Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

* 10 Nyugdíjasok fóruma 1982. OKTÓBER 9. LEHET ÍGY IS Hirtelen — hiszen sokszor az élet olyan kiszámíthatat­lan, — 'magára maradt egy nagybeteg, mozgásában is kor­látozott idős asszony. Olyan kicsinek tűnő mindennapos gon­dok köszöntöttek rá, mint a vízhordás, a friss tej, a kenyér beszerzése, gyógyszer íratása és kiváltása. Mindehhez járul, hogy jászsági faluban él, a faluközpontól távoli kis utcában. A szomszédok zöme reggel autóbuszra ül, megy dolgozni. A környékben nincs egy rokona, jóismerőse, senkije. Bottal, na­gyon lassan járhat egy keveset, de sok betegsége miatt hosszabb útra nem mehet. Mi lesz vele? Persze hogy először siránkozott, tanácstalanságában már a sorsot is kérte: úgyis rég beteg, s aligha fordul már jobbra az élete, tán jobb lenne, ha elszólítaná. Azon a reggelen is erre gondolt, amikor megkocogtat­ták kis házának utcai ablakát. Izgalmában még a botjáról is elfelejtkezett, odafogódzkodott a bútorokhoz, úgy nyi­tott világot. A postás állt az ablak alatt, a falusi menyecs­ke, aki biciklijén nap mint nap járja a községet. — Már ne haragudjon, hogy megzavartam — mondta köszönés után —, de arra gondoltam, talán segíthetnék. Egyik nap beszólok, felírja, mi kell a boltból, az orvostól, patikából, aztán másnap hozom. Elfér a kerékpáron, nem lesz teher, magának meg nem fáj a feje, hogy hová legyen, kitől kérjen. Ennek bizony már fél éve. A postás azóta hetenként többször betér a magányos öregasszony házába. Nem leve­let visz, az egyetlen távolélő hozzátartozó nem írhat sűrűn. Havonta egyszer leszámolja a kis nyugdíjat, többször „fel­veszi a rendelést”. Tej, kenyér, olykor egy doboz tea, pap­rika, só. És gyógyszereket is hoz, hiszen a betegnek arra is nagy szüksége van. S mindezért nem kér, s nem is vár semmit. Elfér a kerékpáron, örül, hogy segíthet. Mióta meghallottam a segítő postásmenyecske hírét, sokszor gondolok arra: talán, ha jobban szétnéznénk, s lát­nánk környezetünkben, többen lehetnének ilyen önzetlenek. Akik észreveszik, s vállalják a kis, mindennapos gondok egy részét, akik éreznék, tudnak, ha akarnak segíteni. Ami egy egészséges, magát bíró embernek semmiség, milyen nagy dolog egy magatehetetlen idősnek, aki ráadásul egye­dül maradt. Kis településeken, ahol nincs szociális gondozó, tettre- kész vöröskeresztesek, ahol a népesség nagy része eljár munkába, lám, akadhat egy-két ember, aki vállalhat, át­vállalhat terheket. Lehet így is. Szándékkal nem mondom, hol az a beteg, rokkantnyugdíjas asszony, s hol az a postás. A beteg soha nem barátkozik meg tehetetlenségével, a postás meg gon­dolom, nem azért segít, mert elismerésre vár. Bár, akik látják, tudják, bizonyosan szebb tekintetükkel néznek rá? Lehet így is. Milyen jó, hogy lehet... S. J. Nyugdíjasklubok jelene, jövője Nem a pénzen múlik! Nevezzük akár tapasztalat- cserének, akár módszertani tanácskozásnak azt a napol, amelyet a közelmúltban a megye nyugdíjasklubjainak vezetői együtt töltöttek Szol­nokon Knoll István filmren­dezővel, tény az, hogy jól ösz- szegezle és értékelte a klub­mozgalom szerepét és jelen­tőségét. Annak a közel fél­millió idős embernek az éle­tében, akik társtalanul, ma­gányosan morzsolgatták nap­jaikat, a klubokba hívó szó azt is jelentette egyben, hogy nem „írják le" őket, hogy igénylik jelenlétüket, cselek­vő közreműködésüket. Knoll István 12 éve, azaz kezdettől rendezi a TV nyug­díjasműsorát, Életet az évek­nek címmel. A műsor vissz­hangja havonta sokszáz le­vél jelzi, mennyire azonosak az adásban kiragadott pél­dák,, a problémák. „Nekünk csak kis ügyeink vannak.. .” vetették papírra sokan, és a műsorszerkesztő nem győ­zi hangsúlyozni adásban és azon kívül, szerte az ország­ban, amerre csak megfordul, hogy kis ügy nincs, a nyugdí­jasok életében is minden fon­tos. A nyugdíjasklubok vezetői­vel (54 területi klub műkö­dik a megyében, emellett 15 klub a munkahelyeken) szer­vezett találkozón példákat sorakoztatott fel Knoll Ist­ván arra, hogy személyeken múlik az idős emberek klub­jának létrehozása, eredmé­nyes működése és nem a pénzen, a státuson, a helyen. Nem jóságot, kegyet gyakor­lunk az idősek életének tar­talmasabbá tételével, hanem kötelességünk egy részét tel­jesítjük. A Partementben is így vetődött fel ez a kérdés: visszadani nekik valamit ab­ból. amit ők nyújtottak a társadalomnak. Hogyan lehet nyugdíjas­klubot létrehozni egy fillér nélkül? Például úgy. hogy az ifjúsági klubokat kinyitjuk délután 4-ig, 5-ig amíg a fia­talok úgyis dolgoznak. Még közös programot is lehet szervezni. Jó példa erre a budapesti „Közös otthonunk" mozgalom, amelynek ered­ményeképpen a Havanna la­kótelepen háromnegyed év alatt 60 klubot hoztak tétre. Valamennyi kialakításában igen sokat tettek a nyugdíja­sok a falburkolástól a be­rendezések barkácsolásai g. És a közösen kialakított alag­sori klubokat jól tudják kö­zösen is hasznosítani a fiata­lokkal. Ugyanott — és ez már kifejezetten a lakótelepi kö­zösségi élet része, — minden emeleten van a Vöröskereszt­nek megbízottja, aki minden­re odafigyel: nem történhet meg olyasmi, hogy ha valaki megbetegszik, csak egyetlen napra is meleg étel nélkül marad .. . Klubprogram. . .? Miért baj az. ha „csak zsugáznak” ha „csak beszélgetnek’’? Lega­lább nem a négy fal között, egyedül vegetálnak! És be­Annuska néni medáliája A fegyveres erők napján történt. Nyugdíjas házaspárt hívott vendégségbe, kis ün­nepségre, a megyei tanács gazdasági hivatala. Balázs Járros onnét vonult nyugdíj­ba, s ott dolgozik most is, élete hatvankettedik eszten­dejében. A meghívó mégis felesége nevére szólt, s őt kö- szöntöték a hivatal vezetői, meg a hadsereg kiküldött tisztjei. Balázs Jánosnét, aki tizenhárom gyereket nevelt fel, s hét fia közül eddig már hat szolgálta ki idejét a nép­hadseregben. A legkisebb, a 19 éves Imre is eljött szülei­vel — neki mostanában ese­dékes a katonai behívó. A honvédelmi miniszter parancsban örökítette meg Balázs Jánosné kitüntetését. A kis hivatali helyiségben szépen szólt a parancs: „Egész társadalmunk tiszte­lettel gondol a sokgyermekes anyákra, akik fiúgyerekeiket becsülettel nevelik.. .1 Annuska néni meghatódott, amikor kimondták, hogy a Haza Szolgálatáért kitüntetés arany fokozata az övé. Lát­hatóan jólesett neki, — aki világéletében „csak” a csa­ládjával törődött, gyerekeit nevelte — az elismerés. Pár percre beszélgetésre kértük a kitüntetettet. — Sokan mondták, minek annyi gyerek, még az édes­anyám is haragudott érte. Dehát erős voltam, tudtam értük dolgozni, s nem is bá­nom meg soha, hogy ilyen szép nagy családom van. Tíz gyerek Besenyszögön szüle­tett, három már itt, Szolno­kon a Kertvárosban, ahol kis házat mondhatunk a ma­gunkénak. Mire emlékszem a legjobban? A rengeteg mo­sásra. Sokszor mondom is, amikor bekapcsolom a mo­sógépet, az volt a legjobb ember a világon, aki ezt ki­találta! De kegyetlen munka volt az valamikor. Nem is tudom' hányszor álltam egv héten a teknő mellé. Balázsék legidősebb fia harminchat, a legkisebb ti­zenkilenc éves. A fiúk, lá­nyok mind dolgoznak, leg­többjük szakmunkás. Eddig a családosok tíz unokával ör­vendeztették meg szüleiket. Annuska néni kezdi. János bácsi folytatja, Imre fiuk is besegít — a tizenhárom gye­rek neve, életkora így jön össze. Csak a kitüntetés délu­tánján kapok észbe, tizenkető csak a tizenhárom. János bá­csi telefonáltat a főnökével: fgv teljes a sor: János, Mi­hály, Erzsébet, Ferenc. Ist­ván Anna, Teréz, Irén. Pongrác, Mária, László. Bor­bála és Imre. S még megmondja azt is: az idén kicsit sok volt a kia­dásuk. Három lány ment férjhez.. . Elhiszem. —s.i— Halászlé, túrós csuszával — Gyakran tartunk csalá­di összejövetelt is, s évente legalább kétszer ilyen, va­csorával összekötött estet rendezünk. Meghívunk rá néhány jóbarátot a veterán­klubból, eljönnek a felesé­gek, néhány felnőtt, gyerek is, s együtt töltjük azt a pár órát. Kiváló szakácsa­ink ilyenkor remekelnek. Remélem, tudja, hogy igazi körömpörköltet vagy a mos­tani menüt, a halászlét férfi főzi igazán jól? A Tisza partján álló klub emeleti asztalai körül min­den hely foglalt. A Helyőr­ségi Művelődési Otthon nyugdíjas klubjának szep­temberi összejövetele ez. Vannak, akik bent a házban napjában találkoznak, s olyanok is, akik ritkábban nézik meg a régi munka­társakat, fegyvertársakat. Kétszáznál több a nyugdí­jas, s előttük a HMO min­den nap nyitva. Szabad programoktól kezdve a szó­rakoztató műsorokig minde­nen részt vehetnek. Csakhát, már ilyen az ember, ha el­múlt húsz, harmincéves: leginkább az egészségügyi előadásokra figyelnek, s a kis játékszobában szorgos- kodnak. Rózsás Frigyes a nyugdí­jasklub elnöke és Pintér Ist­ván a sportfelelős a baráti, családi összejövetel mostani szervezője. Gyakran feltűn­nek egy-egy társaságnál, majd a teraszon bogrács kö­rül szorgoskodó két társu­kat biztatják: az. apró- keszegből, pontyból, jóhúsú harcsából emlékezetes lé főj- jön! Hamar kiderül, a sza­kácsok remekeltek, hamar ürülnek a tálak, tányérok. Járnak ők különben együtt messzebbre is. Az éves terv­ben két kirándulást hatá­roztak el, időnként többre is futja időből, pénzből. Az idén már jártak Jászberény­ben, a Hűtőgépgyárban, Deb­recenben a Déry Múzeum­ban és a Nagyerdőn, Buda­pesten meg a Nemzeti Mú­zeum kiállítását nézték meg, s cirkuszjegyet is tud­tak szerezni. A kisebb, kör­nyékbeli programok egy-egy fontosabb üzembe vezetnek a megyében, s a szomszédos vidékeken. Ez a legutóbbi családi összejövetel igazán emléke­zetes marad. Az asztalok körül ötvenen ültek, s fel­elevenítettek sok közös em­léket. A klubéletből is. Van mit. Elvégre ez a klub 1969-ben alakult. Kiváló szakácsaink ilyenkor remekelnek .,. Hamar ürülnek a tálak, tányérok szélgelés. kártyázás közben szívesen hallgatnak zenét, amit később miért ne vitat­nának meg a fiatalokkal. Bi­zonyos. hogy olyan élesek azok a nemzedéki ellentétek? Ugyan! Minél több családi közös programot kell kita­lálni. amiben nagyamamák- nagvpapak és unokák váll­vetve produkálnak. Kár el­hanyagolni a jó értelemben vett saját szereplést. Példa­ként, említett a rendező egy 72 éves budapesti nagyma­mát, aki nagy szakértelem­mel vezeteti discót egy séta­hajón . . . egy nyugdíjas esz­tergályos Kőbányáról, aki a település múltját illetően okosabb bárkinél. többezer diafelvétellel illusztrálta helytörténeti előadását... egy nyugdíjas takarítónőt, aki miután ideje felszabadult, akkor kezdett el textilképek­kel foglalkozni, s ma már a Nemzeti Galériában is szere­pelnek alkotásai... Egyáltalán ne becsüljük alá a hobbit. Minden hobbi tiszteletet érdemel, még az is. aminek sok értelme nincsen. Legalább arra jó, hogy ha felébred az ember, tudja; mit fog ma csinálni. És ha a klub felkarolja e tevékenységet, kiállításokat rendez — és mi­ért ne? — újabb és újabb tagokat vonz a közösségbe. A tippek bármelyikét ér­demes megszívlelni a megyé­ben működő klubok jövőjét illetően. — rónai — Olcsóbban öltözhetünk Az őszi szövetkezeti napok al­kalmából a megyében is szá­mos' helyen gondoltak az idős emberek ruhatárának felújítá­sára. és természetesen vékony pénztárcájára. Éppen ezért hív­juk fel olvasóink figyelmét az. áfészek engedményes akcióira. Jászberényben holnapután, azaz október 11-éiy megismétlik az előző hétfőn megrendezett ..Tetőtől talpig felöltözhet" ak­ciót. amelyen árengedménnyel vásárolhattak a nyugdíjasok. E napon a kunszentmártoni Har­mónia Áruház ruházati osztá­lyán kialakított butikban a szo­kásosnál olcsóbb áron vásárol­hat az idős korosztály. Oktober 12. és 13-án az újszászi áfész szervez nyugdíjas-napokat, en­gedményes vásárán a község idős lakói vásárolhatnak külön­böző áruféléket. Tiszafüreden a hó elejétől lii-ig várják a Ti­sza II. Aruház ruházati osztá­lyán rendezett felsőruházati_ va­sárba a járás nyugdíjasait. Ugyaneddig tart Tisz.aföldváron is az áfész ruházati boltjában az az akció, amelynek során, a nyugdíjszelvény felmutatása mellett, meghatározott cikkeket engedményes áron vehetnek meg az ötvenöt illetve hatvan éven felüliek. Összeállította: Sóskúti Júlia Ősz van Egészségügyi tanácsok Még talán lesz verőfényes szép nap. de itt az igazi ősz minden szépségével és ve­szélyével. A napsütéses órák szánna egyre kevesebb, és a nap ereje sem az igazi. Az éjszakák, az. esték es a haj­nalok is egyre hűvösödnek. Nem árthat, ha gondolatban felkészülünk a hidegebb, boiongósabb évszakra. Sokan hajiunk ilyenkor az elkényelmesedésre. sőt nem figyelünk a kilók gya­rapodására sem. Mozgásra, testedzésre sincs sokszor kedvünk a szeles, hűvös idő­ben. Pedig ez az időszak a legalkalmasabb arra. hogy felkészítsük szervezetün­ket elienállóképességünk fokozására. — hogy meg­előzzük a felesleges súlygya­rapodást. s alakunkat meg­felelően formáljuk. Az ősz még nem ró na­gyobb feladatot az idős em­ber szervezetére. Valójában folytathatja megszokott élet­módját. Aki a rendszeres és intenzív mozgást tavasszal vagy nyáron megkezdte, folytassa azt most ősszel is. és télen se hagyja abba. A sporton túl nagyon egészsé­ges idős korban a napi 1—2 órás séta. melyről soha ne feledkezzünk meg. A napsu­gár előnyös biológiai hatásá­ra ősszel is szükségünk van. ezért tartózkodjunk minél többet szabad levegőn, és használjuk ki a természettől ..ajándékba” kapott pár órás napsütést. Ha beköszönt a hideg, esős idő, fokozottabban ügyeljünk az öltözködésre! Aki fázik, semmi esetre se alkohollal melegítse fel ma­gát! A megfázást, meghűlést, hurutos betegségeket az idő­járási körülményekhez al­kalmazkodó réteges öltöz­ködéssel kerülhetjük el. Fontos megelőző felkészü­lés a hideg okozta károso­dás ellen a bőr edzése is. Az edzés leggyakrabban al­kalmazott. hasznos formája a hideg-meleg víz gyors vál- takoztatása. Ez az erek bi­zonyos fokú masszírozását is jelenti. hiszen a vénák és artériák egymás után szű­külnek és tágulnak. Hideg időben bőségesebb étkezést engedhetünk meg .magunknak, de mindig kel­lő gonddal állítsuk össze ét­rendünket. A változatos, fe­hérjékben, vitaminokban gazdag „vegyes" táplálkozás elienállóbbá teszi szerveze­tünket a meghűlésekkel szemben. Az alvási idő megtartása, az izgalmak kerülése, kelle­mes családi és baráti légkör együttesen jó feltételeket te­remthet ahhoz, hogy különö­sebb baj nélkül átvészeljük az időjárás viszontagságait. — Cs — JÓ, HA TUDJUK Kaphat-e táppénzt a munkát vállaló nyugdíjas? Az a nyugdíjas, aki bizto­sítással járó munkát vállal (például munkaviszonyt lé­tesít), keresőképtelensége esetén táppénzre jogosult. Mindenekelőtt meg kell ál­lapítani azt. hogy mennyi folyamatos biztosításban lé­vő ideje van. A táppénz fo­lyósításánál csak . azokat a munkanapokat és munka­szüneti napokat lehet figye­lembe venni, amelyekre nyugdíjazását követően a nyugdíjas munkabérben ré­szesült. Például, ha a nyug­díjas munkaviszonya egész hónapra áll fenn. de ez idő alatt csak hat naptári na­pon át dolgozott, hiába van harminc nap biztosítási ide­je, legfeljebb hat napra kaphat táppénzt. És csak akkor, ha keresőképtelensé­ge az utolsó munkanapot követő tizenöt napon belül kezdődött. Az előbbi példá­hoz kapcsolódva: a nyugdí­jas biztosítása egész hónap­ra szól, de csak a hónap el­ső napjától a hatodik nap­jáig dolgozik, és a huszon­hatodik napon betegszik meg akkor nem kaphat táp­pénzt. Milyen összeget vesznek figyelembe a táppénz kiszá­mításánál? Csak a nyugdí­jazást követően végzett munkáért kapott munkabér, kereset vehető figyelembe. Jó tudni, hogy a táppén­zes időt a nyugdíjas foglal­koztatási keletébe ugyan­úgy beszámítják, mintha a táppénzes idő alatt is mun­kaszerződése szerint foglal­koztatták volna. Ezért, ha a nyugdíjas kimerítette fog­lalkoztatási keretét, választ­hat: kérheti a táppénzét (természetesen, ha erre jo­gosultságának feltételei to­vábbra is fennállnak), vagy lemond a táppénzről a to­vábbiakban. Ez esetben nyugdíját nem szüneteltetik, továbbra is kapja. A nem fizikai munkakörben alkal­mazott nyugdíjasnak a kifi­zetett táppénzt a foglalkoz­tatási összegkeretbe is be­számít iák Dr. K. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents