: mindenkinek, aki a közvélemény előtt beszél, tudnia kell, hogy mikor kell bekapcsolnia vagy megállítani a magnetofont, vagy mikor kell letennie a tollat a jegyzetfüzetre .... — ti — Felvételi színész- és dramaturgszakra A Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételit hirdet az 1983—84-es tanévre; a nappali tagozaton négyéves tanulmányi idővel induló színész- és dramaturg- szakra érettségizett, vagy az 1982—83-as tanévben érettségiző fiatalok jelentkezhetnek. Hároméves tanulmányi idővel — esti okta'ás keretében — operett-musical tanfolyam is indul. A jelentkezők felső korhatára színész szakon 22, dramaturg szakon 26 év, operett-musical szakon férfiaknak 24, nőknek 26 esztendő. Jelentkezni írásban lehet, a jelentkezési laphoz mellékelni kell az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, életrajzot, nappali tagozatra 75 forint, esti tanfolyamra 100 forint vizsgadíj befizetést igazoló postai csekkszelvényt, s orvosi véleményt. A jelentkezés határideje: 1983. március 31. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola, tanulmányi osztály, 1088 Budapest, Vas utca. LEMEZFIGYELÖ Kodály Zoltán NI. vonósnégyes digital utcoftmmmmrnm Az utóbbi időben egyre gyakrabban látnak napvilágot olyan komolyzenei kiadványok, melyek anyagát a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat digitális hangfelvételi technikával rögzítette. Ilyen a Kodály Zoltán, I—II. vonósnégyesét tartalmazó album 4S. A két darab a zeneszerző első alkotói korszakának terméke, és első igazán remekműve a kamarazenei kompozíciók sorában. Az I. vonósnégyest 1908—1909-beri komponálta. A mű a következő esztendőben már külföldi hangversenytermekben is sikert aratott. Az alkotás a romantika és a népi klasszicizmus jegyeit sajátos módon ötvözi. Míg az előbbi stíluselemek a zene- költő rövid korszakának lezárását jelzik, az utóbbi egy hosszú út kezdete. Az első tétel bevezetése népdaltéma, amelyről Kodály azit vallotta, hogy csupán jeligének szánta a darab elejére, viszont a mű egésze inem erre épül. A négy tétel a szárnyaló alkotói fantáziát, a merész megoldásokra való vállalkozást tükrözi. A vonósnégyes premierje 1910 március 17-én Kodály első szerzői estjén volt. Az Op. 10. jelzésű második vonósnégyes nyolc évvel később a következő szerzői koncerten került közönség elé. Az eltelt időben a n ápdalgyűjitő utak tapasztalata, ihletése a zeneszerző munkájára erős hatással volt. A kamarakorszak végét jelző II. vonósnégyesben már a folklórnak meghatározó szerepe van. Ez a tény a hazai kritikusoknak félreértésre adott okot, de a külföldi bemutatókon kedvező visszhangra találtak az imponáló újszerű megoldások. A kéttételes kamaradarab szerkesztésé rendkívül tudatos, tömör. A ritmikai csillogások. a szokatlan harmóniák, a szólamok nagyszerű fűzése teremti meg az alkotás széles skálán mozgó hangulatvilágát. A két. alapjaiban eltérő, de megfogalmazásban mindenképp mestermű Kodály művészi útjának fontos állomásai. A lemezen a kompozíciókat a Kodály vonósnégyes tolmácsolja. A muzsikusok névadójuk remekeit tisztelettel, magával ragadó játékkal szólaltatják meg. Jövőre már oktatási terv is lesz Előkészítik az iskolarendszerű technikusképzést Elkészült az iskolarendszerű technikusképzés bevezetésének hároméves programja — tájékoztatták a Művelődési Minisztérium illetékesei az MTI munkatársát. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete alapján a következő években újra iskolarendsizerben képzik majd a középfokú műszaki munkaköröket betöltő technikusokat. A cél, hogy az ipar, az-'építőipar, a mező- gazdaság, a szállítás és hírközlés különböző területein dolgozó technikusakat jól megalapozott általános műveltséggel, a napi és a jövőbeli igényeknek is megfelelő szaktudással, szervezési, vezetési, ideológiai-politikai ismeretekkel — egyes munkakörökben idegennyelvi ismerettel — bocsássa ki az iskola. Olyan középfokú szakembereket, akik képesek a termelési, üzemeltetési folyamatok előkészítésére és végrehajtására, a kutatási, fejlesztési részfeladatok önálló végzésére, alsó szintű vezetői, valamint magasabb szakmai igényű fizikai munkakörök ellátására. Tevékenységüknek szorosan kapcsolódnia kell a mérnökök, üzemmérnökök és a szakmunkások feladataihoz. E követelményekhez igazodva ezekben a hetekben alakítják ki az oktatási szakemberek a tantervi irányelveket, amelyeket a közeljövőben széles körű szakmai vitára bocsátanak. Az illetékes minisztériumok az oktatási szakemberekkel együttműködve elkészítik az úgynevezett szakosítási jegyzékeket. vagyis meghatározzák, milyen szakterületekre képezzenek technikusokat. Dolgoznak már az egyes szakok főbb követelményeinek kialakításán is. Az általános és a szakmai nevelési terveket október végére dolgozzák ki, ezeket szintén szakmai vitára bocsátják. Ugyanezen időszak feladata a technikus- képzés indítására alkalmas iskolák kijelölése, valamint annak az 1984-ben induló, felnőttképzési forma létszámának meghatározása, amelynek során érettségizett szakmunkások technikussá lesznek. A jövő év elején véglegesítik és kiadják a techniküs- képzés nevelési és oktatási terveit. 1984 őszéig elkészülnek azok a szakmai tankönyvek és ' tankönyvpótló jegyzetek, valamint a módszertani dokumentumok, amelyek a felnőtt technikus- képzéshez szükségesek. Folyamatosan dolgoznak az 1985-től fokozatosan bevezetendő, nappali technikusképzés tananyagain, dokumentumain i$. Gabos Gábor zongoraestje Karcagon Költői mélységek felé Az 1960-as brüsszeli Erzsébet királynő zongoraverseny és az 1961-es Liszt—Bartók zongoraverseny győztesének önálló estjét hallhattuk szerdán Karcagon. Gabos Gábor személyében egy hallatlanul érzékeny, a lírai kifejezést mindennél előbbre tartó, lehiggadt művészt ismerhetett meg a filharmóniai bérlet közönsége. Műsoron Beethoven és Brahms opuszok szerepeltek. Paradoxonnak tűnhet, hogy az elhangzott két Beethoven szonáta (Op. 14 E-dúr, Op. 31. d-moll) technikailag egyetlen zongoristának sem különösebben problematikus (konzervatórium'i tananyag) és mégis, zenei kifejezés, megformálás tekintetében a legkényesebb feladatok közül valók. Itt nem segít sem virtuozitás, sem a szélsőségek halmozása. Itt egyedül kiforrott muzikalitással és muzsi- kusi intelligenciával lehet csatát nyerni. Gabos Beetho- ven-interpretációjában ez utóbbiak domináltak. Előadásmódjának egyik legértékesebb vonása a nagyon világosan körülhatárolt és egymáshoz logikusan kapcsolt formarészekből való építkezés. Ahogyan a műveket intellektuális síkon megközelíti illetve láttatja, az tanulmányt érdemelne. A zenei szöveg különböző rétegeit térben láttatja, lettlégyen az akkordkíséretes dallam vagy ellenpontozó szerkesztésű többszólaműság. Dallamformálása sajátos és rendkívül szép. Árnyalatgazdag billen- tésével — főként pianóban — feltárja a hangok legbenső értékét, egymáshoz kapcsolódásuk daliami és harmóniai szerepét. Az elhangzott zenei anyag állandó kontrolijával alakítja ki újabb gondolatait, így minden új gondolat értelmet nyer. ■ Ez a magasfokú kontrol], gyakran az óvatoskodó megfontoltság, a biztonságra törekvés köntösében megjelenve azonban már inkább levon az interpretáció hőfokából, meggyőző erejéből. Hiányzik a várakozásteli izgalom hangulata, a felszabadult muzsikálás zavartalan élvezete. Helyette egy másfajta élményhez jutottunk. Egy olyan művészi alapmagatartás megismeréséhez, amely a csillogástól a letisztulásig, a bonyolulttól az egyszerű, a külsőségektől a befelé fordulás felé irányuló előadói szándékot jelez. A neves pianista érezhetően nem arra' törekedett, hogy az előadás mint produkció hatásos, kerek egész legyen, hanem arra, hogy megmutasson a kompozíciókban egy sor általa fpntosnak tartott tulajdonságot. (Mindezt emocionális mértéktartással, ami nem minden műben kamatozott.) Beethoven d-moll szonátájának első tételének lassú bontású, halk hangzatfüggö- nye, majd a sóhajmotívumokból fűzött heves dekla- mációjú folytatás, a legemlékezetesebb pillanatok egyike volt. Költői mélységek felé, vonta a hallgatók figyelmét. Basszus és diszkant szenvedélyes párbeszéde a nem igazán messzesugárzó, inkább kemény fortéban hangozván viszont nem bontotta szárnyra a hallgató képzeletét. Brahms Három intermez- zójának (Op. 117) elsőiét, az Altatódalt szelíd ringással, lágy színekkel festve hallhattuk. Sokáig emlékezetes marad a gyönyörű tónussal megszólaltatott második intermezzo, melyben a művész a holdfényes éjszaka hangulatát már-már impresszionista színekkel, ritmikailag nagyon tisztán rajzolta, csillogó hangzással jelenítette meg. A mindvégigl halk ‘dinamikán belül a harmóniák rezzenésekre reagáló váltakozása, a zenei anyag pókháló finomságú szövése arról vallott, hogy az előadó a piano, a halk hangerőtartományon belüli színkeverés avatott kezű mestere. A harmadik in- termezzóban az oly nagyon várt komor ünnepélyesség nem jött létre, annak ellenére sem, hogy az előadó ebbéli szándéka egyértelmű volt. A hangok szabad szárnyalása és a nagy feszültségívek forte kibontásának hiányában a dráma élménye nem teljesedett ki. Zárószámként Brahms Változatok egy Paganini témára című műve hangzott el, melyben a szerző stílusa a technikai igényesség és az újszerű zenei megoldások tekintetében egyaránt a tetőpontjára ért el. A ráadások közül az Asz-dúr keringőt (Brahms) kell megemlíteni, mint az agogikai túlzásoktól mentes és mozdulatlanságában is feszült megszólaltatás mintapéldáját. Labáth Valéria Újra „Ki mit tud” Botrányos szereplések, és szép pillanatok Egyenetlen mezőny 1 1 a szolnoki döntőben Haraszti Zoltán bűvészt a megyei döntőn újra láthatja a közönség Jó páír év szünet utlán a Magyar Televízió és a KISZ KB újra meghirdette közkedvelt országos vetélkedőiéit a „Ki mit, tud”-ot. Ismét szurkolhatunk majd a tévé előtt a selejtezők számunkra szimpatikus résztvevőinek, hogy eljussanak a döntőig. A képernyőre kerülésig azonban hosszú az út. Számos megméretésen kell addig átesni, méghozzá mindig győztesen. A járási bemutatóktól a megyei területi versenyen át az országos versenyig, és ez nőm könnyű. Mindig szigorúbb a zsűri, magasabb a mérce. A „Ki, miit, tud” Szolnok városi — egy-ikét környező településről is érkeztek versenyzők — bemutatóját vasárnap délután 4 órakor rendezték -meg a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében. Közönségben nem volt hiány, egy szék sem maradt üresen, sőt. a teremben, az előtérben még többszázan ácsorogtak „szorítottak” a fellépőknek. A ikésőest-i órákba nyúló hatórás vetélkedőn félszázan adtaik számot tudásukról.- (A szakmunkásképző intézetek tanulói, a szakközépiskolások, valamint a gimnazisták nagy része a diáknapok rendezvényein lép majd zsűri elé, a megyei gála legjobbjai juthatnak tovább a „Ki, mit tud” területi döntőjére.) Jóllehet a művelődési központ fennállása óta -ilyen érdeklődés még egy előadás iránit sem volt, azonban az is valószínű, hogy ugyanakkor a technikai berendezéseket kezelők sem dolgoztak ilyen gyengén, mint vasárnap. Nem lehetett tudni, hogy mikor, melyik mikrofon él. vagy éopen sípol. A márkás berendezéseken olyan „sápadt” hangszint kevertek ki, amely minőségben messze elmaradt a megszokottól. Ez zavarta a közönséget. de a szereplőket méginkább. Különösen a zenekarok produkciója sínylette meg a hiányosságokat. A szervezőknek nem ártott volna tudatosítaniuk a tapasztalatiam versenyzőkben, hogy ha verset, vagy prózát mondanak azt -lehetőleg a mikrofon közvetlen -közeiéiben tegyék, mert különben mondandójuk — az egyébként is idegesítően zajongó nézőtéren — elszáll a levegőbe, élvezhetetlen -lesz, mint ahogy az esetek többségében történt. Ezek a bosszúságok sokat levontak a versenyzők teljesítményéből, ami amatőrökről lévén szó érthető is. A bemutatót semmiféle selejtező nem előzte meg, tehát ákiinek volt elég önbizalma, jelentkezett az meghalgattatott. Bizony számos produkció láttán meg kellett állapítani, nagy bátorságra váltott a fiatal részéről, hogy iki mert állni többszáz ember elé, s elindult egy olyan versenyen, melynek célja az ország-világ előtti szereplés. Akadt nem egy -botrány határát súroló „műsorszám” is. Hozzá -kell -tenni, a közönség viselkedése időnként ugyancsak kiérdemelte a botrányos jelzőt. Miközben a színpadon „izzadt” valaki, a nézőtéren hangos beszélgetések, kiabálások tarkították az egyébként monoton alapzajt. A maratoni bemutatónak természetesen voltak szép pillanatai is. Egy-egy szug- gesztív versmondó magával tudta -ragadni auközönség figyelmét, a bűvészek szellemes -trükkjei nagy tapsot kapta-k. de hallhattunk tetszetős, hangulatos könnyűzenét. s megszólalt néhány Ígéretes énekhang is. A zsűri a megyei döntőbe négy vers- és prózamondót, -két zenekart. egy hangszeres szólistát, két énekest és két bűvészt juttatott. Reméljük ott már -k-iegvensúlyozot-t-aibb, színvonalasabb mezőny versenyének lehetünk majd tanúi. Fekete Sándor
