Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-02 / 27. szám

1983. FEBRUÁR 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vállalkozó nagyvállalatok Az időQárás) Nem akartam hinni a fü­lemnek! Épp a nyolcórás hí­rek végére kapcsoltam be az autórádiót, a bemondó a vár­ható időjárást ismertette: a hőmérséklet napi csúcsérté­ke tizenhárom—tizenhat fok körül várható, a késő délutá­ni órákra hét fokra lehűl a levegő. Mármint plusz hét fokra! Történt ez az elmúlt hét végén. Derekán a télnek, amelynek az első félideje inkább volt tavaszias, mint télies. Aznapi tennivalóim után járva-kelve többektől tudakoltam, hogy mi min­den haszna van — vagy volt, hiszen azóta már mint­ha hidegebbre fordult volna — az évszaknak megfelelő­től nagy ívben eltérő időjá­rásnak? Ki korán vet, többet „arat” Kétezer négyzetméternyi fóliasátor alá nevelnek pa­lántákat korai paprika és paradicsomtermesztéshez Szabó Mihályék Tiszafüre­den. A gazdasszony. aki a helyi áfész zöldség-gyümölcs­termelő szakcsoportjának tagja. fölöttébb sajnálja, hogy a kertészkedéshez való érzék mellé időjóslási haj­lammal nem áldotta meg a teremtő. — Hiszen ha tudtuk volna, hogy ilyen enyhe lesz a de­cember meg a január! De­cember tizediké helyett leg­alább két héttel előbb érde­mes lett volna elültetni a fűtött fólia alatt a magokat. Annyival hamarabb kezd­hetnénk a meleg hajtatás­hoz, ugyanannyival előbb szállíthatnánk a primőröket a füredi, a nagyiváni meg a kócsaújfalusi boltokba. A palántaneveléssel tehát, nem számítva a rendkívüli télre, nincsenek előbbre Sza­bóék, mint más években. A fűtött palántanevelésben azért mégis jelentős hasznot hozott nekik a decemberi— januári enyheség. — Három palántaágyat, azaz hatszáz négyzetméter­nyi fóliasátrat fűtünk olaj- tüzelésű kazánnal — mutat­ta be a birodalmát a gazda, Szabó Mihály. — Pontos ki­mutatást vezettem tavaly a felhasználásról. Naponta 120 liter olajat fűtöttünk el, az idén eddig napi húsz literrel kevesebb elég volt ahhoz, hogy a húszfokos átlaghő­mérsékletet tartani tudjuk a fiatal növényekre. Napi húsz liter olaj. napi nyolcvan fo­Szabó Mihályné: — Olcsób­ban állítjuk elő a palántát, nagyobb lesz a kertészet jö­vedelme rint! A hatvannapos palán­tanevelési szezonban csak­nem ötezer - forintot takarí­tunk meg. Egyelőre ennyi a hasznunk az enyhe télből. — Ha nem böjtöljük meg, — vette vissza a szót Szabó- né — és a tavaszi időjárás, ahogy mondani szokták az évszaknak megfelelő lesz, akkor talán egy héttel mégis korábban kiültethetjük vég­leges helyükre a palántákat. Fagypont (elett, költségszint alatt Cseh András, a Középtiszai Állami Gazdaság ezer koca­férőhelyes KA—HYB sertés­telepének vezetője először az enyhe tél egyik, eddig még gondot nem okozó, de elővigyázatosságra intő je­lenségéről beszélt. — A ködös, párás időjá­rásnak nem örülnek a nagy­üzemi sertéstenyésztők. Iyen- kor ugyanis könnyebben fel­ütik a fejüket a különböző járulékos betegségek. A mi nagy állatlétszámunk mel­lett — az ezer kocán kívül tízezer jószág gyarapodik súlyban az óljainkban — nagy veszélyt jelentenek pél­dául a légúti megbetegedé­sek. — A hizlalási ráfordítások jelentős részét teszik ki az állattartó épületek fűtésének költségei. — Tizennégy elletőben, két süldőszálláson és hu­szonnégy hizlaldában fű­tünk tüzelőolajjal a serté­sekre. Tetemes megtakarítást pénz jelent az ágazatnak, hogy ed­dig még nem mutatta ki a fogát a tél. Ügy fűtöttünk például január végén, aho­gyan máskor márciusban. Naponta több mint három hektoliter olajjal kevesebbet használunk el, mint tavaly ilyenkor. Ha a fűtési szezon­ban végig tartani tudnánk ezt a költségszintet, legalább félmillió forintunkat hagyná meg az idei tél. Plusz Celsius, mínusz forint Úgy tűnik csalárd volt ez, a legidősebb embereket is hitetlenkedő fejcsóválásra késztető tavaszi tél. Amíg az egyik helyen pénzt hagyott — a háztájiban kertészke- dőknek a családi, a nagyüze­mi sertéstenyésztőknél a vál­lalati kasszában — addig másnak pénzt vett ki a zse­béből. Például Kiss Istváné­ból. aki a törökszentmiklósi maszek tüzelőolajkút tulaj­donosa. — Be sem gyújtottam ma az olajkályhát a bódénkban, — magyarázta Sidlóczki Mi­hály kútkezelő. — Talán nem is jó reklám, hogy csak így munkaköpenyben újságot olvasok az olajkút tövében, de hát olyan jól­esik ez a január végi verő­fény. Ne féljen, mihelyt a nulla fokot közelíti, vagy a fagypont alá húzódik a hő­mérők higanyszála, mindjárt nincs időm újságolvasásra. Sokkal kevesebb a megren­delésem, mint tavaly ilyen­kor. Szívesen házhoz vinném pedig az olajat Törökszent- miklóson, Szajolban. Az adó miatt épp a napokban vol­tak a kezemben a múlt évi kimutatások. Tavaly decem­berben és januárban 470 ezer litert árusítottunk ki, most a két hónapban alig 250 ezer litert. Nem is csoda, a tavaszihoz hasonló napi átlaghőmérsékletek mellett. — A tüzelőolaj-kereskedő tehát farkasordító hidegről álmodik? — Azt azért mégsem. Én is olajjal fűtök odahaza. Ha­vi hatszáz forintot legalább megspórolt nekem is a mos­tani fűtési szezonban a tél. Nekem is van a kertemben virág, meg szőlő, kár lenne értük. De ami igaz az igaz: a harmincszázalékos forga­lomkiesés bizony nagyon rosszul jött, ősztől tavaszig keresném ugyanis az évi jö­vedelmem jelentősebb részét. — T. F. — A kisvállalatok nevétől hangos az ország. Felsorolni is nehéz volna, hány helyen írják, tárgyalják, mennyi van belőlük, mit csinálnak, mi­lyen szépen virágoznak. Amennyire örvendetes ez — hiszen mi akartuk, s még mindig csak a kibontakozás kezdetén tartunk — annyi­ra visszatetsző az értékelé­sek egyoldalúsága. A. leg­többször úgy beszélnek a kisvállalatokról, mintha semmi közük sem volna , a nagyokhoz, spt — kimondva, vagy kimondatlanul — gyak­ran ott bujkál a vélemé­nyekben: bezzeg a mám-" mutszervezetek! Azok. lom­hák és nehézkesek, s alig tudják nyomon követni a világpiac változását. Az Ipari Minisztérium szakértői szerint nagyválla­latról szólhatunk akkor, ha az évi termelési érték meg­haladja az egymilliárd fo­rintot, s a dolgozók létszá­ma több mint ötezret. Kis­vállalatról abban az esetben, ha 300 embernél kevesebb dolgozik a cégnél; a kettő között helyezkednek el a középvállalatok. Hozzáte­szik. hogy ez kissé leegy­szerűsített kategorizálás, mert az ágazattól is függ a megítélés. A nyomdaiparban például már ezer fő felett is nagyvállalatról van szó. Visszatérve az évi egymil­liárdos termelési értékre: gondoljuk, nem szükséges nagy képzelőerő annak a megértéséhez, milyen nagy értékű gépparkra és mennyi forgóeszközre van szüksége egy nagyvállalatnak ahhoz, hogy évi egymilliárd forint fölött produkáljon. (Magyar- ország egész 1981. évi nem­zeti jövedelme nem érte el a 700 milliárd forintot!) Ezt a gépparkot nem lehet derű- re-borúra kicserélgetni, még akkor sem, ha a világpiacon hirtelen „hátra arc”-ot ve­zényelnek valamilyen ter­mék gyártásából. Ilyen érte­lemben tehát valóban ne­0 hajdúszoboszlói gázkitörésnél Újabb elfojtási kísérlet Tegnap estére sikeresen befejeződtek egy újabb el­fojtási kísérlet előkészüle­tei a nagyhegyesi 77_es gáz- kútnál keletkezett gázkitö­résnél. Sikerült hozzáférhe­tővé tenni a megsérült kút csőfejét, és így megvan a remény arra, hogy rá tud­ják majd helyezni a kútra az új zárószerelvényt. Nagy könnyebbséget je­lentett a munkáknál, hogy kedden reggel a nagy erő­vel feltörő, homokkal és vízzel kevert metángáz a zárószerkezet felső részét le­dobta. így most már nyíl­egyenesen tör a magasba a 20Ó milliméter „vastag” gáz- oszlop. A vele együtt fel­színre jövő vízcseppeket és egyébb részecskéket messze elrepíti a szántóföldekre, könnyebben és gyorsabban dolgozhatnak a szerelőik, nem keli vízelvezető árko­kat és gödröket ásni. Sze­rencsére nem romlott to­vább a csőfej állapota sem. Tegnap a szegedi és a hajdúszoboszlói mentőcso­port tagjai, nagy műszaki segítséggel, megoldották a kút kétszer két méteres vastag betonból készült ak­nájának a felszedését, illet­ve kiemelését, ezt követően pedig kialakították a gáz­cső körül azt a teret, ahol a tervezett elzárás utolsó szakaszában — szerdán — dolgoznak majd a szakem­berek. Tegnap este a mentőcso­portok tagjai ismét megbe­szélést tartottak és pontosan rögzítették a szerdai fel­adatokat. hezebb helyzetben va.n a nagyvállalat, különösen ak­kor, ha a kisvállalattal állít­juk szembe, már azért is, mert az utóbbiakra az ala­csony eszközérték a jellem­ző. Vagy nincs is géppark­juk (szellemi kisvállalkozá­sok), vagy ha van is, kevés, s annak a mozgatásával igyekeznek minél többet el­érni. Mégis hamis nyomon jár az, aki az imért említett ob­jektív körülmények miatt nehézkesnek minősíti a nagyvállalatot. A szakmai hozzáértés, a világpiaci ér­zékenység, és előrelátás, a vezetés művészete éppen bban rejlik, hogy ilyen etyzetben is meg kell ke­resni annak az útját, mi-: képp lehet — nem kicsi té­telekben — boldogulni. A hosszú távú stratégiai elkép­zeléseket meg a napi rugal­masság követelményeit kell egyeztetni, vagy ütköztetni, s hogy ez az egyeztetés nem eredménytelen, azt a ter­mékszerkezet-korszerűsítési folyamat kibontakozása iga­zolja, különösen a feldolgo­zóiparban. Konkrét vállala­tokra térve: vajon nem a vállalkozó szellemről tanús­kodik-e az, hogy az Ikarus Gyár immár több kontinens autóbuszpiacára betört, az Egyesült Államok több városában is megjelent, vál­lalva a gyilkos konkuren­ciával járó kockázatot. Vagy az Egyesüít Izzó, amely­nek leányvállalata ugyan­csak Amerikában működik. A Borsodi Vegyi Kombinát, amely Líbiában épít gyárat, a debreceni Alföldi Nyomda, amely a többi között a své­deknek készít könyveket, természetesen svéd szöveg­gel. Sző sem róla, előbbre tart­hatnánk a termékszerkezet korszerűsítésében, vannak annak helyenként szubjek­tív akadályai is. (Felkészül­tebb lehetne a vezetés.) Mégis botor dolog lebecsülni Hazáinkban a munkaké­pes korú nők 81 százaléka dolgozik. Az iparban foglal­koztatottak 44—45 százalé­ka. a mező- és erdőgazda­ságban 40 százaléka, a szál­lításban és hírközlésben 26 százaléka, a kereskedelem­ben 65 százaléka, a szolgál­tatásban 61 százaléka nő. Néhány szakmában, foglal­kozásban arányuk lényege­sen magasabb, a textilipar­ban 80 százalék, a kereske­delemben 85 százalék, az élelmiszeriparban csaknem 50 százalék. A nők munkavállalásához és családi szerepük betöl­téséhez szükséges feltételek megteremtése, összehango­lása társadalmi érdek, kö­zös feladat. Megvalósításá­ban jelentős részt vállalnak a szakszervezetek, elsősor­ban érdekvédelmi tevékeny­ségükkel. Jelenleg a nőknek mint­egy 30 százaléka kedvezőt­len munkakörülmények kö­zött dolgozik. A textilipar tipikusan az a női iparág, amely az átlagosnál na­gyobb megterhelést ró a nőkre, különösen a fonodái, szövődéi üzemekben. A zaj, a por és az átlagban napi 40—50 kilométer gyaloglás a gépek mellett, valamint a háromműszakos beosztás erősen igénybe veszi szer­vezetüket. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete esz­tendők óta sürgette a 18 éven aluliak felmentését az éjszakai műszak alól, 1982- ben meg is született az er­re vonatkozó rendelkezés. Jelenleg az Ipari Miniszté­riummal közösen keresik a lehetőségét annak, hogy a a mammutszervezetek vál­lalkozó kedvét, s még in­kább szembeállítani őket a kicsikkel, hiszen valameny- nyi kisvállalkozási forma kö­zül a vállalati gazdasági munkaközösség a legnépsze­rűbb. Éspedig azért, mert — maholnap már klasszikus példa lesz Dunaújváros —• gyakran a nagyvállalat is úgy találja, hogy akikor tud­ja meghonosítani a vállal­kozó szellemet a gyárkapun belül, az a legkifizetődőbb, ha az ilyen-olyan feladatok megoldására kisvállalkozáso­kat hoz létre. Ezért van ma több mint száz vgrnk (válla­lati gazdasági munkaközös­ség) a Dunai Vasműnél. A termelő jellegű kis­vállalatok is — az eredeti célnak megfelelően — mind inkább a nagyvállalatok hát­tériparának a részévé kezde­nek válni. „Bedolgoznak” ne­kik, bonyolult kooperációs kapcsolatok alakulnak ki. A honi ipar nemzetközi ver­senyképessége nem kis mér­tékben azon múlik, hogy e folyamat, a nagyvállalati­kisvállalati rendszer miképp fejlődik. Az egész nagyvállalat-kis­vállalat vita a tsz-szervezést követő időszakra emlékez­tet. amikor szembeállították a mezőgazdasági nagyüzemet meg a háztájit. Közgondol­kodásunk ma már eljutott oda, hogy ez balgaság, hi­szen a háztáji óljában a tsz- ből kikerült malac hízik, tsz-táppal etetik, a tsz veszi vissza és adja el. ha vágás­ra érik... Valószínű, csak idő kérdése, míg a közvéle­mény megszokja, hogy a nagyiparnak is lehet „ház­tájija”, mégha kisvállalko­zásnak hívják is. ^ A legfőbb szempontról nem is beszélve: a nemzet­közi jövedelmünk nagysága, a jövőnk mégiscsak attól függ elsősorban, miképp bol­dogulnak azok a milliárdo­sok. Mármint a nagyválla­latok. Magyar László hatékonyság javításával, a termelékenység emelésével miként lehetne a műszak­rend racionálisabb formá­ját kialakítani, amelyben érzékelhetően csökkenthet­nék a három szakmáinyos munkarendben dolgozó nők számát. Ez várhatóan mér­sékelné az utóbbi években egyre súlyosabbá váló munkaerőhiányt. A vegyiparban a foglal­koztatottak 38 és fél száza­léka nő. Főként a gyer­mekgondozási segélyről visszatérők igényelnék a kedvezőbb munkabeosztást. A terhes nők és magzatuk védelmét szolgálja az a felmérés is, amelyet a vegy­ipari szakszervezet a SZOT- tal és az' Országos Munka- és Üzemegészségügyi Inté­zettel közösen végzett az országban először. A fel­mérés mindenekelőtt arra keres választ, hogy melyek azok a munkahelyek, ahol a terhesség védtelen sza­kaszában, amikor még orvos sem állapította meg a fo­gamzást, károsodások érhe­tik a magzatot. A kérdőíve­ket csaknem 30 ezren töl­tötték ki, az értékelés vár­hatóan még az év első félé­ben elkészül. A kereskedelemben dolgo­zó nők helyzetének javítá­sára a szakszervezet állást foglalt abban, hogy az új illetve a felújított üzletek­nél a munkakörülményeket a vásárlási körülmények­kel összhangban korszerű­sítsék. Megvalósítását rend­szeresen ellenőrzik, a múlt évben tapasztalataik ked­vezőek voltak. Január végén, verő fényben, ráérősen Ellenőrzésekkel, érdekvédelemmel, együttműködéssel Szakszervezetek a nők helyzetének javításáért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents