Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-23 / 301. szám
1982. DECEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A MÄV Építő Gépjavító jászkiséri üzemében megkezdték a téli nagyjavításokat. A vasútépítő gépeket ellenőrzik, a hibákat kijavítják a következő szezonra. Képünkön egy Plasser típusú gép sínaláverő szerkezetét emelik ki. Sertésből, baromfiból se legyen kevesebb, de.,. Alkalmazkodni kell adottságainkhoz Beszélgetés a hüsmarhatartás fejlesztéséről Keserű Jánossal, az ÁTK főigazgatójával Hazánk az állati fehérje — különösen a hús — termelésében élenjáró országok közé tartozik. Az évente előállított mintegy 310 ezer tonna állati fehérje 61 százaléka származik az úgynevezett egygyomrú állatoktól, sertéstől és a baromfitól. Ez a magas arány eltér a világtermelés szerkezetétől; a legtöbb országban a kérődző fajták, a szarvasmarha és a juh részesedése a nagyobb. — Miért baj az, hogy: hazánk állati termék termelésének szerkezete eltér a nemzetközi átlagtól; nem adottságaink indokolják-e a különbséget? — Bizonyos mértékig igen. Mivel kiválóak a lehetőségeink a takarmánygabonák — főleg a kukorica — termesztésére, érthető, hogy az abrakfogyasztó állatfajok — a sertés és a baromfi — jelentős helyet foglalnak el állatállományunkban. Az elgondolkoztató csak az. hogy a miénkkel megegyező adottságú országokhoz viszonyítva is találunk eltéréseket. Az ilyen vizsgálat azt bizonyítja, hogy nálunk magasabb az abrakfogyasztó fajok (a sertés és a baromfi) részesedése, mint a többi hasonló adottságú országban. — Ha észre vesszük, hogy a sertés és a baromfi abrakból (tehát önmagában is exportálható mezőgazdasági termékből) állít elő állati fe— Az eddig elmondottak bizonyítják: kifizetődő lenne a húsmarha- és juhtenyésztés mainál lényegesen erőteljesebb fejlesztése. De lenne-e elég takarmány a több kérődző jószágnak? — A szarvasmarha- és juhhús termelését a tömegtakarmányt adó területek növelése nélkül megduplázhatnánk. Nézzük csak a tényeket! Az évenként megtermő 2 és fél millió tonna szénának ma csupán 40 százalékát hasznosítjuk hústermeléssel. Ráadásul a rét- és legelőgazdálkodás javításával a gyepek termését megkétszerezhetnénk. A kérődzők igen jól hasznosítják a mezőgazdaság évente 10 millió tonnát meghaladó melléktermékeit. A kukoricaszárnak azonban csupán 15 százalékát etetik meg az állatokkal, a többit beszántják, elégetik. Az igen nagy tömegben rendelkezésre álló leveles répafej zöme is haszontalanul vész el. — Nem jobb a helyzet a takarmányozásra alkalmas ipari melléktermékekkel sem. Itt van például a cukorgyártás mellékterméke, a nedves répaszelet. Ennek egy részét eddig költséges energia felhasználásával megszárították és így tették takarmányozásra alkalmassá. Amit nem szárítottak meg azt gyorsan meg kellett etetni, mert megromlott, tönkre ment. Az évi hárommillió tonna cukoripari mellékterméknek Az összehasonlítások eredményeit vizsgálva a kutatók azt a következtetést vonták le. hogy a magyar állattenyésztés szerkezetét át kell alakítani. A változást szükségessé tevő okokról és a marhahústermelés fejlesztésének lehetőségeiről beszélgettünk Keserű Jánossal, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont főigazgatójával. hérjét, a szarvasmarha, a juh pedig fűből, kukoricaszárból, egyéb mezőgazdasági melléktermékből és önmagában nem exportálható tömegtakarmányokból, akkor az állatállomány szerkezetének egyik lényeges problémájára tapintottunk rá. Ráadásul a sertés és a baromfi tenyésztése. importtakarmány behozatalát költségesebb építkezést és energiaellátást (fűtést, szellőztetést) igényel, mint a szarvasmarháé és a juhé. Ma viszont már ismeretesek például olyan húsmarhatartási technológiák, amelyeknél a tehén és a növendég gyakorlatilag épület nélkül tartható és a hizlalás is minimális beruházási ráfordítást igényel. Kutatóközpontunk a Szigetvári Állami Gazdaságban olyan technológiával végez eredményes hizlalási kísérleteket, amellyel egy hízómarha férőhelyének kialakítása alig 10 ezer forintba, a sertésének töredékébe kerül. 40 százaléka kárba veszett, az utóbbi időkben azonban kutatóink megfelelő módszert találtak arra, hogy korszerűen. gépesíthető módon az értékes takarmány minősége az igen drága szárítás nélkül is nedvesen megőrizhető, legyen. A hizlalási kísérletek bizonyították, hogy a répaszeletre alapozott takarmányozás igen hatékony eljárás. A korábban a marhahizlaláshoz felhasznált abraknak és a silókukoricának 50—60 százaléka is kiváltható az olcsó cukorgyári melléktermékkel. Mi a kísérleteinkben az átlagos 25,80 forint helyett 15,30 forint értékű takarmányt használtunk fel a marhák egy kilogramos súlygyarapodására. De van más előny is. Hagyományosan hizlalva egy tonna marhahús előállításához 1,57 hektár szántón kell takarmányt termelni, répaszeletet etetve ez a terület 0,56 hektárra zsugorodik. A felszabadult földön árunövény termelhető, például exportra. — összegezhető-e az állatállomány összetételére vonatkozó véleménye úgy, hogy sürgősen csökkentenünk kell a sertés- és baromfiállományt, s ugyancsak sürgősen növelni a szarvasmarhák és juhok számát? — Semmiképpen sem a nagy volumenű sertés- és baromfitermelés mellett azonban a jövőben célszerű gyorsabb ütemben fokozni a szarvasmarha- és juhtermelést. A sertés és baromfi esetében magas termelési színvonalat — esetenként világszínvonalat — értünk el erről nem szabad lemondani, márcsak azért sem, mert a termelés mai méretei nem haladják meg a gazdaságosan értékesíthető mennyiséget. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az említett egygyomrú állatfajok gyorsan szaporodnak. így — ellentétben például a szarvasmarhával — gyorsan visszatérítik a ráfordításokat. — Az érdekeltek nagyjából egyetértenek, a marhahústermelésben azonban látványos eredmények eddig nem születtek. Van-e biztosíték arra, hogy például a répaszeletre alapozott hizlalás több lesz az impozáns „labordtóriumi” kísérletnél? Kutatók és termelők együttműködése — A kérdés jogos, mert ma !még széles körben ténylegj nincsenek bizonyító erejű példák az olcsó, legelőre és tömegtakarmányra (például kukoricaszárra) alapozott marhahústermelésre. Azt azonban máris mondani lehet, hogy az ilyen irányú próbálkozások túljutottak a laboratóriumi kereteken. A feladat az, hogy a nagyüzemekben kipróbált egyes elemeket összekössük és egységes technológiai rendszerként széles körben alkalmazzuk. A cél elérése érdekében többek között a közelmúltban kutatóközpontunk kezdeményezte egy gazdasági társulás létrehozását. 1982 tavaszán alakult meg Szarvasmarha Hústermelő Gazdasági Társulás. Első lépésként azt tűztük ki célul, hogy a répaszeleten történő hizlalás elterjesztését a gyakorlatban segítsük. A cukorgyárak közelében létesülő olcsó, nagy hizlaldák (a répaszeletet távolra szállítani túl drága lenne) beruházási programját szakembereink kidolgozzák, s a hizlaldákban a tartási-takarmányozási technológia alkalmazását is elősegítik. — Hol tart ma a társaság szervezése? — Legtovább a sarkadi és a mezőhegyesi cukorgyárak körzetében dolgozó mezőgazdasági üzemek jutottak, itt már megkezdődtek a hizlaldaépítési beruházások is. Sarkadon egy 3 ezer férőhelyes új telepet készítenek, Mezőhegyesen egy régit bővítenék. Máshol még nem született végleges döntés a beruházásról, és van olyan körzet is (például a Szolnoki Cukorgyáré), ahol még csak az előkészítésnél tartanak. A különbségek ellenére a társaság központja már dolgozik a jövő évi feladatok megoldásának előkészítésén. Feltétlenül (gyarapítani kell) a tenyészállatok számát, a mainál 10 ezerrel több hústehén tenné lehetővé, hogy 1984- ben a társaság önellátóvá válhasson, ne kelljen hízóalapanyagot vásárolni. V- Szász József Abrak helyett tömegtakarmány Kárbaveszö melléktermékek Következetesebb anyagi ösztönzést (3.) A sajátosságokhoz igazodva... A bér. és keresetszabályozás új rendje lehetővé teszi a teljesítménnyel (jövedelmezőséggel) arányos nagyobb mértékű bérdifferenciálódást a gazdálkodó egységek között. A dolgozók kereseti skálájának széjjelhúzása — ugyancsak a teljesítménnyel arányosan — már vállalati, üzemi feladat. A személyes teljesítjesítményikövetelmények jellege munkahelyenként és munkakörönként igen eltérő. Van. ahol az egyenes darabbér alkalmazható, másutt a minőség javítása, az anyag-, az energiatakarékosság. vagy az eszközök kihasználása a feladat. A testre szabott, személyre szóló követelmények jellegét, mértékét mindenütt csak helyileg lehet meghatározni. A vállalat belső érdekeltségi rendszerének kialakításától döntő módon függ az ösztönzés színvonala, húzóereje. A helyes irányú és kellő hatékonyságú belső anyagi ösztönzési rendszer keretében bontják le üzemekre, műhelyekre, dolgozókra a vállalati feladatokat. Ehhez nélkülözhetetlen mind a teljesítménybéres, mind az időbéres formában dolgozókkal szemben támasztott követelmények felülvizsgálata. A vállalat és legfelső vezetőinek korszerűsített anyagi ösztönzése szinte kikényszeríti a belső érdekeltségi viszonyok végiggondolását, a mellény újragomibolását. Melyek — vázlatosan — a fő feladatok? Mindenütt, ahol a teljesítmények mérhetők, vagy mérhetővé tehetők, teljesítménybéres formát célszerű alkalmazni. Reálisan feszes teljesítménykövetelményeket kell tehát az időbéres dolgozók számára is megszabni, s rossz hatásfokú munka esetén az okok felderítésére és megszüntetésére van szükség. Az objektív (szervezési-vezetési) hiányosságok felszámolására, illetve a szubjektív hibák, a fegyelmi lazaságok, a hozzá nem értés kiküszöbölésére intézkedési tervet célszerű készíteni. Az .időbéres dolgozókkal szemben alacsony hatásfokú munka esetén az adott (bérekért magasabb követelményeket szükséges támasztani. El kell érni. hogy ne csak a bérbesorolásoknak, hanem a teljesítményeknek is legyen egy kötelező minimális szintje. Aki ezt elérni nem képes. azt, más munkakörbe kell helyezni. Ahol a teljesítmények mérésére egzakt módszerek nem alakíthatók ki. ott különböző segédeszközökkel (például pontrendszerrel, minősítéssel), felelős vezetői döntésekkel szükséges a kereseteket a teljesítményekkel arányosan differenciálni. Elkerülhetetlen a kereseti arányok átrendezése, a mozgóbérek (prémiumok, jutalmak) újraelosztása, átcsoportosítása, a munkaeredményektől független keresetkiegészítések megszüntetése, a valós teljesítmények fokozott elismerése. Fontos, hogy a minőségjavításban. az anyag- és energiatakarékosságban kulcsszerepet játszó dolgozók érdekeltségét fokozzák. (Technológusok, konstruktőrök. energetikusok, szabászok, kazánfűtők ;tb.) A gyáregységeket, üzemeket, műhelyeket és azok vezetőit ne az általános vállalati feladatok megoldásában tegyék érdekeltté. hanem abban, amire érdemi hatást gyakorolhatnak. Az egyes üzemerészek eredményes munkáját kívánatos, hogy akkor is kellően honorálják. ha a vállalat egésze nem teljesíti jövedelmezőségi terveit. (A részfeladatoknak az egészhez jól igazodó meghatározásával, vállalati tartalékok képzésével megteremthető a szükséges garancia.) A béremelési lehetőségek sehol sem az áremelések ellensúlyozására, hanem a keresetek teljesítményarányos differenciálására szolgálnak. Erre különösen most érdemes ügyelni, amikor a fogyasztói árszínvonal az átlagosnál gyorsabban, a bérszínvonal pedig mérsékeltebben növekszik. Aktív bérpolitikára van szükség, amely lehetővé teszi a jövedelmek átcsoportosítását, a növekvő követelményekhez igazodó új rangsorok kialakítását. A rangsorban azok az üzemek és dolgozók kerüljenek az élre, akik a legtöbbet teszik az ország gazdasági helyzetének javításáért. A jövedelmek munka szerinti differenciálásánál figyelembe kell venni a munkaidő után és többnyire a munkahelyen kívül végzett társadalmilag hasznos tevékenységet, a belőle származó bevételeket, értékeket is. Mert minden társadalmilag hasznos, konkrét szükségleteket kielégítő tevékenységet kellő anyagi és erkölcsi elismerés illet meg, függetlenül attól, hol és mikor végzik azt. Azok, akik átlagosnál többet, jobban gyarapítják a társadalmat, jogot formálhatnak arra, hogy nekik az átlagosnál több jusson. A társadalmi ítélkezés az elmúlt évek során gyakran sommásan elmarasztalta a különjövedeiimezés minden formáját, mint ügyeskedést, mint harácsolást. Sokáig csák az üzem, a szövetkezet, az iroda kötelékeiben végzett tevékenységet tekintettük társadalmilag szervezettnek és hasznosnak. Kellő időre volt szükség annak felismeréséhez, hogy a szocialista tulajdonviszonyok közepette is lehet társadalmilag haszontalan tevékenységet végezni, sőt munka nélküli jövedelemhez jutni. És fordítva, lehet értékes és társadalmilag hasznos. sőt nélkülözhetetlen a munkaidőn túl és a munkahelyen kívül végzett munka is. Sokan, egyre többen töltik az estéket, a hétvégét munkával. A vállalatok, intézmények vezetői, társadalmi tisztségviselői újabban maguk is kezdeményezik dolgozóik ilyen elfoglaltságát. Többfelé szerveznek vállalati gazdasági munkaközösséget a termelés, a fejlesztés, a szolgáltatás szűk keresztmetszeteinek feloldására, a nagyszervezetekben nem gazdaságos tevékenységek végzésére. Eszközökkel. gépekkel, anyaggal segítik a külön munkákra szervezett közösségeket. A vállalati érdekek és a dolgozók többletjövedelem-szerzési törekvései a szocialista kisvállalkozások keretében összeegyeztethetők. Aki munka- és pihenőidejében keményen dolgozik, az rendszerint meg is becsüli a forintot. Olyan családi célok elérése szerepel a több munka, a nagyobb szorgalom, ösztönzői, szervezői közt, mint a jobb, a szebb lakás, esetleg a hétvégi ház, a kocsi megszerzése, a gyerekekről való gondoskodás. Az elérhető mozgósító célok, a megkeresett forint elköltésének kedvező feltételei éppen úgy szükségesek az ösztönzéshez, mint az egyértelmű, reális és mozgósító teljesítménykövetelmények. A szerény, némelykor szűkös anyagi viszonyok között élők: az alacsony nyugdíjasok, a nagycsaládosok sérelmezhetik, hogy egyeseknek az ő szerény lehetőségeikhez mérten fluxusra” is futja. Pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy az átlagosnál több munka, a nagyobb szorgalom teremti meg társadalmi méretekben az anyagi alapokat, a rászorulók helyzetének könnyítésére, a meglevő szociális feszültségek enyhítésére. A kisebb és nagyobb jövedelműek közös érdeke a forint védelme, jó vásárlóerejének megőrzése. Ehhez azonban a személyi jövedelemkiáramlás drasztikus visszafogásával egyidejűleg a teljesítmények határozott növelése szükséges. A feladat csak az eddiginél hatásosabb ösztönzéssel, a jövedelmek differenciált újraelosztásával oldható meg. Az ösztönzést, az elosztást szolgáló kormányzati döntéseket tehát határozott vállalati intézkedések, növekvő egyéni és kollektív teljesítmények kell hogy kövessék. Vége Kovács József az MSZMP KB agitációs- és propaganda osztályának munkatársa Csökkennek a lakásilletékek Cserénél, vásárlásnál, öröklésnél 1983. január 1-től a lakáscserék, -vásárlások terheit könnyíti, hogy csökkennek az illetékek, — erről intézkedik a pénzügyminiszter rendelete, amely a Magyar Közlöny 76. számában jelent meg. A lakásvásárlás vagy csere esetén a jelenlegi 12 százalékos illeték 7 százalékra csökken. Az illeték alapja: változatlanul a lakás forgalmi értéke, illetve cserénél az ingatlanok értékkülönbözete. Kedvező változás az is, hogy ha a tulajdonos lakását eladja és egy éven belül másikat vásárol, a két lakás forgalmi értékének különbözető lesz a 7 százalékos illeték alapja, ugyanúgy, mint csere esetén. Előfordulhat azonban, hogy az értékkülönbözet — mint illetékalap — magasabb az utóbb vásárolt lakás forgalmi értékénél. Ez esetben a vevő számára kedvezőbb megoldást alkalmazzák; az utóbb vásárolt lakás forgalmi értéke után számolják az illetéket. A szervezett lakáscserék elősegítésére az OTP az állampolgároktól megvásárolt vagy egyéb úton állami tulajdonba és a takarékpénztár kezelésébe került lakásokat újraértékesíti. Ez esetben az illeték az eladási ár kettő százaléka. Ha valaki ajándékba kapja a lakást, az egyébként fizetendő illetéknek csak a felét kell megfizetnie. Az öröklési illeték is mérséklődik. Az ingatlanforgalmazást könnyíti, hogy január 1-től megszűnik az ingatlanközvetítő vállalatok díj ellenében végzett kötelező értékbecslése is. Helyette az ingatlan-átruházási szerződésekhez a tanács által kiállított adó- és értékbizonyítványt kell csatolni, s ez illetékmentes.
