Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1982. SZEPTEMBER 11

Arcképvázlat

Répa házi történet: a bíróról

Ez a történet az erős emberről -úgy, ikezdődhefcnet ahogyan azt a nagykönyvben előírják: túl a hegyeken, még az Óperencián is túl egy kis házban élt... Csakhogy itt a . hegyek répából vannak, az Óperen- ciát a mosó jeleníti, a répaház .pedig hatalmas tisztító és szállító berendezésekből álló nagyüzem. Itt dolgozik Ary Lukács.

Persze úgy is kezdődhetne a történet, hogy élt egyszer egy beteges kis gyerek. Nyámnyila, csenevész kisfiúként egyszer elkísérte a barátait egy nagy terembe, ahol felnőttek és gyerekek gyúrták, gyömöszölték egymást. A Szolnoki Cukorgyár lakatos csoportvezetője erről az időszakról mint a legszebb emlékekről beszél. Ráment a fiatalsága? Igen. Edzés és -munka, munka és edzés. Ezzel a változatossággal teltek a gyönyörű esztendők.

— Dohányzik? — kérdi.

— Köszönöm — mondóm. — Sokat szív?

— Húsz-huszonnégyet naponta — így ő. — Amikor abbahagytam a birkózást, megszaladt a súlyom öt kilóval. Na mondom: elő azzal a pakli cigarettával.

Itt a répaházban az üzem- hibáklkal kell -birkózni,, -néki -is meg a tíz beosztottjának. Mondja; ezeknek a berendezéseknek a 80 százaléka a kampány végére kifárad. Cserélni kell az alkatrészeket. Pontosan tudva, ha tessék-lássék módon javítják meg a gépeket, annak a levét — anji nem éppen cukros, sőt -igen keserű — -ők isszák meg. Ez nem olyan áru, ami kimegy a kapun Karakószörcsögre — példáié dzik. Az az 50—60 ezer vagonnyi répa, ami a „házon” keresztül -megy, „megeszi” a berendezéseket. Decemberben már nyúlnak a láncok, forrósodnak a csapágyak, a‘ hidegben jönnek a meleg helyzetek. Ha a répaikaparó szalag megáll, topog a -gváír is, tkét-három óra, ami a nagyobb reparálásokra jut.

Fel kell -kötni a fehérneműt — tréfálkozik — hiszen hosszú kampányra számítanak az idén a gyáriak. A -répa-házban a tíz ember átlagéletkora optimális. Van idős és fiatal. Érzem, amit mond, olyan -mintha kétszer lenne aláhúzva. „Kellenek a korosabb, nagy tapasztalattal bíró emberek. Sokat tanulhatunk tőlük, én is más

is. Azután rájuk mindig számíthatok.”

Látszólag új téma, amiről ezután szót váltunk: „Nem nagyon tetszett a dolog. Prüszköltünk ... így van az újjal az ember. Azután most ránk szakadt a sok szabad idő”. Eddig ugyanis, annak, aki a kampányban " dolgozo-tt nem volt ünnep, meg szabad szombat, meg vasárna-p. Most a -négy műszak megszervezésével ötnapos munkarendben dolgoznák a gyáriak. Olyan ez, mint az ég és föld. Itt 40— 50 éves gépek dolgoznak, amott meg ipari kamerák meg automaták segítik a munkát. A -lényeg azonban, hogy idáig is eljutott a -gyár. Nagy dolog ez — mondja. Kiegyensúlyozottak, elégedettek az emberek.

— Mit csinál „ennyi” szabadidővel ?

— Nem aggódom ... Van

társadalmi megbízatásom, azután most alakítottunk meg egy kisvállalkozást.. „Innovációs brigád”, ez a neve. A gyári újítások kivitelezését vállaltuk,, mi ti- zenkettan, közöttünk villanyszerelőik, lakatosok,

technikusok. Azután a tanácstól -is bizonyosan kapunk a szakér ,'ellmünknek megfelelő megbízatást.

i— Ez az említett órák egy hányadát iteszi ki.

— Bérházban -lakom, a cukorgyár mellett. Ha csak lehet, megyek horgászni. Van egy idősebb kollégám, nem is egy persze, akikkel kocsiba ülünk, és -irány a Tiisza-pairt. A csend meg a természet pihentet. Nyugis dolog ez a horgászás. Vadászni -képtelen lennék, -még a csirke nyakát se-m tudom elvágni.'

A munk-a-heil-yeken nem .oByan tiszták a -mérkőzés szabályai, mint a szőnyegen

— jegyzem meg, eléggé .kétértelműen. Embere válogatja — így ő. Az összeütközések elkerülhetetlenek, az

'élet hozza magával az i-lye-n helyzeteket. Régebben a szakszervezet - műhely bizottságában dolgoztam. Volt ilyen érdek, olyan érdek a vállalaté meg az embereivé vagy Ikü.lön egy-egy embere

— említi. Ezeket kellett szinkronba -hozni. Volt, amikor -megsértődött valaki. „Én például a brigádok értékelésénél keményebben alkottam véleményt, -mart olyan nincs, hogy a hasamra ütök, s beírjuk a naplóba a teljesített vállalást. Aztán a

kampány -idején sokféle ember megfordul itt. Vándorlók, büntetett előéletűek, volt olyan, akii már -gyilkolt. Én úgy vagyok vele, a „tárgyalásnál” a kiindulópont: dolgozzék becsületesen. Az persze igaz, hogy -meg kell találni a hangot a követelés végrehajtását meg ellenőrizni. Nekem persze azt hiszem könnyű, mert meg is tudom mutatni, mit követelek.”

Nyílik az ajtó. Füttye,nte- nek. A gépek zajában ezt lehet legjobban meghallani. Hívják: a csatornából jön lé. Az udvaron pillanatok alatt hatalmas mosott répahalmaz . alakul ki és óriási víztócsa. Tíz perc és folytatjuk a beszélgetést. Mi- másról, mint a -répaházon belüli dolgokról. Említi, a gépek mellett élesebben vetődnek fel a kérdések: Mondják az emberek, nehezebb az áremelések miatt. Meg a lakás ... Különösen fiataloknak hozzájutni, a pénzt előteremteni, nem könnyű. De azt is tudják, hogy keményebb gazdasági helyzetben zajlik mindez. Mindezekhez persze hozzáteszi, hogy a tölteléket vagyis az olyan embereket, aikiik csak vannak a vállalatoknál, ki -kell szűrni. Nálunk is, máshol is.

— Véglegesen szakított a

birkózással ? * * *

— Nem, még bíráskodom és a birkózó -szakosztályban Versenyek szervezésében veszek részt.

— Nem könnyű erős emberekről ítéletet-élkotni.

— Én is erős^toagyok.

— A bíró lehet elfogult?

— Persze — mondja nevetve -— de ez maradjon kő-* zöttünk. A versenyen tárgyilagosan kell dönteni.

— Szeretné, ha a fiai ezt a sportágat vagy térjünk vissza a munkahelyre, ezt a szakmát választanák?

— A nagyobb 10 éves, a kisebb hét. A kicsi az én alkatom, zömök, a -nagyobb, hosszabb gyerek, érzékenyebb lelkületű. Én csodálkozom azon, amit az iskolában -tanulnak, és előírásom számukra nincs. Azt szeretném, persze, ha nálam többet produkálnának, de legalább ennyit.

Hajnal József

Jelentős folyószabályozási és partbiztosítási munkát végeznek a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói Nagyrév térségében. Kihasználva az alacsony vízállást, több millió forintos költséggel a hajóút biztosítása érdekében rendbehozzák ezt a folyószakaszt. A munkálatokat most kezdték el, s mint minden folyószabályozás, ez is több évig tart. A képen: munkában a gépek a folyóparton

Uborkasaláta illata árad a bérház folyosóján. A szabadszombatos családanyák állnak a tea.- ko-nyhák hőségében, és főznek rendületlenül. Az uborka — lévén már augusztus — most a legolcsóbb, hadd egye a család. Azért hús is kerül mellé. Mióta a baromfiaprólékot csomagolják, s a hentesnél is van kara- ’ jón kívül olcsóbb áru, a legszerényebb család se költi el hús nélkül a hét végét. Ez , többnyire szombaton van, mert vasárnap nyáron más a szokás.

Óh, drága nagymami

Szabóéknál hiába nyomom a csengőt. A háromgyerekes család vasárnap hajnalban felül a vonatra, s utazik a falusi nagymamához Igaz, senkinek se igazi pihenés az, de a nagymama ebédje mindmáig gazdagabb, s a kerti fák is kínálják gyümölcseiket. Szabóné ilyenkor főszakácsból kiskuktává válik. Tisztítja a zöldséget, tépi a tyúk tollát, megpirítja a pörkölt alá való hagymát. Délben úgy esznek, mintha a tegnapi, otthoni ebéd is kevés lett volna. A nagymama boldog, melyik öregnek nem az a legnagyobb _ öröm, ha adhat? Ezért aztán hazafelé készülődvén szatyrokba gyömöszöli a tavalyi hízó zsírtól csepegő maradékát, kis zsírban abált szalonnát, száradó kolbászt.

Szabóné estefelé-már olyan fáradt, hogy valósággal vánszorog a férje, meg a gyerekek után a vonathoz Pedig bárhogy is van, a ban- , dát végig kell fürdetni, s a tévéből is jó lenne látni még valamit. Nyáron a tévé' régi filmekkel üti el a vasárnap estéket, népi is rossz,

A nagymama is fáradt, mire valahogy rendberázza az egész nap eltörődött kis házat. A gyerekek annyira élvezik a szabadságot, hogy valósággal letarolnak mindent. A kis cirmos macska még mindig az ágy alól nyávog. Három gyerek nyaggat- ta- egész nap. A kertben kitapostak néhány uborkabokrot, megtépázták a későn érő sárgabarackfa ágait. A nagymama azonban nem bánja, semmit se sajnál. Utálja az őszt, s talán annál is jobban a tavaszt, amikor legfeljebb húsvétkor láthatja az unokáit. Kénytelen azonban belátni, hogy vonatozni hideg télben, esős tavaszokon három gyerekkel nagyon nehéz. Időnként arra gondol, ha meghal, biztosan eladják a házát, s kocsit vesznek az árán. Akkor mehetnek, akármikor, bár a benzin se olcsó már. Ezt el is mondta a múltkorában a gyerekeinek. Meghökkent a válaszon, pedig utóbb igazat adott nekik:

— Ugyan, nagymama, aztán hová autóznánk, ha se maga, se a kert, se a ház nem lenne?

Jaj,

úgy élvezem

A kis Imre már szombaton reggel úgy ébred, hogy párnája alatt ott a felfújható gumiöv. Pedig strand csak vasárnap van nekik, hiába könyörögnek a' nővérével együtt, az anyjuk hajthatatlan. Egyedül félti őket, a fiú még nem tud úszni, s családostól pedig hetenként két napra nem futja. Mindezt alapos számolgatás előzte meg. hiszen a férje is, ő is szereti a napot, a vizet, rájuk férne akár két strandolás is. Az uszoda szombati, vasárnapi belépője felnőfteknek 15, gyerekeknek 8 forint. Tehát csak a belépés négyüknek negyvenhat. Hiába okoskodik, akármilyen olcsón állítja is ki az ebédet — meg az uzsonnacsomagot,-a legkevesebb gyümölcs nélkül hatvan-hetven forint négyüknek. ÉS ugye strandokon sok a csábítás .. . Árulnak vattacukrot ötért, kólát, fagyit, lángost, kukoricát, olySzabad péntek, szabad sz*

szabad... .

kor dinnyét is. S akkor még arról a két-három üveg sörről nem is beszéltünk.

Kovácsék ezért vasárnap reggel pakolnak ki a strandra. A pénztárca , a biztonság kedvéért az anya kis szatyrában lapul, s ő igyekszik legalább a délelőttöket átvészelni. Hanem délután — ha az idő engedi, estefelé— már a gyerekek sem áznak állandóan a vízben. Sőt! Járkálnak, nézelődnek. Ilyenkor mondogatja magában a rég tanult mondókát: Az én szemem olyan kerek, / ahányat lát, annyit szeret *... (Ennek a strófának többszöri- elmondása után kézzel foghatóan soványodik a pénztárca. Pedig a java még hátra van! A strandr-ól nem lehet egyenes úton hazavánszorogni, akármennyire nap'szíttak, ázottak, sort állnak a szállónál, ahol a város legjobb fagylaltját mérik.

— Szavamra — mondta a hét közepén Kovácsné, amikor az árak miatt keseregtek a szomszédasszonyokkal — egyszer legalább kezdődhetne záporesővel egy vasárnap.

Harmincezer- szer hat

Bognár a jókezű esztergályos ugyancsak elcsodálkozott, amikor rájuk szakadt az örökség. Egy holdnyi kukoricaföldet örököltek a városszéli ugaron. Az első években sehogyse ízlett a kapálás, s őszön eladni is alig tudta a termést. Nem is volt belőle sok haszna, pedig a munkabérét, a családét kevésre becsülte. így aztán az)'őszön úgy döntött, meghirdeti, eladja.

A hirdetésre jött jó pár érdeklődő. Alkudtak persze, s mondták, inkább a földszeretet vétet velük birtokot, mint a haszonvárás. Hanem jött egy harminc körüli fiatalember Js, aki kerek-perec megmondta, ő ebből a földből egy év alatt kihozna egy kocsit.

Bognár felesége rácsodálkozott az emberre. A férje épp nem volt otthon, s míg hazavárták, kikérdezte alaposan.

— Nem foglalkoznék takarmánykukoricával, az biztos — mondta a fiatalember. — Jóízű . csemegekukoricát vetnék, összeültem egy mezőgazdásszal, ő azt mondja, egy kis holdon, ha jó a termés, legalább harmincezer cső megterem.

Bognárné Ifttta magát, amint a vásárcsarnokban először három, aztán két forintért árulná a csemegét.

— Egy frászt kettőért, háromért ! Éréskor kivenném az összes szabadságom, szólnék az öcsémnek, s hárman, mármint a feleséggel együtt három strandon főtt kukoricát árulnánk hétért, hatért. Tessék kiszámolni, harminc- ezerszer csak hat .forint,, mennyi az?

Szerencsére Bognár túlórázott, s másnap már ajkukon csendes mosollyal azt közölték az érdeklődőkkel," nem

• adják el a földet, meggondolták.

Bognár július közepétől, asszonya július végétől kérte ki mind a 24 nap szabadságát. Ai gimnazista lány nem keresett nyári munkát, s csupán abban állapodtak meg a szomszéd autótulajdonossal, hogy amikor csak teheti, kifuvarozza őket a strandokra. Ha'talmas kosarakban, gondosan, gusztusosán tálalt kukoricával szolgálják a strandolok ellátását. Meg a boldogulásukat. Mondanom se kell, augusztus tizediké óta már saját kocsival járnak. Kis rozoga Trabantot vettek, huszonötért. Majd a szezon végén cserélik. Jó az idő, sok a strandoló.

Bognárék úgy tervezik, ősszel egy kis külföldi kiruccanást is megengednek maguknak. Emiatt a gimista

lány háboro-g. Neki mi a haszna, kérdezgeti, és ajkát lebiggyesztve rágja a nem^ rég kapott hatezer forintos nyakláncot.

Négy szürke fai

■ Jó, jó ez a garzon, de nyáron mégis sokszor elviselhetetlen. Jolánka július húszadikán majdnem elsírta magát, amikor jó két hónap kórház után kinyitotta kis lakása ajtaját. A meleg valamilyen rqgsz szagokkal terhesen tört rá. Elbotorkált az erkélyajtóig, kitárta, megnyitotta mind a két vízcsapot, s csak jó két órahossza múlva érezte, hogy a lakás kiszellőzött.

Délben elbotorkált a Centrum étterembe. Mióta nyugdíjas, sehol ilyen jó helyet imég nem lelt magányos ebédje elköltésére. Csak meg kellett szokni, hogy számla, tálca, eszcajg a kezében, s pillanatok alatt megkapta a gőzölgő leveskét, s főzeléket. Húst ritkán kért rá, s most is úgy akarta. Aztán, hogy látta, még rántott borjúmá- , jat is kínálnak, megváltoztatta szándékát. Elvégre ma ünnepel. Kiengedték a kórházból, sokkal, de sokkal jobb erőben érzi magát.

Hazafelé menet vett egy fél kiló őszibarackot a piacon. Dél felé már olcsóbban adják. Amikor a szomszéd- asszony leszámolta a kéthavi nyugdíját helyesebben a lakbér-, gáz- és villanyszámlákkal rövidült pénzét, így is elégedett volt. A nyugdíjasnak jó két hónap kórház spórolás is. Persze, ha a szomszédasszonyon kívül más látogatója lett volna, talán könnyebben telnek a napok. De ő már magányos, mindig is az volt. Valahol élnek, nem is túl messze rokonai, de ő soha nem közeledett. Még azt gondolták volna, rájuk akarja akasztani a magányát.

A jó ebéd után ledőlt egy kicsit. A nap már nem sütött a szobába. Eszébe jutott, hogy holnap szombat lesz. Szabad szombat — az ő munkáséletében nem volt még ilyen, így különösebben nem is érdekelte.

Két hónapig nem nézett tévét, így este eszébe se jutott. hogy átmenjen a szomszédasszonyhoz, pedig az várta. Egy kis madártejet tett neki a hűtőbe, hadd örüljön szegény — hátha visszaadhatja még egyszer a jóságot. Ki előbb, ki utóbb szorul rá.

Hogy Jolánka a meséig nem csöngetett, gondolta, ránéz. Az öregasszony örült a szíves hívásnak. A rhadártej jobban esett, mint az ebéd, pedig részletesen elmesélte, micsoda jó napja volt a Centrumban.

A film első negyedórájában rájöttek, hogy nem értenek semmit az egészből, így aztán lehalkították a hangot, s Jolánka mesélt. A kórházi emlékek, a betegségek és emberek, esetek és szomorúságok peregtek, mint a film képei.

Elszunyókáltak közben egy-egy kicsit. Aztán az órára néztek, villanyt gyújtottak, s megállapították, bizony megint öregebbek lettek egy nappal.

— Szombat van, szabad szombat — mondta a szomszédasszony, s megvárta, amíg Jolánka kulcsa megfordult a zárban. ,

És egyikük se álmodott se szombatról, se vasárnapról.

A folyó túlpartján néha dör- gött, s egy-egy villám is benézett a garzonok nyitott erkélyajtaján. A hajnál aztán elűzte a.felhőket.

Szombat, nyári ' vakmeleggel, sugárzással, a szabadság ezernyi lehetőségével. - Ki mint él vele .. .

Sóskúti Júlia