Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

1982. NOVEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gazdagotok „Ide teszem az akácról az illatot. Ide teszem a Dunáról a fényt. Leányról a mosolyt, fiúról a díícot. ebből csinálok költeményt, hogy gazdagodjatok” (Illyés Gyula: A költő fele*!) o Tisziaderzsen Bakos István már nyugdíjas. Évek óta a Hazafias Népfront községi titkára, és a helybéliek sze­rint jelentős része Van ab­ban, hogy a parányi telepü­lés néhány napja egy mo­dern, szép ABC-üzle(t)tel gyarapodott. Ugyanis ő szervezte a faluban az ala­pozás, a tereprendez« tár­sadalmi munkáit, és feledve az évtizedeket, nyolc ke­mény napot le is húzott az építkezésen. Hordta a ce- mentett, csákányozott, ásott, lapátolt, 'mikor mi volt so­ron. Ráadásul az a legérde­kesebb a dologban, Pista bá­csi nem is idevalósi, hanem kenderesi születésű. — Nyolcadik éve élek itt. Az építkezésnél volt olyan nap, hogy százhúszan is megjelentünk. Fiatalok, idő­sek, szocialista brigádtagok, irodisták, áfészdolgozók ve­gyesen. Még egy nyolcvan- éves bácsi is eljött és segí­tett. Bár csak húsz évvel hamarabb építették volna ezt az üzletet, mondogatta. De így se baj, legyintett, majd vásárol a fiam, meg az unokám. — Mondják, Bakos Pista bácsi volt a társadalmi mun­ka lelke. — Áh, ez nem így van. Csáti Gábor, Kiss László, Fazekas Gyula is csinált annyit, minit én. Az én ér­demem annyi, hogy szót ér­tettem, megtaláltam a meg­felelő hangot az emberek­kel. Most se tétlenkedünk, a fásítás van soron, ahhoz szervezem a cimborákat. — Elismerés ? — Szinte minden évben kapok a megyétől valamit, de az igazi boldogság az, hogy látom, nem dolgoztunk feleslegesen. Gyarapodott a falu, én is ezzel a bolttal, mert szinte hihetetlen, de igaz: nálunk ez az első új üzlet a felszabadulás óta. És ebben behne van a mi erőnk is. Q Kalóz Józsefnét Tiszafüre­den mindenki csak Julesnek hívja. Tizenöt éve, hogy ez a talpraesett energikus fia­talasszony ebben a község­ben dolgozik. Igaz, valami­kor pedagógus szeretett vol­na lenni, de a zenei hallá­sa miatt ez a terve akkor nem sikerülhetett. Így ma­radt a védőnői pálya mel­lett. — Nem pálya, hivatás — egészíti ki. —i Én ugyanis annak tarttom, és ezért dön­töttem így, hogy ne kelljen elszakadnom a gyerekektől. Közben történt egy és más az életében. Férjhez ment, egy lánya és egy fia szüle­tett, akikkel négy és fél évig otthon maradt. — Tény, majdnem öt esz­tendő kiesett a munkából, de itt, a saját gyerekeimen ta­nultam meg mindannak a gyakorlatát, amelyekkel el­méletben már korábban is tisztában voltam. Így na­gyon hasznos volt a gyes. Tulajdonképpen révbe került: családot alapított, megszerezte a szakmát, la­káshoz jutottak, egyszóval nyugodtan élhetett volna. De őt más fából faragták. Fel­nőtt fejjel, két. aprósággal az oldalán tanulni kezdett; 1975 —78 között elvégezte a mar­xista esti egyetem három­éves általános tagozatát. Pártvezetőségi tag volt, majd propagandista lett. Ezután kis pihenő, majd újabb erő­próba következett: beiratko­zott ftz Egészségügyi Főisko­lára. — Négyessel fejeztem be az iskolát, pedig ugyancsak követeltek a neves orvosok, professzorok Szegeden. — Bocsásson meg. de ma is védőnő. — Miért lennék más? Hi­szen tulajdonképpen ugyan­azt csinálom, mint eddig. De elméletből, az új mód­szerekből sokat gazdagodott az ismeretem. És ha ez a temérdek vizsga, plusz tu­dás egyetlen kis rámbízott gyereknél is meglátszik, már akkor megérte a tanulás. o Mohácsi József, 68 éves, a felesége Katalin asszony 49. Mindkettőjüknek ez a má­sodik házassága, Katalinnak korábban született egy kis­fia, sajnos csak 11 hónapot élt. Tudta, az orvosok is közölték vele, soha többé nem lehet gyereke. — Nagyon elkeseredtem és akadt egy időszak, amikor az foglalkoztatott, eldobom magamtól az életet. Is ek­kor láttam egy állam gon­dozott kisfiút, aki sebhelyes, ápolatlan kinézésű volt. Rá­döbbentem, nekem is van feladatom a világon, lehetek még anya, az édesnél is éde­sebb. Hiszen nem az az iga­zi aki megszüli és eldobja, hanem aki felneveli, küsz­ködik vele, gondozza. És megtörtént a csoda: ma Katalin asszony nincs egyedül, mert öt apátián, anyátlan, otthonról elüldö­zött árva gondozója a férjé­vel együtt. Sőt, közülük ket­tőt, a 16 éves Attilát és az öt éves Katalint örökbe is fogadták. A gondozási díj nem sök, az ilyesmit nem pénzért teszi az ember. — Gyerekbolondok va­gyunk — szól közbe a férje, aki, hogy a szűkös nyugdíja elég legyen a sok éhes száj­nak, fűrészgépet csinált, bér- fűrészelést is vállal. Az éle­te párja pedig hizlalással igyekszik forintot hozni a házhoz. Nem beszélve arról, hogy a vadonatúj, most el­készült lakásukon még sok az OTP-tartozás. Szinte végszóra érkezik meg a 14 éves Éva, ő né­hány hónalja került hozzá­juk. — Anyu, ötöst kaptam számtanból! — mutatja az ellenőrzőt és már röpül is az anyu nyakába, akinek könnybe lábad a szeme, amikor átöleli a kislányt. Látszik, nagyon, nagyon gazdag asszony lehet, ha a szeretetéböl ennyifelé futja. o Pintér Ferenc 28 éves, magas fiatalember, a Szol­noki Vízügy SE játékosa, ka­pusa. Ezévi rangsorolása alap­ján az Országos Bajnokság el­ső osztályában játszott 26 mérkőzés közül 18 esetben kiemelte a teljesítményét a Népsport. Sőt az idén a vi­lágbajnoki vízilabda váloga­tott keretbe is behívták. Honnan ez az egyenletes, ki­egyensúlyozott forma? — Több oka van ennek. Az egyik, jól együtt van a csapat ötödikek lettünk az OB I-ben. Azután az se mellékes, hogy gyors, moz­gékony fiúk játszanak ná­lunk, és leszűkítik a lövési lehetőségeket az ellenfélnek. — És az edzés? — Szívvel-lélekkel hajtok. Nem dohányzom, az iital sem érdekel. Van otthonom, családom, és a kislányom után megszületett a fiam js. Azt hiszem, a jó, nyugodt családi háttér sem elhanya­golható tényező a megbízha­tó formában. De az idei év másféle gazdagodást, is ho­zott, mert egy csodálatos él­ménnyel gyarapodtunk. A szolnoki csapatunk kijutott egy remek túrára Olaszor­szágba, Franciaországba, az NSZK-ba, Svájcba, Mona­cóban „Mellesleg” Feri üzem­mérnök, és most végzi Gö­döllőn az Agrártudományi Egyetem negyedik évét. — A pénz nem vet fel, de elmondhatom, sokmindennel több lettem 1982-ben. Egy kisfiúval, egy külföldi úttal, ‘válogatott kerettagsággal. Igaz, ki is hagytak a leg­jobbak közül. Ügy, hogy nem bizonyíthattam. Annak ellenére, hogy Mayer Mi­hály kivitt egy tornára, Jugoszláviába, de egy perc­re sem kerültem a kapuba. Nem tudom, miért. A „gaz­dagodásomhoz”, az ezévi si­keres vizsgákon kívül még az igazi válogatottság hi­ányzik. Megteszek érte min­dent, de a többi már nem tőlem függ. * * * Tudom, a megszólaltatot- taknál kivétel nélkül akad­nak pénzesebb, módosabb, tehetősebb emberek. Nem is kevesen. Hogy az írásban mégis őróluk, négyükről volt szó, annak az az oka, hogy az ő gazdagságuk csodálatos, időtlen és kifogyhatatlan. Mert örök emberi értékek­ből: a szorgalomból,, a kö­zösségért tett vállalásból, az önzetlenségből, tehetségből, egyszóval az alkotó, tenni akaró munkából fakad. D. Szabó Miklós Kct típusból több mint 800 nagyméretű üzemanyag- szállító tartályt gyárt az idén az abádszalóki Lenin Tsz lakatosüzeme. Fő megrendelője az AGROKER Az OktóberI Forradalom tiszteletére Koszorúzás a Lenin-szobornál Kádár János és Németh Károly, az MSZMP KB nevében megkoszorúzta a Felvonulás téri Lenin-szobrot A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 65. évfor­dulója tiszteletére tegnap a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa koszorúzási ünnepsé­get rendezett Budapesten a felvonulási téren, a Lenin- szobornál. A magyar és a szovjet zászlókkal, s a nemzetközi munkásmozgalom vörös lo­bogójával díszített téren a fővárosi dolgozók, fiatalok több százas serege gyűlt össze az ünnepi eseményre. A szoborral szemben csapat- zászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg dísz­százada. Pontban tíz órakor kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének, aki ezután ellépett a kato­nák sorfala el'őtt. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első tit­kára és Németh Károly a KB titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai helyeztek ko­szorút a szobor talapzatárai A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorú­ját Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke; a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Sarlós Ist­ván, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai helyezték el. A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége képvise­letében Vlagyimir Nyikola- jevics Bazovszkij Alek- szandrovics nagykövet, Va- lerij Leonyidovics Muszatov követtanácsos és Anatolij Alekszandrovics Popov ve­zérőrnagy, katonai és lég­ügyi attasé koszorúzott. Ez­után a budapesti diplomáci­ai testület koszorúját helyez­ték el. A társadalmi és tömeg­szervezetek képviseletében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Gáspár Sán­dor. a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, Fejti György, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára, Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára, Ispá- novits Márton, a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetségének főtitkára koszo- rúzott. A fegyveres erők nevében Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi minisz­ter, Horváth István belügy­miniszter és Borbély Sán­dor, a Munkásőrség Orszá­gos parancsnoka helyezett el koszorút. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 65. évfor­dulója alkalmából tegnap ünnepi előadáson mutatták be az Erkel Színházban Be­járt hqrom balettjét. A hazai táncművészet kiválóságai a neves koreográfus Sztravinsz­kij, valamint Richard Strauss zenéjére alkotott- koreográ­fiáját vitték színre. Az előadáson részt vett Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságá­nak elnöke és Maróthy Lász­ló, az MSZMP budapesti Bi­zottságának első titkára, a Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport képviselői ko- szorúztak ezután. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a katonai díszszázad el­vonulásával ért véget. Politikai Bizottság i tagjai, valamint Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára; megjelent a kormány több tagja, köztük Púja Frigyes külügyminiszter, továbbá a politikai és a társadalmi élet számos más vezető személyi­sége. Ott Volt. a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, köztük Vlagyi­mir Nyikolajevics Bazovsz­kij, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a Szovjet— Magyar Baráti Társaság kül­döttsége Jevkodija Fjodo- rovna Karpova alelnök veze­tésével. Ünnepi előadás az Erkel Színházban „Multimilliomos” közösségek (Folytatás az 1. oldalról) zőképp készülnek ezek az utak. A felajánlásokból ösz- szegyült pénzért vásárolják meg a szükséges követ, vagy kohósalakot, s ebből tudják fedezni a szállítást is. A kö­vetkező lépés: géppel, s kézi erővel elkészítik az út tük­rét, majd következhet a kő illetve kohósalak bedolgozá­sa. Az így elkészült alapra kerülhet a befejező aszfalt­borítás. Az útépítés fontos ösztönzője, hogy a megyei tanács pályázata révén, a be­fejezéshez az út—híd keret­ből, és költségvetésből is, tá­mogatást kaphatnak a közös­ségek. Üjszász, Zagvvarékas, Jászapáti. Jászkisér. Jász- árokszállás, Jászalsószent- györgy úthálózata bővült a közelmúltban az említett mó­don. Nőtt a környezetvédelmet szolgáló társadalmi munka értéke is. Számos helyen ren­dezték a szemétlerakó helyek környékét, több településen körül is fásították. Jászapá- tin a helyi munkás horgász­egyesület egy elvadult, sze­métlerakó helynek használt, gödrös, mocsaras területet varázsolt kultúrált pihenő­hellyé, kitűnő, „halas” hor­gászvízzé. Munkájuk értéke kevés híján eléri a kétmillió forintot. Jászalsószentgyörgyön tor­naterem és két iskolai mű­hely építéséhez 2,5 millió fo­rint értékű munkával járul­tak hozzá a falu lakói, s a különböző munkahelyek dol­gozói. Jásztelken hamarosan el­készül egy óvoda, amelynek kivitelezésében egymillió fo­rint értékű munkával mű­ködtek közre a jászteleki em­berek. Ennek az óvodának „szt^fija” van. amely egy­szersmind példázat a társ­községek egészséges együtt­működésére is. Korábban a társközség Alattyánban épült jelentős társadalmi segítség­gel új óvoda — melyben ben­ne volt a jásztelkiek munká­ja is. Most Jásztelek „visz- szakapta” a segítséget — és fölhasználták az alattyáni építkezés tapasztalatait. A városok közül ezúttal Törökszentmiklós vállalt és valósított meg sokat. Csak a gyermekintézmények építésé­ben, korszerűsítésében több, mint hat millió forint értékű munkával vették ki részüket a városlakók. Ugyanitt épült egy MHSZ-lőtér is — más­fél millió forint értékű társa­dalmi munka segítséggel. A kis és aprófalvak népe sem tétlenkedett. Vezsenyen például több százezer forint értékű segítséget nyújtottak az óvoda építéséhez, Cserke- szőlőn a csatornaépítésben, Rákócziújfaluban pedig a tornaterem munkálataiban jeleskedtek. Mindent összevetve; nem­csak végösszegében, de ten­denciájában is biztatónak ígérkezik a megye idei társa­dalmi munka mérlege. S ez az adott, meglehetősen fe­szült gazdasági viszonyok kö­zepette, a fejlesztési alapok korlátozott volta miatt rend­kívül fontos ténv. amelvnek — túl a százmilliókban kife­jezhető gazdasági eredmé­nyen — az erkölcsi súlya is igen nagy. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents