Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

Nemzetközi körkép 1982. OKTÓBER 16. Észak-irország Voksok vagy puskagolyók Éppen tíz esztendeje, hogy a brit kormány feloszlatta az észak-ír parlamentet és — a néha polgárháborús körül­ményeket teremtő válság megoldatlanságának jeleként — egész Ulstert közvetlen kormányzása alá vonta. Most, az október 20-ra kiírt törvényhozói választással London hosszú éveki óta az első jelentős lépést teszi, hogy az önálló belfasti nem­zetgyűlés újbóli létrehozásá­val legalább megkísérelje a Nagy-Britanniához tartozó országrész helyzetének ren­dezését. Ismert tény: az Írországtól 1921-ben mesterségesen le­választott északi tartomá­nyok katolikus lakossága napjainkban is a Dublinnel való egyesülés híve. A más­fél milliós népesség kéthar­madát kitevő protestánsok — az angol gyarmatosítás idején betelepültek utódai — azonban erről hallani sem akarnak. London viszont nem képes életre való kez­deményezéssel feloldani ezt a szembenállást. A vallási ellentétek mögött ráadásul alapvető társadalmi-gazda­sági feszültség rejlik. A ka­tolikus rétegek politikai és gazdasági szempontból hát­rányosabb körülmények közt élnek. Polgárjogi harcuk si­kertelensége a hatvanas évek végén fokozatos radikalizá- lódáshoz vezetett. Az ír Köztársasági Hadsereg, az IRA ideiglenes szárnyának terrorja és a protestáns fél­katonai szervezetek éppoly brutális ellen-terrorja véres esztendőket hozott, robban­tásokkal, állandó összecsa­pásokkal, sok ezer áldozat­tal. így alakult ki az az áldat­lan állapot, amelyben Uls­tert nemegyszer „Anglia Vi­etnamjának” nevezték. A hasonlat alapja, hogy az or­szágrészbe 1969-ben brit csa­patokat vezényeltek, rendkí­vüli törvényeket vezettek be, s megkezdődött az in­ternálás. A „rendfenntartás” azonban vajmi kevés sikert hozott Londonnak. A brit katonai jelenlét hatástalan­ságát, a megnyugvás hiányát szemléletesen bizonyította a Belfastban bebörtönzött IRA-tagok tavalyi, óriási vi­hart kavaró éhségsztrájkak­ciója. Az idén nyáron Lon­donban elkövetett szörnyű bombamerényietek arra em­lékeztettek: az észak-ír hely­zet változatlanul forrpon- ton van. A feszültség az elmúlt hónapokban sem csökkent. Képünkön: az IRA egyik emlékezetes, júliusi londoni bombamerényletének színhelye dékozik áthidalni, hogy a katolikusoknak egyfajta vé­tójogot ad. A londoni parla­ment elé a belfasti nemzet- gyűlésnek csak azon javas­latait továbbíthatnák, ame­lyet a képviselők legalább 70 százaléka támogat — ez pedig feltételezi, hogy az adott ügyben a protestáns többség és a katolikus ki­sebbség megegyezésre jutott. A londoni kezdeményezés viszont vegyes visszhangot váltott ki. A hivatalos opti­mizmus ellenére szakadék tátong a pártok véleménye között. A protestánsok jó ré­sze úgy véli, hogy az enged­mények túl nagy hatalmat adnak a katolikusok kezé­be, Paisley lelkész,' a szélső­ségesen fanatikus unionista vezér, aki Londont is nem­egyszer élesen támadja, s Thatcher asszonyt Ulster „elárulásával”, „kiárusításá­val” vádolja, beígérte, hogy zátonyra futtatja Prior ter­vét. Tehát az, hogy némely pártok nem hirdettek ele've bojkottot, már eredményes­nek számít. Igaz, a zömében katolikusokat tömörítő Szo­ciális Demokrata és Mun­káspárt bejelentette. hogy jelöltjei megválasztásuk ese­tén sem vesznek majd részt a nemzetgyűlés munkájában. A katolikusok fő kifogása, hogy a tervek nem térnek ki az ír Köztársasághoz fű­ződő kapcsolatokra, szó sincs egy esetleges ország- egyesítésről. Akadnak hát kérdőjelek, kételyek bőven. A mostani vlasztás mégis fontos lehet, hiszen hozzájárulhat ahhoz, hogy Ulster jövőjét voksok- kal, ne pedig puskagolyók­kal alakítsák. Szegő Gábor Janes Prior, az észak-ír ügyek brit minisztere. Köz­vetítő tárgyalásai kulcsszere­pet játszanak a törvényhozói választások kiírásában A válság megoldatlansága a Thatcher-kabinetet újabb kezdeményezésre késztette. James Prior, az észak-ír ügyek minisztere tavasszal hosszas egyeztető tárgyalás után „Fehér könyvet” adott ki. E tervezet célja a hata­lom fokozatos átruházása, azaz az autonómia legalább részleges helyreállítása Ulx- terben. A mostani szavazá­son — arányos képviseleti rendszer! alapján — egy 78 tagú nemzetgyűlést állítanak fel. Ennek bizottságai ven­nék át — hosszú távon, eset­leg 30 év alatt — a helyi közigazgatást; a kül- és a uadügy, valamint a „jog­rend” kérdéseibe azonban London távlatilag sem enged beleszólást. Első lépésként mindentesetre a testület mindössze „véleményezési és tanácsadási” jogkört kapna. A legnehezebb problémát a „Fehér könyv” úgy szán­A fiatalok bálványa volt Argentínában született, Guatemalában lett forradalmár, Mexikóban csatlakozott Fidel Castróhoz. Kubában a győztes forradalom egyik vezetője volt. Bolíviában sikertelenül pró­bálkozott a kubai példa megismétlésével, egyenlőtlen küzde­lemben fogságba esett és meggyilkolták. Ennek most 15 éve. Ernesto Guecara de la Ser­na 1928-ban született az ar­gentin Rosario városban. Gyermekkora a jómód vé­dettségében telt. Orvosnak készült, s még egyetemista­ként egy év alatt bejárta Dél-Amerikát. Alkalmi mun­kákból tartotta fenn magát: volt betegápoló lepratelepe­ken, szállítómunkás, utcai fényképész, labdarúgó-edző. Az első nagy utazás után még visszatért Argentínába, hogy letegye vizsgáit, utána ismét útra kelt. A búcsú ha­zájától ekkor már végleges. Guatemalában volt. amikor 1954-ben az Egyesült Álla­mok által szervezett zsoldos­invázió megbuktatta Jacobo Arbenz haladó . kormányát. Guevarának is menekülnie kellett, Mexikóba ment. ahol csatlakozott Fidel Castro csoportjához. Ö az egyetlen külföldi, akit a Babtista-dik- tatóra megdöntésére induló kubai forradalmárok maguk­kal vittek a Granma nevű jacht fedélzetén. A kubai hegyekben, a Sier­ra Maestrában „születik” Che Guevara, a lázadó had­sereg egyik parancsnoka. (A „Che” szócska az argentinok szavajárása. Örömöt, csodál­kozást fejez ki, de gyakran használják megszólításként is. Először a kubaiak nevezik Che-nek Guevarát.) A forra­dalom győzelme után a Ku­bai Nemzeti Bank elnökének nevezték ki — ebben a tiszt­ségében járt Magyarországon, s írta alá a kubai—magyar diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről szóló jegyzőkönyvet. 1961 februárjában iparügyi miniszter lett a kubai kor­mányban. Több fontos diplo­máciai küldetést is teljesített ebben az időben. 1964-ben a kubai delegáció vezetőjeként felszólalt az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. New Yorkból afroázsiai körútra indult — ma már tudjuk, hogy ez az út az elkövetkező fegyveres harcokra való felkészülést szolgálta. Che-t 1965 áprilisában lát­ták utoljára a nyilvánosság előtt Havannában. Ekkor el­tűnt a világ szeme elől, és jó két évvel később Bolíviá­ban bukkant fel ismét. Az életrajzírók, a Gueva- ra-kutatók nagy vonalakban feltárták a hiányzó két év eseményeit. Guevara le­mondott minden Kubában vi­selt tisztségéről, kubai ál­lampolgárságáról. A kapcso­lat természetesen nem sza­kadt meg Havannával. Kubai harcostársai terjesztették azt az álhírt, hogy elesett Dominikai Köztársaságban.' Che közben a legnagyobb titokban Kongóba érkezett, Megemlékezés Che Guevaráról majdnem egy évig harcolt Csőmbe zsoldosai ellen. Afrikából visszatért egy rövid időre Kubába, s 1966 novemberében uruguayi üz­letemberként, álnéven a bo­líviai fővárosba érkezett. Bo­líviában hozzákezdett a ge- rillamozgalom megszervezé­séhez, de ez a kísérlet ku­darcba fulladt. A bolíviai el­hárítás a GIA segítségével gyorsan a nyomára bukkant, 1967. október 8-án az őserdő egyik rozzant iskolájában Mario Terán őrmester — feljebbvalói parancsára — meggyilkolta a sebesülten fogságba esett Che Gueva-' rát. Guevara — a forradalmár — már életében legenda lett. A hatvanas években az egész világon a fiatalság bálványa volt. Életíjvel adott példát, miközben az elméletet, a for­radalomról szóló tanítását nem sokan ismerték. Elméleti munkássága mind a mai na­pig heves viták tárgya. A bolíviai kudarc a vele szem­ben állókat látszott igazolni, a nicaraguai forradalom győ­zelme azonban a Guwara- tanok jó részét alátámaszt­ja. Che Guevara neve im­már visszavonhatatlanul la­tin-amerikai forradalmakat idéz fel, azok sikereivel és zsákutcáival egyetemben. Veszélyben a „scala mobile’ Hol szorít az olasz csizma? Olaszország augusztusban alakult negyvenkettedik há­ború utáni kormánya tud­valévőén azért váltotta fel a negyvenegyediket, mert vita támadt a tervezett ta­karékossági intékedések kö­rüli. A cél az volt és az ma­radt, hogy csökkentsék a költségvetési- hiányt. A vál­tozatlan „felállásban” meg­alakult „új” kormány en­nek érdekében csökkenti a szociális kiadásokat, átlago­san három százalékkal eme­li a forgalmi adót, szintén felemeli az olajszármazékok árát (a benzinét például tíz százalékkal), az áram- és a telefondíját, a vasúti tari­fát, a társadalombiztosítási hozzájárulást és a napila­Munkanélküliek Torino egyik munkaközvetítő hivatalában — ebben a körzetben jelenleg 28 ezer ember keres állást Réztáblák a ház falán Hat fivér kockázatot vállal Járek kis falu Űjvidék mellett,'a Vajdaságban. A ház semmiben sem külön­bözik azoktól a szárazkapu- bejáratú keresztházaktól, amelyekből a legtöbb van a községben. Csak az a feltű­nő, hogy a nagykapun, egy­más alatt, gondosan graví­rozott réztáblák sorakoznak. A vezetéknév valamilyen azonos, de az utónév más, meg a cégjelzés. A Rajic fi­vérek műhelyeiben járunk. — Volt egy kis pénzem hatvannyolcban megnyitot­tam az első kisipari mű­helyt — mondja Milorad Rajic az újságírónak. Az irodában a tárgyalóasztal méllett hat szék. Az épület­ben szépen egymás mellett hat műhely. Az egyikben öntöde, a másikban eszter­gapadok, a harmadikban szreelde- Külön helyiség a tervezőiroda. — öt munkással kezdtem. Különféle trafótartozékokat készítettünk, meg hidrau­likus berendezésekhez al­katrészeket. Jól kerestünk, de úgy éreztem, többre va­gyunk képesek. Hetvenket­tőben saját szabadalmam alapján üzemanyagtöltő piszitolyogat kezdtünk gyár­tani. Az új termék bevált. A benzinkutasok részéről akkora voft a kereslet, hogy bővíteni kellett a műhelyt. Időközben öcsém, Vladimir befejezte a fémipari techni­kumot. Űj műhelyt nyitott, itt az enyém mellett. A munkásokkal együtt ekkor már tizenketten voltunk. A másik testvérem, Ne- deljko hetvenötben otthagy­ta az újvidéki fémipari is­kolaközpontot, ahol mint mérnök dolgozott, és szin­tén műhelyt nyitott. Vele, meg a munkásaival, tizen­nyolcra szaporodott a há­rom műhely foglalkoztatott­jainak száma. Családtagjaik szintén dolgozták. És volt tíz szakmunkástanuló. — Űj termékek gyártásá­ba fogtunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Nedeljko- — Légnyomásmérőket, gépko­csihűtők töltésére szolgáló csapokat, újabb típusú benzintöltő pisztolyokat, ke­nőolaj töltő berendezést kezdtünk gyártani. Mind­ezek saját szabadalmaink alapján készültek. Tizen­négy szabadalmaztatott ta­lálmányunk van, további kettőt bejelentettünk a Szabadalmi Hivatalnak. A Rajic fivérek műhelyei­nek termékei iránt egyre nő Sok apró alkatrészből áll egy-egy mérőműszer, s pontosan kell összeszerelni. Műhelyrészlet Rajicéknál a kereslet. Csupa olyan dol­god! gyártanak, amelyet az­előtt kizárólag importból te­hetett beszerezni. Vala­mennyi termékünk hazai nyersanyagból készül, az importanyagok alig teszik egy százalékát a készítmény­nek. Rajicék a hazai piac meghódítása után célba vet­ték a külföldet is. A külke­reskedelmi cégek révén Bulgáriába, Görögországba, Algériába, Magyarországra és az NSZK-ban szállítanak, és van már megrendelésük az NDK-ba. — Ma már hatan va­gyunk, hat műhelyünk van és valamennyien a közös termékeken dolgozunk. Min­denki foglalkoztat öt mun­kást, amennyit enged a tör­vény. Az adminisztrációt a feleségek végzik — mondja Milorad. A községnek jelentős adó­bevételt jelentenek a Rajic- műhelyek. Az ott foglalkoz­tatott 30 munkás pedig csökkenti a munkanélküliek számát. A község vezetői szeretnék, ha a műhely szerződéses munkaszerve­zetté válna, amitől Rajicék nem zárkóznának el- Ilyen munkaszervezet megalaku­lására már van példa a faluban. te) pok árát. Egyúttal tervezik a mozgó bérskála, a „scala mobile” és a nyugdíj re­formját. (Ez utóbbi alatt a nyugdíjkorhatár felemelését értik.) Nem szerepel viszont a takarékossági tervek között fegyverkezési terhek csök­kentése. Tavaly a katonai kiadások 24,9 százalékkal nőttek, 1982-re több mint 30 százalékos növekedést irá­nyoztak elő. A kormány vál­tozatlanul ragaszkodik a 112 Tomahawk-szárnyasrakéta szicíliai telepítéséhez. A kormányintézkedések­hez szorosan kapcsolódik a vállalkozók szövetségének az egyik legfontosabb szo­ciális vívmány a mozgó bér­skála elleni támadása. A Confindustnia, a Gyáriparo­sok Szövetségének elnöke júniusban felmondta az 1975-ben a szakszervezetek­kel kötött megállapodást. Bejelentette, hogy a jövő­ben csak háromhavonta igazítják a béreket az inf­lációs rátához. A „scala mobile” az olasz munkások harcának egyik legjelentősebb eredménye volt. Ilymódon lényegében meg tudták védeni a 70-es években elért reálbéreket az az egyre növekvő infláció ellenére. 1976 óta Olaszor­szágban évi átlagban 16 százalékkal nőttek az árak- Az új rendelkezés azt je­lenti, hogy az emelkedő létköltségeket csak három hónapos késéssel egyenlít­hetik ki, pedig az olasz munkások bérszínvonala egyébként is alacsonyabb, mint a legtöbb közös piaci országé. A munkanélküliség je­lenleg — hivatalos adatok szerint — 2,2 millió olaszt érint. A modernizálás és a racionalizálás kizárólag a nagytőke érdekét szolgálja, a legkisebb mértékben sem veszi tekintetbe a dolgozók létérdekeit. E lépések vég­ső soron logikusan vezet­nek konfrontációhoz a szak- szervezetekkel. A munkásosztály az év eleje óta éleződő harccal válaszol a kihívásokra. Meg­szaporodtak a sztrájkok és tüntetések. Júniusban száz­ezer aláírással tiltakoztak a Comisoban tervezett rakéta- támaszpontok ellen, majd hatalmas bókemenetet szer­veztek Rómába. A munka­helyek megvédéséért, az új kollektív szerződésekért és harc tetőpontja eddig a a mozgó bérskáláéit folyó június 25-d általános szítrájk voLt. Nőtt tehát a munká­sok harckészsége. A veszély láttán az akciókhoz a ko­rábbinál lényegesen na­gyobb tömegek csatlakoztak. A szakszervezetek és a kommunisták fokozott erő­vel küzdenek az új kollek­tiv szerződésekért, a de­mokratikus gazdasági és szociális kormánypolitikáért, Déi-Olaszország fejlesztésé­ért, a dolgozók jogainak vé­delméért. Az elmúlt hóna­pok tapasztalatai megnövel­ték Itália munkásosztályá­nak elszántságát. S ezt a negyvenkettedik kormány sem hagyhatja számításon kívül. A várható erőpróbák nehéz ősz árnyékát vetítik előre Olaszországban­______________Gáti István összeállította: Constantin Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents