Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

1982. NOVEMBER 20.

9

Irodalom« művészet

Mező Ferenc;

Életrajz

Kiszakadt az édes lét előtti éjből, mélytengeri halként, sötétben surrant jobbra-balra, s mint tenyerébe fogott fióka, rúgkapált puhán.

A gyerekkor mohos ösvényei a zsiráfokkal és baglyokkal népes kerek erdőből kivezetnek, hallatlan nagy ormányát az elefánt leereszti.

■belökte a fiókot, és szelíden mondta:

— Üljön le.

— Jó napot — mondta a polgármester.

— Jó napot — mondta a fogorvos.

Amíg a műszerek kiforrtak, a polgármester a szék fejtámlájára tálmasztotta a fejét, és máris jobban érezte magát. Jeges illatot lélegzett be. Szegényes rendelő volt ez: egy öreg faszék, a pedállos csiszolókorong és egy üvegszekrény állt bénrie, porcelán üvegcsékkel. A székkel szemben egy ablak volt, embermagasságig vászonfüggönnyel eltakarva. Amikor hallotta, hogy jön a fogorvos, a polgármester megvetette a lábát, és kitátotta a száját.

Don Aureliano Escovar a fény felé fordította a beteg arcát. Miután megnézte a rossz zápfogat. az ujjaival óvatosan megnyomva, beigazította az állkapcsot.

— Érzéstelenítő nélkül kelt csinálni — mondta.

— Miért?

— Mert tályog van rajta.

A polgármester a szemébe nézett.

— Jól van — mondta, és mosolyogni próbált. A fogorvos nem mosolygott vissza rá. A munkaasztalhoz vitte a tepsit a ki forrázott műszerekkel, és egy hideg csipesszel kiemelte őket a vízből, még mindig sietség nélkül. Aztán a cipője orrával odatolta a köpőcsészét, és a mosdótálhoz ment kezet mosni. Mindent úgy csinált, hogy közben nem nézett a polgár- mesterre. De alpolgármester neim vette le róla a szemét.

Alsó bölcsességfog volt. A fogorvos szétterpesztette a lábát, és a meleg fogóval megragadta a bölcsességfogat. A polgármester megkapaszkodott a szék karfáiban, minden erejét a lábaiba vetette, és jeges űrt érzett a veséjében, de

Sorsában ismer halálthozó, álombéli rémekre a felnőtt — inge verítékes takaró, s az elrontott vasárnapokba, rossz szeretkezésekbe is már ez a kapkodás, sietség visz keserű, idegen ízt.

Nem bukás, nem megdicsőülés:

amit nem teszünk,

senki meg nem teszi,

így vagyunk pótolhatatlanok,

míg konok megszokással

viseljük magunkat

szinte egészen el.

■még csak nem is sóhajtott. A fogorvos csak a csuklóját mozgatta. Harag nélkül, inkább keserű szelídséggel mondta:

— Itt most húsz halottunkért fizet meg. hadnagy úr.

A polgármester érezte a csont reccsenését az állkapcsában, és a szeme könnybe lábadt. De nem sóhajtott, amíg nem érezte, hogy kijött a zápfoga. Akkor meglátta a könnyein át.

Ügy rémlik neki, hogy annak a fognak annyira nincs semmi köze a fájdalmához, hogy képtelen volt megérteni az. elmúlt öt éjszaka kínszenvedéseit. A köpőcsésze fölé hajolva, izzadva, lihegve kigombolta zubbonyát, és tapogatózva keresgélte a zsebkendőt a nadrágja zsebében. A fogorvos adott neki egy tiszta rongyot.

— Törölje le a könnyeit — mondta.

A polgármester letörölte. Remegett. Amíg a fogorvos kezet mosott. ő a lyukas mennyezetet és a mennyezeten függő poros, pókto- jásokkal. meg döglött bogarakkal teli pókhálót nézte. A fogorvos a kezét szárogatva visszajött. „Feküdjön le — mondta — és sós vízzel öblögesse.” A polgármester felállt, hanyagul tisztelegve elköszönt, és a lábait nyújtogatva az ajtóhoz ment, be sem gombolva a zubbonyát.

— Majd küldje át a számlát — mondta.

— Magának vagy a községházának?

A polgármester nem nézett rá. Becsukta az ajtót, és a dróthálón keresztül mondta:

— Egykutya.

Nagy Mátyás fordítása *

* Gábriel García Márquez kolumbiai író, akinek Száz év magány című regénye hazánkban is nagy sikert aratott, kapta meg az idén az irodalmi Nobel-díjat, ebből az alkalomból közöljük novelláját.

KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL:

A nagy ember oygmghgD

fiatal újságíró ká- ibultan i tépő ti ki a főszerkesztő szobájából. A megbízatás, amit kapott, büszkeséggel, de egyben félelemmel töltötte el. Kezdő volt. még híján az igazi riportert jellemző fesztelenségnek. A puszta gondolatra, hogy ötvenötödik születésnapja alkalmából egy olyan kivételesen nagy férfiút kell meginterjúvolnia, mint. dr. BordáLy Ferenc, összeszámít a torka.

Azt. hogy Borda ly akadémikus miLyen nagy ember, mi sem bizonyította ékesebben, mint. az, hogy egész sereg állásban küzdött és harcolt a szocializmus építéséért. ö volt a Tel c pü lés - lélekta n tanszékvezető tanára az egyetemen, a Településtörténeti Intézet igazgatója, a Településszociológiái Társaság vezetője, a Szocialista Településtudományi Szemle, valamint a Településtörténeti Dokumentumok főszerkesztője.

Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Egy ennyire elfoglalt embert megtalálni is bajos, szóra bírni még inkább. A tetejében a főszerkesztő a lelkére kötötte, bogy ne telefonáljon, mert a nagy embert idegesíti a csengetés, a lakásán pedig csak végső esetben keresse, a nagy ember ugyanis nem szereti, ha pihenés közben zavarják.

Az újságíró először az egyetemre ment. Hamarosan megtalálta a Település-lélektani tanszéket. Néhány diák álldogált az ajtó előtt. Mondta, hogy a professzort keresi. Amazok a fejüket rázták, hogy a nevét nem ismerik, forduljon az adjunktushoz.

— Bordély? — visszhangozta az ’ adjunktus. — A név ismerősen

hangzik. De annyi bizonyos, hogy nem ismerem. Igaz-, hogy csak két éve vagyok itt. Menjen a másik szobába, Nagy professzor úr talán többet tud, mint én.

— Már hogyne ismerném Bordély akadémikust!

— Talán útbaigazíthatna, hogy hol találhatnám meg?

— Nézze, kérem, hat esztendeje én adom elő a teiepülés-lélektant, ez alatt az idő «alatt egyszer sem volt szerencsém találkozni vele. Hallottam róla, hogy ö a tanszék- vezető professzor, ennél többet azonban nem tudok. Forduljon a gazdasági osztályhoz, ott mindenkit nyilvántartanak, aki az egyetem kötelékébe tartozik.

— Hát, kérem szépen — mond- ta^ya gazdasági igazgató —, Bordély Ferenc akadémikus az illetményt listán nem szerepel. Ha tanszékvezető, akkor bizonyára társadalmi munkában az.

Az újságíró igen értékes értesüléseket szerzett a Településszociológiái Társaságnál, a Szocialista Telep ülés tudományi Szemlénél, magát, a professzort azonban nem látta, sőt nemcsak ő maga nem látta, de nem találkozott mással sem. aki látta volna. Az első nyomra a Településtörténeti Dokumentumok szerkesztőségében akadt, a tiszteletdíiak listáján.

— Százhúszezer forint?! —csillant föl az újságíró szeme. — Most már mindent érték! Nyilván e korszakalkotó mű kedvéért hanyagolta el a kiváló akadémikus az egyetemét, s a többi intézményt. Láthatnék égy példányt a nagy műből, melynek Bordély akadémikus y szerzője?

— A könyvet az intézet tagja: írták — világosította fel a felelős szerkesztő —. Bordély akadémikus egyetlen sort sem irt...

Az újságíró közbe akart szólni, de a szerkesztő hallgatásra intette.

— Kérem, ne vonjon le ebből a tényből téves következtetést. Bordély professzor a kollektív szocialista szellemi alkotás új módszerét dolgozta ki. Ez a kiadván’, brigádmunkában készült.' s a brigádnak Bordély akadémikus a vezetője. Egy brigád vezető nélkül éppolyan, mint a hajó kormányos nélkül.

— Nagyon szép gondolat — bólintott az újságíró — És hány kötetre tervezik a településtudományi dokumentumokat?

— Nem tudnám megmondani. Tessék talán a Telepítés történeti Intézetben érdeklődni.

— Remélhetőleg magával Bordály akadémikussal is találkoz- hatom ott.

A szerkesztő tagadólag csóvált fejet.

— Nem. kérem, Bordály akadémikus sohasem tartózkodik az intézetben. Még a fizetéséért sem megy be maga, a hivatalsegéd viszi a lakására.

Az újságíró közbe akart szólni, de a szerkesztő hallgatásra intette:

—- Kérem, ne vonjon le ebből a tényből téves következtetést. Bordély professzor az egyszemélyi távirányítás különleges módszeréi dolgozta ki. Hallott bizonyára arról. hogy a repülőgépeket radarral irányítják. Ugyanezen az elven nyugszik Bordály akadémikus újítása is.

Az újságíró buzgón jegyzett, majd megkérdezte, hogy nem tudhatna-e meg valamivel töhb részletet a nevezetes újításróL.

— Csak magától Bordály akadémikustól. Az eljárásnak ugyan számos híve van, főleg az egyetemi tanárok és akadémikusok között. de a legtökéletesebb megoldás Bordály nevéhez fűződik. Ezt még az ellenségei sem vonják kétségbe. Miért komorodott el?

— Hogyne komorodnék el, kérem. Egy sereg felfedezés, újítás, amelyek mögött egy zseni áll, aki láthatatlan. S egy láthatatlan embert a legügyesebb riporter sem tud meginterjúvolni, hát még én, a kezdő!

— Nézze, kérem, nekem ugyan nincsen meghatalmazásom a .közlésre, de ön olyan rokonszenves és oly ügybuzgó, hogy remélem, nem él vissza a bizalmammal. Menjen a Tudományos Akadémiára, az akadémiai tanár majd útbaigazítja. De el ne árulja, hogy én küldtem oda.

Türelmetlenségében az újságíró taxiba ült. negyedóra sem telt el, már a titkárnál volt.

— Miben lehetek szolgálatára? — kérdezte az.

— Bordály akadémikus ötvenedik születésnapja alkalmából riportot szeretnék írni a lapunkba. Megtudhatnám, hogy mikor hol találhatom?

L. Gály Olga:

Gyenge órán

Mint új anyák szülés után, a párolgó föld úgy pihen, és szinte hallik lélegzése.

Te mégy elvetélt álmaiddal, engedelmesen, kéz a kézben.

Hiába kérleled a földet, kalászt már nem kínál a búza. Pipacs ini csak áiommezőkröl, szürke lisztet őröl a molnár, kés a kenyértől -visszahököl.

Nem jársz már kötésig

Ivetésben.

Tarló tüskéje sérti lábad. Varjú károg, örvend a káron. A megbillent ég ablaka becsukódik a láthatáron.

Léptedre őszi fák figyelnek meggörnyedve és vetkezetten, szemérmes szégyenükbe bújva. Egy-egy ág mintha mesebeli apónak lenne intő ujja:

Vigyázz! Már lesben áll a

[tél.

Fedelet, házat álmodj inkább didergő tenmagad köré.

Hidd — ereszének csatornáin csordul még tavasz lábad elé.

A titkár intett, hogy mi sem természetesebb, majd elmerült egy előjegyzési naptár tanulmányozásába.

— Most május van — mondta —. Bordély akadémikus januárban járt itt. Legközelebb november harmadikén jön ide. Ha látni kívánja, jöjjön reggel hétkor. s akkor esetleg délután négy órakor sorra kerül. Meg kell azonban mondanom, hogy ezt nem garantálhatom. A fogadási idő egy óra. s az érdeklődés óriási.

— Az újságíró mélyen, reszke- töen félsóhajtott.

— Késő. A lap nem várhat a riporttal.

A titkár tovább lapozgatott.

— Nézzük csak, nézzük csak, hátha akad valami más lehetőség. A júniust az Egyesült Államokban tölti — az indián települései': mindig nagyon érdekelték. Onnan Stockholmba utazik

— lapp települések. Milánóba — longobárd települések... Aztán egy kis pihenés következik a Kanári szigeteken... De van itt valami, ami magának való.

—- Micsoda? — kérdezte az újságíró mohón.

— Augusztus ötödikén délután hat órakor a bécsi Hochlhausban lesz. Felugrik Becsbe, és elfogja.

Az újságíró csüggedten rázta meg a fejét. A titkár széttárta a karját, majd utánarohant a távozónak.

— Adok egy tippet. De el ne áruljon, mert az állásommal játszom. öt perc múlva indul a hivatalsegéd Bordély akadémikus fizetésével. Szegődjék a nyomába. Pszichológiailag is ez a legalkalmasabb pillanat az akadémikus megközelítésére. Amikor a fizetését számolja, egy kissé mindig ellágyul.

így jutott be az újságíró Bordély akadémikushoz: karosszékben ült, kék-bordó csíkos, angol gyártmányú dressing-gownban, lábán indián mokasszín...

— A pizsamám római, az alsónadrágom párizsi, a zoknim dán...

— jegyezte meg félhangon, szelíden. Madj, hogy megpillantotta maga előtt az ismeretlen embert

— bocsánat — mondta —, azt hittem, az Akadémián vagyok, ülésen.

Nem, a nagy ember így, közvetlen közelbőil, a maga göm- bölyded kövérségében egyáltalán nem hatott rémítően. Olvadó, vajszerű mosolyával inkább kenyérre kenhetőnek látszott, ha egy akadémikussal kapcsolatban szabad ezt a kifejezést használni. Viselkedése megerősítette a látszatot, készségesen és őszintén válaszolt a kérdésekre. Elmondta, hogyan kezdett tárgyával foglalkozni, hogyan lett váratlanul úgyszólván csoda folytán egyetemi tanár, akadémikus, mindent elmondott.

Az újságíró pedig kérdezett — jegyzett, kérdezett — jegyzett. Mielőtt elment volna, még megkérdezte :-— Milyen felfedezésben látja tudományos munkássága legmaradandóbb értékét?

ordály akadémikus egy darabig szabadkozott, szerénykedett, de aztán mégis megszólalt:

— Tudományos munkásságom legfőbb újságát körülbelül, így fogalmaznám meg: Az emberi település egyidejű magával az emberiséggel. Mert mielőtt az ember megjelent volna a földön, sehol sem találtuk nyomát emberi településnek. Tehát nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ai emberi település oly szorosan vett és sajátosan emberi tény, hogy ember nélkül emberi települést á legvadabb fantáziával sem tudnánk elképzelni. Eztjaz igazságot első ízben ép öntöttem- szavakba.

Az újságíró több ízben meghajolt, megköszönte Bordély akadémikus szívességét, bocsánatot kért a zavarásért. A riportot még aznap benyújtotta a főszerkesztőnek. Mosolyogva ment be a főszerkesztő szobájába, mosolyogva jött ki. Ezért nem érti máig senki. hogy miért vált meg oly váratlanul a pályától, s most miért árul borotvaszappant a Fény utcai piacon.

összeállította: Kékasy Ildikó Irodalmi oldalpárunkat Vadász Endre grafikus művész alkotásaival illusztráltuk