Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

1982. NOVEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sok külföldinek még ma is az jut eszébe ró lunk, hogy csikósnép, pásztornép vagyunk. Talán el sem hinnék, hogy sok-sok kilométert kell utazni ahhoz, hogy az ember valahol ménest találjon a határban, de még „tisztességes” birkanyáj sincs minden faluban. A múltban a pásztorok, a csikósok élete köré legenda szövődött. A puszta romantikájá­nak, szabadságának képzete még ma is él az emberek­ben. Pedig a világ, az élet ott is változott. Ott a falutól távol, az isten háta mögött, a szabad ég alatt, a puszta ölén Ez az igazi Alföld. Min­denfelé, amerre a szem el­lát egészen addig a pontig, ahol az ég a földdel „össze­ér” — sík, füves vidék. A szekérutak mentén vagy a látóhatár aljába kapaszkod­va itt-ott egy gémeskút. egy itató vagy facsoport. Széles és végtelen a nagyiváni ha­tár, ám mégsem mozdulat­lan, a végtelenből kibonta­kozik egy-egy juhnyáj. egy marhacsorda, marhagulya. A JUHÁSZ \ Bodnár János juhász 26 éves. Erős, izmos, szép szál legény. Korábban nehézgép­kezelő volt, de folyton utaz­nia kellett, megunta a „csa­vargóéletet”, Berettyóújfalu­ban, a mezőgazdasági szak­munkásképző intézetben ju­hász szakmunkáslevelet szer­zett. Az iskolában megta­nult a takarmányozástól az elletésig mindent, amit a birkák ellátásához tudni kell. — Április elejétől novem­ber elejéig legeltetünk. Ilyenkor, ősszel később kez­dődik a napunk, mert csak akkor hajthatjuk ki az álla­tokat, ha már felszáradt a harmat. Ahogy kiengedjek őket a hodályból. ahány bft- kai, annyi felé szalad. Délre, délutánra azonban megcsen­desednek. Barnásfekete, hegyes orrú kutya fekszik a fűben, fejét a gazdája felé fordítja. Tőle várja a parancsot, hogy mi­kor menjen terelni. Most azonban nincs erre szükség, a juhfalka — 562 birka — nyugodtan, békésen legelé­szik. Mindannyiunkban él vala­milyen kép a szabad -ég alatt dolgozó juhászokról, csikósokról. gulyásokról. Ezeket a képeket múlt, szá­zadi regényes, kalandos me­sék szövik át. De vajon mi­lyen ma, a színes televíziók és a Zsigulik világában az életük ? — A Petőfi Tsz tagja va­gyok — mondja Bodnár Já­nos. — Szüleim Balmazúj­városban élnek, én a bá­tyámmal, aki szintén juhász, itt lakom, kint a téesz ta­nyáján. Szolgálati lakást kaptunk mind a ketten, ké­nyelmes, kétszobás, összkom­fortos lakást A bátyám nős, a felesége minden nap főz, délben én is beugróm a ta­nyára ebédelni. Addig vala­melyik juhásztársam, meg a kutya őrködik. Amikor le­geltetünk, minden második napunk szabad, gyakran meglátogatom a szüléimét. A bátyámnak már van ko­csija, én is nemsokára ve­szek egy ezerkettes Zsigulit, akkor könnyebben kimozdu­lok innen. Havonta 4800— 5000 forint körül keresünk. A vállára akasztva kis So­kol rádió, ez a készülék a fiatalember mindennapi tár­sasága. De azt mondja, nem unatkozik egyedül. Gyakran hoz magával újságot, és ke­resztrejtvényt fejt. Gumi­csizmában, munkásruhában rója a kilométereket. A ru­hát, a csizmát a téesztől kapja. Régebben szűrt visel­A nagyiván; kanális jobb partján legel a falu csordá­ja, 160 tehén. A csordás — Czinege Géza — botjára tá­maszkodik, vállán tarisznya. Int a kutyának. — Tereld, Gönci! Tereld! Czinege Géza állatgondo­zó a termelőszövetkezetben. Néhány évvel ezelőtt a gu­lya mellett dolgozott, akkor éjjel-nappal kint volt a ha­tárban. A gulyát (fiatal, egy­két éves szarvasmarhák) nem hajtják haza estére, mint a falubeliek teheneit. A gulyá­soknak van egy fehérre me­szelj, kis házuk, nem messze a gémeskúttól, ott húzódnak meg éjszakára. Az aztán az igazi nomád élet! Maguk főznek, mosnak, takarítanak. Czinege Gézát még most is visszahúzza a szíve a gu­lyához — Aki a gulyát őrzi, an­nak nem kell annyit gyalo­golni. mim. nekem. Nem kell reggel kihajtani a faluból és este behajtani, mint a csor­dát. Maguknak főznek min­Az abádszalóki határban hiába keresem a ménest. Es­tefelé van már, kezd söté­tedni, biztosan behajtották a lovakat — gondolom. De té­vedek. Abádszalókon akkor sem látnék a szabadban csi­kókat, ha hamarabb érkez­tem volna. A ménest ugyan­is karámban tartják. Muszkán István, a Lenin Tsz lókiképző telepének ága­zatvezetője: — Azelőtt mindig kihaj­tottuk mi is a ménest. Nagy szabad terület volt a közel­ben, ott legelhettek szágul­dozhattak kedvükre. A te­rület azonban csökkeni., nagyrészt felszántották, ter­melésre használják. Persze kevesebb a ló is. Régebben 70—80 csikót hajtottak ki tavasszal, most, 30—40 csi­kóból áll a ménes. Ha eljön a tavasz, nyolcvan lovat (köztük 30 csikó) viszünk el Túrkeve környékére, ott le­geltetünk. Ott még van te­rület. Ősszel hazahozzuk az állatokat. Éjjel az istállóban nap közben a karámban vannak. A karámban azon­ban nem tudnak eleget mo­zogni. Ha ez sokáig így megy, a lovak kövérek lesznek, de nem izmosak. Dekoratív, színes képekkel díszített könyvet mutat, amelyet, a magyarországi ló- tenyésztésről írtak. Az abád- fczalóki ménesnek külön oldalakat, képeket szenteltek a könyvben. A képeken még a szabadban nyargal a mé­nes, két csikós karikás os­torral tereli őket. tek a juhászok. Ez ma már nem divat. És szűrt venni is csak Debrecenben lehet. Harmincezer forintért da­rabját. den délben. így meg tarisz- nyázilc az ember, szalonnát, kolbászt, disznósajtot eszik. Persze, én sokszor átmegyek a gulyásokhoz, hiszen itt vannak nem messze, és együtt, ebédelünk. — A csordásokról, a gu­lyásokról azt hiszik, az emberek, hogy szabadabbak, mint azok, akik zárt munka­helyen dolgoznak. — Van benne valami igaz­ság. Itt, kint, a mezőn nem szól bele senki, mit, hogyan csinálok. Két kutya van mellettem, azoknak meg én parancsolok. De árszabályo­kat itt is be kell tartani, dolgozni kell, és a munkáról számot adni. Ezért fizetnek bennünket. Hogy mennyire vagyunk szabadok? Én — mint mondtam — néhány évvel ezelőtt, a gulya mellett voltam. Azt jobban szeret­tem, de most idejöttem, ide kellett az ember. Tavasztól őszig a csordára vigyázok. Télen pedig bent dolgozom én is, a juhászaiban. — Az egyik én vagyok, itt ni, a kép szélén, — mutatja Ratkai István csikós, nosz­talgiával. — Azok voltak a szép idők! Nem cserélném fel semmivel! Tizenhét éve vagyok csikós, ahogy befe­jeztem az általános iskolát, idejöttem. Azt mondom, er­re születni kell. Sok fiatalt vonz a szabad élet, a ló, de sokan megszöktek már, mert nem bírták. Nemcsak sza­badság van itt. meg a lovag­lás. az állatokat rendben kell tartani, kihajtani, legel­tetni, itatni, elletni, kormoz­ni ... Ratkai István maga is is­meri a karikásostor készíté­sének fortélyát. Még Tisza- roffon Varga Pista bácsitól tanulta. Igaz. a karámban nincs szükség semmilyen os­torra. A túrkevei „kísérlet” még nem régi. Még nincs tapasztalatuk arról, hogy meddig lehet, karámba fogni a szilaj csikókat, hogy a bezártság mennyi idő után bosszulja meg magát. Ratkai István reményke­dik. Reménykedik, hogy lesz még kihajtás az abád­szalóki határban, vagy vala­hol itt, a közelben, hogy aihatnak még nyáron egy kis házikóban, és estére „igazi pásztortűzön” főzhe­tik a birkapörköltet, a nyul- húst. a bográcsgulyást.' Paulina Éva A CSIKÓS A CSORDÁS Kisvállalkozások a vegyiparban Téli pihenő Megágyaztak a tiszai hajóknak A Tisza magyarországi al­só szakaszáról téli állomás helyükre, a Szeged—tápéi öblözetbe érkeztek a fürdő és csónakházak, a tanyaha jók a vízibuszok, s bevontat ták a „Szőke-Tisza” hajót is. A három szintből álló, hét venhét méter hosszú és ti zenöt méter széles vízi étte­rem, amely Szeged idegentől' galmi nevezetessége, a sza badtéi'í játékok ideién több ezer vendéget fogadott. Bevontatásuk előtt „meg­ágyaztak” a tiszai üdtilőha jóknak: a Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat nagy teljesítményű kotró-berende­zése kitágította a téli kikö­tőt, medréből több mint tíz­ezer köbméter iszapot távolí­tottak el. mélyítették és szé­lesítették a bejárati szakaszt, így a szokatlanul alacsony vízállás ellenére akadálytala­nul juthattak el a védett öb­lözetbe a hajók és csónakhá­zak. A téli időszakot felhasz­nálják felújításukra, úttesté síikre, hogy jövő év tavaszán, aj! úi idényben megszépülve térhessenek vissza a folyó Szeged belvárosi partszaku szára. A kisvállalkozások új for­mái közül a vegyiparban a vállalati gazdasági munkakö­zösségek alakítása iránt a legnagyobb az érdeklődés. Eddig csaknem 100 kollektí­va működését engedélyezték a vállalatok és a tanácsok. A vegyipari technológiák jel­legéből adódóan alig néhá- nyan választják a kisvállal­kozások más formáit. A be­jegyzett gazdasági társulások, szakértői csoportok száma tíz alatt van. A vállalatok többségénél támogatják a dolgozók kez­deményezéseit. Gazdasági munkaközösségek főleg a karbantartási munkákra ala­kultak. Jászapátiban, a Velemi Endre úton bővítik a régi napközi otthont. A régi földszintes épü­letre egy újabb szintet építenek. A gyerekek a jövő tanévtől vehetik majd birtokukba a szép épületet, amelyek kivitelezési munkáit atanács költségvetési üzeme végzi Ahol felfelé is épül a község Avagy: miért drágák a falusi emeletes házak? Jó dolog, hogy községeink­ben is gyarapodnak a több­szintes lakások, elvégre ki­mondva, kimondatlanul a felfelé „terjeszkedés” egyfé­le városi külsőt kölcsönöz egy utcának térnek. Másfelől az is tény, hogy ezek az épüle­tek — noha rendszerint csak komfortosak — községi vi­szonylatban drágábbak a ker­tes, családi házaknál. Nyers épületek Fegyverneken például már 52 kétszintes lakás található, sőt hamarosan újabb nyolc hasonló épül. A létesítmények komfortosak, azaz a fűtést egyedileg kell megoldani a tulajdonosoknak, olajjal, vagy szénnel. A szennyvíz el­vezetése eltérő rendszerű. Ezt részben szippantókocsik se­gítségével végzik, részben úgy, hogy felújították az emeletes házakhoz tartozó, ko­rábban kiépített szikkasztó- rendszereket. Szerencsére a tervező olyan — szaknyelven mondva — csáprendszert al­kotott, amelyik időtálló, bír­ja a terhelést, és évtizedekig működik. Hogy a lakásokról is essék szó, a korábban épültek há­romszobásak 78 négyzetméte­resek. A most készülők — amelyet a helybeli költségve­tési üzem épít — jóval ki­sebbek, 52,5 négyzetmétere­sek. A költségük mintegy 446 ezer forint. Ez négyzetméterre átszámít­va 8 ezer 488 forintot jelent. Nem sok, gondolja az olva­só, holott az az igazság, bi­zony nem is kevés. Ugyanis nincsen beleépítve konyha- szekrény, arról a leendő tu­lajdonos gondoskodik. Ráa­dásul a lakó nyersen kapja meg az épületet, azaz a finom szakipari munkákat (festést, burkolást, csempe, mozaik, parketta, vagy szőnvegpadló elhelyezést) nem végzik el, ennek az elkészítése a beköl­tözőket terheli. Igaz, ezekre a feladatokra a költségekből 38 ezer forintot levonnak A kérdés csak az: ennyi pénz­ből vidéken megcsináltatha­tó-e mindez, amikor króni­kus a szakemberhiány? Hi­szen ha a mester, a mesterek messziről érkeznek, a mun- kndíiba bizonyára az utazási költséget is beszámítják. Igaz, így mindenki olyan csempét, tapétát használ fel. amilyent eltervezett. Jobban mondva amilyet tudott vásárolni. No­ha ebben a községben is van­nak ezekre a bizonyos ké­nyelmeket nyújtó házakra je­lentkezők. mégis el-elhang- zott: a jelenlegi építőipari és anyagárak mellett ez a típus sem a kivitelezőnek, sem az építőnek nem jó. Kunhegyesen hat. többszin­tes lakás készül a központ­ban a Középtiszavidéki Áfész építőipari részlege a kivite­lező. A technológia hagyomá­nyos, költség 9 ezer 40 forint négyzetméterenként, ami a 63 és az 58 négyzetméteres lakásoknál bizony nem kis summa. Az érdeklődés cse­kély, drágállják az árakat, amire jellemző: az első 20 lakásra jelentkezők már há­romszor kicserélődtek. Itt is komfortosak a helyiségek: egyedi a fűtés, és van beépí­tett konyhabútor is. Viszont baj van a szenny­vízzel. A tározó általában kéthetenként megtelik, és az elszállítási költség személyen­ként havi 85 forint. Egy négytagú családnál ez az ösz- szeg már meghaladja a 300 forintot. Ugyanebben a nagyközség­ben a Középtiszai Állami Gazdaság 30, többszintes la­kást épít, saját kivitelezéssel. OTP segítséggel. Az ár itt négyzetméterenként 9 ezer 305 forint. Igaz, minden la­káshoz kivétel nélkül lomtá­roló is tartozik, amelybe egy gépkocsi is befér. Sőt még pince is van. A lakások árát az emelte meg alaposan, hogy a szennyvízelvezető rend­szer hiánya miatt az udvar­ra egy 100 köbmétere« táro­zót kellett építeni a harminc tulajdonosnak, mintegy más­fél millió forintért. Bonyolít­ja a helyzetet az, ha mind a harminc, lakás elkészül, be­népesül. akkor a szenyyvíz elszállítása már itt is havi 500 forint körül alakul csa­ládonként. És még ehhez csatlakozik a többi, úgyneve­zett lakásfenntartási költség (a közös helyiségek, a lépcső- házak világítása, a szemét- szállítás, stb.). Minden bi­zonnyal ez az összeg havi 8— 900 forint lesz. Ami a helyiségek küllemét illeti, maximálisan felszerel­ték őket. Padlószőnyeg, gáz­tűzhely, beépített konyhabú­tor is van, de hát a 670 ezer. illetve a 890 ezer forint még kedvező fizetési feltételek mellett is nagy pénz a két és fél, három szobás, emeleti lakásokért. Faliszekrény az árban Jászárokszálláson az előb­bi példákhoz viszonyítva el­térő a helyzet, mivel a nagy­község bizonyos területein már kiépült a szennyvízháló­zat, sőt van tisztító is. Mivel az alapközművesítés — ví'., szennyvíz, járda — biztosí­tott, az épülő, többszintes há zakra nagyon sok a jelentke­ző, noha az árak itt sem ala­csonyak. Kilencezer 700 forint körül alakulnak a költ­ségek négyzetméterenként. A fűtést olajkályhák biztosítják, a szobák tapétázónak, de a folyosón a beépített faliszek­rények. a konyhában a muta­tós szekrénysor is benne fog laltatik az árban. Hogy ez mennyire sok? Vagy nem az? Jelenleg, a mostani anyag- és árviszo­nyok közepette, ha hagyomá­nyos kertes házat, vagy a kertbe tetőtér beépítésű „mi­nipalotát” emel a falusi, vagy városi ember, 650—700 ezer forintból már száz, százhúsz négyzetmétert is ki tud hoz­ni. Főleg ha van a családban szakember, és a munkahelyi kollektíva sem közömbös, ha meg kell fogni a dolog végét. Azaz, bárki kiszámíthatja, a négyzetméterenkénti ár itt bizony érzékelhetően olcsóbb. Fizetett állásidő Vajon miért? Az egyik ok talán abban keresendő: eze­ken a településeken az emele­tes házakat nem speciális, szakjellegű vállalatok építik. Az ebben résztvevő kisebb- nagyobb üzemek, gazdaságok, szövetkezetek technikai fel­szereltsége eltérő. Van ahol elfogadható, máshol korsze­rűtlen. Így sok a kétkezi, időtrabló munka. Az is tény, a munkaszervezés ma sem erős oldala az építőiparnak. Tudunk sok olyan elkezdett építkezést, ahol napokig, he­tekig alig történik valami. Pár ember cselleng, mert nin­csen anyag, hol a daru hol néhány szakember hiányzik. Már pedig az állásidő is pénzbe kerül, mégpedig nem is kevésbe. És ezt is meg kell fizetni valakinek, valakiknek. Hallottunk olyan panaszt is, hogy a munkát végző cég csak 12 (!) alvállalkozóval tudta folytatni, befejezni az építkezést. És ők, az alvállal­kozók diktálták az árakat, eszi nem eszi, nincsen más jelentkező alapon. Elgondolkodtató az is: érde­mese belebonyolódni a töme­ges, többszintes házépítésbe akkor és ott, ahol az előköz- művesítés nem kifogástalan. Elvégre úgy látszik, napja­inkban a szennyvízhálózat, a tisztítóbázis léte, vagy hiá­nya alapvető kritérium. Ezt figyelmen kívül hagyni azt eredményezheti, hogy a havi fenntartási költségek megkö­zelítik az esedékes részletfi­zetés összegét. Mindezek fe­héren feketén igazolják: a többszintes házépítés az átla­gosnál több, bölcsebb előre­látást, úgy tetszik stratégiát igényel. A tanácstól, az épít- tetőktől, a lakásszövetkeze­tektől, a kivitelezőktől egy­aránt. Elvégre ha a feltéte­lek nem kellően biztosítottak, nem tolonganak a jelentke­zők. Ami teljesen érthető, hi­szen a pénzének akár tehető­sebb, akár szegényebb az il­lető —, senki nem ellensége. D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents