Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
1983. JANUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jászberényben, a Jászsági Állami Gazdaság lakatosrészlegében a szolnoki Mezőgép részére kombájnhoz pótalkatrészeket gyártanak Egymásra épülő lépcsőfokok Egy régi mozgalom megújulása A még jobb iskoláért Megyénkben 70 ezer dolgozó 5400 szocialista brigádot alakított. Vannak közöttük az új és kórszerű iránt fogékony kollektívák — és vannak másmilyenek. Az értékelések szerint e kis csapatok élen járnak a munka minőségének javításában, a takarékossági programokban, a szervezettség javításában, és még sok mindenben, ami kulcskérdés ma a gazdaság számára. A mozgalom mozgásba hozott soksok olyan embert, akiknek egyébként talán eszükbe sem jutott volna belevágni a sokszor erőt próbáló feladatokba; vagy ha mégis, egyedül nem sokra mentek volna. Az értékelések azonban az elmúlt időszakban olyan jelzéseket is tartalmaztak, hogy valami lelassult, úju- lásra van szükség. nak) ezután is szükség lesz, de remélik, megszűnik az a rend, amely szinte meghatározta, mikor melyik brigád „várományosa” egy-egy címnek, pusztán amiatt, mert azt még nem kapta meg. Nagyobb szerepet kápnak a művezetők az értékelésben, a terveik szerint joguk lesz prémiumot kitűzni és odaítélni. Megkérdeztem egy művezetőt a hármas lakatosműhelyből, Pintér Ferencet, mi erről a véleménye. „Az anyagi ösztönzésnek ezt a módszerét már legalább öt éve emlegetik. Eddig még s©sem sikerült. Én azt hiszem, hogy a brigádok között van, amelyik jó, és jó lenne akkor is, ha nem lenne ott nevük mellett a szocialista cím, és van, amelyik rossz. A kollektív szellem a fontos egy) csapatban. Sok függ attól is. ki megy el, ki marad. Millió fajta értékelés volt. ehhez hasonló pontrendszer isj mióta itt vagyok. A brigádok is változtak közben, volt, amelyiket teljesen újra kellett építeni. Mindig újra kezdhetjük.” Lesz változás „Én optimista vagyok” — szól közbe Bencsik Imre, a Komócsin Zoltán Szocialista Brigád vezetője. — . „Lesz változás, és nemcsak abban lehet, hogy megint visszatérünk a régi típusú naplóhoz erről az agyonrendszerezett- ről. Azt, hogy egy brigád fejlődését önmagához kell mérni, már évek óta minden fórumon elmondtam én is. Sok múlik a művezetőkön és a brigádvezetőkön is, hiszen ők a mozgatói, szervezői az "egésznek. A mi brigádunk hat év alatt jutott el a Vállalat Kiváló Brigádja címig, és még van hova fejlődnünk. A szocialista módon élni jelszó — ha komolyan veszik — előbb- utóbb eljuttatja az embereket odáig, mint a mi fiataljainkat, hogy kérik felvételüket a pártba. A tömegszervezetek munkájába is köny- nyebb bevonni a brigádtagokat.” „A brigád összetételén is sok múlik” — száll vitába Pereczes József, a Zrínyi Miklós Szocialista Brigád vezetője. — „Egy fiatalabb társaságot könnyebb megmozgatni. Persze az idősebbje is,— ha már brigád- tag — csak bejön társadalmi munkára, kommunista műszakra. De iskolába már nehezebben kezd egy negyven-ötvenéves.” „Függ ez bizony minden lépcsőfoktól” — ismeri el Bencsik Imre —, „egymásra épülnek. Ha valamelyik hibázik, rosszul megy az egész,” F. E. Kitüntetés Az Elnöki Tanács eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Monáth Fe- rencnének, a Hűtőgépgyár ügyvezető igazgatójának. lászalsászenlgyörgyön Kétmillió pár cipő Évről évre jobb eredményeket ér el az üzem, amely ma már 400 termelőszövetkezeti tagnak biztosít állandó munkát Jászalsószent- györgyön. Annak idején • a martfűi Tisza Cipőgyártól kapott gépekkel és szakemberekkel indult az üzem, amelyben a dolgozók döntő többsége nő. Az épületeket a tsz saját kivitelezésben hozta létre. Három műszakban dolgoznak, egyedül ott gyártanak most torna-, tenisz- és kosárlabdacipőket. Termelési értékét tekintve az ország ötödik legnagyobb cipőüzemévé lett az alsószentgyör- gyi. Tavaly 1 millió 850 ezer pár cipőt termelt a belkereskedelemnek, az idén már kétmilliót terveznek, s a korábbi egyenletes fejlődést tekintve tervük megalapozottnak látszik. Ma már kétségtelen, hogy a Petőfi Tsz vezetőitől kiváló ötlet volt a cipőüzem, jó példája a helyesen megválasztott melléküzemági tevékenységnek nyind helyi, mind népgazdasági szempontból. Az se mellékes, hogy a szentgyörgyi üzem által felszabadított kapacitást Martfűn exportcélú termelésre tudják hasznosítani. Exportőr a Gardénia A győri Gardénia Csipke- függönygyár felküzdötte magát a sikeresen exportáló vállalatok sorába. A néhány évvel ezelőtt még kizárólag a hazai ellátásban érdekelt vállalat megváltoztatta termékszerkezetét : a függönydivat változásait és ezzel összefüggésben a kül- és belpiaci lehetőségeket elemezve megszüntették a szövött kelmék, továbbá a cipő- és csizmabélések, illetve a csamagolóhálók gyártását. Ugyanakkor fokozták a gazdaságosan értékesíthető, exportképes lánokötött függönyök előállítását. Felszámolták szövőgépparkjukat, s az így felszabadult munkacsarnokba korszerű lánokötőgé- peket ámítottak munkába, amelyek Poliaimid fonalból készítik a pillekönnyű kelmét megannyi mintával. pártbizottság az elmúlt héten tárgyalta az állami oktatás helyzetét. Ez az összefoglaló mondat meglehetősen szűkszavú, de az elemzett témakörök csaknem teljességét tartalmazza az ülésről kiadott közlemény. Természetesen ebben is csupán az élteit tíz esztendő főbb tendenciái, eredményei és hiányai, valamint a jövőre vonatkozó feladatok legfon- tosabbjai fogalmazódhattak meg. A téma a teljesség igényével publicisztikus méretekben közreadhatatlan, hiszen az a jó iskolákért folytatott küzdelem egészét felöleli. A küzdelem fogalmának használatát talán lesznek, akik túlzónak tartják. Ezzel összefüggésben szabad legyen a borúlátókat, szkeptikusokat említenünk, akik a demográfiai hullám jelentkezésekor azt mondták: jó, jó. hogy ennyi a gyerek, de hol van annyi óvoda; le sem tudják majd ültetni a tanulókat az iskolákban, mert nincs annyi pad. A IV. és az V. ötéves tervben, valamint 1981-ben az óvodák fejlesztésére 265 millió forintot fordítottak a megyében, kilencezer új óvodai hely létesült — bár az óvodák sok helyen zsúfoltak, az iskolaelőkészítés csaknem általánossá vált. A demográfiai hullám az elmúlt években elérte az általános iskolákat. Beteljesedett volna a kételkedők jóslata, tényleg iskolapadból sem lett volna elég a kisdiákoknak, ha nem épül — tíz év alatt — 440 tanterem, ha nem áldozott volna a köz 502 millió forintot az általános iskolák fejlesztésére. De túl is léphetünk az óvodák, az általános iskolák fejlesztésére fordított kiadásokon, összességében is regisztrálhatjuk a megye közoktatásra fordított forintjait: 38 millió híján másfél milliárd forint! Ez csak a fejlesztési kiadásokra fordított összeg. Hozzátehetjük, a jó iskolákért folytatott küzdelem természetesen nem ért véget — ennek alapvető eleme a tárgyi feltételek biztosítása —, hiszen 1988—90-ben a legnagyobb létszámú korosztályok középfokú intézményekbe kerülnek. A pártdokumentum, ha szűkszavúan fogalmaz is, nagy figyelmet szentel az iskolai munka tartalmi és módszertani megújítására. Vagyis: az új vagy felújított, korszerűen berendezett iskolákban még eredményesebb jegyen az oktató-nevelő munka. A jó iskola fogalmának egységét így értjük. Az oktató-nevelő munka céljaira az optimálist megközelítő módon kialakított iskolákban erősíteni kell' az általános műveltség, a tudás tekintélyét. Ez azt jelenti, hogy a jövő századra felnövekvő nemzedékek ismerjék a természeti és társadalmi valóságot, sajátítsák el a logikus gondolkodás alapelveit, értsék meg a fejlődés történetét, az összefüggéseket a természeti, technikai és társadalmi folyamatok közöttr Tájékozódni tudjanak a termelés és a mindennapi élet viszonyai között, rendelkezzenek a megfelelő kommunikációs készségekkel, nyelv- ismerettel, a matematikai gondolkodás és a logikai problémamegoldás képességével. Mindez bizony nem kevés, s a célirányos oktató-nevelő munka óriási feladatokat ró a pedagógusokra. Olyan embereket kell nevelniük, akik tudatos szerepet vállalnak a valóság alakításában. A megyei pártbizottság állásfoglalását olvasván a krónikás talán megengedheti magának, hogy így fogalmazzon: a dokumentum messzemenően támogatni kívánja a pedagógusokat legjobb törekvéseikben. Megállapítja, hogy a nevelők nagy energiákat fordítanak napi munkájukra, meg is felelitek a velük szemben támasztott követelményeknek, de még eredményesebbé válhat munkájuk, ha értékes energiáik egy részét nem kötik le látszattevékenységekkel. Szorgalmazza a pártbizottsági ülés, hogy tovább kell javítani a pedagógusok munkakörülményeit, enyhíteni kell a tanári szobák, szertárak zsúfoltságán, mindenképpen biztosítani kell az oktató-nevelő munkához szükséges nyugodt feltételeket. Jobban meg kell becsülni az alkotó pedagógust, a tudóstanár típusát, emeli ki a megyei pártbizottság határozata, s hozzáteszi: lehetővé kell tenni számukra a tudományos munkát. S az előzőekhez egy váratlannak tűnő mondat kapcsolódik: „Maradéktalanul fel kell használni a pedagógusbéreket.” Az összefüggés hangsúlyozása természetes: a lehetőségek határán belül anyagilag is a maximumot kell biztosítani az óvónőknek, tanítóknak, tanároknak ahhoz, hogy szellemi értékeiket teljes egészében az oktató-nevelő munka színvonalának további emelésére fordíthassák. és erkölcsi megbecsülésük erősítésének, jobbításának szándéka végigvonul a pártbizottsági határozat egészén, új megoldásokat is keresve — pl. a fiatal pedagógusok lakás- helyzete kérdésében — az élet- és munkakörülmények további javítására. Tiszai Lajos Új irányelv az első lépés „Elég nagy baj, hogy ennek a megújulásra induló törekvésnek végül is nem az üzemek voltak a kiinduló pontjai, mert ez azt mutaf- ja, hogy nem nőttünk még fel a feladatainkhoz! Nem vettük észre, micsoda mozgósító erő rejlik még mindig benne.” — Így kezdte a beszélgetést Balogh Mihály, a BVM kunszentmártoni gyárának műszaki igazgatóhelyettese. Formai és tartalmi hibái egyaránt jelentkeztek a szocialista brigádok között folyó munkaversenynek — és ez nemcsak a" BVM- ben van így. A műszaki vezető szerint megbomlott a tartalom és forma egysége, a munkához kötődő, azzal együtt élő mozgalmat elválasztottuk a munkától. „Ha úgy tekintjük e mozgalmat, mint fontos eszközt céljaink eléréséhez, rá kell jönnünk, hogy sok mindenben hibáztunk” —- folytatta a műszaki vezető. — „Például elszakítottuk a munkaverseny- értékelést a gazdasági mutatóktól. Egymáshoz viszonyítottunk össze nem hasonlítható brigádokat, nem önmaguk fejlődését néztük. Előre meghatározott, jelszóhoz kötődő feladatokat állítottunk eléjük, például a tanulásnál, ami a hármas jelszó egyike. Jelentkeztek a brigádtagok tanfolyamra, elküldtük őket piackutatási, szállítási, ilyen-olyan tanfolyamra, és nem biztos, hogy fel is tudták használni munA KIPA szerepe A folyamatos vállaláshoz azonban nem elég az eddig megszokott tájékoztatási mód. Előre és pontosan tudniuk kell a dolgozóknak, hói kell segíteniük, mi az, amire a vállalatnak szüksége van. Például ha a nyugati partnernek két héten belül kell 1 millió forint értékű áru, legyen az is vállalási pont — mint ahogy arra már volt példa az elmúlt évben a BVM kunszentmártoni gyárában. Üj csatornák kellenek, vagy legalábbis a régiek jobb kihasználása. És a munkafolyamatok végén ott a kérdés — az értékelés. A műszaki vezető szerint, ha kahelyükön a tanultakat. A mennyiség volt a döntő, hogy hányán jártak iskolába.” Azt ne higgye valaki, hogy a BVM-ben rossz a helyzet. Amit Balogh Mihály elsorolt, sok más vezető épp így elmondhatta volna. A „formalizmus”, az „elszakadás”, a „hibás szemlélet” szavak azokon a tanácskozásokon is előjöttek, amelyeken arról volt szó, hogyan tovább. Szakszervezeti megbízottak, brigádvezetők töprengtek, min kellene változtatni, hogy új lendületet kapjon a brigádmozgalom. Ennék eredményeként a vállalatoknál már készülnek a verseny- szabályzatok, a brigádokhoz is eljutott a változás híre. „A vállalati központtól megkaptuk az irányelveket, de természetesen egy tanácskozás még nem minden” — mondta Balogh Mihály. — „Ez egyi folyamat első lépése, a folytatáshoz kell a szakszervezet, vállalatvezetés, párt- és KlSZ-szerveze- ték ötletei, együttműködése. A vállalati feladatokból adódik egy lista: mik azok a területek, ahol leginkább szükség van a többletre. A mai piaci helyzetben nem lehet a brigádoktól sem komplett és feladatot megjelölő vállalásokat várni. Menet közben kell kialakítani, most legfeljebb a készségűket mutathatják meg, hajlandók-e a munkában több erőfeszítésre.” jó, ez ad .új szándékot, akaratot. Milyen lesz tehát az új értékelés? Kazai Sándorné munkaverseny-előadó szerint a BVM-ben folyik ennek kidolgozása. Ügy hívják az új módszert, hogy KIPA — megalkotóinak nevéről (iK-ingler—Papp módszer). Alapja, hogy az értékeléshez a hozzáértő emberekből team jön létre, amely a legfontosabb szempontokat felsorakoztatja, és súlyozza, melyik mennyire esik latba az eredmény kialakításánál. Az önértékelésre (amely eddig is negyedévenként feladata volt minden brigádA Mirhó—Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat kunhegyesi gépműhelyében 27 szállító- és földmunkagép javításáról és karbantartásáról gondoskodnak. Január 1-től március közepéig a földmunkagépek nagyjavítása van soron II megyei flz anyagi
