Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-14 / 241. szám
1982. OKTÓBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rakodómunkások A szabad ég alatt dolgoznak csőben, fagyban, napsütésben. Minden évszakban más időjáráshoz kell alkalmazkodnia a tüdőnek, a szívnek, a kezeknek, a lábaknak. az izmoknak. Mozdulataikban erő, erejük nyomán sok-sok tonna áru mozdul el a helyéről. A szolnoki MAV-állomás teherpályaudvarán 16 rakodómunkás dolgozik, két műszakban. Reggel fél héttől este fél hétig pakolják át a hibás, sérült rakományokat, megigazítják a rosszul rögzített farakásokat. Egynapi munka után egynapi pihenőidő jár. Tizenhatan vannak, de Lauer István kereskedelmi vonalellenőr azt mondja, körülbelül huszonöt emberre lenne szükség. Régebben volt úgy, hogy húsz-huszonegy munkást is foglalkoztattak, de ma már ... Nem tolonganak ezért az állásért. Aki jelentkezik, azt mindjárt fel is veszik, mindegy, hány munkahelye volt eddig, milyen „lappal” jött ide ... Volt már olyan jelentkező is, aki csak egy hétig bírta. Igaz, olyan dolgozó is akad, aki több, mint húsz éve hűséges a munkahelyhez. Nehéz munka és bejárás Toros Albertet, Fekete Józsefet és Tóvizi Istvánt egy farönkkel megrakott vagon tetejéről hívom le. Fekete József még igazít egy kicsit a rögzítő dróton, míg Tóvizi István magyaráz. — Ez a rakomány is hibásan érkezett, szabálytalanul rögzítették. A rögzítő drótoknak középütt - kell találkoztok,’ szabályos V alakot képezve a kocsi oldalán ... Havonta 180—193 órát dolgoznak. Minden héten vagy a szombatjuk vagy a vasárnapjuk szabad. A keresetük 3800—4200 forint egy hónapban. Igaz, ők még újnak számítanak, féléve, egy éve léptek be a MÁV-hoz. Egyikük sem szolnoki. Toros Albert Martfűről, Fekete József Tiszavárkonyból, Tóvizi István Szajolból jár be. Nyáron még csak hagy- ján, szép időben, napsütésben jobban lehet bírni az utazást, a koránkelést, mint a téli, fagyos napokon. Fekete Józsefnek például az állomásig három kilométert kell bicikliznie. tgy reggel negyed hatkor (télen háromnegyed ötkor) indul el otthonról, és este háromnegyed kilencre ér haza. — Néha már vacsorázni sincs kedve az embernek, csak lefekszik és alszik — mondja. Melegedő? Öltöző? Nem tudom, hogyan lehetne nevezni ezt a néhány négyzetméternyi helyiséget, ahol leülünk. Itt tartják a szerszámokat, itt öltöznek át, itt vannak a személyes- holmik, itt ebédelnek. Ütött-kopott kis olajkályha áll az ajtó mellett, s a falakon rengeteg a légy. Tóvizi István mindjárt agyon is csap kettőt. — Miért nem raknak fel légyfogót? — kérdem naivan. — Ugyan már ... megdöglik tíz légy, jön helyette tíz másik. Tárva-nyitva az ajtó, beszállnak... Nem járnak az üzemi konyhára ebédelni, mert gyakran nem is a szolnoki pályaudvaron van munkájuk, hanem Nagykátán, Tá- piógyörgyén ... hiába is fizetnék be az ebédet. Meg aztán ... a hosszú műszak miatt csak másnaponként járnak be ... Marad tehát az, ami a tarisznyából előkerül ... a disznósajt, a szalonna, a kolbász ... És este, otthon, a meleg vacsora. — Én gyakran magam főzök — meséli Tőrös Albert. — A feleségem a téeszben dolgozik, és ha lehúzza a maga tizenkét óráját, nem is várom el, hogy utána még főzzön . .. Szabad napomon elfőzőcskézek ... meg ott a kis háztáji... szóval, eltelik az időm ... Cipő két esztendőre A munkájuk nagyrészt kézi erőt igényel. A daru, a markológép csak néha használható. A kényesebb, törékenyebb árut (élelmiszer, ruha) nem lehet a gépre bízni, az „ömlesztett” áruk közül is csak a sóderbe, a kavicsba haraphat a markológép, a búzát, gabonát lapátolni kell. — Jó lenne egy szállító- szalag — mondogatják. — Az ember rálapátolná a búzát, aztán a szalag meg vinné le vagy föl, ahogy kell .. A vállalattól ruhát, bakancsot, kabátot, védősapkát. védőkesztyűt kapnak. — Két évre adják a cipőt, de egy évig sem elég — csóválja a fejét Tóvizi István. — A nadrágot egy évre kapjuk, félévig bírja ki. — És aztán? — Aztán marad a saját ruha, saját cipő. A munka különösen télen nehéz. Nem is annyira a hideg miatt, inkább azért, mert csúszik a havas, fagyos farönk, a vagon. — Én a múltkor majdnem leestem a vagonról, - háromszor is — emlékezik Tóvizi István. — De aztán mégsem estél le — vágja rá valaki, s ezen mindenki nevet. Benke József lép be a helyiségbe. Ö már harmincegy éve rakodómunkás. Tízéves korában az édesapja kivette az iskolából, sokan voltak testvérek, kellett a munkáskéz. Másképp kezdené újra — Azóta sokminden voltam már — mosolyog az. emlékeken. — Libapásztor, kanász, útmunkás. aztán csak itt ragadtam, a MÁV- nál. — Ha fiatalabb lennék, másképp csinálnám . .. — Az a baj, hogy nem tanultunk, én is az iskola mellé jártam annak idején — csatlakozik a 44 éves Tóvizi István. — Most meg már . . . engem nem lehet rávenni, hogy tanuljak. — Pedig megpróbálhatnád. Én is nemrég végeztem el a hetedik-nyolcadik osztályt — így Tőrös Albert, aki 57 éves. — Bezzeg én járhattam volna, mégsem ízlett a tanulás. Pedig most van rá lehetőség ... — Fekete József még nincs harmincéves. — Azért vagyunk rakodók, mert máshoz nem értünk. Tanulni kellett volna — összegzi Tőrös Albert. — Legalább kocsivizsgáló lenne az ember — sóhajt Tóvizi István — ők kétszer annyit keresnek ... Csak el kellene végezni az általánost, meg szakvizsga is kell hozzá. — De — legyint — én azt nem is becsülöm . . . Ez az igazi munka, amit mi csinálunk. — Hány órai pakolás után érzi az ember, hogy fáradt? — Már korán reggel — felel Tőrös Albert. — Sokan évtizedek óta csináljuk ezt vagy hasonló munkát. Belefárad az ember . .. — Arról már beszéltünk, hogy mennyit keresnek. Erkölcsileg megbecsülik-e ezt a munkát? Az ismerősök, a barátok ? Tóvizi István a fejét rázza. — Nem mondhatnám Sőt . . . szerintem még le is nézik ... A szabad ég alatt dolgoznak esőben, fagyban, napsütésben. Minden évszakban más időjáráshoz kell alkalmazkodni a tüdőnek, a szívnek, a kezeknek, a lábaknak, az izmoknak. Naponta mindegyikük több tonna árut mozgat meg. Kézi erővel. Paulina Éva Nyílt nap a Jász Múzeumban Kiállítások Törökszentmiklóson és Tiszafüreden A múzeumi, műemléki és honismereti hónap alkalmából a napokban is több kiállítás, múzeumi rendezvény várja az érdeklődőket.. Törökszentmiklóson, a művelődési központban, holnap délután 4 órakor, 30 éves a Szolnoki Nyomda címmel nyílik kiállítás. A nyomdatörténeti bemutatót október 26-ig tekinthetik meg a látogatók. A jászberényi Jász Múzeum október 17-én. vasárnap délelőtt a város szocialista brigádjait várja. A múzeumi nyílt nap programjában tárlatvezetés, hanglemezbemutató, diavetítés a gyűjtőmunkáról, a szakkönyvtár és a gyűjteményraktárak bemutatása is szerepel. A tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban tegnap nyílt meg a Hódmezővásárhelyi Művésztelep című kiállítás, amelyen többek között Tornyai János, Endre Béla és Rudnay Gyula festőművész alkotásai adnak képet a vásárhelyi művészet — világháborúkat megelőző — első virágkoráról. Felvételünkön Rudnay Gyula: Menekülés című alkotása a tiszafüredi kiállításról. Ellenőrzés társadalmi munkában Ketten az alapító tagok közül Megfakultak a betűk az irattárból előkerült, megsárgult papíron. Két dokumentum 1958-ból. olyan alapító tagoké akik ma is aktív népi ellenőrök. Hogyan került az alapítók közé a mérlegképes könyvelő és termelőszövetkezeti párttitkár, Rácz Lajos, s a gazdasági akadémiát végzett pártonkívüli Cservényük Emil? Merőben más mentalitást, gondolkodást képviselnek. Egyetlen és nem lényegtelen közös voná/suk, hogy a jó szakemberek között tartották számon őket. Keményen dolgoztak, minden jó kezdeményezésért, jó ügyért a tőlük telhetőt megtették. Vezetőik ezért javasolták őket a társadalmi aktívahálózatra épülő ellenőrző szervezetbe. — Törvényünk volt, már. de hogy mit kell csinálnunk, azt nem tudtuk pontosan, még én sem, akit rögtön a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjává választottak — emlékezett Rácz Lajos, a karcagi Május 1 Termelőszövetkezet általános elnökhelyettese. — Túl sokáig persze nem kellett várnunk az első megbízásra. Ebben biztos vagyok, — fűzte hozzá Cservényük Emii!. *— Mindenkinek azon a területen kellett vizsgálódni, amihez értett. Vizes szakember lettem, tavaly a Tiszamenti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalattól mentem nyugdíjba, ha nem is mindig, de általában ezen a fronton volt dolgom mint népi ellenőrnek. A memória szelektál, az első ellenőrzésre már nem emlékszem, de arra igen, hogy a hatvanas években a vízügyi beruházások állandóan terítéken voltak: vízvezeték-hálózat, belvízelvezetés, csatornázás, öntözés. Ügy látszik, ölök gondja az országnak. — Én úgy érzem, nagyon sokat változott körülöttünk a világ — mondta Rácz Lajos. — Az ötvenes évek végén egyre-másra alakultak a termelőszövetkezetek az országban. Karcagon is több, mint 20 volt. Sok szövetkezet, kevés szakember. A nyilvántartások, a bizonylatok ellenőrzésével kezdtük. Tulajdonképpen helyzetfelmérés volt, egyszerű regisztrálás, amit csináltunk és nem vizsgálat. Biztos, hogy ma nagyon elégedetlen lennék a 20 évvel ezelőtti munkámmal. Ma másképp dolgozunk, az ösz- szefüggéseket kutatjuk. a gazdasági hátteret elemezÉdes anyanyelvűnk Országos vetélkedő Az idén tizedik alkalommal rendezik meg a sátoraljaújhelyi Városi Tanács és más intézmények közös szervezésében az Édes anyanyelvűnk országos versenyt. Az ország valameny- nyi megyéjéből, megyei városából, valamint Budapestről összesen hatvankét gimnáziumi és szakközépiskolai, és ötvenöt szakmunkásképző intézetben tanuló diák vesz részt a kétnapos vetélkedőn Sátoraljaújhelyen. Október 22-én kerül sor az írásbeli feladatok megoldására, október 23-án pedig nyilvános szóbeli vetélkedőn vesznek részt a versenyzők. Eredményhirdetésre október 24-én Kazinczy Ferenc egykori pátriájában, Széphalom községben kerül sor. zük, nem azt nézzük, hogyan számolnak, hanem azt hogy hogyan gazdálkodnak. — Kevesebb ellenőrzést végeznek, mint évtizedekkel ezelőtt, de alaposabbat. Kritikáik, javaslataik megalapozottak. Módjukban áll figyelemmel kísérni vizsgálataik utóéletét. Fel tudják mérni, hogy van-e munkájuknak értelme? — Ha nem lenne, nem csináltuk volna huszonöt évig — mondták mindketten- Abban is egyetértettek, hogy nem a nagy leleplezések, a gondatlanságok, a mulasztások, a visszaélések felfedezésé jelenti a sikerélményt, hanem sokkal inkább az a munka, amellyel hozzájárulhatnak az országos döntések telőkészítéséhez. Gyakran bízzák a népi ellenőrökre egy-egy rendelkezés vagy törvény ' hatásának. következményének feltérképezését is. — Mostanában sokat beszélünk arról, hogy az ellenőrzési rendszerben a „népinek” hol van a helye, mi a szerepe, a funkciója. Rácz Lajos véleménye szerint: — Az ellenőrzésre jogosult szervek kiegészítik egymást. A különböző szak- ellenőrzések elsősorban részkérdésekre koncentrálnak. A népi ellenőrök átfogóbb és nem aprólékos, speciális vizsgálatot végeznek. A munkamegosztás a különböző ellenőrző szervek között, ha még nem is tökéletes, de már jóval észszerűbb. mint korábban. Egyre kevesebb a párhuzamos vagy egymást keresztező vizsgálat.’ — De még van, — tette hozzá Cservényük Emil. — Még mindig előfordul, hogy egy helyen egyszerre jelenik meg a bevételi főigaz„Üj operettet” tűz műsorára a szovjet főváros ope- rettszínháza: Kálmán Imre legismertebb darabjait ötvözte Leonyid Zsuhovickij. Az új történet színhelye — mi más is lehetne — a Csárdáskirálynőből jól ismert Orfeum: itt gyűlnek össze a legismertebb Kál- mán-operettek hősei, hogy meghallgassák a mester végrendeletét, — hogy melyikük volt szívének a legkedvesebb. S bár a darab végére kiderül, hogy hagyatékról szó sincs, s a találkozó csak a Csárdáskirálynő kedves, bohém Kerekes Fer- kójának csínye volt, a közönséget minden bizonnyal kárpótolják a Szovjetunióban is kedvelt melódiák. gatóság, a szakhatóság, a felügyeleti szerv és a népi ellenőrzés is. Mi ez. ha nem idő- és energiapocsékolás. Meggyőződésem, hogy a népi ellenőröknek sokkal kevesebb munkájuk lenne, ha a „profik”, üzemen belül és kívül a hivatásuk magaslatán állnának. Nem volt még olyan gondatlanság, visszaélés, amelynek a felfedezése után ne kellett volna megkérdezni: hol volt a belső ellenőr, a vállalati kontroll, a felügyeleti szerv ébersége? Ezen a téren huszonöt év alatt nem történt lényeges változás— Mennyi időt vesz igénybe a megbízatásuk? Előfordult-e, hogy nehezen tudták összeegyeztetni hivatali munkájukkal? — Még sohasem számoltam ki. de lássuk csak! •— és Rácz Lajos sorolta: — Havonta, egyszer tart ülést a megyei NEB. Társadal-. mi elnökhelyettes vagyok, nem mulaszthatok. Két városi NEB-et patronálok, a tanácskozásaikon ott vagyok. Ez évente tíz map. S egv vizsgálat levezetése egy hetet vesz igénybe. Ez durván egy hónap. Mielőtt elmennék a téeszből, úgy szervezem meg a munkát, hogy ne legyen fennakadás. Hu erre nem volnék képes, nem vállalnék társadalmi megbízatást. — Én nem tudom kiszámolni, hogy évente hány napig vagyok népi ellenőr, de már nem is akarom. Nyugdíjas vagyok, az idő már nem számít. Illetve az számít, az fontos nekem, — tette hozzá Cservényük Emil —. hogy ahol csak lehet hasznomat vegyék. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnál pontosan tudják, hogy a nap melyik órájában érnek el otthon telefonon, és örülök, hogy gyakran cseng a készülék. K. K. Az „Esti látogatók, avagy a mester hagyatéka” című előadással az operett műfajának szovjet kedvelői — Leonyid Zsuhovickij maga is több nagy sikerű zenés darab szerzője — Kálmán Imre születésének századik évfordulójára emlékeznek. A moszkvai operettszín- ház megbízásából irt darab először október 28-án kerül színre, a Kálmán Imre emlékhét egyik kiemelkedő rendezvényeként. Október 25-től, amikor Moszkvában, a Csárdáskirálynővel megkezdődik az emlékhét, a zenés színházakban Leningrádtól Minsz- ken, Odesszán és Harkovon át Habarovszkig Kálmán Imre operettjeit tűzik műsorra. Kálmán-jubileum Találkoznak az operetthősök
