Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
1982. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egészségről, egészségügyrőTI irta: Dr. Schultheisz Emi! egészségügyi miniszter Szomszéd-e a szomszéd? Elégedett elégedetlenség sztendő végén a szűk családi körben éppúgy, mint az ország egész közösségében ihatatlan a mérlegkészítés. \z elért eredmények, gonlok, a problémák felsorolása na a nagy közösségekben szinte mindenütt a gazdaság gondjaival kezdődik. A csaádokban sem mellékes kériés ez, de úgy gondolom, négis megelőzi az, hogy 'gészségesek voltunk-e, nem sújtotta-e a családot betegfég. Ami az ország egészét Heti, 1982-ben ismét számot udunk adni arról a ma már Szilárd eredményünkről, logy tömeges fertőző betegség nem sújtotta országunkat. Szerencsére csak egy Jiáktábori, végső soron kedvező kimenetelű tömeges itelmérgezés jelentett rossz értelemben vett szenzációt. Sgy-egy külföldről behurcolt súlyosabb fertőzést időben lokalizálni tudunk. Jelentős eredményünk, hogy az idén Hőreláthatólag — történelmünkben először — 20 száüaiék alá csökken a csecsemőhalandóság. Több más kedvező jelzés mellett — nem alaptalanul 1— sokat foglalkoztatja közvéleményünket a halandósági romlás, néhány ma már ényegileg népbetegségnek ;ekinthető veszély .kiszéleselése, közülük is elsősorban a szív- és érrendszeri, valamint i daganatos megbetegedések gyarapodása. Valós gondokról, tényleges veszélyekről van szó. A most véget érő év azonsán már fölvillantja azt a lemzetközileg is tapaáztalsató folyamatot, hogy az parosodás, az urbanizáció és sok külső tényező hatására sekövetkező romlás megállítsató és kedvező eredmények érhetők el az emberekért lolytatott harcban. A romlás őlyamata nálunk is lelassúiott, de sokat kell még tensi annak érdekében, hogy avulás következzék be. Vajon alkalmasnak bizoiyult-e az egészségügyi szol<álat, hogy elősegítse ezt a őlyamatot? A kérdésre idandó válasz mindenképpen szubjektív. Ez még akkor is gy van, ha egyes betegségcsoportok veszélyének csökcenése és a tett egészségügyi ntézkedések közötti szoros isszhang nyilvánvaló. Páljaként említem, hogy a nő»yógyászati daganatos betegégek terén a korai felismerés érdekében tett intézkedések számottevő javulást hozak a teljes gyógyulás elérésében. Hasonló eredmények — ha ma még arányaiban cisebbek is — tapasztalhaók az intenzív ellátás kiépíése következtében az inarktusos betegségeknél, üondjaink ellenére összességben kedvező a válasz. .Sokan vitáznak arról, hogy z egészségügynek mennyiégi vagy minőségi többlete van-e elsősorban szüksé:e. Az ellátás egy-egy pontán a válasz más és más. Jövőre elérjük a kórházi, :linikai ágyak bűvösnek látzó ezres számát. Ez még ak:or is tisztes eredmény, ha udjuk, hogy mögötte nem gyforma minőség áll. hogy z új kórház, klinika mellett löregedett, régen felújítása, rekonstrukcióra váró épüstekben is folyik a gyógyíás. önmagában a kórházi gyak számának növekedése zonban nem jelenti a gyógyító munka feltételeinek javulását. Sok tényező közül egy, bár kétségtelenül jelentős anyagi áldozatot követelő és fontos elemről van szó. Lebecsülni országunk e téren tett erőfeszítését éppúgy hiba lenne, mint ettől remélni közvetlen és látványos eredményt a gyógyító munkában. Okosabban, jobban kell gazdálkodni a műszerekkel, nem lemondva a műszaki haladás adta lehetőségekről a gyógyításban, de valós igényekre és szükségletekre korlátozva a technika felhasználását. Továbbra is központi kérdés az egészségért folytatott harcban a „legelső vonalban” dolgozó körzeti orvosok tevékenysége. Éppúgy része ennek a szakmai színvonal oly sokszor igényelt növelése a törekvés a befejezett ellátásra, mint az az emberi magatartás, amely az elhivatott egészségügyi dolgozót az egészségért folytatott küzdelem vezetőjévé avatja. Év végi számadáskor nem elsődleges a tételes elszámolás, hiszen mindenki közvetlenül érzi, tudja, hogy saját szőkébb környezetében, a tárgyi feltételekben volt-e minőségi változás az év során. zámba veszik azt is, hogy jövőre hol milyen egészségügyi létesítmény készül el. Dél-Pest lakói bizonnyal örömmel fogadják a jövőre elkészülő Jáhn Ferenc Kórház második ütemének keretében üzembe lépő 450 ágyas részleget, a Heves megyeiek az egri megyei kórház második ütemének elkészülését, vagy Veszprémben a 290 ágyas kórházi részleg átadását. Azt hiszem azonban, hogy egy korszerűsített körzeti orvosi rendelő, egy felújított gyógyszertár, egy zavartalanul működő rendelőintézet is igazi örömet jelenthet a lakosság számára. Az egészségügy 1982-ben sikerrel állta ki az ötnapos munkahétre áttérés próbáját. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ellátást tekintve lényeges gondot, problémát nem jelentett az átállás, bár dolgozóink egy részénél nem járt együtt a szabad idő növekedésével. Tapasztalat, hogy hét végén egyes ellátásokat nem vesz igénybe a lakosság, s ezért nem szabad feleslegesen terhelnünk az egészségügyi dolgozókat sem. Felül kell vizsgálni, s meg kell szüntetni azokat a szakrendeléseket, amelyekre hét végén nincs szükség, s az ott felhasznált erőforrásokat a jobb hétközi ellátás szolgálatába kell állítani. A gyógyítás feltételeinek javítása mellett nem feledkezhetünk meg a fokozott gondoskodást, külön anyagi, vagy természetbeni ellátást, vagy egyszerűen csak emberi szót igénylő embertársainkról, társadalmi rétegekről, a fogyatékosokról, a magukat ellátni nem tudó öregekről, a többszörösen hátrányos helyzetben lévőkről. Sokféle úton-módon igyekezett társadalmunk a helyzetükön enyhíteni. Mérsékelten ugyan, de gyarapodott a szociális segélyalapokat. Az állentősebben növeltük a szocáilis segélyalapokat. Az állami célkitűzések e téren is találkoznak a lakosság, az intézményi, vállalati kollektívák egyetértésével, amely lemérhető az önkéntes felajánlásokban, társadalmi munkavállalásban. Az év végi számadás egyidejűleg tervezés a jövőre. Kötelezettségünk, s a lakosság által elvárt köveftlmény, hogy tovább javítsuk az ellátás szervezését. El kell érnünk, hogy kevesebbet küldözgessük a beteget, hamarabb ismerjük fel betegségét és nagyobb hatásfokkal gyógyítsuk. A gazdaság általános gondjait az egészségügyben is megérezzük. Ez még akkor is igaz, ha a politikai és állami vezetés különleges figyelmet fordít az elért eredmények megtartására; arra, hogy az ellátás színvonala ne romoljon, hanem — egyes területeken — kis mértékben javuljon is. Ugyanakkor az egészségügy irányító pontjain és az intézményvezetésben, az orvosvezetők szemléletében gyökeret kell vernie a jobb gazdálkodás követelményének, a meglévő eszközök, lehetőségek tartalmasabb kihasználásának. Az egészségügyről a legtöbb esetben mint szaktevékenységről, mint a betegség megelőzésére, felfedezésére, gyógyítására hivatott szervezetekről szólunk. Ez természetesen így igaz, de nem elegendő, mert például egy kórház nemcsak a gyógyító tevékenység színtere, hanem szinte üzem is, amelyet — jó értelemben véve — gazdaságosan kell működtetni. Ahol a pénzalapok felhasználása, a műszerbeszerzés, a karbantartás, a gyógyszerellátás, az energiafelhasználás, a létszám- és bérgazdálkodás, a munkaszervezés stb. nem alárendelt, nem mellékesen végezhető tevékenységfajták. Ha ez nem így történik — különösen jelenlegi nehéz gazdasági körülményeink között —, a gyógyító tevékenység látja kárát. A mindennapok történései, apróbb és nagyobb ügyekben hozott döntései során kell érvényesítenünk azt a fontos igazságot, hogy az ésszerűen takarékos gazdálkodás és a szakmai követelmények érvényesítése között nincs ellentmondás, ellenkezőleg; feltételezik egymást. nehéz körülmények között dolgozó orvosok és ápolók, 'kórházi vezetők és szakmunkások életkörülményeit a lehetőség szerint javítva kérjük s követeljük meg munkájukban, a mindennapi betegellátásban a nagyobb felkészültséget, fegyelmezettséget, az ellátás jobb megszervezését. Valahol névnapot ünnepelnek. Fentről a dobogás ütemesen gyorsuló. Világos, táncolnak. Éjfél felé jár az idő, sokan aludnának már, de hiába. A zajos társaság jókedve fokozódik. Hajnaltájt kinyitják az ablakokat, szellőztetnek, de nótás kedvüket ez se szegi. Beleéneklik a derengő homályba, hogy Az én jó anyámnál nincs szebb a világon ... Karácsony este meg vagy betlehemest játszottak, vagy az éjféli miséről jöttek a pásztorok énekével. Szép volt, bár álmából riadt föl sok szomszéd. Különben köszönjük, jól vagyunk. Élünk, dolgozunk, munka után hazamegyünk, téridőben melegszünk, nyáron hűsölünk, áhítjuk a meleg vizet testünkre és szenynyeseinkre. szeretnénk hideg vizet szomjunkra és napsütötte ablakainknál kókadozó virágainkra. És persze, hogy persze; meleget is szeretnénk, ha jönnek az emberhónapok. Mit szeretnénk még; jól felszerelt orvosi rendelőket, alaposan feltöltött, közeli áruházakat, kispiacoít és kiismozit, könyvtárat, tágas iskolákat, óvodákat, gyorsan forduló autóbuszokat, parkokat, kis bokrokkal, virágzó fákkal, esti sétákhoz való biztonságos gyalogjárókat, rendet ügyesen elkészített, a telepre illő garázsokat, ízléses utcai telefon fülkékéi újságpavilont, fodrászt, cipészt, szabót-varrót, fényképészt, éttermet, cukrászdát, mozgó fagylaltárust .., Szavamra, aki lakótelepen él, egyszuszra mondana még a kívánságokhoz legalább tízet. Ilyenek vagyunk. Pedig! Amikor az ember kezéhez kapja a lakáskiutalóját, úgy érzi, az ötven valahány négyzetméternyi mennyezet a feje fölött egy egész világ. Éf nem gondol másra, csak arra: otthona van, benne kis családjával megfogta az isten lábát! Tudja, hogy fizeti, míg él, s nem is kevés lesz az összkomfort minden havi ára. Mégis, ennél nagyobb boldogság nincs, nem létezhet. Az első éjszakája az új otthonban olyan, mintha álom lenne az egész-Másnap reggel aztán elindul. Tejet, kenyeret, újságot akar venni. Esetleg mást is. Kpres boltot, újságárust, még virágost is; új lakásba friss virág a szép. És akkor rádöbben; az ötven valahány négyzetméter mégse az egész világ. Kis sziget benne, ami az övé, de rengeteg osztoznivaló is kellene. Négy új városrész, négy nagy lakótelep a megyeszékhely új otthonra talált lakóinak élettere. Köztük a legöregebbnek mondható Vosztok, a maga majdnem ötezer lakosával, az ötszáznyi nyugdíjasával, s kilencszáz iskolásával. Korban a Zagyvaparti követi — kilencezernél több lakójával, a garzonokban és a családoknál helyet kapott másfél ezer nyugdíjasával s ha.romezernyi gyerekkel, fiatallal. Aztán a ■József Attila útiak, vasútállomás környékiek telepe: 6800 ember él a sokemeletesekben, s a város legmagasabb házában. Korban a legfiatalabb, s még mindig épülő, a Széchenyi. Ez idáig 3200 lakása épült fel, s lakosainak száma már 12 ezer felé jár ... Lakótelepek. Vitathatatlanul korszerű lakásokkal, szépen felszerelt otthonokkal, s minduntalan kinőtt környezettel. Soha és semmi eddig nem volt elég boltból orvosi rendelőkből, patikából, iskolából. óvodából vendéglőkből — pedig soha ennyi bolt, orvosi rendelő, patika, iskola, óvoda, vendéglátó nem épült Szolnokon, mint amióta lakótelepek magasodnak a város kies részein. Különösen mióta a Széchenyi épül. Érthető. ; Hz új városrész életéhez, hétköznapjaihoz minden kell és semmi se elég. Nem, mert nincs az a gazdagság, ami a teljességhez kellene, s nincs az a komputer, ami biztonsággal megmondaná: a következő tíz évben hány kisgyerek születik, hány éri el az óvodás, az iskolás kort, s hány idősödő talál ott otthonra, hányán jutnak előbbre anyagi helyzetükben olyannyira, hogy autót is vehetnek — s hány idős ember szorul majd házi gondozásra, társadalmi segítségre. Csak szerény, jóslásokba lehet még a jelen alapos ismeretében is bocsátkozni a jövőt kutató, fejlesztésért fáradozóknak. Ezit tette az idén a város tanácsa, majd pártbizottsága is. A lakótelepi élet, a múli és jelen ismeretében vették számba: mit, mennyit tett a társadalom, miit, mennyit kell még, s mit, mennyit vállal akiért, akikért mindezt teszik? A város négy lakótelepe nem azonos körülmények között létezik. A Vos z tok már kiépült, lakói többsége a második évtizedet tapossa a széles gyalogjárókon. Iskolája tágas, még a szomszédos, a Zagyván túli lakótelepi gyerekeknek is helyt ad, mert kell is a hely. Közlekedése jó, szép a környezete, megnőttek a rég telepített fák, bokrok, gondozottak a játszóterek, a sétányok, 170 kertii padján helye van sok idős embernek, játékban elfáradj gyereknek. A Zagyva túlpartján, a belvároshoz legközelebb eső lakótelepen sincs sok és égető baj. Részben azért is, mert közel a város szíve — jó az ellátás, kielégítő a szolgáltatás, kialakult a rend, a biztonság. A József Attila lakótelepiek sincsenek rosszabb helyzetben. A vasútállomás közelsége miatt is megfelelő az ellátás, a szolgáltatás, a szórakozás lehetősége. A posta ott. az idén a vágyálmokat is valósággá tette. Háromszáz lakásban telefon van! És az épülő, a minduntalan új családokkal gazdagodó, terjeszkedő Széchenyi? Persze, hogy az a legszegényebb még — ha a környezetét, az ellátását, a szolgáltatást, az egészségügyi, oktatási intézményeket, s az irántuk meglevő, valós igényeket nézzük. Dehát éppen a Széchenyin új iskolák, óvodák, bölcsődék, áruházak, szolgáltató létesítmények épültek, épülnek! Az egész városra ható új menetrendet valósított ott meg a Volán. Kitelepült a városi könyvtár, működnek a felnőtt- és gyermekorvosi rendelők, dolgozik 47 szolgáltató egység. s garázsvárosnak is nevezhetnek, öngúnnyal, a csúnya és sok garázs miatt. Mégis kevés, útjain, helyenként gyalogjáróin is éjszakáznak a százezreket érő családi vagyonok. Hogyan, miként tovább? Úgy, mint eddig, a szerényebb lehetőségek ismeretében. Sok bizalommal. Kétfelől értendő ez a bizalom: a város, a társadalom már sokat tett, a lakókban is elkezdődött a tenniakarás egyegy jele. Amikor már nemcsak a lakások, a terek, az utcák, az egész környezet gazdái is lesznek, amikor megértik, meddig vezet az út, s hol nincs tovább, már jutottunk valamelyest előre. Közben nőnek azok a legkisebb lakók, akik hajnaltájt autóbuszon utaznak, bölcsődébe, óvodába, s középiskolások lesznek azok a kis diákok, akik duzzogva veszik tudomásul, hogy a szép új iskolában nincs ebédlő, mert tanterem kell, egyre több. Az asszonyok megszokják majd a kispiacot — ha a nagyig nincs idejük utazni — s családjukkal is megkedveltetik a helyben, esetleg iskolai konyháról kapható készételt. S közben, szinte észrevétlen, megszokják a közösségi élet olykor má még furcsa jellemzőit is. Rájönnek, hogy ismeretlen ismerősök, akik valamenynyien tehetnek egy keveset a másikért. A szomszédért, az aluliakéért, a fejűik fölött élőkért. Minden hétköznapon és ünnepen. Sóskúti Júlia JÍÉÉi Üj szociális létesítmény készül a Szolnoki Mezőgép központi gyárában. Az épületben — amelyet a dolgozók a tervek szerint a jövő év október elején vehetnek birtokukba — öltözők, mosdók, étkező és orvosi rendelő kap majd helyet
