Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
3 1983. JANUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Harmincán három megyéből lagyobb keresetért, több szabadidőért, jó kollektíváért Lábbeli-felsőrészt készítő asszonyok Tiszajenőn Az időjárás mellett a Tisza menti mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásában meghatározó bizonytalansági tényező a folyó közelsége is. Nem sok gazdasági év telik el úgy, hogy a Tószeg környéki termőföldeket meg ne (látogatná a medréből kilépő Tisza. A termelés biztonságának növelésére, az esetleges elemi károk ellensúlyozására az ipari tevékenység fejlesztésében láttak többek között lehetőséget Tiszajenőn is. — A budapesti Téeszker javaslatára vettük fel a kapcsolatot a lábbeli-felsőrészt készítő kapacitást kereső Kiskunmajsai Cipőipari Szövetkezettel — kezdte mondani az új melléküzem- ág alig több mint féléves történetét Kiss Ferenc, az üzem vezetője. — Azt mondták a majsaiak, hogy már kezdetben legalább harminc dolgozónak tudnak folyamatosan bérmunkát adni, így hát gyorsan hozzákezdtünk egy új üzemrész megszervezéséhez. A termelőszövetkezet házilagos brigádjainak jó és gyors munkáját dicséri, hogy az üzemcsarnokban, amelynek a kialakításához tavaly május elején láttak hozzá, június 15-én huszonnégy asszony tizennyolc tűző- és bőrélező gépen megkezdhette a munkát. Pontosabban a „betanulást”, ami nem tartott sokáig. Gyorsan elsajátították az új üzem dolgozói a különböző tűzödei munkafolyamatokat, mindössze másfél hónapig gyakoroltatta velük a kiskunmajsai szövetkezet két szakmunkása. Kiss Ferenc elmondta, hogy a tágas, világos üzemcsarnokban, a gépek, a ragasztó- és a meózó asztalok mellett dolgozó harminc tagú kollektíva, igaz kis távolságokról, de három megyéből verbuválódott. Az asszonyokkal folytatott beszélgetésből az is kitűnt, hogy mindegyikük más okból vállalt munkát a, téesz tűzödéjében. — Huszonketten Szolnok megyeiek, azaz tiszajenőiek Csernák József né: — Van állandó munkám és maradt időm a háztájira is Hajnal Pálné: — Jó pénzért, jó közösségért érdemes eljárni Szabó Andrásné: — Munkába indulás előtt ellátom a jószágokat, műszak után még nyitva érem a boltokat és vezsenyiek vagyunk — sorolta Csernák Józsefné. — Jómagam harminc évvel ezelőtt dolgoztam utoljára, azóta a háztartást vezettem odahaza. De sok falugyűlésen szorgalmaztuk már a helybeli elhelyezkedési lehetőségek bővítését! Eddig jobb híján én is csak kampány-, meg alkalmi munkákat vállalhattam a téesz- ben. Most a keresetem biztosabb, a szabad időm pedig több. Műszakba indulás előtt megetetem a nyolc hízót meg a két anyadisznót, megfejem a tehenet, és munkába jövet leadom a tejet a csarnokban. A Pest megyei Jászkaraje- nőről naponta a tiszajenői üzembe járó öt asszony közül Hajnal Pálné nem volt híjával a szabad időnek. Neki más hiányzott,' amíg 1 tűzödei dolgozó nem lett: — Hat évig a törteit Dózsa Tsz bedolgozója voltam, védőkesztyűket varrtam odahaza. Igaz, hogy akkor keltem és akkor (Láttam amun- kához amikor nekem, jólesett, de nagyon hiányzott már a közösség. Az sem mellékes, hogy a múlt hónapban háromszáz forinttal több volt a borítékban, mint amennyit a védőkesztyűk varrásáért kaptam. Ami pedig a közösségi hiányérzetemet illeti: nem csalódtam. Jól érzem magam itt, a tűzödei kollektívában. Három Bács-Kiskun megyei asszonyt Tiszabögről hoz minden reggel a tiszajenői üzembe a téesz autója. Szabó Andrásnénak eddig is volt munkahelye Tiszakécs- kén, elektromos alkatrészeket szerelt a Remix üzemében. — Nem mondhatnám, hogy nehéz volt átváltani a felsőrész-készítésre. Odahaza van varrógépem, így magát az alapműveletet nem kellett külön megtanulnom. Persze más a felsőrészbőr, meg, a műszőrme-bélésanyag mint a vászon vagy a szövet, de most már belejöttem. A betanulási időre járó 10 forintért másfél hónapra fel kellett ugyan adnom a korábbi 12 forint negyvenes órabérem, de ennyit vállalnom kellett. Most már órámként 14 forint harmincra jön ki az átlagom. Havi 2500 forintot csak sok túlórával kerestem meg Tisza- kécskén. Az asszonyok közül tehát kinek-kinek nagyobb keresetet, több szabad időt, vagy jó munkahelyi közösséget jelent Tiszajenőn a termelőszövetkezeti melléküzemág. Az üzem vezetőjével Kiss Ferenccel arról is beszélgettünk, hogy a Tisza menti földeket művelő közös gazdaságnak mit hoz az új ipari részleg. — Csaknem egymillió forint értékű bérmunkát végeztek eddig a majsai szövetkezetnek az asszonyok. Az a nyereség, amit az év végéig hozott a lábbeli-felsőrészek készítése, fedezi az üzemcsarnok kialakításának költségeit. A jövő évi nyereséget már az üzem bővítésére szánjuk, mert negyvenöt dolgozó munkájára 1986-ig lekötött© a kapacitásunkat a Kiskunmajsai Cipőipari Szövetkezet. A későbbiekben pedig az alaptevékenység fejlesztésére fordítjuk majd a tűzöde várható 700—800 ezer V forint évi jövedelmét. Egyszóval, ha minden jól megy, akkor a negyvenöt tiszajenői és környékbeli asszony egy-egy esztendőben megkeresheti a szövetkezetnek mondjuk egy] tehergépkocsi árát. — temesközy — Magyar—csehszlovák közös vállalat alakult HALDEX-OSTRAVA Haldex-Ostrava elnevezéssel magyar—csehszlovák vállalat alakult azzal a céllal, hogy hasznosítsák az ostra- vai szénmedence bányáinál az évtizedek során felhalmozódott meddőhányókat a Tatabányai Szénbányák szakemberei által kidolgozott Haldex-eljárás alkalmazásával. A közös vállalat két részvényese a Tatabányai Szénbányák és az évi 25 millió tonna szenet termelő Ostrava—karvinai konszern. A vállalat központja Ostra- vában működik, vezetőinek csehszlovák, tagjainak magyar szakértőket neveztek ki. A közös vállalat megalakítása előtt a tatabányai szakemberek tüzetesen megvizsgálták az ostravai meddőhányók összetételét, s megállapították, hogy azok 6000—6500 kalóriás, gazdaságos módon kinyerhető kőszenet tartalmaznak. A szén különválasztása után visz- szamaradó meddő pedig alkalmas arra, hogy alapanyagként hasznosítsa az ipar, többek között a cement-, a tégla- és a cserépgyártásnál, A magyar—csehszlovák vállalat közös tőkebefektetéssel hozza létre az első Ostrava,! meddőfeldolgozót. Számitógépes favágók A favágás, szállítás szervezésének korszerűsítésére dolgozott ki különleges rendszert az Erdészeti Tudományos Intézet. Számítógépes adatfeldolgozással összeállított munkaprogram szerint beruházás nélkül 20—30 százalékkal növelhető a kitermelés azzal, hogy javul a gépek kihasználása. Az új rendszer a gyakorlatban sikerrel vizsgázott, alkalmazásával a Somogy megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban tavaly mintegy 30 ezer köbméterrel több fát termelhettek ki, mint a korábbi években. Az új rendszer iránt — éppen a Somogy megyei Fa- feldolgozó Gazdaság kedvező tapasztalatain felbuzdulva — más erdőgazdaságok is érdeklődnek. II melléktermék sem mellékes zt, hogy a mező- gazdaságban is takarékoskodni kell az energiával, mindenki tudja. Spórolni kell az üzemanyaggal, a villamos energiával, ez azonban nem korlátozódik csupán a traktorokra és a szárítókra. A takarmány az egyik legnagyobb „energiafogyasztó” — mintegy 45 milliárd forintos érték, a mezőgazdasági anyagfelhasználásnak csaknem a fele. Az állatállomány — elsősorban fehérjetakarmány — igényét azonban a magyar mezőgazdaság nem tudja teljes mértékben kielégíteni. A nagy tömegben termesztett lucerna kivételével, más, magasabb fehérjetartalmú növény nálunk egyszerűen nem terem meg. A hallisztnek való halak pedig csak Dél-Amerika partjainál halászhatok. Importálni kell tehát, ám ez a fehérjeimport sok milliárdos tétel, ami a VI. ötéves terv végére további 35— 40 százalékkal növekszik. A magyar népgazdaság számára a fehérjék importja növekvő terhet jelent, de arról lemondani csak a hústermelés kárára lehetne. Az importot azonban mérsékelni kell, ezért a hagyományos növényi fehérjetermesztés mellett igyekeznek feltárni más hazai forrásokat. A takarmányfehérje-gyártás egyik kihasználatlan forrása az ipari eredetű termékek és hulladékok feldolgozása, Nem csak a különféle élelmiszeripari melléktermékek, (például vágóhídi hulladékok) tartoznak ide, hanem a szintetikus (vegyipari) eljárással készült, vagy fermentációs eredetű termékek is. • Az egyik legnagyobb fehérjeforrás: a tejipari melléktermék és hulladék (fölözött tej. savó. iró). A korszerű takarmányozásban a tejfehérje főként szárított állapotban használható fel, ezért Magyarországon az utóbbi 2 —3 évben több tej- és savó- porító üzemet építettek, közülük néhány már termel. A számítások szerint Magyarországon évente 200 ezer tonna begyűjthető állati hulladék és vágóhídi melléktermék keletkezik. És ennek csak egy részét dolgozzák fel értékes húslisztté! A többi veszendőbe megy. Zömmel még felhasználatlan, nagy fehérjeforrás a szintetikus karbamid. Ez a só még nem fehérje, de kérődzőkkel etetve fehérjét pótol. Egy kilogramm karbamid 1,46 kilogramm fehérje nitrogéntartalmát adja. így 1— 1 tonna karbamid átlagosan 3,5 tonna növényolajipari darát helyettesíthet. Magyarországon jelenleg évente 100 ezer tonna karbamidot gyártanak. Ezzel elméletileg 350 ezer tonna szójadara helyettesíthető, vagyis 55—60 millió dollárral lehetne csökkenteni a fehérjetakarmányok importját. A fehérjehiány így elvben a karbamid korszerű felhasználásával is megszüntethető lenne. De csak elméletileg. Ezt a „csodasót” nem lehet egyszerűen az állatok elé szórni. Csak a kérődzőkkel etethető és azoknak is kortól, súlytól függően grammnyi pontossággal kell adagolni. Ehhez az állattartás jelenlegi műszaki kulturáltsága nem elegendő. Más jellegű melléktermék a szőlőtörköly, amivel szüret után — mintegy 12 ezer va- gonnyival — nem tudnak mit kezdeni a szőlőtermelő gazdaságok. Pedig a szőlőtörköly 22—24 százaléka fehérje. 10—11 százaléka zsír. A másik nagy tömegben „jelentkező” melléktermék a bor fejtése után a borseprőből visz- szamaradó 1000—1200 vagon- nyi úgynevezett seprőtészta. Ezek a szőlészeti és borászati melléktermékek gyorsan bomlanak, tisztán nem takar- mányozhatók. De karbamid- dal való dúsítással már tartósíthatok. A fehérjeforrások felkutatása és kiaknázása — beleértve ebbe a pillangósnövények termesztésének fejlesztését is — azonban önmagában még nem megoldás. Nagy tartalékok vannak az abrakfelhasználás területén is. A sertéstakarmányozást például ma magas — 4,3 kilogramm alá kell szorítani, s ez nem csak óhaj. Számtalan jól felszerelt üzem 3,7—3,8 kilogrammos eredménye igazolja, hogy megvalósítható. A baromfiágazatban elsősorban a broiler fajlagos takarmányfelhasználását kell javítani. Ma az indokoltnál átlagosan 10—15 százalékkal több takarmányt használnak fel. Az átlag nagy szóródást takar; a „jó” üzemek 2,16 kilogrammos felhasználásával szemben másutt 1 kilogramm húshoz 3,20—3,30 kilogrammot használnak föl. zeken a telepeken a vizsgálatok minden esetben a tartási technológia súlyos megsértését derítették fel. Ezt szervezéssel úgyszólván egy fillérnyi befektetés nélkül meg lehet szüntetni. A példákat még lehetne sorolni. Ha valameny- nyit számba vesszük, megteremthetjük a hazai fehérjeforrások optimális ki- és fel- használásának lehetőségét, az ésszerű energiatakarékosságot. B. P. Egy asszony erőpróbája Mintha minden gőzt okádna, a zúgó gépek, az oildó- lében fortyogó cukorral teli kádak, az üzemcsarnokot behálózó robusztus csövek. A gép- zúgás, a fullasztó levegőben terjengő égett cukorszag az első órában szinte elviselhetetlen. Mégis mikor kimondom, restellem magam érte. — Nem finnyás embereknek való, az igaz. Ezt mondtam, amikor otthon beszélgettünk. De meg lehet szokni. Nem vártam se jobbat, se rosszabbat. Én akartam, senki és semmi nem kényszerített rá. Ha körbejárna a gyárban, láthatná, hogy sokan vannak velem azonos korú, hatvan felé közeledő nyugdíjas asz- szonyok, férfiak, akiknek éppolyan természetes, mint nekem, hogy a kampány négy hónapjában fizikai munkások három műszakban. Sohasem csinálták? Na és? Mi abban a különös, ha nyugdíjasként kipróbálják? Ki ezért, ki azért. Ratkai Albertné miért ? Amikor az éjszakai műszakkezdés előtti órában erről beszélgettünk, azt mondta, ha érdekes és rendkívüli magyarázatot várok, csalódni fogok. Egyszerűen arról van szó, hogy aki világéletében dolgozott, az nem sokáig tud tétlenkedni. Tavalyelőtt. ment nyugdíjba, egy évig pihent A gyerekei, az unokái sem igénylik, hogy állandóan körülöttük nyüzsögjön a nagymama. Dolgozni akart, de merőben mást, mint amit 29 éven át a bércsoport vezetőjeként, 12 ember irányítójaként a Ti- szamenti Vegyiművekben csinált. A számokból, a papírokból, az iroda levegőjéből ©lég volt fél életen át. — Egy nőnek is fontos lehet, hogy tudja, milyen erőben van, mit bír ki a szervezete. Próbára akartam, akarom tenni magam. így lett a mérlegképes könyvelőből 57 éves cukoroldó-keze- lő. Persze a pénz is számít, hogyne számítana. A régimódi öreg bútor helyett újat szeretnénk. — Erre mondta a családja, hogy ehhez nem kellene betanított munkásként három műszakban dolgoznia. — Ó, a családom az sok mindent mondott. A testvéreim, a gyerekeim rettenetesen felháborodtak. Féltettek. Az volt a rögeszméjük, hogy tönkremegyek. Meg gondolom, a rossz ízű megjegyzésektől is tartottak, attól,. hogy bárki azt hiheti, a gyerekekért teszem. Azért gürizek, hogy nekik adhassak, hogy nekik több legyen. Volt ilyen időszak is, de erről most szó sincs. Én nem áldozatot vállaltam. És ezt igazán a férjem értette meg. ö ismer, tudja, hogy makacs vagyok, amit a fejembe veszek, azt végig is csinálom. Az önbecsülésem múlik rajta. Igaz, még ő is azt mondta: rendben van, ragaszkodj a fizikai munkához, de az éjszakához ne, azt nem fogod bírni. Lefogytam. Tizenöt kilóval kevesebb vagyok. — Hál’ istennek. De az éjszakázás csak néhány kilót vitt le. Mert pechemre a kampány előtti hónapban lettem beteg, én aki negyedszázadon át egyetlen napig sem voltam táppénzen. Senki se hiszi el nekem, hogy a cukorgyári három műszaknak kevés köze van a „karcsúságomhoz”. Mint ahogyan azt sem nagyon akarják elhinni, örülök, hogy újból hatvannal kezdődik a súlyom, hogy tobzódhatok az ételekben. Ehetek tejszínhabot, tésztát, kenyeret. Nagyon élvezem. S ezzel együtt azt is. hogy idős koromban valamit megtanultam, hogy megismertem a cukorgyártást. Igaz, csak egy nagyon kicsi fázishoz van közöm. Bár a véletlen úgy hozta, hogy 1982-ben azon túl, hogy a kádak mellett ügyelek arra, hogy az oldó hőmérséklete ne legyen több 90 foknál, hogy a cukorfokot hatvan közelében tartsam, másképp is közöm lett a cukorrépához. Kapáltam a fiam 300 négyszögöl cukorrépa illetményföldjét. K. K.
