Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

1982. OKTOBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kerékpár helyett Barkas Kábelhiba, munkaidő után? Riadólánc! ,Telefondoktorok” hétköznapjai Karcagon Barátom, figyelsz? Alig végeztek egy mellék­állomás áthelyezésével a Híradástechnikai Vállalat karcagi üzemében a posta megyei távközlési üzemének helyi dolgozói, perceiken be­lül visszatértek telepükre. — Nincs már távolság, mióta kerékpár helyett a Barkas fut velünk — nevet a körzetmester, Sári Zoltán. Van alapja az összehasonlí­tásra: édesapja vonalmester volt a postánál, ő is már 32 éve lépett szolgálatba. — Csak a neve változott, mint az üzemnek. Nevezték már távközlésnek, postamű­száknak, postaműszaki hiva­talnak, kirendeltség is volt már Karcag, most körzet­mesterségnek keresztelték, csak a munka maradt azo­nos : zavarelhárítás, üzemel­tetés. / — Százkilométeres körzet ez, akármerre indulunk. Nem nagyobb a távolság Kunma­daras—Bucsa felé, vagy Püs­pökladány aljáig, a Tilal­mas—Berekfürdő—Ecsezug —Pusztahármas felé se — sorolja Bíró Pál, a szocialis­ta brigád vezetője, a szak­mában már neki is 23 év áll a háta mögött. — Bencsik szakinak, aki ma szabadsá­gon van, nálam is több eggyel, Márki Jenő is velünk van már tizennyolc éve — ezzel teljes a szakembergár­da leltára. A segédmunká­suk. Szarka László, meg a takarítónő egészíti ki a kört, aki innét ment nyugdíjba, de visszamaradt, mert: — Valakinek csak törőd­ni kell a fiúkkal. Most is. alighogy megér­keztek. már csöpög a kávé. Anyáskodó, de kardos asz- szony Marika néni, vigyáz a rendre. Minden ragyog a tisztaságtól. Az irodát több mint tíz éve kapták. Raktár is épült azóta, igaz, míg ki nem szá­radt, bizony benne penészed- tek a vadonatúj telefonké­szülékek. De most már nincs baj. Alkatrésszel is feltöl- tötték ia polcokat minden megvan, ami a karbantartás­hoz kell. Az új építést meg el se kezdik addig, amíg együtt nincs minden hozzá­való. Mutatják a zuhanyzót, az­tán a munkaruha kerül szó­ba. Korábban két-három év volt a kihordási idő, most bakancsot, ruhát, védőnad­rágot is évente kapnak, a foltos ruha kiment a di­vatból. — Ezelőtt a viharlámpa volt a legfőbb felszerelé­sünk, most érdemes megte­kinteni a kisgépeket. Víz- szívatónk, de még sátorkész­letünk is van! — Emlegették, hogy régen kerékpárral jártak... — Bizony, Mezőtúrra is kétkeréken hajtottunk, haj­nali négykor indult az em­ber, hogy idejében odaér­jen. A Barkas gyorsabb, so­főr nélkül is. A körzetmesternek jogo­sítványt kellett szereznie mo­torra, gépkocsira is, de mást is tud vezetni. Ha a 15 na­pot meghaladja a gépkocsi- vezetés — munka mellett — 1200 forinttal több lesz a bo­rítékban. A gyalogos vonal- fölvigyázó is motorral jár. Aki szerződést köt a postá­val, saját használatra kap egy motorkerékpárt. A kar­bantartásért is kap valamit, a benzinköltséget is térítik és 66 ezer kilométer után jutányosán megvásárolhatja a „járgányt”. Érdeke tehát, jól viselje gondját. — A munkáról még nem sokat beszéltünk. Mi a kö­vetkező feladat? Mennyi a munkaidő és mi történik ak­kor, ha már letelt és valahol üzemzavar adódik? Csaknem egyszerre kezdik magyarázni a holnapi „leckét"”. Oszlopokat helyeznek át, ezek valahol a tetőjavítás út­jában vannak. Jenő holnap Kisújszállásra megy, ott kell kábelhibát elhárítania. Bíró Pali maszek dolgát intézi, szabadságot kért. —• A munkaidő délután négykor, pénteken már fél­négykor letelik, de felváltva tartunk ügyeletet otthon, a lakáson, — hétfőtől hétfőig. Ha kábelhibát jeleznek, a riadólánc gyors segítség.. . Az üzemkiesés minimális, nem nagy a körzet. Másrészt, amikor bejelentik, hogy mi­lyen utca hány szám, már mondjuk is melyik ház, hogy néz ki. hiszen ennyi idő alatt a helyiismeretünk meglehe­tősen kifejlődött. — Utóbbi a táviratkihor­dásban is segítség, ugyanis a hétvégén a körzetmester­ség teleíöntigyeletesének fel­adata az is. A postának is jól jön. nekünk se rosszul, mert darabjáért, harminc fo­rintot kapunk... A rövid pihenő után új­fent megtelik n Barkas, vé­ge a beszélgetésnek. Elosz­tók karbantartása követke­zik. Zsírozzák a zárakat, el­lenőrzik a nyilvántartást. Ahol a két rendszer — a légvezeték és kábelvég — találkozik. Bíró Pali mászik a póznára. Márki Jenő már a kábelszekrényben matat. Kattan a fényképezőgép és elbúcsúzunk, csak zavarnánk a munkát — rónai — Füredi diákok az úttörü- stadionért Az őszi betakarítási mun­kák segítése céljából sza­bad szombatjukon a füredi fiatalok társadalmi munkát vállaltak. A Kossuth Lajos Gimnázium IKISZ-bizottsá- gának szervezésében 80 kö­zépiskolás a tiszaburai ter­melőszövetkezetben körtét szed ma, a tanulók másik, 50 tagú csoportja pedig a helyi Hámán Kató Terme­lőszövetkezetben kukoricát foszt. Mindkét csoport a Margit-sziget úttörőstadionjá­nak építésére ajánlja fel sza­badszombati keresetét. Rákóczifalván Űszi vásár, élelmiszer­bemutató, szüreti mulatság Az őszi szövetkezeti na­pok több mint két hétig tar­tó időszakában gazdag áru­készlettel és sok meglepe­téssel várták Rákóczifalva üzletei a nagyközség lakos­ságát. Az áfész három ABC- áruházban kedvezményes árusítás volt, a több mint 100 ezer forintos készlet hamar gazdára talált, és a vásárlók 21 ezer forintot takarítottak meg. Az ABC-áruházak őszi vá­sárán! — amelyet a művelő­dési házban rendeztek — ru­házati és vasipari cikkeket kínáltak. Volt kóstolóval egybekötött élelmiszerbemu­tató, ahol nagy sikert ara­tott a panírozott csirke, von­zotta a vásárlókat a hús- és cukrászipari termékek bemu­tatója. Sikeres volt az Am­fora-vásár és a Napfény Ét­teremben a terítési és hideg- konyhai termékbemutató is. Tegnap négyszer csörgött az óra a 401-es számú ABC- áruház pénztáraiban. A sze­rencsés vevők ajándékcsoma­got kaptak. Az ősai vásár a Napfény Étteremben szüreti mulatsággal zárult. nnyatejpótló Új gyógy tápszert gyárta­nak az EGYT körmendi Lacta tápszergyárában, a Mildibét. A készítmény az anyatej pótlására alkalmas az egyhónapos és egyéves kor között levő csecsemők étrendjében. A Mildibé a korábban for­galmazott tápszereknél job­ban hasonlít összetételében — elsősorban zsírszerkezeté­ben — a legfontosabb és leg­jobb csecsemőtáplálékra, az anyatejre. így megbízhatóan helyettesítheti azt szükség esetén. Gyakorta panaszoljuk, hogy elszegényednek, formálissá válnak emberi kapcsolata­ink. Már-már az igazi barát­ság is idejétmúlta, hiszen nem érünk rá, futtában kér­dezzük egymástól, hogy mi újság, hogy vagy, és roha­nunk tovább. Hová tűnt az önfeláldozásra késztető, az életre szóló nemes érzelem? E sorok írója — tán alapter­mészetéből fakadóan — ke­vésbé borúlátó. Szerencse dolga is, de tapasztalja a barátság létét. A kérdés per­sze az, hogy milyen barát­ságét. .. Tizenévesek sorolják ba­rátaik nevét. Mit tudnak ró­luk? Sokszor nagyon keve­set. A csúfnevét, külső is­mertető jegyeit. azt, hogy hol szoktak találkozni, mi­lyen közös elfoglaltságuk, szórakozásuk van. Ennyi elég volna a barátsághoz? Ellen­vetésként mindjárt felötlik, hogy a barátsághoz alapos ismeretség kell, netán vala­mi közös cél, hogy az ilyen kapcsolatok mindössze ha- verság, ami ugyebár lényege­sen kevesebb. És említhe­tünk klasszikus példákat az igazi barátságra: Petőfi és Arany, Goethe és Schiller, Marx és Engels... Nemes eszméktől vezérelt fegyver­társak. A tizenévesek pedig okkal értetltenek: mit kezd­jenek az eszményi példák­kal? Ha egyszer nekik annyi is elegendő, hogy Jocóval jót lehet dumálni a zenekarok­ról, Ferivel a fociról, Juli­val a szerelemről, egyszóval arról, ami megélt vagy meg­élhető élményük? Vajmi ke­vés sikerrel kecsegtet a ki­oktatás. Nem lehet kívülről betáplálni senkibe az érzel­mi igényességet. Egyfajta konvenció per­sze, hogy a barátságról szól­va a tizenévesek jutnak eszünkbe. Merthogy a nagy barátságok gyerekkorban, az iskolában köttetnek. így le­hetett ez valaha, amikor a gyerekkori társak felnőtt­ként sem távolodtak el egy­mástól — térben sem, tár­sadalmi hovatartozásban sem. Dehát az elmúlt évti­zedekben igencsak mozgé­kony életet éltünk. Egykori osztálytársaim szétszóródtak az országban, mindenféle foglalkozású és érdeklődésű került ki közülünk. Hébe- hóba látjuk egymást, s föl­emlegetjük kalandjainkat. Ám a barátságunk vissza­vonhatatlanul emlékké vált. Már nem is mondjuk napi gondunkat-bajunkat. S ha mondjuk is, udvarias bólo- gatás a\ válasz. Ha netán ké­peslapot küldünk egymásnak külföldi utazásról, üdülésről, a megszólítás „kedves bará­tom”, mert így kézenfekvő. Új kapcsolatokat terem­tünk, új barátokat szerzünk, immár jóval a felnőttkor küszöbén túl. Kevesebbet ér­ne ez a többnyire a közös érdeklődésen, kedvtelésen, szakmai rokonságon alapuló barátság? Legfeljebb szőkébb területre szorítkozik az egy­más iránti kíváncsiságunk. Bővülhet aztán, bár nyilván nem gazdagítja a közös múlt. Hogy mennyire bizonyul tar­tósnak? Esete válogatja. Sok minden teheti próbára. Oly­kor elegendő a barátság „ki­ürüléséhez” a pozíció-vál­tozás. Nem éppen szívderítő tény, de tény, hogy gyakran semmivé fószílik szövetsé­günk, csak azért, mert a másik nálunknál magasabb­ra tört, avagy jócskán el­maradt. Amire elfogadható mentséget is találhatunk: bi­zonyára eltávolodott egymás­tól felfogásunk, megváltoz­tunk, hiába is keresnénk egymásban azt, ami koráb­ban összekötött. No meg — tisztelet a kivételnek — á barátságról kiderül. hogy mindössze érdekszövetség volt. Hányszor kérdezzük: „Ugye, a barátom vagy”, feltételez­ve hogy az igenlő válasz után, helyeslést, biztatást ka­punk valamely tettünkre, el­határozásunkra. Csalódunk, ha más következik, pedig örülnünkl kellene. De meny­nyire vagyunk alkalmasak a számunkra nem hízelgő vé­lemény elfogadására, vagy legalább tudomásul vételére? Ismételgetjük persze, hogy a barátunktól fogadjuk el a legkeményebb kritikát is. ám a valóságban a megér­téssel együtt az egyetértést is megkívánjuk. Barátsá­gunkban sem vagyunk böl- csebbek, türelmesebbek, oko­sabbak, mint általában. Mindezt tudva, miért állítot­tam fentebb, hogy tapasz­talom a barátság létét? Röviden azért. mert. meg­győződésem, hogy nem tud­juk nélkülözni. Kell valaki __ kellenek valakiki —, aki f igyel ránk, és aki a mi fi­gyelmünket iaénvli. Igen. az eszményi barátságra kellene törekednünk, ám eközben nem mondhatunk le a komp­romisszumokkal • nehezített, ha úgy tetszik, gyarlóságun­kat híven tükröző érzelmi kapcsokról. Szükségünk van rá, hogy a „barátom, fi­gyelsz?” kérésünkre-kérdé- sünkre megértő hallgatás legyén a válasz. Valakié, akit becsülünk, s aki meg­becsül. M. D. Hosszú út a boldogságért A világtalan világa agy kerülőt tehe­tett. fiatalember, hogy ekkora ké­séssel érkezett a trafikom­ba. Tavaly adtam volna va­lamit a kétforintosáért, ma már csak egy darabka könnyű fém. Régi történet. A fiatalem­ber haja már deresedik, de még mindig restellj, hogy hallgatott a cimborákra, és a forgalomból kivont két­forintossal akarta kipró­bálni a pusztamonostori világtalan trafikos tapintó ujja inak „látóképességét”­A most 72 esztendős For­gó Jánost gyerekkorában ér­te a baleset. Görögdinnye héjával dobálták egymást a gyerekek, és egy elhajított darab az arcába csapódott, olyan szerencsétlenül, hogy sértette mind a két szemét. Akkor az egyikre, később a másikra is megvakult. — Régi história, nincs mit beszélni róla, azért se, mert annyi más minden is történt velem azóta. Megta­nultam, hogy a látást —ha nem iis tökéletesen — de helyettesítheti a hallás. a szaglás, a tapintás- Figyelni kezdtem a lépések zajára, az emberek hangjára, a nap­palok és az éjszakák sza­vára. Az ujjaim segítettek a legtöbbet. Megmondták milyen, mekkora és mennyit ér az, amit megfogok. Szá­moltam a lépéseket az egyik saroktól a másikig, és kifüleltem a csendet, ami­kor biztonságosan átmehetek a túlsó oldalra. Sokat, min­denkinél többet kellett meg­tanulni ahhoz, hogy érjek annyit, mint a láitó. És el­hitettem magammal — de mások is elhitték —. hogy eljutottam odáig? Trafikot nyitottam, és amikor eljött az ideje, megnősültem. — Ötvennégy éve vagyok trafikos, ismerem szinte az egész falut, az egyik felét úgy. hogy bejár a boltomba, a másik pedig elmegy a házam előtt. Igen, lépteiről megismerem az embereket, ha pedig megszólalnak, azt is megmondom, hogy bal lábbal keltek lel az _ ágy­ból. összekaptak a kedve­seikkel, vagy .valami nagy öröm érte őket. Megisme­rem az átutazókat is. ha legalább kétszer náíam ve­szik meg a füstölnivalót. Most is van egy ilyen, két­szer volt a trafikomban, és másodszor húszast adott öt­venes helyett. Becsaptak, tán életemben először Gyű­rött és nagyon kopott volt a bankó, azon kívül előtte való este tíz mázsa .szenet hordtam be a kamrába, el- zsibbadtak az ujjaim. El­tettem a pénzt, és'várom, hátha harmadszor is beté­ved a kedves vevő- Nem csapok patáliát. csak meg­kérdezem szépen, csendben, hogy boldoggá tet.te-e az el­csalt harminc forint?’ Én boldog vagyok, és azt hiszem, életem párja is az. Van egy szorgos, becsületes nagyfiúnk, egy áldott jó menyünk és kél imádni való kisunokánk. Azt is el kell mondanom, hogy nagy utat jártam végig, azért hogy el­mondhassam: boldog ember vagyok. Több mint tíz évig dolgoztam a MEZÚKER-nél. arra az időre az asszony vette át a trafikot. Mint ko­csirakodó mindenben lépésit tartottam a munkatársakkal, a ládákat is úgy raktam stócba, mint a látó emiber. Megértem, hogy nyugdíjjo­gosult: lettem, szerény kis nyugdíjból és a még szeré­nyebb trafikos „jövedelmem­ből” kijövünk ketten. El se hiszi, hogy volt aki megkérdezte, minek tud örülni egy világtalan em­ber? Megmondtam. hogy mindennek, az egész világ­nak. Rendben tartom a tra­fikot, a házam táját, sétá­lok az unokákkal, ha úgy adódik, nagyokat dalolok a régi barátokkal. és rend­szeresen kijárok a futball­meccsre. Ne csodálkozzék, úgy van, ahogy mondom. Mindig akad valaki, aki mellém áll. és mondja, mi­lyen frissen mozognak a mieink. Egy dolog van, ami nagyon bánt, hogy a leg­kedvesebb barátom, Kozsa Pista meghalt. Azelőtt vele jártam ki a pályára, és ő olyan ügyesen közvetített, hogy néha az volt az érzé­sem. Szepesi áll mellettem. I. A. Üszómedence épül Kőtelken. A kivitelezési munkákat a TRVVV és a fegyverneki tanács költségvetési üzeme végzi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents