Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

Jr

mm*

A se vége, se hossza puszta olyan, akár egy titokzatos, gyönyörű, de félénk kisgyerek. Ha közömbösen, vállvonogatva szemlélik: megijed, bezárkózik, az ide- i génektől, akik. ilyenkor ajakbiggyesztve mondanak, minősítést a nagy „semmiről”. A kopár mezőkről, amelyeken szabadon kalandozhat a tekintet, a cserepes földekről, ahol az életnek, nyoma sincs.

Ha a kíváncsiskodó azonban figyelmesen, szeretettel fürkészi a környéket, nemcsak a láthatáron lebegő, hófehér falú. nád fedeles tanyákat, az istállókat, a delelő szürke gulyát, a botra támaszkodó, karimás kalapú pásztorokat veszi észre. Hanem az életükért küszködő szívós akácokat, a bokrok aljáról ki kandi káló óriás gombát, a kisebb-nagyobb tocsogókat, vizeket, ősmocsarakat, a tanyák, között bólogató csenevész kórokat, az októberben is színpompás réti fücsomókat, a vakító napsugarat, az esti szürkületet is megfigyelheti. Képriportunk, az ezerarcű Hortobágy látnivalóiból nyűjt át egy őszi csokrot kedves olvasóinknak.

D. Sz- M.

Fotó: Tárpái Zoltán