Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
1982. NOVEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei . Tanács Vasipari Vállalata szászberki akkumulá- torfizemében ebben az évben 45 ezer gépjárműindító akkumulátort készítenek. Képűnkön Tivadar Tibor meós a villamos laboratóriumban ellenőrzi a késztermékek paramétereit Útietekkel az országhatáron túl Sikerrel mutatkoztak be az NDK-ban a szövetkezeti újítók A napokban érkezett haza Neustadtból a Szolnok megyei termelőszövetkezetek újítóinak az a csoportja, amelynek tagjai az NDK legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó kombinátjában, a Fortschrittben mutatták be újításaikat, találmányaikat. A Drezdától néhány kilométerre fekvő kisvárost a Fortschritt név tette világszerte ismertté. A vállalat a mezőgazdaságnak gyárt különféle termelőeszközöket, az aratógépektől a bálázókig. A magyar termelőszövetkezeti küldöttség e berendezések gyakori hibáinak megszüntetésére hazánkban kidolgozott módszerekkel ismertette meg a német szakembereket. A kiállítási anyag, amelyet a Fortschritt gyár egyik különtermében mutattak be, 11 makettből és 33 színes tablóból állt. A szemléltető tárgyak megtekintésén túl a gyár vezetői megismerhették Szolnok megye újítómozgalmát, és hallhattak a találmányok jelentőségéről is. A bemutatón az E—516-os betakarítógépek vezérlőegységének vizsgálatát végző, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz újítói által készített, hordozható digitális berendezést, valamint a hasonló kombájnokra szerelhető, a kisújszállási Nagykun Termelőszövetkezet szakemberei által szerkesztett fél- lánctalpat kísérte 'a legnagyobb érdeklődés. A kiállítás anyagai, szemléltető eszközei megnyerték a német mező- gazdasági gépgyár vezetőinek tetszését. A látottak értékelése után az eredményekről írásban tájékoztatják majd a Szolnok megyei újítókat. A találkozó alkalmat adott véleménycserékre is, amelyek során az egyik leggyakrabban szóba kerülő téma az alkatrészellátás volt. Ezzel kapcsolatban biztató információt kaptak a magyar szakemberek: megtudták, hogy a Fortschritt gyár a jövőben csökkenti a késztermékek kibocsátását, és ezzel párhuzamosan növeli az alkatrészek exportját. A kiállított tablókon az NDK-ban gyártott mezőgazdasági gépekhez újított magyar alkatrészeket mutatja be a mezőhéki Táncsics Tsz műszaki főmérnöke Draskovits Dénes az érdeklődő német szakembereknek Fagy ellen: szélgéppel, öntözéssel Visontáról Több és jobb szén a Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemében befejezték a téli felkészülést: biztonságossá tették a bányamezőt behálózó mintegy 15 kilométer hosszú útvonalat és a mintegy hetven kilométer hosszú gumihevederes szállítószalagot, a Gagarin Hőerőmű és a bánya közötti „vérkeringés” pályáját. Pontos műszerek ellenőrzik a bányamezőn dolgozó több emelet magas gépóriások vasszerkezetének „hidegtűrését”, ellenőrző központokból irányítják a munka zavartalanságát. A Thorez bányaüzem az idén minden korábbinál több szén termelésére vállalkozott. A visontai bányászok az év elején feladatul kapták, hogy az eredeti tervben előírt hétmillió tonnát 235 ezer tonnával tetézzék meg, most pedig úgy döntöttek, hogy termelési tervüket további 105 ezer tonnával túlteljesítik. A gyümölcstermelő mező- gazdasági nagyüzemekben a termésingadozás mérséklésére az idén aktív fagyvédelmi kísérletekre került sor. Természetesen nem a téli hidegek leküzdéséről van szó; a tavaszi, általában áprilisi, két-háromnapos lehűlés — amelynek pusztítása gyakran többmilliárd forinttal mérhető — adja fel a leckét a szakembereknek. A számításban lévő megoldások közül figyelmet érdemel a különben Kaliforniában honos, úgynevezett szélgépes védekezés. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban már működik egy külföldről behozott mintapéldány; magasan a fák koronája köré nyúlik a szerkezet, és gyorsan forgó lapátjaival a felsőbb légrétegek melegebb áramlásait a talajfelszín felé szorítja, és ily módon mérsékli a néhány fokos talajmenti fagyokat. Természetesen egyidőben több gépet kell majd működtetni a nagyobb területek óvására. Az első adatok szerint egy-egy berendezés három-hat, hektárra „fújhat” melegebb levegőt. A tapasztalatok alapján az állami gazdaságban hozzáláttak a hazai géptípus ki- fejiesztéséhez. Az Izsáki Állami Gazdaság teljes területét már berendezte a fagyvédelmi öntözésre. Minimális teljesítményű esőztetö berendezés működik, amely a szokásos öntözésnek 10—20 százalékos adagját juttatja a növényekre, csökkentve ezzel a fagy közvetlen hatását. Külföldön viszonylag nagy területeket óvnak már a vízfüggöny finom permetlevével. és várhatóan hazánkban ‘is beválik majd a módszer. Egyelőre azonban nincsen elegendő szórófej, hazai fejlesztése várat magára. Négyszemközt a gabonáról Beszélgetés Magyar Gábor mezőgazdasági miniszterhelyettessel Nemzetközileg elfogadott mérce szerint egy lakos színvonalas táplálkozásához évi egy tonna gabona szükséges. Természetesen nem kenyér és tészta formájában eszünk meg ennyit, hiszen a gabona nemcsak közvetlen emberi táplálék, hanem az állatállomány takarmányozásának alapja is. Gabonatermelésünk már hosszú évekkel ezelőtt meghaladta az itt jelzett méreteket; jelentős a búza- és a kukoricaexportunk. A gabona kemény cikk,* ha úgy tetszik, stratégiai áru. Termelésének fejlesztése éppen ezért alapvető feladat. Középtávú terveink 1985-re évi 15—16 millió tonna gabona termelését tűzik ki célul. Megvalósítható-e ez az elképzelés? Erről beszélgettünk Magyar Gáborral, a a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszterhelyettesével. — A közelmúltban a kormány megszigorította a mezőgazdasági termelés feltételrendszerét. Az intézkedés háttere széles körben ismert, szükségességét aligha vonja valaki is kétségbe, viszont agrárberkekben itt-ott elszegényedésről beszélnek. “Mi a véleménye erről? — Ezt a vélekedést túlzóinak tartom, bár kétségtelen: a traktorállamány fele és a kambájnpark negyede köz- gazdasági és műszaki értelemben is elhasználódott. Ha meg akarjuk őrizni, sőt tovább akarjuk fejleszteni gabonatermesztésünk eddig elért magas színvonalát, akkor a géppark magasabb műszaki színvonalú cseréje elkerülhetetlen. — A gépártámogatások megszűnésével ez gyakorlatilag csak akkor lehetséges, ha az üzemek növelni tudják fizetőképességüket. Erre azonban kevés az esély; a meghatározó gabonatermesztés jövedelmezősége évek hosszú sora óta csökken. — Konkrét adatokat tudok erről mondani: 1975 és 1980 között a búzatermelés nyeresége 55 százalékkal^ a kukoricatermelésé pedig 60 százalékkal csökkent. A január elsejére elhatározott felvásárlási áremelés ennek és az azóta bekövetkezett további romlásnak csak töredékét kompenzálja. Ennek ellenére mégsem növelhettük nagyobb mértékben a felvásárlási árakat, mert ez esetben az állattenyésztés költségei megengedhetetlenül növekedtek volna. Ha ezt kiegyenlítendő az állati termékek felvásárlási árát is emeljük, akkor elkerülhetetlenné vált volna az alapvető élelmiszerek fogyasztói árának emelése. Ez viszont életszínvonalpolitikai okok miatt ez idő szerint egyszerűen elképzelhetetlen. — Vagyis a mezőgazdaságnak kell „kigazdálkodnia” a költségek növekedését. Vajon milyen lehetőségek vannak erre? — Még mindig jelentősek a tartalékok a gabonatermesztésben. A világ legjobb genetikai alapjait hordozó gabonafajtákat termesztik az üzemek, de az élenjárókat leszámítva a termőképességnek talán ha a felét használják ki. — Ez kétségtelen, de a hozamok javítása leginkább pótlólagos 1ráfordítások révén valósítható meg. — A jó talajművelés, a talaj és a növény igényeit maximálisan kielégítő tápanyaggazdálkodás nem elsősorban pénz kérdése, hiszen a szaktudás ára nem emelkedett. Hozzátehetjük: a műtrágyát is változatlan áron adják. Így tehát a lelkiismeretes, magas szakmai színvonalú munkán múliJc jóformán minden. Az országos agrokémiai hálózatná L teljes körű és aktuális talaj- térképet lehet megszemlélni, minden egyes tábláról tudni lehet, hogy milyen tápanyagokat igényel. — Vagyis növelni kell a műtrágya-felhasználást. S mát szól ahhoz, hogy tudós ökológusok az utóbbi időben az emberi környezet dehu- manizálását emlegetik, az élővizek megengedhetetlen mértékű tápanyagszennyezését? — Eszemben sincs bagatellizálni ezt a veszélyt. Nem állítom, hogy túlzott az aggodalom, de az intenzív, a kemizált mezőgazdaság csak és kizárólag akkor jelent veszélyt a környezetre, ha „hályogkovácsként”, tudatlanul használják az üzemekben a nagy hatású szereket. A hetvenes években, a nagy mezőgazdasági fellendülés idején sajnos akadt is példa az effajta kritikátlan munkára. De állítom: napjainkra az agronómusok legnagyobb része megtanulta, hogy mivel „játszik”. — Mégis növekszik az élő vizek nitrát- és foszforszeny- nyezése. — 'Csakhogy ennek nem elsősorban az intenzív gabonatermesztés az okozója. A falvak nagy része az elmúlt évtizedben hozzájutott a vezetékes ivóvízhez, a vízfelhasználás jó háromszorosára nőtt, s ezzel együtt persze a szennyvíz „termelése” is, de ezzel nem tartott lépést a csatornázás. Ha meg akarjuk menteni a jövő számára környezetünket, ezen az ellentmondáson kell változtatnunk, és nem növénytermesztésünket kell visszafognunk évtizedekkel ezelőtti színvonalra. — Ahol jelentősen növelik a gabonanövények hozamát, oda nagy teljesítményű gépek kellenek. Mégpedig jórészt importgépek. Külkereskedelmi egyensúlyunk javításához azonban ez idő szerint nem elegendő az export növelése, az importot is mérsékelnünk kell. — Csakhogy az exportfejlesztő import ez alól kivétel. Az intenzív gabonatermesz- Ifiési program 1981—82-ben 134 ezer hektáron valósult meg. Ekkora területen volt lehetséges a teljes géppark kicserélése. Az eredmény vitathatatlan, ezért a következő két’ évre a kor.rríá.i^y újabb 156 ezer hektárra terjesztette ki a programot. Bízom abban, hogy az ország a következő években is meg tudja őrizni fizetőképességét, s így semmi akadálya sem lehet annak, hogy eredeti elképzeléseinknek megfelelően a tervidőszak végéig összesen 600 ezer hektáron a gabonatermesztés nagyléptékű fejlesztése kezdődjék meg. — És mi lesz azokkal az üzemekkel, amelyek nem részesülhetnek a program előnyeiből? — Korántsem irigylésre méltó, korántsem könnyű a helyzetük. De amikor azt mondom, hogy mégsem tartom reménytelennek, higy- gye el, nem valamiféle kincstári optimizmus szól belőlem. Elemeztük a különböző gabonafélék termelésének költség- és árviszonyait, s ebből egyértelműen kiderül: a kalászos gabonák termelése még a jelenlegi körülmények között is, közepes termelési színvonalon is kifizetődő. A kukoricával már korántsem ennyire egyértelmű a helyzet. Ezt a növényt csak azok az üzemek tudják nyereséggel termelni, ahol a költségeket kímélve a jelenlegi hozamszinteket növelni tudják. Ahol erre a talajadottságok, a vízviszonyok, a mikroklíma vagy esetleg szuojektív okok miatt képtelenek, ott nincs más lehetőség: föl kell hagyni a kukoricatermesztéssel. A kínlódást immár senki nem fizeti meg. — Nem tart attól, hogy a vártnál nagyobb számban fognak így dönteni üzemek? — Ez nem reális veszély. Ha egyik-másik termelőszövetkezet meg is szünteti a kukoricatermesztést, nyilván nem almáskertet, vagy kendert telepít a kukorica helyére. Ahol a kukorica eredménytelen, ott jól fizethet a búza vagy valamilyen más-kalászos gabonaféle. És a népgazdaságnak nem kukoricára, hanem gazdaságosan megtermelt gabonára van szüksége. Gádor Iván A hajdúböszörményi sajtüzem a két legfontosabb termékéből, a Khaskaval és a Hajdú sajtból az idén 150 vagonnyit gyárt. Ennek 94 százalékát európai és arab országokba exportálja. Az üzem kollektívája az idén 160 millió forint termelési értéket állít elő- A képen: a plusz hat C-fokos tárolókban 3—4 hónapig érik a sajt
