Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
Nemzetközi körkép 1982. AUGUSZTUS 7. CBM a bizalom három betűje Napjainkban a nemzetközi politikában sokat beszélnek a bizalomerősítő intézkedésekről. Forgalmaznak velük a szovjet—amerikai dialógus témái között, a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon; hosszan vitatkoztak — s majd várhatóan vitatkoznak újra — róluk a madridi Európa-tanácskozáson. Miről van szó tulajdonképpen? A bizalomerősítő intézkedések (az angol kifejezésből — Confidence Building Measures — alkotott rövidítéssel: CBM) nem érintik .közvetlenül a leszerelést, nem korlátozzák a katonai kapacitást. Mindösz- sze bizonyos magatartási, cselekvési normákat, elsősorban tájékoztatást írnak elő, vagy konzultációkat javasolnak a félreértéseket eredményező helyzetek elkerülése érdekében. Félreértések, a tapasztalat szerint, könnyen bekövetkezhetnek. Nemzetközi gyakorlat, hogy a szembenálló fél erejére vonatkozó elégtelen információ túlzott fegyverkezéshez vezethet. Ebből adódott tehát a következtetés, hogy — a „túlreagálás” mérséklése érdekében — szembenálló államoknak célszerű egymás rendelkezésére bocsátaniuk bizonyos ismereteket. Vagyis a CBM — a bizalomerősítő intézkedések összessége — a szembenálló felek politikai és stratégiai szándékainak kölcsönös jobb megismerését szolgáló tájékoztatást jelenti. Az elterjedt felfogással ellentétben az említett intézkedések egyébként nem csupán közvetlenül a katonai területet érintik. Ilyen a szovjet és az amerikai kormány között 1963-ban létrejött megállapodás a „forró drót” megteremtéséről is, hiszen ez a politikai enyhülést szolgáló konkrét intézkedés elsődlegesen a félreértések gyors tisztázását szolgálta. S noha a CBM először az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányában használták, a bizalomerősítésnek vannak már történelmi előzményei. A mai értelmezés szerint ilyen intézkedés például a Törökország és Görögország között 1930-ban aláTrt jegyzőkönyv, amely új hadihajók építésénél, vagy fegyverzetük megváltoztatása esetén előírta a másik ország hat hónappal korábbi tájékoztatását. Ide sorolhatók a veszélyhelyzet esetére konzultációt előíró megállapodások; például az 1971-ben elfogadott szovjét—francia együttműködési elvek, vagy a nukleáris háború ‘véletlen kitörésének megelőzéséről kötött 1973-as szovjet—amerikai szerződés. A bizalom erősítését két tényezőcsoport indokolja: az egyik politikai, a másik katonai-technikai jellegű. A politikai ok háttere: a fegyverkezési hajsza mind veszélyesebb méreteket ölt. A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet adatai szerint napjainkban a világ percenként egymillió dollárt fordít fegyverkezésre. Ebben a helyzetben mi azért széliünk síkra, hogy a népek ne puskaporos hordó tetején éljenek, s jogos önvédelmüket minél kevesebb fegyverrel biztosítsák. Ehhez pedig kell a kölcsönös bizalom, amelynek építését a CBM segítheti. Ami a katonai-technikai okokat illeti, itt elsősorban arról van szó, hogy a tárgyalásokon a fegyverzetek eltérő jellege mind jobban megnehezíti a számszerű összehasonlítást. A nehézségek viszont fokozzák a pesz- szimizmust, tehát ismét indokolt a CBM iránti érdeklődés. A bizalomerősítő intézkedések keretében a helsinki záróokmány első fejezete ajánlja, hogy az aláíró államok jelezzék előre azokat a nagyobb hadgyakorlatokat, amelyeken a résztvevő csapatok létszáma meghaladja a 25 ezer főt. Az előrejelzést legalább 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. Egyúttal intézkedtek a megfigyelők cseréjéről. A madridi Európa-tartács- kozáson kölcsönösen megpróbálnak továbblépni. A szocialista országok például szeretnék, ha leszállítanák a bejelentési kötelezettség alá eső hadgyakorlatok létszámszintjét 20 ezer főre, s ha az előrejelzés nem három héttel, hanem három hónappal korábban történne. Lehetséges volna kiterjeszteni az előrejelzési rendszert a nagyobb katonai mozdulatokra, továbbá a határok közelében folytatott légi és haditengerészeti gyakorlatokra is. A feltételes mód használata nem véletlen. A bizalomerősítő intézkedések ugyanis nem választhatók el az államok általános politikai-stratégiai szándékaitól, s így nyilvánvaló, hogy csupán a katonai enyhüléssel párhuzamosan lehet szó az ilyen intézkedések körének bővüléséről. A CBM mégis különös figyelmet érdemel ebben a nemzetközi helyzetben, amelyben ennyire meggyengült a megegyezéshez elengedhetetlenül szükséges kölcsönös bizalom. Halász György A tri/ateralizmus problémái Japán és a többiek Esztendőkkel ezelőtt, amikor Jimmy Carter voltaképpen még nem is volt a Fehér Ház lakója, Zbigniew Brzezinski, későbbi nemzet- biztonsági főtanácsadója megteremtette az úgynevezett trilaterális, háromoldalú bizottságot. A célkitűzés az volt, hogy a nyugati szövetségi rendszerek három alapvető tényezője — az Egyesült Államok, Nyugat-Euró- pa és Japán — jobban ösz- szehangolja világpolitikai tevékenységét. Carter az 1980-as választáson megbukott, vele együtt Brzezinskinek is ki kellett költöznie a Fehér Házból, de a trilaterális eszme maradt. A bizottság nemrég Tokióban tartotta legutóbbi ülését. A téma is a régi volt, ám a körülmények megváltoztak. Az az egyenlőtlenség, amely az Egyesült Államok—N yugat-Európa—J a- pán viszonyt kezdettől jellemezte, mind erőteljesebben jelentkezett, a gazdasági érdekütközések hevesebbek lettek. A hármasság olyannyira bonyolult, hogy még fölvázolása is nehezen követhető. Egvfelelől ott van az USA— Közös Piac ellentét, amely napjainkra minden eddiginél jobban kiéleződött. Köztudomású az a vita, amely a Szibéria—Nyugat-Európa földgázvezeték ügyében kirobbant. A tengerentúl nehezen áll talpra, Reagan Benzinkút az őserdőben? Az Amazonas menti brazíliai- őserdőben honos a Copaiba-ía. Különös tulajdonságát a közelmúltig csupán a bennszülöttek ismer-- ták, akik bevágták a kérgét,- és. a fáb%l csordogáló lét sebgyógyításra használták. Melvin Calvin,, a ' Nobel- díjas kémiaprofesszor Amazonas menti kalandozása során egyszer egy bennszülöttől kapott ebből a nem túl illatos folyadékból. A szag emlékeztette* őt a kőolajra. A dzsungelben vegyileg ugyan nem elemez» te; de megtöltötte vele DiéGyógyir de nem az autósoknak scl-kocsi.iának tartályát és — várakozásának megfelelően — az autó elindult. A tudós beszámolt .az esetről egy folyóiratban. A szakemberek' világszerte már- már reménykedni kezdtek, hogy a „zöld olajjal'’ nía- holnap helyettesíthetik a „fekete, aranyat”, a kőolajat. Elméletileg ez lehetséges is, de gyakorlatilag? Vajon hogyan volna megoldható. hogy minden autósnak legyen egy saját Copaiba-erdeje, ahol csak megáll az egyik la alatt, bevágja a keidét, s feltankol a csordogáló masszával? Nyilván sehogy, hiszen a „kőolajfa” csak a trópuson honos. Egyébként egy százéves, óriás Copaiba- fa két óra alatt 20—30 liter „nyersolajat” ad, utána viszont fél évig pihentetni kell: egy .hektárnyi Copai- ba-ültetvényről évente csupán hét tonna, üzemanyagot kapnának a gépparipák. Bár a brazil kormány- — kísérletként — most hatezer ilyen facsemetét ültet- tetett el. nyersolaj-ügyben- egyelőre még az OPEC-cel tartja a kapcsolatot... (zp) gazdasági tervei lassan hozzák meg a kívánt eredményt. Washington mesterségesen magasan tartja a bankka. matlábat, hogy belső inflációját leküzdje, ez a politika viszont aláássa Nyugat-Európa válságellenes lépéseit. Magán a Közös Piacon belül ráadásul Nagy-Britannia szembenáll partnereivel az egységes mezőgazdasági árak kialakításának kérdésében. Következésképpen a háromszögben két szár már eleve nem akar illeszkedni. A legnagyobb gondot azonban szinte mindenütt a japán probléma okozza. A távol-keleti szigetország mind több iparágban keríti hatalmába a piacokat. Jellemző módon az Egyesült Államok kijelentette: Tokió vesse magát alá önként az önfegyelemnek, mielőtt Washington maga folyamodna kényszerhez, azaz korlátozzák a kivitelt az amerikai piacra, elsősorban a színes televízió, a gépkocsi és a képmagnó kínálatában. Ennél is komolyabb a gazdasági küzdelem Nyugat- Európával. A világ autógyártásának élvonalában lévő nyugatnémet, francia és olasz gépkocsiiparnak a japán vetélkedéstől már nem csupán a külpiacokon kell tartania, hanem odahaza is. A japán autók elhódították a nyugatnémet, francia, olasz, holland és belga vásárlók tekintélyes részét. Még rosz- szabb a helyzet a szórakoztató elektronika — Hi-fi-to- rony, magnó, televízió, képmagnó — terén. Az NSZK- beli Telefunken, ez a régi, patinás vállalat például a csőddel küszködik a Pioneer, Sanyo és Sony márkájú cso- datérmékek özöne miatt. A trilaterálisok legutóbbi tokiói tanácskozását ez az éles ellentét szinte csatatérré változtatta, jórészt csak. a különbségeket. az érdekellentéteket foglalhatták jegyzőkönyvbe. A ■ derűlátók mégis reménykedhek a végső .percben kialakított kölcsönös ígéretekben, de maguk is tisztában vannak vele: mindenféle komptomisz- szum,hatálya ideig-óráig tart csak, utána a viadal kezdődik elölről. Sőt, általában még hevesebb formában. . Várkonyi Tibor Magyar—szovjet vegyipari együttműködés Közösen a nagyobb terméshozamért A műtrágyák és a növényvédő vegyszerek gyártásában nagyszabású közös munka folyik a szocialista közösség országai, köztük a Szovjetunió és a Magyar Népköz- társaság között. A szovjet és a magyar szakemberek együttműködéséről esik szó az alábbi beszélgetésben, amelyet Rudolf Kobal, az APN tudósítója folytat Valentyin Koltunovval, az Ásvány- és Műtrágyagyártási Minisztérium külkapcsolatok hivatalának vezetőjével. — Köztudomású, hogy vegyszerek és műtrágyák széleskörű alkalmazása nélkül manapság elképzelhetetlen a mezőgazdaság. A növényeknek szükséges tápanyagok idejében való talajba- juttatása esetén a terméstöbblet minimum 10 százalék. Ezért nyilvánul meg világszerte oly nagy kereslet ezek iránt az anyagok iránt. Kollégáinkkal, a magyar vegyészekkel igen gyümölcsöző kapcsolat alakult ki egy sor kérdés közös megoldásában. Ezek a kapcsolatok különösen intenzívekké váltak az 1976 decemberében kötött agrokémiai megállapodás után. A fő cél különböző növények terméshozamának növelését hatékonyan befolyásoló műtrágyák létrehozása. A szovjet vegyipar például vállalta, hogy a magyar mezőgazdaságot ellátja nitrogén-, kálium- és foszfortartalmú műtrágyákkal, amelyeknek gyártása tudvalévőén a legenergiaigényesebb. A nitrogénműtrágyák (a karbamid. az ammóniumnit- rát) Ukrajnából és Belorusz- sziából. a káliumműtrágyák (ammofosz és mások) Kazahsztánból és Kingiszepp városából, érkeznek Magyar- országra. A Szovjetunió még a hatvanas évek elején megállapodást kötött Bulgáriával,. Magyarországgal. az NDK-val. Lengyelországgal és Gsehszlovák-iával arról, hogy Kingiszepoben az értékes nyersanyagért cserébe az említett országok műszaki és pénzügyi segítségével fosz- fórBányút és dúsítóművet építenek. Később, a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megfelelően még egy üzemet éní- tettek az. érdekelt tagállamok. s ez 1976 óta ammo- foszt szállít nekik. Ám a megtermelt gabonát és zöldséget tárolni is kell, meg kell védeni a kártévőktől, a kedvezőtlen hőmérsékleti és időjárási viszonyoktól. Vegyszerekre szükség van a növényeknek az elgyomoso- dástól való megvédésében is. Kiszámították, hogy csupán a gyomirtók segítségével a világ termésének legalább afelé megtakarítható. S bátran kijelenthetjük, hogy magyar barátaink ezen a téren sikereket értek el. Egy sor aktív hatású növényvédő vegyszert (különféle herbicideket) fejlesztettek ki, amelyeket igen hatékonyan használnak a földeken. Külön- a szovjet mezőgazdaság számára tíz különféle típusú növényvédő szert dolgoznak ki. Ezek közül hat készítményt már sikeresen kipróbáltak moldáviai földeken. Ezeket az idén már ipari méretekben szállítja Magyarország a Szovjetunióba. A Szovjetunió vállalta, hogy teljes mértékben kielégíti a KGST-tagállamok szükségleteit a fő ásványi műtrágyákból. Ezért igen nagy jelentőségű a meglévő berendezések teljesítményé- nyének növelése, korszerűsítése és új kapacitások üzembehelyezése. Ezen a téren közvetlen kapcsolatok alakultak ki a két ország vállalatai között. A közvetlen együttműködés jó példájaként említhetjük meg a cse- repoveci „Azot” (nitrogén) termelési egyesülés és a Borsodi Vegyikombinát, a per- vomajsuki „Hipron” termelési egyesülés és a magyar Nit- rokémia, az össz-szövetségi Növényvédő Vegyszerkutató Intézet és a magyar Növény- védelmi Kutató Intézet, közötti kaocsolatókat. Az SZKP XXVI. kongresz-^ s/psa hangsúlyozta baráta-' ink tapasztalatai tanulmányozásának és felhasználásának szükségességét. Mi. vegyészek .nagy figyelemmel kísérjük a magyar 'kollégák munkáit, szüntelenül keressük az együttműködés új út- íait. hogy sikeresen teljesíthessük az elénk tűzött nagyszabású közős feladatokat. APN—KS Összeállította: Majnái- József Képek Lengyelországból A félreértések megelőzésére 0 „forró drót” Mit szeretnénk?
