Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
6 Nemzetközi körkép 1982. SZEPTEMBER 25. FŐPRÓBÁK Hem a színházi évad elejét jelző főpróbáikról írok most, holott ezekhez szokott a toliam — hanem néhány olyan játékról, mely ellen ízlésem tiltako- koziik. Háborús játékokról van szó. Nemrégiben a kaliforniai Livermore-ban tizenöt magasrangú amerikai katonatiszt vonult el jól árnyékolt szobákba, hogy lejátssza ama kétmillió dollárért készített legmodernebb kompjúter-rendsze- ren a harmadik világháborút. A kompjúter egy úgynevezett „szimulátor”, vagyis a valóságot idézi fel kísérteties hűséggel. Másodpercenként kétmillió utasítást képes magába fogadni ez a kompjúter, s húsz másodpercbe telik, amíg a kétmillió információt feldolgozza. Az eredményről tüstént tudósítja a hatalmas képernyő előtt ülő játékost. De ugyan mi van a képernyőn? Az Egyesült Államok védelmi-térképészeti intézete a teljes földgolyó részletes hegy- . és vízrajzát, városainak és falvainak a sorát táplálta be az ördögi masinába, tizenöt négyzetkilométeres nagyságrendig. Eg'’' gombnyomás és előttük van Alaszka, a FüLöp-szige- tek, a Falklandok, vagy éppen Cegléd és vidéke. A választás azonban nem ötletszerű. A kaliforniai Livermore-ban legutóbb egy valószínűleg feltételezett hadihelyzetet játszottak le: a kinagyított térkép Bad Hersfeldet ábrázolta — egy, Bonntól százhúsz mérföldre fekvő helységet, mely ellen 'felindultak — a játék logikája szerint — az ellenséges tankok. A kompjúter előtt ülő tiszteknek az volt a dolga, hogy e kihívásra a rendelkezésükre álló légi, szárazföldi, klasszikus és rakétával felszerelt hadsereggel válaszoljanak; döntéseik jogosságát pedig a kompjú- iter igazolta vissza. Forrásom, a Time Magazine augusztus 16-ii száma, nem titkolja el, hogy ezek a döntések, a kompjúter véleménye szerint, nem feleltek meg éppen a legkorszerűbb taktikai vagy stratégiai előírásoknak. Mit csinál ilyenkor a katona? A' légkondicionált kaliforniai 'teremben ülő, jól kiképzett és felkészült tiszt? A gombhoz nyúl, mely egy nukleáris háborút robbanthat ki. A kompjúternek nincsenek érzelmei egészen pontosan visszajelezte a pusztulás méreteit. „Szent füst” dadogta az egyik meglepett tiszt, amikor a képernyőjén romokban heverni látta egész Nyugat-Németorszá- got. Egy másik tiszt: „Mindez iszonyú hidegvérrel történik. Amikor ránéztem a képernyőre, mintha egy ko- koporsóba bámultam volna.” A képernyő-gyakorlat tanulsága az volt, hogy a legkisebb nehézség esetén a tisztek többsége azonnal és habozás nélkül a megatonnák arzenáljához nyúlt. Nem vigasztal engem a M. I. T. professzorának értékelése: „Ez a kiképzés ellentétes hatásokat válthat ki. Egyfelől fékező erejű lehet, mert elképzelhetővé teszi a nukleáris háborút, másfelől iszonyt ébreszthet bennünk. A kompjúter azzal szembesít, amit a legszívesebben elnyomnánk magunkban: azt a durva tényt, hogy itt bolygónk túlélési esélyeivel játszadozunk.” Nem sok kommentár kell ehhez. Legfeljebb annyi, hogy a szellemesen Janus- nak keresztelt kompjúterjá- ték nem olyan kétarcú, mint a latinok egykori istene. A visszatetszést ugyanis. amit esetleg ébreszthetne, már eleve az a feltételezés szüli, hogy a nukleáris háború lehetséges, sőt valóságos alternatívát kínál. Azaz: lehetőségét előbb fogadnák el, mintsem az visz- szatetszést szült volna. Háborús játékokat, szimulált csatákat a tizennyolcadik század óta játszanak. A Hyde parkban lejátszották a Waterlooi csatát; a római Pizaza Navonát elárasztották — egy tengeri csata kedvéért. Nem játszottak még a világon olyan háborús játékot, amelyet meg ne próbáltak volna megvalósítani. Ezért tartom én úgy, hogy Janusnak csak egy arca van a ikompjúterszobában, s hogy milyen ez az arc; — erre már felelt az egyik tiszt. Mintha egy koporsóba néznénk. Aki azt hiszi, hogy itt csupán egy elhanyagolható jelentőségű „főpróbáról” van szó, téved. Janus csak az egyik program a sok közül. Az amerikai kongresszus vizsgáló bizottsága előtt számolt például be az amerikai postaszolgáltatás vezetője a nukleáris háború utáni levél- és táviratkézbesítésről. (Time Magazine, augusztus 23.. 24. oldal.) „A túlélők megkapják a postájukat.” Bevallotta ugyan a postai szolgáltatások vezetője, hogy bizonyos szolgáltatásokat kénytelenek lesznek felfüggeszteni. Így nem lesz expresszlevél. A kézbesítést azonban akkor is fönntartják, ha a túlélőknek elfogy a bélyegkészlete. Valamennyiünk megnyugtatására az amerikai posta már valóságos előkészületeket tett a nukleáris háború utáni levél- és csomagkézbesítés biztosítására. Egy demokrata szenátor megkérdezte a postadirektort, hogy mire jó ez az egész, hiszen: „Nem lesznek címek, nem lesznek utcák, nem lesznek háztömbök és nem lesznek házak.” Külön cikket írhatnék arról a lelkivilágról, amely a kongresszus előtt fellépő postaigazgató sajátja. Egyfelől őrjítő hiúság tombol benne: a posta becsületéé, mely íme még egy világkatasztrófa után is ellátja dolgát. Micsoda önteltség — a posta akkor is működik, ha nincsen címzett. A bürokrata nem a tevékenység célját látja, csupán rutinját, Én ezt a postásgondolkodást még veszélyesebbnek tartom, mint a kaliforniai katonákét. Végtére is a katonának szakmája a pusztítás; főpróbáikat, mint tudjuk, a civil lakosság immár sikeresen hiúsítja meg a második világháború óta; itt csak főpróba van, de nincs előadás. Az amerikai' postaigazgató nyilatkozatából azonban kisüt valami, ami a főpróbából mindenáron előadást akar kicsikarni. A humámumelienesség. Sokan kérdik és nem egyszerű rá válaszolni, mit tehet az egyes ember, a kisebb közösség a milliós kompjúterek vezérelte hatalmaik ellen. A postaigazgató példájával válaszolok. Mindenütt, ahol megjelenik az ő gondolkodásához hasonló emberellenesség, formalizmus, gőg. bürokrácia — kísért az a szellem, mely az emberiséget egy katasztrófába sodorhatja. Azóta, hogy ezt a cikket olvastam, rosszkedvűen veszem kezembe tengerentúlról érkező leveleimet. Akikor is kézbesíteni fogják, ha már... Ungvári Tamás Két malomkő között „Siralomvölgy” — számokban Sok mindennek kellett a .világgazdaságban történnie ahhoz, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Alap. az IMF most nyilvánosságra hozott évi jelentését a tartózkodó és mélyen konzervatív Neue Zürcher Zeitung gazdasági rovata ilyen címmel közölje: „A világgazdaság a siralom völgyében”. Kockázatos művelet A részletes és elemző jelentés számos területre kiterjed, középpontjában a munkanélküliség páratlan méretű burjánzása áll. A jelentés benyújtásának napjaiban hajtotta végre Reagan amerikai elnök azt a kockázatos gazdasági műveletet, amellyel 180 fokos fordulatot hajtott végre egész korábbi gazdaságpolitikájához képest. Adócsökkentési filozófiája meghazudtolva, kénytelen volt emelni az adókat. Erre az amerikai gazdaság mai helyzetében elsősorban az kényszerítette, hogy tízmillió fölé emelkedett az amerikai munkanélküliek száma, és elérte a munkaképes lakosság 10,8 százalékát. A munkanélküliség szerkezete még ijesztőbb: a 16—20 év közötti korosztály esetében 25 százalék, a néger lakosság soraiban csaknem 50 százalék a munkanélküliek aránya. Hozzá vehetjük, hogy az ipani termelés Amerikában jelenleg több mint hét százalékkal kevesebb, mint egy esztendeje, és pillanatnyilag semmi jel nem mutat föllendülésre. A munkanélküliség pedig immár politikai feszültséggel fenyeget. Közben a tőkés világ legnagyobb hatalmának helyzete természetesen kihat az egész világgazdaságra, különösképpen a többi tőkés országra. Ami az ipari termelést illeti, az csak Japánban ért el szerény, alig több mint két százalékos emelkedést az egy évvel ezelőtti helyzethez képest. Az összes többi vezető tőkés országban csökkent az ipar termelése, s egyúttal nőtt a munkanélküliek száma. A dolgozó lakossághoz viszonyított arányt tekintve az Egyesült) Államokat csak Nagy-Britannía előzi meg 12,5 százalékos munkanélküliségi aránnyal. Ezt követi Franciaország, ahol 8,4 és Nyugat-Németor- ország, ahol 7,7 százalék a mutatószám. A Nemzetközi Pénzügyi Alap torinói konferenciáján A. W. Clausen, a Világbank elnöke, borúlátó beszédet mondott (Telefotó — KS) Abszolút számokban ez azt jelenti, hogy Angliában hárommillió körül van a munkanélküliek száma, Franciaországban két és fél, Nyugat-Németországbam pedig kétmillió körül ingadozik. Figyelemreméltó, hogy az utolsó 12 hónapban a munkanélküliség növekedési üteme mindenütt felgyorsult. Különösen látványos ez Nyugat-Erópa gazdaságilag legerősebb országában, az 'NSZK-ban, ahol egy esztendő alatt 40 százalékkal növekedett a munka- nélküliek száma. A növekedési ütem Anglia és Franciaország esetében is évi 18 százalék fölött van. . Gyorsuló hanyatlás A tőkés országok legszélesebb körű gazdasági szervezetének, az QECD-nek párizsi titkársága szerint karácsonyra a vezető ipari országokban a munkanélküliek száma eléri a 30 milliót. A következő esztendőben, 1983-ban pedig akkor is 32 millió fölé emelkedik, ha közben — ami egyáltalán nem bizonyos — a jelenlegi gazdasági visszaeséssel szemben három százalék körüli gazdasági inövekedés bontakozna ki. S a kén még nem teljes. Számos nagy tőkés országban, amelyek nem tartoznak a kiemelt vezető államok csoportjába, a munkanélküliség ennél is súlyosabb. Spanyolországban meghaladja a 15 százalékot, az ország legszegényebb tartományaiban a 20 százalékot. De még olyan országban is, mint Kanada, 12 százalék körül van a munkanélküliek aránya. , A tőkés világ két malomkő között: őrlődik: a munkanélküliséggel szemben ott az infláció is... A gazdasági visszaesés és a munkanélküliség szorító erején pedig egyelőre nem változtat, az sem, hogy rendkívül kemény gazdasági intézkedésekkel számos országban sikerült csökkenteni az áremelkedés ütemét. Rendszerint éppen ott, ahol a munkanélküliség növekedése a legmagasabb. Az angol konzervatíz kormány például nyolc százalékra, a Reagan-rezsim 6,5 százalékra szorította le az inflációt. Az ár persze magas: a béremelés erős visz- szafogása következtében a reálbér stagnál, vagy csökken. Az egész világ gondja A szolid svájci ilap ezért választotta a „siralomvölgye” kifejezést. Félreértés ne essék: a tőkés világ vezető országaiban kibontakozott makacs válság az egész világgazdaság számára kedvezőtlen. Az exportpiac szűkülése és a magasodó protekcionista intézkedések korszaka fokozza a külkereskedelemben erősen érdekelt néhány szocialista ország nehézségeit. Még élesebben rontja a rendkívül kis gazdasági tűrőképességgel rendelkező fejlődő országok kilátásait. Ezek az országok a maguk rendkívül alacsony szintjéhez képest is csak évi két százalékkal tudták bővíteni gazdaságukat az elmúlt 12 hónapban. Az évtizedek óta tapasztalt legalacsonyabb növekedési arány ez. S náluk mindez párosul a lakosság számának rendkívül gyors növekedésével, ami azt jelenti, hogy az egy főre jutó jövedelem rohamosan és tragikus mentékben csökken, éppen ott, ahol az általános szegénység következtében a legkisebb megingás a szó teljes értelmében vett tömegnyomort fokozza. (—i —e) Összeállította: Constantin Lajos az előrelépéshez. A déli körzetben népszerűsíteni kell az említett „khoan” rendszert, hiszen adottságaik folytán elsősorban a Me- ikong-vidéke válhatna az orMézbegyűjtés Thai Binh-ben. Vietnamban körülbelül 24 ezer méhcsalád termékét gyűjtik be, s 1982-ben csak az állami gazdaságokban több mint 200 tonna mézet állítottak elő szag éléstárává. Igaz, ehhez nélkülözhetetlen a fogyasztási cikkek termelésének fokozása, ment különben a kistermelők nem lennének érdekeltek nagyobb pénzbevétel elérésében. Folytatni kell •— de megfontoltan, a körülményekhez igazodva — a szövetkezetesítést. (A hivatalos értékelés is elismeri, hogy délen még csak a szocialista gazdálkodási formák meghonosításának kezdetén tartanak.) Sokat remélnek a szerződéses rendszer más termékekre való kiterjesztéséről, s kedvezőbb felvásárlási áraikkal ösztönözni akarják az állattenyésztést. Szegő Gábor Vietnam Gondok és reformok A begyűjtött földimogyoró zsákokba rakása a Hanoitól északnyugatra lévő Vinh Phu tartományban. Idén már ezer hektárról takarítottak be termést R ekordtermést takarítottak be tavaly Vietnamban: 15 millió torma gabona (elsősorban rizs), került a raktárakban a távol-keleti baráti államban. A csúcseredmény elérése nem csupán a valamivel kedvezőbb időjárásnak volt köszönhető, hanem a hanoi vezetés tudatos intézkedéseinek, reformjainak is. A tavaszi pártkongresszus elfogadta a mezőgazdaság és élelmiszertermelés elsődleges fontosságát. Az idei célkitűzés az ifit hozott határozatok nyomán még feszítettebb: 1982-re 16 millió tonnát irányoztak elő. Egyre szélesebb körben vezetik be a szerződésesrendszert. E „khoan” nevű rendszer lényege, hogy a terményfelesleget a paraszt- családok szabadon értékesíthetik — akár az államnak, megemelt felvásárlási áron —, akár a szabad piacon. A lényeg a termelési kedv növelése, hiszen a gyorsan szaporodó lakosság ellátásának biztosítéka, a jegyrendszer hiányosságai elleni küzdelem nehéz feladatot jelent. Pedig nem a munkabírásban van a hiba. Akit hivatása, vagy érdeklődése — utazási kedve egyszer is elvezérelt a délkelet-ázsiai szocialista országba, soha nem felejti azt a tiszteletreméltó, szinte emberfeletti tevékenységet, ami a vietnami földeken folyik. Az elárasztott rizsföldek aprólékos gondozása, a combközépig vízben végzett palántázás, a lomha bivalyokkal való nehézkes szántás azonban kevéssé hatékony. S akad más gond is elég: az elmaradottság ezernyi nyűgével, a kényszerű, állandó katonai készenlét terheivel harcoló Vietnam az élet minden területén nehézségekkel küzd. Kínzó az energia-, alkatrész- és műtrágyahiány, alacsony a szakképzettség, szállítási és tárolási hiányok csökkentik a termést. Nem problémamentes az új gazdasági övezetek programja sem. A nagyvárosok zsúfoltságának enyhítésére az előző ötéves tervben körülbelül 1,5 millió embert költöztettek át új körzetekbe, s 1981—85 között hasonló célt tűzték maguk elé. A kiköltözők rendkívüli juttatásokban részesülnek, de a spártai életkörülmények sokukat visszarettentenek. Vietnamban rendkívüli erőfeszítésekre van szükség
