Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
1983. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hz indulás gondjaival küzd az BFIT szolnoki utódja A tanműhely, ahonnan az utánpótlást remélik Hol a hiba, mi a hiba? A korszerű autódiagnosztikai soron a gépkocsik elektromos berendezéseit vizsgálják Mint azt már annyiszor és oly sok helyen olvashattuk, január elsejével megszűnt az AFIT tröszt. Egykori üzemeiből. szervizeiből önálló kisvállalatok, vagy közvetlen minisztériumi irányítás alá vont vállalatok alakultak. Az AFIT szolnoki üzeméből a Megyei Tanács Autójavító és -Szolgáltató Kisvállalata lett. A kisvállalat igazgatója az egykori üzemvezető. Jaczkanin József a megváltozott szervezeti formáról elmondta, hogy a szolnoki üzem régebben is nagyobb önállóságnak örvendhetett, mint a XVII. AFIT többi üzeme, ez tehát nem jelentett számukra újdonságot. Tiszta lappal indultak január elsején, azaz minden számlát „kifizettek” az anya vállalatnak. így tehát a két hete megindult kisvállalat valóban önálló gazdálkodást folytathat. Azt azért reméli az igazgató, hogy a Túrkevé- től történt válás nem jelent teljes elszigeteltséget egymástól. Miután a túrkevei vállalat közvetlenül a KPM irányítása alá került és elsődleges feladata az úgynevezett haszonjárművek (teherautók) felújítása, javítása lett. a szolnokiak ebben számítanak kooperálási lehetőségre. Az AFIT tröszt megszüntetésének elsődleges célja volt, hogy a kisvállalatok, szövetkezeti autójavítók és a kisiparosok versenyezni fognak, hiszen közvetlenül a zsebükre megy, mennyire lesz elégedett az ügyfelük a végzett munkával/ Csakhogy ... Az autójavítás megfelelő alkatrészháttér nélkül semmit se ér. Hiába szeretne a szerelő gyorsan és jól dolgozni, ha nincs mivel pótolni a hibás alkatrészt. És Magyar- országon évek óta probléma van az autóalkatrész-ellátással. Ez a gond egyelőre csak súlyosbodott, mert megszűnt az AFIT központi raktára, az egykori tröszt üzemei, szervizei csak toporognak és a fejüket vakarják tanácstalanul; most hová. merre alkatrészért? A gépkocsi-tulajdonosok persze tudják a megoldást; vásároljon a kisvállalat maszekoktól is alkatrészt. Meg is tenné, de mint azt Jaczka- nin József megfogalmazta: a maszekok irreálisan magas árat szabnak, ráadásul nem adnak (adhatnak?) számlát. És számla nélkül legalábbis elvileg egy csavar se kerülhet a szerelőműhelybe. Ám, ha az autótulajdonos maga megvesz; az alkatrészt a kiskereskedőtől, a kisvállalat szakemberei minden További nélkül beszerelik. Furcsa helyzet. Az egykori AFIT központi raktára helyett létrehozott Autótechnikai Vállalat funkciója azonos az elődével: az alkatrészellátás maradt a feladata. A megváltozott gazdálkodási forma megemésztése egy-két hetet ott is igénybe vett. mostanában viszont már szétküldték a kisvállalatokhoz a várható kínálatukat, kérve az igények „jelzését”. Sőt, egy vadonatúj partner is életjelet adott magáról alkatrész-ügyben, nevezetesen a Mobil Kereskedelmi Vállalat. Az Autóker is „új” célt tűzött ki maga elé; mindenekelőtt a kisvállalatokat látja el alkatrészekkel. A szolnokiak január második felében kapnak az idén először alkatrészeket mégpedig az Autó- technikai Vállalattól. Tavaly novemberben és decemberben, amikor kezdett konkrét formát ölteni az új autójavító kisvállalat, tíz szakember mondott búcsút az AFIT szolnoki üzemének. Többségük gépkocsi- vezető lett. Súlyos érvágás volt. és a következményeit egyhamar aligha heveri ki a szolnoki kisvállalat. Utánpótlást csakis a • náluk dolgozó száz szakmunkástanuló jelenthet, akik közül ha tízen úgy döntenének, hogy maradnak, sokat enyhítenének az új vállalat gondjain. Ehhez azonban az kellene, hogy kedvező tanulmányi szerződést köthessen velük a gyakorlati munkájuknak helyet adó vállalat. Talán most, hogy a megyei tanács lett a „gazda”, több remény van erre is. . Jaczkanin József igazgató tisztázott néhány félreértést is. Például „azt beszélik”, hogy be akarják csukni az autómosójukat az egykori „afitosok”. Nem akarják, bár szívük szerint azt tennék, hiszen évente kétszázezer forintos veszteséggel zár az autómosó. A működtetéséhez számítanak a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapjára, amelyből eddig is kaptak a kocsimosó fenntartására. Változatlanul vállalják a garanciális javításokat — kötelességük — de az egyelőre akadozó alkatrészellátás, a hirtelen megcsappant szakemberlétszám miatt az „átfutási idő” meghosszabbodik. Végeredményben a kisvállalat hűséges dolgozói, ha többet dolgoznak, többet kereshetnek. Nem úgy. mint eddig. Az AFIT ugyanis anyagilag nem tette érdekeltté a dolgozóit a jobb, gyorsabb és több munkára. Az úí szervezeti formában azonban az a szerelő jár jól, akinek a legtöbb az ügyfele, akinél „sorban állnak” a gépkocsi-tulajdonosok. Remélhetőleg hasznos verseny alakul ki a szakemberek között az ügyfelek kegyeiért, mert aki többet termel, többet is keres. Bendó János Fotó; Dede Géza Keszthelyről Tervek talajjavításra A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Termelés- fejlesztési Intézete Győr- Sopron, Vas, Veszprém és Zala megye gazdaságainak készít részletes terveket a talajjavításra, terep- és vízrendezésre, s részt vállal a kivitelezésből is. A kutató-fejlesztő szakemberek közreműködésével évenként több ezer hektár szántóföld, rét. legelő termőképessége nő a négy megyében. A tapasztalatok szerint átlagosam 25 százalékkal nagyobb a különböző növények hozama azokon a földeken, amelyeken mechanikai, biológiai és kémiai talajjavítást végeztek. A rétekről, legelőkről nemcsak több, hanem jobb minőségű takarmányt takaríthattak be. Az idén a kilenc göcsejvi- déki falu határában műkő- * dő csQimödéri termelőszövetkezetben kezdődnek a környezetvédelmet is szolgáló meliorációs munkák; öt esztendő alatt csaknem kétezer hektáron dolgoznak a talajjavítók. Az intézet hosszabb távra szóló művelési és termelési tervet is készít megbízóinak. Hagymás gépek Kubába A hódmezővásárhelyi mezőgazdasági gépgyártó vállalat hagymatermesztő gépeinek első szállítmányát indította útnak Kubáiba, ahol a tavaly küldött mintapéldányok jól beváltak. Alkalmazásukkal a hagymatermesztés csaknem teljes gépesítése megoldható. Az égyáshúzó — ehhez vetőgép is csatlakozik — olyan magágyat készít, amelynek vezetőbarázdája fontos szerepet tölt be a másik gépegység, a szedőkombájn irányításában. A gyár most tíz ágyhúzó-magvétő és tíz betakarító gépsort szállít a tengerentúlra, együttesen tizenötmillió forint értékben. IKeddÉ jegyzetünk I Ki, hogyan kerülhet a Rekordok Könyvébe? A szerkesztőségünk címére érkező levelek egyike —másika — a sok-sok panaszos hangú, beázásról, alkoholista szülőkről, kimaradó buszjáratokról tudósító levél között — derűről, életvidámságról, egészségről tanúskodik. (A jelzett arányok ne tévesz- szenek meg senkit: mérgében, elkeseredésében, felháborodásában köny- nyebben fog az ember tollat. mint „szimpla”, hétköznapi jókedvében.) Utóbbi postabontásunkkor is leltünk egy kedves, szép, egyszersmind elgondolkodtató levelet. írója Mészáros Miklós, nyolcadik aszályos besenyszögi kisdiák, az iránt érdeklődik — kifogástalan fogalmazással —, hogy hol és mennyiért kapható (ha kapható egyáltalán) a Guiness Rekordok Könyve. Tudniillik ő arra volna kíváncsi, hogy „ebben a könyvben van-e az egyfolytában olvasás világcsúcsára vonatkozó írás.” Mert ha van: ő bizony megpróbálná megdönteni. Ha nincs: akkor itt az ideje felállítani az alapcsúcsot; mondjuk tíz óra folyamatos olvasással. Végezetül ifjú besenyszögi olvasónk bemutatkozik: anno 1969; hetedig év végi bizonyítványa kitűnő volt, szeret sportolni, szereti a matematikát — s persze az olvasás a szenvedélye. Nem volna „sportszerű” azt válaszolni, hogy a „Guiness” meglehetősen nehezen elérhető könyv (mindamellett az Országos Széchényi . Könyvtár bizonyára Mészáros Miklós rendelkezésére áll), másrészt rekordjaink jó része meglehetősen kétes értékű (víz alatt hegedülés, tojásevés, két keréken autózás stb.) Nem volna sportszerű, mert levélírónkat a „magam-megmutatás” egészséges vágya sarkallja: kitűnni, a legjobbnak lenni valamiben. Sajnos, nem hiszem, hogy amiben ő szeretné — „egyfolytában olvasás magyar nyelven” — a „leg-szikon” atyja! versenyt hirdetnének. Vigasztaló lehet talán, hogy — olvasnivaló bőségesen van éppenséggel a besenyszögi könyvtárban is — az osztálytársak, ismerősök, rokonok között akad tán versenytárs: ki olvas több Móra Ferencet, Jókaiit, Móriczot, Mik- száthot, Vernét, netán Arany Jánost, Petőfit, Vörösmartyt, Adyt, József Attilát. „Komolyan” iróniára fordítva a szót: jó lenne műnél több, hasonló tartalmú levelet kapni. Megragadom az alkalmat, néhány ötlettel máris szolgálnék leendő levéb'róink számára. Olyan ügyintéző hivatalnokok leveleit várnánk például, akik abban versenyeznének, hogy ki hány ügyes-bajos dolgot képes a legrövidebb úton és a legemberségesebb mó-* dón megoldani. Ipari munkásokét, akik abban mérnék össze# erejüket, hogy ki képes hosszabb időn keresztül hibátlanul dolgozni; vezetőkét, akik szeretnék eldönteni, melyikük tud sorozatban több helyes döntést hozni, és így tovább. Ezek természetesen csak sablonok, lehetséges minták — az élet sokkal leleményesebb. S bár minden „csúcs”, „rekordkísérlet” nem kerülhet a Guiness Boök-ba — azért érdemes, akár a szürke hétköznapokon is. próbálkozni. Mert valahol mindezt: mégis csak jegyzik. Vágner János Segítség a munkát keresőknek Az első tapasztalatok a két hete működő Munkaerő-szolgálati Irodában A Pályaválasztási Tanácsadó épületében működő Munkaerő-szolgálati Iroda első két hetének forgalmáról és tapasztalatairól kérdeztük Szabó Rudolfné dr. közgazdászt, az intézet vezetőjét : — Kétszáztízen keresték fel irodánkat, ahol egyelőre csák hárman látjuk el az egyre nagyobb közvetítési munkát. Az emberek 60 százaléka főállást keres, a többiek mellékfoglalkozást vagy alkalmi munkát. A főállás után érdeklődőknek több, mint a fele nő, akiknek nincs munkaviszonyuk; háztartásbeliek vagy olyan fiatalok, akik most kezdenek el dolgozni. Az utóbbi időben kezditek jönni azok, akik munkahelyet szeretnének változtatni közép- és felsőfokú végzettséggel. Nagyon válogatósak az emberek, többször is visszajönnek. A főállást keresők 80 százalékának tudtunk munkát biztosítani; de jellemző, hogy sok gyors- és gépírót, könyvelőt, felsőfokú műszaki végzettségű embert keresnek a vállalatok, erre viszont nincsen jelentkező... Nyolcvanhatan kerestek alkalmi munkát vagy másodállást. jórészt szakképzett férfiak — erre pedig a hely kevés. Itt már nem válogatnak, bármit vállalnak az emberek. Sajnos kevés igényt tudunk kielégíteni, mert például a bedolgozás nem jellemző megyénkre (a varráson kívül), valamint a vállalatok nem keresnek nyugdíjasokat sem (pedig sokan ^jelentkeztek); végül a tél miatt a mezőgazdaság és az építőipar területén sem ajánlanak munkát... Szerződéseket kötünk vállalatokkal az együttműködésre, felmérjük a nyugdíiasok munkavállalási lehe.őségeit, kapcsolatot teremtünk főiskolákkal, egyetemekkel, az ország több intézményével. Biztos vagyok benne, hogy a már minden megyében működő MESZI sok segítséget nyújt a munkát keresőknek.- kj -
