Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
Nemzetközi körkép 1982. OKTÓBER 16. Észak-irország Voksok vagy puskagolyók Éppen tíz esztendeje, hogy a brit kormány feloszlatta az észak-ír parlamentet és — a néha polgárháborús körülményeket teremtő válság megoldatlanságának jeleként — egész Ulstert közvetlen kormányzása alá vonta. Most, az október 20-ra kiírt törvényhozói választással London hosszú éveki óta az első jelentős lépést teszi, hogy az önálló belfasti nemzetgyűlés újbóli létrehozásával legalább megkísérelje a Nagy-Britanniához tartozó országrész helyzetének rendezését. Ismert tény: az Írországtól 1921-ben mesterségesen leválasztott északi tartományok katolikus lakossága napjainkban is a Dublinnel való egyesülés híve. A másfél milliós népesség kétharmadát kitevő protestánsok — az angol gyarmatosítás idején betelepültek utódai — azonban erről hallani sem akarnak. London viszont nem képes életre való kezdeményezéssel feloldani ezt a szembenállást. A vallási ellentétek mögött ráadásul alapvető társadalmi-gazdasági feszültség rejlik. A katolikus rétegek politikai és gazdasági szempontból hátrányosabb körülmények közt élnek. Polgárjogi harcuk sikertelensége a hatvanas évek végén fokozatos radikalizá- lódáshoz vezetett. Az ír Köztársasági Hadsereg, az IRA ideiglenes szárnyának terrorja és a protestáns félkatonai szervezetek éppoly brutális ellen-terrorja véres esztendőket hozott, robbantásokkal, állandó összecsapásokkal, sok ezer áldozattal. így alakult ki az az áldatlan állapot, amelyben Ulstert nemegyszer „Anglia Vietnamjának” nevezték. A hasonlat alapja, hogy az országrészbe 1969-ben brit csapatokat vezényeltek, rendkívüli törvényeket vezettek be, s megkezdődött az internálás. A „rendfenntartás” azonban vajmi kevés sikert hozott Londonnak. A brit katonai jelenlét hatástalanságát, a megnyugvás hiányát szemléletesen bizonyította a Belfastban bebörtönzött IRA-tagok tavalyi, óriási vihart kavaró éhségsztrájkakciója. Az idén nyáron Londonban elkövetett szörnyű bombamerényietek arra emlékeztettek: az észak-ír helyzet változatlanul forrpon- ton van. A feszültség az elmúlt hónapokban sem csökkent. Képünkön: az IRA egyik emlékezetes, júliusi londoni bombamerényletének színhelye dékozik áthidalni, hogy a katolikusoknak egyfajta vétójogot ad. A londoni parlament elé a belfasti nemzet- gyűlésnek csak azon javaslatait továbbíthatnák, amelyet a képviselők legalább 70 százaléka támogat — ez pedig feltételezi, hogy az adott ügyben a protestáns többség és a katolikus kisebbség megegyezésre jutott. A londoni kezdeményezés viszont vegyes visszhangot váltott ki. A hivatalos optimizmus ellenére szakadék tátong a pártok véleménye között. A protestánsok jó része úgy véli, hogy az engedmények túl nagy hatalmat adnak a katolikusok kezébe, Paisley lelkész,' a szélsőségesen fanatikus unionista vezér, aki Londont is nemegyszer élesen támadja, s Thatcher asszonyt Ulster „elárulásával”, „kiárusításával” vádolja, beígérte, hogy zátonyra futtatja Prior tervét. Tehát az, hogy némely pártok nem hirdettek ele've bojkottot, már eredményesnek számít. Igaz, a zömében katolikusokat tömörítő Szociális Demokrata és Munkáspárt bejelentette. hogy jelöltjei megválasztásuk esetén sem vesznek majd részt a nemzetgyűlés munkájában. A katolikusok fő kifogása, hogy a tervek nem térnek ki az ír Köztársasághoz fűződő kapcsolatokra, szó sincs egy esetleges ország- egyesítésről. Akadnak hát kérdőjelek, kételyek bőven. A mostani vlasztás mégis fontos lehet, hiszen hozzájárulhat ahhoz, hogy Ulster jövőjét voksok- kal, ne pedig puskagolyókkal alakítsák. Szegő Gábor Janes Prior, az észak-ír ügyek brit minisztere. Közvetítő tárgyalásai kulcsszerepet játszanak a törvényhozói választások kiírásában A válság megoldatlansága a Thatcher-kabinetet újabb kezdeményezésre késztette. James Prior, az észak-ír ügyek minisztere tavasszal hosszas egyeztető tárgyalás után „Fehér könyvet” adott ki. E tervezet célja a hatalom fokozatos átruházása, azaz az autonómia legalább részleges helyreállítása Ulx- terben. A mostani szavazáson — arányos képviseleti rendszer! alapján — egy 78 tagú nemzetgyűlést állítanak fel. Ennek bizottságai vennék át — hosszú távon, esetleg 30 év alatt — a helyi közigazgatást; a kül- és a uadügy, valamint a „jogrend” kérdéseibe azonban London távlatilag sem enged beleszólást. Első lépésként mindentesetre a testület mindössze „véleményezési és tanácsadási” jogkört kapna. A legnehezebb problémát a „Fehér könyv” úgy szánA fiatalok bálványa volt Argentínában született, Guatemalában lett forradalmár, Mexikóban csatlakozott Fidel Castróhoz. Kubában a győztes forradalom egyik vezetője volt. Bolíviában sikertelenül próbálkozott a kubai példa megismétlésével, egyenlőtlen küzdelemben fogságba esett és meggyilkolták. Ennek most 15 éve. Ernesto Guecara de la Serna 1928-ban született az argentin Rosario városban. Gyermekkora a jómód védettségében telt. Orvosnak készült, s még egyetemistaként egy év alatt bejárta Dél-Amerikát. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát: volt betegápoló lepratelepeken, szállítómunkás, utcai fényképész, labdarúgó-edző. Az első nagy utazás után még visszatért Argentínába, hogy letegye vizsgáit, utána ismét útra kelt. A búcsú hazájától ekkor már végleges. Guatemalában volt. amikor 1954-ben az Egyesült Államok által szervezett zsoldosinvázió megbuktatta Jacobo Arbenz haladó . kormányát. Guevarának is menekülnie kellett, Mexikóba ment. ahol csatlakozott Fidel Castro csoportjához. Ö az egyetlen külföldi, akit a Babtista-dik- tatóra megdöntésére induló kubai forradalmárok magukkal vittek a Granma nevű jacht fedélzetén. A kubai hegyekben, a Sierra Maestrában „születik” Che Guevara, a lázadó hadsereg egyik parancsnoka. (A „Che” szócska az argentinok szavajárása. Örömöt, csodálkozást fejez ki, de gyakran használják megszólításként is. Először a kubaiak nevezik Che-nek Guevarát.) A forradalom győzelme után a Kubai Nemzeti Bank elnökének nevezték ki — ebben a tisztségében járt Magyarországon, s írta alá a kubai—magyar diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvet. 1961 februárjában iparügyi miniszter lett a kubai kormányban. Több fontos diplomáciai küldetést is teljesített ebben az időben. 1964-ben a kubai delegáció vezetőjeként felszólalt az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. New Yorkból afroázsiai körútra indult — ma már tudjuk, hogy ez az út az elkövetkező fegyveres harcokra való felkészülést szolgálta. Che-t 1965 áprilisában látták utoljára a nyilvánosság előtt Havannában. Ekkor eltűnt a világ szeme elől, és jó két évvel később Bolíviában bukkant fel ismét. Az életrajzírók, a Gueva- ra-kutatók nagy vonalakban feltárták a hiányzó két év eseményeit. Guevara lemondott minden Kubában viselt tisztségéről, kubai állampolgárságáról. A kapcsolat természetesen nem szakadt meg Havannával. Kubai harcostársai terjesztették azt az álhírt, hogy elesett Dominikai Köztársaságban.' Che közben a legnagyobb titokban Kongóba érkezett, Megemlékezés Che Guevaráról majdnem egy évig harcolt Csőmbe zsoldosai ellen. Afrikából visszatért egy rövid időre Kubába, s 1966 novemberében uruguayi üzletemberként, álnéven a bolíviai fővárosba érkezett. Bolíviában hozzákezdett a ge- rillamozgalom megszervezéséhez, de ez a kísérlet kudarcba fulladt. A bolíviai elhárítás a GIA segítségével gyorsan a nyomára bukkant, 1967. október 8-án az őserdő egyik rozzant iskolájában Mario Terán őrmester — feljebbvalói parancsára — meggyilkolta a sebesülten fogságba esett Che Gueva-' rát. Guevara — a forradalmár — már életében legenda lett. A hatvanas években az egész világon a fiatalság bálványa volt. Életíjvel adott példát, miközben az elméletet, a forradalomról szóló tanítását nem sokan ismerték. Elméleti munkássága mind a mai napig heves viták tárgya. A bolíviai kudarc a vele szemben állókat látszott igazolni, a nicaraguai forradalom győzelme azonban a Guwara- tanok jó részét alátámasztja. Che Guevara neve immár visszavonhatatlanul latin-amerikai forradalmakat idéz fel, azok sikereivel és zsákutcáival egyetemben. Veszélyben a „scala mobile’ Hol szorít az olasz csizma? Olaszország augusztusban alakult negyvenkettedik háború utáni kormánya tudvalévőén azért váltotta fel a negyvenegyediket, mert vita támadt a tervezett takarékossági intékedések körüli. A cél az volt és az maradt, hogy csökkentsék a költségvetési- hiányt. A változatlan „felállásban” megalakult „új” kormány ennek érdekében csökkenti a szociális kiadásokat, átlagosan három százalékkal emeli a forgalmi adót, szintén felemeli az olajszármazékok árát (a benzinét például tíz százalékkal), az áram- és a telefondíját, a vasúti tarifát, a társadalombiztosítási hozzájárulást és a napilaMunkanélküliek Torino egyik munkaközvetítő hivatalában — ebben a körzetben jelenleg 28 ezer ember keres állást Réztáblák a ház falán Hat fivér kockázatot vállal Járek kis falu Űjvidék mellett,'a Vajdaságban. A ház semmiben sem különbözik azoktól a szárazkapu- bejáratú keresztházaktól, amelyekből a legtöbb van a községben. Csak az a feltűnő, hogy a nagykapun, egymás alatt, gondosan gravírozott réztáblák sorakoznak. A vezetéknév valamilyen azonos, de az utónév más, meg a cégjelzés. A Rajic fivérek műhelyeiben járunk. — Volt egy kis pénzem hatvannyolcban megnyitottam az első kisipari műhelyt — mondja Milorad Rajic az újságírónak. Az irodában a tárgyalóasztal méllett hat szék. Az épületben szépen egymás mellett hat műhely. Az egyikben öntöde, a másikban esztergapadok, a harmadikban szreelde- Külön helyiség a tervezőiroda. — öt munkással kezdtem. Különféle trafótartozékokat készítettünk, meg hidraulikus berendezésekhez alkatrészeket. Jól kerestünk, de úgy éreztem, többre vagyunk képesek. Hetvenkettőben saját szabadalmam alapján üzemanyagtöltő piszitolyogat kezdtünk gyártani. Az új termék bevált. A benzinkutasok részéről akkora voft a kereslet, hogy bővíteni kellett a műhelyt. Időközben öcsém, Vladimir befejezte a fémipari technikumot. Űj műhelyt nyitott, itt az enyém mellett. A munkásokkal együtt ekkor már tizenketten voltunk. A másik testvérem, Ne- deljko hetvenötben otthagyta az újvidéki fémipari iskolaközpontot, ahol mint mérnök dolgozott, és szintén műhelyt nyitott. Vele, meg a munkásaival, tizennyolcra szaporodott a három műhely foglalkoztatottjainak száma. Családtagjaik szintén dolgozták. És volt tíz szakmunkástanuló. — Űj termékek gyártásába fogtunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Nedeljko- — Légnyomásmérőket, gépkocsihűtők töltésére szolgáló csapokat, újabb típusú benzintöltő pisztolyokat, kenőolaj töltő berendezést kezdtünk gyártani. Mindezek saját szabadalmaink alapján készültek. Tizennégy szabadalmaztatott találmányunk van, további kettőt bejelentettünk a Szabadalmi Hivatalnak. A Rajic fivérek műhelyeinek termékei iránt egyre nő Sok apró alkatrészből áll egy-egy mérőműszer, s pontosan kell összeszerelni. Műhelyrészlet Rajicéknál a kereslet. Csupa olyan dolgod! gyártanak, amelyet azelőtt kizárólag importból tehetett beszerezni. Valamennyi termékünk hazai nyersanyagból készül, az importanyagok alig teszik egy százalékát a készítménynek. Rajicék a hazai piac meghódítása után célba vették a külföldet is. A külkereskedelmi cégek révén Bulgáriába, Görögországba, Algériába, Magyarországra és az NSZK-ban szállítanak, és van már megrendelésük az NDK-ba. — Ma már hatan vagyunk, hat műhelyünk van és valamennyien a közös termékeken dolgozunk. Mindenki foglalkoztat öt munkást, amennyit enged a törvény. Az adminisztrációt a feleségek végzik — mondja Milorad. A községnek jelentős adóbevételt jelentenek a Rajic- műhelyek. Az ott foglalkoztatott 30 munkás pedig csökkenti a munkanélküliek számát. A község vezetői szeretnék, ha a műhely szerződéses munkaszervezetté válna, amitől Rajicék nem zárkóznának el- Ilyen munkaszervezet megalakulására már van példa a faluban. te) pok árát. Egyúttal tervezik a mozgó bérskála, a „scala mobile” és a nyugdíj reformját. (Ez utóbbi alatt a nyugdíjkorhatár felemelését értik.) Nem szerepel viszont a takarékossági tervek között fegyverkezési terhek csökkentése. Tavaly a katonai kiadások 24,9 százalékkal nőttek, 1982-re több mint 30 százalékos növekedést irányoztak elő. A kormány változatlanul ragaszkodik a 112 Tomahawk-szárnyasrakéta szicíliai telepítéséhez. A kormányintézkedésekhez szorosan kapcsolódik a vállalkozók szövetségének az egyik legfontosabb szociális vívmány a mozgó bérskála elleni támadása. A Confindustnia, a Gyáriparosok Szövetségének elnöke júniusban felmondta az 1975-ben a szakszervezetekkel kötött megállapodást. Bejelentette, hogy a jövőben csak háromhavonta igazítják a béreket az inflációs rátához. A „scala mobile” az olasz munkások harcának egyik legjelentősebb eredménye volt. Ilymódon lényegében meg tudták védeni a 70-es években elért reálbéreket az az egyre növekvő infláció ellenére. 1976 óta Olaszországban évi átlagban 16 százalékkal nőttek az árak- Az új rendelkezés azt jelenti, hogy az emelkedő létköltségeket csak három hónapos késéssel egyenlíthetik ki, pedig az olasz munkások bérszínvonala egyébként is alacsonyabb, mint a legtöbb közös piaci országé. A munkanélküliség jelenleg — hivatalos adatok szerint — 2,2 millió olaszt érint. A modernizálás és a racionalizálás kizárólag a nagytőke érdekét szolgálja, a legkisebb mértékben sem veszi tekintetbe a dolgozók létérdekeit. E lépések végső soron logikusan vezetnek konfrontációhoz a szak- szervezetekkel. A munkásosztály az év eleje óta éleződő harccal válaszol a kihívásokra. Megszaporodtak a sztrájkok és tüntetések. Júniusban százezer aláírással tiltakoztak a Comisoban tervezett rakéta- támaszpontok ellen, majd hatalmas bókemenetet szerveztek Rómába. A munkahelyek megvédéséért, az új kollektív szerződésekért és harc tetőpontja eddig a a mozgó bérskáláéit folyó június 25-d általános szítrájk voLt. Nőtt tehát a munkások harckészsége. A veszély láttán az akciókhoz a korábbinál lényegesen nagyobb tömegek csatlakoztak. A szakszervezetek és a kommunisták fokozott erővel küzdenek az új kollektiv szerződésekért, a demokratikus gazdasági és szociális kormánypolitikáért, Déi-Olaszország fejlesztéséért, a dolgozók jogainak védelméért. Az elmúlt hónapok tapasztalatai megnövelték Itália munkásosztályának elszántságát. S ezt a negyvenkettedik kormány sem hagyhatja számításon kívül. A várható erőpróbák nehéz ősz árnyékát vetítik előre Olaszországban______________Gáti István összeállította: Constantin Lajos
