Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
Irodalom, művészet Száz én nuuf ifdr lut ittlláibál Remenyik Zsigmondi (1900— 1962) a Nyugat második nemzedékének jelentős és eredeti egyénisége, századunk egyik -legérdekesebb írója. Vidéki birtokoscsaládból származott, érettségi után rövid ideig Nagyváradon volt joghallgató. Érdeklődése korán az irodalmi pálya felé vonzotta; élményeket akart gyűjteni, ezért húszévesen nekivágott a nagyvilágnak. Majd két éven át kóborolt Dél- Amerikában, megismerte a nyomort, rendkívül kalandos életet élt (volt bárzongorista, csempész, divatkereskedő stb.), s közben spanyol nyelvű novellákat írt. 1926-ban hazatért. Kapcsolatba került a baloldali értelmiséggel, részt vett a kommunista irányú Üj Föld szerkesztésében, kapcsolatot tarlóit a kolozsvári .Korunkkal. József Attila barátja, s a Szép Szó munkatársa és szerkesztője volt. 1932-ben jelent meg Apocalypsis humana gyüjtöcímű, nagyszabású regénysorozatának első kötete, a Bolhacirkusz, . amely miatt vallásgyalázás címén perbefogták. A sorozatcím a bibliai Apokalipszisre s a fennálló társadalmi rend elkerülhetetlen összeonilására utal. Az elkészült 29 regény egy része már a felszabadulás után jeleni meg. Legtöbbjük önéletrajzi jellegű: az író személyes tapasztalatai alapján rajzolta meg széles társadalomképét a nemesi világ múlásáról, s a kapitalizmus embertelenségéről, súlyos válságáról. A regényciklus két évtizedet ölel fel. Gazdag élelanyag. műveltség és morális indulat szövi át a kalandos cselekményt, s az iró felhasználja a modern elbeszélő technika vívmányait. 1939-től 1941-ig Remenyik az USA-ban élt. Az ötvenes évek elején ö is kiszorult az irodalmi életből, majd 1954- töl évente jelent meg cg yegy műve. Regényciklusa csak gerince életművének, ezenkívül kalandos visszaemlékezéseket. novellákat, szatirikus esszéket, színműveket is írt. Utolsó, már halála után megjelent önéletrajzi regénye. A3 idegen, az Apocalypsis humana záródarabja. 1979-ben spanyolul irt novellái is megjelentek magyar nyelven. A vén telepes (farmelo története címmel. ____________________________ M: — Uraságod tehát utazni akar! — mon /. clotta előzékenyen a ■ a Cook utazási iroda . ■ wÉNL bomai kirendeltségének tisztviselője az előtte álló fiatalemberhez fordulva. A tisztviselő alacsony volt. középen ijesztően kopaszodott, és állandóan aranyfogart mutogatta. Szemei gyulladásosak voltak. ésv kövér kis ujjaival folytonosan dörzsölgette szemhéjait. — Igen — válaszolta a fiatalember. és a vastag üveglappal borított asztalnak támaszkodott. Látszott rajta, hogy napok óta nem borotválkozott. Magas és sovány fiatalember volt. kezében korbácsot tartott. és beszéd közben szájából ki sem vette égő cigarettáját. Az egész helyisig tele volt köddel. A nyitott ajtókon át látni lehetett a kirendeltség előtti térséget, a párolgó bi krokat és a ködben úszó pálmákat. A téren túl az öböl csónak- és vitorlásrengetegét. A parton a vastag kerekű kocsikat, rajtuk gubbasztó négerekkel. Egy csorda sovány tehenet hajtottak el éppen a kirendeltség előtt. — Európába szeretnék utazni — folytatta a fiatalember, és fáradtan rákönyökölt az asztalra, szemben a szemfájós tisztviselővel. — Nem mintha nem ismerném Európát, de meglehetős ideje már, hogy onnan elkerültem. Nyolcadik éve élek itt Kongóban. Dolgoztam Botokon. Riba-Ribán, legutóbb Moliróban, a Tanganyika-tó partján, a rhodéziai határon, fenn a hegyek között. Nos tehát, mindenképpen itt az ideje, hogy innen elutazzak. A szemfájós tisztviselő helyeslőleg bólintott, és intett a fiatalembernek, hogy kövesse. Megkerülték a nagy asztalt, és megálltak a két nyitott ablak között egy kifüggesztett térkép előtt. Ámint megindult, látni lehetett, hogy egyik lábára sántít, és járás közben kopott bambuszbotjára támaszkodik. — Európa az egy igen szép hely — mondotta meggyőződés nélkül a tisztviselő. Látszott rajta, hogy hasonló körülmények között éppúgy dicsérné Ausztráliát, vagy Ázsiát; mint ahogy most megdicsérte alkalomszerűen Európát. — Európa- egy igen szép hely — ismételte —, nem tudok eléggé csodálkozni uraságod finom ízlésén és érdeklődésének nemmindennapiságán. Európa. az egészen más!... — tette hozzá. és kimutatott a nyitott ablakon át az elvonuló tehéncsordára. A fiatalember bólintott. Üj cigarettát sodort, majd fáradtan leült egy székre, és keresztbe vetette lábait. — Európa egy ideális hely — folytatta a tisztviselő —. különösen azoknak a részére, akik nyolc esztendőt töltöttek a Riba-Ribán, vagy Moliróban. Szabad lépvén úev mondanom, finom egv hely Európa! Uraságod bizonyára bulgár vagy bosnyák... — Nem egészen, de megközelítőleg — válaszolta ai fiatalember a sértődöttség legkisebb jele nélkül. — Kezdhetjük akkor talán a Balkánon — szólt a tisztviselő, nekidűlve a térképnek. — A Balkán egy igazán finom hely, ott mindig van valami látnivaló. Magányos utazóknak bár nem a legtisztább lelki ismerettel ajánlom a Balkánt, nyugodt szívvel társasutazóknak merem csak ajánlani, ötven, száz főből álló útitársaságoknak akik lángszórókkal, kézigránátokkal, revolverekkel és páncélautókkal vannak felszerelve. Akik ágyat is visznek magukkal, lehetőleg fürdőszobát és ennivalót! Akik könnyedén bírják a gyaloglást, akik az öszvérháton való lovaglástól nem idegenkednek. és akik semmiféle előítéletet nem táplálnak magokban az atkák és egyéb élősdi férgekkel és. rovarokkal szemben... — Módfelett csábító — jegyezte meg a fiatalember. A tisztviselő megdörzsölte a gyulladásos szemét, hosszú uiiával a térkénre bökött, és behízelgő hangon folytatta; — Közép-Euróoa viszont már jóval komfortosabb, uram! Ott már szó sincsen atkákról, rühekről és egyéb élősdiekről. Ott viszont egészen más meglepetések érhetik az embert. "Különösen ha politikai elképzelései vannak áz utazóknak, kerülhet bizonyos helyzetekbe, amelyekre későbbi, esetleges élete folyamán legrémesebb álmaiban sem szívesen emlékezik. Természetesen vakmerőség lenne azt mondani, hogy mindenkinek vannak politikai elképzelései. Nem is lenne jó talán. Amennyiben viszont ön már átélt bizonyos dolgokat Moliróban a Tanganyika-tó partján, civilizálatlan vadak között. Európának középső részeiben nem érheti brutális meglepetés. Frankhonban. Itáliában és Sermániában való kéjutazást nyugodtan ajánlhatom ma bárkinek, akj előzőleg már nyolcévet töltött el a -Kongó vidékén. Mindenkinek, akinek szíve nem reped meg valamikor virágzó és népes telepeknek romhalmazzá válásának láttán, ezt az utazást nyugodtan ajánlhatom. Akiből már kiveszett minden gyerekes és indokolatlan szentimentalizmus kultúrákkal és civilizációkkal kapcsolatban! Mindenkinek, akj a barbárság visszatérését hajlamos dicsőíteni! A fiatalember korbácsát végigfektette a kockás kőpadlón, akár egy kígyót. Kendőjével végigdörzsölte izzadt homlokát. — Hátra volna még Észak-Európa — folytatta a tisztviselő, gyulladásos szemét az ég felé fordítva, ó.jtatos meghatódottsággal hangjában. — Ha ugyan odáig élve eljut egy európai utazó, minden rühek, atkák, élősdieká gázok, bombavetők és lángszórók dacára, mert történnek még csodák napjainkban! Nem is olyan régen egy híres európai utazó, rengeteg kalandokon és megpróbáltatásokon át mégiscsak Remenyik Zsigmondi Afrikai románc eljutott Koppenhágába!... Az öszszes európai lapok tele voltak ezzel a csodával, és nevét még ma is széltében-hosszában emlegetik. Hát ez volna Európa, uram; Nem mintha én önt hősi elhatározásában befolyásolni kívánnám, de évszázados cégünk becsületes felfogása az, hogy kimerítő tájékoztatással lássuk el ügyfeleinket vállalkozásuk megkezdése előtt. Titkunk: legjobb, ha tudja az utazó, hová indul. Viszont életbiztosítást mi nem kötünk, az más cégek üzlete. Ajánlhatnám önnek talán az Angol-Belgát, szolid cég. és előre nem látott katasztrófák esetében is fizet. .. — Előre nem látott katasztrófák esetében is? — kérdezte a fiatalember, és korbácsa nyelével levakarta térdig érő fűzős cipőjének oldaláról az iszapos sarat. — Nem értem egészen világosan, mire céloz. — Előre nem látható katasztrófa alatt különböző dolgokat értenek az életben — válaszolta finoman az utazási ügynökség tisztviselője. — Többek között azt. hogy az ember fejére esik egy tégla Prágában, vagy kigyullad feje fölött Bécsben egy hotel. Hogy tovább menjek. Berlinben elüti egy riadókészültségi rendőrségi autó, vagy Varsóban egy eltévedt ágyúgolyó a legforgalmasabb utcák egyikén végleg leveszi lábáról. Vagy mondjuk Párizsban vagy Londonban gáztámadás áldozata lesz az utazó! Beláthatja, uram. hogy évszázados cégünk efféle katasztrófákért nem felelhet, és előzetes megegyezés szerint más cégekre hárítja át a felelősséget. .. • A fiatalember gondterhesen öszszeráncolta homlokát, és hosszú korbácsával idegesen csapkodni kezdte a falat. Kinn a magas pálmákról lassan csepegett az eső. A térségen, az ajtótól tisztes távolságban egy néger asszony állt félig meztelenül mezítláb, hátán rongyokba csavart alvó kisgyermekkel. A folyón egy kopott gőzös dudált. — Huszonnyolcban jötem el otthonról, és nyolc éve nem jártam — Európában — mondotta hirtelen a fiatalember, szájában cigarettával. — És most. amiket ön itt mond. az legalábbis meglepő. Nyolc éven át nélkülöztem, küszködtem, nem kell talán külön elmesélnem hogyan és hányszor voltam a halál torkában. . . Közben azután lassan megszoktam és ahogy megszoktad. körülöttem is minden megváltozott. Kj is táradtam, természetesen. Most gondoltam, elmegyek egy kicsit pihenni Európába. Dé ezek után nem sok lehetőségét látom ott a pihenésnek. .. — Pihenésről azután szó sem lehet, uram! — válaszolta szerény mosollyal a tisztviselő. Majd hozzátette; — Európa határozottan megváltozott az utóbbi évtizedek alatt. Ugyanannyit vett át a mi külsőségeinkből, amennyit átadott nekünk sajátjaiból. Egy utazó ma Európában ugyanazon problémákkal találja szemben magát, mint mondjuk Tibetben néhány évszázaddal ezelőtt. Rablóbandákkal, kényurakkal, mérgezett kutakkal és egyéb hasonlókkal. Hamarosan tevéken utazik majd az ember vagy kis, vad mongol lovakon. Ezzel szemben itt, Afrikában, különös tekintettel Kongóra, a közlekedési viszonyok. az élet- és személybiztonság az utóbbi évtizedek alatt határozottan javult. A gázt még nem ismerik errefelé, a mérgezett kutak viszont kimentek a divatból. Ügy értesültem, uram, hogy évszázados cégem az elkövetkezendő évek egyikében nagy expedíciós kirán dulást tervez Európa különböző részeire, garantálva természetesen a résztvevő kalandorok és elszánt utazók személyi biztonságát is, melyet napjainkban biztosítani még nem áll módunkban. A fiatalember felállt. Szürke selyemsapkáját kissé féretolta, és korbácsa nyelével megvakarta nyakát. Nagy barna kezével rátámaszkodott az asztalra, és szembenézett a tisztviselővel. — Ezek után — mondotta — módfelett nehéz a helyzetem. Valamikor vállalkozóbb voltam, de időközben fáradt lettem, és ma már szeretem kikapcsolni életemből a durva veszedelmeket. Tud valami másfélét ajánlani, uram? — Ajánlani? — válaszolta készségesen a tisztviselő. — Ez az, ami manapság a legnehezebb! Maguk az európaiak is hasonló lehetetlen, majdnem mondhatnám teljesíthetelen kérésekkel zavarják cégemet, bizalmas értesítésekből tudom. De minek is utazik el ön egyáltalán, ha pihenni akar, és ha kedveli a nyugodt életet? ön módfelett rokonszenves fiatalember, ezért önnek Űj-Zeelandot ajánlanám. Most mindenki oda utazik akinek módjában áll, és akinek helyén van az esze. Ha érdekli, elárulom, volt idő, amikor G- B. Shaw is hosszú hónapokat töltött ezen a pompás szigeten! Nyugodt szívvel önnek is csak ezt ajánlhatnám. De végeredményben, az egész világ egy falu! Ezt én tudom a legjobban, aki ezzel foglalkozom. Viszont elutazni a legnehezebb. uram... — Igen, elutazni a legnehezebb — válaszolta a fiatalember, és kezet fogott a tisztviselővel. Megemelte sapkáját, és kezében a hosszú korbáccsal, kilépett az ajtón. — Ha mégis elhatároznám magam, majd még visszajövök__ — szólt vissza a tisztviselőnek, aki bambuszbotjára támaszkodva állt a helyiség közepén, és szótlanul bámult a fiatalember után. A fiatalember nekivágott a térségnek. Fáradtan haladt, korbácsát kezében lógatva, szájában izzó cigarettával. ▲ Amint az út közepén álldogálló félig meztelen néger asszony mellett elhaladt, meg sem állt, csak ránézett, és korbácsával végigsuhintott a földön, a mezítlábas nő, hátán a rongyokba csavart gyermekkel mozdulatlanul állt, szemeit a földre szegezve. Amint a fiatalember mellette elhaladt, még várt egy rövid ideig, majd tíz-4izenkét lépés távolságban ő is megindult a fiatalember nyomában. A tisztviselő a kirendeltség nyitott ablakán át látta, hogy a néger nő. hátán a gyermekkel, ezt a távolságot betartva, mindenütt megy. megy. a fiatalember után. akár egy kutya... Nézte őket, míg el nem tűntek a térség bokrain itúl a házak között. .. 1982. DECEMBER 1 Dénes György: Két sóhaj között A tragédia árnya rád vetődött: letörli arcodról a gőgöt. Két sóhaj között - szívszorongva - elnézed, hogy úszik a nap, mossa arcodat sok-sok [pillanat.] Egyik perc olyan, mint [a másik,] alszol, Iölébredsz ezután is, de egyre nehezebb oszlopa a légnek, s a friss fuvalmak tüdődben elégnek. Ember tolt ódat ki védi? Kihez fordul a lélek, [hogyha tompa?] Bolond Sziszüphosz, hordd [fel a világot] egy tiszta oromra. Brasnyó István: A nagy fa Az átmenti nagy fát, melyet gyökerestül döntött ki a zivatar, egy hétre rá traktorral behüzatták a tanyaudvarra. Két munkás a ragyogó [délutánban] keresztvágó fűrésszel levágta róla a tuskát, ittána nyújtózkodott egyet, ruhájukról lecsapták [a fűrészport,] cigarettára gyújtottak, — köpködtek. S aztán még napvilágnál nekiláttak a koronájának is, amíg a harmadik tömpe ujjaival az évgyűrűket számolgatta.- Százhúsz - mondta végül - százhúsz évet élt ez a fa. -A másik kettő rá se hederitett, ^ csak húzta a fűrészt oda-vissza, oda-vissza. Szél csörgött a száraz levelek közt,. meg a fűrész jajongott még sokáig az éjszakában. Tiha Moneva: Kakas Kiril Petkov: Gondolkodó
