Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

1982. DECEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kunhegyesen az öt nagyüzem által működtetett Kunsági Húsfeldolgozó Társulás húsüzemében 1982-ben mintegy 15 ezer sertést dolgoztak fel. A termékek minősé­gét a korszerű 250 ezer forint költséggel létesített laboratóriumban folyamatosan ellenőrzik MILLIÓKAT ÉRÓ GYERMEKKEZEK Nélkülözhetetlenek a betakarításban „A Jászságban az iskolák tanulói az idén 925 hektár, 56 ezer 924 mázsa termést ta­karítottak be. Ennek értéke meghaladja a 19 millió fo­rintot. Részvételük a betaka­rításban nélkülözhetetlen se­gítség volt a mezőgazdasági nagyüzemeknek. .. Jól szol­gálta a tanulók munkára ne­velését, érdekeltségüket a termelékenység fokozásá­ban’^ __ A jászberényi Járási-váro­si Népi Ellenőrzési Bizottság összegezése ez az őszi mező­­gazdasági betakarításban szervezetten foglalkoztatott, diákok és nevelők munkájá­ról, díjazásukkal, a munka­­körülményekkel kapcsolatos tapasztalatokról. , A Jászság mezőgazdasági nagyüzemei és iskolái kö­zött egymás munkáját segítő kapcsolat alakult ki az évek során. Ott ahol sok kézimun­ka-igényes növényt termesz­tenek. több évre szóló szer­ződés szabályozza az együtt­működést. Sok hasznos tenni­való vár a tanulókra ott is, ahol a termények nagy részét gépi erővel takarítják be. A betakarítási munkában a jogszabály előírásainak megfelelő korosztályú tanu­lók vettek részt. A betakarí­táshoz a termelőszövetkeze­tek kérték az iskolák segít­ségét. Olyan munkát bíztak a tanulókra, amely megfelel életkori sajátosságaiknak, fi­zikai fejlettségüknek. Legin­kább a paradicsom-, a burgo­nya- és gyümölcsszedésnél, a szőlő szüretelésénél vették igénybe segítségüket. A népi ellenőrök megálla­pították, hogy a tanulók fog­lalkoztatására kijelölt mező­­gazdasági nagyüzemek meg­felelnek az iskolák igényei­nek, a nevelés feltételeinek. A tanulók munka- és baleset­­védelmi oktatását az iskolá­ban az osztályfőnökök. a munkahelyeken a gazdaságok megbízottjai megtartották. A munkahelyekre és vissza a tsz-ek saját vagy bérelt autó­buszon vitték a gyerekeket. A betakarításban a közép­iskolák, a szakmunkásképző intézet és az általános isko­lák tanulói vettek részt. Mun­kájukat a gazdaságok egyé­ni vagy csoportos teljesítmé­nyek alapján vagy órabérrel díjazták. A középiskolások­nál az egy órára jutó átlag­­kereset 15,60, szakmunkások­nál 10.30, az általános iskolá­soknál 12,30 forint volt. Hasznos módszerként is­merték el a népi ellenőrök, hogy az iskolák nevelői elő­készítették a tanulókat a rá­juk váró feladatokra. Osz­tályfőnöki órákon ismertet­ték a- feladatot a munkakö­rülményeket, annak üzemi és népgazdasági jelentőségét, a kereseti lehetőségeket. Ugyan­ezt tették a gazdaságok is a munkahelyen, a betakarítás megkezdése előtt, ösztönzően hatott a csoportos teljesítmé­nyekre, hogy munkaversenyt hirdettek meg. A bérezés mellett az iskolák többsége könyvjutalmat, sportfelszere­léseket kapott, vagy ingye­nes kirándulásokon vett részt. Élen járt a jutalmazás­ban a jászszentandrási, a jászfényszarui tsz és a Jász­sági Állami Gazdaság. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy feltűnően nagy eltérések vannak a betakarí­tásban részt vevő tanulók ke­resetében. A jászjákóhalmi Béke Tsz-ben szorgoskodó ál­talános iskolásoknak az egy órára eső keresete 4,80 forint volt. A jászszentandrási Ha­ladásban viszont 22,30 forin­tot kaptak egy órás munká­jukért a gyerekek. Előfordult, hogy jogsza­bályellenesen, a meghatáro­zott mértéken felül — vagy azon alul — ismerték el a fel­ügyelő pedagógusok munká­ját. Ugyancsak jászjákóhal­mi példa, hogy a tsz napi 150 forintot fizetett a felügyelő pedagógusoknak, de volt olyan tsz is, ahol napi 200 forintra becsülték a felügye­leti munkát. Máshol viszont, a teljesítményektől függetle­nül, csupán napi 40 forint alapdíjat kaptak a pedagó­gusok. A NEB, a vizsgálatok ta­pasztalatait összegezve, a következőket javasolja: a gazdaságok biztosítsanak a tanulóknak olyan munkakö­rülményeket, olyan jellegű munkát és bérezést, amely vonzóvá tesz; a mezőgazda­­sági szakmát. A megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya körlevél­ben egyértelműen határozza meg a felügyelő pedagógusok díjazását, hivatkozva a MŰM —OM rendeletére. A NEB tájékoztatta az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hi vatalt a vizsgálat tapaszta­latairól. Az elkészült össze­foglaló jelentést megküldte a MTVB művelődési osztályá­nak és a Szolnok megyei Tsz­­ek Területi Szövetségének is. —illés — Fogadás a megyei pártbizottságon Tegnap délelőtt a Szolnok megyei pártbizottságon Szűcs János, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titká­ra fogadta az észt komszo­­molista küldöttséget, amely Donald Visnapu, az Észt Kommunista Párt Politikai Bizottsága póttagja, az Észt Komszomol Központi Bizott­ságának első titkára vezeté­sével, a KISZ megyei bízott^ ságának vendégeként. Szol­nok megyében tartózkodik. Phylaxia-sikerek külföldön Egyre keresetebbek kül­földön a magyar állatgyó­gyászati készítmények; a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat 1982-ben mintegy 180 millió forint értékű ter­méket — oltóanyagokat, kór­jelző készítményeket stb. — állított elő exportra. A ter­mékek Európa több országá­ba eljutottak. A vállalat nemzetközi kap­csolatai tovább bővültek. Nagy hírű külföldi gyárak­kal és intézményekkel ala­kítottak ki gyümölcsöző együttműködést. Az angol Wellcome cég a Phylaxia sertéspestis elleni oltóanya­gára jelentette be igényét. A cvájci Ciba-Geigy vállalattal közös program alapján már számos új készítményt állí­tanak elő, s ezek jórészét a magyar gazdaságok fs fel­használják. Atomerömüvi berendezést szállítanak Csehszlovákiába Különleges atomerömüvi fúró-marómű berendezést in­dítottak útnak tegnap Cseh­szlovákiába a Csepel Művek egyedi gépgyárának kapos­vári nehézgépgyárából. Az M—3155-ös berendezés, amely KGST-viszonylatban csak, Kaposvárott készül, a reaktor belsejében keletkező esetleges hibák kijavítására alkalmas. A gép forgácsol, hegeszt és összegyűjti a for­gácshulladékot. Kezelése automata távvezérléssel tör­ténik, egy ember irányítja a vezérlőpulttól. A berendezés­hez tartozó speciális ipari tv-láncot q Budapesti Hír­adástechnikai Szövetkezet kísérletezte ki és készítette el. A mostani gép már a má­sodik ilyen fúró-marómű, melyet a kaposvári gyárban csehszlovák megrendelésre készítettek. Munkahelyük télen is a határ Fö ellenség a dolmányos varjú és a négykerekű szarka Jó idő járt eddig az őszi vetésekre, szépen bokrosodik a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz búzája a szászbereki ha­tárrészen. Az üde zöld táblá­ban mint szertehajigált rö­gök, gubbasztanak a varjak. Csak látszólag mozdulatla­nok. Kiss Kálmán mezőőr éles tekintetét nem kerüli el, hogy hol az egyik hol a má­sik vág oda csőrével a 'búza­tövekhez. — Napraforgó volt itt a bú­za előveteménye — magya­rázza. — A kombájnok hátra­hagyta szotyola csíráját sze­degetik ezek a fekete dögök, de közben kiverik a fiatal gabonát is. Nincs nagyobb el­lensége a zsenge vetésnek, mint a dolmányos varjú. Kü­lönösen ha falkában szállja meg a határt. Nagyobb kárt tudnak tenni egy nap alatt mint a víznyomás a belvizes táblában. Gyakorlott mozdulatokkal csúsztatja a „kettétört” va­dászpuska csöveibe a patro­nokat. Levegőbe lendül a Kiss Kálmán; — Ügy nézem, megint a vetést tizedelik a varjak dézsmálta-e meg valaki az alomnak valót. — Ilyenkor télen ez járja. — Sorolja. — A szalmára meg az őszi fakitermelésnél gúlába rakott rönkökre vi­gyázunk. No persze nem min­dennapos a lopás, de azért nem árt ha nyitva tartja a szemét a mezőőr. Ma már megjártam a Bagi-földeket is megnéztem nincs-e újabb keréknyom a búzatáblában. Egyik idevalósi gazda csak úgy átvágott a vetésen az egyik tanyától a másikig. El­sőre csak figyelmeztettem, de ha még egyszer a nyomát lá­tom, följelentem. A határt járva ugyancsak ki vannak téve a mezőőrök az időjárásnak. Galla Eleken mintha nem fogott volna az idő. Nyolc esztendeje pedig, hogy nyugdíjasként kerüli a cserkeszőlői téesz földjeit. — Most januárban töltöm a hetvenedik évemet. Lenne mivel elütnöm a nyugdíjas napokat, hiszen meg sem tu­dom mondani, mióta vagyok tanácstag, és pártcsoport-bi­­zalmiként meg vadásztársa­­sági tagként is épp elég tár­sadalmi munkát találhatok magamnak. Mégis elszegőd­tem mezőőrnek, mert nekem a határ a mindenem. Több mint két évtizede élek a szö­vetkezet kenyerén, ötvenki­lencben én is ott voltam azok között, akik megszavazták, hogy egy akol egy pásztor. Mármint, hogy egy szövetke­zetben gazdálkodjanak a cserkei földművesek. — Ezt a közöst őrzi most naponta. Mekkora határrészt jár be egyszerre? Molnár István; — Dúvadír­­tásra meg önvédelemből hordjuk a kétcsövűt, de az utóbbira ne kelljen használ­ni soha! István tiszaföldvári mezőőr­nek sem csak a vetést tize­delő varjak az ellenségei. A határban járva-kelve riogat­ja. pusztítja a többi dúvadat, például a rókát, a szarkát ás. Az utóbbinak nem mindig csak a tarka tollú fajtájával gyűlik meg a baja. — Tíz esztendeje hordom a zöld posztóból készült egyenruhát, de még sohasem csináltam ügyet abból, ha va­laki letört a tábla szélén há­rom-négy cső főzni való ku­koricát. A négykerekű szar­kákat viszont nem szívelem. Errefelé is autóval járnak már lucernát, szénát, kukori­cát lopni azok. akiket rávisz a lelki ismeret. fegyver, gyors egymásutánba mozdul az ujja a ravaszon. A második dörrenés még elé­ri az első visszhangját. — Miért a levegőbe? — ér­tetlenkedem a kavarogva tá­volodó varjúfelhő után for­gatva a fejem. _ Csak vaktölténnyel rio­gatom őket. Nincs sok értel­me az éles lőszer pocsékolá­sának. Olyan sűrű a varjak tolla, hogy legtöbbször lepat­tan róluk a sörét. Néha azért közéjük csördítek, és ha még­is a földön marad, vagy szárnyszegetten visszahull egy-egy varjú, akkor azt ki­tűzöm karóra kötve madár­­ijesztőnek. Mondja Kiss Kálmán, hogy kevés dologtól félnek úgy a nem szívesen látott téli ven­dégek, mint a saját fajtájuk széllóbálta hullájától. Úgy gondoltam nem sértem meg a kérdéssel; — A határt télen-nyáron egyedül járó mezőőr fél-e va­lamitől? — Sokféle embernek nem való ez a munka. Például a hirtelen haragúnak, no és persze a félősnek sem. A ta­vaszi lucernavágástól a ku­koricabetakarításig tartó szezonban bizony nem élet­­biztosítás mezőőrnek leniíi. öt év alatt, amióta a szent­­györgyi határt járom, velem is megesett egy és más. Egyik ősszel, éjjeli portyán láttam, hogy valamilyen jár­mű igyekszik ki a kukoricás­ból. Köröztem neki .a zseb­lámpámmal, le is lassított. Amikor mentem feléje, gyor» san lekapcsolta a világítást, és rálépett a gázra. Épp. hogy el tudtam ugrani. Ki tudja hány zsák kukoricával károsította meg a közöst. ♦ « * Cserkeszőlőn, a tóparti ré­szen négy szalmakazal vár bálázásra. Galla Elek a Ma­gyar—Román Barátság Tsz mezőőre komótosan körbejár­ja őket. Figyeli, hogy nem — Tavasztól őszig, amíg sok a lábon álló termény, a legelőre kivert jószág, bizony lekarikázok hajnaltól késő estig húsz-harminc kilomé­tert is. Az őszi kerékmarasz­taló sár. vagy a féllábszarig érő hó sem lehet akadály. Gyalog is be kell járni a ha­tárt, ha beköszönt a tél. Most az idén istenes, várat még magára a kutyának se való idő. A dűlőutak jó része most járható kerékpárral. Ha nem haragszik, el is köszö-Galla Elek; — Ameddig el­lát, azt a nagy darab földet naponta bejárom nők. mert még megnézem, rendben megy-e minden a szőlőben. Kihasználjuk a de­cemberi jó időt," megkezdtük a metszést. Ezzel is kevesebb lesz a tennivaló a tavaszon. • • • Jászalsószentgyörgyi kol­légájához hasonlóan Molnár Aligha lehet rászorulva, akinek már autóra tellett. Az idén négy esetben kellett bí­róságra adnom olyan szemé­lyeket, akik a közös tulaj­dont dézsmálták. — Nagy a földvári határ. Negyedmagával hogyan győ­zi a Lenin Tsz 14 ezer hektá­ros „birtokának” felügyele­tét? — Felosztottuk egymás kö­zött a területet. A ráeső há­rom-négyezer hektárt napon­ta bejárja mindegyikőnk. Ki motorral, ki kerékpárral, sár­­ban-hóban pedig gyalogszer­rel. Aratás meg kukoricatö­rés idején nekünk sincs sza­bad szombatunk, se vasárna­punk. Ilyenkor télvíz idején már jószerivel csak a fakiter­melők után marad őrizni va­ló a határban. Mert a farönk az fogyóeszköz. Sajnos még mindig akadnak, akik köze­lebb érik a téesz erdejét, mint a TÜZÉP-telepet. — Gondolom elosztották, ahogyan a határt, az év vé­gi ünnepeket is. — István vagy, maradj ott­hon karácsonykor, a neved­­nanján! — azt mondták a mezőőrtársak. — Majd szil­veszterkor vagy újévkor le­szek szolgálatban, akkor já­rom sorra az állattenyészté­si telepeket, a majorokat. Mert ünnep ide, ünnep oda, ellenőrizni kell. hogy nem vándorol-e be a táskában a szeszes ital, vagy nem kélt-e lába szénának, szalmának, esetleg értékes állatgyógy­szernek. No de ne legyünk előre ünneprontók. Jó szil­vesztert, boldog új évet ma­gának is. Temesközi F.

Next

/
Thumbnails
Contents