Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
8 Irodalom» művészet 1982. DECEMBER 24. Száz én maíf íjíir irúnelláibál Féja Géza (1900—1978). A népi írók táborának jeles szociográfusa és p rózairója. Tanári diplomát szerzett, majd újságíró lett. Korán felfigyelt a szegényparasztság nyomorára, a nagybirtokrendszer embertelenségére. Nézeteinek alakulására kezdetben Szabó Dezső volt nagy hatással, később Bajcsy-Zsilinszki köréhez, a Válasz táborához csatlakozott. Szerkesztette a Kelet Népe, a szlovákiai Magyar írás című folyóiratokat. 1937-ben a Márciusi Front egyik vezetője, programjának egyik kidolgozója volt. Irodalmi munkásságát versekkel kezdte. A harmincas években több mesegyűtejményt jelentetett meg. Folyóiratcikkei, riportjai előkészítik a Viharsarok című, művészi szociográfiáját, mely a Tisza és Maros szögében élő szegényparasztság sorsát ábrázolja. s a földreform történelmi szükségszerűségét hirdeti. A könyv megjelenése után 1937-ben perbe fogták, s nemzetgyalázásért elítélték. (A tárgyalás anyaga a mű 1957-es újabb kiadásának függelékében olvasható.) A harmincas évek végén és a negyvenes évek elején főként irodalomtörténeti munkákat írt. A felszabadulás után egy ideig visszavonultan élt, Békéscsabán könyvtárosként dolgozott. 1957-ben tért vissza az irodalmi életbe, s szépirodalmi munkássága ekkor bontakozott ki igazán. Elbeszéléskötetei és történelmi regényei jelentek meg — utóbbiak a magyar múlt haladó hagyományait, a Rákóczi-kort, s az 1848—49-es szabadságharc világát keltik életre. Szépirodalmi műveit önéletrajzi emlékezései, a Sárköz változó életét bemutató riportkönyve, Tamási Áron életrajza, s újabb irodalmi I tanulmányai egészítik ki. 1966-ban József Attila-dijat kapott. Ezerkü-Lencszáztizennyolc júliusa járt, az ötödik háborús nyár. ÓBőd mellett dongott a cséplőgép az uradalom learatott búzatáblájának csücskén, mindössze keskeny, könnyen átgázolható patak választotta el a falutól, túlnan már a bődi kentek zöklelitek. A gép közelében kerekekre szerelt, könnyen szállítható faházkó állott, mellette mázsa, odább szekerekre várakozó búzás zsákok halmozódtak egymásra fétótetve szép rendben. A zsákok tetején tizenhét éves fiú hevert, a parasztok maguk közt Miskának hívták, de szemtől szembe ifiúrnak tisztelték, ö mázsálta a zsákokat. írta a szállítóleveleket az uradalmi hengermalomba, jelt adott a munka kezdésére meg a szünetekre, és ügyelnie kellett volna az emberekre, de semminemű szükség se mutatkozott ilyesmire. A bődiek feje. Márton bácsi mindent elintézett, szinte kézmozdulatokkal irányította népét. A fiú gimnáziumba járt, év közben nehéz fejű kis diákokkal kínlódott, a hosszú, négy hónapos háborús szünidőre pedig az uradalomban kapott munkát. A férfiaknak akkor már a maradékát is elhurcolták a viliág négy tája felé, messze pirosló frontokra, itthon asszonyok és gyerekek léptek helyükbe. A fiú örült a cséplésnek, különösen kedvelte a gép egyhangú dongását, úgy érezte, mintha magányos, gyötrelmes ifjúságának bánatát mondaná tovább a világnak. De kora gyermeksége óta szívéhez nőtt ez a táj is, az öreg vízimalom, ahol parasztok őrlették soványka termésüket, a patakpart szederindái, itt-ott méltóságteljes tölgy vagy szik Szerette a búza ígéretes kenyérszagát, az árpa átható csípős állatát, a tarlót, miikor ropogott lépte alatt s íme a búzák halála után a tors közt rögtön apró virágok ütik fel együgyű kis fejüket hirdetvén, hogy nincsen halál. Tarlóvirágok •.. Mélázva feküdt a zsákokon, képek cikáztak benne, de ezen a napon soruk egyre megszakadt. Nyugtalanította valami. Tegnap érkezett a bődi határba, és a faluból új munkás „banda” jött a gép mellé. A népi katlan az időben már sisteregni kezdett, ezért az urak okosak próbáltak lenni, minden falunak hagytak egy harapás kenyeret, amerre megfordult a gép. A bődiek Márton bácsival, a gazdával az élen gázoltak át a patakon. Szikár szíjas ember volt Márton bácsi, bizonnyal elhagyta már a hatvanat, .vagy a hetvenet is? Szürke szeme mélyen ült, bajos volt valamit kiolvasni abból. Arca akár a paraszt pátriárkáké, de ha szertekémlelt a határban, öreg betyárnak tetszett. Mikor megérkeztek, kezet adott a fiúnak, és hoszszasan mustrálgatta. éppen csak a fogait nem vizsgálta meg. Árva szót sem ejtett, ma is egész délelőtt hallgatott, de a fiú érezte, hogy szüntelen lesi a szeme sarkából. Furcsán viselkedtek a többiek is. Eddig mindenütt egykettőre összemelegedett a falvak népéve, de ezek a bődiek szóra se méltatták. Kora reggel a lányokhoz lépett, beszélgetni próbált velük. Kedvesen, de kimérten, kurtán feleltek, miként idegeneknek szokás. Elérkezett a dél. szállingózni kezdtek az öregasszonyok és a gyermeklányok fazekakkal, a fiú ebédjét is kihozták a majorból. Jelt adott a gépésznek, éleset sikított a masina, majd csönd lett. A bődiek elindultak a közeli fák felé, de nem ülitek le mindjárt, , hanem a fiúra lestek. Pillantásuktól bátorságra kapott, elindult feléjük. Ekkor körbe ülték, és helyet hagytak néki. Marika, egy fiatal katona-asszony lett a szomszédja. Marika fölfedezte fazekát, az áradó illatra a fiú önkéntelenül óda-tekintett. — Aratógaluska — magyarázta az asszony — barna lisztből gyúrjuk, megfőzzük, azután hagymás zsírban abáljuk. Látta, hogy a fiú megkívánta: — Cserél ebédet vélem? — kérdezte kacéran. — Szívesen — válaszolta a fiú, és elpirult. A bődiek most már melegebben tekintgettek feléje. Egyhamar Vége lett az ebédnek, fél óra maradt •még pihenésre. Az öregek pipára gyújtottak, és elnyúltak a fák tövében, a lányok és a menyecskék a kazal .mögé tértek az árnyékba. A fiú egy ideig ttétovázott, majd betért fabódéjába, még reggel friss szalmát vitetett be. takarót dobott reá. s leheveredett. Szundítani próbált, de nem ment, különös izgalom dobolt benne. Nemsokára mozgást, csobogó zajt hallott a patak felől. Kitekintett a deszkafal hasadékán. hát a bődi emberek láncot alkottak, és hordták a búzakévét a másik partra. Meglepetésében felugrott, nagyot reccsent a bódé fapadlója. Ügy llátszik, a házikó oldalánál őrt állott valaki, és a reccsenésre jelt adhatott, mivel a bődiek egyszerre szétrebbentek-Csak egy árakor jött ki a házikóból, sípoltatott a gépésszel, mindenki a helyére ment, csak Márton bácsi állott, akár a cövek. és farkasszemet nézett a fiúval. Elindult lassan az öreg felé, de az csak állott mélybe húzódott szemmel. Már mindössze egy lépés választotta el őket, a fiú ekkor elővette cigarettatárcáját, és megkínálta az öreget egy Hölggyel. Ezt a cigarettát szerették a diákok. Márton bácsi kivett egyet, megköszönte, a fiú tüzet adott, azután a mázsához sietett, mivel már hat zsák búza várakozott azon. Másnap ebéd után a fiú megint a bódéba tért, de alighogy leheveredett, egy fej jelent meg az ajtóban. A fej Hajdú Gyurihoz tartozott. bődi parasztgyerek volt, egykorú a fiúval Kérdőleg nézett Gyurira, az meg kacsintott egyet: — Szépek a bődi lányok. — Szépek. — A menyecskék is. — Azok is. — A menyecskék hajlamosabbak. mint a lányok, főként mostanában. Tudja, úgy beszélik, hogy aki megkóstolta, nehezen szokik le róla. — Miről? Gyuri fojtottan nevetett: — Nem jönne a kazal mögé? — Oda minek? — Jó híves van arra meg. osztón játszadozunk. Maga is fiatal. Huncutul vililogot Gyuri szeme, de hangjából esengés csendült. A fiú gondolkodott egy kicsit, majd elindult. A kazal mögött azonnal kezdetét vette a játék, incselkedés, kergetőzés, simogatás, lopott csókok. amit egészen szívesen adtak. Ide-oda siklottak a lányok és menyecskék, de mintha bűvös kör venné körül őket sohase léptek ki a kazal árnyékából. És nem is történt ott más. csak vidám, fiatal ficánkolás. Egyedül Marika volt tartózkodó, néha mintha szomorkásán nézett volna a fiúra. A fiú megnézte óráját, már tíz perccel múlt egy. A gépészhez sietett, hogy sípoltasson. Azután a kévékkel megrakott szekereket szemilélgette. Bizony meglaposodtak kissé. Ekkor vette észre, hogy mellé sompolyodott Márton bácsi. Nem szólt, de biztatóan nézett a fiúra, mintha mondaná: — Bízzák csak ide. Nem lett itten hiba. Értjük mi a módját. Megint megvizsgálta a szekereket. Csakugyan. Nem veszi észre ezt a hiányt senki. Ó-Bőd pedig a legszegényebb falu az egész környéken. így ment ez nap mint nap. A fiúnak néha fejébe zúdult a vére. keze reszketett, midőn a mázsa mércéjét igazgatta. Hányszor elhatározta, hogy nem játszik tovább, ledől ebéd után a házikóban, és oda se neki, ha csobban a víz. Jut is, marad is. De megjelent Gyuri feje, és megint a kazal mögött voltak. Érezte a reá tűző szemekből. hogy így kell ennek történnie. Tíz nap múltán végezték a táblával, már estébe hajlott az idő, midőn útnak indult a gép Vadalmás felé, ahol árpaosztag várta. Búcsút vettek a bődiék. átlábaltak a patakon, az asszonyok térden felül emelték szoknyájukat, visszakacagtak, a túlsó partról pedig integettek. Márton bácsi maradt utolsónak: — Ügy hallom, az ifiúr ellátogat néha a bődi malomba. — Igen, szeretem hallani békítő zúgását, meg azután senki sem süt olyan rozskenyeret, mint az öreg molnár néni. — Elhalt mellőle mindenki, az ura, a fia, a menye, csak két neveletlen unokája maradt, és mégis csinálja, sőt jól csinálja a dolgát. No ha jön, ezentúl engem se kerüljön el. Ott lakom a pap szőlője mellett, vincellérkedem nála, sok az éhes száj az én házamban. — Majd vidámabbra fogta hangját: — Jó bora terem a papnak. Kezet adott a fiúnak, az meg önkéntelenül elmosolyodott: — Tudom, tüzes rizling. Míg élt az apám, gyakran vásárolt tőle, ma is számiban az íze. — No, lássa — biztatta az öreg — térjen csak be mindig egy kis miseborra. Marad azért a papnak. Hiszen tudja ... Azután kezet adott, a fiú ismét elmosolyodott. A képeslapokban sokszor .látta az életre-hailálra szövetkezett császárok, királyok meg fejedelmek találkozását. Azok szorongatták ilyen méltósággal és buzgón egymás kezét. Márton bácsi is eltűnt a nyári szürkületben, a fiú meg csak állott a patak partján, és egyre Ó-Bőd felé nézett. Azután -megrezzent. 'Finom érzékenysége tudatta, hogy valaki itt van a közelben. Körülnézett, de senkit se látott. Töprenkedett, majd mintha vonzaná valami, a tölgyfa felé ment. Mögötte állott Marika. A fiún átvillant. hogy csakugyan nem látta a patakon átláboló asszonyok között. A menyecske aggodalmas tekintetet vettefct a fiúra: — Haragszik rám? — Miért haragudnék ? — Mivel annyit incselkedtünk. — Tudom, miért tették — válaszolta fojtott hangon. — Tudja? — Tudom. Azalatt hordták az emberek a kévéket a patakon. Marika elsápadt. — Azt hiszi — folytatta kissé sértődötten a fiú —, hogy különben jártam volna a bolondját? Az asszony a fának dőlt, válla meg-megrándult, sírt. A fiú melléje lépett: — 'Ne sírjon. Igazuk volt. Szegény a falu, kevés a kenyér. Én meg, láthatja, nem haragszom. — Nem is azért sírok — tördelte Marika. — De akkor miért? — Mert jó gyerek vagy. Már tegezte. Hangja anyássá szépült, de szeméből másfajta tűz ilobant. Könnyei -mosni kezdték arcáról a cséplés porát, maszatos -lett. A fiú zsebkendőjével törölgette, s csak nézte miként piros-iák át barna bőrén a lükető vér. És egyre simogatta a fejét. A fej a fiú -mellére borult, majd szája felé kúszott, akár a vadvirág. Azután kemény forró kisparaszttenyér fogta meg karcsú, ideges kezét. Akkor volt a fiú életében először boldog. Károlyi Amy: Hadés Az is lehet, hogy nem is te árny voltál, elvont vetület mozgott, ahogyan fújt a szél fügefalevél tenyered Az is lehet, hogy nem is én rokon a nem és az igen mozgott, ahogyan fújt a szél fügefalevél tenyerem Az is lehet, hogy nem is mi voltunk ott, ahol nem leszünk mozog, ahogyan fújja szél fügefalevél tenyerünk Szűcs Imre: Varázslás Most kört rajzolok a homokba pálcával feszeset ha erre jössz kinyílik s bezárul — *Paradicsomi sugárzásban máris úgy állsz ott mint egy illatát eloldó hószirmú rózsafa! Most neked adom a pálcát s vele a varázserőt — Megérintheted kitágíthatod vagy eltörölheted a kört — Én már védtelen vagyok Hószirmú Rózsafa! Utassy József: Karácsony Holdra ül az Életfavágó, szalonnát süt csillagparázson. — Hova, hova Három Királyok? — Betlehembe. Itt a Karácsony. — Siessetek csak, menjetek csak, kísérjen utatokon csillag, köszöntsétek fiamat illőn: a Megváltót, kit Mária ringat. — Urunk, Teremtőnk, Istenünk! Viszünk aranyat, tömjént, mirrhát, de vinnénk mi a félvilágot, ha bírnánk, Urunk ha bírnánk. — Jól van, jól van Három Királyok, menjetek csak isten hírével, mert hideg lesz, nagyon hideg, farkasordító hideg éjjel. Féja Géza: TdrlOVIMg
