Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 22. lArctoépvázlatl A pult mögül az igazgatói székig Az első benyomás, amit Horváth Ferencről, a szolno­ki Sztár Áruház igazgatójá­ról szerez az ember, a határ­talan nyugalom. Aztán per­sze kiderül, hogy a higgadt­ság nyugtalan, fantáziadús, „valamit mindig csinálni kell” belsőt takar. „1974. január elsején, hu­szonöt évesen ©éczi Zoli ba­rátom hívására ugrottam a mélyvízbe, azaz az igazgató- helyettesi székbe. A Sztár Áruház volt Szolnokon az első önkiszolgáló rendszerű áruház, nem kellett tehát semmiféle elődre tekintettel lennünk, nem érhetett ben­nünket az a vád, hogy lemá­soljuk az áruházvezetést va­lakinek a dolgozatáról.” Nem ment persze ilyen egyszerűen az ugrás, hiszen a huszonöt éves fiatalember azelőtt sose dolgozott veze­tő beosztásban. Összeült a családi kupaktanács — a fe­lesége is kereskedő volt — és döntöttek: Feri elvállalta a felkínált, mint kiderült, korántsem igazgatóhelyettesi állást. „Zolival, az igazgatóval, gyakran törtük a fejünket, mivel érhetnénk el, hogy ne csalódjanak bennünk, akik ránk bízták egy áruház irá­nyítását. Testvériesen elosz­tottuk a feladatokat, nya­kunkba vettük az országot, és igyekeztünk ritkaságokat, a legújabb divat szerint ké­szült árukat beszerezni.” Horváth Ferenc nem is tit­kolja, hogy az általános is­kola befejezése után azért választotta ai kereskedelmi szakközépiskolát, mert ott 4 2-es rendszerben tanul­tak. Vagyis két teljes napot tölthetett az iskolapadon kí­vül. „Régen nincs már meg az a bolt, ahol 1962-ben először álltam a pult mögé. A szol­noki 39-es számú divat- és rövidáru boltban történt mindez valamikor szeptem­ber elején. Az első munka­nap után alig álltam a lába­mon, majdnem megfutamod­tam. Életem legelső vevője egy idős asszony volt, aki lábravalót kért tőlem. Ter­mészetesen kipakoltam a zok- nis fiókokat. A néni rosz- szallóan ingatta a fejét, mint kiderült, ő a jégeralsót ne­vezte lábra valónak. Gatya kéne, fiam, hosszú gatya, mondta, és én a fülem tövéig elpirultam, hogy ilyen egy­szerű áruról se tudom, mi­csoda.” A jó pár esztendeje le­bontott 39-esben fél évig töltötte a hét utolsó két nap­ját a pult mögött, ahonnan a szemközti konfekcióboltba került. Ott se dolgozott to- • vább fél évnél, áthelyezték a 33-asba, amelynek valameny- nyi osztályát végigpróbálta egészen az érettségiig. „Az első igazi munkahe­lyem a Röviköt Nagykeres­kedelmi Vállalat volt, ahol üzletkötőként dolgoztam. 1973 szeptemberében kap­tam az ajánlatot a Sztár Áru­ház helyettes vezetői poszt­jára, és azóta a kilencedik leltárt fejeztem be, hiány nélkül.” Száz ember főnöke lett, és megpróbálta az édesapja ta­nácsát követni: a jóindula­tot, a megértést tűzte ki „zászlajára”. „Azt hiszem, elfogadtak a kollégák, pedig többségük nő.” Nevet ezen a mondatán, és máris magyarázza: „Egyenjogúság ide, egyen­jogúság oda, szerintem nehe­zebb nőket irányítani, mint férfiakat. Ha másért nem, hát azért, mert egy jót nem káromkodhat az ember, ak­kor se, ha ugyanazzal a hi­bával már másodszor vagy so­kadszor találkozik. Bizony né­ha nagyon jólesne az asztalra csapni, az én elvem azonban a minden helyzetben kötele­ző udvariasság. Emlékeze­temben nincs is olyan eset, amikor hangosabban szóltam volna a kolléganőkhöz, ami­kor elfeledkeztem volna női mivoltukról. Igaz, az egy-két férfi beosztottammal se szok­tam kiabálni.” Magától értetődően szóba kerül a kereskedői pálya el­nőiesedése. „Nincs becsülete a szak­mának, és ebben nem csupán a kereskedők a hibásak. Sok jogtalan vád ér bennünket, hiszen mi vagyunk a leg­közelebbi kapcsolatban a vá­sárlóval, természetes, hogy rajtunk veri el a port. Mi kapjuk a szúrást a hiány­cikkek időnkénti megszapo­rodásáért, még az áremelé­sek miatt is velünk veszek­szenek. Persze egyáltalában nem ez az egyetlen oka a pá­lya elnőiesedésének. Az okok közé tartozik a más szak­mákhoz képest alacsony jö­vedelem, a tulajdonképpen egész napot betöltő munka­idő. Az áruházban 1975-ben szabadult az utolsó fiú el­adó.” A szolnoki Sztár két ifjú vezetője 1977-ben az ország­ban elsőként elindította a kabátcsere-akcíót, amelynek lényege volt, hogy a használt kabátokat ötszáz forintért átvették a vásárlótól, ha az új kabátot vett. Az igazgató részletes gazdaságpolitikai és kereskedelempolitikai ma­gyarázatba kezd, miért érte meg az áruháznak begyűjteni a használt kabátokat. A vég­eredmény szerint jól járt (jár) a vevő, mert megszaba­dul az ócska holmitól, jól jár az áruház, mert fellendül a forgalma ... „Azóta már országszerte elterjedt a kabátcsere-akció, így akár büszkék is lehetünk rá, hogy mi voltunk az út­törők.” Horváth Ferenc két eszten­dővel ezelőtt ült át a helyet­tesi székből az igazgatóiba, amikor az elődjét az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat osztályvezetőjévé nevez­ték ki. „Szerencsére változik a kereskedelmi szemlélet, a mennyiség elé a minőség lép. Ma már nem a minél na­gyobb forgalom a cél — per­sze, az is — hanem a jó mi­nőség, hogy a vásárló elége­detten távozzon az áruház­ból. A szemléletváltozással lépést kell tartani, ezért sze­retném megszerezni a felső­fokú áruforgalmi képesítést. Tudom, üdvös lenne a főis­kolát is elvégezni, de rettegek a matematikától, így azt egyelőre meg se kísérelem.” A szakmai fejlődés mel­lett kilenc esztendő alatt ve* zetői gyakorlatra is szert tett. Az áruházban jó kol­lektív szellemet alakított ki, a kabátcsere-akciókból szár­mazó bevétel egy részét pél­dául közös kirándulásra, kol­legiális és baráti összejövete­lekre fordítják. Fegyelmi üggyel egyelőre még nem kel­lett foglalkoznia. „Lehet, hogy szerencsés vezető vagyok, mert kitűnő munkatársakkal dolgo­zom .. .” Szerény ember, azt is csak a beszélgetésünk végén tu­dom meg tőle, hogy az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat szakszervezeti bizottságá­ban a legkényesebb terület, a bér tartozik az ellenőrzése alá. És hogy 1979-ben és 1982- ben a vállalat kiváló dolgo­zója lett Mindössze harminc­öt évesen... Bendó János Vállalat, amely 100 méteres kutatóvágatot készít jelenleg. A tervek szerint az 1984- ben elkészülő alagút két forgalmi sáv szé- - lességű lesz. Képünkön: az út építése a Székesegyház mögötti várfalnál Körzeti orvos falun Ködös, szürke, barátságta­lan a téli reggel. Az orvosi rendelő várószobája tele vizsgálatra váró beteg em­berrel. Akinek jutott hely, csöndben, szótlanul üldögél a fehérre festett pádon, a többiek a rendelő ajtaja előtt tolonganak. Talán így előbb kerül rájuk a sor? Mindenki tudja ki,után kö­vetkezik, ki van előtte, mégis ott ácsorognak szorosan egy­más mellett. Persze az is igaz. nem jut sok hely a vá­rakozóknak. A megye lakosságának körzeti egészségügyi ellátása 181 szolgálat feladata. Ebből a 181-ből 112 községben van, egy körzetre a megyében át­lagosan kétezer-négyszázhat- vannégy lakos jut. — A lakosság egészségügyi ellátása szempontjából a körzeti orvosi szolgálat mun­kája a meghatározó. A me­gye összes járó'betegének csaknem 40 százalékát a körzeti rendelőkben ellátják. Azaz nem küldik tovább a rendelőintézetekbe. Szerin­tünk ez jelentős eredmény, — magyarázza dr. Ignácz István megyei főorvos. Többet, mint amit előírtak Kőtelek. A körzeti orvosi rendelő várószobája zsúfolva vizsgálatra várókkal. Kicsi a várószoba, pici a rendelő, nincs vetkőzőfülke, WC az udvaron, — a rendelőt egy elhúzható fehér lepedővel választják ketté, a lepedő mögött injekciózzák, vizsgál­ják a betegeket. — Az igaz, hogy nagyon kicsi a rendelő, hogy szük­ség lenne a vetkőzőfülkére, de azért a műszerezettség­re nem nagyon lehet panasz — magyarázza dr. Legeza Tivadar körzeti orvos. — Nem csak azokkal a felsze­relésekkel rendelkezünk, amelyeket az Egészségügyi Minisztérium előírása tartal­maz. Vannak például gyors­vizsgáló tesztek. egyszer használatos tűk és fecsken­dők. van EKG. sürgősségi táska ... — Hányán élnek a község­ben? — Körülbelül kétezer- nyolcszázan, de fogy a lélek- szám. Nézem a rendelő naplóját. Naponta átlagosan 50—.60 be­teg keresi fel a rendelőt. Mennyi a házhoz hívás? — Hetente kettő, három, persze nem járványos idő­szakban. Éjszakai hívások? Kiszámíthatatlan, van ami­kor egy sincs, máskor öt— hat. — Mióta dolgozik Kőtel­ken? — Másfél éve. A feleségem gyesen van, szeretnénk még egy gyereket, dehát kinőttük a lakást, amit kaptunk. Építkezésre meg egyelőre nincs pénzünk. Tiszasüly. Mire odaérünk, vége felé jár a rendelés. Ma is harmincán voltak az or­vosnál, ennyi a „szokott” létszám. Ez a rendelő, váró sokkal nagyobb, mint a kő­telki, — külön előkészítő he­lyiség, vetkőzőfülke van. Elégedett is a munkakörül­ményével — később kiderül háromszobás lakásával is — dr. Molnár András. — Ha valamire szükségem van' bemegyek a tanácshoz, és elmondom, hogy ez meg ez kell a betegek ellátásához. Megértik, és adják a csekket, hogy vásároljam meg. Bíz­nak bennem, hogy fölösleges dolgokat nem kérek. Én Du­nántúlról. Kadarkútról jöt­tem ide dolgozni, ott nem volt olyan a rendelőm fölsze­reltsége, mint itt. Míg egyik településről a másikra utazunk, dr. Baki Magda, a szolnoki városi-já­rási főorvos elmondja, hogy az orvosi rendelők állapotán, fölszereltségén meglátszik, mennyire igényes önmaga iránt a körzeti orvos. Első­sorban rajta múlik, megkap­ja-e azokat az eszközöket, amelyek a magasabb színvo­nalú betegellátást lehetővé teszik. Milyen szívósan tud küzdeni, — ha kell — hogy a községi tanács megvegye a szükséges eszközöket, fölsze­reléseket. — Igaz. nem lehetnek irre­ális igényeink. — teszi ehhez dr. Karácson János nagykö­rűi ügyvezető körzeti főor­vos. — Én mindig tudom, hogy áll a tanács pénz dol­gában. Hogy mire költőm a pénzt, arra szabad kezet ka­pok. Inkább az a baj, hogy nagyon drágák a különböző anyagok, és szinte mindent csak egyéves előrendeléssel kapunk meg. — ön három község, Ti­szasüly, Kőtelek, Nagykörű ügyvezető körzeti főorvosa. Azaz az ügyek intézése az ön dolga, többek között az is, hogy a rendelők fölsze­reltsége megfelelő legyen. Ezen soha sincs vitája a községi tanács vezetőivel? — Megbíznak bennem, tudják mire költőm a pénzt. Tavaly novemberben, ami­kor a közös községi tanács vb-ülésén számot adtam munkánkról, műszereinkből, egyéb eszközeinkből kolle­gáimmal rögtönzött bemuta­tót tartottunk. Mert jó ha tudják a testület tagjai, hogy például azoknak az egyszer használatos tűknek és fecs­kendőknek köszönhetjük, hogy a csecsemőknél, az is­kolafogászatnál teljesen ki­küszöböltük a hepatitisz fer­tőzés veszélyét. Rendszeres továbbképzéssel — Az orvosban hinni kell! — állítja határozottan a szó­ban forgó három község kö­zös tanácsának elnöke. Ba- ráth József. Való igaz. a lakosság köz­érzetét jelentősen befolyásol­ja az egészségügyi ellátás. A tanácsnak is alapvető érde­ke. hogy rendben menjenek a dolgok. Egy 1972-ben szü­letett kormányhatározat ar­ról rendelkezik ugyanis, hogy milyen szintű intézmé­nyeket létesíthetnek, tarthat­nak fenn a különböző taná­csok. A községi körzeti orvo­si ellátás megoldása egyér­telműen a községi tanácsok feladata. Kérdés, van-e erre elég pénzük? — Kell, hogy legyen. Per­sze tanácsa válogatja, ho­gyan rangsorolja az ágazata­it. Mi az elsők közé tesszük az egészségügyi ellátást. — Ez pénzben kifejezve mit jelent? — A körzeti orvosi rende­lők fenntartására 872 ezer forintot terveztünk tavaly, ehhez jött még a fogorvosi és a védőnői szolgálat fenn­tartása, meg a szociális ellá­tás költsége. Ez összesen mintegy 2,5 millió forint. De ennyi pénz is kevés volt. A költségvetési tartalékunkat tminden évben rendszeresen „elviszi” az egészségügy, és ez további 150—200 ezer fo­rintot jelent. Rákóczifalván dr. Bodács Zsófia véleménye — munka- körülményeiről — némileg eltér előbbi kollegáiéitól. — A minimális felszerelést megkapjuk. lehet dolgozni, csak egy kicsit sokáig tart az „ügyintézés” a tanácsnál. — EKG? Tesztláp a gyors laborvizsgálatokhoz? — Ne folytassa, egyik sincs. Talán rövidesen ka­punk egyszer használatos fecskendőt és tűt. Sokba ke­rült az egészségház felújító- 1 sa. ' A gyógyításnak csak az egyik föltétele a fölszerelés. Az orvos felkészültsége, rzakmai tudása, hivatássze- retete szintén meghatározó. A megyei kórház rendelőin­tézetében a járóbeteg-ellá­tást irányító főigazgató-he­lyettes dr. Molnár Imre. Ö mondja: — A körzeti orvosok közül egyre többen szerzik meg az általános orvosi szakvizsgát. Például úgy, mint a tiszasü- lyi kolléga, de többen bel­gyógyászati szakképzettség­gel dolgoznak a körzeti ren­delőkben. Ahol több orvos van egy településen, ott nincs probléma, ha az orvos tanulmányai miatt távol van. Ahol egyedül dolgozik, ott helyettesítéssel segítünk. Aztán ötévenként kötelező továbbképzésen kell részt venniük három hétig a me­gyei kórházban... Amikor a fizetésre terelő­dik a szó, kiderül, hogy e té­ren is vannak feszültségek. — Nézze a pedagógusok­nak például pedagógus a fő­nöke. vagyis olyan ember, aki ért a szakmához. És a mi munkánkat ki minősíti, amikor béremelés van vagy jutalomfizetés? A tanács el­nöke! Hát nem ellentmondás ez? — mondta az egyik or­vos eléggé kesernyésen. Valóban: mi alapján dönt a tanács, hogy megérdemli-e az orvos a béremelést, a ju­talmat, vagy sem? Baráth József: — Az em­ber látja, mennyire szereti a falut, itt ákar-e végleg lete­lepedni, milyen a kapcsolata a betegekkel, a pénz számít- e neki vagy az ember... Meg aztán súgnak is ám a tanácselnöknek! Csak az a kérdés, hogy kik és mit súgnak? Ismét körze­ti orvosokat idézek; „Nem vettem táppénzbe N. M. né­nit, kiderült, hogy az egyik községi vezető rokona. Pa­naszra ment, és nem nekem lett igazam.” „Egy fiatal pár nem a megszabott időben jött házasság előtti tanács­adásra. A folyosón kaptak el, írjam alá a papírt, hogy elmehessenek bejelentkezni az anyakönyvvezetőhöz. Mondtam, nem írom alá, majd ha részt vettek a ta­nácsadáson. Följelentettek, és tudja mekkora vihar lett belőle ? Dr. Baki Magda; — Pedig a községi tanácsoknak meg kellene kérdezniük az illeté­kes járási főorvos vélemé­nyét az adott körzeti orvos szakmai munkájáról, dehát ez még egyszer sem fordult elő. Ezt jelenti: kiemelt feladat Az adat sokat mond: 1979- ben Szolnok megye a körze­ti orvosi rendelőkre fordított dologi kiadásoknál a megyék rangsorában a 12. helyen állt. Tavaly viszont 5 ezer forinttal meghaladta az or­szágos átlagot. A bérek is lényegesen magasabbak az országos átlagnál. Ezt jelenti, amit Ignácz főorvos így fo­galmazott meg: „Mi kiemelt feladatnak tekintettük és te­kintjük a körzeti orvosi szol­gálat fejlesztését”. Vagyis nem csak a községi tanácsok gondja ez, a megyei tanács is tetemes pénzt — több mil­lió forintot — költött e ren­delők fölszerelésére, korsze­rűsítésére. — Meg kell teremteni a körzeti orvos számára a fel­tételeket ahhoz, hogy ellás­sa a betegeket, hogy a beteg emberek feleslegesen ne utazgassanak. Röviden: mi­nél több ember végleges el­látását a körzetekben kell megoldani. A cél világos és dicséretes. Elértse nem kis erőfeszítés­be . Kerül. Most már csak a iíéladat „emberi oldalát” keilene jobbá tenni. Ki kezd­je a kapcsolatfelvételt? A ta­nács elnöke? A belgyógyász csoportvezető? A járási fő­orvos? Ha mindenki lép egyet... azzal csak jobb le­het a gyógyítás falun. Varga Viktória Nagyszabású munkálatok folynak a Pécs belvárosát észak felől megkerülő út építé­sénél. A Kálvária domb alatt alagút építé­sébe kezdett a Bányászati Aknamélyítő

Next

/
Thumbnails
Contents