Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1982. OKTÓBER 30.

I Arcképvázlat I

Nem kenyere a tétlenség

Karcag, Budapest, Török- szentmiklós, Szolnok. Négy város. Egy ember életének fontos állomásai. Karcagról, a szülővárosról beszél a legtöbbet Nemcsak azért, mert ott nőtt fel és oda kötik a gyermek- és ifjúkor élményei. Ma is sokszor hazamegy, idős szülei Karcagon laknak, havonta egyszer-két- szer meglátogatja őket.

Az édesapja cipészként dolgozott, az édesanyja a háztartást vezette. Mindig jó kapcsolata volt a szülőkkel, nemcsak azért, mert tiszteli őket, hanem, mert a szülők is engedték őt kibontakozni, önálló életet élni. Nem tiltakoztak, amikor az örökké nyugtalan, önmagát kereső Sándor fiuk abbahagyta a közgazdasági egyetemet, és hazajött Karcagra, Tudták ők is, hogy Sándor állatorvos akart lenni, jelentkezett is az állatorvosi főiskolára, de a közgazdasági egyetemre vették fel. Azt mondták, ott van szükség most az emberekre. Ö azonban úgy érezte, hogy ez a pálya nem ad neki elég lehetőséget, önállóságot. Hazajött tehát Karcagra, és a városi tanács ipari osztályának csoportvezetője lett. Aztán jelentkezett a jogi egyetemre, 1959-ben kapott oklevelet. A szolnoki járásbíróságon, majd Törökszentmik- lóson volt fogalmazó, később bíró.

Karcagot és Törökszent- miklóst azóta sem felejtette el. Az ottani emberek sem felejtették el őt. Még ma is gyakran felkeresik, hozzák az irataikat, elmondják a panaszaikat, kérik, hogy segítsen eligazodni a paragrafusokban. És ő szívesen segít. Volt is olyan kollegája, aki fejcsóválva megkérdezte tőle, miért foglalkozik megyei bíró létére „ilyen kis ügyekkel”? Nem tudnak máshoz fordulni azok az emberek a kérdéseikkel? Biztos, hogy más, jogban járatos ember is tudna segíteni. De akik őhozzá jönnek, őhozzá ragaszkodnak, azok benne bíznak.

Soha nem volt visszahúzódó, magánakvaló. Valamit mindig csinált, valamilyen szervezetben mindig tevékenykedett, valahol mindig hallatta a hangját. A MA- DISZ, a MINSZ, a népi kollégium, a falujárás ... Két évvel a felszabadulás; után, tizennyolc éves korában belépett a pártba. Amikor a közgazdasági egyetemen tanult, népi kollégista volt. Bár az egyetemet otthagyta, mégis szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, a kollégiumi légkörre. Sokszor teherautóra ültek, ők a fiatalok, elmentek a falvakba, járták a házakat, megkérdezték, hogy érzik magukat az emberek, elégedettek-e az új élettel. Aztán párttaggyűlésen megbeszélték a tapasztalatokat. Micsoda viták és szenvedélyes szavak hangzottak el ott!

Dr. Szűcs Sándor tíz évvel ezelőtt Szolnokra került. A másodfokú tanácsban mint megyei bíró dolgozott, 1980- ban a bírósági pártalapszer- vezet titkára lett. Három éve megyei bírósági tanácselnök. Másodfokon erőszakos bűn- cselekményeket, közlekedési bűntetteket tárgyal.

Régebben polgári ügyekkel foglalkozott, de azt vallja, hogy a lelkiismeretesség, a pontosság, az elfogulatlanság egyformán fontos, akár polgári. akár büntetőügyeket tárgyal a bíró.

Amikor belép a tárgyalóterembe, már ismeri az ügy majd minden részletét. Tárgyalás előtt átnézi az ötvenhatvan oldalnyi aktát, a különböző iratokat, az elsőfokú bíróság ítéletét. Mint mondja, sokféle sötét dologgal találkozhat itt naponta az ember. De ettől még nem veszítheti el a hitét. A hitét az ólétben, az emberekben. Amikor feláll a tárgyalótermi asztal mellől, magában még nem zárta le az ügyet, még foglalkoztatja egy ideig, még gondolkozik rajta. De meg kell tanulni felejteni is. Felejteni a rossz emlékeket, benyomásokat. Igaz, hogy a bíró büntet, ítélkezik, de közben nevel is. A nevelés nemcsak a hivatásos pártfogó feladata, aki a szabadulás utáni segít az elítéltnek, hogy talpra álljon, újra megtalálja a helyét. Nevel a büntetés is, mert visszatart, elriaszt a bűncselekményektől, és elgondolkoztat. S nevelhet a bíró is, egy emberséges szóval. mondattal, hiszen aki a vádlottak padján áll. elsősorban ember és csak másodsorban vádlott. Emberségesen! kell tehát vele bánni.

A bírónak jó emberismerőnek kell lennie. Dr. Szűcs Sándor is megtanulta az évek

során a „fortélyt”, hogyan lehet rájönni egy gesztusból, egy félmondatból, egy pillantásból, hogy valaki hazudik-e vagy igazat mond.

Évek óta tárgyal erőszakos bűncselekményeket. Hozzászokhatott már az erőszakhoz, mégis vannak olyan ügyek, amelyek őt is megrázzák. Mint például azok az esetek, amikor valaki nyugodtan megy az utcán, és egy ismeretlen beleköt, megveri, megszúrja és az illető egész életre szóló sérüléseket szenved.

Dr. Szűcs Sándor optimista ember. Aki ismeri széles mosolyát, örök tréfára kész jókedvét, az tudja, hogy optimista. Ismerősei azt mondják róla, hogy nem tud egyhelyben megülni. Mindenütt ott van, soha nem tétlenkedik. Szívesen jár például kirándulni. De akkor sem húzódozik, ha meg kell szervezni a munkahelyi kirándulást. Ez olyan feladat — mondja —, amit senki nem vállal szívesen. Ha valahová menni kell, ha valamit csinálni kell, őrá mindig lehet számítani. A kirándulásokon szakácskodik, jól főzi a birkapörköltet, a halászlevet. Otthon is kipróbálja a főzőtudományát, főleg akkor, ha vendégek jönnek a házhoz.

Sok barátja, ismerőse van. Közvetlen, tud kapcsolatot teremteni az emberekkel.

Két felnőtt fia, ha nem is az apja példáját követte, de „rokon” szakmát választott, az egyik rendőr lett, a másik büntetésvégrehajtó intézetben dolgozik.

Szabad idejében szívesen olvas. Nemcsak szépirodalmat, hanem krimiket is. Szereti a verseket, Ady nagy rajongója. Az utóbbi időben megkedvelte Váci Mihály költészetét is. Ha teheti, gyakran keresztrejtvényt fejt, úgy mondja, hogy a rejtvényfejtés jó agytorna, felszínre hozza azokat a fogalmakat, neveket, amelyeket az ember kezd elfelejteni.

Paulina Éva

A házak, mint szemek a láncban, úgy követik egymást. A mezőhéki Táncsics termelőszövetkezet építőbrigádja május közepén kezdett hozzá egy 4 lakásos és 4 szolgáltató egységből álló „láncház” építéséhez Mesterszálláson. A közel 3,5 millió forintba kerülő épületet november közepén adják át

Ági, Rézi, Erzsiké. Munkásnők Kunszentmártoniján, a Tisza Cipőgyár üzemében. Sokban egyeznek és különböznek. Mindhárman Martfűn tanulták a szakmát, s nemcsak ismerik, szeretik is munkájukat. Mindhárman kétgyerekes családanyák, s nincs nekik fontosabb a családnál. Talán ezért is mondják őszintén: 1982- . . M • t w

X. ezután0 is X atodik

kát jelent nekik: hetedik napja a hétnek

Műszak végén bizony a fiatalasszonyokon is látszik: régen volt hajnali öt. hat óra. Tekintetük kicsit tört, vonásaik mélyebbek. Azt mondják, meg kell dolgozni a pénzért a futószalag mellett, a tűzőgépeknél. Persze megszokták már: hármójuk közül a legfiatalabb, Rézi is tíz éve szakmunkás.

(Ági kérleli Rézit: ne haragudjon már, hogy Rézinek szólítja most is, dehát nem jár másra a nyelve. így szokta meg. Rézi nem sértődik meg, nagyot nevet, s gyorsan rágyújt. Mindhárman a műszak utáni első cigaretta örömével ülnek. Rézit, Bar- tha Sándornét Rozália néven anyakönyvezték. Valahogy Martfűn, a szakiskolában ragadt rá a kedves becézés. Miért is tagadná, valóban így ismerik.)

Rézi különben két munkatársnőjénél korábban ébred minden munkanapon, és későbben ér haza a családjához. Érthető. Csépáról buszozik a gyárba. A szüleitől jussolt családi házban hajnali négykor csörög a vekker. Tiszta szerencse, hogy nemcsak neki; a férje is Tisza cipőgyári dolgozó, együtt indulnak.

Ági, Némedi Ferencné sóhajt erre. Az ő családfője tsz-gépkocsivezető. Ilyenkor, őszi betakarítás idején még szombat-vasárnap se teljes a család. A terményt vinni kell, ilyenkor nem azt nézik, hány az óra, — mennyi a munka?

Erzsiké, Gyenes Károlyné szomorúan mondja: az ő családjukban sokáig nagybeteg volt az apa mígnem az idén nyugdíjaskenyérre kényszerült, idejekorán. Persze, azóta nemcsak nehezebb, köny- nyebb is az élet: a férje sokat segít otthon. Kiváltképp a hétvégi bevásárlásban. Ezért náluk mindig van friss kenyér, s a férje délelőttönként hozzájut húshoz, kolbászhoz is. Délután, mire a műszak után bevásárolni indulnak, akkorra ugyanis...

Ági dühös. Remeg ujjai között a második cigaretta.

— Mondja, hogy lehet ez? Mi a Killián lakótelepen lakunk OTP-öröklakásban. Van egy bolt ott. Hát én műszak után nemhogy friss kenyeret, sokszor tejet se kapok! Hányszor elmondtam már a népfrontban, még a párttag- gyűlésen is! Ha mi itt pontosan, szépen, nap mint nap megdolgozzuk a magunkét, azok, akiknek az ellátás a feladatuk, miért nem dolgoznak körültekintőbben?

— És jó, hagyjuk a tejet, a húst. Gondoljon bele: ha húslevest akarok főzni, nemcsak a karajcsontért rimán- kodom, hanem a zöldség is bosszant. A pénzemért fony- nyadtat, rothadót kapok. Ha nem tetszik, nincs más, mehetek hajnalok hajnalán a piacra vasárnap. Egy ilyen, kertészetéről híres tájon! Hát hogy van ez?

Nyakig vagyunk a témában. Legyintenek. Ezért a péntek délutánról ne is szóljunk. A szabad szombatos munkarend bevezetése óta a munkásasszonyok pénteken délután szeretnének két napra bevásárolni Kunszentmár- tonban is. Csak a kenyér, tej vásárlását hagyják szombatra. Igen ám, de ha csütörtökön nem állnak húsért, péntekre üres a pult, a vitrin! És sajnos, hogy egy városiasodé nagyközségben hetenként kétszer kapható töltelékáru? Még párizsi, főzőkolbász is akkor van, ha megveszik előre. A hét négy napján füstölt szalonna, sajt árválkodik a hűtővitrinekben.

Erzsiké mondja is. a családi ház hátsó udvarán náluk azért kapirgál csirke, za- jong a kacsa, fészkel a gálám, röfög a hízó! Évekig mérgelődött; s nagy része van az ellátásnak abban, hogy az öröklakást családi házra cserélték. Ott legalább megterem és nevelődik ami kell. Ági közbeszól: anyja családi házában neki is van baromfija, a hentestől ők csak a karajt, combot ismerik. Lehet, hogy csodadisznókat vágnak, de ő műszak végén oldalashoz, belsőséghez sose jut. Rézi mondja, képzeljem el ugyanezt Csépán. Délután négy órakor ér haza, s rohanhat a boltba mérgelődni.

De hát tényleg hagyjuk a boltot. Bármennyire is nehéz a háziasszony élete, a szombat szép, a szombat szabad.

— Legalább 8 óráig alszunk reggel a gyerekekkel — mondja Ági. — Akkor kényelmesen felkelünk, te- szünk-veszünk. A 9 éves fiam, 5 éves lányom élvezi, hogy velük ébredek. Kikészítjük a mosnivalót, gyorsan áteresztem a gépen, aztán takarítunk. Közben persze fő az ebéd! Szombaton mindig a gyerekek rendelnek. Kigömbölyítek például vagy ötven szilvásgombócot, vagy főzök-sütök jrakott- krumplit. Délután kis pihenő — nekem, a gyerekek a lakótelepi játszótéren ugrándoznak. Este örülünk, ha a tévénél már négyen ülünk, hazaért a férjem is.

Rézi jó sorsát emlegeti. Igaz, szombaton mos. takarít ő is, de a főzés a velük élő nagymama gondja. Rengeteget segít ám! Még úgy is, hogy a szerződésre hizlalt állatok mellett fűszerpaprikaföldet vállalt a téesztől. Igaz, valamennyien — s főleg az ifjú házaspár — dolgoznak vele, de a haszna a fiatalok boldogsága. Réziéknek van autójuk — igaz, csak Trabant Combi, de a kettőre gyarapodott hétvégi szabad napokon az idén már voltak az egri várban, augusztus 20-án tűzijátékon Csongrá- don és — nem szégyen az harmincon innen, ha családos is az ember — szombat esténként eljárnak diszkóba is, Tiszaugra, Lakitelekre, ha éppen Csépán csendes az este. A nagymama mesét mond a két kisfiúnak, örömmel.

Erzsiké mutatja agyondolgozott két kezét. Hogy a férj nyugdíjas lett, s korábban hozzákezdtek a családi ház korszerűsítéséhez, valamit vállalni kellett, ami pénzt hoz a nagy terv megvalósításához. így fogtak egy holdon hibrid kukoricát a téesztől. A múlt szombaton törték. Láthatom a kezén, mekkora munka! Pedig rokonok, barátok is segítettek, s a 16 meg 9 éves lányaik is serénykedtek. Szerencsére gyönyörűen termett a föld, vagy hatvan mázsa kukoricáért várják a pénzüket. Hány, de hány szombat, vasárnap tel el így munkában! Olyankor a nagylány segített a konyhában.

Erzsiké sok minden miatt úgy szervezte a hét végét, hogy már pénteken este mos. A nagylány addig kitakarít.

Szombaton délelőtt már kinézik, s lerángatják a lábáról a vasárnapra való csirkéket. Délután pihenés, este tévé, — olyankor a kicsi is nézheti, hamar elalszik úgyis.

Vasárnap? Ági azt mondja, az még inkább béke, s zavartalan családi, meg személyes öröm ideje, ö például sok pénzt ad újságra, képeslapokra. Rendszerint olyankor olvassa a Népszabadságot, Népszavát, Néplapot. Dühös rejtvényfejtő. Mindenhová küldözgeti a megfejtéseket, de még soha nem nyert. Természetesen ez már a kiadós ünnepi ebéd után van. A vasárnapi húsleves, — az . egyszer kipróbáltam, két kiló húsból sütöttem nekik fasírtot, s elfogyott” — szóval a főzés ilyenkor egész délelőttre a konyhában marasztalja. Rézi — ha nem indulnak kirándulásra — csak segít, vagy tésztát süt az ebédhez anyja mellett. Erzsiké azt mondja: ebéd után rászólnak a gyerekek, pihenjen, s elmosogatnak az édesapjukkal.

Aztán? Borzasztóan egyszerű dolgokkal zárul a második szabad délután. A csé- pai családi házban vasal, majd gyerekeket füröszt, másnapra ruhát készít, pakol Rézi. Ugyanezt teszi a lakótelepi otthonban Ági, s Erzsiké pihenhet a legtovább, nagylánya szeret is. tud is vasalni. Ám az esti fürdetésre, hajmosásra, körömvágásra Erzsi anyu akkor is szigorúan ügyel, ha előtte a nagy társasjáték-csatában a kislány győzött. Kell a gyerekekkel játszani is, s nemcsak neki jó — mindhárman egyetértenek ebben.

Ági a fejéhez kap. No lám, elfelejtette, pedig fontos! Ö tanul is. Vasárnap délután a marxista középiskola következő foglalkozására készül. Aki fiatal, s tanulhat, miért ne tenné, — mondja. Igen fiatalon érdemesnek tartották a párttagságra, s ezt kapta feladatul, a tanulást. Ez pedig nemcsak nehéz egy kétgyermekes munkásasz- szonynak, hanem szép feladat is, ugye? Az sose lehet baj, ha az ember többet tud a világról, s nemcsak a magáéról.

Az ő világuk most ilyen. Keresnek nagyon gondos szakmunkával havi 4000 forintot, ellátnak családot, otthont, házat, s akinek van, udvart is, tele jószággal. Ági tanul, Rézi legszívesebben megnézi vasárnap délután, hogyan véd a férje a csépai focisták csapatában, Erzsiké örül, hogy szárad a kukorica, s már tudja, lesz központi fűtés a családi házban hamarosan.

S közben telik az idei, az 1982. esztendő. Ami ugyan hozott új gondot, talán szomorúságot is — ilyen az élet. Hozott örömet is. s Ági, Rézi, Erzsiké az öröm között elsőnek ismeri el:

A hét hatodik napja, a szabad szombat a legjobb, így igazi a vasárnap, s így teljesebb, szebb a családi élet. Még akkor is, ha a hatodik és hetedik napon se tétlenek.

Különben a semmittevés egy munkáscsaládban ismeretlen fogalom.

Gyanítom, sokáig az is marad.

Sóskúti Júlia