Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-15 / 242. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. OKTÓBER 15. Nappal szüret, este diszkó Lengyel lányok szedik a Kunleányt Ha valóban lennének égiek, bajosan tudnának valameny- nyi mezőgazdának a kedvébe járni. Mert ugye itt volt ez a kis eső, hogy örültek a kelesztő csapadéknak azokban a gazdaságokban, ahol már elvetették a jövő évi aratni valót. És milyen aggódva kémlelték a gazdák az eget ott, ahol sok még a le- szedetlen szőlő. Az utóbbiak közé tartoznak a cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Tsz tagjai is, bár szerencsére akad bőven segítségük a betakarítás meggyorsítására. — Diákokon, katonákon kívül lengyel vendégek is részt vesznek a szüreti munkáinkban — hallottam Varga Istvántól, a szövetkezet elnökétől. — Az utóbbi években mindig hallani október elején lengyel szót a tőkék között, ha csak teheti minden ősszel meglátogat bennünket a Poznan melletti Ostrowban működő Lengyel—Magyar’ Baráti Társaság egy csoportja. Nekik élményteli kirándulást jelent az itt töltött két hét, nekünk pedig jól jön a segítség.-Nem kellett sokáig keresnünk a szőlősorok között a vendégeket, az egyik nagyüzemi művelésű táblában az egyik legbővebben termő fajtát, a Kunleányt szedték a lengyel lányok. Vezetőjük, Wojtczak Esbeta, a baráti társaság elnökasszonya, aki már szinte hazajár Cserke- szőlőbe. — Minden alkalommal elkísértem eddig a Magyarországra jövő csoportjainkat. Most ötvenen érkeztünk, két hétre. Három munkacsapatban dolgozunk, naponta hétnyolc órán át szedjük a szőlőt. A hét végén Kecskemétre kirándulunk a téesz autóbuszával, ahol a városnézés után lesz alkalmunk elkölteni a munkánkért kapott pénzt. Egy-egy szebb fürtön nevetgélve osztoznak meg a lányok. Felesleges lett volna hát megkérdeznem, ízlik-e a cserkei szőlő. Az alkalmi tolmácskodásra szívesen vállalkozó csoportvezető nő segítségével azt tudakoltam az egyes munkacsapat egyik tagjától: hogyan ízlik a szüret? — Nem könnyű munka, de csodálatos élmény — hangzott a közvetített válasz. — Zawadzka Krystyna vagyok, egyik vajdasági város, Kalisz rendőrségén dolgozom, az útlevél osztályon. Annyi szépet hallottam a Cserkeszőlőn járt tagtársaktól, alig vártam, hogy nekem is készülhessen már útlevél Magyar- országra, Soha nem jártam még külföldön, soha nem szedtem még szőlőt. Annak különösen örülünk, hogy a munkaidő utáni szabad programról is gondoskodnak a házigazdáink. Állandó belépőt kaptunk a cserkeszőlői fürdőbe, és esténként bejárunk Kunszentmártonba. a BVM-kiubba diszkózni. Kubiak Teresa, az ostrowi tanács dolgozója már nem először szüretel a Magyar— Román Barátság Tsz-ben. Sőt, most másodszorra nem is egyedül jött a családból. — Olyan jól éreztem magam itt két évvel ezelőtt, hogy rábeszéltem a magyar- országi kirándulásra a férjem is, aki a baráti társaság egyik elnökhelyettese. Kár, hogy a tizenkét éves kislányunk nem jöhetett velünk, dehát neki tanulnia kell, nálunk is iskolaidő van. Majd Kecskeméten vásárolok neki valami szuvenírt. Azt hiszem, egy magyaros hímzéssel díszített blúznak örülne legjobban. Az itteni vendéglátásról csak jót, még a két év előttinél is jobbat mondhatok. A kempingben, ahol lakunk, minden nap felkeres bennünket a téesz valamelyik vezetője, hogy megérdeklődje nincs-e valamire szükségünk, elég-e az ebéd, nem kell-e több takaró éjszakára. Ami az ebédet illeti — naponta egyszer kapnak meleg ételt a szövetkezettől a lengyel vendégek — azzal elégedettek a lányok. Különösen ha megfelelően ki is pótolják esténként — szólta el magát a csupaszem Jasik Es- beta. — Laboránsként dolgozom egy kórházban, persze hogy jólesik a jó levegő, kint a határban. Meg is éhezünk tőle alaposan, dehát elegendő pénzt is kapunk a házigazda téesztől, hogy reggelit és vacsorát vásároljunk. Mert este-reggel önellátóak vagyunk. Vacsorára vagy főzünk lecsót a kempingben, vagy átmegyünk a szemközti áfészven- déglőbe. Nem igaz, hogy milyen jó hurkát sütnek! No és persze a lecsóhoz legfeljebb magunk dudolászunk, a disznótoroshoz viszont cigányzene szól a vendéglőben. Szedik a lengyel lányok a Kunleányt, vidáman, elégedetten. Vajon az ő munkájukkal elégedettek-e a tsz- beliek? — kérdeztem aszüreti munkát irányító brigádvezetők egyikét, Papp Józsefet. — Ahhoz képest, — hangzott az elégedett válasz — hogy a legtöbbjük még életében nem szüretelt, nagyon is szép teljesítményt nyújtanak, ötve- nen naponta százharminc mázsa fürtöt szednek le, a két hét alatt tíz hektárnyi területről jut biztos 'fedél alá a termés a segítségükkel. — Most már számítunk is rájuk minden esztendőben. Ha egy ősszel nem jönnének, biztosan nagyon hiányozna a munkájuk is, a vidámságuk is. T. F. Jasik Esbeta: — A szőlőszedéssel keresett pénzből Kovács Kati, vagy Lokomotív hanglemezeket vásárolok majd „Nekem szülőhazám...” Honvédelmi játéksorozat fiataloknak, felnőtteknek A Magyar Honvédelmi Szövetség és a Kommunista Ifjúsági Szövetség „Nekem szülőhazám ..címmel játékos, többfordulós vetélke- dösoroz.atot szervezett, illetve szervez 1982. szeptember 29 — 1982. szeptember 29. között. A verseny célja: az ifjúság hazafias, honvédelmi, internacionalista nevelése. a fiatalok gyakorlati felkészítése a haza védelmére. Tegnap délelőtt koordinációs értekezletre került sor a KISZ Szolnok megyei Bizottsága tanácskozótermében, ahol megjelent Vass Lajos ezredes, az MHSZ megyei titkára, valamint Vass Lajos, a KISZ MB titkára. A tanácskozáson .részt vettek a két szerv járási, városi titkárai, a szakszer- 'vezet, a művelődésügy, a népfront illetékesei is. A vetélkedősorozatot szeptember 29-én, az idei úttörőév indulásakor jelentették be az iskoláknál. A nyolcfordulós összecsapáson az általános és a középfokú intézmények tanulóin kívül indulhatnak a kiszesek, az MHSZ klubok, szocialista brigádok, üzemi, munkahelyi kollektívák, továbbá a néphadsereg és a határőrség versenyzői, katonái. A felkészülést szolgálja az a 30 ezer rejtvényújság is, amelyek helyes megfejtését az MHSZ országos központjába kell eljuttatni. A játék elsősorban magyar nyelv és irodalmi, történelmi ismeretekre, a testnevelésben való jártasságra épül. November első napjaiban megkezdődhetnek az első forduló küzdelmei, és a felsőbb szintű versenyekre minden korosztályból (úttörő, középiskolás, felnőtt) négy-négy versenyző jut tovább. A megyei döntőt a jövő év április 17-én rendezik meg Szolnokon. Ugyancsak a megyeszékhely lesz a színhelye az egyik országos elődöntőnek, májusban. A legjobbak pedig szeptemberben. a fővárosban mérhetik össze egymással a felkészültségüket, a tudásukat. Hatezeréves leletek Megbolygatta a mélyszántás A bükki kultúrához tartozó mintegy hatezeréves leletek kerültek elő Borsodban, a felsővadászi várdombon, a miskolci Herman Ottó Múzeum régészeinek leletmentő ásatásai nyomán. Régóta feltételezték, hogy lakott hely volt itt évezredekkel ezelőtt. Maradványainak egy részét a mélyszántás megbolygatta, de a régészek mintegy háromhetes munkával föltárták a területet, s az ekeszagatta földréteg alatt gazdag új- kőkorf és középső bronzkorból származó durva és finom díszített kerámiákat, köbaltákat, kővésőket, őrlőköveket, orsógombokat, állatbőrök megmunkálására szolgál kova- és obszidián- pengéket, továbbá állat- csontokat találtak. Az ásatások során a muzeológusok rábukkantak a település cölöplyukaira is és a felső, rárakódott réteg alól a döngölt sárga padlózatot is letisztították. így következtetni lehet az épület szerkezetére. A most megtalált leletanyag a feltételezett település egy kisebb területéről került elő és az idén megkezdett feltárást a jövő évben tovább folytatják. Hz ittfelejtett gyöngyszem A gazdátlan szépasszony A tudatlanság haszna Ha „göröngyös” a Tisza Lőrincz Istvánnak megvan az öröme; hónapoké múltán sikerült új csónakmotort szereznie. Vigyáz is rá, féltő gonddal figyeli zúgását. Birodalmát járjuk, a Középtiszai Tájvédelmi Körzet Tiszáról látható két sávját figyeljük. A -langymeleg napsütés árasztotta nyugalmat semmi sem zavarja. Tiszapüs- püki magasságában a Martfű nevű kitűzőhajóval találkozunk. Lőrincz István alighogy belekezd egy szakmai magyarázatba arról, hogy miként kell ilyenkor szem)befordulni a hullámokkal, és mennyire kell levenni a gázt, máris rakétaként vágódunk a csónakunkat labdaként magasba dobó méteres hullámba. — Elszakadt a gázkar rugója — mentegetődzik, én meg arra gondolok, hogy mégis meg kellene tanulni úszni, hiszen nem történik minden az előírások szerint. Ezt újólag tapasztalom a dobai partnál. A folyónak talán a legszebb kanyarja van itt. A parton m'eg ízléstelenül összemázolt, a szivárvány minden színében „tündöklő”, rossz deszkákból ácsolt, kimustrált ilakókocsikból átalakított halásztanyák állnak. A természetvédelmi területhez méltatlan ez a „település”- Létrejöttéről érdeklődni beugrók a kőtelki közös tanácshoz. A vb-titkárnak nem ez a legkedvesebb témája: — Engedély nélkül építkezett ott néhány vállalat és több magánszemély. Felszólítottuk őket, hogy az összevont rendezési terv elkészültéig ideiglenes fennmaradási engedélyt kérjenek a horgásztanyákra. Radikálisabbak akartunk lenni, de lentebb szorították a szorgalmunkat. A motorcsónakkal tovább haladva Lőrincz István fo- gadkozik: — Jövőre, ha mjeglesz a diplomám, jobban utánanézek ennek a dobai településnek. Lehetnének itt horgásztanyák, de csak a tájba illők. — Vannak egyáltalán tájba illő házak a természet- védelmi körzetben? — Hát itt van a bökkenő. Az ember soha nem telepedett meg az árterületen- A természetvédelmi körzet meg százharminchat kilométer hosszban, a két gát között van. A vízügyi igazgatóság csak cölöpre épült házak építését engedélyezi. Igen ám, de hogyan festene egy alföldi tanya cölöpökön ? — Az építészeknek kellene rájönniök. Ebben egyetértve haladunk tovább. A törökszentmiklósi parton kötünk ki. Több méter széles hosnoksáv szegélyezi a vizet— Valamikor a törökszentmiklósiak kedvelt strandja volt ez. — magyarázza Lőrincz István, — de a folyószabályozás következtében mélyebb lett a víz. A strand nyomai megvannak. Két ormótlan rozsdás bódé áll a partmenti erdőben. Lőrincz István-nem is volna igazi természetvédelmi területkezelő, ha nem bosszankodna emiatt: — Megint szólni kel-L a miklósi -tanácsnak, pedig már többször megígérték, hogy elviszik ezeket a bódékat. — Ügy látszik, hogy nem mindenkinek szívügye a természetvédelmi körzet rendbentartása, és a tőle telhetőén való védelme, — jegyzem meg. — A horgászoknak például semmi serif szent — bólint a területkezelő. — A szigorúan védett területektől sem tudjuk távoltartani őket. Ilyen nagy körzetben viszont Bálint Ferenc kollégá-mmal nehezen tudjuk ellenőrizni őket. Ezért örülünk annak, hogy önkéntes rendőrökből, alakult egy természetvédelmi csoport. Munkájukat a rendőrség mindenben segíti. A erdőben tett séta után az egymás nyomába lépő két hajót követjük szemünkkel. Közben hallgatom a területkezelő, birodalmát ismlertető, magyarázatát: — Négy szigorúan védett terület van a körzetünkben: Tiszakécskén ,a partifecskék, Óballán és Vezse- nyen a gémek telepe és a Tiszasülyhöz közeli pélyi madárrezervátum. Ez utóbbi olyan, mint egy ottfelejtett gyöngyszem— Miért? — Ezen a hét négyzetkilométeres területen a körzetben fellelhető minden madár megfordul. A réti sasok évszázados telelőhelye ez. Etetésük téli programomba tartozik. A közhiedelemmel ellentétben dögevők. Félénk, óvatos madarak. Elhullott állatok állatorvos által ellenőrzött tetemeit rakjuk ki számukra, csendes, félreeső helyekre. Tudományos berkekben is vita volt korábban arról, hogy a réti sasok eszik-e a dögöt. Az első, bizonyító erejű fényképet én készítettem erről. Most már több természetvédelmi körzetben így etetik őket. — Tájképileg milyen a pélyi rezervátum? — A legszebb a körzetben. Aki ott járt, visszakívánkozik. A szokványos galéria és kubikerdő mellett több érdekes része van. Hullámtéri rétje például teljes érintetlenségben megmaradt, sosem szántották fel. Van egy morotvája is, a Patkós, a Közép-Tiszának egyetlen olyan ága, melyet a folyó önmaga vágott le. mégpedig jóval a szabályozás előtt- Gónájf nevű területen mocsaras rét terül el. Lehet, hogy fa-ttyúága volt a Tiszának, de az is lehet, hogy csak mélyebben fekvő terület. Régen több ilyen mocsaras rész volt, de az ötvenes években lecsapolták. A Gónátnál nagyobb volt a buzgalom, mint a szakértelem, a mocsár egy része megmaradt. A terület védetté nyilvánítása után zsilipet építettünk, és így megkezdődött a „visszamo- csarasítás”. A Gónát régi világa visszatért. A gázkar hazafelé is felmondja a szolgálatot. Egy ideig -tutajként sodródunk a folyón. Csendes beszélgetésre ez a legkitűnőbb alkalom. — Ezen a nyáron másodszor rendeztük -meg a művészeti és természetvédelmi tábort, — mondja Lőrincz István. — Az alapkutatás volt az elsődleges célunk, hiszen a rend fenntartására is -kevesen vagyunk, nerrfhogy a kutatásra. A „profiknak” meg nincs idejük, elkötelezték magukat más témákban. A táborhoz pedig jó megyei háttér alakult ki. Tavaly hatvanezer forintot biztosítottak erre a célra, az idén meg ötvenezret- Azért -kevesebbet, mert sátrat nem kellett venni. — És mi a tábor haszna? — A» természetvédelmi szekció a nyárvégi időszak leltárát kilencvenkilenc százalékban megcsinálta. Bo- tanikailag meglepetést nem tartogat már ez* a terület. A néprajzosok — mert azok is voltak a szolnoki Szabó László vezetésével — szintén sok anyagot gyűjtöttek. A művészeti szekció — Nagy Kristóf szobrászművész vezetésével — ugyancsak eredményesen munkálkodott. Tiszasüly mellett őrfát állítottak. A folyami szabályozás előtti időkben voltak ilyenek. Fel lehet rá mászni, hajót hozzákötni. Vass Csaba olyan szép női . portrét faragott, hogy többen versengenek érte. A harag elkerülése érdekében, még nem találtunk számára gazdát. Nagy Kristóf Révészemlékét a -m-illéri múzeum mellett állították fel. Velkei Jóska a vázlataiból ígért. A két nyári tábor sum- mázása után, visszazökkenünk a mába. Lőrincz István igyekezetét siker koronázza, a gázkar ismét működik- A vasúti híd táján kirándulóhajót előzünk. A motorzúgást túlharsogja a zene. A szolnoki kikötőbe nem sokkal előttünk futhatott be egy nagyobb hajó, mert a folyó nem akar nyugodni, inkább rázza, mintsem^ dobálja csónakunkat. Lőrincz István nem is hagyja szó nélkül: — Göröngyös a Tisza, azt mondják ilyenkor a halászok. Simon Béla — Akkor mi a megoldás? Galériaerdő a Középtiszai Tájvédelmi Körzetben
