Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
A TARTALOMBÓL Közlekedünk Fiatalok a vezetésben Zenei ismeretterjesztés színvonalas muzsikával A szolnoki „húsgyárban’ A termőföld ésszerű felhasználósa Talajjavítási kutatások Karcagon A karcagi mezőgazdasági kutatóintézet már több évtizede foglalkozik talajművelési és talajjavítási kutatásokkal. Ez a tevékenység maradt a fő profil 1976-tól, a Debreceni Agrártudományi Egyetem szervezetéhez kapcsolódása után, is. A tennivalók azóta műszaki fejlesztési feladatokkal bővültek. Jelenleg az egyetlen kutató- intézet az országban a karcagi, ahol ilyen jellegű munkákkal foglalkoznak. Kiemelt feladatként kezelik Karcagon a Tiszán-túli talajok komplex meliorációjának kérdéseit. Az itteni szakemberek végzik e témakör kutatási és koordinálási munkáit. Ezeken a területeken olyan kísérleteket folytatnak, 'amelyeknek hazánkban nincsenek hagyományai, ilyen többek között a talaj nedvességének szabályozása. A meliorációt végző üzemek és a kivitelező vállalatok használják fel a karcagi intézet tapasztalatait. A gyakorlati munkához a megyében két helyen és a Nyírségben lévő meliorációs mo- delltelepeken nyújtanak segítséget. A tiszántúli térség földrajzi, időjárási, és talajtani adottságait jól reprezentáló telepeken a kutatási eredményeket viszonylag nagy területen, üzemi körülmények között ellenőrizhetik. A talajnedvesség szabályozása mellett talajjavítással is foglalkoznak itt. Olyan módszereket keresnek, amelyek a népgazdaság számára anyagilag elfogadhatók és rentábilisak. A kutatóintézet munkáját jól példázza, hogy 1982-ben és az azt megelőző évben Kiváló Intézet címet érdemelt ki. Több elfogadott szabadalma segíti a termelőüzemek termelését. Tavaly a legnagyobb erkölcsi és anyagi elismerést egy, az iparszerű állattartó telepek hígtrágyáját hasznosító szabadalom szerezte meg a karcagi kutatóknak. Az elmúlt öt esztendőben közel 50, a termelőmunkát korszerűsítő kutatási eredmény született a kunsági városban a talaj- javítás, az energiatakarékos talajművelés, a gyepgazdálkodás és műtrágyázás területén. Az intézet munkáját és eredményeit elsősorban a tájkörzet gazdaságai hasznosítják és alkalmazzák. Gyepgazdálkodási munkakollektívájának jó néhány szabadalmát azonban az ország távolabbi helyein is átvették a nagyüzemek. A juhágazattal rendelkező gazdaságokban jó eredményekkel kamatozik a karcagi juh- tartási technológiai rendszer, beváltak az intézetben tervezett anyag- és beruházástakarékos juhhodályok is. Az említett munkákon kívül az intézetben növénynemesítéssel is foglalkoznak. A Tiszántúlon található és a tájkörzetbe jól beilleszkedő gazdasági növények fajtafenntartásán dolgoznak a kutatómérnökök. A VI. ötéves tervben a Földhasználat racionalizálása komplex módszerekkel című kutatási célprogram ad komoly feladatot a szakembergárdának. F. T. Jár a gép Illést tartott Zörög a gép. Legalábbis nem olyan a járása, mint máskor. A megszokott mozdulattal nyúlt hozzá, s járatta pár másodpercig üresen. Nincs semmi baj, hozzáláthatott a futószalagon érkező darabokhoz. Egymás után illesztette a gép fogaihoz, kezében, karjában, vállában ott az ismerős, tízezerszer gyakorolt mozdulat, ennyi az egész. Aztán, hogy az első darabok kifutottak a keze alól, megint üresen járatta a gépét. Egy- től-egyig megnézte a kész anyagot, vizsgálta gondosan az illesztéseket. Nehogy a meósnál derüljön ki. mégse jó a. gép, s hogy ő nem figyelt, Az ember hajlamos rá, hogy megszokott munkáját megszokott mozdulatokkal, azonos erővel, s időnként félszemmel csinálja. Elvégre sok ideje gyakorolja, talán álmában is tudna dolgozni. Hogyan? Jó, jó, nem mindig úgy, ahogyan a legjobb, de- hát az ember ugye nem gép, nem lehet mindig egyforma tiszta a feje, határozott a mozdulata, s éles a szeme. A nap nyolc órájában talán nem is várható ez tőle minden pillanatban. Vagy mégis? A napnak huszonnégy órája van, a munkával eltöltött nyolc éppen egyharma- da. A többin az ember utazik, eszik, pihen, újságot olvas, vacsorát főz, reggelit készít, gyereket indít isko- lába, öreg szülőnek készít elő orvosságot az ágya mellé, ha beteg — aztán tévét is néz, felvarr egy gombot, megszögel egy rendetlen polcot, megnyomja a mosógép, a porszívó gombját — és elteszi magát másnapra. Dolgozunk. Ki, mit tanult, mit választott pályájául, a boldogulásához. S nemcsak ahhoz. Kérdezzenek meg egy „munkából kivont” embert, mondjuk egy beteget, vagy nyugdíjba jutottat. Hamar kiderül, hogy a legjobban a munka hiányzik neki, s anélkül üres, tehetetlen a napja, minden ideje. A munka. ami — bár sokszor későn jönnek rá — éltető, megújító. Az ember sokszor fáradt, nyűgös is, sokallja a munkát, a mindennapos feladatot, s talán kevesli az érte járó. érte adható, kapható pénzt is. Mostanában talán épp ez utóbbi a legnagyobb bajunk. Nosztalgiáinkban odáig értünk, hogy régi forintunkról tudunk rengeteget áradozni, a mostanit többé- kevésbé szidni. Pedig észre se veszik, vesszük, hogy változott az egész élet, s benne az ember is, mások az értékek és mások az értékmérők, mint hajdanán. Hogy nehezebb az élet, többet kell a megélhetéssel törődni, többet gondolkozni, s időnként meggondolni olyan dolgokat is, amelyek korábban nem is képezték meggondolás tárgyát? Igaz ez, s tegyük gyorsan hozzá: más az ember is, változott, alakult, s fejlődik. És változott a munka is. Van, ahol egészen más anyagok, alkatrészek futnak a gépeken, mint korábban, s természetesen más, korszerűbb, kelendőbb á késztermék is. Van, ahol „csak” a küllem, a minősé? alakult, s van, ahol egyszerűen csak gondosabban kell ugyanazt csinálni. Talán mind nehéz, de az utóbbi a legnehezebb. Mint ahogyan az is, ha valaki a változó élethez s önmaga változó igényeihez alkalmazkodva új munkába* fogott, más feladat megvalósításához kezd nap mint nap, aki megújította munkáséletét. S. J. a megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága Majoros Károly elvtársnak, a megyei pártbizottság első’ titkárának elnökletével 1983. január 7-én kibővített ülést tartott. Az ülésen részt vett és felszólalt Kornidesz Mihály elvtárs, a Központi Bizottság- tagja, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Jelen volt Ballai László elvtárs, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, továbbá Szabó Borbála elvtársnő, a Központi Bizottság tagja. Az ülésen a pártbizottság tagjain kívül részt vettek: a megyei pártbizottság osztályvezetői és a járási, városi párt- bizottságok első titkárai, az ipari, mezőgazdasági üzemek, vállalatok vezetői, párttitkárai, valamint a közoktatási intézmények igazgatói, párttitkárai, szakszervezeti titkárai, az állami szervek vezetői. A megyei pártbizottság megvitatta és elfogadta: — Mohácsi Ottó elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében az 1982. évi gazdaságpolitikai célkitűzések teljesítéséről szóló jelentést és az 1983. évi főbb gazdaság- politikai feladatokra tett javaslatokat. A vitában részt vett: Bereczki Lajos, Nagy Miklós, Németh Lászlóné, Szabó István, Szalai László és Pápa Aladár; — Fábián Péter elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében az állami oktatásról szóló 1972. június 15-i központi bizottsági határozat végrehajtásának tapasztalatait tartalmazó jelentést és a Központi Bizottság 1982. április 7-i állásfoglalásának alapján javasolt feladatokat. A vitában részt vett: Berki Ferencné, Berki Imre, Bethlendy Béla, Földy Dá- nielné, Kiss Kálmánná, Nagy József, Sándor László, Simon Ferenc, Sipos Károly, Szombat Lajos és Vándorfi Róbert; — Szűcs István elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében a megyei pártbizottság 1983. évi munkatervét. A vitában részt vett: Jenővári László és Nagy József né. Az ülésről a Néplapban közlemény jelenik meg. Értéke 650 millió Megyei településfejlesztés társadalmi munkával A Szolnok megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága által korábban meghirdetett középtávú településfejlesztési verseny 1982-ben az eddigi legnagyobb eredményt produkálta. Aa elmúlt 12 hónap alatt a települések lakóinak ezrei, a szocialista brigádok százai vállaltak önkéntes munkát, és ennek következményeként megközelítően 650 millió forint értékű társadalmi munkával egészítették ki a helyi tanácsok jelenleg szűkösebb pénzügyi alapjait. Szabadidejükben több százezer társadalmi munkaórát fordítottak a lakóhelyek fejlesztésére, szépítették csinosították az utcákat, tereket, bővítették a gyermekintézményeket, gazdagították az iskolákat, óvodákat, egészségügyi és kulturális intézményeket. Az 1982. évi társadalmi munka teljesítménye 60 millió forinttal haladja meg az 1981. évit. Még szembetűnőbb a fejlődés, ha figyelembe vesszük, hogy 1979-ben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 1042 forint volt, az elmúlt évben pedig már megközelítette a másfélezer forintot. A helyi tanács és a népfront közös szervezésében például 50 személyes új óvoda készült el Vezsenyen. Rá- kócziújfalun KRESZ-parkkal gazdagították a helyi gyermek intézményt. Martfűn tovább építették az iskolai tanuszodát. Jelentősek azok az eredmények, amelyek az útépítési program keretében születtek. A lakosság önkéntes anyagi hozzájárulásával, illetve társadalmi munkájával együttesen 40 kilométer hosszú, javarészt belterületi úthálózat épült ki. Ebben a munkában különösen a jászsági települések lakói jeleskedtek, 10 községben javították a helyi közlekedési viszonyokat. Figyelemre méltó Jászberény város és Jászapáti munkája, mindkét településen hat kilométerrel bővítették a szilárdburkolatú úthálózatot. Túrkevén kommunális kötvény kibocsátása is segítette az úthálózat fejlesztését. Az állampolgárok által megvásárolt két és félmillió forint összegű kötvény segítségével 3 kilométer városi útszakasz épült újjá. Tiszafüreden az Alumíniumárugyár 1-es számú gyáregységében a nehéz fizikai munka csökkentésére és az áruk versenyképességének javítására 8 új gépet állítanak munkába márciusig. Képünkön: beszerelésre vár az új berendezés a régi szalag mellett Ára; 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! xxxív, évf. 6. sz. 1983. január 8„ szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA
