Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ---- 1982. DECEMBER 3 Es Ön hol szilveszterezik Házibuliban — Családi körben A volán mellett — A konyhában Szilveszter. Búcsú az óév­től. Várakozások, fogadkozá­sok, ígéretek. Néhány perc­nyi számvetés a múlttal, ké­szülődés a jövőre. Az óév utolsó óráit mindenki igyek­szik meghitt, vidám társa­ságban tölteni, hogy jóked­vűen búcsúzhasson az 1982- es évtől. A legtöbben ott­hon, éttermekben, vagy há­zibulikban töltik a szilvesz­tert. — egy szóval szórakoz­nak. De vannak olyanok is, akik munkával búcsúznak az óévtől. Én sokkal jobban szeretem a házibulit, mintha szórako­zóhelyre mennénk. Nem jó az, ha ilyenkor sok idegen van az ember körül. Ráadá­sul. ha étterembe mennénk, ki kellene csípni magunkat, elegáns ruhát felvenni. Így meg... kényelmesebben öl­tözködhetünk. nem érezzük magunkat feszélyezve. No és a pénz sem utolsó szempont. Amikor elhatároztuk, hogy az idén is együtt szilveszte­rezünk, elhatároztuk azt is. úgy csináljuk, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön. Meleg szendvicset készítünk, mindenki hoz otthonról sü­teményt, ígv csak az italra kellett „befizetni”. — Nincs előre meghatáro­zott programunk. Gondolom, úgy este hét óra körül kezd majd gyülekezni a 'társaság. Lehet táncolni, beszélgetni, aki akar tévét is nézhet, de remélem, a társaság minden­ki számára érdekesebb lesz, mint a tévéműsor. o Kerényi Ákos faipari mér­nök. a felesége tanárnő. Két iskolás korú gyermekük van. laknak — és elbeszélgetünk, nézzük a tévét, hátha érde­kes lesz az idei program. Szűk családi körben telnek el az óév utolsó órái, mi leszünk ott, az anyósoméit, meg a férjem nagybátyja. Beszélgetés és tévézés köz­ben persze, elfogy majd a virsli és a szilveszteri ko­csonya. — Éjfél után elindulunk haza, a Széchenyi lakótelep­re — folytatja a férj. — Üt­közően köszöntjük az isme­rősöket. Mire hazaérünk, egy óra, két óra lesz. Akkor már ideje is lefeküdni pi­henni. Marika 22 éves, előadó. — Van egy kedves bará­ti köröm, szilveszterkor együtt leszünk. házibulit rendezünk. Körülbelül két éve jött össze ez a társaság, azóta minden szilveszterkor együtt vagyunk. Minden évben más a házigazda, aki meghívja a többieket. Most az egyik barátnőm garzonlakásába megyünk. Igaz. nem túl nagy a lakása, de sok jó ember kis helyen is elfér. Hajdú Károly taxisofőr. — Dolgozni fogok szilvesz­terkor. Este hat órakor kez­dődik a műszakom, reggel hatig tart. Este hat—hét óra körül kezdődik a forgalom, az emberek ilyenkor kelnek útra felkeresik a szórakozó­helyeket, az ismerősöket. Ki­lenc órától éjfélig kevés az utas. Fél egy után megint mindenki felkerekedik és megy új évet köszöntem. Én a Volán taxinál dolgo­zom negyedik éve. Nem elő­ször vagyok műszakban szilveszterkor, úgy nogy már tudom, mit lehet várni. Ilyenkor a vállalatnak mind a harminckét kocsija kint van az utcán egész éjjel, de néha még az is kevés. So­kan biztosítani akarják a kocsit, előre rendelnek. Ta­valy is több. mint 409 elő­rendelésünk volt. Szilvesz­terkor azok az emberek is taxiba ülnek, akik különben nemigen teszik, mert nincs rá pénzük, vagy saját ko­csijuk van. Körülbelül het­ven fuvar várható kocsin­ként. Ez olyan kétezer fo­rint körüli bevételt jelent. Ebből körülbelül 400 forin­tot kap a taxis a vállalattól, no és a borravaló... Anya­gilag mindenképpen megéri a szilveszter éjszaka... De azért én például szíveseb­ben ülnék otthon, i család­dal. Éjfél felé így is haza­­ugrom köszönteni az ottho­niakat. — Mi családi körben szil­veszterezünk. Szórakozó­helyre soha nem mentünk, nem sok értelme van... Éj­félre túl sok a részeg és túl nagy a füst — vélekedik a férj. — Szilveszter éjszakája — bár sokkal több az utas, mint az év többi éjszakáján — mindig kellemesen lelik el. Ilyenkor nrm idegesek az emberek, s ha spiccesek is. nem erőszakosak, nem köte­kednek. Az utcákról, az ét­termekből az autóba is be­­lopózik a szilveszteri han­gulat... — Ákos szülei itt laknak Szolnokon — mondja a fe­leség. — Az idén hozzájuk látogatunk el, s ott leszünk éjfélig. Visszük a fiunkat is. a kislány most nincs itt­hon. Mátészalkán, a szü­leimnél tölti a téli vakációt. Szóval elmegyünk atyóso­­mékhoz — ők a Kassai úton Ferenczi Károly a Tisza Szálló éttermének szakácsa. — Nekem délután négykor kezdődik el a szilvesz/tier, akkorra kell bejönnöm dol­gozni. Az étteremben több-Plusz nyolcvanezer négyzetkilométer Uj üzletek, áruházak A fogyasztási szövetkeze­tek a kulturáltabb kereske­delem feltételeinek megte­remtésére az idén fokozod figyelmet fordítottak a fal­vakban és a kisebb telepü­léseken is. A kereskedelmi hálózat fejlesztéséről most elkészült összesítés szerint a szövetkezeti kiskereskedelem bolthálózata az idén mint­egy nyolcvanezer négyzet­méter alapterülettel bővült. A beruházásokhoz az orszá­gos és a megyei közös fej­lesztési alapokból jelentős támogatást kaptak az áfész­­ek. A hálózatfejlesztésre — ABC-áruházak, élelmiszer-, háztartási, vegyesboltok, iparcikkszak üzletek, vendég­lők, cukrászdák, büfék épí­tésére. korszerűsítésére — jórészt a kistelepüléseken került sor. A falvak mellett néhány megyeszékhelyen, városban és nagyobb ellátá­si központban is új létesít­ményekkel gazdagodott a szövetkezeti kereskedelem. Debrecenben, Zalaegerszegen és Érden nagy alapterületű áruházat adtak át. Nagyka­nizsán bővítették az áruhá­zát. Budapesten pedig meg­nyílt a Prizma barkácsáru­­ház. száz vendég lesz, aki szóra­kozni akar, s jókat enni. A vacsora este hétkor kezdő­dik. és úgy tízóráig tart. A vendégek választhattak szil­veszteri menüink közül, ki­ki az ízlésének megfelelőt. Lesz például fogas kalocsai módra, sertés és bélszínsze­let konyhafőnök módra, be­vert tojás Tisza módra. Nem maradhat el a ropogós malacsült sem. természete­sen pezsgős káposztával, ha­sábburgonyával tálalva. Minden vendégünk kap Kok­télt, feketekávét tejszínnel, pezsgőt és virslit. — Nekünk, szakácsoknak délután fél négytől úgy reg­gel kettőig fél háromig lesz munkánk. Az olyan húsokat amelyeket előre el lehet ké­szíteni. félig megiütjüs. mái délután. Mindig akad olyan vendég, aki változtat az elő­re megrendelt menün, vagy frissen sültet kér, így reg­gel kettőig szinte megállás nélkül megy a munka. Azért ilyenkor sokkal jobb a ked­vük a konyhán dolgozóknak is, mint egy közönséges es­tén. Ha nyílik a csapóajtó, látjuk a feldíszített éttermet, a mulató vendégeket s hall­juk a nevetést, a szilveszteri trombiták hangját. Aztán amikor vége a mű­szaknak, mi is szórakozunk egy kicsit, itt maradunk még egy-két órára. I 3 __ Ki vidám társaságban, ki felelős helyen komoly munkával tölti a szilvesz­tert. De azért éjfélkor, a há­zibulikban, az éttermekben, a családi otthonokban, a volán mellett ülve, a kony­hában sürgölődve, a kórházi műtőből kilépve, mindenki ugyanarra gondol majd. Boldog új évet! Paulina Éva LAKÁSRÓL LAKÁSRA Az új lakbérek előtt Adategyeztetés a helyszínen Március végére várható a „végeredmény’ Egy hónapja már, hogy estéről estére adatlapokkal kitömött aktatáskával járnak lakásról lakásra az Ingat­lankezelő Vállalat dolgozói Szolnokon. Készül a felmérés (végre pontos felmérés) a tanácsi bérlakásokról és lakói­ról a megye minden településén. Van, ahol néhány nap, vagy néhány hét alatt számba tudják venni a bérlakáso­kat. Szolnokon azonban, ahol több mint 1000 lakásról kell pontos nyilvántartást készíteni, néhány hónapra van szükség. Volt olyan elképzelés, hogy népfrontaktivistákat, diákokat is bevonnak ebbe a munkába, de végül az IKV dolgozói munkaidő után vállalták. — Természetesen nem kí­vánhatjuk ingyen az estébe nyúló túlórákat, sem azoktól, akik bent az irodában elő­készítették, s a nyilvántar­tás alapján a 11 oldalas fel­mérőlap rubrikáját ki­töltötték. sem azoktól, akik a helyszínen az adategyezte­tést végzik, — mondta Tí­már Gyuláné, a felmérés szervezője és irányítója. — Lakásonként 20—20 forintot kapnak. Az előkészítésen túl vagyunk, most harminchét dolgozónk járja a várost. készségesen az idős Gulyás házaspár az egyik földszin­ti lakásban. Szoba, konyha, fürdőszo­ba, előszoba, beépített beren­dezések. alapterület (33 négy­zetméter) minden stimmelt a nyilvántartás alapján be­jegyzett adatokkal. — Azt felírta, hogy az ud­varra nyílik a szoba ablaka? — Gulyás János arra már nem emlékezett, hogy hon­nan, de tudta, hogy ez valamit jelent. — Hol tartanak, melyik városrésszel végeztek? — A Vörös Csillag és a Vosztok út környéki 658 bérla­kásban az egyeztetés meg­történt, egyetlen reklamáció nélkül. A két ünnep között a Zagyva-parti lakótelepen a Gutenberg téren és a Sza­badság téren levő több mint 900 lakás kerül sorra. Az új év első napjaiban a Szé­chenyi lakótelepen folytató­dik a felmérés. Január 31-ig, reméljük, hiánytalanul befe­jezzük. Az adatok számító­­gépes feldolgozását követően március 31-ig minden lakó megtudja, hogy mennyi lak­bért kell fizetnie. — Természetesen — volt a felmérő válasza. — Tíz szá­zalékkal csökkenti a lakbér összegét és természetesen a használatba vételi díjét is. Átellenben Palhuberék földszintes lakásában Vigh Kálmán már nem találta egyértelműen „lakbércsök­kentő tényezőnek” az udvar­ra nyíló szobaablakot. A szomszédos, huszor éve épült Tisza-parti h húsz lakásában egész másfajta gondokkal fogadt a lakók Telek Józsefet, Mi ahogyan az várható is ve a lakásfelmérés nem puszt adategyeztetést jelente még akkor sem, ha neki úgy tűnt, hogy az IKV d( gozói, hogy úgy mondja nem szívesen tértek el tárgytól. Való igaz, hogy lakások és lakóik adatain indigóvá) végzett, kissé k rülményes adminisztráló nem kis türelmet, és ko centrálást igényelt. A jog vaey annak vélt panaszok válaszolni nem tudtak, ne is tudhattak. Ilyenkor el vettek egy füzetet, abba fe jegyezték ígéretet téve, ho továbbítják az illetékese nek. Ez történt több egyed élő idős asszony lakásába ahol állandó vita tárg; volt a központi antenna, annak a használati díja. U ért. rossz a berendezés? Ne használja, akkor miért fis érte? Használja, de nem tehet róla. hogy nem kér a díjat. Ennél sokkal töl figyelmet érdemel azonb: az a keserűségáradat, arr Jaki Alajoséknál hallottun — Mert világos a szoba, elég fényt kap, nincs fal a közelében. (Lehet a rendeletet így is értelmezni? Majd kiderül.) A két ünnep közötti napok egyikén Teleki József és Vigh Kálmán mellé szegőd­tem, akik a Gutdnberg téri lakásokat járták. Volt, ahol várták őket, volt, ahol zárt ajtót találtak. — Én magam szögeltem ki a Gutenberg tér 3., 4., számú épület lépcsőházában a tájékoztatót, amelyen fel­tüntettük a napot, órát, ami­kor érkezünk, — magyaráz­ta Vigh Kálmán, miután a kisplakátot hiába kerestük. A házigazdát, a hatvanhá­rom éves Pallhuber Kálmánt nem is ez izgatja, hanem a várható felújítás. — Jövőre kiköltöztetnek bennünket, s azt mondják, hogy teljesen megváltoztat­ják a lakás beosztását, pedig ez így nagyon jó és kényel­mes, — mutatta büszkén a szépen rendben tartott két­szobás otthont, ahol a fele­ségével! él. — Sem a gázparapet. se a vízmelegítő nem az IK1 jé, a mosogató sem. Hiál nézi, semmire se megy több mint tíz éve készt leltár papírjaival. Hol ví itt vaskályha, amit m< ezek a papírok nyilvántart nak? Látja, ennyire figye nek maguk arra, hogy n történik a lakásokban! P' dig ha jói tudom, éven legalább egyszer be keller kukkantaniuk a „bériem nyekbd’ — jegyezte me némi éllel a férj. — Ha nem lenne salétro­­mos a fal, ha nem vizesed­­ne föl állandóan, nagyon ki lennék békülve ezzer a la­kással. — Tegnap még láttam, el is készítettem mindent a személyi igazolványt, a nyug­díjszelvényt, a legutolsó lel­tár papírjait, — fogadott A salétromos fal már nem lehet értelmezés kérdé­se. Palhuberék lakása ese­tében 20 százalékkal keve­sebb lakbért jelent. Választ adni arra, hogy < miért nem így van, a lakáj felmérőnek nem volt felh; talmazása. Mint ahogyan i sem az ő dolga tlsztázn hogy vajon miért mondogai ták olyan sokan, hogy enne a háznak nincs gazdája. A ő dolga az adategyeztet« volt. és ezt udvariasan, por tosan elvégezte. K. K. A szerencse nem jár magában Kétszeresen milliomos a Bodnár család Bevált a módszer: mindig ugyanazokkal a számokkal Szó sincs arról, hogy az újságíró útját szenzációk sze­gélyezik! Nem jut az esz­tendő minden napjára kü­lönleges csemege, de azért olykor-olykor ajándékoz az élet érdekes sztorikat, kü­lönleges találkozásokat. Pár nappal karácsony előtt futott be az idei utolsó szen­záció: egy milliomos házas­párral szoríthattam kezet. Kétségtelen, hogy a mező­túri Bodnárék azi év legsze­rencsésebb emberei Szolnok megyében, a lottó 50. játék­hetének öttalálatos nyertesei. — Milyen érzés milliomos­nak lenni? — kezdtem a beszélgetést, amíg az OTP pénztárosa kiszámolta a tp­­mérdek pénzt, az egymillió­­hétszázötvenötezer-hétszázki- Lencvenkét forintot. — Jaj, nagyon lesújtó, akarom mondani bénító! — sóhajtott fel Bodnár Gábor­­né. — Máig sincs erőnk a tervezgetésre. — Még nem tudtunk kijó­zanodni, olyan hihetetlen! — imígv a férj. — A baromfikeltetőben szakmunkás vagyok. Műszak után, azon a pénteken, még bevásároltam útközben, eszembe se jutott a lottó. Alighogy hazaérek, jön a kislányom, hogy majdnem négyesük lett. Akkor néz­tük meg a mi szelvényein­ket. Négy van, mindig előfi­zetésessel játszunk, a papa számaival, én töltöm ki va­lamennyit. — Közös tehát az érdemi — Meg az izgalom is! Nem aludtunk egy szemel) se azon az éjszakán, másnap aztán elújságoltuk mindketten a munkahelyünkön. Azóta tud­ja már az egész város! A Magyar—Mongol Barát­ság Tsz autóbuszának veze­tője Bodnár Gábor. Ha a megelőző, a tehergépkocsin töltött éveket is összeszámol-’ ja, a balesetmentes vezetés­ben túl van az egymillió ki­lométeren, így hát duplán milliomos. — Talán, ha húsz évvel korábban jön a szerencse, könnyelműbben bántunk vol­na a pénzzel, de most... — Számolgatta, hogy nem egé­szen öt év múlva nyugdíjba megy, a feleségének valami­vel több, hat éve van még hátra a pihenésig. Jó lesz biztonsági tartaléknak a sze­rencsepénz. — Csak annyit viszünk haza, hogy a terve­zettnél valamivel bőségesebb legyen a karácsony, a többi betétkönyvben marad. Miután kézzel foghatóan bebizonyosodott a pénztár­nál, hogy nem álom a nagy nyeremény, rendelkeztek fö­lötte, hogy mennyit írjanak javukra kamatozóra, meny­nyit takaréklevélben, fenn­tartással, az aláírásukhoz kötve. Az izgalom okozta merevségük is oldódott Va­lamicskét. — A lányomék nemré költöztek új lakásba. A' mi énkre, a szüleim házára bi zony ráfér a tatarozás. A egyéves kisunokának életbh tosítást kötünk... — És mi lesz a lottóval A szerencsés számokkal? — Természetesen továb játszunk, a számokat se vá toztatjuk. Negyedszázad kezdtük el, miért hagynán abba? — Hátha megismétlődik véletlen ? — Nekünk ez az egy elég, jusson most már má; nak is a szerencséből! Mir den lottózónak ezt kívánju az új esztendőre! — rónai — Fotó: Fortuna Mária

Next

/
Thumbnails
Contents