Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
1982. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Birkózások Győrfi Sándor műtermében Citera, nótaszó és balettcipö A HOGYANRA NINCS PARTITÚRA Mindig tanulunk egymástól, ha akarunk, ha nem, jót, rosszat vegyesem A kun szobrásztól, Győrfi Sándortól az idő, a kor értelmezéséhez kaptam adalékot. A művészt nem az X-ek száma méri, hanem az alkotás. Győrfi így számomra nem fiatal szobrász — csak ifjú ember — hanem minden magyarázó és kisebbítő jelző nélkül: szobrászművész. Pedig néhány éve — mintha most lenne — csak az induló élet állma, a fantázia színessége, avatta műteremmé a hideg-hodály karcagi szobát, különben még üres volt. De már akikor érződött, hogy Mikus Sándor és Somogyi József tanítványa akar valamit. A hatvani főtérre készült Damjanichportré már mutatta Győrfi értékes konokságát. A Derkovits-ösztöndíj (1979) előleg volt és biztatás. Az Öregapám azonban már kulcsszobor, világosan lehetett látni, merre indul alkotója, s hogyan. Az országos biennálén díjnyertes portré egyértelművé tette, hogy Győrfi Sándor a legkeményebb anyagok szigorú világú poétája, sziki ember. Vagyis nyugodt és céltudatos. Hiába, a vérében van, a tehetség mellé kapta csikós őseitől. Ez az örökség. Az öregapám bizonyította: gazdája a jussnak. Juss a lovak szeretete is. Amikor megmutatta az üres termet, hogy az lesz majd a műterme, a pompás testű állatok mozdulatai már bronzban voltak képzeletében. A lovak már régen ott birkóztak egymással a mindennél értékesebb belső műtermében, világra jöttüiket várták, nemes, prüszkölő remegéssel, izgalommal. Ahogy beszélt a lovakról, érezhető volt, bronzvágtájuk csak idő kérdése. Valami azonban még hiányzott. A technikai lehetőség. Kemencét, öntőműhelyt akarok csinálni, mondta. Hittem is, nem is. Az biztos, hogy konok, mokány gyerek ez a Sándor, gondoltam, de a szoboröntés se bodzabot-faragás! Hogy tudná megcsinálni egyedül, amit a nagy tapasztalatú szakemberek sokasága is oly küzdelmesen mivel a pesti szoboröntőben? Győrfi szerencsére nem volt olyan kishitű, mint a krónikás, nem azzal kezdte, hogy milyen nehéz, hanem, hogy miképpen könnyebb. A lovak már körülöttünk vágtatnak nehéz fémpatáikkal a mai műteremben. Megtudhattam történetüket. Győrfit helyzete a legegyszerűbb megoldás keresésére ösztönözte. A technikai kivitelezés így is nagyon küzdelmes volt. de nem is ez a lényeg, hanem az öntvények szépsége. A Ménesek emlékezete példázza a küzdelem monumentalitását, a Csikó a munka finomságát. Dd — szerencsére — még számos remeket sorolhatnánk. S ezzel minden nyugvópontra került? Dehogy. Győrfi az elmúlt hetekben két országos pályázatot nyert, s megbízást kapott a műalkotások kivitelezésére. A kisvárdai városi tanács házasságkötő termében életfamotívumokkal tűzdelt jókora domborművön teremti majd meg a hely varázsát, Szolnokra pedig a Pelikán szálló és a megyei művelődési központ közötti térre szabadtéri kompozíciót alkot. Milyen lesz? A szűkre szabott írott szó egyszerűsít, szürkít. Csupán a prózai leírásra vállalkozhatunk: egy kilenc méter sugarú, feszített víztükörből embermagasságú absztrakt térfigurák emelkednek ki, különböző színűre eloxálva, tükröztetve. A makett nem tudja maradéktalanul visszaadni a kész mű hatását. Belőlünk a nagy tavaszi áradások emlékét, a vízből az égre kémlelő, jobb időket váró fák, az örök megújulásban hivés érzetét váltotta ki a látvány. Győrfi azt mondta, örül, hogy így gondolom, szándékához közel áll ez az elképzelés. A kompozíció összhatásában meghatározó szerepük lesz a fényeknek. A sokat ígérő munkával előreláthatóan 1984 tavaszára készül el. Természetesen saját öntödéjében. Lehet-e gyógyító/ere je az éneklésnek? A következő kis történet szerint: igen. A kórus — természetesen amatőr kórusról van szó — legidősebb tagja elveszítette hangja rugalmasságát, simulékonyságát és mi tagadás, napról napra reszketőbben, sőt időnként, hamisan énekelt. A lelkesedése azonban törötten volt, a próbákon elsőként jelent meg, igyekezett az új tagokat bevezetni a csoportba, egy szóval mindent megtett azért, hogy hangbéli fogyatékosságait a lehető legkésőbb fedezzék fel. De felfedezték, és ha szívfájdalommal is, búcsút mondtak az idős dalosnak. Beteg lett, elsősorban a kedélye, az idegrendszere sínylette meg a mellőzöttséget, s sokáig szeretett társaság hiányát. Egykori kórustársai meglátogatták, és nehezen titkolható elérzékenyüléssel kísérve visszahívták maguk közé. Az idős énekes meggyógyult. Hogy ebben a történetben szándékosan több az érzelem, hozzátartozik a témához: az amatőr csoportok, a szinte baráti kapcsolatokon alapuló együttesek létjogosultsága ©nélkül az eset nélkül sem vitatható. Ezt a tényt, azonban a számok is alátámasztják. Szolnok megyében negyvennyolc néptánccsoportot számlálnak, a diákkórusok mellett húsz felnőttegyüttes működik, a népdalkörök száma eléri a harmincat, rendszeresen próbál és szerepel hetvenhat irodalmi színpad, a művelődési házaikban, általános iskolákban ötven bábcsoport tevékenykedik. Az előadóművészet kedvelőin és művelőin kívül alkotó kiscsoportok is működnek, például népi hímzők, díszítőművészek, játékkészítők. Ök összesen negyven csoportot alkotnak. Az újabban népszerűvé vált balett-tanfolyamok, iskolai zenekarok, pol-beat együttesek teszik teljessé a megye amatőrmozgalmának képét. Az amatőr művészet jelentős területe a közművelődésnek. A különös odafigyelést az is indokolja, hogy az amatőrök döntő többsége fiatal. Kétségtelen, hogy a mozgalom célja, a művészetek megkedveltetése csak úgy érhető el, ha a szervezők, programkészítők minél közelebb viszik a művészeti ágakat, azok titkait a fiatalokhoz. Szolnok megye kórusmozgalmának sikereit ismerve nincs szégyenkezni valójuk „Hazatérnek” a Nemes-alkotások Újabb európai rangú magyar mester alkotásainak ad otthont Pécs: a Svédországban élő Nemes Endre festőművész képeiből rendeznek állandó kiállítást a híres „Múzeum” utcában. A Stockholmban levő művek valójában „hazatérnek”, a jeles alkotó ugyanis baranyai származású, Pécsváradon született 1909-ben. Nemes Endre részt vesz műveivel a Budapesten rendezett „Tisztelet a szülőföldnek” című tárlaton, amelyet a külföldön élő magyar származású képzőművészek munkásságának szenteltek. Ebből az alkalomból látogatott el hazánkba és szőkébb pátriájába. Pécsett megállapodást kötött a Janus Pannonius Múzeummal, hogy életművének válogatott darabjait az intézménynek adományozza, a múzeum pedig vállalta, hogy méltó keretek között bemutatja azokat a közönségnek. az irányítóknak a dalosoknak. Az országos fórumokon elismerő szavakat és díjakat kaptak és kapnak az énekkarók. A megye kórusai versenyeken . szerepelnek, de házigazdaként is jó vendéglátónak bizonyulták. Ez utóbbira példa a Kodály kórusok országos találkozója, melynek megrendezését, hagyományteremtő szándékkal, Szolnok vállalta, és sikerrel teljesítette. Több énekkar rendelkezik a fesztiválkórus minősítéssel, aranydiplomával, az ifjúsági énekkarok közül inéhányan országos hírnévvel dicsekedhetnek. Az eredmények mögött természetesen ott van a karvezetők odaadó munkája is. Az idei Kodály-centenárium sok feladatot adott amatőr kórusainknak. Szinte valamennyi együttes a próbákon való megemlékezés mellett ünnepi hangversenyt is tartott. Ugyanez elmondható a pávakörökre és citerazeneikarokra is, amelyek repertoárjukat újabb Kodály gyűjtötte dalcsokrokkal bővítették. Kétségtelen, az amatőr művészeti mozgalom legaktívabb tagjai ők, de meg kell említeni, hogy a színvonal lehetne magasabb is, ha több lenne a szakképzett művészeti vezető. A megfelelő irányítók hiánya észrevehető az irodalmi színpadok munkáján is. Emiatt bomlott fel az utóbbi esztendőkben jónéhány együttes, vagy vált munkájuk esetlegessé, rendszertelenné. Lényegében ambícióval teli irodalom tanárok vezetésével működnek az irodalmi színpadok. Tegyük hozzá, hogy ezek a csoportok ritkán jutnak bizonyítási lehetőséghez, dobogóhoz. A közepesnél jobb színvonalat tulajdonképpen öt-hat irodalmi színpad érte el-Hasonló gondokkal küszködnek a bábcsoportok is. Bár elég sok együttest tartanak számon, a műsorok összeállítása, megvalósítása gyákran igénytelen. Hozzátehetjük, hogy a bábrnoagalom újabban fellépett gyermekbetegsége korántsem csak Szolnok megyei „kór”. Az amatőr művészeti ág bázishelyévé Törökszentmiklós vált, ahol rendszeresen tartanak továbbképzéseket, nyáron pedig bentlakásos tanfolyamokat. Sajátos helyet foglal el a megye amatőr művészeti életében a népi tánc. A két vezető együttes — a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese és a szolnoki Tisza Táncegyüttesről van szó Jól sikerültek az idei honismereti táborok, s ez elsősorban a körültekintő szervezésnek köszönhető — tűnik ki a Hazafias Népfront honismereti munkabizottságának értékeléséből. Mint a HNF illetékesei elmondták, ezúttal csak azok vehettek részt a táborok munkájában, akik előzetesen — pályázataikban — bebizonyították, hogy ismerik a mozgalom céljait, s vállalják a mind nehezebb feladatok megoldását. Végül is országszerte 28 városban, faluban, községben ütöttek fel honismereti táborokat, s a munkában 2400 fiatal vett részt. A legtöbben az általános iskolákból érkeztek, de szép számmal akadtak középiskolai tanulók is. A táborban elméleti előadások és gyakorlati foglalkozások váltogatták egymást. A fiatalok magnóval és kérdőívekkel járták a környéket, gyűjtötték letűnt korok tárgyi emlékeit, s hang— országos hírnevet szerzett a Jászkunság tánchagyománya és annak ápolása révén. Fényükben sok hason lószándékú. bár megközelítőleg sem azonos színvonalú megyei táncegyüttes sütkérezhet. Talán nincs is szükség arra, hogy egy megyének több híres népi tánc cső portja legyen, arra viszont igen, hogy a működők tegyék lehetővé az együtt táncolás örömét, sikerélményét. Ezt elősegíteni hívták életre a megye művelődési házaiban a táncházakat, a nyári népzenei táborokat. A legnépszerűbb amatőr művészeti ágban — ha a megyei megoszlást nézzük — a tiszafüredi járás büszkélkedhet a legtöbb együttessel. Talán fontosságukhoz képest kevesebb hely jut a díszítő művészeti és népi hímző szakköröknek. Alighanem ennék az egyik oka az, hogy a csoportok tagjai igen kevés lehetőséget kapnak a bemutatkozásra, kiállítások rendezésére. Jócskán akadnak a festészet, rajzolás művelői közül is kiemelkedő és nyilvánosságra érett amatőrök. Az utóbbi években egyre felkapottabbak a balett-tanfolyamok. Ezek egy része, miután elsősorban a szülők rábeszélésére odajáró gyerekekből áll, előbb-utóbb felbomlik. A csoportok az induló létszámhoz képest elenyészőre mérséklődnek. A balettmozgalom egyetlen kiemelkedő képviselője a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ szolnoki balettegyüttese. Üdvözlendő jelenség, hogy újabban sok középiskolában kezdeményezik az amatőr zenei együttesek megalakítását, kevésbé üdvözlendő azonban, hogy a zenekarok tagjai olykor elfelejtik, hogy a zene szeretete nem elegendő a jó színvonalú muzsikáláshoz. ' Ezt és minden egyéb amatőr mozgalmat olymódon is pártfogol a Megyei Művelődési és Ifjúságii Központ, hogy időről időre módszertani tanácsokkal segítik a lelkes résztvevőket és a vezetőiket. A hangsúly változatlanul a lelkesedésen van. A hozzáértő irányítás nélkül viszont lelohad a lelkesedés. A Szolnok megyei csoportok, az imént leírt nehézségek ellenére sokat fejlődtek az utóbbi esztendőkben. És hogy ez a felívelés szakadatlan legyen, a jó példaként említett kórusmozgaloméhoz hasonló vezetőkre van szükség. V. Fekete Sándor szalagon rögzítették idős emberek visszaemlékezéseit a múltról. Vallomásaikból számos fontos adalék került a felszínre, amelyeket a kutatók a későbbiekben jól hasznosíthatnak majd. A táborokban töltött idő arra is alkalmas volt, hogy a jelen ifjúsága megtanulja becsülni elődei tevékenységét, erősödjön érdeklődése a hagyományok iránt, fontosnak és szükségesnek érezze a még fellelhető tradíciók ápolását, megóvását. Mód nyílott arra is, hogy megismerkedjenek népművészeti együttesekkel, s azokkal a szakemberekkel, akik társadalmi összefüggésében látják a hagyományok szerepét, hatásukat napjaink kultúrájára. A gyűjtőmunka végeztével a honismereti táborok lakói dolgozatokban értékelték a látottakat, hallottakat tudományos igényességgel rögzítették tapasztalataikat. A szolnoki szabadtéri komp ozíció makettje Honismereti táborok Letűnt korok emlékeit gyűjtötték Birkózó lovak üldözés (öntés előtt) Tiszai Lajos
