Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-02 / 27. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. FEBRUÁR 2. |A szerkesztőség postájából | Politikai fórum az iskolában Január 21-én az esti órákban új kezdeményezés színhelye volt a szolnoki K. Bozsó úti Általános Iskola. Kibővített politikai fórumot szerveztünk szülőknek, nevelőknek. Együtt volt a ár. Münnich Ferenc úti iskola, a gyermekváros, az óvoda néhány nevelője, hogy a lakótelepen élő gyermekek ifjúságvédelmi gondjait, a tanévvesztés problémáival kapcsolatos tennivalókat megbeszélje. A vitaindító után több hozzászóló foglalkozott a veszélyeztetettséget kiváltó okokkal, az iskola segítő tevékenységével. Többen hatékony jogi intézkedést sürgettek a szülő(k) idejében történő felelősségrevonásában. A téma, a tennivalók megbeszélése osztályonként folytatódik majd a februári szülői értekezleteken. gyengül, „válságszerű helyzeten” mennek át. Érzelmileg új helyzetbe kerülnek, meg kell tanulniuk a különvált szülőkkel élni, azt, hogy az egyik szülővel csak a láthatás idején találkozhatnak (ha erre igényt tart az egyik szülő . ..) stb. Mindez nehezen kiheverhető állapotba hozza a gyermeket. A gyermeket ért érzelmi válságot a szülőnek is átkeli élnie, ha gyermekét szereti. Ezen felül számolnia kell ‘egyéb hátrányokkal. Az a szülő, akihez a gyermek kerül, egyedül lesz kénytelen gondoskodni róla, az otthon rendbentartásáról. Lekötöttsége nagymértékben megnő. A gyermekkel vagy gyermekekkel megnehezülnek a férj- hezmeneteli vagy házasodási lehetőségei. Ha mégis új házasságot köt, további gondot jelent, sikerül-e az új házastárs és a gyérmek között jó kapcsolatot kialakítani. Az a szülő pedig, aki nem kapja meg a gyermeket, az érzelmi veszteségen, a gyermekkel való mindennapos kapcsolat elvesztésén túl hátrányos helyzetbe kerül anyagilag, minthogy gyermektartási kötelezettsége tartósan leköti jövedelme jelentős részét, és ezen felül lakáshelyzete is bizonytalanná válhat. Eltéphetetlen kapcsolat A körülmények úgy hozták, hogy részt vehettem a Szolnoki Nyomda Vállalat két, nyugdíjba vonuló dolgozójának búcsúztatóján. Van ilyen több is. Ez mégis más volt; annyira emberi, annyira őszinte és megható, amilyenre nagyon sok helyen szükség tenne. Nem előre megszövegezett, az ürességtől kongó méltatások hangzottak el. Könnyed, szívből jövő szavak uralták a légkört, az igazi együttérzés, ami a nyugdíjba kerülő két munkatársat továbbra is eltéphetetlen szálakkal köti a nyomdához. Magam 15 évvel ezelőtt szakadtam ki a nyomda kötetekéből. Azóta nem találkoztunk. Most boldog vagyok, hogy sor került rá ... A 15 Tollseprü, Érdeklődéssel olvastam január 23-i lapjukban az „Apróságok nagyban” című cikket, amelyben a nemrég nyílt Metál Áruházról írtak. A háziasszonyok éppen az apróságok között böngésznek szívesen, mert gyakran találnak olyasmit, aminek nagyon megörülnek. A múltkoriban magam is a polcokra halmozott apróságok között legeltettem tekintetem. Egyszer- csak mit láttam? Kenőtollat, igazit, „fonottat”, amilyennel drága nagymamám is kene- gette a kelt kalácsokat. (Azóta se ettem olyan finomat!) Az én toliam már elnyűtt volt, kopott, de soha, sehol nem találtam. Elhoztam hát a polcon talált „készletet” — évvel ezelőtti munkatársakkal való találkozás örömét nehéz megfogalmazni. A fiatalok, akik tulajdonképpen csak most ismertek meg, olyan szeretettel vettek körül, ami felejthetetlen számomra. Szép volt a korszerű üzemben a „barangolás”, köszönet érte. Azzal az érzéssel távoztam, hogy ahol ilyen nagyszerű fiatal munkáskol- lektíva van, ott a jó eredmények sem maradhatnak el. Az idősebb és a fiatalabb korosztály között emberi a kap- dsoiat. Bzént is volt a találkozó mindannyiunk által kívánt és szükséges családias ünnepséghez hasonló. Oláh János Jászberény kenőtoll mind a kettőt. Kérdeztem az eladót, nincs több? Ügy gondoltam, „kistafírozom” a családot. De biztosan van — mondta a kedves fiatalasz- szony — és jött velem. Meglepődött, hogy se híre, se hamva nem volt már a rengeteg kenőtollnak. Ha adhatnék egy tippet... Régóta keresek toliseprűt is. Hét megyében se látott senki, mert minden ismerőst megkértem, hozzon, ha talál. A yninap magam bukkantam egy „csokorra” a Skálában. Szép fehér toliseprűk garmadája! — hű, de megörültem neki. Vásárlási kedvem akkor lohadt le, amikor megmondták, hogy 79 forint az ára. Akárhogy is fájt érte a szívem, otthagytam. Jó lenne nekem tarka tyúk- vagy kakastoliból is, ami olcsóbb (lehetne). Miért nem csinálnak ilyet is télen ügyes kezű asszonyok — például „csirkegyáros” téeszekben? D. L.-né Szolnok „Válsághelyzetben” Egy héttel ezelőtt adtunk közre tájékoztatást: hogyan indítható a gyermek elhelyezése iránti per. Egy kisújszál- üási olvasónk — kétgyermekes anya — nagyon elítélően írt a meggondolatlan házaspárokról, akikben olykor egy cseppnyi türelem, belátás, alkalmazkodóképesség nem tapasztalható — írta —, ke- rülnek-fordulnak, megsértődnek és rohannak a bírósághoz a válókeresettel. Nem gondolnak a gyermekükre, felvetődik olvasónkban: egyáltalán szeretik-e őket azok, akik sokszor meggondolatlanul rúgják fel a családi kapcsolatokat. A gyermekeket illetően egyetértünk levélírónkkal. Többségük megsínyli a szülők válását, az elhelyezés körüli huzavonákat, elveszthetik a közvetlen kapcsolatot az egyik szülővel, s ezzel együtt azt az apai vagy anyai modellt, melynek napról napra rájuk gyakorolt hatása személyiségformálásuknak fontos tényezője. Biztonságérzetük meginog, bizalmuk egyik vagy mindkét szülőben megAhol építenek, és ahol rombolnak Január 13-i lapunkban „Útépítő nyugdíjasok” címmel riportban számolt be munkatársunk a szolnoki Toldi utcai emberek tevékenységéről, igyekezetéről. Ez késztette Bolyhos István (szolnoki nyugdíjas) olvasónkat elkeseredett levél írására, amelyet így summázhatnánk: lám van, ahol építenek, van, ahol rombolnak . .. Több mint 15 éve talpaltak a háztulajdonosok azért, hogy a Vágóhíd utca „felső szakasza” (1-től a 25-ös számig) tavasszal, ősszel is járható legyen. Kilincseltek sokfelé, bármilyen törmelékanyaggal beérték volna. Minden tanácstagi beszámolón szóba került a téma. Néhány éve az egyik ember munkahelyétől — a Járműjavítótól — kapott bontási törmeléket! Nagy volt az öröm — és a városi tanács engedélyével, társadalmai munkában elfogadhatóvá varázsolták az utca talaját. Könnyebb súlyú járművek már nem akadtak el esős időben. Tábla tiltotta — a KPM Közúti Igazgatóságnak köszönhetően — a nehéz járművek forgalmát. Aztán a gépjárművezetők egyike-másika döntögette a táblákat, vissza meg már senki nem tette . . . 1981 februárjában a megye egyik vezetőjétől kaptak pecsétes levelet. Ebben az állt: kivel, miben egyeztek meg az út további javítása érdekében, s mit kell vállalniuk az utca lakóinak. Ennek ellenére se történt semmi... Azaz, 1982-ben a Víz- és Csatornamű Vállalat emberei megkezdték az útszakasz közepén az árkolási és vízvezetékfektetési munkákat az egyik vállalat részére. Bíztak: ezután majd jobb lesz az út. Tévedtek! — A kiemelt föld visszakerült ugyan; a korábbi szilárdságot biztosító törmelék is, természetesen alulra... Van még egy „hasznuk”: mintegy 30 centivel megemelkedett az út szintje, így a járdára folyik a csapadék. Most már azzal is megelégednének, ha az árkolás előtti állapotba kerülne az út. Volt helyszíni felmérés, elhangzott az ígéret: igen, még óz őszi esiizések beállta előtt... Reménykednek. Talán a tavaszi esőzés előtt... Hozzászólás cikkeinkhez Kukák, szeméttárolók Január 19-én e rovatunkban közöltük Tóth László szolnoki olvasónk levelét „Jászberényben lehet?” címmel. A szervezett szemétszállítás volt a téma. Ugyanebben a lapban munkatársunk írása jelent meg fotóval „Egy kuka sincs talpon a vidéken” címmel. Mindkét ügyben Molnár Eyula, a Szolnok városi Tanács Kommunális üzeme üzemvezetője válaszolt. Vegyük sorra. A Keskeny János utca és a Szántó körút sarkán elhelyezett, 4 köbméteres nagy konténert december 1-től 1,1 köbméteres gyűjtőtartályok helyettesítik, mivel városrendészeti szempontból korszerűbb szemétszállításra tértek át ezen a területen. „Tapasztalataink szerint a környék rendezett állapotban van. Az intézkedést megelőzően az érintett lakókat személyesen és írásban is tájékoztattuk a gyűjtőtartályok kijelölt helyéről. A Csillagos utca és a Hold utca — az út miatt — jelenleg nem alkalmas a kukarendszerű szemétszállításra. A közeljövőben megvizsgáljuk, hogy a szóban forgó területen milyen intézkedésekkel lehetne enyhíteni a szemétszállítási gondokon” — zárult az egyik tájékoztatás. S íme a másik: „A Csokonai utca útépítési munkálatai szükségessé tették néhány helyen a kukatároló betonkarámok megbontását. Az útépítési és parkoló kiálakítási munkák várhatóan 1983. I. félévben fejeződnek be. A jelzett, jogos probléma orvoslására ideiglenes jelleggel gondoskodunk a kukatárolók visszaállításáról. A munkák várhatóan január végéig elkészülnek. . — olvashattuk a január 20- án keltezett levélben. A betonkarámok megbontásával kapcsolatban írt a Fáy András Lakásépítő és Lakásfenntartó Szövetkezhet két illetékese is. Annak idején saját költségükből készíttették a szemétgyűjtők takarását, védelmét szolgáló támfalakat. 1982-ben az útépítők — előzetes bejelentés, értesítés nélkül — lebontották és elvitték. A cikkel alapvetően egyetértenek. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy 23 kukájukból felénél kevesebbnek nincs fedele. Arról még nem hallottak, hogy azokat kóbor kutyák felborogatnák ... Annál inkább megteszik ezt a guberálók, akikkel szemben tehetetlenek. A szövetkezeti házak területén mielőbb áttérnek az esztéti- kusabb és biztonságosabb konténeres szeméttárolásra. Autóbontók.. Egy héttel ezelőtt két — Szolnokon készült — fényképet közöltünk e rovatunkban „Környezetcsúfitók” címmel. A roncskocsi már nem való semmire, csak el kellene szállítani a MÉH-te- lepre... (valakinek). De a másik .. . Krátki Pál törökszentmiklósi olvasónk ezt írta: „ ... ha jól láttam, a Skoda Octavia nem fiatal »jószág«, de ha nem tudnák ezek a gazdik, vagyunk olyanok, akik engedéllyel, üzlettel rendelkezünk, s márciustól magánautókat is »elbontunk«. Ha feleslegessé vált a járgány, hozzák el szétbontásra. Nem csúfítja a várost: egy kis pénzt is kapnak érte: nem kell bírságot fizetni a területfoglalásért. ..” S az ép alkatrészek még felhasználhatók! Jogszabály szerint flz alkoholisták kőtelező gyógykezeléséről II reprezentációs költségekről Az intézeti gyógykezelés elrendelésének feltételeit, a kezelés rendjét a népköz- társaság Elnöki Tanácsa az 1982. évi 41. számú törvényerejű rendeletével megváltoztatta. Az új szabályozás elsődleges célja az, ho,gy a gyógykezelést elrendelő eljárás egyszerűbb, és ennek következtében gyorsabb, a gyógykezelés pedig az eddiginél hatékonyabb legyen. Az új szabályozás szerint e kezelésre az kötelezhető, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával a családját, a kiskorú gyermekének fejlődését veszélyezteti, a közrendet, a munkahelyén a munkát, illetőleg a munkafegyelmet ismételten és súlyosan zavarja. Feltétele az elrendelésnek az is, hogy a két évnél nem régebben befejezett, illetőleg az alkoholista szándékos magatartása folytán félbeszakadt gyógykezelés tapasztalatai alapján a gondozóintézetben vagy rendelőintézetben, illetőleg a kórház alikohológiai osztályán a gyógykezeléstől már nem várható eredmény. Nem kötelezhető intézeti kezelésre, aki olyan betegségben szenved, amely miatt az intézeti kezelés nem alkalmazható. A kezelés időtartama legfeljebb két évig tart. Tartama alatt a ■ beutalt munkaviszonya, illetőleg szövetkezeti tagsági viszonyán alapuló jogai és kötelességei szünetelnek; a munkaviszonyban (tagsági viszonyban) töltött idő számításánál azonban figyelembe kell venni az intézetben eltöltött időt is. Példamutató magatartás esetén a beutalt dicséretben, jutalomban részesíthető, munkaszüneti napon kimenőt kaphat és évente 10 napig terjedő eltávozást is. A munkaidőre és a pihenőidőre, valamint a munka díjazására, az egészség és testi épség védelmére az általános munkajogi szabályok az irányadók. Munkájáért a beutalt tehát díjazást kap. melyből elsődlegesen intézeti tartósának költségeit vonják le. Az intézeti kezelés elrendelése iránt az eljárást az alkoholista lakóhelye < vagy munkahelye szerint illetékes városi tanácsi egészségügyi szakigazgatási szervnél, illetőleg a járási hivatalnál bármely állami szerv, szövetkezet, társadalmi szervezet (például állami vállalat, a gyámhatóság, a rendőrség, a Vöröskereszt stb.), illetőleg az alkoholista által veszélyeztetett személy (például a feleség, az élettárs, a szülő stb.) kezdeményezheti. Az a hozzátartozó. aki az eljárás megindítását kezdeményezte, az eljárás során a tanúvallomását nem tagadhatja meg. Ha a vizsgálat eredményeként az intézeti kezelés indokoltnak látszik, a tanácsi szerv javaslatot tesz az ügyészségnél és az Intézeti kezelés elrendeléséről az ügyészi indítvány alapján a bíróság határoz. Az ilyen ügyészi indítványokat a bíróságok soron kívül kötelesek tárgyalni. A bíróság által elrendelt intézeti kezelésnek a beutalt köteles magát alávetni. az intézet rendjét megtartani és az intézettel együttműködni az intézeti kezelés után is — a társadalomba való gyors beil- leszkedés érdekében. ' Dr. Cs. I. Szűkül a reprezentáció A vállalatoknak, intézményeknek és szövetkezeteknek ebben az évben a tavalyihoz képest 10 százalékkal csökkenteniük kell reprezentációs költségeiket a pénzügyminiszter rendeleté alapján. A jogszabály előírja azt is, hogy a reprezentációra fordítható ösz- szeg mire használható fel. Az előírások szigorúbbak a korábbinál: belföldiek részére szervezett hivatalos tárgyalásokon például ezentúl csak üdítő ital szolgálható fel. A belföldi vendégeknek nem szabad ajándékot adni. A gazdálkodó szervek saját dolgozóiknak a részesedési alap vagy a jutalomkeret terhére vásárolhatnak , ajándékot, például törzsgárdatagság elnyerésekor, nyugdíjazás alkalmából, társasutazásokra azonban nem fizethetik be őket. Nem vonatkozik a tilalom azokra a reklámcélú szóróajándékokra, szakmai vetélkedők, versenyek díjazására. amelyeket a kiskereskedelmi, illetve a szolgáltató vállalatok a lakosságnak reklámcél okra adnak. Ezek a szóróajándékok sem használhatók fel azonban reprezentációs célokra. A jövőben kiállítások alkalmával nem adható fogadás, s a tárgyalásokhoz kísérőprogramok nem szervezhetők, nem számolhatók el sem reprezentációs, sem egyéb költségként. A rendelet előírja, hogy a vállalati, intézményi ünnepségeken. brigádkitünte- tések alkalmával felszolgált ételek, italok költségét szintén neim reprezentációként. hanem a részesedési alap. illetve a jutalom- keret terhére lehet csak elszámolni. A hivatalos tárgyalásokon. kiállításokon felszolgált üdítő ital költsége személyenként és naponta legfeljebb 30 forint lehet, a részesedési alap vagy jutalmazási alap terhére szervezett ünnepségeknél pedig a vendéglátási költségek személyenként nem haladhatják meg a 300 forintot. Nem csökkentik a részesedési, illetve a jutalmazási alapot a különböző vezetői — vezérigazgatói, elnöki stb. — értekezleteken, tanácsadásokon felmerülő vendéglátási kiadások. A rendelet megszabja, hogy a vállalatok, szövetkezetek és intézmények alapításuknak csak minden ötvenedik évfordulóját ünnepelhetik meg. A külföldiekkel folytatott hivatalos tárgyalásokon csak üdítő ital, feketekávé, tea szolgálható fel. A hivatalos tárgyalások alkalmából — a külföldiek itt-tar- tózkodá'si időtartamától függetlenül — legfeljebb egy fogadást lehet adni. A kísérőprogramok a külföldi vendégek részére sem számolhatók el sem reprezentációs, sem egyéb költségként. A termelési kapcsolatok vagy szakmai tanulmányutak keretében hazánkba látogatók itt-tartózkodásá- nak költségei nem. a részükre adott fogadás kiadásai azonban reprezentációs költségként számolhatók el, s ugyanez vonatkozik a devizamentes csere- kapcsolatokra is. A külföldi vendégek üdültetésére, illetve külföldi üdülés elfogadására csak külön engedély alapján kerülhet sor, még akkor is, ha csere- üdültetésről van szó. A külföldieknek adható ajándék csak szerény mértékű, jelképes. fejenként legfeljebb 500 forint értékű lehet. Könnyíti a kongresszusok, konferenciák szervezését. hogy azok költségei — a vendéglátási kiadások kivételével — a jövőben nem a reprezentációs keretet terhelik. hanem költségként számolhatók el. (MTI)
