Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

1982. DECEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kedves ajándék a lemez. Az ünnepek előtt megnövekedett az érdeklődés a hanglemezek iránt. Felvételünk a szolnoki hangszerboltban készült Mikor zene a zene? Hangol már a zenekar A Kormoránról és a Kalákáról A könyvek jelenléte Emlékezés Komlós Aladárra A megtartó hűség Amiikor alig néhány éve elhunyt, ereje teljében tá­vozott. Halála előtt szinte lázas sietséggel igyekezett pótolni mindazt, amit fiatal korában és férfiévei idején a szerencsétlen történelmi körülmények között nem tu­dott megvalósítani. Élete két utolsó évtizedében egy­más után jelentek meg ta­nulmánykötetei, regényeinek új kiadásai, versei, esszéi — olyan gazdagságban, mint soha azelőtt. Komlós Aladár életműve lezárult. Az irodalomtörté­net a Nyugat második nem­zedékének kiemelkedő kri­tikusaként, az Ady Endrét, Babits Mihályt követő új lírai hullám egyik elméle­ti előkészítőjeként tartja 5 számon, aki irodalomtörté­nészként a Nyugat líráját előkészítő fél évszázadot, a Petőfi Sándort és Arany Já­nost követő költőnemzedék titkait kutatta. Vajda Já­nosról, Komjáthy Jenőről, Reviczky Gyuláról írt mo­nográfiát, de .talán fonto­sabbak ennél hosszú, mint­egy hat évtizeden át sorjá­zó tanulmányai, esszéi, vi­tacikkei, amelyekből az iro­dalom-történetírás még na­gyon sokáig fog meríteni. Hányatott sorsú alkotó volt. 1892. december. 10-én született a mai Szlovákia te­rületén fekvő Alsósztrego­­ván Madách Imre falujában. Az első világháború idején öt esztendeig katonáskodott, a második világháborúban deportálták, az 50-es évek elején háttérbe szorították, s csak 1956 után bontakoz­hatott ki ismét. Küzdelmei­nek, munkásságának elisme­réséül 1973-ban Állami díj­jal tüntették tói. Pályája végén így vallott életéről: „.. .nem készültem irodalomtörténésznek. A ma­gam élményét akartam ki­fejezni, azért írtam ver­seket, s mint költőt, ért­hetően izgatott a vers, a másoké is; centrumomban mindig a líra állt, Adyé és társaié, innen mentem előre és hátra, az elődökhöz és az utódokhoz, Vajda János­hoz és az expresszionisták­hoz. Szóval bejártam az írói fejlődés természetes# egész útját. Így lettem irodalom­­történész”. A XX. századi irodalom­­történészek, kritikusok egyik legrokonszenvesebb alakja volt, mert belülről mélyen tudta átélni a köl­tészetet — egyszerre líraian és egyszerre racionálisan. Mindvégig a baloldalon állt. Már idézett vallomásának más helyén írta: „Mi tartott meg? Hűségem vélt igazsá­gaimhoz, valami velem szü­letett művészi érzék, és mű­vészi benyomásaim elméle­tek által el nem rontott közvetlensége. ” A hűség — ez volt Kom­lós Aladár életének, életmű­vének kulcsszava. Gy. L. Törökszentmiklóson KRESZ-vetélkedő Tegnap délután 16 órakor, Törökszentmiklóson, a Va­sas Művelődési Házban kez­dődött a városi KRESZ-ve­­télkedő, amelyet másodszor rendezett meg a KISZ tö­rökszentmiklósi Városi Bi­zottsága és a Városi Köz­lekedésbiztonsági Tanács. A vetélkedőre a KISZ-alap- / szervezetek négyfős csapa­tokkal nevezhettek be. Először az elmúlt évben volt hasonló verseny, ame­lyen 17 csapat vett részt. Az idén 30 csapat bizonyította tudását a zsűri előtt. A tesztek, kérdések, feladatok híven tükrözték a vetélkedő célját: elősegíteni a baleset­­mentes, biztonságos közle­kedést. A napokban Szolnokon fel­lépett két együttes, a Kor­­morán és a Kaláka műsorát hallgatván vetődött fel a kérdés: mindig zene-e, azaz zeneként fogható-e fel az, amit zenének szánnak? Ka­­lákáék esetében igen a vá­lasz, Kormoránék esetében a zenei végeredmény nem igazolta a szándékot. Több okból is kívánkozik az összevetés. Mert bár Kor­moránék muzsikája kevésbé rafinált, mindkét együttes népzenei alapokon bontogat­ja muzsikája szárnyait és a komponálás, valamint az előadás gondossága jól kita­pintható. A Kormorán együttest óvodások és kisiskolások hallgatták, azaz csak hall­gatták volna, ha a nagy hangerő miatt a zörejek nem fedik le magát a zenét, s torzul természetellenessé a hangszerek . hangja. Az együttes hangerejével még a gyerekek kiabálása (a mű­sorvezető kérésére) sem tu­dott versenyre kelni. A rosszul alkalmazott technika így tette tönkre a zenei él­mény csíráját, tette hiába­valóvá a bájos Moór Ma­riann minden igyekezetét. Lehet, hogy maguk a zené­szek is az együttes techni­kusainak áldozataivá lettek — reméljük csak ez egy al­kalommal. Az viszont biztos, hogy a közel kétszáz gye­rek homályos fogalmat ka­pott a zenéről. Ma, amikor végre eljutottunk — ismét — oda, hogy gyermek és felnőtt kórustalálkozókon a közönség együtt énekel a színpadon állókkal, hogy egyáltalán a közös éneklés mint közösségi megnyilvá­nulás létjogosultságot nyert az emberek tudatában, (ne­tán sokuknak igénye is van rá,' a gyermekek számára pedig az előadás tanúsága szerint is természetes meg­nyilatkozási mód) éppen most lenne fontos a közös éneklésbe bátran bekapcso­lódók egészséges éneklés­módját megőrizni és nem elrontani. Mert lehet-e az éneklés egyetlen kritériuma a hangerő? (Nem beszélve arról, kívánhatjuk-e a gyer­mektől a hangterjedelmen túli mélységű dallam tiszta visszaéneklését ?) Kalákáék műsora felüdü­lés volt, a szórakoztató ze­ne nemesebb fajtájából va­ló. Tiszta, szép zenét — elektromos erősítés nélkül — spontán érzelmi ráhangoló­dásra alkalmas vidám avagy komoly szövegi tar­talmakat hordozó, gondosan komponált muzsikát aján­dékoztak hallgatóiknak. S mindezt — túlzás nélkül mondhatni — szuggesztív előadásban. „Kalákáékát-” a Járműja­vító művelődési házában Szolnokon. (valamint Tö­rpkszentmiklósort_ és Kun­­szentmártonban) hallhatták a szakmunkástanulók a fil­harmónia bérleti koncertso­rozatán belül. A termet zsú­folásig megtöltő fiatalok ka­bátban ülve (?) hálás közön­ségnek mutatkoztak. Tehet­ték, hiszen Kalákáék muzsi­kája élmény volt. Az együttes a népzene és a régi zene hangszereinek arzenálját vonultatta fel és mutatta be szavakban is. Bőgő, dob és gitár mellett blockfőte, bőrduda, görbe­kürt, pánsíp, „kacsa” (fa­­fúvós hangszerek), kaszta­­nyét, gong, xilofon, köcsög­dob, (ütősök), .valamint man­dolin, charango és a citera őse (húros hangszerek) tet­ték változatossá és színessé a hangszerelést. A négy fiú vokálja külön szót érde­mel. Könnyed hangképzé­sük, egységes hangzásuk, a hangerővel és hangszínnel bánni tudásuk, valamint remek szövegmondásuk ré­vén zene és szöveg egyen­rangú főszereplői produk­cióiknak. Jó ízléssel mért humoruknak is része volt sikerükben. Weöres Sándor, József At­tila, Arany János, a kolozs­vári Kányádi Sándor, a francia Robert Desnas, az orosz-szovjet és újvidéki magyar költők verseiből vá­logattak. Játszottak dél-ame­rikai népzenét, s ráadásként rockandroll-paródiát. Ked­ves pillanatokat hozott a -szójátékokban bővelkedő vicces versek leleményes hangszerelése és előadása, mint a pöszi Nyuszi Gyuszi, vagy a Nincs píz (é: pénz), lehetne tovább sorolni. Leg­emlékezetesebb mégis Arány Wtalesi bárdok balladalfei­­dolgozásának előadása. A cím hallatán a diákok fel­szisszentek, de a miniatűr zenedráma hallgatásába mé­giscsak belefeledkeztek. A történet színhelyeinek vál­tozatos zenei (hangszerelés­­beli, ritmikai) felfestése, ae legfőképpen a vers költői igazságának csendes kimon­dása — éneklése tetszett la gyakran tapasztalható bán­tó fortisszimó helyett). A koncert végén az együt­tes tagjai Becze Gábor (bő­gő), Radványi Balázs (gitár, mandolin), Huzella Péter (gitár, charango), Goyllus Dániel (blockflőte, pánsíp), fiatalos lendülettel állták az autogrammkérők ostro­mát. Ahogy elmondták, kol­lektív lelemény egy-egy mű­sorszámuk. Valamelyik ze­nekari tag hozza a „témát”, a verset dallammal együtt, közösen hangszerelnek, s a próbák során csiszolgatnak alakítanak műveiken. (fgy születhettek hajdan a nép­dalok is.) Jó 300 dal van már tarsolyukban. Ez 13 év termése. Labáth Valéria Sárvárott Hild-érem Tegnap átadták Sárvárnak a Magyar Urbanisztikai Tár­saság által a városnak ítélt Hild János-emlékérmet. Az ebből az alkalomból rende­zett ünnepi tanácsülésen Sza­bó Imre, a városi tanács el­nökhelyettese köszöntötte a résztvevőket, a vendégeket, köztük Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Sárvár or­szággyűlési képviselőjét. Sza­bó János államtitkárt, a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság elnökét, s a megye párt- és tanács; vezetőit. A fejlődés­ről, az eredményekről Kiss Sándor, a városi tanács elnö­ke beszélt. Az ünnepi beszéd után Sarlós István nyújtotta át a Mild János emlékérmet és oklevelet a városi tanács el­nökének. Ezt követően a vá­ros fejlesztésében, szépítésé­ben élenjáró vállalatok kép­viselői, a legjobb társadalmi munkások kitüntetéseket, ju­talmakat vehettek át. Üzemi újság kitüntetése A jászberényi Hűtőgépgyár üzemi lapja tizenöt évvel ez­előtt jelent meg először. Ez alkalomból és a szerkesztő­­bizottság eredményes mun­kájáért a városi tanács a Társadalmi munkáért arany­plakett kitüntető jelvényt adományozta. Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet, amikor a falvak könyvellátásáról írunik. Már az eleve örven­detes, hogy az olvasás igé­nye megteremtette az ellátás szükségességét. Az olvasók széles táborának mindenütt rendelkezésére állnak a köz­­művelődési könyvtárak, de — s ez nemcsak statisztikai adat — a könyvvásárlók száma is szépen emelkedik. Ha úgy tetszik: a könyv egyre inkább az áruforgalom része. Nagyon nyilvánvaló, hogy a terjesztéshez eladói hálózat szükséges. Ebben is kedvező változásokat tapasz­talhatunk, a könyvesbolt na­gyobb falvainkban az üz­lethálózat elválaszthatatlan része. S úgy tűnik, egyre több helyen látják be. hogy a könyveket árusító — ön­álló vagy- „házasított” — boltokra ugyanúgy szük­ség van, mint az iparcikk­áruházakra, vagy a külön­böző szolgáltatást nyújtó kisiparosokra. Nos, részben már meg is válaszoltuk, miért is örü­lünk azoknak a panaszok­nak. amelyek különböző községekben a könyvfor­galmazás tartalmi színvo­nalát teszik szóvá. A meg­változott igények — rész-­­ben növekvőek. de differen­ciáltak is — a falusi könyv­vásárlás lehetőségeit minő­ségi megközelítésből kifo­gásolják. Szerintünk kissé túlzó, az egyedi jelenségből általánosító vélemény sze­rint á falusi boltók, bizo­mányosok a könyvkiadás „elfekvő” részlegei. Más­képpen fogalmazva, a fal­vakban azok a könyvek ke­rülnek árusításra, amelyek a városi boltokban nem ta­láltak gazdára. Tapasztalataink szerint ez nem meghatározó. Sokkal inkább a falvak megválto­zott foglalkoztatottsági meg­osztása, az igények szóródá­sa állítja nagyon ne­héz helyzet elé a könyvfor­galmazást. Megkockáztatjuk: a falusi könyvesboltok áru­­választékának ' gazdagabb­nak kellene lennie az átlag városi üzletek kínálatánál. Tény ugyanis, hogy a fal­vakban legalább olyan számmal élnek a különböző ipari-mezőgazdasági szak­mák munkásai, mint a vá­rosokban. A .mezőgazdasági­­ipari háttér művelői a köz­ségekben új vásárlóréteg­ként, speciális igényekkel je­lentkeznek. De okvetlenül számolni kell a másodlagos gazdaságban dolgozók szak­­könyvszükségleteivel is. Tovább bonyolítja a hely­zetet — de jó, hogy így van —, hogy a falvakban — az aprólékosan specializált értelmiségi szakmák kivételé­vel — ugyanúgy dolgoznak orvosok, mérnökök, közgaz­dászok. tanárak, stb. mint a nagyobb településeken. Min­denképpen jogos tehát a falvakban élő könyvvásárlók igénye, hogy folyamatosan megkaphassák -a magyar könyvkiadás minden termé­két. — Ez — sajnos — még ko­rántsem így van, számos ellenpéldáról tudunk. Nem­régiben egy író-olvasó ta­lálkozón nyugdíjas tsz-tag panaszolta: van már köny­vesboltja a községnek, de hiába keres ő ott kedvére való olvasnivalót, Jókait, Móriczot, Mórát említette, nem talál-... Az író-olvasó találkozó vendegei „háztűznézőt” tar­tottak a boltban. Bizony iga­za volt a panaszkodónak. A napokban az öcsödi könyvesboltban jártunk. A raktár teljesen üres. jöttek a vevők, ki ezt kért. ki azt, bizony többnyire a „sajnos nincs” volt a válasz. Egyet­len József Attila verses­­kötetet sem találtunk, el­lenben Graves Claudius, az isten című művét 27, Jorge Amado Gabriella című könyvét 25, Andre Brink, Aszály vagy vízözönét en­nél is több példányban lát­tuk a polcokon. Van bőven P. Fitzgeraldból, Livius Ró­ma történetéből. Roth Ra­detzky indulójából, de a klasszikus és mai magyar irodalom legolvasottabb könyvei hiányoznak a bolt­ból, Walter Scott igen nagy példányszámban vásárolha­tó. de egyetlen Shakes­peare sincs a szép új üzlet­ben. A krimik polca roska­dozik a választéktól, ám a mezőgazdasági szakkönyvek száma és választéka igen szerény. Az Útikönyvek so­rozatban bőven megvehető Japán, — gyermekikönyv alig egy pár darab kí­nálja magát. Félreértés ne essék, nem az a gondunk, hogy az em­lített könyvek miért van­nak oly nagy példányszám­ban a boltban — erre egy­szerű a válasz: a kínálat és a kereslet viszonya ilyen — sokkal inkább azt szeret­nénk szorgalmazni, hogy a hiányzó, nagyon is keresett művekből is elegendő jus­son Öcsödre s máshová. Az­zal is tisztában vagyunk, hogy a könyvterjesztéssel foglalkozók okkal, joggal mondhatják: „csak azt tud­juk elosztani, ami megjele­nik.” Így igaz. talán azzal a megszorítással, hogy a leg­gondosabb terjesztést is le­het még gondosabban vé­gezni. De mindenki — aki­re tartozik — célravezető tanulságokat vonhat le ab­ból, hogy miért hiánycikk József Attila, Petőfi, Arany, Móricz, Kosztolányi — és sorolhatnánk. Nyilván azért, mert nagy irántuk a keres­let. Csupán az üzlet alap­vető törvényét említjük: nö­velni kell a kínálatot. T. L. Hofi-show szilveszterkor! Nem oly rég jelent meg a hír, hogy Hofi Géza munkahelyet cserélt, s fi Mikroszkóptól átpártolt a Televízióhoz. Most, év végén ebbeli minőségben áll a kamerák elé, ugyanis ismát ott lesz az óévi televíziós búcsúztatón. A Magyar Televízió 4-es műtermében már rögzítették Hofi Géza show-mfisorát. A műsor rende­zője Horváth Adám, vezető operatőr: Sík Igor. K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents