Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. AUGUSZTUS 7. lArcképvázlatl . A megújhódott r ■ r | / ujito Kalandos volt az élete? Igen! A pécsi középiskola elvégzése után Boldog István, akinek néhány írása már megjelent a helyi lapban, barátai tanácsára Pestre megy. A Műegyetemen tanul nappal, éjszaka pedig a Budapest Táncpalota (ma Moulin Rouge) világítóberendezéseit kezeli. Elkészíti élete első műszaki tervét — a színpadi világításrendszert — melynek bemutatója kis híján botrányba fullad. Nappali elfoglaltsága eközben változik, a festéssel is próbálkozó fiút többen tehetségesnek tartják, így a Képzőművészeti Főiskolára kerül. Nem lesz belőle művész, nem meri vállalni azt az életet, amely mindent a palettára tesz föl. „Vissza a technikához” — gondolja, és a Mechanikai Művek szerszámkészítője lesz. immár ügyesebb tervekkel, mint az a hajdani balsikerű világítás. Aztán kis kanyar a hajózás felé (hajógépész végzettsége alapján). Majd beteg lesz a Mama, aki egyedül él Kétpón. És itt kezdődik az új fejezet. A mezőgazdasági gépekkel a Mezőgép törökszentmiklósi egységében ismerkedik meg. A kétpói Szabadság Téeszbe már úgy kerül, hogy tudja, ezen a területen „hihetetlen lehetőségei vannak egy jó szemű embernek”.. Kardos Mihállyal (elhunyt munkatársával) kezdi meg a kutatást: takarmányozásra alkalmas tiszta fehérjét keresnek. Elkészül az első variáció, adapter a gyorsszárítóhoz, amellyel a szétroncsolt anyagot koagulálják (koaguláció: a kolloid formában oldott anyag az oldatból kicsapódik). Felépül az első, majd a második kísérleti üzem. Mindegyik máshol, no de tudjuk, hogy egy találmány és a feltaláló útja sokszor még ma is rögös, mint hajdan az országút. Feltalálónk eztán az ÉGI tervezőjeként folytatja munkáját, ahol Tamási András gépészmérnökkel együtt nagy kísérletsorozatba kezd. Eredmény: a zöldlucerna az aprítás nélküli tartósító eljárással két hónapon keresztül megtartja teljes béltartalom értékét. A szabadalmat tizenkét országban jelentik be, köztük az Egyesült Államokban is. A harmadik üzem — az eddigi legnagyobb — a mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezetben épül, és folyamatos üzemmódra alkalmas. Az eljárás egyre finomodik. A felfutás azonban elmarad, csak a szabadalom körüli gubanc nő. A feltalálóknál gyakori idegösszeroppanás utoléri Boldog Istvánt, a boldogtalan sorsú találmány tulajdonosát. De türelem, kedves Olvasó, már végére járunk (talán) a kalandnak. Reméljük hamarosan megépül a negyedik üzem, ezúttal Kuncsorbán a Búzakalász Termelőszövetkezetben, az Alkotó Ifjúság Egyesülés támogatásával. Üjítónk mint mondja: „újjászületett”. Ezek szerint valami kiemelkedőt alkotott? Igen! Támasszuk alá néhány dologgal “ezt a kijelentést. Szemléletében teljesen új takarmánykészítő eljárás a felfedezés. A szénakészítés időjárástól függő voltát megszünteti, egy hektárról betakarított takarmánynövényből a koagulációs eljárással 1500 kilogramm fehérje (a megszokottnak több mint kétszerese) „hozható ki”, és megmarad a teljes vitamin- tartalom. A zúzott növényből kicsapott sejtvíz (amely ről hosszú ideig maga Boldog István is úgy hitte, hogy értéktelen melléktermék) sok mikroelem mellett egy olyan alkoholszármazékot is tartalmaz, amely a feltaláló szerint a fotoszintézist megháromszorozza. Visszajuttatása lehetővé teszi a termésátlag növelését, minden műtrágya nélkül! Kinyerése és a növényre juttatása még feldolgozásra vár, de Boldog István reméli, akad rá vállalkozó kutatócsoport. Az üzem felépítésének költsége 3 millió forint, a gazdaságossági számítások szerint az első évben a tiszta nyereség 5 millió forintot ér el. A pénz együtt van, a beruházás indul, feltalálónk pedig most már nem csak nevében boldog. Talán kitüntetést kapott? Igen! Az újítók országos találkozóján újítómunkájáért a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. Azon a napon egy ország figyelt rá és társaira. A televízió képernyőjén követhettük, amint látszólag nyugodt arccal, de torokban dobogó szívvel lépkedtek az Országházban, átvéve és magukhoz szorítva ^ a kitüntetést. Amivel, és nem utolsósorban az új üzemmel talán valóban új fordulatot vesz Boldog István és újításának kalandokban bővelkedő sorsa. Fejszés Edit A Romkert az ősi Savaria emlékeit őrzi Mercurius a római mitológiában az utazók, kereskedők és tolvajok istene volt. Szentélyét Szombathelyen a Járdányi Paulovits Romkertben találták meg a Sa- vária Múzeum régészei. A római kori kereske- döutak találkoztak itt valamikor. Ennek alapján feltételezték, hogy a már korábban feltárt vámház mellett, az egykori várfalon belül szentélyt találhatnak. A feltételezés beigazolódott és egy 20x20 méteres templom- részt találtak. A templom egyik oszlopköve Diplomás családlátogaták Hét éve vezették be hazánkban is azt a gyakorlatot, hogy a viszonylag önálló munkát végző egészségügyi dolgozókat (diétás nővéreket, KÖ- JÁL-ellenőröket, gyógytornászokat, mentőápolókat, védőnőket) felsőfokú iskolákban képezik. Ezek a hallgatók az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskoláján, Budapesten és Szegeden szerzik meg az egészségügyi diplomát. Szolnok megyében 1978- tól kezdve huszonegy — főiskolát végzett — fiatal védőnő vállalt munkát gyermekkörzetben, iskolavédőnőként, körzeti orvos munkatársaként. Egy felmérés adatai Az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolájának kérésére a megyei tanács egészségügyi osztálya 1981-ben felmérést végzett, amelynek során tizenkilenc, megyénk területén dolgozó fiatal védőnőt kérdeztek meg élet- és munkakörülményeiről, tapasztalatairól. Nagy részük, — több mint tíz — városban dolgozik, s mivel a városokban ritkán biztosítanak szolgálati lakást vagy férőhelyet, sokan élnek albérletben, ismerősnél, szülőnél. Volt, aki szóvá tette, hogy a főiskolának jobban fel kellene készítenie a hallgatókat a kapcsolatteremtés, az ismerkedést »^tudományára”. Érdemes odafigyelni azokra a válaszokra is, amelyeket a „Milyen gondjai, problémái vannak?” kérdésre írtak. íme néhány: „Nehéz falun élni, főleg, ha nem tud az ember megfelelő barátokat találni” — így az egyik fiatal védőnő. „A védőnők felsőfokú képzettségét legfeljebb a fizetési kategória besorolásánál veszik figyelembe, egyébként nem számítanak minket a diplomások közé.” „A szolgálati férőhelyet 1982 májusáig el kell hagyni.” — íme egy másik. „Szeretném megoldani, hogy a férjemmel és a születendő gyermekemmel ne kelljen albérletben lakni.” — Ez a kívánság több esetben is elhangzott. A városokban dolgozók legnagyobb gondja a lakás. Milyen problémáik vannak azoknak, akik falun helyezkedtek el? Több önállóság kellene Kiss Tibornét Besenyszö- gön, a szolgálati lakásában kerestem meg. Már egy éve gyesen van, s mivel a férje katona, így az egész napot a kisfiával, Tibivel töltik kettesben. — A szegedi főiskola védőnői szakán végeztem, 1979- ben. Még hallgató voltam, amikor megismerkedtem a férjemmel. Ö hozott ide, Be- senyszögre. Rögtön megkaptuk a szolgálati lakást, ami nagy segítség minden kezdő fiatalnak. Nemsokára visszamegyek dolgozni. Hiánvzik már a munka, az emberek és szükség van a pénzre is. — Mesélte, hogy a Jászságban nevelkedett. Ezt a falut nem ismerte, amikor idejött. Nehéz volt beilleszkedni? — Úgy érzem, hogy köny- nyen ment. Sokat segített a kolléganőm, a körzeti orvos. Meg kellett ismerkednem a telenüléssel. az emberekkel, no és a gyakorlati munkával is. Mert igaz. hogv a főiskolán tizenhárom hetes gyakorlaton vesz részt minden hallgató, de ez kevés. Az intézet olyan magas szintű elméleti képesítést ad, amelyet a gyakorlatban ritkán alkalmazunk. Különösen a gyermekgyógyászat és a szülészet területén szereztünk sok ismeretet. A kismamák sokszor rákérdeznek ezekre a dolgokra, és ilyenkor jó, ha az ember nem a vállát vono- gatja, hanem értelmes magyarázatot tud adni. De gyakorlatilag mi nem gyógyítjuk a gyerekekét, hanem az egészséges nevelésüket, a megfelelő családi légkör kialakítását tudjuk, próbáljuk elősegíteni. — És sikerül? — Többnyire igen. Ez sok mindentől függ. Az anyák csak akor fogadják meg a tanácsainkat, ha már bennünket is elfogadtak. Tudni kell kapcsolatot teremteni az emberekkel. Úgy érzem, hogy engem a kismamák nagy része elfogadott. Ezért is várom már, hogy újra munkába álljak. — Azt mondják, hogy a védőnők munkája szellemileg és fizikailag is fárasztó. — A körülményeink lényegesen jobbak, mint régebben, de az életünk nem „leányálom”. Én például évente 25—30 csecsemőt látogatok rendszeresen, , és mindig vannak ketten-hár- man közöttük, akik tanya- központban, külterületen laknak. Egy-egy tanyaközpont 10—15 kilométerre van a falutól. Szerencsére kaptam kismotort, nem kell gyalogolnom vagy kerékpároznom. — Jó lenne, ha a diploma mellé több önállóságot kapnánk. Például beadhatnánk a gyerekeknek a védőoltásokat — mondja búcsúzóul. Ilona, a bejáró Bodor Ilonát hiába kerestem munkahelyén, a jászki- séri egészségházban. A munkatársai mondták, hogy ezen a napon mindig Jászladány- ban helyettesít. Jászladányban, a központi orvosi rendelő ajtajában találkoztam Ilonával, éppen a vasútállomásra indult. Délután már Jászkiséren volt munkája. Ilona nemcsak a helyettesítés miatt utazik sokat, — hetente 2 napot helyettesít — mindennap Jászárokszál- lásról jár be a munkahelyére. — Reggel fél hétkor indul a vonatom, este hétre, negyed nyolcra érek haza. — Fárasztó lehet. — Maga a távolság csak 30 kilométer, de rossz a közlekedés. sok az „üresjáratom”, amikor a vonatra kell várnom. Nyáron elviselhető, télen nehezebb. Jászkiséren biztosítottak volna szolgálati lakást, egy régi házat akartak átalakítani, de én nem akartam a faluba költözni. Jászárokszálláson a szüleimmel lakom. — így képzelte? Nyugdíjas koráig vállalja? — Sokat gondolkoztam már rajta. Ezt csak addig lehet csinálni, amíg az embernek nincs családja. — Pesten végzett, 1980- ban. Nem volt furcsa visszajönni. nem érezte idegennek magát a falujában? — Eleinte nehéz volt itthon. Nemigen akadt társaságom. De most már kezd alakulni . . . Nem Jászkiséren. hanem otthon. De magánéletre legfeljebb hétvégén van idő. Ami az anyagiakat illeti, elégedett. Kettőezer-hatszáz- ötven forint alapfizetése, erre jön 600 forint pótlék, plusz az alapfizetés fele a helyettesítésért. Amikor kezdett, csak 2500 forintot kapott, azt kevesellte. Szereti a munkáját is: — A családok többsége szívesen fogad bennünket, tudják, hogy segíteni akarunk. Igaz, hogy azok a mamák, akik a harmadik, negyedik gyereküket nevelik, úgy gondolják, hogy nincsenek ránk szorulva, de az első gyermekes kismamák nagyon várnak bennünket. Nem tudják, mikor kell orvoshoz vinni a gyereket, mit csináljanak, ha nem akar enni, felkeljenek-e éjjel, ha sír. A lelkiismeretes védőnő, aki havonta többször is meglátogatja a csecsemőt, sokat tud segíteni konkrét gyakorlati tanácsaival. A családlátogatások alkalmat adnak arra is — szomorú, de beszélni kell róla — hogy felfedezzük, ha a család vagy a gyermek veszélyeztetett körülmények között él. Gyakran mi, a védőnők vagyunk az elsők, akik erről tudomást szerzünk, és szólunk az orvosnak, a községi tanács illetékeseinek. — Gyakran előfordul, hogy a kismama együtt lakik a nagyszülőkkel, a közelben van az édesanya vagy az anyós. A védőnő adja a szakszerű tanácsokat, és esetleg az idős szülő is mondja a magáét. Nem okoz ez konfliktust? — Néha észreveszem, hogy a kismama tanácstalan, nem tudja, kire hallgasson. Én például azt mondom neki, hogy ne tegyen a gyerekágyba kispárnát, az édesanyja pedig azt mondja, hogy tegyen. De ezek apróságok. — Tudják-e az emberek, hogy a fiatal védőnők diplomások? övezi-e olyan tisztelet a védőnőt, mint más értelmiségit? — Nem, az emberek többsége nem tudja, hogy mi is diplomások vagyunk. A munkánkért becsülnek, vagy nem becsülnek bennünket. A szakmán belül pedig? Mindig körzeti orvos vagy gyermekorvos egyéniségétől függ, mennyire becsül bennünket? mennyi önállóságot ad. A főiskola és az élet — Fehér Edit, megyei vezető védőnőnek mi a véleménye a frissen végzett szakemberek munkájáról? — A főiskoláról jól felkészült, széles körű szakmai ismeretekkel rendelkező munkatársakat kapunk. Valamennyiüknél tapasztalható azonban, h ogy a védőnői munka legfontosabb mozzanatát, a családlátogatást nem tartják olyan fontosnak, mint kellene, előnybe helyezik az önálló tanácsadást, a védőoltások beadását, a receptírást. Pedig napjainkban, amikor rengeteg a probléma a családokon belül, nagyon fontos, hogy a kismama megfelelő tanácsokat kaoion, hogy a szülők a gyerekeket egészségesen, helyesen neveljék — mind fizikailag, mind szellemileg. A védőnőink önállóbbak szeretnének lenni. De hát azt tudomásul kell venni, hogy egy körzeti vagy gyermekorvosnak nagyobb a tapasztalata, tudása, és az oltás, a tanácsadás, a gyógyítás az ő feladata. nem pedig a védőnőké. Úav érzem, hogy fiatal védőnőink nehezen találják meg a helyüket egy-egy egészségügyi munkacsoportban. Ezt a feszültséget úgy lehet csökkenteni, ha a klasz- szikus védőnői munkára összpontosítanak — megint hangsúlyozom a családláto- gotást, mert nagyon-nagyon fontos. Mint ahogy az is nagyon lényeges, hogv korrekt együttműködés alakulion ki az orvos és a védőnő között. Tudom, hogy ez nemcsak a védőnőkön múlik. Paulina Éva
