Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
8 Irodalom» művészet 1982. NOVEMBER 20. tSzáz én ntcujijíir novelláiból! óra reggel van, napkelte. A házaknak nincs árnyéka — az utca szinte pontosan kelet— nyugati irányú. A házfelügyelők söp- rik a járdát. Ez még nem külváros; a külváros az utcával párhuzamosan emelkedő vasúti töltés mögött kezdődik. Itt még orgona- bokrok vannak a vaskerítéses kis előkertek mögött, és nőszirom zöld kardja tolakszik a tavaszi föld fplé. HáromemeleUes foértházak között vedlett kis családi házak ds állnak. Csak a házmesterek vannak az utcán. A gyárba járók már elmentek, a hivatalnokok most ébredeznek. A hármas szám házmestere vacogó fogakkal söpör. Hideg a kora tavaszi reggel, a nap nem melegít, és ő egész éjjel virrasztóit, lehunyt szemmel hallgatódzott. Két fegyveres civil nyomozó jött még este, most is ott vannak a (lakásában, és érzi, hogy figyelik. Derékig látják a pinceablakból, és ha kicsit eltávolodna, rögtön észrevennék. Más napokon a felesége végzi a söprést, ő ilyenkor már a gyárban van. ott a vasúti töltésen túl. De ma megtiltották neki, hogy elmenjen hazulról, mit bánják azok, ha elveszti a kenyerét. És senkivel se szabad beszélnie. Nincs is kivel. Talán a házmester az ötösből, aki szintén söpröget?... Lelhet, hogy az küldte rá a két ellenséget. Ma jó reggelt se mondtak egymásnak. Minek is? Majd az lesz a jó reggel, ami rossz reggel lesz a másiknak . . . Mit csináljon, ha az, akit odabenn várnak, épp most jön ide? Jelt ád? Az első golyó öt éri. Nem ád jelt? Hagyja, hogy kelepcébe kerüljön? Ezt nem szabad, és nem is lehet. Eléje fut, és együtt menekülnek?' A felesége és a gyereke fizet meg érte.... Didereg, siet a sepréssel, és örül, hogy már visszamehet — legyen, ami lesz. Az, akit a házmesterlakásban várnak, már két napja ott van a hazban. A második emeleten, az özvegy trafiikosné lakásában. Az özvegyasszony diákfiával egy térképet nézeget, a térképen azt az utcát, ahol vannak. Az utca. látják, majdnem párhuzamosan halad a körvasúttal, és ott keresztezi, ahol az jobbra, észak felé fordul. Csak a vasútvonalon kellene átjutni, azon túl vannak a gyárak, viskók, bérka- ézárnyáll, reves deszkakerítések, telkek és az élet. — Legjobb volna itt — mutatja a térképen a diák. — Üres telkek, bozót. Innen körülbelül nyolcszáz méter .. . Reggel nyolc óra. Az északra néző házak alatt keskeny árnyékszalag fekszik. A napfényes utcán hivatalnokok mennek, fényesre ült és kikefélt ruhákban, csillogó cipőben, a villamosmegálló felé. A kályhásmester kis házából, a nyolcasból irodába megy a nagylány. Gépírónő. A leendő nyári divatban libeg a hűvös utcán. A szemben levő háziból, az első emeletről az öreg doktor mégy külvárosi betegeihez, fekete, hosz- szúkás kistáska a kezében. Kopasz feje búbján megcsillan a napsugár. * * * Az északi házak félig beárnyékolják az utcát. A mamák és háziasszonyok befejezték a takarítást. A szellőző ágyneműt leszedték a nyitott ablakból. Most piacra mennek. Sietni nem kell. Az ebédet csak melegítik, estefelére főznek majd, mikor az egész család otthon eszik. A doktor bácsi azonban hazajár ebédelni. Ebéd után egy félórát szundikál. Kell is, éjjel sokszor felköltik álmából. Ő az egyetlen. aki nem ijed meg. ha éjjé’, becsöngetnek a lakására. Hozzászokott. őt beteghez hívják. Az iskolából hazatérő gyerekek az utca közepén rongylabdával futballoznak. A huszonkettő háromemeletes A klarinétos is felébredt. Először. " mint mindig, az éjjeliszekrényen fekvő karórájára néz. De az óra áll; már megint elfelejtette felhúzni. Feltérdel az ágyban, félrehajtja a függönyt, és kinéz a szemben levő házra. Az árnyékol; már hosszúak, a gyárakból, irodákból jönnek az emberek. Ideje felkelni. Kimegy a konyhába, és a csap alá tartja a fejét. Este nyolc óra. A klarinétos a villamoshoz megy. A házakban vacsoráznak. Csak a hármas szám házmes- terüakásában nincs vacsora. Az asszonyt se engedték kimenni, se a piacra, se a boltba. Az egyik látogató konzervet eszik nagy Lengyel József; Egy utca bicskával, kenyér nélkül A másik alszik, a család ágyán. Az özvegy trafikosné hazajött. — Mama, menjen le a házmesterékhez. Mi azalatt... — Mit mondjak? Hogy miért jöttem? :— Kérjen sót, vagy valamit, ami eszébe jut. A házmesterné beengedi az özvegyasszonyt. Erre a pillanatra várt az üldözött. De innentől nem jó a számítás. Az özvegy trafikosLengyel József (1896—1974) a magyar kommunista esz- meiségű irodalom kimagasló képviselője. Életművét az igazi forradalmár meggyőződése, humanizmusa és erkölcsi igényessége hatja át. A somogyi Marcaliben született polgári családban, apja szőlőtulajdonos volt. 1907- ben tönkrementek, s a család Pestre költözötjt. Itt végezte a gimnáziumot, majd jogi és bölcsészegyeterwre járt. írói pályáját expresszionista versekkel kezdte. Kassák Tett című lapjában és utódjában, a Mában. 1918- ban kommunista érzelmű iár- saival együtt kiválik a Mából, s közös verseskötet ben lépnek a nyilvánosság elé. Tevékeny szerepet játszik már az őszirózsás polgári forradalomban, és egyike a kommunista párt Visegrádi utcai megalapítóinak. A Vörös Újság kultúrrovatát, később az Ifjú Proletár című lapot szerkeszti. A ellenforradalom után emigrálnia kell. 1929-ben megírja Visegrádi utca című riportregényét a KMP megalakulásáról. 1930- ban Moszkvába megy, könyve itt jelenik meg Kun Béla előszavával. írói tevékenységén kívül a Sarló és kalapács szerkesztőségében, illetve dramaturgként dolgozik. 1955-ben hazatér Budapestre. Élétműve a két évtizednyi késleltetés után nagy lendülettel bontakozik ki. Filmregényt ír Attiláról, esszéregényt Széchenyiről és a két Clarkról, a Lánchíd létrehozóiról (Hídépítők). 1961-ben az Elévült tartozás, mely több évtized termését foglalja magába. Elbeszéléseinek témáját nagyrészt a hazai munkásmozgalom küzdelmei, a személyi kultusz éveinek megpróbáltatásai adják, de helyet kap bennük a mai magyar valóság is. (Az Oldás és kötésből Jancsó Miklós rendezésében film is készült.) 1957-ben József Attila-dij- jal, 1963-ban Kossuth-dijjal tüntetik ki. Utolsó írásai közül Újra a kezdet című kisregénye egy vöröskatona útját ábrázolja a lelkesedéstől a tudatosodásig. Életművének szerves részét alkotják esszéi, művészien megirt tanulmányai is. né úgy remeg, hogy az üldöző felkölti a társát. Már sötét van. A pirosán izzó villanykörték csak mélyebbre sötétítik a bokrok árnyékát. — Állj! ' Az üldözött egy ugrással átveti magát az élőkért kerítésén, és eltűnik a bokrok közt. De ahol ő eltűnt, most fordul be valaki a sarkon. A doktor bácsi ... — Állj! Az öreg doktor tudja, hogy á kiáltás nem neki szól. Mert hisz ő arrafelé megy, ahonnan kiáltanak. ö vacsorázni jön. Elkésett, sok a beteg így tavasszal. Még hallja a száraz durranást. Aztán ott fekszik a járdán, ahol annyiszor ment. annyi éven át. Az üldöző odamegy. Lábával megfordítja a testet. Sejti, hogy nem az, akit keresett. De mindegy ... Visszatér a házmesterlakásba. — Merre van itt a közelben telefon ? ■— Az orvosnál. Kilenc szám, első emelet, balra. Néhány ijedt lakó gyülekezik a halott körül. Mindnyájan ismerik, de nem mernek szólni. Az üldöző felmegy a doktor lakásába. — Hivatalos ügy. Telefonálni akarok. — Kérem. — „A huszonkllences számú ház előtt.” — „Igen! Bevonulhatunk?" —„Igenis.” Az üldözött odament a bámészkodók közé. Mikor a mentőautó lefékez, mindenki elsettenkedik. Az üldözött is. Nem mehet már a telkekig, ahol alkalmasabb volna a vasúti töltéshez jutni. Az alsó keresztutcát választja. De lassan, ráérősen megy. Minden izgalma elfogyott, kiapadt, kiszikkadt. A halottat elvitték. A két üldöző megy az utcán. Saját lépteik kopogásától félnek! Minden bokorra ráfogják piszto-1 lyukat. A gyilkos belelő egy bokorba. A sötét ablakok mögött didergő emberek nézik az embertelen utcát. A durranás után megint csend. Fekete, csillagtalan éj szorítja a föld torkát. Az ötös házmestere pakol. Öt fogják okolni a doktor haláláért. Ha fordul a dolog, eljönnek érte. Ez biztos. A hármas számban tudják .. Az öreg trafikosné a diák holmiját pakolta. Kicsi csomagot, hogy ne legyen feltűnő. A káty- hásimester lánya hisztérikusan zokog. „A doktor bácsi. Nem megyek, nem megyek soha többé, ki nem megyék oda, ahol.... alaho! távol egyetlen durranás, aztán csend. A sötétség 'lepecsételte az utcát. A harmincnégy es házban egy fiatal férfi öleli magához a párját. Mintha sohasem akarnának egymástól elszakadni. — Egyetlenem — sóhajt a férfi. — Egyetlenem — sóhajt u nő. A könnyeik folynak egymásra és egymásba. Ilyen borzalmak közt szent az egymásba fonódó közelség. A bokrok sötétek. A villanyfények csak sötétítenek. A sötétség nyugodtan várja, inig a hajnal születése megnyitja a, eg leslét. — És ha gyerekünk lesz ' — kérdi a fiatalasszony. A férfi szomorúan lehajtja a fejét. A doktor bácsi öreg kis telesege nyugodtan alszik. Csak éjfélig várt. A telefonálást nem is hallgatta. Nem először álszik egyedül. „Jobb is, ha csak reggel jön haza . .. ilyen nyugtalan időkben . . Süt a nap. A keletiül nyugatra húzódó utcán nincs árnyék Szenti Ernő: A századvég verseiben a századvég verseiben reflektorfénybe kerütt a homály az érzékközeliségtől részeg [szavak kifecsegik a kimondhatatlan [titkát versenyt örül a jókedv a [mámorral Izét dudás egy csárdában a bánat és fájdalom a /végszóra érkezett kezdetek mihaszna változásokkal lepik [meg kiket magukra hagyott világmegváltó szándékuk Kárpáti Kamii: Szerelem, merénylet Lehetetlenebb soha nem voüt [a szerelem, mint mikor lesújtott. Holddal hasában, nagyobb [csend a tengeren. Hurokba kötött éveim, most [hova bújtok? Hajnal terjed — merénylet [nyoma — fehér ingemen. Károlyi Amy: Esti kert Megindulnak a bokrok, a fák, felém hajolnak, közelednek. mikor már majdnem meg[ölelnek, lomb-hangon súgják, ne ijedj [meg. Gabriel Garda Márquez: Egy ilyen nap Langyos és esőtlen volt a hétfő hajnal. Don Aureliano Escovar, diploma nélküli fogorvos és jó korán kelő ember, hatkor kinyitotta a rendelőjét. Kivett az üvegszekrényből egy műfogsort, amely még benne állt a gipszmintában, és kirakott az asztalára egy marékra való műszert, amelyeket nagyság szerint elrendezett, mint egy kiállításon. Gallér nélküli csíkos inget viselt, felül egy aranyozott gomb zárta össze, és a nadrágját gumi nadrágtartó tartotta. Szigorú, szikár ember volt, és a tekintete ritkán alkalmazkodott a helyzethez, mint a siketek tekintete. Miután elrendezte a tárgyakat az asztalon, a csiszolókorongot, a kést a forgószékhez fordította, és nekiült megcsiszolni a műfogsort. Ügy látszott, nem gondol arra, amit csinál, de makacsul dolgozott, még akkor is nyomva a pedált a marókésén, amikor nem használta. Nyolc óra után egy kis szünetet tartott, hogy az ablakon át kinézzen az égre. és meglátott két magába merült hollókeselyűt, amelyek a szomszéd ház tetőgerincén - szári tkoztak a napon. Tovább dolgozott, arra gondolára, hogy ebéd előtt még egyszer esni fog az eső. Tizenegy esztendős kisfia kellemetlen, mutáló hangján rázta fel a gondolataiból: — Papa. — Mi az? — Azt kérdi a polgármester, hogy kihúzod-e a fogát. — Mondd meg neki. hogy nem vagyok itthon. Éppen egy aranyfogat csiszolt. Kar-távolságra emelte, és a szemét félig lehunyva megvizsgálta. A váróteremből újból kiáltott a fia: , — Azt mondja, hogy igenis itthon vagy, mert hall téged. — A fogorvos tovább vizsgálgatta a tógát. Csak miután letette az asztalra a befejezett munkadarabok mellé, akkor szólalt meg: — Még jobb. Újból a csiszolókorongot kezelte. Egy kis kartondobozból, amelyben az elkészítésre váró dolgokat tartotta, kivett egy több tagú hidat, és csiszolni kezdte az aranyat. — Papa. — Mi az? Még nem változott meg az arckifejezése. — Azt mondja, hogy ha nem húzod ki a bölcsességfogát, agyonlő téged. Sietség nélkül, rendkívüL nyugodt mozdulatokkal abbahagyta a pedülozást a marókésen, eltolta a gépet a karosszéktől, és teljesen kihúzta az asztal alsó fiókját. Ott volt a revolver. — Jól van — mondta. — Mondd meg neki, hogy jöjjön és lőjön agyon. Elforgatta a széket, amíg az ajtóiul szembe került és kezét a fiók szélére támasztotta. A polgármester megjelent a küszöbön. A bal orcáját megborotválta, de a másik, feldagadt és fájós arcán ötnapos szakálla volt. A fogorvos sok-sok elkeseredett éjszaka nyomát látta a polgármester fénytelen szemében. Az ujjai hegyével K V
