Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-15 / 242. szám

1982. OKTÓBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Minisztertanács megtárgyalta Januártól ösztönzőbb érdekeltségi rendszer a kereskedelemben 1983. január elsejétől na­gyobb önállóságot kaphat­nak, s az eddiginél ösztön­zőbb anyagi érdekeltségi rendszerben működhetnék a kereskedelmi hálózat köze­pes kategóriájába tartozó — általában 10—50 dolgozót foglalkoztató — üzletei a Mi­nisztertanács csütörtökön ho­zott határozata értelmében. A kisüzletek szerződésbe, illetve bérbeadása — bár a folyamat még nem fejező­dött be — az eddigi tapasz­talatok szerint jól bevált. A Minisztertanács most hozott határozata az országban mintegy 5 ezer ABC-áruhá- zat, éttermet, cukrászdát és iparcikküzletet érint. Bár arányuk az állami és szövet­kezeti hálózat 10 százalékát sem teszi ki, mégis megha­tározó jelentőségűek, mert a forgalom több mint 40 szá­zalékának lebonyolításával a kiskereskedelem gerincét ké­pezik. A jövedelemérdekeltségű üzemeltetés bevezetése nem kötelező, de érdekük mind a vállalatoknak, mind a ke­reskedelmi dolgozóknak, s nem utolsó sorban a fo­gyasztóknak és az egész nép­gazdaságnak. Az új lehető­ség lényege, hogy az arra vállalkozó szakemberek na­gyobb önállóságot kapnak az üzletek; áruforgalmi és gaz­dálkodási feladatainak vég­rehajtásában, s fokozottan érdekeltek az eredményes működésben. Az önállóság mértékét, és esetleges korlá­táit a vállalat határozza meg, s ezt a dolgozókkal kötött megállapodásban rögzíti. Az önállóság kiterjedhet, az áru- beszerzésre, a beszerzési for­rások megválasztására, az értékesítés megszervezésére, a létszám- és bérgazdálko­dásra, az eszköz- és készlet- gazdálkodásra, s a választék kialakítására. A későbbiek­ben mód lesz arra is. hogy — az árpolitikai intézkedések betartásával — a helyi isme­retek birtokában az árusított termékek 5—10 százalékának fogyasztói árát is a boltve­zetők állapítsák meg. A venr déglátásban mintegy 70 he­lyen már bevált ez a mód­szer, a kiskereskedelemben azonban még nem volt rá példa. Jelentősége különö­sen abban lesz majd. hogy a kiárusításokhoz, időszakos engedményekhez nem kell a boltvezetőknek külön enge­délyt kérniök. Az új formában az önálló­ság adta lehetőséget haté­kony anyagi ösztönzés tá­masztja alá. Azok a boltve­zetők, helyettesek, vagy akár egész üzleti kollektívák, akik vállalják az új ösztönzési rendszerrel együttjáró koc­kázatot, az üzlet eredményes működésétől függően jelentős többletjövedelemre tehetnek szert. Az eddigiektől' eltérő­en nem forgalmi jutalékot kapnak, hanem — amennyi­ben a vállalat által előírt eredményt teljesítik —olyan összegű prémiumot, amely az alapbér 50—100 százalékát is elérheti. Ha az előírt kö­vetelményeket túlteljesítik, a többlet meghatározott — általában 10—30 százalékát — az érintett dolgozók -mun­kabéren kívüli juttatásként megkapják. így összjövedel­mük az alapbér két-három- szorosa is lehet. (A munka­béren kívüli juttatásként ka­pott többletet általános jö­vedelemadó terheli.) Ha a bolti dolgozók munkájukat hanyagul, felületesen végzik, csupán alapbérüket kapják meg, s még a korábbi forgal­mi jutaléktól is elesnek. Az új érdekeltségi forma bevezetésétől a kereskedel­mi dolgozók jövedelmének jelentős differenciálódása várható. A jövedelemérde­keltségű dolgozóknak első­rendű érdeke lesz. hogy a vásárló elégedetten távozzék az üzletből, ezért fokozott figyelmet kell fordítaniok a munka megszervezésére, a hatékony eszköz- és költség- gazdálkodásra, egyszóval a forgalom eredményes lebo­nyolítására. A nagyobb for­galom és a kisebb ráfordítás növeli’" a kereskedelmi dol­gozók jövedelmét, s egyide­jűleg a vállalatok és szö­vetkezetek. valamint az egész népgazdaság bevételeit. Nyomdajubileum Alapításának 75. évfordu­lóját ünnepelte tegnap Szombathelyen a Sylvester János Nyomda. Az évfordu­ló alkalmából a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban megemlékezést tar­tottak, s kiállítás nyílt a nyomda legszebb termékei­ből. Az 1907-ben alapított nyomda jelenlegi korszerű üzemépülete a hatvanas években épült fel és mint­egy tíz év leforgása alatt csaknem ötvenmillió forint értékű géppel, berendezés­sel gyarapodott. Az üzem­ben évente 2400 tonna nyomtatvány, ebből 800—900 tonna könyv és 80 tonna fo­lyóirat készül. Ez évtől nyomdaipari szakközépisko­la szolgálja Szombathelyen az utánpótlást, s ennek ok­tatóbázisa a jubiláns válla­lat. A COMPACK Vállalat tiszaroffi telepén mintegy hetven- féle, nagyrészt import termékeket, élelmiszereket és vegyi cikkeket csomagolnak. Az üzem idei terve 600 millió forint Óvári Miklós Szolnok megyében (Folytatás az 1. oldalról) dázza, hogy a legutóbbi ifjú­sági parlamenten senki nem tett szóvá lakásgondot, és megoldott a dolgozók gyer­mekeinek bölcsődei, óvodai elhelyezése is. Hogy az em­berek szeretik a gyárukat azt az is mutatja, hogy fluk­tuáció szinte nincs is az üzemben. Természetesen eh­hez az is hozzájárul, hogy itt a fizikai munkások átlag- keresete évi 64 ezer. forint, természetesen műszakpótlék­kal együtt, mivel ez a gyár folyamatosan üzemel. Beszélt arról, hogy jelen­tős fejlesztő feladatokat ol­danak meg, amelyekkel azt kívánják elősegíteni, hogy minél kevesebb önköltség­gel minél több nyers étola­jat állítsanak elő. Nagy je­lentőségű mindaz, amit a napraforgódara hasznosítá­sáért tettek és amellyel je­lentős mennyiségű — mint­egy évi 120 ezer tonna — zet feszült, a tő­kés világot súlyos gazdasági válság nyomorít­ja, és ez a gazdasági vál­ság a mi nehézségeinket is növeli — mondotta Övári elvtárs. Olyan helyzetben, amikor nemcsak gazdasági tényezők hatnak, hanem a gazdasági életbe a nemzet­közi politikai tényezők is beleszólnak. Ezek miatt a megszokottnál nagyobbak a gondok, a politikai vezetés, a kormány és a tömegek gondjai Űs. Olyan elkerülhe­tetlen intézkedéseket is kell hozni, amelyekről tudjuk, hogy nehézségeket okoznak, gondolok itt például a leg­utóbbi áremelésekre. A mos­tani helyzetben az alapvető bizalom mellett van aggo­dalom is. Nem is annyira a jelen miatt, inkább amiatt, hogy mit hoz a következő és az azutáni év. Az embe­rekben felvetődik a gondolat, bírjuk-e a nagy nyomást, ami ránk nehezedik, meddig bírjuk a mai nehézségeket. Elvhííség és politikai bátorság A szocializmus ellenségei elsősorban az országon kívül, arra törekednek, hogy ki­használják a nehézségeket, fokozzák tevékenységüket. Arra gondolnak, hogy a ne­hezebb helyzetben eljött az ő idejük. A mostani helyzetben a kommunistáknak és a szo­cializmus pártonkívüli hí­veinek — akik nagyon sokan vannak — most vizsgázniuk kell elvhűségből, politikai bátorságból, példamutatás­ból, helytállásból. A szó leg­szorosabb értelmében embert próbáló éveket élünk. Nem lehet sem nemzetközi, sem a belső helyzetünket sem megítélni egy-egy kér­dés kiragadásával. Amikor egy-egy eseménnyel találko­zunk, azt alaposan vizsgálni, import szóját takarítanak meg a martfűi terméket felhasználó gazdaságok. Hasznosítják a napraforgó­héjat is: speciális kazánok üzembehelyezésével hőt és villanyáramot nyernek tüze­lésükkel, ezzel naponta 60— 65 tonna fűtőolajat takarí­tanak meg. A tájékoztató után először a tanácsteremben elhelyezett maketten mutatta be a ven­dégeknek a gyár igazgatója az üzem gyártási technoló­giáját. a termelési folyama­tot, majd Övári Miklós és a kíséretében lévők üzemláto­gatásra indultak. Megnéz­ték a hajaló üzemet, a saj- tolót. a modern vízmüvet és a korszerű laboratóriumot, ahol Pólya Katalin vegyész- mérnök, a laboratórium ve­zetője ismertette meg a lá­togatókkal munkájukat, fel­szereléseiket. A laboratóriumban az ott dolgozó Madame Curie ne­vét viselő szocialista brigád Miklós beszédét tartja az aktívaülésen értékelni kell; de sohasem szabad elfelejteni, milyen fő folyamatok mennek végbe ebben a világban és ebben az országban. Tehát a világ fő folyamatainak rendszeres és állandó vizsgálatát tart­suk feladatunknak. Az ország fejlődésének fő folyamatait vizsgáljuk és ebbe próbál­juk elhelyezni az egyes konk­rét eseményeket. Aki elte­kint ettől, az egészen bizto­san téved. Beszélt Óvári elvtáns ko­runk fő jellemzőiről is. Majd ezután rátért belpolitikai helyzetünkre. Milyen or­szágban élünk? Nem aka­rom elmondani az ország történetét, mert közismert, mit jelentett számunkra a felszabadulás. mennyire alapvetően meghatározta or­szágunk egész történetét az elmúlt évtizedekben és mennyire meghatározza je­lenünket is. Közismert az is, hogy végbement a szocialista átalakulás s a szocializmus alapjai szilárdak. Sok év­százados gondolkodás, szo­kás. életforma alapjai szűn­tek meg, s megkezdődött a gondolkodásban, az életfor­mában egy olyan gyökeres átalakulás, ami korábban soha nem volt. Olyan országban élünk, ahol ezek a harcok nagyon kiélezett formában jelent­keztek. Mi végigvittük ezt a harcot. 1956-ban sok min­dent újra kellett kezdeni, sok mindent újra át kellett gondolni. Amit mások cso­dának, magyar csodának és még nem lehet tudni, milyen csodának neveznek, nem volt más, mint hogy képe­sek voltunk újra átgondolni a legfontosabb kérdéseket; megadni a megfelelő vála­szokat és a munkát újra­kezdeni. így alakulhatott ki egész mai korszakunknak az vezetője, Eiler László em­léksorokat kért, Övári Mik­lóstól a brigád naplójába. A KB titkára szívesen tett eleget a kérésnek és a kö­vetkezőket írta a naplóba: „Kívánok sok sikert a bri­gádnak e fiatal, korszerű és szép üzem meglátogatása al­kalmából.” A gyárlátogatás után még volt idő arra, hogy a ven­dégek és a vendéglátók esz­mecserét folytassanak a lá­tottakról, a növényolajipar feladatairól. Délután Szolnokon, a me­gyei pártbizottság épületé­ben Óvári Miklós aktívaülé­sen találkozott a megyei pártbizottság tagjaival, pártaktivistákkal, a megyei állami, társadalmi és tö­megszervezetek, a sajtó, a kutatóintézetek, az oktatá­si intézmények és a tudo­mányos társaságok képvise­lőivel. Majoros Károly megnyitó szavai után Övári Miklós tartott beszédet. a jellemző vonása, hogy Ma­gyarországon szilárd a népi hatalom, erős a nemzeti egység, jelentős reformokat kezdeményeztünk és valósí­tunk meg. Azt még nem merném mondani, hogy vé­gig vittük őket. mert ezeknek a reformoknak nincs még vége. Röviden szólva: ebben az országban működik — nem is rosszul — a szoci­alista rendszer. Közhelynek számít, — folytatta Óvári elvtáns —, hogy ma nehéz helyzetben dolgozunk. s amikor azt mondjuk, hogy a helyzet ne­héz. akkor elsősorban vagy szinte kizárólag a gazdasá­gi természetű nehézségekre gondolunk, mert az élet más területein nincsenek azért ilyen rendkívüli problémák. Vajon miért kerültünk ilyen nehéz gazdasági helyzetbe? És valójában mit jelentenek nehézségeink? Okok és következmények Mai helyzetünknek több oka van. Vannak külső okok. amelyeken változtatni nem tudunk, mert nincs akkora befolyásunk a külvilágra. A külső okok között elsőként a világgazdaságban végbement gyökeres változásokat említe­ném. Ezeket sokféleképpen szokták nevezni, például ár­robbanásnak is. amiből ket­tő is volt' ebben az évtized­ben. 1973—74 környékén az első, a másik az évtized vé­gén. A cserearányok meg­változása nem valamiféle közgazdász találmány, nem arra szolgál, hogy gazdaság­gal foglalkozó embereknek legyen mire hivatkozniuk a problémák magyarázatánál. A cserearány-romlás nagyon is valóságos tény, amivel számolni kell, mert azt je­lentette, hogy termékeink jelentős mértékben leértéke­lődtek a világpiacon. Nagyon nehéz, szinte lehe­tetlen pontosan kiszámítani, hogy az elmúlt évtizedben a cserearány romlása mekko­ra veszteséget okozott az or­szágnak, mindenesetre na­gyon jelentős a veszteség, amit a magyar népgazdaság elszenvedett. S ez nem azért következett be, mert rosz- szabbul dolgozunk, vagy rosszabb az irányítás, a szer­vezés mint tíz évvel ezelőtt. Az irányítás most sokkal jobb, mint tíz évvel ezelőtt, jobban dolgozunk, jobban szervezzük a gazdaságot. En­nek ellenére érték vesztesé­gek az országot. Másik külső tényező; a tő­kés világ gazdasági válsága. Széles körű kapcsolatrend­szer mellett mit is jelent konkrétan a világgazdasági válság? Először is azt, hogy nehezebb eladni saját termé­keinket, amit pedig el tu­dunk adni. annak viszont alacsonyabb az ára, mint ko­rábban. A tőkés gazdasági válság másik hatása a pénz­ügyi zavarokban mutatkozik meg az egész világon, s nem­csak Magyarországon. Mind­emellett a pénzügyi világban általános bizonytalanság ta­pasztalható. mert ilyen vál­ságos helyzetben a bankok féltik a pénzüket, nem szíve­sen adnak kölcsönt, s a hite­leket nehezebb feltételekhez kötik. S miközben egyébként is nehéz pénzhez jutni, adós­ságot törleszteni, ami a nor­mális kereskedelmi tevékeny­ségben, rendezett körülmé­nyek között természetes do­log, aközben bizonyos tőkés körök még politikai nehézsé­geket is támasztanak. Külgazdasági egyensúly Hazai helyzetünk alapve­tően fontos tényezője, hogy a magyar népgazdaság áttér az extenzív fejlődésről az in­tenzívre. Ez önmagában is hihetetlenül nehéz feladat. Számolnunk kell továbbá az ország adósságállományával, mert ebből következik az a fontos gazdaságpolitikai cél, hogy javítsuk a külgazdasá­gi egyensúlyt. Célunk ma az, hogy külgazdasági egyensú­lyunkat javítsuk és emellett őrizzük meg az 1980-ban ki­alakult életszínvonalat! — Minderre gondolni kell, ami­kor az életszínvonalról be­szélünk. Tudom, hogy a legérzéke­nyebb kérdés az árszínvonal — tért át Óvári elvtárs egy újabb témakörre. Az áreme­lésekkel kapcsolatban ki­emelte, hogy a politikai veze­tés és az állami vezetés fele­lőssége tudatában dönt, min­dig alaposan elemezve az adott helyzetet. Ami a jövőt illeti aláhúzta, ha vágyaink­ból indulunk ki, akkor még nagyon messze vagyunk at­tól, hogy a vágyaink teljesül­jenek. Ha a reális szükségle­teket tartjuk szem előtt, ak­kor még attól vagyunk mesz- sze, hogy minden reális szük­ségletet ki tudjunk elégíteni. Ha viszont az ország fejlődé­sét nézzük, büszkék lehetünk az eredményeinkre és erősít­heti bennünk a szocializmus­ba vetett hitünket, bizalmun­kat. Majd az ésszerű gazdálko­dással összefüggő kérdése­ket elemezte és néhány ez­zel kapcsolatos szemléleti kérdésről szólott. Beszélt a kisvállalkozásokról, melyek akkor jók, ha jó az állam­nak, a lakosságnak és ter­mészetesen jó a vállalkozó­nak is. Nem volna jó, ha „ bizalmatlanság venné körül ezt a vállalkozási formát. Beszélt az úgynevezett „sorskérdésekről” is. A mi igazi nemzeti sorskérdésünk, hogy béke legyen, mert e- nélkül az összes többi sors­kérdés is elveszti jelentősé­gét. A másik, hogy le tud- juk-e küzdeni a gazdasági elmaradást, amelyet a múlt­ból örököltünk vagy rá­hagyjuk az utódokra. Ha ezt a két nagy kérdést megold­juk, akkor a többi feladat­tal is megbirkózunk. Beszéde után kérdésekre válaszolt, majd az aktíva­ülés Majoros Károly zársza­vával ért véget. Óvári Miklós az esti órákban visszautazott Bu­dapestre. L. A.—V.M,—V.V. Fotó: Nagy Zsolt Óvári Miklós beszéde Jelentős erőfeszítésekkel nehézségeinket legyőzhetjük Csaknem két napot töltöttem a me­gyében, nagy me­részség volna át­fogó értékelést ad­ni a tapasztaltak­ról. De e rövid idő is elég volt arra, hogy meg­győződjem arról, jól értik és értel­mezik politikán­kat és ebben a bonyolult helyzet­ben világosan lát­ják tennivalói­kat. Elismeréssel szólt Óvári Mik­lós azok munká­járól, akikkel ta­lálkozott, ahol lá­togatása idején megfordult. Olyan helyzetben va­gyunk. amikor a nemzetközi hely­Övári

Next

/
Thumbnails
Contents