Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

6

Nemzetközi körkép .—.. ............. m?. november 20.

V

ilágpolitika ’82—Moszkvából

Amikor a republikánus elnökjelölt diadalmaskodott az USA-ban a két évvel ezelőtti választási párviadalon, akkor örülni éppen nem örültek Moszkvában. Az viszont bizonyos, nem is búslakodtak amiatt, hogy távozott a Fehér Házból a szeszélyes, kiszámíthatatlan Carter, valamint külpolitikájának rossz szelleme, a szenvedélyesen szovjetellenes Zbigniew Brze- zinski. Most viszont, a reagaRitkán jön tehát jobb az amerikai politikába. A politika azonban a lehetségesnek a művészete, s ennek tudatában Moszkva igyekezett és igyekszik szót érteni az éppen adott amerikai kormánynyal. Mert a szovjet fővárosban vallják; a szovjet—amerikai viszony jelentős mértékben meghatározza a nemzetköz, helyzet egészének alakulását. Emellett vannak olyan kérdések, amelyekről a Szovjetunió csak az Egyesült Államokkal folytathat érdemi párbeszédet.

Mindenek előtt a fegyverzetkorlátozásra áll ez. Moszkva — a Reagan-kormányzat hivatali idejének első percétől kezdve — következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy mielőbb fel kell venni a SALT megbeszélés fonalát, az úgynevezett eurohadásza- ti kérdésben pedig megegyezésre kell jutni, mielőtt a partnerek kifutnának az időből és a NATO hozzálátna az 1979 decemberében hozott NATO-döntés megvalósításához. az 572 Pershing—2 rakéta és szárnyasrakéta nyugat- éuróoai telepítéséhez.

Az amerikai szándékokat illetően azonban indokolt kételyek és aggodalmak merülhetnek fel. Moszkvában úgy látják, hogy az Egyesült ÁlA szovjet—amerikai viszony egészét is a fegyverzetkorlátozási tárgyaláson kialakult patthelyzet jellemzi a reagani érában. Ebben a helyzetben nyomatékosan hangsúlyozzák a szovjet fővárosban: tekintélyes mértékben az európai államok magatartásától függ. miként alakul a továbbiakban a világ- helyzet. Nagyra értékelik Moszkvában Párizs, London. Bonn és más nvugat-euróoai fővárosok kiállását a keletni éra 21 hónapja után, az SZKP KB egyik vezető munkatársa a Lityeraturnaja 6a zeta hasábjain Brzezinski szavait idézve ítéli el a Reagan-kormányzat „primitív kommunistaellenességét”. Le- onyid Zamjatyin, az SZKP Kb osztályvezetője pedig — ugyanebben a lapban — annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a mostani „az amerikai történelem legmilitaristább kormánya”.

lamok a „szovjet fenyegetésre”, a „szovjet fölényre”, az úgynevezett „sebezhetőségi ablakra” való hivatkozással mindenképpen fegyverkezni akar. A tárgyalást inkább csak eszköznek tekinti az egyoldalú szovjet leszerelés kierőszakolására.

Jól mutatja ezt, hogy az eurohadászati tárgyaláson Genfben az amerikai küldöttség a Reagan elnök által körvonalazott úgynevezett „nulla megoldást” erőlteti, amelynek elfogadása megfosztaná a Szovjetuniót közepes hatósugarú rakétáitól és még rosszabb helyzetbe juttatná, mint a NATO rakétatelepítése.

Hasonló taktikát alkalmaz Washington a másik genfi fórumon, az úgynevezett SA- LART-tárgyaláson. Kizárólag a szárazföldön telepített interkontinentális ballasztikus rakéták számának csökkentése a Szovjetunió lefegyverzését jelentené a nukleáris „triász” azon ágazatában, ahol a Szovjetunió van előnyben, miközben a csökkentés nem érintené a nehézbombázókat és a tengeralattjárókról indítható rakétákat, amelyekre az amerikai nukleáris robbanófejek 80 százalékát telepítették'

nyugati kereskedelmi-gazdasági együttműködés vívmányainak megőrzése mellett. Nyugat-Európa ragaszkodik a Szovjetunióval kötött gázcsőügylethez — dacolva az amerikai szankciókkal — Moszkva számára bizonyíték. Azt tanúsítja, hogy Nyugat-Európa nemcsak gazdasági előnyöket, hanem az enyhülési korszak fontos vívmányának tekinti a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokat.

Mindamellett szovjet részről az enyhülést nem tekintik egyetlen földrész privilégiumának.

Indira Gandhi indiai kormányfő moszkvai tárgyalása jelezte, hogy a két ország fejleszteni akarja a csaknem egy milliárd ember sorsát közvetlenül érintő szovjet— indiai együttműködést. Kedvező értékelést kapott a fezi arab csúcsértekezleten elfogadott arab béketerv. amelyet pontosítva és kiegészítve a Szovjetunió kifejtette hatpontos rendezési javaslatát.

Az október elején megkezdett szovjet-kínai konzultáció a két ország kapcsolatainak javítása felé tett apró lépések folytatása. E „tárgyalás a tárgyalásról” nem ígért ugyan gyors frontáttörést, de bizonyítja, hogy a szovjet delegációt a kapcsolatok javításának a szándéka vezérli, és hogy Moszkvában nem hagyták figyelmen kívül Kína észszerűbb, higgadtabb állásfoglalását, egvebek között a legutóbbi, XII pártkongresszuson elhangzottakat.

Kitől függ?

Nyugati lapok most gyakran írnak így; a Szovjetunió most a „jóindulat offenzívá- ját” folytatja minden földrészen, tüntetőén kihagyva ebből az Egyesült Államokat. Nos, ez nem pontos. Moszkva ugyanis a Reagan-kormányzat első percétől fogva rendszeres konzultációt — köztük csúcsértekezletet — javasolt Washingtonnak. Ám a békeidőben teljességgel szokatlan politikai nyomás, zsarolás és „megleckéztetési” kísérletek légkörében nehéz érdemben tárgyalni. Ha az októberre javasolt szovjetamerikai csúcstalálkozó nem szerepelt a nemrég New Yorkban tartott két Gromi- ko—Sultz találkozó napirendjén, ez aligha azzal magyarázható, hogy Moszkvában „devalválták” a szovjet-amerikai kapcsolatokat. Va gyim Zaglagyin nyíltan megmondta az Uniténak adott interjújában: „Minden az

amerikaiaktól függ, csakis az amerikaiaktól". — S ez nem magánvélemény. Az SZKP Központi Bizottsága nemzetközi osztályának helyettes vezetője azt mondta ki, ahogy a világhelyzetet Moszkvából látják.

. Szászj József

Kulcshelyzetben

Párizs, London, Bonn

INDIA — PAKISZTÁN

Lépések a megbékélés felé

Szellemes címet adott az indiai-pakisztáni csúcstalálkozóról írt kommentárjának a londoni Financial Times, így hangzott: Sandhi + Zia = jóhír. Valóban, a feszültségektől terhes világpolitikai helyzetben örvendetes eseménynek számít a két, szembenálló dél-ázsiai hatalom vezetőinek nemrég megtartott csúcstalálkozója.

1.. 1

India és Pakisztán, mai formájukban, fiatal államalakulatok. Három és fél évtizede jöttek létre a brit gyarmatbirodalom utódállamaiként. Az azóta eltelt .‘55 év beszédes illusztrációja annak, hogy a kolonialista örökség milyen meghökkentő bomlasztó hatást feit ki a frissen függetlenné vált országok kapcsolataiban.

A parlament, épületére még fel sem vonták a nemzeti lobogókat, amikor a vallási alapon létrejött két állam már háborúban állt egymással 1947 októberében. Kasmír hovatartozásának eldöntéséért. összesen három alkalommal csaptak össze fegyveresen, mindannyiszor Pakisztán volt a kezdeményező. A sorrendben utolsó világpolitikai- lag is lényeges regionális változást eredményezett; Pakisztán felbomlott, az ország keleti, belső gyarmatként kezelt része aktív indiai katonai segítséggel függetlenné vált.

Az indopakisztáni kapcsolatok eme mélypontjáról egy évvel később sikerült kimozdulni. 1972 júniusában, az indiai Szimlában Blmttó pakisztáni elnök és Indira Gandhi nyilatkozattal szentesítette a Kasmírban létrejött tűzszüneti vonal kölcsönös tiszteletben tartását, az erőszak alkalmazásáról való lemondást. a normális kapcsolatok fenntartását.

A diplomáciai viszony helyreállítása, az átmeneti enyhülés ellenére sem tűnt el a feszültség a két ország kapcsolataiból. Sőt. erősebbé vált ismét a pakisztáni katonai hatalomátvétellel, Ziaul Hak tábornok uralomra jutásával. Delhi és Iszlámábád viszonya mindig is túlmutatott a konkrét történelmi-területi ellentéteken, jelentős

különbség mutatkozott politikai világlátásukban, kapcsolatkeresésükben.

2 "I

Ziauí Hak és a pekingi vezetés kölcsönös érdekeltséget látott az együttműködés fejlesztésében — tagadhatatlanul India-ellenes éllel. Az iráni fordulattal az Egyesült Államok számára is felértékelődött a bizonyos stabilitást mutató, kemény, anti- kommunista Pakisztán. Nem véletlen, hogy az elmúlt években oly sokszor pedzegette a nemzetközi sajtó egy Washington—Peking—Iszlámábád tengely formálódását, amely — egyéb regionális céljai mellett — a Szovjetunióval korrektül együttműködő India elszigetelésére irányult.

A politikai-stratégiai összefüggések fenti rendszerében értékelhető csak a Kína és Pakisztán közt épülő Kara- korum-út, az Iszlámábád és Washington közti csaknem két milliárd dolláros fegyver- üzlet Pakisztán azzal érvelt, hogy Indiának saját hadiipara van. emellett Mirage-okat szerzett be Franciaországtól. Az indiaiak úgy vélik, a két ország nagyságrendi eltérése ellenére Pakisztán — három háború is erre int — erős. veszélyes katonai potenciált képvisel. Iszlámábádban arra szokás gyanakodni, hogy India nem békült meg Pakisztán létezésével. Delhiben attól tartanak, hogy a pakisztáni katonai vezetésben élnek illúziók az egykor egész Indiát kormányzó mohamedánmogul birodalom feltámasztása iránt. Aggódnak amiatt, hogy Pakisztán esetleg megkísérli a 100 millió indiai mohamedán szembefordítását Delhivel, avagy a szikh szeparatizmus kihasználását az ország destabilizálására. 1

1

Nem könnyű tehát hidat verni a kölcsönös előítéletek, a mélyenfekvő bizalmatlanság szakadéka fölé. Mégis, az elmúlt időszakban szaporodtak annak jelei hogy mindkét ország enyhíteni akar a feszültségen. A külügyminiszterek kölcsönös látogatásai.

Indira Gandhi és Ziaul Hak találkozója Zimbabvéban és Belgrádban (Tito temetésén) a közeledés lehetőségét villantották fel.

Ezek után már nem volt teljesen váratlan a csúcstalálkozó bejelentésé, az első hivatalos megbeszélés a két ország vezetői között tíz év óta. Pakisztán előzetesen javasolta egy erőszakról való lemondásról kötendő egyezmény megtárgyalását. Ezt az indiai tárgyaló fél azzal fogadta el, hogy az korántsem tekinthető eredeti pakisztáni ötletnek, mivel Nehru egykori miniszterelnök vetette fel első ízben, jó harminc éve. Indira Gandhit a találkozó előtt szinte ostromolták az újságírók. Mindenki arról tudakozódott, belemegy-e Delhi a pakisztáni javaslatba. Indira Gandhi azt felelte; Ha lesz egyezmény, ha nem, India nem támadja meg Pakisztánt, nincs semmi ilyen szándéka És a Szovjetunióval való szerződés? — kérdezték az újságírók. Barátsági és együttműködési szerződés — mondta Indira Gandhi —, de bármelyik pillanatban készen állunk ugyanilyen egyezmény megkötésére Pakisztánnal is.

A rövid csúcstalálkozó szívélyes légkörben zajlott le. Ez a megfogalmazás most semmiképp sem fogható fel valamiféle protokolláris kényszerszövegnek. Ziaul Hak és Indira Gandhi megállapodtak abban, hogy a két ország tisztviselőiből bizottságot alakítanak az együttműködés elősegítésére a pakisztáni erőszakról való lemondás és az indiai barátsági szerződés tervezetének tanulmányozására. Magyarán: ésszerű kompromisszum született.

Ziaul Hak Delhiből délkelet-ázsiai körútra utazott tovább. Ami különösen örvendetes, minden állomásán ugyanabban a szellemben nyilatkozott a Delhi csúcstalálkozóról, mint India földjén. Mindez arra utal, hogy India és Pakisztán valóban elindúlt a megbékélés útján, bár a megfigyelők — tekintettel a múltra — azért még az óvatos megítélésre intenek.

Győrfi Sándor

Új szelek

az Akropolisz tövében

Piacnap Goumeniss észak görögországi faluban

Egy valuta karrierje

Alig egy évvel a görög szocialisták nagy választási győzelme után újabb, még a tavalyinál is imponálóbb sikereket ért el a baloldal a hely- hatósági választásokon; a városok és falvak vezetésében döntő befolyásra tettek szert a szocialisták és a kommunisták. Pedig Görögországot is erősen sújtja a világgazdasági válság. A Papandreu vezette PASOK (Pánhellén Szocialista Mozgalom) súlyos örökséget vett át a megelőző, jobboldali Üj Demokrácia ve zetéstől. (Az infláció 1981-ben 25 százalékos, a munkanélküliség 7—9 százalékos volt). Papandreu a gazdasági egyensúly helyreállítására, az infláció és a munkanélküliség leküzdésére új programot hirdetett meg. Most dolgozzák ki az erről szóló ötéves gazdasági terv alapelveit, amely előreláthatólag az év ^ végén kerül a törvényhozás elé.

Görögország 1981. január 1-e óta tagja a Közös Piac nak. Az egy főre eső nemzeti jövedelem azonban a legalacsonyabb, fele sincs a szervezeten belüli átlagnak. Pedig az elmúlt 20 év alatt mintegy két és félszereséré nőtt a bruttó társadalmi termelés és a gazdaság struktúrája is alaposan megváltozott: a mezőgazdaság részesedése 23 százalékról 1:5 százalékra csökkent, s a nemzeti jövedelem túlnyomó részét ma a szolgáltatási szféra, mindenekelőtt a hajózás és az idegenforgalom adja. Nagy. lehetőségek lennének ugyanakkor az ásványikincsek kiaknázásából; bauxit- ból és magnezitből világméretekben is jelentős készletekkel rendelkeznek, de re- ménytkeltőek az égei-tengeri kőolaj- és földgázkutatások is. Jelentősek a barnaszén-, a nikkel- és krómelőfordulások.

A görög mezőgazdaságban dolgozik még ma is- a keresőképes lakosság egvharma- da. A túlnyomórészt 5 hektár alatti kisparaszti gazdaságok fő terményei a citrusok. a az étolai. Ezek még mindig bor, a dohány, a gabona és jelentős helyet foglalnak el az ország kivitelében; míg kivitelt élelmiszerek tették 1960-ban majdnem az egész ki, addig ezek részesedése ma ee, exnontban csak mintegy 40 százalék.

A dolgozók harmadát — túlnyomórészt kis- és középüzemekben — foglalkoztató ipar gerincét a textil-, bőr- és konfekciógyártás, valamint az élelmiszerfeldolgozás adja. Az utóbbi időben megnőtt a fémfeldolgozó-, a vegyipar, az építőanyaggyártás jelentősége is. A nyersenyagok, főleg a kőolaj árának emelkedése azonban a kereskedelmi

mérleg jelentős hiányához vezetett. Az ország külföldi adósságai 6 milliárd dollárra nőttek.

Papandreu gazdasági programja nagyarányú beruházásokat irányoz elő. Erre a célra mintegy 10 milliárd dollár hitelt kívánnak felvenni a nyugat-európai és az olajtermelő arab országoktól, valamint Japántól. A hitel 60 százalékát a kiterjedt állami szektorba kívánják beruházni, a többivel pedig a magán- ipart, a hajózást és az idegenforgalmat támogatnák. A beruházási tevékenység élén külésétől a foglalkoztatás jelentős növekedést és a fizetési mérleg javulását várják. AX5k az üzemek, amelyek

különösen a 18—.'50 éves fia talok számára (akiknél a munkanélküliség aránya az átlagos duplája, mintegy 15 százalékos), új munkahelyeket kínálnak, jelentős állami támogatásban részesülnek. Ilymódon 700—760 ezer dől gozó munkába állítására számítanak.

A helyhatósági választások eredményei bizonyítják, hogy a görög nép bízik a baloldali vezetésben. S hogy nem alaptalanul, annak bizonvité- ka, hogy több évi stagnálás, sőt a múlt évi csökkenés után — igaz egyelőre csak igen kis mértékben — az idén

1,25 százalékkal nőtt az ipari termelés.

Gáti István

Fegyverek közt hallgatnak a múzsák — tartja a régi közmondás. A Le Monde egyik bejrúti tudósításából kitűnik, hogy a szentencia nem vonatkoztatható a pénzügyekre: a bankárok a fegyverdörgés közepette is beszélnek, mi több, a libanoni font árfolyama a közelmúlt drámai hetek alatt nem hogy nem csökkent, hanem még nőtt is — a dollárral szemben például 20 százalékot nyert.

A libanoni pénz ma jobban áll, mint a háború előtt, holott annak pusztításait mintegy 7 milliárd dollárra becsülik, nem is beszélve arról, hogy a normális gazdasági tevékenység megbénulása milyen jövedelemkiesést okozott.

A bejrúti fizetőeszköz hosz- szú távon is hasonló életerőt mutat: noha 1975 óta sorozatos polgárháborúk és hadjáratok színhelye az ország, pénze nyolc év alatt alig vesztett valamit értékéből a francia frankhoz képest és még jobban is alakult kurzusa. mint például az olasz líráé. Mi a látszólagos csoda nyitja?

A Le Monde tudósítója több tényezőt említ. A liba nőni bank a háborúk köze pette is gondosan őrizte ara nyát. s így a font fedezete megmaradt. A polgárháborúk nyomán számos libanoni emigrált a környező arab nlni-államokba és hazautalj jövedelmét. A libanoni vállalatok a polgárháború következtében csak fokozták külföldi tevékenységüket, az arab országok viszonylag szerény (évi 400 millió dollár) segítsége is jelentett valamit a latban. A bankok a legdrámaibb körülmények között is működtek és szigorúan őrizték azt az adut, gmely mindigis Libanonba vonzott jelentős Közel-keleti tőkéket; a banktitkot.

Végül talán a legjelentősebb tényező; az egymással szemben álló felekhez eljutó segélyek, támogatások, ezek a háborús összegek jelentős valutabevételt hoztak az országnak — amelyet lerombolt ez a háború. Eredmény: a fizetési mérleg állandóan aktívumot mutatott az elmúlt években, amivel kevés ország dicsekedhet a világon. Tavaly például 1,4 milliárd dollárnak felelt meg a többlet.

A teljes béke helyreállításával, írja a Le Monde, eltűnne a még mindig háborús pénz. de vele együtt a romboló háború is. és helyébe a „normális üzlet”, valamint a turizmus léphetne. Feltéve — fűzi hozzá —, hogy Izrael nem kényszerítene olyan békét Libanonra, amely elvágná arab hátországától.

Sajnos, a Le Monde többi libanoni tudósítását olvasva úgy tűnik, hogy a „normális üzlet” ideje egyelőre messze van Libanonban.

Ma még a háború az üzlet — ha nem is normális.

összeállította: Majnár József