Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-27 / 252. szám

1982. OKTÓBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Kontakta Alkatrészgyár mezőtúri üzemében az elmúlt napokban szerszámma­rógépekhez elektromos vezérlésű digitális kijelzőket szereltek fel, ami könnyíti, pontosítja a munkát, illetve gyorsítja a méretek leolvasását századmilliméter pontossággal (Míi)börre megy a játék? Nem a jászberényi Cipő­ipari Vállalat az egyetlen, amelynek gondja van az alapanyagokkal. Náluk a gyártás két fontos kelléke okoz problémát, a talp — amelynek biztosítása hosszú idő óta visszatérő gond —, és a műbőr, ami csak mosta­nában került a „gondokozók” közé. A jövő évi kínálat, a mintakollekció, amelyet a gyár tervezői megálmodtak, emiatt maradt jórészt álom. Szeptember közepét írtunk, mikor először beszélt a mű­bőrellátás akadozásáról a Cipőipari Vállalat igazgatója Kárpáti József. — Három napra való mű­bőrünk van raktáron — mondta. — A győri Grabo­plastnál megígérték, hogy küldenek anyagot. — Az első telexük szerint a szep­tembertől novemberig szóló megrendelésünket december 20-ig igazolták vissza úgy, hogy októbertől szállítanak. Hogy ne álljunk le, ígértek 2 ezer négyzetméter anyagot. Azt írták, hogy az alapanyag­módosítás, illetve beérkezés miatt nem tudják másként vállalni. A márciusban ren­delt olasz anyagot sem kap­tuk még meg, e hónapra ígérték. Az alapanyag késése ekkor még főként az idei terv tel­jesítését tette bizonytalanná. Bár nemcsak azt. Az igazga­tó szavaiból az is kiderül, Tíz nappal később ismét ott jártunk. A helyzet szinte változatlan volt. Már min­den elfekvő anyagot össze­szedtek, a BÖRKER raktá­raiból még a csizmának való olasz szőrmés műbőrt is el­hozták; lefejtve a szőrmét még használható. „Szerző­dést senki nem köt — han­goztatta* az igazgató — a visszaigazolás annyi: „akkor, ha”. Mi legyen? Dönteni kell, mert szerződés nélkül jövőre nincs eladás sem. Minden jó, ha jó a vége — lám október elejére javult a helyzet. A győri műbőrgyár folyamatosan szállít, talán import olasz műbőrt is kap­nak a jászberényiek, hiszen „bejött” egy kisebb tételű tőkés megrendelés. Az NDK- beli partner elfogadta a szín- és anyagváltozást, kérdéses még a Szovjetunióba szállí­tandó tétel, de talán létre jön az üzlet. Tehát jövő év első felére szerződések kötődnek, a győriek ígérik a szállítást. „Most már csak talp legyen, Az ezzel kapcsolatban felve­tődő kérdésekre próbál vá­laszt keresni az alábbi írás. hogy elkészítették a jövő évi modelleket olasz import mű­bőrből a most oly divatos metáll színekben, amelyeket a szovjet és NDK partnerek meg is rendeltek. Csakhogy; az import műbőr nem érke­zik meg, a győriek még csak hasonlót sem gyártanak. A megoldás? Áttervezték a kol­lekciót hazai műbőrre és útnak indultak a külkereske­dők, hogy elfogadtassák. A gyártók pedig reménykedtek, hogy áll az alku így is, hi­szen. ha mégsem, 540 ezer szandál marad jövőre a nya­kukon. Miért nem ajánlják fel hazai értékesítésre? A kézenfekvő kérdést mi is fel­tettük. „Vevő lenne rá” — hangzott a válasz, — „de két helyen nem köthetünk egy­szerre szerződést”. Mire ki­derül kell-e külföldön a győ­ri műbőrből készült szandál, a belkereskedelemben rég el­dőlt. honnan szerzik be az üzletek jövő évre a szandálo­kat. és rendbe jöhet minden” — bizakodott Kárpáti József. Bőr, talp és minden kellék a Bőr és Cipőkellék Keres­kedelmi Vállalat — vagyis BÖRKER — raktárain ke­resztül jut el a feldolgozó- zóhoz. Gyakran azonban csak a papír útja vezet erre, mi­vel a szorult helyzetben lévő megrendelők közvetlenül a gyártótól viszik az anyagot; ennyivel is hamarabb kerül­het a szalagra. Wimmer Gyu- láné, a BÖRKER igazgatója előtt tekintélyes dosszié fe­küdt az asztalon, amikor fel­kerestem. A levelezés a jász­berényiekkel foglalkozott. A márciusban rendelt, de idáig meg nem érkezett olasz mű­bőr sorsát követhettük a dá­tum szerint sorakozó levele­ken. Az igazgatónő szerint; — Csak indokolt esetben lehet tőkés importhoz nyúl­ni. Jövőre a BÖRKER önál­ló külkerjogot kap, de ezután is csak hatósági engedéllyel importálhat. A magyar mű­bőrhöz is egy sor külföldi anyagot használnak fel a hordozó gyapottól a színezé­kekig. Ha ebből egy kompo­nens hiányzik, nem tudják legyártani. A PEMU talpai­val is hasonló a helyzet, idén nemegyszer hiányos soroza­tokat szállítottak le anyag­hiány miatt. Most kötelez­tük őket, hogy egészítsék ki a szériát, vagy vissza szállít­juk. A tényeken túl mi a véle­ménye az afepanyag-ellátás gondjáról? Wimmer Syuláné egy példával válaszol, amely két háziasszonyról szól, akik kevés pénzből látják el csa­ládjukat. Az egyik minden befolyó pénzt elkölt, a má­siknál ugyan nem telik erre, arra, de még hónap végén is ebédel a család. Szabad tájékozódni — Szóval tervszerűbben is lehet a dolgokat szervezni, — folytatja — összefogással, in­formációcserével lehet javí­tani a helyzeten, de ehhez szokni kell. Próbálkozni kell terméktársítással, abból mo­dellezni, ami van. Ezt nem az előbbi műbőr példára mondom, az különleges eset volt. Ezzel együtt, szabad a tervezés időszakában infor­mációt gyűjteni: mi kapható. Aztán meg annyi kapacitást keresünk tűzésre, szandál­pánt fonásra, hasonlókra, amivel a meglévő dolgozókat célirányos, gazdaságos mun­kával el lehetne látni. Persze, nehéz dolog a már elért szintről, az önálló gyártmányról, az exportra termelésről visszaállni a bér­munkára, amely kevésbé jö­vedelmező. Természetes a törekvés: mindenáron fej­lődni. Ha van rá mód, bőví­teni kell a gyártmányok kö­rét, esetleg mérlegelni, le- hetne-e profilt módosítani. A műbőr mellett felhasználha­tó-e textil vagy bőr; nem nyílna-e meg a tőkés piac — és ezzel az alapanyagimport lehetősége — a most oly di­vatos táska, öv, cipő összeál­lítások előtt; lenne-e rá em­ber és gép? Megannyi kér­dés, amelyekről csak a hely­zetet ismerő szakemberek dönthetnek. Jászberényben így, máshol másként vetődik fel, hogy a körülmények is­meretében hogyan célszerű kockáztanti, és mitől válik hazardírozássá egy döntés, amely biztosítani akarja, hogy az álom ne csak vágy­álom legyen. Fejszés Edit Csizmaanyagból szandál Minden jó... Változatok munkarendre Rugalmasabb is lehetne Holnap Energetikai konferencia A megyei tanács vb ipari osztálya, a MTESZ megyei szervezete, valamint a Kör­zeti Energiafelügyelet szer­vezésében energetikai kon­ferencia lesz holnap Szolno­kon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, színházter­mében, délelőtt 9 órától. Az előadók között Kapolyi László, az Ipari Minisztéri­um államtitkára, Bíró Kál­mán, az . Építési és Város- fejlesztési Minisztréium fő­munkatársa, Benkő Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem Hő- és Rendszertechnikai Intézetének adjunktusa, Pá­pa Aladár, a Területi Ener­giaipari Bizottság elnöke is szerepel. Megyei tapasztala­tokról felkért hozzászólóként többek között Barcsik Jó­zsef, az MTVB ipari osztá­lyának főenergetikusa és Vass József, a Körzeti Ener- giafelügyelet vezetője is be­számol. „Véleményem az egyenjogúságról” Díjnyertes pályázatok Az elmúlt évben meghir­detett „Véleményem az egyenjogúságról” című pá­lyázat eredményhirdetésére tegnap került sor a Magyar Nők Országos Tanácsa szék­házában. Az országban a pályázatra közel hétszáz dolgozat közül Szolnok me­gyéből az alábbiak nyertek könyvjutalmat: Demjén La- josné Karcag, Mohácsi Lász- lóné Tiszasas, Járvás Zsu­zsanna és Molnár István Jászszentandrás, Oláh János Jászberény, Torba Lászlóné Jászszentandrás. Tanácskozás a számítógépes adatvédelemről A számítógépes adatvéde­lem szabályainak, módsze­reinek kidolgozása és to­vábbfejlesztése végett „öt­letbank” létrehozását java­solták a számítástechnikai szakemberek és jogászok tegnap kezdődött kétnapos tanácskozásán. A számító­gépek térhódításával roha­mosan növekvő információk, adatok, szellemi termékek, titkok védelmére bevezetett új ötletek, javaslatok, know- how-k begyűjtésére és hasz­nosítására a Neumann Já­nos Számítógéptudományi Társaság vállalkozhatna — állapították meg. Hazánkban ez az első or­szágos konferencia a számí­tástechnikai adatvédelem kérdéseiről, amelyeknek a megválaszolása egyre ha­laszthatatlanabbá válik. munka­erő gaz­dálkodási -módszer, amit úgy hívnak; Santa Cla- ra. Noha a szisztéma földön­túli lényekhez való viszonyá­ról nem nagyon tudok, annyi tény: a Santa Clara egyike azoknak a rugalmas munka­rendeknek, amelyeket áldani szoktak a dolgozók, függetle­nül attól, hogy hívők vagy hitetlenek. Mi is az a rugalmas mun­karend? Valami olyasmi, amiért nemcsak sokan áhí­toznak, hanem mind többen ésszerűnek is tartják és gaz­dasági előnyeit sorolják. A bérelszámoló vagy a keres­kedő kötött munkaidőben dolgozik, függetlenül attól, hogy a terhelés nem egyen­letesen oszlik meg a napok és a napokon belül az órák közt. A bérelszámoló és a könyvelő teendői például ál­talában a hónap végén és elején sűrűsödnek, az üzle­tekbe pedig javarészt délután térnek be a vásárlók. És, ha alaposan körülnézünk, kide­rül: alig van olyan területe a népgazdaságnak, ahol egyenletes munkatempóra lenne szükség. Inkább az jel­lemző, hogy óránként, heten­ként vagy negyedévenként változik az elvégzendő mun­ka mennyisége. Mindezek alapján az lenne ésszerű, hogy a feladatok nagyságá­hoz igazodjanak a munka­rendek. Hogyan? A módszerre egyelőre inkább a szakiroda- lomban találni példákat, a gyakorlatban alig. Pedig vá­laszték akad bőven. A mun­karendek változatosabb for­mái alapvetően kétfélekép­pen alakíthatók ki: a rész- munkaidőben foglalkoztatot­tak létszámának növelésé­vel. illetve a teljes munka­időben dolgozók rugalma­sabb időbeosztásával. Ami az első módszert ille­ti, a részmunkaidős foglal­koztatás nálunk rendkívül szűkkörű: az aktív keresők mindössze két százaléka dol­gozik így, tekintélyes hánya­duk nyugdíjas. Holott nyil­vánvalóan a társadalom más rétegei is feláldoznák jöve­delmük egy részét a többlet szabadidőért. Az is elképzel­hető, hogy akadnak, akik csak ilyen módon tudnának munkába állni. A gyesen lé­vők munkavállalásának sza­bályozása, illetve az előírá­sok módosítása valószínűleg A kedden hajnalig tartó műszak során teljesítette éves széntermelési tervét a Borsodi Szénbányák mák­völgyi üzeméhez tartozó al­növeli a részmunkaidősök tá­borát. A Santa Clara modell sze­rint a gazdálkodó szervezet és a dolgozó félévente szerző­dést köt a következő hat hó­napban teljesítendő munka­időre. A megállapodásban azt is rögzíthetik, hogy (a vállalati igényekhez és az egyéni körülményekhez iga­zodva) hetenként hány órát dolgozzon a munkavállaló. A részmunkaidős foglal­koztatáshoz hasonlóan több kidolgozott módszer van a teljes munkaidős foglalkoz­tatás rugalmasabbá tételére. Az egyik szisztéma: a válla­lat több munkakezdési idő­pont felajánlásával, kizáró­lag a fix időt határozza meg. Vagy: a peremidőn belül, pl. 6 és 10 között, a dolgozók — naponta változtathatóan — maguk döntenek a kezdési időpontról. Más: a gazdálko­dó szervezet csupán az úgy­nevezett törzsidőt kéri szá­mon, a teljes munkaidő he­tente vagy havonta (egv el­számolási időszakon belül) kiegyenlíthető. S ezzel nem merültek ki — a dolgozó és a vállalat vá­lasztási lehetőségét egyaránt fokozható — módszerek. Mindazonáltal nálunk egye­lőre kevés vállalatnál alkal­maznak rugalmas munka­rendet. Pedig a küföldi pél­dák arra is bizonyítékul szol­gálnak, hogy több műszakos üzemekben, gépek, munkapa­dok mellett is lehet élni a rugalmas munkarendek adta lehetőségekkel. Kétségtelen: a rugalmas munkarend konf­liktus forrása lehet, hiszen ellenérzést válthat ki azok­ból, akiket nem érint. Elő­fordulhat, hogy a mi viszo­nyaink között nehézkes a nyilvántartás, az adminiszt­ráció. Ám a hátrányokkal ér­demes szembesíteni az elő­nyöket is. Vagyis; a rugalmas munkarend több lehetőséget teremt a munkaerő-kereslet és -kínálat egyensúlyához hogy min­den ko­rábbinál inkább fi­gyelembe veszi a dolgozó egyéni körülményeit és sajá­tosságait, s ezzel fegyelme­zettebbé teszi a munkát. Ilyen alapon az is elképzel­hető, hogy mérséklődnek a munkaidőkiesések, és (sok helyen) a jelenlét helyett a tényleges munka válik fon­tossá. berttelepi akna. A nagymul- tú bányából az év hátralé­vő részében a számítások szerint továbbj ötvennyolc­ezer tonna szenet küldenek még felszínre. Van egy M. p. Teljesítette éves tervét az alberttelepi bánya Azáltal, A mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezetben mezőgazdasági gépbontót alakítottak ki. A régi vagy javíthatatlan gépeket, szállítóeszközöket így alkatrészenként hasznosíthatják. Képünkön: „bontják” a kombájnt

Next

/
Thumbnails
Contents